Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Jerobeam

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 81

Küldetés: A night to remember

Szomb. Feb. 09, 2019 12:45 pm by Jerobeam

Hol volt, hol nem volt... hogy is volt? Valahogy odakerültetek Friedrichsein jelentéktelen …

Comments: 9

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 78


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] – Fehér hazugság (Freia és Fa'alherion)

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Fa'alherion

Fa'alherion
a Tudás Démona
a Tudás Démona
Mily' undorító az életétől megfosztott! Látni hidegben feje fölött lebegő leheletét - az utolsó, élőlényként vett levegőjét. Mintha különös gonddal porrá örölt virágok törmeléke lenne, vagy díszes pipából kifújt füst a sorstól magától. Benne hordozván a növény összes tulajdonságát: jót és rosszat, színét, formáját, fajtáját. Mindez persze senkit se érdekel, mert könnyebb vala a harc, biz' talán úgy tanították néki. „Ölj, vagy téged ölnek meg.” A túlélés képes ilyen balgamód vadvízre hajtani egy értelmes lényt? Vajon eme értelem mennyire ösztönös vagy tudatos?
A Tünde-Erdő fái közt meghúzódván a mohák meséltek nekem. Még létezik élet, de mindig nyomunkban a halál. Ritka alkalmakkor merenghettem ezen, meleg dunyha alól, gyertya fénye mellett. Leggyakrabban a Hold szolgált lámpámul, a fák otthonomul, ám mindig... Mindig a könyvek szolgáltak örök társamul. A Tudásdémon a tudás látszólagos palástját öltve teszi azt, amit? Ennyire hedonista lenne, vagy mások megsegítése is szerepel fogalomtárában? Lehetséges ez? Hisz bárki bennük?
Máig emlékszem az alkimistára, ki Isten áldásával engedett utamra. Én saját magamban hittem elsősorban, s kiknek  tisztában voltam tudása hitelességével. Ők azonban mind könyvszerzők, régi könyveké. Tehát ma már nagy valószínűséggel a növényeket koszorúzó szilánkokká bomlottak. Akárcsak egy társam az újholdnak éjjelén, teli szúrt sebekkel, állatok eledeléül hagyva. Szegényből cafatok maradtak, vadak tépdelték előttem is, hogy aznapi zsenge vacsorám visszajött. Úgy segítettem egybe maradt arcának lecsukni a szemit, elvonszolni, egy gödröt ásni, elföldelni tisztesen. Mert a társadalom ím erre se képes már, ha az illető démonnak vallja lényét, illetőleg az. Nagyot sóhajtozva, lihegve leguggoltam, és összekuporodva aludtam az avarban. Akartam legalábbis, de álom nem jött szememre. Hű társamtól bocsánatot kérve bűnömért megírtam egy szaftos levelet*, mert ismertem látszólagosan, ki eme ölést végrehajtotta. Hol nem érte őt harapás, nyílszúrás, szúrt sebek, illetve felelőtlenmód hátrahagyott elf-nyíl árulkodott körülményiről. Megírván apró üzenetem összehajtottam, majd ama nyíllal erősen a fába tűztem, hogy mikor a nő erre jár, hűlt helyemen csak azt lássa.
Másnap visszatértem, a cetli eltűnt a nyíllal együtt. Én több méterre innen pihentem, írva saját kis jegyzeteimet, mérlegelve az eddig látogatott területeket, meg az ott szerzett tudást. Sok felfedeznivaló állt még előttem, mint most ez a rejtély. Állat nem ér fel idáig. Biztos ráakadt valaki, ám vajon az -e, kinek szólt? Tüdőmet erősen teleszívva baktattam tovább, míg a közeli susnyásfal megett elhaló vadak nyüszögése hallatszott. Vadászok? Lépteimet szaporábbra vettem. Egy fához simultam. Hát tőlem lépésekre tartózkodott levelem címzettje! Mily' fura ténylegesen egy elfet látni, ölni őket. A természet „védelmezői”.
Úgy döntöttem, csendben figyelem jó darabig. Eszem ágába se volt ugyanis felelőtlenül kilépni, felfedni lelkem, míg a helyzet másképp kívánta. Végül ám annyira hajlandóvá váltam, hogy kissé kilépjek, eképpen észrevehetett, ha nagyon figyelt. Mert különben fekete csuklyám jól rejtett a fáknak dús lombja, s néhol sűrűn összeérő törzse közt.


*:
Tisztelt elf-társ!

Te, ki ártatlan életeket ontasz nap, mint nap... Érdekelne. Nem a miértje, az annál inkább, amilyen szenvedéllyel meghúzod az ideget. Mesélj nekem, vagy hallgass örökre.

Ám a tudásnak hírnöke ameddig csak él, követed marad.

Felhasználó profiljának megtekintése

Freia Suntide

Freia Suntide
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Sosem volt egy nyugodt munka a vadászat. Mindig vannak furcsa véletlenek és mindig vannak olyan pillanatok, amik arra késztetik a tündét, hogy cselekedjen. Bármilyen nehéz is megtenni a lépéseket, amiket meg kell tenni.

Hasonlóan eltorzult esemény történt az erdőben aznap is. Egy apróbb vadász csapattal hajtottunk egy őzet, amely az aznapi teljesítményünk lett volna pár váltóért. Én pedig egy jobb oldali kísérő voltam, akinek annyi volt a dolga, hogy figyeljen és ha a vadat látja terelje vissza a tömegbe, vagy lője le...

Egyszerű feladat és még annál is egyszerűbb volt nekem. Egyszer aztán meghallottam a bokrokat zörögni. Biztos voltam benne, hogy a vad lesz az. Viszont sokat tanultam mióta itt vagyok, így előbb szóltam.
-Van ott valaki?-Mondtam nyelvemen, amire nem érkezett válasz, így egy nyilat illesztettem az idegre és megfeszítettem azt, majd elengedtem. Az állati agónia helyett, azonban egy ember ugrott ki a bokorból, aki egyenesen nekem esett. Íjam messzire repült, ahogyan a hátamra estem, ő pedig rám nehezedve fogott le. Ideges tekintete és annál idegesebb érzései okán megütött.
Bennem pedig hajtva a menekülés vágyától és az adrenalintól a késemet vettem elő jobb kezemmel, amit éppen elengedett, kezemben vele pedig szúrtam, szúrtam és szúrtam újra és újra, amíg el nem engedte magát. Félrelöktem és aznap már nem nagyon volt kedvem tovább hajtani a vadat.

Később aztán újra kimentünk az erdőbe. Amikor egy levél fogadott a helyszínen. A többiek nem tudták mi lelt amikor elolvastam, de én a szokásos hangommal mondtam nekik menjenek előre, hamarosan követem őket.

Ekkor pillantottam meg az árnyat az árnyékokban. Felé léptem és megszólaltam:

-Did you write this? Ezt te írtad?-Szóltam neki felmutatva a levelet, miközben a nyelvemen és németül is próbáltam vele beszélni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Fa'alherion

Fa'alherion
a Tudás Démona
a Tudás Démona
Furcsa nyelv volt az övék. Dallamos és rejtelmes, a leányé, ki észrevette az árnyak közt szelíden megbúvó énemet. Vörös szemeim izzó rubinokként szegeződtek rá a szavak számomra ismeretlennek ható tömkelegében. Csendben tovább vártam, tegye csak fel a kérdést úgy, hogy számomra is érthetővé váljék, akkor pediglen áthidalhatjuk jelenlegi legnagyobb problémánkat. Lám fél-időbe se telt, megtette, én pedig nagyot nyelvén egyik szemibe néztem.
- Igen – válaszoltam határozottan. Lúd tollal vont kacifántos vonalak jobbra dőlve táncot lejtettek a lapon. Semmi kétség, magam lehettem közelében ama démon, ki így képes írásával egyenes sorokat lejteni sima felületű lapon. Mert lehetett az vonalas is, vagy díszes, esetleg kettő együtt, ha valaki fantáziája nagyon elszállt… szerény lényem a szimplicitás híve lesz mindig is.
- Te voltál az, ki napnyugta előtt nem sokkal kreatúrákra vadászván dúvadnak hitt két lábúba botlottál? Szúrt nyomokkal, jellegzetes nyíllal hátrahagyni ragadozók tápanyagául. A tegnap újholdjának fénye alatt nyugszik már. Jobb kéz által, mint mely vele végeztetett – Sorban haladni jelentette a jót. Meg tudni tényleg vele állok -e szembe, kinek a sorokat is szántam, mert sok elfnek hozzám hasonlóan csuklyája vagyon, vagy ne adj isten csuklyás páncél a rejtőzködés melletti biztonság oltalmazó reményében. Ha megbizonyosodtam afelől, számomra megfelelő emberi lénnyel kommunikáltam, biztos lehetett, tette nem marad eltöröletlen, mindentől mentes; a védekező-, és túlélőösztönök omló fala mögé bú'va.
Azzal, miképp talán kevésbé tekinthetett rám ellenségként, oldalra biccentett fejjel kíváncsian vártam reakcióira. Fegyver árnya se volt kezeimben, így biztosra mehetett, ha belém ereszt egy vesszejt... Abba vagy belehalok, megannyi tudást hagyván hátra magányos rejtély övezte köntösében tengődve; vagy túlélve vércsöppenések közepette kellett őt arra vezetnem, léteznek a harcra nem éhező lelkek is.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.