Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel von Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 113

Küldetéskereső

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Azrael

"Aki nem kel útra, soha nem tapasztalja meg a világot maga körül" - Ciel von Eisenschnittel, …


Comments: 87

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 55


You are not connected. Please login or register

[Gregor és Gerard] - Két dudás egy csárdában

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[Gregor és Gerard] - Két dudás egy csárdában Empty [Gregor és Gerard] - Két dudás egy csárdában on Pént. Ápr. 19, 2019 10:07 pm

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Fáradt épületek sorakoztak az út mentén. Apró kis falu lehetett, ahol a közeli jobbágyok éltek. Gerard nagyon megörült neki. Hosszú út állt még előtte, és pihenésre volt szüksége. A köpenye is rászorult már egy kiadós foltozásra. Egy ilyen faluban melyik háziasszony ne értene a varráshoz. Egy éjszakát tervezett itt tölteni, mielőtt tovább indult volna.
A falu fogadója egy meglepően fényes, üde érzetet keltő épület volt annak ellenére, hogy régi építésű, szuvas ajtajú és poros ablakú kis házikó volt. Odabentről víg csevegés, muzsika és persze a véget nem érő zsibongás hallatszott ki. Gerard egy laza mozdulattal levette a lándzsáját a hátáról, majd a fogadó lépcsője előtt a földbe szúrta. Csak nem fog egy ekkora fegyverrel besétálni oda. A lándzsa vége amúgy is kopott volt már a sok csatától. Az utak veszélyesen ezekben az időkben. Leginkább ez volt az oka neki, hogy minél előbb egy településhez akart érni. A nyugodt pihenés mellett a felszerelését is megjavíthatta. De előbb szállást és valami főtt ételt kellett találnia. Egy óvatos mozdulattal kinyitotta a fogadó nyikorgó ajtaját, majd benyitott és körbenézett...

2[Gregor és Gerard] - Két dudás egy csárdában Empty Re: [Gregor és Gerard] - Két dudás egy csárdában on Pént. Ápr. 19, 2019 10:39 pm

Gregor Dayne

Gregor Dayne
Északi Katona
Északi Katona
Ahogy belépett megpillantotta a zene forrását. Gregor kezében lantjával állt az asztalon és éppen egy parázna dalt adott elő egy Edric nevezetű csikósról, akivel minden asszony megcsalja a férjét és Edric változatosabbnál változatosabb módon menekül meg a férjek haragjától. Az esti lakoma maradványai között fellépni trükkösebbnek bizonyult, mint elsőre gondolta, de megbirkózott a feladattal. A körülötte ülők harsányan nevettek, míg a felszolgálólány egy-egy sornál elvörösödött, de láthatólag ő is nagy figyelemmel kísérte az előadást.
A dal rövidesen véget ért, a nézők még hosszú percekig a hasukat fogták, a módosabbak még pénzt is dobtak neki. Gregor meghajolt, megköszönte a figyelmet, majd felvette kupáját és köszöntőt mondott.
-Edricre! Soha ne kapják el a gazembert!
-Edirce!
Ismételte mindenki egy emberként. Gregor, mielőtt lehúzta volna a kupája tartalmát észre vette, hogy új vendég érkezett.
-Üdv idegen! Ülj közénk bátran! Van hely bőven.

3[Gregor és Gerard] - Két dudás egy csárdában Empty Re: [Gregor és Gerard] - Két dudás egy csárdában on Szomb. Ápr. 20, 2019 12:42 am

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Ahogy benyitott, nagyott szippantott az ismerős, de mégis minden városban másmilyen kocsmai levegőbe. Odabent állt a bál, mindenki vígan mulatott, a mindennapok és az élet nehézségeit kiheverve. Ahogy belépett, üde mosoly foglalt helyet az arcán. Remek érzés volt ilyen vidám társaságba keveredni. Intett is nekik, ahogy az asztalukhoz invitálták.
- Azonnal, csak megteszem a rendelésem.
Gyorsan a pulthoz sietett, hogy megbizonyosodjon, itt tud maradni éjszakára. A kocsmáros eztán egy természetes mozdulattal leemelt egy boroskupát, majd megkérdezte, mivel szolgálhat. Gerard alaposan meglepte a válaszával.
- Egy kupa vizet szeretnék. - átok ült rajta talán, hogy ennyire nem bírta az erős italokat. Talán csak a démoni lét egyik velejárója. A különféle források vizét viszont mindig is zamatosnak találta, s állandóan abban reménykedett, hogy talán a városnak, ahol éppen járt van valahol egy forrása, ahonnan a vizet merítik. A csapos, noha meglepődött a különös kérésen kiszolgálta, majd átnyújtotta a kupát.
Gerard a kupával a kezében foglalt helyet, majd ivott belőle egy keveset és az asztal tetejére pillantott. Ahogy végignézett a dalnokon, hirtelen felcsillant a szeme. Ritkán látni ezen a vidéken utazó bárdot, és mindig is odáig volt a különféle históriákért, regékért, amiket meséltek. A hangzavar miatt suttogni nem tudott, így aztán egyszerűen csak megkérdezte a többieket az asztal körül.
- Miről maradtam le? - kortyolt még egyet a vízből.

Gregor Dayne

Gregor Dayne
Északi Katona
Északi Katona
Leugrott az asztal tetejéről és helyet foglalt újdonsült cimborái mellett. Végig nézett rajtuk és megállapította, hogy már botrányosan el van ázva mindenki és az este valószínűleg rövidesen a végéhez közeledik számukra. De hát így jár az, aki túlságosan jól bírja az italt, az este végére egyedül marad józanon. Az egyetlen ember aki többet tudott inni nála a bátyja volt, Nikolaj.
A felszolgálólányra tévedt a tekintete, az este folyamán sokatmondó pillantásokat váltottak. Miközben a kocsmáros kiszolgálta az új vendéget a lány éppen összeszedte a távozók üres poharait és félénk tekintetével lopva Gregorra nézett. Gregor magabiztos mosollyal válaszolt, amire a lány elpirosodott.
Csak meg kell várnom, amíg elég kevesen maradunk, hogy a kocsmárosnak ne fájjon annyira a hiánya, addig eliszogatok.
Amikor látta, hogy a falu szabója, Wilheim, négykézláb mászik ki az ajtón, miközben Friedrich épp a hátán lovagol, magában lemondott arról, hogy ma este már értelmes társaságban lesz része. Ekkor ült le az utazó az asztalhoz, Gregor először azt hitte, hogy az ember kupából issza a pálinkát, aztán rájött, hogy az illető csupán vizet iszik. Ettől aztán megindultak a fogaskerekek az agyában. Talán szent ember? Vagy nem szereti az italt? Vagy egyszerűen csak Wilheim látványa eltántorította a helyi sörtől?, gondolta magában. Felé nyújtotta a kezét és így szólt
-Üdv vándor! A nevem Gregor. Hát barátom, éppen az imént távozó Wilheimnek ünnepeltük második lányának a születését, de ahogy látom ő már eleget ünnepelt. Te mesélj, mi szél hozott ide?

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Ivott még egy pár kortyot jóízüen, merthogy az úton erősen megszomjazott. Egész nap csak ment-ment, nem is csoda, hogy rendesen kiszáradt a torka.
- Úton vagyok az ország végébe. Kutatom a világ rejtélyeit, hogy felfedjem ősi titkait a földnek. - húzta ki magát elégedetten.Nagyon ritkán szokták csak megkérdezni, mit csinál. Örült neki, hogy beszélhetett róla. Eléggé meg is lepődött. A legtöbb ember nem szokott ilyen vidám lenni az idegenekkel.
~ Talán óvatosabbnak kéne lennem...lehet, hogy át akarnak ejteni...áh, miket beszélek. Még ha így is lenne, esélyük se volna ellenem. - dagasztotta a mellét gondolatban. Ha volt valami, amiben sosem rendült meg bizalma, azok a saját adottságai voltak. Azok még egyszer sem hagyták cserben. Így aztán gondtalanul nézett elébe a társalgásnak.

Gregor Dayne

Gregor Dayne
Északi Katona
Északi Katona
"Ősi titkait a földnek?". A szavak visszhangoztak elméjében. A sok kufár és jobbágy után végre valaki, aki érdekes. Talán alkimista lenne? Vagy mágus? Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy az illető kultista, de ezt a lehetőséget gyorsan elvetette. Túlságosan jóhiszemű és bizalomgerjesztő ahhoz, hogy kultista legyen.
Úgy hát rokonlélekre találtál barátom. Én is a világ csodáit szeretném látni, habár mostanában csak poros utakhoz és fogadókhoz volt szerencsém.

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Gerard egy elégedett mosollyal tette le a kupáját.
- Az országút egy csalfa csábító. Nincs ott semmi csak por meg kóbor élőholtak. Ott találod az igazi csodákat, ahol a nagy történések zajlanak. Ott kell lenni az események sűrűjében.
Egyik kezével végigsimított az asztalon, ahogy folytatta a mesét.
- Annak idején, amikor még a háborúban szolgáltam, megrohamozta a seregünk a protestánsokat. Engem és pár társamat küldtek fel az ellenséges vár falának tetejére. Ott várt rám egy majd három méteres csontokból szőtt óriáskígyó. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hittem volna. Az a dög kitartó egy szörnyeteg volt. - regélte nagy hévvel, ahogy várta, mit szólnak hozzá a többiek. Az ilyen történeteken általában mindenki ámulni bámulni szokott.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.