Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Jerobeam

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 60

Küldetés: "Ne legyenek más Isteneid..."

Szomb. Jún. 15, 2019 1:27 pm by Serene Nightbough

Veronia földjét az elmúlt években számos katasztrófa rázta meg. Először Abaddón égette …

Comments: 7

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Isidor Bose

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 5


You are not connected. Please login or register

Küldetés: A lidérc báli ruhája

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 2 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Szer. Jún. 05, 2019 11:53 pm

Megint Freia ragadja magához a kezdeményezést és kérdez a Karlnak nevezett férfitól
-Nos igazán talpra esett férfi lehetsz, ha meg tudtad ölni... de mondd csak mégis mikor jelentek meg errefelé és honnan jöttek? –
A férfi erre bólint egyet, aztán a baltája nyelére mutat.
- A sötét esték után pár nappal. Az egész erdő tele van velük. Akkor szereztem egy remek gallyat, amiből ez a balta is készült. Van még pár hasonló, ha érdekel. – kacsint egyet a tündére.
Közben Iboket elkezd távolodni a társaságtól. Suzi látja, miközben a tárgyalást hallgatta, és utána lép. Nem szeretné szem elől téveszteni a kis démont.
- Hova mész? – kérdezi súgva
- Téged nem érdekel mi van a túloldalt? – suttog a kislány.
Suzi elgondolkodik... Nem ártana hallani, miket beszélnek a többiek, de az sem feltétlenül baj, ha tudja, mi van még az épületben... Közben viszont Mina is észrevette kettőjüket, és közbeszól.
- Iboket... ez a neved, igaz? Ne kószálj el, nem biztonságos!
- Jó... – egyezik bele Iboket. Suzi pedig csak zavarodottan bólint, mert Mina egyértelművé teszi, hogy nem kellene szétválni...
Freia eközben picit elmosolyodik és hozzáteszi a kérdéséhez a következőt.
- Hát még lehet szükségem lesz rá – kacsint Karlra, majd folytatja -Nem tudnád nekünk megmutatni az erdőt? Vagy legalább elmondani merre keressünk odakint? –
- Azért vagyunk itt, hogy elintézzük a büdös zombikat és a hasonlókat. - közli Damien, tisztázva a céljukat. Karl mindkettőre vállat von.
- Mind ami ott van csak egy rakás fa, kövek meg egy pár elhagyatott erdei kunyhó. Nem sok mindent lehetne rajta látni. –
Ibo ezalatt Suzival együtt visszamegy a csapat közvetlen közelébe.
- Bácsi! – szólitom meg ő is Karlt - A kiherélt bácsi azt mondta esztelenség felgyújtani az erdőt, pedig a szellemek nem szeretik, igaz? –
Karl ijedten hőköl hátra.
- Eszednél vagy te kölök. Ekkor istencsapását akarsz te a fejünkre hozni? – kérdez vissza.
Suzi nem érti miért olyan nagy baj a tűz, hiszen a szellem eltűnt tőle. A többiekhez is fodulva kérdezi...
- De a szel-lem eltűnt a tűz-től... Ha fél-nek tő-le nem lehet olyat csinál-ni, ami más-nak nem árt csak a szellemek-nek és a többi ronda-ságnak? – kérdezi. Karl viszont még mindig döbbenten áll a felvetéstől is.
-Atyám... nem gyújtjuk fel az erdőt! Verjétek ki a fejetekből gyorsan! – torkollja le Freia mindkét lányt…
- Milyen bácsi?!... Nos, a szentelt víz nem használ ellenük. Valószínűleg más szentelt dolog sem. A fának viszont a tűz nagyon is árt.  Ellenben ha egyenként megkeressük őket, tudom úgy irányítani a tüzet, hogy az erdőnek ne essen baja.- válaszol Mina a felvetésre. A semminél ez is több, de ha sok szellem van túl hosszúnak tűnik… Tényleg nincs gyorsabb módja? Vagy vaéami más, ami elűzi a szellemeket a tűzön kívül…
- Az élőholtaknak lehet bármilyük? – kérdezi Iboket váratlanul, igencsak meglepve Suzit.
- Kérdezzétek őket meg. Én csak fával dolgozom. – von vállat ismét Karl. Suzi arra a megállapításra jut, hogy a férfi nagyra tartja magát, de úgy tűnik nem sokat tud a helyzetről…
-Biztos nem akarsz elkísérni minket? – kérdez rá Freia. Suzi igazat ad neki.. Valaki, aki járt már az erdőben, biztosan hasznukra válna, hogy a probléma forrását megtalálják.
-  Mit akartok ti egyáltalán az erdőben csinálni? – kérdez vissza értetlenül Karl.
- Nos megkell találnunk a forrását ennek az egésznek –
Karl megvakarja az állát, aztán elgondolkodik.
- Jobban belegondolva...a múltkor mintha füstöt láttam volna az égre felkúszni az erdőből. Talán van ezeknek a dögöknek valami táboruk. –
- Meg tud-ja mutat-ni merre? – kérdez rá azonnal a lényegre Suzi.
- Élőholtak, táborral? Ez... egyre érdekesebb. Mit csinálhatott velük az az éjszaka? csatlakozik a kérdések sorához Damien, majd pedig Iboket is.
- Miből szereznek tüzelőt? Miért kell tűz az élődögöknek? –
Karl erre hirtelen összezavarodik. Megvakarja a tarkóját.
- Hát...lehet hogy mégse kéne arrafelé mennetek. Főleg mert...nos...lakik ott egy boszorkány is, pont azon a felén az erdőnek. Az a nő veszélyes. Majdnem engem is száműztek, mert összeszűrtem vele a levet. – Iboket kérdésére pedig csak megvonja a vállát, mielőtt kifakad.
-  Úgy nézek ki, mint aki megkérdezte? –
A többieknek még vannak kérdései, Suzinak viszont ez az információ is elég, hogy leragadjon… Egy varázshasználó van az erdőben, és úgy tűnik veszélyes fajta… Attól neki inkább távol tartani kellene magát, nem belesétálni a karjaiba… Mindenesetre, ha társasággal megy, úgy csak nem lesz nagy probléma… Ugye?[/color]



A hozzászólást Suzanne Walford összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 06, 2019 12:46 am-kor.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

27Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 2 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Csüt. Jún. 06, 2019 12:42 am

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
A fogadó után a város lelkészéhez vezetett az utam. Nem volt nehéz megtalálni a város egyetenegy templomát, szinte teljesen a város közepén tartózkodott – minden bizonnyal ez volt a legvéghetőbb pontja. Ennek ellenére azt kellett konstatálnom miután odaértem, hogy a templom teljesen leharcolt állapotban várja az imádkozni érkező híveket. A környéket harcok nyomai tarkítják, míg a templomot körülölelő utcákat katonák róják. Talán élőhalott támadás érte a helyet, vagy a háborús reflexnek élnek ilyen elevenen? Nem nézelődtem sokat, egyenesen beléptem a templomba.
Bent egy kisebb csapatnyi ember fogadott. Nem istentiszteletre gyűltek össze, inkább úgy néztek ki, mint akik a közelgő veszedelem ellen rejtőztek el – annyian vannak, hogy a lelkésznek fel sem tűnik érkezésem. Sétálok kicsit a templomban, észrevétlenül maradva belehallgatok a beszélgetésekbe, hogy kiderítsem mi történt. Jól sejtettem, csakugyan egy szellemtámadás elől menekültek be ide. A dög állítólag még mindig az utcán jár, ez megmagyarázza a sok katonát is.
Maga a lelkész, egy vézna alkatú, déli létére meglepően magas ember, arcán jól kivehető a fáradtság és a megviseltség. A bent lévő emberekkel nem is beszélget, inkább csak csöndben várja, hogy elmúljon a veszély. Úgy döntöttem ideje megszólítani.
- Adjon’ Isten. – léptem oda hozzá – Jonatan Winfried vagyok, zsoldos, azért jöttem, hogy megszabadítsam a várost az élőhalott veszélytől - ebben szeretnék segítséget kérni.
A lelkész gyanakvóan méreget néhány pillanaton keresztül, majd veszélytelennek nyilváníthatott, mivel ő maga is bemutatkozott.
- David Bereich, üdvözletem. – mondta, majd várta kérdéseimet, vagy azt, hogy konkrétan mit szeretnék.
- Mi olyat tud, ami segíthetii a nyomozásomat, vagy az ellenük fojtatott harcot? – próbáltam rövidre zárni a dolgot, egy átfogó kérdéssel.
- Nos sajnos szegények vagyunk, akár a templom egere, ha a tiltott tudásról van szó. Annyit tudunk csak, melyik irányból jönnek, és hogy hogyan védekezzünk ellenük. De láthatta mekkora felfordulást okozott egyetlen egy szellem. – mondta nem túl informatívan. Várható volt, nem voltam túlságosan konkrét, bár ha valami fontosat tudott volna, azt minden bizonnyal így is elmondja.
- Nem ismerős önnek véletlenül egy Edel nevű nő? Talán a városhoz lehet köze. – érdeklődöm, hátha a forrásaim ezúttal is segítségemre lesznek. A lelkész gondolkodik jó néhány pillanaton keresztül, míg végül megszólal.  
- Edel? Edel...valóban élt itt nem is olyan rég egy Edel. Edel Nachtburg, egész pontosan. A városi könyvtár varázslójának volt inasa. De aztán meghalt. Nem sokkal a sötét esték előtt. Az erdőbe látták menni, de soha többé nem jött vissza onnan. Azt beszélik csúnyán összeveszett a mesterével.
- Köszönöm! – húztam széles mosolyra a számat. A varázslótanoncok mindig nagy felfordulást tudnak okozni, úgy tűnik itt is ez történt. Nem kérdés, hogy ezután mi legyen a következő lépés — ideje megkeresni azt a bizonyos varázslót.
Elégedetten lépek ki a templomajtón – a lelkész hasznos volt, így még az azutáni vágyamat is csökkentette kissé, hogy megöljem hivatása miatt, hátha ezzel is összezavarom a várost ilyen vészterhes időkben –, és kezdek el kutatni a könyvtár után, ha kell akkor a helyieket is megkérdezve útbaigazitásért.

Felhasználó profiljának megtekintése

28Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 2 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Csüt. Jún. 06, 2019 10:44 am

Iboket Czirut

Iboket Czirut
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Bágyadtan figyeltem, hogy a fáról cseveg, nem érdekelt a lelkesedése, másra tereltem a figyelmem. A város egy erdő mellett helyezkedett el a férfi pedig favágó volt, biztosan jól megélt belőle és elgondolkoztam, hogy talán részesedhetnék belőle, ha a község egyik gazdag embere, akkor csak tud nélkülözni valamennyit. Felfoghatatlanul kíváncsi voltam, hogy mit tartogatott a ház körül, ki tudja, talán szalma helyett pénzzel szórja föl a padlót mielőtt aludni tér! Lassanként megpróbáltam eloldalogni, hogy körbenézzek.
- Hova mész? – avatkozott közbe Szénahaj. Kedvem lett volna elmetszeni a torkát a folyamatos zavarásáért, de túl sokan voltak ahhoz, hogy könnyedén megússzak egy ilyen manővert, így inkább a meggyőzés próbálgatása mellett döntöttem.
- Téged nem érdekel mi van a túloldalt? - suttogtam mintha rettentően bizalmas lett volna, de nem annyira, hogy tényleg halkan mondjam.
- Iboket... ez a neved, igaz? Ne kószálj el, nem biztonságos! - kedvem lett volna neki is átütni a torkát, de túl apró voltam hozzá, remélhetőleg a dögök megteszik helyettem.
- Jó... – vontam meg a vállaim és visszaballagtam a helyemre.
- Azért vagyunk itt, hogy elintézzük a büdös zombikat és a hasonlókat. - Csak ti! reméltem, hogy lesz valami hozzám illő. Elemelni ezt-azt vagy valami, gyilkolászni semmi kedvem nem volt, túl sok macera túl kevés jutalomért, de ha már volt még egy idevalósi, akkor neki is föl akartam vetni az egyszerű ötletet.
- Bácsi! - kezdtem - A kiherélt bácsi azt mondta esztelenség felgyújtani az erdőt, pedig a szellemek nem szeretik, igaz? - kérdeztem tőle kíváncsian, noha utólag belegondolva érthető volt a viszolygásuk. Az erdőből éltek, miért is akarnák fölégetni? Ha megkérdeznék tőlem, hogy: pénzt vagy életet? Én is a pénzt mondanám.
- Eszednél vagy te kölök. Ekkor istencsapását akarsz te a fejünkre hozni? válaszolt.
- De a szel-lem eltűnt a tűz-től... Ha fél-nek tő-le nem lehet olyat csinál-ni, ami más-nak nem árt csak a szellemek-nek és a többi ronda-ságnak? - mondta Szénahaj, megtudtam, hogy ők is, ő is, összetűzésbe keveredett egy olyannal és valaki tűzzel ölte meg. Ki lehet az?
-Atyám... nem gyújtjuk fel az erdőt! Verjétek ki a fejetekből gyorsan! - Jólvan hegyesfülű, nem is számítottam tőled többre.
- Milyen bácsi?!... Nos, a szentelt víz nem használ ellenük. Valószínűleg más szentelt dolog sem. A fának viszont a tűz nagyon is árt. Ellenben ha egyenként megkeressük őket, tudom úgy irányítani a tüzet, hogy az erdőnek ne essen baja. - Te vagy az! Még egy ok szólt, amellett, hogy miért lett volna rossz ötlet bántani bármelyiket. Anya a Tűz Asszonya volt, egy mágus, ijesztő. Tényleg menni akarok?
- Az élőholtaknak lehet bármijük? - estem neki a kérdéssel, a semmiért nem éri meg kockáztatni az életem.
- Kérdezzétek őket meg. Én csak fával dolgozom. - miért is tudná? Elhatároztam, hogy így fogok tenni, ha nem tudja, akkor megtudom én.
- Jobban belegondolva...a múltkor mintha füstöt láttam volna az égre felkúszni az erdőből. Talán van ezeknek a dögöknek valami táboruk. - hallottam fél füllel. TÁBOR?! Ha van táboruk, akkor biztos ott gyűjtenek és valamiből felszerelést is kellett hozzá szerezniük! Van remény!
- Hát...lehet hogy mégse kéne arrafelé mennetek. Főleg mert...nos...lakik ott egy boszorkány is, pont azon a felén az erdőnek. Az a nő veszélyes. Majdnem engem is száműztek, mert összeszűrtem vele a levet. - Boszorkány?! Nem baj! Anya a mi boszorkányunk! Majd eljátszadoznak egymással, míg kiraboljuk és szétzüllesztjük a táborukat! Egyszer csak éhen hal, ha nem szellem!
-Hmm és ha nem nekik van táboruk hanem aki irányítja őket? És nem lehet, hogy a boszorkány áll az egész mögött? - Nem rossz, Hegyesfülű!


_________________
Előtörténet|Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

29Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 2 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Pént. Jún. 07, 2019 5:07 pm

Syele: Nem kell túlságosan messzire menned a fal tövétől, hogy az önkéntes katonákra találj. A milícia nagy része a falon, vagy a fal mellett őrködik, figyelve minden kis apró neszre, mely az erdő felől jön. A város határán túl egy kis utat látsz, ami az erdőbe vezet befelé, de már a külső részein is jól látszik, egy ideje nem használta senki. Teljesen elhagyatott, gazokkal telenőtt ösvény volt, mely ahogy elérte az erdőt, szinte elvékonyodott. Kassadra egy őrtoronyban állt éppen és egy távcsővel figyelte a fák közötti kis réseket, nem sokkal a város kapuja mellett.

Hans: A város könyvtárát majd fél óra bolyongás után találod meg, ugyanis eléggé elrejtették. A város középső sávjában találni, ahol az utcák kacskaringósak, szűkek és a házak csak úgy véletlenszerűen lettek egymás mellé hányva. Egy nagy, fából tákolt épület volt egy egy nagyobbacska kilátóval a tetején, melyet kőből építettek, feltehetőleg korábban, minthogy a házat könyvtárrá nevezték volna ki. Vsatag, nyikorgós ajtó keresztezte utadat, aonban se lakat, se zár nem volt rajta, s a kilincs is már félig kilógott. Ahogy belépsz, komor sötétség fogad téged, port lehet látni a levegőben szállni, s nincs semmi fény csak az a kevés, ami az ablakokon át beszűrődik.
A könyvtár egy nagy belmagasságú épület volt, kevés, de magas polcokkal és állványokkal, melyekhez segítségnek egy létrát támasztottak a fal mellé. Vaskos könyvek voltak mindenfelé, rendezetlenül, bármiféle rendszer vagy névsor nélkül az állványokon. Némelyik könyv állt, némelyik feküdt, volt amelyik egymaga állt az adott polcon, volt olyan polc, ami teljesen meg volt pakolva. Néhány könyvet a polcok helyett az épület tetejének gerendáira helyeztek fel, s a szekrények szélein, tetején egy-két papírnehezéket is találsz, legtöbbjük egy-egy gargoyle-t formáz meg, ahogy visítva üvölt előre. A könyvek nagy részét vékony porrétek fedte be, noha pókhálót egy darabot sem látni. Ember azonban egy szál se. Az egész könyvtár üres volt.

Szupercsapat: Karl ahogy a boszorkányról kezditek kérdezni azt veszitek észre, kerülni kezdi a szemkontaktust. Elcsigázottan sóhajt egyet, keres egy kisebb tönköt a farakása mellett, és arra ül le, ahogy aggódó arccal elgondolkodik.
- Régóta együtt voltunk. Nem hinném, hogy ő csinálná. Mert amikor ez az egész elkezdődött, véget akart neki vetni. Korábban itt lakott ő is, a városban tanult mágiát, a könyvtárban. Aztán amikor az első élőholtak megjelentek, elhatározta hogy elbánik velük. Azonban az élőholtak csak egyre többen lettek, amikor az erdőbe merészkedett. Boszorkánypert akartak ellene indítani. Ekkor menekült az erdőbe. Nem láttam már hosszú ideje...de valahogy érzem, hogy életben van. - markolt Karl egy szenvedélyes mozdulattal a szívére - A város azóta is próbál úgy tenni, mintha halott lenne...talán már az...nem tudom... - pillantotok meg egy elcsigázott, szomorú pislogást a tekintetében.


//Határidő: 2019.06.13.//

Felhasználó profiljának megtekintése

30Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 2 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Csüt. Jún. 13, 2019 7:15 pm

Syele Wilder

Syele Wilder
Kultista
Kultista
Hosszú percek teltek el gyaloglással. Túl hosszúak. Már azon is elgondolkodtam, hogy meg éri e nekem ez az egész, hogy ennyit kell gyalogolnom, mire megtalálom Kassandrát. De végül csak megleltem, egy őrtorony tetején, amint az erdőt kémleli látcsövével.
Nagy nehezen felmászok hozzá, majd miután kifújtam magam, megkérdeztem, ráér e pár percre. Az óvatosan elemelte arca elől az eszközt és felém fordult.
- Mond csak...ö...mi is volt a neved?
Nem emlékszik a nevemre? Felháborító! Pedig még a teljes nevemmel mutatkoztam be neki! Hogy nem emlékezhet a nevemre?
- Syele. - mondtam, mintha egyértelműen emlékeznie kellett volna rá. - Lenne pár kérdésem egy bizonyos személyről, akiről nem emlékszem, hogy beszéltél volna a tájékoztatásunkkor.
- Csak nyugodtan. - felelte vállát megvonva Kassandra.
- Az Alicia név, mond neked valamit? - kérdeztem tőle halkan, tudván, hogy biztosan tud róla, majd meg sem várva a válaszát tettem fel az újabb kérdésemet. - Mennyit tudsz róla és a hollétéről?
- Mond. - felelte komoran a nő. - És fogalmam sincs, mi van azzal az árulóval. És nem is érdekel. Valószínűleg úgyis feldobta a talpát.
Ennek a válasznak örültem a legkevésbé. Nem kedveli a lányt, egyértelmű. De ha tényleg halott, ahogy reméli, fölöslegesen gürcöltem az információkért.
- Áruló vagy sem, ő értett a halottakhoz nem? Akkor pedig hasznos információkat tudna biztosítani, ebben a káoszban.
Kassandra ekkor haragosan előrébb lépett és az arcom elé hajolt.
- Azt ajánlom, ne játssz az idegeimmel. Azzal a lánnyal csak a baj volt mindig, és amikor felkértük, hogy segítsem, elmenekült be az erdőbe. Az én feladatom, hogy megvédjem ennek a városnak a lakóit. Nincs időm hisztis hercegkisasszonyokat üldözni. - mondta, majd elfordult előlem és tüntetőlegesen ismét a látcsövével kémlelte a tájat.
"Nicsak, ki itt a hisztis hercegkisasszony?" Leikhanut gyermeteg kacagása visszhangzott a fejemben egy darabig, majd elhalkult, ahogy nem kapott választ. Nem voltam még kacagós kedvemben. Mérgesen beszívtam a levegőt és rövid ideig benntartottam, hogy megnyugodhassak.
- Milyen segítséget vártatok volna tőle?
Kassandra válasz előtt még morgott egyet és leeresztette a látcsövét.
- Bármi megtette volna. De amint megkerestük, felszívódott. Most pedig ha megbocsájtasz, dolgom van. Azt javaslom, te is térj vissza a feladatodhoz.
Személyesen érintette volna a dolog? Tekintetéből nem tudtam megmondani.
- Nézd. Hallottam híreket az erdő boszorkányáról. Aliciáról. Elképzelhető, hogy képes odakint élni. Adj egy katonát, aki kikísér, hogy megtalálhassam azt a lányt! Úgy gondolom, ez az én feladatom most.
A katona csak nyögött egy nagyot.
- Nem azért fogadtam fel ennyi embert, hogy aztán a harcosaimat is nélkülöznöm kelljen. Keresd meg a társaidat. A város védésére így is alig van elég emberünk.
- Persze... a társaimat. - fanyalkodva húztam a számat. Nem gondoltam arra, hogy a milícia parancsnoka ennyire hasznavehetetlen lesz. De nem akartam feladni. Legalább is nem kívántam üres kézzel távozni. Ki akartam élvezni a lehetőségeimet, amíg tudom. - Visszatérve Aliciára... Ismerted őt személyesen? Milyen ember? Hány éves?
- Ne tedd próbára a türelmemet! - csattant fel Kassandra - Már megmondtam. Nem mondott semmit és nem is volt hajlandó. Amíg itt lakott, egyszerű tanonc volt a városi könyvtár varázslójánál. És most ha megkérhetlek, távozz!
Irritáltsága örömmel töltött el. Hát megérte többet kérdezgetni. Látni az ingerült tekintetét és a haragját, öntelt boldogságot jelentett számomra.
- Hm... - halvány mosollyal jeleztem elégedettségemet felé, majd szó nélkül távoztam. Boldog voltam, hogy idegesnek láthattam azt a haszontalan parancsnokot, de a tényen nem változtatott, hogy nem jártam sikerrel.
„Egyedül az erdőben veszélyes lenne. Tényleg szükséged lesz majd valakire.”
De még is kire? Eszembe jutott a kettő különös alak, akikkel összehozott a sors, a szellem támadásakor, ám a kis szürke démongyerekkel nem akartam összegabalyodni, Jonatanra pedig még mindig mérges voltam. Az a férfi olyan… beképzelt!
„Talán megérdemelnek egy második esélyt.”
- Talán. De ajánlom nekik, hogy hasznosak legyenek. – morogtam, majd elindultam az egyik nagyobb utcán, a piactér felé. Szerencsémre azonban nem kellett sokáig talpalnom az utat, mert az ismerős arc hamarabb feltűnt, mint vártam volna. Ezek szerint még sem annyira nagy ez a város, mint amennyire jól esne.

Felhasználó profiljának megtekintése

31Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 2 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Csüt. Jún. 13, 2019 11:55 pm

Karl történetét végighallgatva Mina részvétteljesen igyekszik nézni. Valamiféle balsejtelme alakul ki azt illetően, miféle sors vár a boszorkányra, még ha életben találják is. Bár, talán van lehetőség megakadályozni, bármi rossz akarna történni.
- Fogd már be - motyogja maga elé a kislánydémon, mire Damien meglepetten kérdi tőle:
- Te talán jobban tudod, mit kell tennünk, Iboket?
Erre a lányka csak egy egyszerű "Nem"-mel és vállvonással reagál. Na, remek. Könnyű lesz vele is kommunikálni. Micsoda órák állnak előttük...
Magában sóhajt egyet és összeszedi minden erejét.
-Sajnálom, hogy így alakult, ha megtaláljuk őt üzensz valamit? - kérdi a favágótól Freia.
- Ha életben van, megkeressük. Nem ígérhetünk semmit, de megpróbáljuk megkeresni, ez mindannyiunk előnyére válik.
Reméljük.
Próbálja megnyugtatni Karlt egy biztató mosollyal.
- Nem ké-ne szólni Kassan-drának? - szólal meg Suzi. Logikus ötlet, ám...
Szerintem nem szükséges, tudja mit akarunk csinálni úgyis, kivéve, ha a többség nem akar neki szólni.
Nohát, micsoda kompromisszumkészség.
- Ráérünk majd, ha szereztünk valami információt, nem? Mármint, többet, és biztosabbat. - kérdi aggódva-lelkesen a vámpír, nem akarván eltolni időben a felfedezés lehetőségét.
- Valóban, Kassandra olyan... gyakorlatiasnak tűnt. El tudom képzelni, hogy akkor lesz elégedett, ha valami nyilvánvaló eredményt tudunk felmutatni.
-Szerintem is jobban örülne neki - ért egyet Freia. Mina ezzel megnyugszik. Siethetnek hát az erdőbe. Nagyon érdekli, mit fognak ott találni. Nem tudja, az lenne-e a jobb, ha a boszorkány már nem élne... talán igen. De azért mégis inkább találkozna vele. Lenne egy-két kérdésük.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

32Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 2 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Pént. Jún. 14, 2019 1:01 am

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Sokat bojongok a városban, mire végül sikerül megtalálni a könyvtárat - miért rejtették el ennyire? Nincs egy egyenes út ezen a környéken, ami mellett haladni lehetne, a házakat mintha csak össze-vissza, mindenféle terv, vagy az odafigyelés nélkül építették volna. A könyvtár minden bizonnyal nem is könyvtárként üzemelt elsőre, kívülről is lesüt róla, hogy később alakították át erre a tisztségre. A kő kilátó a tetején különösen is érdekes volt, a kő-kilátó.
A könyvtárba belépve meglep az elhagyatottság és a por, ami fogad. Annak ellenére, hogy a város lakói érdektelenek a tudással szemben, a könyvtáros általában rendben tartja a helyet, főleg ha arra is tellik neki, hogy segédje legyen. Mivel bent sem találtam semmiféle rendszert, összevissza bojongok, és próbálok valami érdekeset felfedezni. Ha egy polcon mindössze egy könyv van, úgy azt megnézem, talán okkal maradt ott mindössze egy. Meglepő az is, hogy a gerendán tárolnak könyveket, nem vagyok rest azért sem felmászni, hátha a cím érdekes. Mégis, úgy érzem hiába kutakodok, hiszen mindent por és pókháló lep be - itt nem fogom megtalálni a könyvtárost, hogy kikérdezzem.
Megpróbálok feljutni a kilátóra, és úgy végigszemlélni nem csak a városon, de az egész tájon, hátha sikerül kiszúrnom valamit a távolból is.
Amennyiben itt sem találok semmi érdekeset, úgy itt az ideje visszaindulni Kassandrához, hátha ő tudja merre van a könyvtáros, vagy tud bővebb információval szolgálni arró a bizonyos nőről vagy a fejleményekről, amikre esetleg a másik kompánia haladt.
A legnagyobb utcán elindulva próbálom megtalálni a milícia épületét, vagy egy olyan gócpontot, ahol a legtöbben vannak - erre pedig a piactér a legalkalmasabb.

Felhasználó profiljának megtekintése

33Küldetés: A lidérc báli ruhája - Page 2 Empty Re: Küldetés: A lidérc báli ruhája on Pént. Jún. 14, 2019 2:36 pm

Hans: Ahogy jobban beleásod magad, a könyvtárban még nagyobb rendetlenséget találsz, mint azt elsőre gondoltak. A könyvek bármiféle rendszerezés nélkül, egymás hegyén hátán feküdtek, nem egyet vastagon fedett be a por. Egyik könyv sem volt különösebben feltűnő, regények, kéziratok, históriás énekek, tanulmányok feküdtek egymás hegyén hátán.
A gerendához érve azonban egy különös köteten akad meg a tekinteted. A könyv dísztelen volt, bármiféle ékesítéstől mentes, és a borítójára semmi sem volt írva. Ahogy kinyitod, nem is egy könyvet látsz, inkább egy nagy rakás vázlatot és jegyzetet, felvésve egymás után az oldalakra. A témája még érdekesebb, mint gondoltad. Mágikus pecséteket és stigmákat sorol fel, különféle rituálés eljárásokat és vizsgálatokat, melyek a nekromanciával foglalkoznak. Egy olyan kézirat, melyet már egész biztos elégettek volna, ha nálatok odahaza találták volna meg. A borító belső oldalán, az utolsó lapot követően pedig egy aláírást vélsz felfedezni. Egész pontosan három aláírást, de csak az egyiket tudod elolvasni. A másik kettő megsérült, nedvessé érte és teljesen elmosódott, így csak két hosszúkás pacát lehet látni a közbenső aláírás felett és alatt. Az aláírás ezt a nevet említi: Kalma Traumen.

Syele: A piactérre érve találkozol rég nem látott "cimboráddal". Nem kell sokat gondolkodni, hogy a másik ábráztáról leolvashassátok, éppen nagy erővel kerestek valakit, vagy éppen valamit. Egyelőre azonban semmi más nem történik.

A Szupercsapat: Az erdei ösvény, mely a városból kifelé vezet pontosa olyan hátborzongató, mint amilyennek gondoltátok. Ahogy eléritek az első kanyart, eltűnik szemetek elől a város falának maradéka. Hiába néztek már hátra, nem láttok magatok mögött mást, csak erdőt. Közel, s távol nem maradt semmi, amit ismerősnek mondhattok. Szerencsétekre eddig egy kereszteződés sem keresztezte utatokat. Mivel már egy ideje alig járnak az ösvényen, elkezdte magának az aljnövényzet kisajátítani, gazok nőtték be a szélét mindenütt, mely gyakran kényelmetlenné teszi az ember lépteit. Jobbra és balra nem látni semmit, csak a sötét fákat, a sűrű bokrokat és persze azt a folyamatos, nesztelen zúgást, ami az egész erdőből hallatszik, az állatok, a szél és az arra járók zajainak egybeolvadásával született szimfónia. Aztán egyszercsak, ahogy haladtok előre, egy enyhén elfojtott, gyenge túnusú ének töri meg az egyhangú búgását az erdőnek:

Tűzön a kanna büszkén ül,
Lám csupa csőr ő és csupa fül,
Ha vize forr vígan fütyül,
De jaj! Szomorú, ha kihűl,


//Na most, mindkét bandát várom skypeon vagy discordon küldetésmegbeszélésre. Akik pedig nem írták meg, azok legközelebb szóljanak, ha szükségük van még plusz időre, adok szívesen. Mert aki nem szól és késik, azt legközelebb ki fogom dobni.//

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.