Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

Latest topics

» [Küldetés] - Arachnophobia
by Johnny Wood Today at 8:36 pm

» Archibald Stain (Készül)
by Archibald Stain Today at 8:30 pm

» Kereskedősor
by Crispin Shadowbane Today at 7:29 pm

» Cyne's Cauldron
by Crispin Shadowbane Today at 7:16 pm

» Árverések háza
by Crispin Shadowbane Today at 7:11 pm

» Cedrick von Nebelturm
by Jerobeam Today at 1:44 pm

» [Pályázatok] Bianca Brunner
by Jerobeam Today at 1:41 pm

» Küldetés: Vándorút
by Lothar von Nebelturm Today at 12:25 pm

» Valkyrie Weaponry Fegyverkovács Üzlet
by Kristin Dalgaard Yesterday at 9:38 pm

[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 11

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 46

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 74


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] – Fehér hazugság (Freia és Fa'alherion)

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Fa'alherion

avatar
a Tudás Démona
a Tudás Démona
Mily' undorító az életétől megfosztott! Látni hidegben feje fölött lebegő leheletét - az utolsó, élőlényként vett levegőjét. Mintha különös gonddal porrá örölt virágok törmeléke lenne, vagy díszes pipából kifújt füst a sorstól magától. Benne hordozván a növény összes tulajdonságát: jót és rosszat, színét, formáját, fajtáját. Mindez persze senkit se érdekel, mert könnyebb vala a harc, biz' talán úgy tanították néki. „Ölj, vagy téged ölnek meg.” A túlélés képes ilyen balgamód vadvízre hajtani egy értelmes lényt? Vajon eme értelem mennyire ösztönös vagy tudatos?
A Tünde-Erdő fái közt meghúzódván a mohák meséltek nekem. Még létezik élet, de mindig nyomunkban a halál. Ritka alkalmakkor merenghettem ezen, meleg dunyha alól, gyertya fénye mellett. Leggyakrabban a Hold szolgált lámpámul, a fák otthonomul, ám mindig... Mindig a könyvek szolgáltak örök társamul. A Tudásdémon a tudás látszólagos palástját öltve teszi azt, amit? Ennyire hedonista lenne, vagy mások megsegítése is szerepel fogalomtárában? Lehetséges ez? Hisz bárki bennük?
Máig emlékszem az alkimistára, ki Isten áldásával engedett utamra. Én saját magamban hittem elsősorban, s kiknek  tisztában voltam tudása hitelességével. Ők azonban mind könyvszerzők, régi könyveké. Tehát ma már nagy valószínűséggel a növényeket koszorúzó szilánkokká bomlottak. Akárcsak egy társam az újholdnak éjjelén, teli szúrt sebekkel, állatok eledeléül hagyva. Szegényből cafatok maradtak, vadak tépdelték előttem is, hogy aznapi zsenge vacsorám visszajött. Úgy segítettem egybe maradt arcának lecsukni a szemit, elvonszolni, egy gödröt ásni, elföldelni tisztesen. Mert a társadalom ím erre se képes már, ha az illető démonnak vallja lényét, illetőleg az. Nagyot sóhajtozva, lihegve leguggoltam, és összekuporodva aludtam az avarban. Akartam legalábbis, de álom nem jött szememre. Hű társamtól bocsánatot kérve bűnömért megírtam egy szaftos levelet*, mert ismertem látszólagosan, ki eme ölést végrehajtotta. Hol nem érte őt harapás, nyílszúrás, szúrt sebek, illetve felelőtlenmód hátrahagyott elf-nyíl árulkodott körülményiről. Megírván apró üzenetem összehajtottam, majd ama nyíllal erősen a fába tűztem, hogy mikor a nő erre jár, hűlt helyemen csak azt lássa.
Másnap visszatértem, a cetli eltűnt a nyíllal együtt. Én több méterre innen pihentem, írva saját kis jegyzeteimet, mérlegelve az eddig látogatott területeket, meg az ott szerzett tudást. Sok felfedeznivaló állt még előttem, mint most ez a rejtély. Állat nem ér fel idáig. Biztos ráakadt valaki, ám vajon az -e, kinek szólt? Tüdőmet erősen teleszívva baktattam tovább, míg a közeli susnyásfal megett elhaló vadak nyüszögése hallatszott. Vadászok? Lépteimet szaporábbra vettem. Egy fához simultam. Hát tőlem lépésekre tartózkodott levelem címzettje! Mily' fura ténylegesen egy elfet látni, ölni őket. A természet „védelmezői”.
Úgy döntöttem, csendben figyelem jó darabig. Eszem ágába se volt ugyanis felelőtlenül kilépni, felfedni lelkem, míg a helyzet másképp kívánta. Végül ám annyira hajlandóvá váltam, hogy kissé kilépjek, eképpen észrevehetett, ha nagyon figyelt. Mert különben fekete csuklyám jól rejtett a fáknak dús lombja, s néhol sűrűn összeérő törzse közt.


*:
Tisztelt elf-társ!

Te, ki ártatlan életeket ontasz nap, mint nap... Érdekelne. Nem a miértje, az annál inkább, amilyen szenvedéllyel meghúzod az ideget. Mesélj nekem, vagy hallgass örökre.

Ám a tudásnak hírnöke ameddig csak él, követed marad.

Felhasználó profiljának megtekintése

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Sosem volt egy nyugodt munka a vadászat. Mindig vannak furcsa véletlenek és mindig vannak olyan pillanatok, amik arra késztetik a tündét, hogy cselekedjen. Bármilyen nehéz is megtenni a lépéseket, amiket meg kell tenni.

Hasonlóan eltorzult esemény történt az erdőben aznap is. Egy apróbb vadász csapattal hajtottunk egy őzet, amely az aznapi teljesítményünk lett volna pár váltóért. Én pedig egy jobb oldali kísérő voltam, akinek annyi volt a dolga, hogy figyeljen és ha a vadat látja terelje vissza a tömegbe, vagy lője le...

Egyszerű feladat és még annál is egyszerűbb volt nekem. Egyszer aztán meghallottam a bokrokat zörögni. Biztos voltam benne, hogy a vad lesz az. Viszont sokat tanultam mióta itt vagyok, így előbb szóltam.
-Van ott valaki?-Mondtam nyelvemen, amire nem érkezett válasz, így egy nyilat illesztettem az idegre és megfeszítettem azt, majd elengedtem. Az állati agónia helyett, azonban egy ember ugrott ki a bokorból, aki egyenesen nekem esett. Íjam messzire repült, ahogyan a hátamra estem, ő pedig rám nehezedve fogott le. Ideges tekintete és annál idegesebb érzései okán megütött.
Bennem pedig hajtva a menekülés vágyától és az adrenalintól a késemet vettem elő jobb kezemmel, amit éppen elengedett, kezemben vele pedig szúrtam, szúrtam és szúrtam újra és újra, amíg el nem engedte magát. Félrelöktem és aznap már nem nagyon volt kedvem tovább hajtani a vadat.

Később aztán újra kimentünk az erdőbe. Amikor egy levél fogadott a helyszínen. A többiek nem tudták mi lelt amikor elolvastam, de én a szokásos hangommal mondtam nekik menjenek előre, hamarosan követem őket.

Ekkor pillantottam meg az árnyat az árnyékokban. Felé léptem és megszólaltam:

-Did you write this? Ezt te írtad?-Szóltam neki felmutatva a levelet, miközben a nyelvemen és németül is próbáltam vele beszélni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.