Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Jerobeam

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 60

Küldetés: "Ne legyenek más Isteneid..."

Szomb. Jún. 15, 2019 1:27 pm by Serene Nightbough

Veronia földjét az elmúlt években számos katasztrófa rázta meg. Először Abaddón égette …

Comments: 7

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Isidor Bose

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 5


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Suzanne Walford és Pruinos: Similis simili gaudet

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Az egész világnak még hozzá kellett szoknia a változásokhoz amiket a Rengés hozott magával, és ebbe én is beletartoztam.
- Állj! - lépett el a kapu mellől az őr, meglóbálva kezében egy lámpást. A sápadt fényben bőre pergamenszerű volt, sárgás és foszló, szemeiben a rettegés olyan egyértelműen talált otthonra hogy belenézni is kellemetlen volt. - Ki ólálkodik a sötétben?
- Nyugodjon meg jóember, nem vagyok... olyan. - léptem közelebb, kezeimet a magasba emelve. A másik azonnal egy megkönnyebbült sóhajtást engedett meg, és ökölbe szorított kezét felemelte a magasba.
- Nyugalom emberek, beszél.
A sötétben alig kivehetően néhány elmozdult folt jelezte azt, hogy az íjakat leengedték a palánkfalon állók. Nem bíztam benne hogy az összes őr így tett - bolondok is lettek volna.
- Mit keres itt éjnek évadján?
- Szállást és menedéket. Nem maradhattam tovább a vadászlakomban, én...
- Ne is mondjon többet. - emelte fel a kezét hogy megállítson a mondandómban, én pedig engedelmesen hallgattam. - Nem vagyunk abban a helyzetben hogy akár egy vadorzót is elküldjünk magunktól. Menjen be és pihenjen le, ha akar egyen valamit. Később még szükségünk lesz magára.
Én csak bólintottam és bementem az előttem szűkre nyitott kapun; a palánkfal árnyékában szolidan húzódott meg a megerősített épületű fogadó, bedeszkázott ablakokkal és fémmel kivert ajtajával. Kész csoda hogy sikerült megtartaniuk és védelmet szervezniük köré, de nem terveztem panaszkodni emiatt.
Az Arany Vadkan asztalainak a felét elhordták hogy legyen hely a földön alvóknak, a maradékot pedig már felcsapkodták tűzifának. Így ez az útmenti kocsma inkább hasonlított így egy ispotálynak mintsem ivónak, de ennek ellenére állt egy megviseltnek tűnő ember a pult mögött és fogadott rendeléseket; némi váltóért cserébe még az ingyen konyha kínálatét is feldobta valami ténylegesen fogyaszthatóval. Az egyetlen asztalnál - amit meghagytak - pedig már ült valaki, kinézete alapján szintén vándorfajta.
- Elnézést, szabad ez a hely? - kérdeztem tőle udvariasan. Eddig még sosem ártott ha az ember igyekezett jó benyomást tenni.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Azóta a sötét, hosszú-hosszú éjszak óta nagyon megválogatta, hogy hol, és hogyan pihen meg. Ha csak egy aggodalomra okot adó jelet látott, inkább odébb állt. Korábban ez egyértelműen azt jelentette volna, hogy valahol a szabad ég alatt alszik, de jelen körülmények között ezt aligha tehette meg. Így hát egy-egy az emberektől nyugodt, de ahhoz elég közeli pajtába, pincébe, vagy padlásra osont be ilyenkor,
Éppen ezek miatt ez az este üdítő kivétel volt. Mert a fogadóban nem talált semmi aggasztót, sem ijesztőt, vagy gyanúsat. A gyomra ellenben igencsak korgott, az étel pedig elviselhetetlenül ínycsiklandó illatokat árasztott, ezért végül úgy döntött, itt tölti az éjszakát. Nem kért sokat. A legkevesebbet, de most az is királyi lakomának tűnt neki. Lassan látott neki, hogy minél tovább kitartson az elemózsia.
Csakhogy, alig csúszott le a torkán az első falat, valaki elé toppant, szinte a semmiből (legalábbis Suzi meg volt erről győződve). Maszkban.
Szerencse, hogy lenyelte a falatot, mert a torkán akadt volna.
Feltűnést kelteni viszont nem akart, úgyhogy beleegyezően bólintott a kérdésre. Úgy tervezte, hogy majd feltűnés nélkül feláll, és elmegy, minél előbb. Mert ha éhes is, és ott is az orrában az étel illata… Egy maszkos férfi, aki megjelenik, és az asztalához akar ülni… Az bizony aggasztó fejlemény. De… még néhány falat az ételből nem árthat, ugye? Hiszen erő kell a vándorláshoz, és a maszkos amúgy sem adta jelét, hogy ismerné valahonnan, vagy sejtése lenne bármiről… Igen, még biztosan bekefér, hogy egyen egy keveset.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Csak egy egyszerű bólintást kaptam válaszul, és ez bőven elég volt. Ha nem vettem volna észre hogy eszik, azt gondoltam volna hogy annyira óvatos hogy attól is fél hogyha megszólal még képes leszek ellopni a hangját valamilyen mesebeli módon. Pedig egyszerűen csak a legnagyobb erőkkel próbált belefulladni a koldusok kosztjába, abba a borzalmas de olcsó ételbe amit valahogy az emberkirályságok minden szegletében képesek voltak összehányni.
- Korcsmáros uram, legyen szíves egy pint sört és valami meleget, aminek van köze a húshoz. - intettem és szóltam oda, a közelség miatt nem túlzottan megemelve a hangomat. Nem szerettem feleslegesen magamra vívni a figyelmemet, de szinte senki se volt itt akitől félnem kellett volna, leszámítva azt a két pihenő őrt az ajtó mellett, akik ahhoz is túl idegesek voltak hogy rendesen lepihenjenek.
Veronia úgyse fogja megjegyezni a maszkot.
Leülve a vándor mellé lehetőségem volt jobban megnézni. Látszott rajta hogy nem volt idevaló, annak ellenére hogy erre a helyre mindenkit csak összefújt valahonnan a szél - így ő volt az akihez legközelebb tartozónak érezhettem magam. Bár egy irritáló vámpír után nem nehéz valaki szimpatikusba belefutni. A sötét, fekete és olajzöld mezsgyéjén eltévedt köpeny csuklyája alól egy... meglepően tündéri látomás bontakozott ki. Tény, ráragadt az út pora több helyen is, de az apró, pisze orr, telt ajkak és a nagy zöld szemek olyan kellemes kompozíciót alkottak, amin a démon szívesen rajtafelejti a szemeit.
Vagy belemélyesztené a fogait és végigrohantatná rajta a nyelvét.
- Elnézést hölgyem a személyes kérdésért, de mit keres egy ilyen finom tünemény mint maga ezeken a veszélyes utakon? - próbáltam minél kevésbé eredeti szöveget megfogalmazni. Általában a másik fél ebből az szűri le hogy esetlen vagyok az ismerkedésben, és a tény, hogy lenéznek, hatalmas előnyt szokott jelenteni. Nem mintha ezt magyaráznom kellene, vagy indokolta volna valami. Nem láttam nála fegyvert.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Megpróbálta, Igazán megpróbálta, hogy ne vegyen tudomást a mellé telepedő maszkos alakról, hanem minél hamarabb befejezze a vacsoráját, és visszavonuljon... valahova.
Figyelmen kívül hagyta, hogy mit kért a kocsmárostól. Azt is (igazából fel se tűnt neki igazán, ennyi ember között nem volt furcsa, hogy állandóan érzett magán tekinteteket) hogy végigmérte az alak.
De szerencsétlenségére, és enyhe riadalmára, ami a tekintetén is tükröződött, a maszkos kérdezett is. Semmi különöset, ezt ő is tudta, de az ilyen kérdések után bármikor következhet valami kellemetlenebb...
Ugyanakkor azt is tudja, hogy a leggyanúsabb az, ha nem válaszol semmit sem. Úgyhogy miután lenyelt a falatot valamit mégiscsak megpróbál összeszedni.
- Haza szeret-nék jutni. - válaszol egyszerűen. Közelebbről megnézve látszik rajta, hogy a közelmúlt megviselte, ahogy mindenki mást is. Beszéd közben pedig lopva az ajtó felé pillant, hogy szükség esetére megkeresse a leggyorsabb menekülési utat. Még nem történt semmi, ami miatt gyorsan el kellene tűnnie... És a gyomra is követeli még az előtte gőzölgő ételt.
Az illendőség diktálja, hogy ne burkolózzon továbbra is hallgatásba, így ő is kérdez, hasonlóan asztaltársához.
- És ön mer-re tart ilyen veszé-lyes időben? - A hangjából érződik a bizalmatlanság, ugyanakkor az oka is: Veszélyes a vándorélet azóta, hogy kijutott a világok közül.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Még csak abba se hagyta az evést, csak úgy két falat között válaszolgatott -  a finom külső mégse úri hölgyet rejtett, mint ahogy azt feltételeztem. Ami igencsak különös... nem sokan engedhetik meg maguknak ezt a szintű bájosságot, ilyen mértékű közönségességgel.
- A tenger felé. Csak megvárom amíg erre tart egy karaván, vagy egy áthaladó zsoldoskompánia... túl veszélyesek lettek az utak ahhoz hogy egyedül lehessen utazni. - jelentettem ki az egyértelműt, és szorítkoztam le a közlésemmel. Reméltem a titkolódzás nem kelti fel a figyelmét, de... manapság mindenki ilyen. A rettegés kiszorította a pattogó tüzeket és a meleg nevetéseket mindenhonnan.
- Egy pint és a gazdagok vacsorája; tojás, kolbász, vajas krumplival és sajttal. Egészségére az úrnak. - mosolygott foghíjasan a fogadós ahogy elém rakta a rendelésemet. A többi fogának csillogása alapján valószínűleg nem egészségügyi, és nem is túl baráti módon hagyta el valamerre a közelmúltban.
- Köszönöm. Remélem nem zavartam meg nagyon a vacsorájában, és az sem, hogy csatlakozom magához. Az én nevem Symeon. Önt hogy hívják? - kérdeztem meg, majd hozzáláttam én az étkezéshez, maszkomat némileg elfordítva ezzel, felfedve bőrmentes államat. Ki kéne találnom valamit az ilyen eshetőségre... túl sokat leszek összezárva emberekkel.
Feszültnek tűnt, feszültebbnek mint mindenki más. Nehéz az ilyet konkrétumokkal megfogni, az ember inkább csak érzi, főleg így utólag, de... mindenki félt valamitől, fárasztotta őket az ismeretlentől való félelem és a folytonos éberség, ő pedig... ugrásra készen állt. Mintha csak érezte volna hogy történni fog valami. Persze, ennyire konkrétan akkor ez nem realizálódott, de furcsa volt.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Egyetértőn, ugyanakkor elkeseredetten bólint. Ő sem örül neki, hogy egyedül van, de nincs olyan, akivel tanácsos lenne hosszabb időt együtt tölteni, mint amilyen a sokszor napokig tartó utazás jelent.
Az érkező élelmet pár pillanatig ámulva nézi, aztán úgy dönt, tovább falatozik saját, egész biztosan szerényebb ételéből. Ünnepi alkalmakkor sem mindig engedhette meg magának, hogy kéretlen asztaltársáéhoz hasonló lakomát rendeljen magának, így egyfajta távolságtartással is kezelte az ehhez hasonló, számára tulajdonképpen ismeretlen fogásokat.
A kérdésre pár pillanatnyi fáziskéséssel, de sietve megrázza a fejét. Mást nem is válaszolhatna, de egyébként sem mondaná, hogy Symeon megzavarta volna... Nem jobban, mintha más ült volna le mellé, vagy bármi más módon kontaktusba került volna egy idegennel. Így-is, úgy-is rettentően éhes volt már, és folytatta volna a vacsorát.
- Suzi vagyok - mutatkozik be, viszonozva Symeon gesztusát.
Figyeli ahogy a másik hozzálát az evéshez. Az előbukkanó áll látványára előbb elkerekedik a szeme, aztán együttérzés csillan a szemében. Mostmár érti, miért nem akaródzik Symeonnak egyedül maradnia... Bizonyára valami szörnyű történt vele, aminek a nyomát azóta s az arcán viseli, és ezért hord maszkot. Kicsit el is szégyellte magát, hogy úgy megijedt a maszkjától.
- Min-dig ebben a maszk-ban jár? - kérdezi olyan szándékkal, hogy valami elismerőt mondjon, de nem igazán sikerül neki, csupán megértés és együttérzés sugárzik a hangjából.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
- Suzi? Milyen bájos egy név. - dicsértem meg két falat között, kissé félvállról. Nem voltam biztos benne miért ennyire szűkszavú, de feltételeztem néhány kedves és meleg szó csak javíthat a helyzeten; legyen szélsőségesen szégyenlős és bizalmatlan, vagy kiszámíthatatlanul körmönfont. Bár a tény hogy egyelőre az ételébe temetkezett előbbire utalt - vagy ismételten, több lépéssel előttem volt.
- Óh. - válaszoltam röviden, mint akinek nem rögtön esett le hogy mire is akart gondolni a másik. - Néha megfeledkezem róla. - érintettem meg, lassan végigfuttatva az ujjamat a kopott fán. Egy ideje nem volt időm arra hogy újrafessem ezt a darabot, vagy igazából, bármelyiket.
- Nem, nem mindig ebben. Van legalább egy tucatnyi másik... mármint, volt. Talán még megvannak valahol. - válaszoltam bizonytalanul, karaktert váltva. Úgy éreztem ha elég ügyesen játszom a lapjaimat, elkísérletezhetek több arcommal is anélkül hogy gyanús lenne. Nem szerettem a zárkózott fajtáját. A megfelelő környezetben, egy bálon például könnyebb az ilyen embereket kiismerni - sőt, talán őket a legegyszerűbb - de itt, kint a szabadban, szinte lehetetlen. Óvatosan kell járni az ilyen táncot, nehogy rosszul reagáljon a másik arra hogy ráléptek a lábára.
- Miért, esetleg kellemetlenséget okoz önnek?


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
A dicsérettől kissé zavarba jön. Bájos? Az a név, hogy Suzi? Még ha a Suzanna-t mondta volna... Enyhén elvörösödve néz fel, pár pillanatig hezitálva, hogy viszonoznia kellene-e a bókot.
Elsőre úgy tűnik, hogy Symeon nem értette, mire vonatkozik a kérdés, de mikor elkeseredve újra próbálta volna, mégiscsak rájött.
A kopottságtól függetlenül szépnek találta a maszk festését, csak... A helye, és a használata volt neki kissé furcsa, és szokatlan, és éppen ezért elsőre ijesztő.
Megértően bólint a magyarázatra. Szóval többféle maszk is van, de mindig van valamilyen. Egy pillanatra felmerül benne, hogy biztosan a többi is hasonlóan szép közelebbről megnézve, de aztán eszébe jut, hogy nem valószínű, hogy az idegen férfival annyi időt eltöltsön.
Az utolsó mondatra sajnálkozva kérdez
- Elvesz-hettek? - érdeklődik, előre is némi sajnálattal a veszteség miatt, amiről viszont ő is tudja, hogy meglehetősen kicsinek is számít a káoszban, és pusztításban ami körülveszi őket.
Az utolsó kérdésre pedig határozottan megrázza a fejét. Nem, problémát nem okoz... Gyanakvást azt igen, de ehhez nem is kellene maszk...
- Csak szép a festé-se! - igyekszik megmagyarázni, miért kérdezett rá.  
Furcsa lett neki az egész helyzet, így nem igazán tudott felengedni. Egy idegennel ül egy asztalnál, aki a borzalmakban bizonyára súlyosan megsérült. Az előbbi miatt el kellene kerülnie, amilyen messze lehet, de a második információ viszont arra készteti, hogy együtt érezzen vele, és valamit tenni akarjon érte.
- Hol szerez-te? - kíváncsiskodik tovább, bízva benne, hogy nem kellemetlen erről beszélni Symeonnak.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Kissé lassú tempóban, több mint a kényelmes kínos szünetekkel megszakítva, de haladt a beszélgetés, és ami még fontosabb, ő kezdeményezett. Továbbra is hideg maradt, de... már repedezni látott az a bizonyos jég.
Vagy csak túl sok nehéz esettel találkoztam eddig és már képes voltam örülni minden apró előrehaladásnak.
- Igen. Nem cipelhetem az összes maszkomat mindenhova, nemde? - mondtam erőtlen hangon, amit megdobtam egy erőltetett mosollyal is. Kellemes változás volt hogy minimális szinten, de mégis, színészkedhettem a számmal is. - A házamban maradtak. Nem tudom mi lett velük, vagy hogy a házammal történt-e azóta valami, de egy ideig biztos nem tudok visszamenni értük. Bár, ezek csak maszkok. Nem akkora kár értük... - mondtam, javarészt az igazat. Azért a Personát nehéz lenne pótolni, erre a különleges darabra feltétlen vigyázok - még ha nem is hordom mindig. Magam elé meredtem egy darabig, szinte csak játszva az étellel, mielőtt észhez kaptam némileg.
- Köszönöm, frau. Kedves magától, de pontosan tudom hogy már ráférne egy kis... felújítás. - nyúltam a maszkom hátuljához készen állva arra hogy levegyem és megnézhessem alaposan, de aztán a mozdulat közepén megállok, és magamon hagyom. Kétlem, hogy magyaráznom kéne ezt bármelyik oldalról is.
- Honnan szereztem? - kérdeztem vissza bután. - Nos, sehonnan, magam faragtam őket. Mondhatjuk hogy ez volt a szakmám a... nos, a Csillagtalan Éjszaka előtt, ahogy nevezik. Egész jól meg lehet élni belőle, hogyha vannak fesztiválok és nagy piacok rendszeresen. - mosolyodtam el ismét, belefeledkezvén látszván valamibe - De kétlem hogy egyhamar az emberek találnának bármi ünnepelni valót. Nos, azon felül hogy élnek.
Elég sokat sikerült beszélnem, annak ellenére hogy nem terveztem egyáltalán, de végig karakterben maradtam. De elkellett érnem hogy inkább ő beszéljen, hogy többet mutasson magából.
- Sajnálom, csak... nem  szeretném untatni. Mi a helyzet önnel, frau? Mit csinált akkor amikor még mindennek értelme volt? Beszéljen ön is kicsit.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Kicsit zavartan bólint. Persze, sok maszkot nem lehet állandóan magával cipelni... Aztán sajnálkozva, együttérzőn pislog. Az bizony nagy baj lehet, ha elveszett a háza... Neki ugyan sohasem volt, de talán épp ezért tudja, milyen nagy kincs, ha valakinek mindig van hova visszatérnie, és álomra ajtania a fejét. Ezt a biztonságot elveszíteni pedig... tragikus.
Egy pillanatig tiltakozni akar, hogy nem kell levennie a maszkot Symeonnak, megérti, hogy kellemetlen neki, ha látszik az arca, nem kérné, hogy miatta levegye.
- Így is szép - jegyezte meg, megpróbálva barátságosan-bátorítóan rámosolyogni a férfira.
Meglepve, ugyanakkor elismerően néz újra a maszkra, ahogy megtudja, hogy Symeon saját magának készítette.
- Mást is szo-kott farag-ni? - kérdi ámulva, mint mindig, amikor mesteremberrel találkozott, aki képes gyönyörűséget teremteni egy-egy fadarabból, szövetből, agyagból, vagy másféle anyagból. Majdhogynemfelér neki ez a tudomány a varázslattal, mert neki magának nincs meg a megfelelő ügyessége, és tudása, hogy hasonlót tegyen. 
A bocsánatkérést láthatóan nem érti. Nem biztos benne, hogy nem pont neki kellene bocsánatot kérnie, amiért firtatja a témát... A feltételezésre, hogy Symeon untatná, megrázza a fejét. Soha nem untatja, hogyha valaki mesél neki ilyen dolgokról, mert mindig újabb dolgokat tanulhat a világról, ezzel szép lassan foltozgatva a tudásában tátongó, számára hatalmasnak tetsző lyukakat.
- Tanul-tam, min-den felé a világ-ban. Minden félé-ről. - válaszol a kérdsre, picivel többet beszélve, mint amennyit a kényelem diktált volna. Mert kérték, hogy beszéljen. Ennél többet viszont már megerőltető is lett volna, és kockázatos, hogy nem figyel eléggé, mennyit mond magáról.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Különös. Ez a lány nagyon különös... nem igazán tudtam hova tenni a fejemben. A hangja finom volt de erőtlen, amit egy nemesi kisasszonytól várna el az ember, és azt is csak egy beteges, nagyon babusgatott fajtától - de ha így lenne, akkor nem lenne itt kinn egyedül. Kár is lett volna érte; beteg embert természetesen nem eszek, egy hulla se ér annyit hogy én is egyé váljak.
- Köszönöm. - mosolyodtam el kedvesen ismét. Kissé egyszerűnek tűnt... de nem tudtam volna meghatározni, hogy egy "különleges" emberbe futottam bele, vagy egyszerűen csak sikerült egy gyereket kinéznem magamnak. Egyikkel se lettek volna fenntartásaim, de őszintén, nem mertem lenézni - volt bennem egy félsz, egy éberség hogy valamit nagyon félrenézek. Szinte éreztem ahogy a nyakamon ül egy feketeszárnyas Azrael-figura, készen állva hogy átsegítsen a túlvilágra.
Gyermeki gondolat, tudom. De mégis könnyebb szembe nézni a halállal ha testet adunk neki, legyen az... egy kissé pontatlan, akár.
- Nem nagyon próbáltam még. Elméletileg képes vagyok rá, valami egyszerűbbet, apró figurát vagy szobrocskát esetleg megtudnék csinálni. - mondtam, őszintén elgondolkozva. Sose jutott eszembe hogy esetleg megpróbálhatnék valami mást is, már maga a maszkkészítés se volt több mint egy "kényszerszakma".
Nos, legalább is azzá vált amióta elváltam az Öregtől. Ő mindig is ragaszkodott ahhoz hogy kezdjek magammal valami értelmeset és próbáljak minél kevesebb bajt kavarni. Bolond ideák egy bolond szájából.
- Értem. - válaszoltam nyugodtan. Nem tudtam mire venni ezt a tömör választ. Kezdtem meggyőződni róla hogy sikerült tényleg egy gyereket, valószínűleg a háború egy árváját aki most a szülei nélkül tengődik. Szerencsétlen. Pont engem kellett kifognia.
- Esetleg bővebben? - kérdeztem óvatosan. Nem mintha egy ilyen helyzetben fellehetne tenni egy ilyen kérdést helyesen; vagy megfog sértődni azon hogy nyaggatom, vagy nem fogok többet megtudni róla. Valamit pedig hamarosan ki kellett találnom.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Kicsit határozottabb lett a mosolya a köszönetet hallva.  Picit felbátorodott, és így a kérdései is magabiztosabban csengettek.
Csillogó szemmel hallgatja a választ, mely szerint Symeon tudománya nem áll meg a maszkok faragásánál, tud még másféle szépséget is alkotni.
- Szeren-csés - jegyzi meg a laikus mesterember iránti mély tiszteletével.
A kérésre kicsit elgondolkodik, hogy összeszedje a dolgokat, amiket kimondhat, és azokat, amiket nem véletlenül se fogalmazza bele a válaszba.
Végül még épp nem kényelmetlenné váló szünet után válaszol.
- Az idő-járás-ról, meg a növé-nyekről, álla-tokról. Az embe-rekről is, és a mágiá-ról - sorolja, és érezhetően sorolhatná is tovább, annyi minden van, ami új ismeret volt számára.
- Köz-ben pedig jár-tam a vilá-got. - zárja le a mondandóját. Ennél nagyobb lélegzetvételű monológra nem futja az energiájából. Már így is sokkal több energiát mozgósított, mint szokott a beszédre.
Hogy ezt kicsit pótolja, iszik egy kortyot a kevés borral kevert vizéből, és megeszi az utolsó falatok egyikét a tányérjából.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Miután végigmondta a mondanivalóját, egy ideig csöndben maradtam és elgondolkodtam, lassan befejezve a vacsorámat. Nagyon gyermeki, és ennek ellenére "járta a világot". Túlozhatott is, de... ebben kételkedtem. Túl őszinte arca volt, szinte ragyogott tőle finoman, és az ilyesmit nem lehet elszínészkedni. De ha ez igaz...
Akkor vagy nem utazott egyedül, vagy olyan hatalommal rendelkezik amit nem érdemes alábecsülni. Két falat között egy pillanatra feltekintettem az arcára, ahonnan kíváncsian tekintettek vissza azok a hatalmas, zöld szemek, tele fénnyel. Ki kellett zárnom az utóbbi lehetőséget.
- Ez izgalmasnak hangzik. - kezdtem bele, immár üres szájjal. - Biztos sok kalandban részt vettél akkor a társaiddal. Már lefeküdtek? - tételeztem fel a helyzetet, kicsit direkt módon terelve át a témát, számhoz emelve a sörnek kikért italt. A színe legalább emlékeztetett rá.
Közben pedig már készítettem elő a következő témát fejben. Nem lesz lehetőségünk elhagyni ezt a fogadót ma éjjel, kivéve ha szívesen végeznénk darabokban. Nagyon ártatlannak tűnt, törékenynek, és... őszintén, kicsit elszorította a szívemet. Kevés tabum volt a célpontjaimat nézve, mint hogy nem ölök olyat akinek a keze ételt szül, vagy mint... hogy nem ölök kislányt. A fiúkkal nem volt akkora problémám, bár nem tartottam őket kimondottan étvágygerjesztőnek, de a démonnak ennie kell. Tudtam, hogy nem kislány már, de nem tudtam nem így gondolni rá.
Őszintén, kicsit féltettem hogy mi lesz vele. Annak ellenére hogy annyira nem volt zsúfolt a hely, pont elegen voltak itt akik visszaélhettek a sebezhetőségével.
Nevetséges, de nem hagyhattam hogy baja essen. Nem, ha nyugodtan akartam aludni a következő pár hétben... már persze amennyire nyugodtan lehet aludni a rémálmoktól amik megülik az ember álmait éjjelente.
- Mondd csak... van már szobád? Hol fogsz aludni?


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
A csendben Suzi is befejezi a vacsorát mostmár lelkiismeretfurdalás nélkül.
A kérdésre aztán először értetlenül pislog egyet, aztán a szavakon túl az értelme is eljut a tudatáig, és megrázza a fejét.
- Itt még nin-csenek tár-saim. - mondja gyermeki őszinteséggel, aztán gyorsan hotzáteszi, mielőtt túl feltűnő lenne a csend a két mondat között - Min-dig mások-kal szok-tam együtt utaz-ni, nem ál-landó társak-kal. - Így talán nem túl furcsa amit az előbbi mondatában beismert: hogy fiatal lány létére egyedül van itt. Ugyan nem érti teljesen az okát, de sok helyen néztek már rá csúnyán, mert kiderült, hogy magában rója vándorútját. Jó esetben ez együttérző, sajnálkozó pillantásokra változott, máshol viszont enyhe gyanakvássá, aminek a megszilárdulására eddig nem adott okot. Ez a történet, ami egyébként végsősoron igaz is: hogy mindig másokhoz társulva utazik, valamennyire enyhítette ezt a kényelmetlen gyanakvást.
Talán éppen ezért, mert ismerte a helyzetet, nem lepte meg a következő kérdés: mi van a szállásával.
Határozottan bólint, picit vékonyodó, halkuló, de magabiztosan csengő hangon válaszol szóban is
- Itt al-szom a fo-ga-dóban, a leg-kisebb szo-bá-ban. -


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Elgondolkodtam a válaszán, lassan kortyolgatva pár kortyot a sörömből. Nagyon különös, kimondottan és kirívóan - és ezen nem segített egy fikarcnyit sem, hogy mennyire fiatal volt.
Tisztába rakva a dolgokat, nem volt annyira fiatal, valahol az emberi gyerekkor végén és a felnőttkor elején lehetett, de már maga a megjelenése és a viselkedése rengeteget lefaragott ebből az alapvetően is alacsony számból. Alapjáraton szeretem azt gondolni magamról, hogy értek annyira az emberi test felépítéséhez mint némelyik nagyokos Rotmantel, még ha a szép, tudományos szavakhoz és a gyógyításhoz nem is, (de kulináris szempontból határozottan jobban), de a verdiktemben nem volt teljesen biztos.
Biztosat csak akkor mondhatnék ha már darabokban feküdne előttem. De mindent összevetve, nem is ez a lényeges. Könnyedén, mint egy önjelölt, könnyed és világáról nem tudó kalandor lenne, járja be Veroniát mindig más mellé csapódva az útján; a feltételezhető szellemi kora mellett ez határozottan volt különös és szinte egyáltalán nem lehetséges, de ha tévedek is, akkor is fura.
Már rég halottnak kéne lennie a magamfajták miatt. Valami bűzlött itt, és nem voltam hajlandó észrevenni a két szép szeme miatt.
- Óh, ez nagyszerű. - mosolyodtam el melegen. Nem kell szűkölködnie, remek. Ágrólszakadtabbnak tűnt annál hogy szobát béreljen, de nem fogok egy pozitív csalódás miatt nyavalyogni. Sokat.
- Kezdd későre járni, valószínűleg itt lenne az ideje eltennünk magunkat holnapra, nemde? - tettem fel a költői kérdést, és álltam fel az asztaltól, megigazítva végre a maszkomat. Őszintén, jól esett a súlyát magamon éreznem.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Nem Symeon az első, akiben felmerült a gondolat, hogy hogyan lehet életben egy ilyen lány egyedül, miközben a világ is épp összedőlni készül.
Ha jobban megfigyeli ami történik, talán választ is kap.
Suzi a meleg hangvételű örömnyílvánításra elmosolyodik a vele szemben ülő férfi felé. Sugárzik róla, hogy nagyon is egyetért. Fantasztikus, már-már hihetetlen, hogy ezen az estén van hol aludnia, fedett helyen, ugyan megkérdőjelezhető, de viszonylagos biztonságban.
Amikor pedig a férfi felállt, kicsit habozott. Nem egészen értette, hogy miért beszélt a férfi úgy, mintha az ő hatáskörébe tartozna, hogy mikor kell nyugovóra térnie, és miért sugározta a mozdulat, ahogy felkelt az asztaltól azt, hogy neki is így kellene tennie.
A habozása elég időt hagyott a fogadó gazdasszonyának, hogy látva az asztaltól távozni készülőket odalépjen.
- Remélem megelégedésére szolgált a vacsora, Uram - szólt kedvesen Symeonhoz, aztán széles mosollyal fordult Suzi felé.
- Látom te is jóllaktál aranyom. Ne aggódj, a szoba már rendben van, gondoskodtam róla, hogy kényelmes éjszakád legyen szegénykém... - mondja neki anyai gondoskodással a hangjában. - Ha szeretnéd el is kísérlek, hogy biztosan ne hiányozzon semmi! -
A lányka erre hálásan viszonozva a mosolyt bólint, és ő is feláll az asztltól.
- Nagyon szé-pen köszö-nöm! - hálálkodik, aztán asztaltársához fordul
- Jó éjsza-kát! És le-gyen bizton-ságos út-ja! - búcsúzik el, majd a gazdasszony nyomában elsétál apró szállása felé.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Beszélgetésünket megzavarták - a korcsmárosné, minden bizonnyal.
- Teljességgel, asszonyom. - válaszoltam, talán kissé röviden, kissé szárazan, de egyáltalán nem volt szándékomban feleslegesen méltatni a vacsorát. Ehető volt, egészen meleg és sokrétű, még ha kissé ízetlen és egyszerű is, de a feladatát ellátta. Kétségkívül jobb volt mint amit a lányka evett.
- Jó éjszakát. Legyenek kellemes álmaid. - válaszoltam, ahogy azt alkalmanként hallottam a szülőket elköszönni a gyermekeiktől. Nem voltam biztos benne hogy az ilyen hagyományos szófordulatok mennyire tartják magukat, kikopott-e vagy már csak máshol él, de ez érződött csak megfelelőnek.
Még elnéztem némán ahogy az asszonnyal együtt elhagyta a termet, felsétálva az emeletre vezető lépcsőn. Nem foglalkoztam a korcsmárosnével - áradt belőle a különböző fűszerek illata, erőteljes élesztő, és enyhe húsaroma. Talán még olyan ember is megismerte volna benne a hely szakácsnéját akinek az orra sokkal kevésbé érzékeny mint az enyém.
Ahogy eltűntek a lépcsőfordulóban, alakok mozdultak meg a teremben. Valószínűleg csak nem rég érkezhettek, ezért nem figyeltem fel rájuk; pár asztalnyi hellyel messzebb ültek a földön. A ruházatuk alapján dezertőrök lehettek, egyszerű, párnázott kabátot viseltek, olyasfélét amit a láncingek alá vesznek a katonák. Nem védenek a fémrészek nélkül annyira, de határozottabban gyorsabban lehet bennük menekülni - az se biztos hogy egyáltalán megkapták a teljes felszerelésüket mielőtt elhagyták a sereget.
Kivéve ha egyszerűen csak lelopták valakiről a gambezsont.
Mikor lejött az asszonyság, az emberek felálltak és megindultak a pulthoz. Én nem vártam meg hogy odaérjenek, gyorsan - és remélhetőleg hangtalanul - átsikolottam a lépcsőig, és halkan felsiettem rajta. Valószínűleg a lány szobájára lesznek kíváncsiak; hazugság, az édesapa és a barátai keresik a megrémült és szökött kislányt, vagy tisztán erőszak, nem is fontos. Nekem egyáltalán nem.
Tudtam, hogy a legkisebb szobát kapta meg. A legalacsonyabb építésűt, értelemszerűen, ami legközelebb van az alacsonyodó tetőhöz - ez esetben a folyosó túloldalán lévő szobát. El is mentem a szobáig, valamivel alacsonyabbra is volt vágva mint a többi, majd megálltam előtte, készen állva hogy bekopogjak. Aztán, csak néztem az ajtót. Nem sokáig.
Nem akartam ennek kitenni, főleg hogy nem tudtam mi fog történni. Nem kopogtam be. Odaléptem az apró ablakhoz a folyosó végén, és kikopogtam - biztos voltam benne hogy a pontnyi szemek és fülek végig követtek. Szinte azonnal meghallottam az apró neszt, mint amikor egy macska mászik a fán, a hegyes körmök kopogását a deszkákon, mire kinyitottam az ablakot. Az esti szellővel még egy hosszú, szövetbe csomagolt rúd jött be, amit át is vettem.
- Köszönöm, Par. Ne gyere be... de nézz be a kisszobába. A biztonságkedvéért. - adtam ki a parancsokat a lopakodó impnek, aki csak apró kezét és hüvelyujját feltartva jelezte, hogy vette a dolgot, majd számomra ismét eltűnt az éjszakában.
Leültem a folyosó végében, az ablak alatt, bízva abban hogy a rámvetülő árnyék legalább pár lépés erejéig elrejt majd a közeledő szemek elől.
Reméltem hogy tévedek és hogy semmi se fog történni. Nagyon reméltem.
A világért se akartam volna felébreszteni, vagy megrémiszteni.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
A fogadósnéval együtt Suzi is rámosolyog Symeonra. Ezekszerint most neki is jutott alkalom, hogy úgy egyen, hogy aztán azt mondhassa elégedett.
És mosolygott a búcsúzásra is. Hálásan, álmosan leragadó szemekkel.
– Köszö-nöm – felel szűkreszabottan, de nem ellenérzésből, még nem is a zárkozottság beszél belőle. Egyszerűen ennyit enged neki a rátörő kimerültség:
Hasonlóan szűkszavúan biztosította a kedves nőt a szobájába érve, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem kell aggódnia. Mindene meglesz, amit éjszaka kívánhat.
Aztán miután már nem hallotta a távolodó lépteket, ledőlt az ágyra, és az járt a fejében, milyen jó puha is, és milyen jó is ilyen kényelemben aludni. No meg, hogy Symeon is hasonló komfortot élvezhet-e legalább ezen az éjszakán.
Közben álmosan kezdett leragadni a szeme, de a folyosón közeledő léptek zaja nem engedte elmerülni az érthetőbb, békésebb álomvilagba. Az első pillanatokban azt várta, hogy nyikorduljon egy ajtó, és elhalgassanak a léptek. Aztán kinyitotta a szemét, lassan felült, folyamatosan hallgatózva, és a tőle telhető legnesztelenebb léptekkel libbent előbb a kis szoba ajtajához, hogy hallgatózzon. A léptek zaja elült ugyan, de ajtó nem nyílt.
A beszélgetést hallva egyet hátra lépett… És átlibbent az ablakhoz, hogy megnézze, hogyan szolgálhatna az menekülőútként.
Szerencséje volt. A fogadó udvarán álló fa épp, egy kis ugrással elérhető volt az ablakból. Nem tetszett neki, hogy valaki be akar nézni a szobájába, az engedélye vagy kérsezése nélkül. Tehát azt tette, amit az ilyen módon kényelmetlenné váló helyzet kôvett tőle: úgy döntött, nem várja meg, míg baj lesz, hanem kimászik az ablakon. Neki is rugaszkodott, hogy átugorjon a fára, hogy aztán azon lemászva eltűnhessen, minél előbb.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Felnyikorogtak halkan a lépcső fokai, ahogy lassan fellépkedtek rajta egynéhányan - valószínűleg meg se hallottam volna őket ha nem állt volna be a halotti csönd az éjszakával együtt. Miközben vártam hogy felérjenek, kibontottam a kapott csomagomat, kényelmesen, talán kissé túl ráérősen lefejtegetve a spárgát a lándzsa nyakát fojtogató szövetről. Szinte hálásan fellélegzett.
Amióta a Csillagtalan Éjszaka lezajlott, olyan képességek ébredtek fel bennem amiket nem éreztem magaménak, és mégis, valahol természetesnek hatottak ahogy egyetlen egy dologra rántották össze a gondolataimat. Legyen az a mardosó éhség, vagy a vérforraló düh...
Nem hoztam magammal a guisarmémat, a "lándzsa-baltát", amióta a kezem alatt a fegyverek kaszaformára alakultak ha úgy akartam; egy holtest mellől szedtem össze egy szebb napokat is látott lándzsát. Remélni tudtam csak hogy nem fog a fegyvernyél darabokra zúzódni az első hárítás után, vagy nem ugrik le a rozsdaette hegy a helyéről.
Felértek, majd egy pillanattal később meg is láttak. Ugyanebben a pillanatban keltem fel az ültömből, a fegyvert elforgatva annyira amennyire a csuklóm engedte, fenyegetve beletartva az élét a holdfénybe. Legalábbis így képzeltem el.
- Mit akar ez jelenteni? - kérdezte az első a kettő közül, akik felértek; ugyanazok voltak akik az aketonokat viselték, most már kiegészítve két fegyverhüvellyel. Rövidkardok, esetleg hosszútőrök, ennél nagyobb fegyver nem férhetett el bennük.
- Nem kockáztatok. - válaszoltam röviden, érzelemmentesen. Nem esett nehezemre se a teátrálisság, se az érzelmek kizárása... hideg gyűlölet lángolt bennem. Nem tudtam megmondani miért.
- Akkor tudod. - jelentette ki az egyik, előrántva a fegyverét. Rövidkard - igazam volt.
- Sajnáljuk cimbora, elkéstünk. - mondta a másik, hasonlóan téve, felvéve egy harci pózt. Képzettek lehetek. Ez gond, nagy gond. - Talán ha előbb érkezünk nem forgatja el a fejedet.
- Nem tudom miről beszéltek.
- Persze hogy nem. - indultak el egyszerre, teljesen elzárva a folyosót.

***

Parflam sebesen hatolt keresztül a tetőn, fél perccel később már a szoba fölött elhelyezkedve, ahonnan lenézve egy kinéző, barna kobakot pillantott meg. A következő pillanatban a lány már a lábát rakta fel az ablakpárkányra, és minden impszemből nézett jel arra mutatott, hogy nem csak a lábát akarta lehűteni az esti szélben.
Nagyon hamar leérkezett. Nagyon hamar. Nem feltétlenül elég hamar.
- Kishölgy ne ugorjék, semmiképp se! - csúszott melléje az ablakpárkányhoz, nem szándékozva megakadályozni a mozgásban.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Összerezzent, és kissé az egyensúlya is megbillent a hangra. Épp készült lendületet venni, és a bátorságát összegyűjteni, hogy még a komoly baj előtt odébbálljon. A hang és a megjelenő figura váratlanul érte. De sikerült megkapaszkodnia idejében, így nem esett ki, csak elkerekedett szemekkel nézett az ablakpárkányon megjelenő hüllőhöz hasonló lányre. Látott már aranyosabbat is, de éppen elég aranyosnak találta, hogy ne hagyja figyelmen kívül.
- Te ki vagy? - kérdezi, miközben leül a párkányra. így ha kell, hamar el tud tűnni mégis.
Közben szinte fel sem tűnik neki, hogy mi zajlik odakint, de épp mikor lehuppan, felfigyel rá, hogy már nem csak Symeon hangját hallja... Két másikat is sikerül megkülönböztetnie, de nem teljesen érti meg, amit beszélnek. 
- Te is tő-lük ijed-tél meg? - kérdezi a kis lényt, próbálva megnyugtatóan, és bizalomgerjesztően hangzani. - Ne félj, vigyá-zok rád! - ígéri a lénynek, és most olyan szemmel kezdi nézegetni a szerencsésen megtalált menekülőútját, hogy vajon egy kis hüllővel a hátán is el tudna-e tűnni, mielőtt észreveszik merre ment.
Nem olyan bizos a dolog, mint egyedül, de azért elkezd a megoldáson agyalni.
Közben viszont megüti a fülét az egyik ismeretlen utolsó két mondata... Elcsavarni a fejét? Kinek? És ki? És miért az ő szobája előtt beszélik ezt meg? Csendre intve a kis hüllőt hegyezni kezdi a fülét, hogy választ kapjon a kérdéseire.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Parflam kissé kényelmetlenül érezte magát a lelkes szemek kereszttüzében - és ezt továbbfokozta a tény, hogy az ösztönös veszélyérzete nem jelzett semmit se a közelében. Egy egész pillanatra nem bánta volna, hogyha a gazda ellenfelei betódulnak az ajtón és neki kéne szembenéznie velük, mintsem megvárni amíg a lány szorosan magához öleli.
Aztán ez a sokkhatás egy pillanat alatt elmúlt, és már a gondolat hogy problémája lenne a hölgy közelében lenni is nevetségesnek tűnt.
- Parflam a nevem. - válaszolt, és még mielőtt folytatta volna, a lány azonnal félbeszakította, az imp nem kis elégedetlenségre. Nem szokott hozzá hogy nem ő az aki megállás nélkül beszélhet, főleg hogy a gazda nem volt jó ideje abban a helyzetben hogy Parflamot szabad pórázon hagyja. A kis imp sokat tűrt az elmúlt időszakban, derekasan állta a kötelező csendeket és hallgatag lépteket, de lassan kezdte elveszteni a türelmét. A lánynak azért megkegyelmezett - tudta annyira fegyelmezni magát hogy ne rajta élje ki magát. Egy ideig.
- Parflam nem fél! - jelentette ki magabiztosan. - Parflam jött vigyázni Kishölgyre! - nevezte el Suzit önkényesen, ahogy az egyébként is a tenni szokta.
Mielőtt rendesen belelendülhetett volna a véleménye kiöntésébe, a beszédhullámok zátonyt értek és a saját medrükbe roskadtak, ahogy csöndre intették. Beletörődött. Volt valami szeretetreméltó a lényében ami miatt nem tudott rá haragudni - és egyébként is, mindenkinek szüksége van Parflamra. Parflam nem engedheti meg hogy ne legyen szófogadó akár egy pillanat erejéig is.

***

Tisztában voltam vele hogy kettő ellenfél ellen limitáltak az esélyeim. Hiába küzdöttünk egy szűk folyosón, rövidkardjaik voltak, ahol a lándzsám hosszúsága szinte semmit sem jelentett hely hiányában.
Ennek ellenére előre vetettem magam egy szúrásra, ami meglepte a támadóimat, és így sikeresen mellkason is szúrtam az egyiket, így lehetőséget nyújtva a másiknak egy ellentámadásra. A visszakezes csapás végigvágta a vállamat, amire ösztönösen hátrébb is vonultam.
A fájdalom kizárása csak egy pillanatig volt effektív, az ismerős égő-maró érzés hamarosan ellepte a vállamat. A lándzsát magasra emeltem, a hegyét a kettő között járatva, egyelőre távolt tartva őket a közeledéstől. Akit leszúrtam ronda grimaszt vágott, de vérezni is csak alig vérzett - ezek a páncélmellények effektívebbek mint ahogy az ember gondolná.
- Gyors vagy, a tekinteted pedig tiszta, még ha a szemszíned furcsa is. Tudsz saját döntéseket hozni. Nem kell ennek így lennie. Csak tedd le azt, és mindenki jobban jár.
- Ha ezt békésen akarjátok elintézni, akkor a legjobb ha megfordultok és lementek azon a lépcsőn.
- Talán nem vetted a helyzetet amibe belecsöppentél. Nincs hova menekülnöd, nincs segítség amire várhatnál. Sarokba vagy szorítva. Mi épp kegyesek próbálunk lenni.
- Ha ennyire reménytelen a helyzetem, akkor miért nem jöttök és intéztek el?
- Egyesekkel egyszerűen nem lehet tárgyalni. Ha ennyire megakarsz halni, hát legyen.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Pedig ő figyelt ám a kis lényre is... De mindenképpen figyelnie kellett az ajtaja előtt zajló dolgokra is, mert ha váratlanul történik valami, akkor időben kell reagálnia.
Parflam... Érdekes név... Nem fogja elfelejteni.
Ámulva, elismerően néz a bátor kis hüllőre. Aztán el is mosolyodik. Így hogy mondja, tényleg nem is tűnik úgy, mintha félne...
Ha engedi megsimogatja a fejét, amikor kijelenti, hogy vigyázni fog rá, halkan kuncogva válaszol
- Én sem fé-lek. És nem is vagyok kis-asszony. -  
Ez az igazság sajnálatára. Messze van tőle, hogy kisasszony legyen.
Örült, hogy nem kellett sokáig kérlelnie Parflamot, és így a csendben ha kissé nehezen is, de már ki tudta venni, miről beszélnek a folyosón. 
Az arcára kiült a rémület, ahogy meghallotta, hogy Symeon haláláról beszélnek. Kétségbeesetten kezdett gondolkodni, a szobában található eszközöket is felmérve, hátha talál valamit, ami hasznára lehet.
- Segí-tesz ne-kem? - súgta Parflamnak, közben visszamászva az ablakból, és a kezébe vette a kis asztalon hagyott mosdásra használatos tálat.
A tartalmát óvatosan, figyelve, hogy senki ne járjon az épület mellett, kiöntötte az ablakon, aztán halkan az ajtóhoz lépett, keresve a megfelelő pillanatot, hogy kinyissa, és Symeon segítségére siessen a folyósón.
Nem értette, hogy a másik kettő miért támadt rá a férfira, de mivel az ajtaja előtt történt, sejtette, hogy hozzá is van valami köze. Akkor pedig segítenie kell.
~ Ha bajod esik, én nem foglak kirángatni ~ jelentette ki Armaros, de vidáman csengett a hangja. Élvezte  a helyzetet.
Suzi tudomásul vette a figyelmeztetést, és felkészülve, hogy a fából készült, masszív edénnyel fejbevágja legalább az egyiket a két támadóból, óvatosan kinyitotta az ajtót.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
A Kishölgy bátrabb volt mint amilyennek látszott, szinte hezitálás nélkül nyújtotta ki a kezét Parflam irányába, szinte némán engedélyt kérve valamire, amit az imp azonnal meg is adott, odabújtatva a fejét a nyitott tenyérhez. Mostanában kevesebb esélye volt hozzáérni az élőkhöz, és őszintén hiányzott már neki mások tapintása.
- Kishölgy lehet hogy nem kisasszony, de Kishölgynek Kishölgy. - válaszolta, boldogan tűrve a simogatást amit kapott. A kinti hideg után a meleg tenyér igazán felüdítő érzés volt ahogy körbefutott a koponyáján.
- Parflam segít Kishölgynek ha ő is segít Gazdának. - mondta, benyúlva maga mögé, és leakasztotta a kisbaltát a derekára kötött derékszíjról; kezében továbbra is úgy festett mint egy kész alabárd.
Már várt arra hogy segíthessen Gazdának, de félt is kicsit - nem volt képzett harcos, sőt, félt is tőle, de nem mondhatott nemet a Kishölgynek. Főleg hogy képes volt egy mosakodó tálat megragadva harcba szállni - az ilyesfajta bátorság könnyen átragad másokra is.
Ott állt feszülten, fegyverét szorongatva a Kishölgy lába mellett, izgatottan várva mikor is nyílik ki az, egészen megfeledkezve a félelméről. Csak hogy egy pillanattal később visszatérjen amikor az alig kinyílt ajtóba belecsapódott valami.

***

A lándzsafej kígyómódjára cikázott a két alak előtt, készen állva hogy az első gyanúsabb mozdulatra odamarjon a megfelelő helyre. Tisztában voltam vele, hogy csak idő kérdése hogy rést találjanak a védelmemen, de nem jutott semmi az eszembe amivel megúszhattam volna az elkerülhetetlent; csak reménykedni tudtam hogy Parflam már megtette a megfelelő lépéseket és kimenekítette a lányt. Nekem már csak időt kellett nyernem.
Kivéve, hogy, a világ törvényeinek és Apácska hangulatának volt némi beleszólása az elképzeléseimbe. Egyszerre több váratlan dolog is történt.
A bal oldalon álló trükközött, és támadást színlelt, mire a gyorsan reagáltam is, de teljesen védtelen maradtam a másik előretörése ellen - ez az egy pillanat elég volt hogy a sikló foga mögött legyen. Már lendületből, oldalról indította a támadását, amikor...
Amikor kinyílt az ajtó, aminek egyrészt nekiszaladt a katona, másrészt belevágta a kardját. A pillanatnyi beállt szünetben még lehetőségem volt látni a meglepődött mandulabarna és sápadtsárga szemeket a másik oldalról, és azonnal elfogott egy érzés.
Ezek még itt voltak.
Az aggódás szülte pánik és düh egyszerre jelent meg bennem, és tettekért ordibált, olyan erőket felszabadítva bennem amikkel nem szokásom dolgozni. Még földre se ért a katona, amikor én már előrevetődtem, és a cselt elkövető társa nyaka felé szúrtam.
Láttam hogy megmozdult, láttam a kitérésre való próbálkozást, még az elkésett hárításra emelt kardot is - az, hogy egyszerre próbálkozott mindkettővel mutatta, hogy tudta, hogy elkésett.
A lándzsa átrohant a nyakán, lyukat ütve rajta - a vér pedig sebesen folyt belőle, a katonának pedig hiába kapott utána, nem tudta elnyomni. A földre zuhant és hangosan fuldokolni kezdett.
Nem akartam hogy Suzi lássa ezt, nem volt szép, messze nem. Gyorsan megadtam neki a kegyelemdöfést - nem a legfájdalommentesebbet, hanem azt, ami a legkevésbé látható, legkevésbé rondább sebet hagyhatta maga után. Szóval, átszúrtam a lándzsát a szemén keresztül, amit egy pillanatnyi dobhártya szaggató sikítás követett csak.
Igen... miután kihúztam a lándzsát, láttam hogy ez messze van a széptől, de ha hasra fordítom egész tűrhető látvány lesz. Ahogy felfordítottam a lábammal a hasára a szerencsétlent, hallottam hogy valami megmozdult mögöttem...


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Tovább kuncogott, de mostmár kicsit el is pirult, de többiet nem ellenkezett. Elfogadta, hogy van a világon olyan lény, aki őt Kihölgynek nevezi.
Nem simogatja túl sokáig Parflamot, mert magából indul ki, márpedig ő nem szereti, ha túl sokáig hozzáér valaki, akit nem ismer.
Rámosolyog, amikor beleegyezik, hogy segít neki. Egyelőre nem ért rá meglepődni, hogy valamelyik kint lévőt Parflam gazdának nevezte… Biztos benne, hogy nem a támadók voltak azok, a többi pedig ráér akkor, amikor már elmúlt a veszély.
Szerencséje volt, hogy óvatosan nyitotta az ajtót, mert az szinte azonnal vissza is vágódott, kissé nekicsapódva a felkarjának is. Ellenben csak egy pillanatig volt elfoglalva a fájdalommal. Aztán megállapította, hogy semmi komoly sérülést nem szenvedett, és hogy az ajtót nem is éri több támadás.
Ebben megnyugodva, és nagy levegőt véve végül kilépett az ajtón, és felmérte a helyzetet. Az ajtónak nekiszaladó katonaruhás férfi még kábán épp feltápászkodni igyekezett.
Mielőtt ezt megtehette volna, Suzi termetének és elszántságának minden erejével fejbecsapta a kezében lévő fatállal.
Az nem tudta megállapítani mennyi időre, de az ütés elég volt, hogy a férfi eldőljön, mint egy szalmazsák, és Suzi meggyőződhessen róla, hogy Symeonnak nem esett közben baja.
Még látta az átforduló testet, és néhány pillanatig kiüresedett tekintettel nézett maga elé. Nem értette, és nem is akarta érteni, hogy a világon miért fordulhat elő, hogy így egymásra támadnak. Amikor olyan csodálatos minden, ami körülveszi őket… Annyi mindennek lehetne örülni… Akkor miért fontosabb, hogy egymást öljék?
Sokadszorra is megállapította, hogy ha mindenki ismerné Armarost, akkor ha nem is teljesen megjavulna, de sokkal jobb lenne a világ. Akkor tudnák az emberek, hogy háború helyett segíteni is lehet egymásnak…
De nem volt ideje, hogy sokáig gondolkozzon. Vett egy nagy levegőt, és közelebb lépett Symeonhoz.
- Nem esett ba-jod? - kérdezte, fürkészve is a férfit, hogy amennyire az ő gyakorlatlan szeme képes, megállapítsa, hogy megsérült-e.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
... de amikor megfordultam Suzit láttam ahogy fejbe csapta a másik katonát egy fatállal, aki erre elaléltan rogyott vissza a földre. Az egész jelenet szürreális volt; a kislány (akire képtelen voltam nem így gondolni) erőszakosan lépett fel valaki ellen, sikeresen visszakényszerítette ellenfelét a földre, és, mind közül a legfurább; egy fatállal.
Ez az edény nagyon nem illett bele a képbe, és nem akart nyugodni hagyni. Talán ezért mozdultam lassan, és hagytam hogy egy pillanatra lássa a véres holtestet Suzi, mielőtt sikeresen megfordítottam a holtestet.
Azok a végtelen ürességet árasztó szemek, amik a testre meredtek messzemenően több fájdalmat okoztak amit a vállamon lévő vágás vagy akármi amit eddig elszenvedtem. Gyorsan letérdeltem elé hogy kitakarjam előle a látványt, és közben megszólítottam hogy kiszakítsam a gondolataiból, legyenek azok bármilyen borzalommal teliek is.
Legalábbis ez volt a terv, mert közben megelőzött, és közelebb jött.
- Áh, miattam ne aggódj. Jól vagyok. - mondtam, emlékeztetve a testem a sebre, ami erre lelkesen és kötelességtudóan elkezdett borzalmasan égni, amire felszisszentem és ösztönösen odakaptam.
- Áhh... összevérezték a ruhámat. Moshatom ki. - próbáltam ügyetlenül leplezni a dolgot. Közben Parflam kissé bizonytalanul szintén előmerészkedett, majd baltáját készenlétben tartva mászott a másik katona testére, figyelve hogy felébred-e véletlenül.
- Sokkal fontosabb, hogy te jól vagy? Remélem nem ijesztettek rád az urak; nem lenne jó ha nem tudnál visszaaludni, már későre jár. - mondtam neki, a maszk alatt mosolyogva, közben a lándzsát lerakva a földre. Véres volt a hegye, de nem volt mivel letakarítanom.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.