Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

Latest topics

» [Küldetés] - Arachnophobia
by Johnny Wood Today at 8:36 pm

» Archibald Stain (Készül)
by Archibald Stain Today at 8:30 pm

» Kereskedősor
by Crispin Shadowbane Today at 7:29 pm

» Cyne's Cauldron
by Crispin Shadowbane Today at 7:16 pm

» Árverések háza
by Crispin Shadowbane Today at 7:11 pm

» Cedrick von Nebelturm
by Jerobeam Today at 1:44 pm

» [Pályázatok] Bianca Brunner
by Jerobeam Today at 1:41 pm

» Küldetés: Vándorút
by Lothar von Nebelturm Today at 12:25 pm

» Valkyrie Weaponry Fegyverkovács Üzlet
by Kristin Dalgaard Yesterday at 9:38 pm

[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 11

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 46

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 74


You are not connected. Please login or register

[WilhelWyna&Marcus] - Treat your-self... and stableman

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Most tényleg két nő fut utánam? Már megint mit tettem? Vagy nem tettem... vagy nem jól tettem.
- Tudom, tudom, megyünk főzni, bár nem értem, mit keresek ott, de mégsem sétálhatok be a konyhába Sturral a kantárszáron.
Szóval tetszik, nem teszik nekik, a lovat akkor is be kell kötni az állásába és ételt adni neki. A kis maszat pontosan tudhatja, miről van szó, hiszen csináltuk már együtt is.
De ez a lovászosdi ... mégis mit keres a lovász a konyhában? És ha oda várnak, akkor mért nem lehet elmondani, hogy mi is a helyzet?
De azt nem értem, hogy ha a kicsi nem tudhatja mi a helyzet, és feltehetőleg, ha nem tudhatja, akkor nem is tudja, akkor mi a baja azzal, hogy elviszem a lovat. Mert hogy Mina fut, azt még megértem. Bár nem, azt sem értem. Illetve azt értem, hogy most mért jön utánam, de az egész nőt nem értem, úgy ahogy van. De szóval visszatérve a picurra, lehet tényleg még kiskorú, és ezért nem részletezik előtte, hogy mi is vagyok? Mondjuk, a lovásznál akkor is lett volna jobb megoldás. Bár... lovász vagyok. De akkor mit keresek a konyhában? És mit keresek Mina ágyában?
És egyáltalán... mért ennyire bonyolult ez az egész? A kocsmai felszolgálólányokkal egyszerűbb volt, az biztos.


Felhasználó profiljának megtekintése

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Árnyékként magasodott fölém korábbi önmagam, mint egy folyós-ragacsos, fekete anyag, amely követ, bárhová is megyek és átszövi az elmémet. Azóta harcoltam vele, hogy eldöntöttem, búcsút mondok neki, és rájöttem, hogy nem tudom eltörölni, hiszen a részem, egy olyan rész, amit Tünde-erdő eltűnése okozott bennem. Egy törés, egy seb, melynek határain vadhús kezdett el burjánzani, s ez a vadhús teljesen uralma alá vont. Akkor törtem ki, amikor rájöttem, mégis mit teszek magammal és másokkal. Hidegségbe és magányba taszítottam magam a sok hazudozással, nagyzolással és erőszakkal, bár utóbbi egy másik történet. Ugyan a családom legtöbb tagja nem lépett fel velem szemben fizikai bántalmazással, ez alól Alan Dwayne, az öcsém kivételt képezett, amióta csak rájött, hogy én más vagyok, mint ő. Nem különösebben mutattam ki, hogy zavarna, főként nem mások előtt. Mélyen bezártam lelkem egy olyan részére, amit egyébként sem háborgathattak gyakran: Lunasa halála mellé. Ám ők várakozásaim ellenére kézen fogták egymást, és lassú, kínkeserves táncuk folyamán eggyé olvadtak, onnantól pedig már nem volt menekvés. Megpróbáltam eltörölni, semmissé tenni, legyőzni, de egy végzetes pillanatban kiszabadult a fogságából és az Anwnn miatti fájdalmamat is magába olvasztotta. Ebből lett ez a szörnyű árny, egy valódi átok, amelynek nem számított, mennyit és hogyan meditálok, hányszor imádkozom. Egyszerűen itt maradt a nyakamon, a sarkamban, tudatom leghátsó zugában és nem tudtam volna megmondani, mikor tör elő.
De most itt volt és azt akarta, hogy kiabáljak Marcussal.
Halkan sóhajtva léptem be utána a lovardába, noha még mindig nem voltam képes megbarátkozni ezekkel az állatokkal. A gondolataik pedig semmiféle ártó szándékról nem árulkodtak, egyszerűen csak szerették Minát, Damient és Marcust. Semmi mást nem akartak ezen kívül, csak élelmet, meg odakint futkosni, szabadon, és hagyni, hogy a szellő süvítve simogassa őket vágta közben. Eddig rendben is voltam velük, csak ne kelljen közelebb mennem... És reméltem, hogy nem is kell, ugyanis Wilhelmina is megérkezett, s nyomában Méregszem.
Marcus nem értette, mit keres ott? Hát mit keresett volna? Többet, mint én, nem igaz? Elvégre ő itt dolgozott. Egyáltalán nem értettem, mire fel ez a nagy elvonulás, miért használta a lovakat kifogásnak, holott láttam rajta - még én is, a gyér értelmezőképességemmel - hogy valami nagy baj van. Nagyobb, mint Stur-t késve elszállásolni.
Hogy mersz rosszat gondolni róluk?! ... 
Nem... nem. Ezt kevésbé bántóan is meg lehet mondani.
NEM! Ez megbocsájthatatlan! ...
Akárcsak az, amit én követtem el egészen idáig életem során...
Torokköszörülés-félét produkálva gyűjtöttem erőt, hogy beszálljak a beszélgetésbe, pattanásig feszült idegekkel koncentrálva minden szóra, amit ki akartam mondani. Véletlenül sem szabadott eltévesztenem, mindnek helyesnek kellett lennie. A leghelyesebbnek, amit csak alkotni tudok.
- Nem tudom, miken mentél idáig keresztül, Éber Őszi Lomb. - fordultam a hullámos hajú fiú felé a szokásos komoly, kőszerű ábrázattal.
Ebből egyelőre nem sok időre tudtam kitörni, és nem is igazán szerettem volna. Biztonságot nyújtott, elszigetelt és lehetővé tette, hogy senki ne tudja meg a gyengeségeimet. Amikor leengedtem - amikor Mina és Dam kifeszegetett belőle -, furcsa dolgokat műveltem kétségbeesésemben. Akartam is szabad lenni, akartam hogy szeressenek és törődjenek velem, meg nem is. Nem akartam, hogy bízni kezdjek bennük és megszeressem őket, mert az csak fájdalommal jár. Vagy átvernek vagy elveszted őket. Köztes állapot nincs. Ezt hittem. 
De tévedtem.
Arról viszont fogalmam sem volt, honnan jött az ő beceneve és mióta tudtam, vagy éppen miért most mondtam ki, de tagadhatatlanul illett hozzá, s kimondva a hangok ugyanúgy rezegtek együtt a jelenlétével, mint az összes eddigi esetben tapasztaltam. Mármint az eddigiekben, amikor véletlenül rájöttem, hogyan kellene hívnom másokat.
- De biztosíthatlak, hogy Hollóhaj és Méregszem csak jót akarnak neked. Egyenlő félként kezelnek. Nem fognak megalázni vagy kevésbé kifizetni, mint ahogyan ígérték, erre az életemmel is megesküdnék.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Fogalma sincs, mit fog kezdeni ezzel a drága helyzettel, de az biztos, hogy máris tiszta vörös, ahogy a szíve pumpálja a vért a testébe körbe-körbe olyan sebességgel, mintha épp harcra készülne vagy már benne is lenne a sűrűjében. Wyn mire készül? Haragosnak tűnt. Történt volna valami kellemetlen incidens a múltban? Nem valószínű, akkor mi a csudáért hívta volna főzni?
- Nem kötelező semmit keresned. Egy ötlet volt. Elfőzünk mi magunknak is. Tudod... Wyn egy ideig hozzám járt főz... főzőcskézni.
Azt akarta mondani, főzőórákra, de azzal úgy állítaná be magát, mint valami tanárt, pedig annyira azért nem volt nagy művészet és nem akar senki fölé sem helyeződni. Na jó, azért grófnőként e tekintetben sok választása nincs, de ha a barátairól van szó.... vagy milyen kategóriába kellene őket sorolni...
Legszívesebben most úrikisasszonyosan fogná magát, és távozna a színről. De tudja, hogy azzal nem oldana meg senkit. Sokat menekült már Marcus elől. Még többet saját maga meg a kötelességei elől.
Éber... Őszi... Lomb? Hogy micsoda?! Wyn nagyon szép költői kifejezéseket használ, de ez honnan jött? Na jó, most nem ér rá ezen gondolkozni. Vesz egy nagy levegőt. Aztán még egyet. Közben Damien megszólal a háta mögött.
- Wyn, szerintem használhatod a rendes neveinket is, nem vagyok biztos benne, hogy Marcus ismeri az összes kódnevet.
Futólag a selfre pislant, aki felháborítóan nyugodt mosollyal az arcán mondja mindezt.
- Ehm... iigen... hidd el, szerintem nem szükséges meggyőzni. - Nem épp a leginkább helyzethez illő villanások emlékeztetik arra, Marcus mennyire is lehet biztos abban, hogy jót akarnak neki. De már úgyis vörös az arca, úgyhogy mindegy.
"Egyenlő félként kezelnek."
Nem.
Ez így nem fog menni... Most kéne elájulni, igaz? Kár, hogy azt sosem tudott.
Miért nem képes rávenni magát, hogy egyszerűen csak fogja és megcsókolja Marcust, itt, mindenki előtt? Gyáva dög. Félénk gyáva dög. Mire észreveszi magát, már ökölbe szorultak a kezei.
- Mina?
- Jól vagyok...
- Nem úgy tűnik.
Megforgatja a szemeit amolyan "Komolyan...?"-üzenettel, majd sóhajt egyet. Remélhetőleg Stur közben el lett látva, különben szerencsétlen ló, bár semmiről sem tehet, mégis ő fogja elszenvedni a vámpírúrhölgy haragját.
- Feltételezem, jobb dolgunk is van, mint a lelkiállapotomat ecsetelgetni.
Sosem ment neki a hidegség, de próbálkozni azért még lehet.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.