[Magánjáték] Az első találkozás: démon

Egyre jobban van a talpa, hogy már nem terheli a súlyával és a lovon utazás is kényelmesnek mondható. A szárnyait kiereszti, hogy a hűs meleg szellő a tollait megborzongassa. Kellemes érzés a fejét is kicsit hátradönti, miközben feltekint az égre. Szereti a meleget és ezt az időjárást, bár lehetne kicsit melegebb. A telet nem bírja olyan jól, de szerencsére vannak melegebb ruhák is arra az időre. Talán azt is magával hozhatta volna, de nem gondolt bele még ebbe, hogy nem tervezett hazamenni olyan hamar.
- Ez szörnyű! Micsoda szerencse, hogy van aki gondolt rá, hogy lefedje a kutakat, de ez megoldja, hogy ami odalenn van, az ott is maradjon? Szörnyűen hangzik, amit mond, viszont úgy érzem, pár deszka nem fogja meg ezeket a dolgokat, valahol ki fog ütközni, ha nem ott, máshol. Persze adja az Atya, hogy ne úgy legyen.

- Nos...nem egészen. Ki kellett halásszuk azokat, amik beleestek. Máskülönben soha az életbe nem tisztult volna meg. Volt amelyik meg is mozdult utána... - emlékezett vissza, ami picit nehezére esett. Elég sokminden történt ott egyetlen egy nap alatt, és szinte semmin nem volt ideje huzamosabban elgondolkodni. Sokszor pusztán csak ösztönből cselekedett, annyira sokminden zúdult egyszerre a nyakába - Ilyenkor csak le kell vágni a fejét. Legyen az a vánszorgó hulla bármilyen szívós, ha levágják a fejét, meghal.
"De elég volt belőlem, beszéljünk inkább rólad", fordult meg a démon fejében. De ezt inkább nem mondta ki hangosan, nehogy megijessze.
- Még nem is mondtam, hogy miért tartasz északnak. Elég ritka errefelé egyedül utazni. Hát még gyalogszerrel... - nézett rá kérdően - A legtöbben inkább csatlakoznak valaki máshoz, vagy egyszerűen csak felkéredzkednek egy szekérre.

- Ez borzalmas, remélem mindenhol volt valaki ezt megtette. Az már biztos, hogy nem fogadja el a kútból nyert vizet semmilyen formában, inkább kivár és majd akkor fürdik, ha lesz rá lehetősége a városban. Azt azért megjegyzi, hogy jobb az a hulla, aminek nincs feje, mert az az is marad nagy eséllyel.
- Én nem északnak tartom, csak bejárom a környéket, hogy információt gyűjtsek, de persze ebbe észak is bele fog tartozni majd, de előbb a déli vidéket kell megismernem és ebbe bele tartozik a déli nagyváros is. Válaszolom meg az első részét a mondatnak, majd egy kisebb sóhaj után a többit. Lenézek a ló mellett sétáló lila szemű lényre, kit még mindig nem tudok hova bekategorizálni.
- Nem találkoztam még senkivel, aki arra tartott volna, mint én és nem szeretnék senki terhére lenni. Megvonja a vállát, ilyen egyszerű az egész, nincs ellenére a társaság, elég barátságos természete van amúgy is. Arról már nem is téve említést, hogy valamiért olyan jó kedve van, hogy a legtöbben szívesen megvannak mellette. Csak azok tűrik meg nehezen, akik nem szeretik a pozitív és boldog embereket a közelükben.
- Amúgy sem tudok lovagolni annyira, mert nem volt rá szükségem, otthon a törzsünknél voltak lovak, de nem sokat közlekedtünk velük, elvégre ráértünk és gyalog könnyebb volt a sűrűn elhelyezett sátrak között járkálni. Mesél egy kicsit a táborról, legalábbis arról a részéről annak, ahonnan eljött világot látni.

Nefilim tábor, csillant fel Gerard szeme. A félangyal nép világ életében egy rejtély volt számára, akikről még a könyvek, históriás énekek sorai közt is alig talált valamit. Sőt semmit. Úgy hírlett, ők már a Szakadás előtt is itt voltak, jóval előtte érkeztek meg Veroniára. Olyan tudással lehetnek felvértezve, amelyről a hozzá hasonló hegyek és tenger közt lakó kontinensi varázsló még álmodni sem mer. Még egy kérdés nem árthat, gondolta magában a démon. Kicsit rosszul érezte magát, hogy a magányosan vándorló, kiszolgáltatott lány faggatja...de végtére is, most elkíséri őt. És válaszolt is neki egy rakás kérdésre. Ennyit csak megérdemel.
- Gyűlölt téged a törzsed, hogy hagytak egymagad, bármi felszerelés vagy segítség nélkül útra kelni? Talán kiátkozott lettél? - nézett rá aggódó szemekkel pislogva.

Élvezi a lovaglást, egy kicsit olyan, mintha táncolna, ahogy a ló lép, úgy rángatózik a csípője oldalra felé, a teste azonban nem mozdul vele együtt, olyan egyenesen ül a lovon, mint a nemesek, akik felveszik a karót nyelt formájukat. Hiányzik kicsit Naelának a kedvenc elfoglaltsága, de biztos benne, hogy lesz még rá lehetősége, ha máshol nem is, a szállásán este egyedül egy kicsit saját maga szórakoztatására. Ebből a kis idilli gondolatból Gerard kérdése zökkenti ki. Meglepetten pislog párat és magában elismétli, amit hallott, szinte nem hisz a fülének. Egy pillanatig nem is mosolyog, nem tudja mire vélni a kérdést, de megérti, mért is tették fel neki.
- Erről szó sincs! Nagyon szeretnek és féltenek, nem engedtek volna el, ezért eljöttem egyedül. A legfontosabb dolgok nálam vannak, nem vagyok kiátkozott, sem szakadár. Közli határozottan és lassan ismét mosolyogva, mert a döbbenet azért amilyen gyorsan jött, úgy el is múlik.
- Nem sejtettem, hogy ilyenre képesek az emberek, még nem találkoztam gonoszsággal, de mindennek eljön az ideje. Naela nem szeret rosszat mondani magáról vagy olyat, amitől nem tűnik olyan tündöklően fényesnek, de tény és való, hogy nem tudja mennyire romlott ez a világ az övéhez képest. Na és ez még semmi ahhoz képest, amivel találkozhat, valahol legbelül érzi, de erre nem akar gondolni sem.
- Te miért közlekedsz egyedül? Téged sem látlak annyira felszerelve, bár tény, hogy meg tudod védeni magad. Érdeklődöm, visszafordítva a kérdést a megmentőmre.

A démon vatosan kungogott egyet, miközben illedelmesen eltakarta aszáját a ruhája ujjával.
- Áh, ez csak egy rendkívüli alkalom. Általában többed magammal utazom, néha hajóval és szekérrel egyaránt. Azokon a napokon pedig, amikor magam vagyok nos...megbízok a hatalmamban, ilyen egyszerű. Magányos estéken ott van nekem a hold és a csillagok, hogy a fényükkel utat mutassanak nekem. - felelte nagy odaadással.
Eléggé megörült neki, hogy ilyenről mesélhetett. A nefilimek többsége beszűkült látókörű, udvariatlan fanatikus volt. Semmire nem becsülték más népek isteneit. Viszont Naela úgy tűnt, inkább mintha érdeklődne felőle.

Naela észreveszi, hogy valamin nevet Gerard, bár próbálja azért illedelmesen tenni mindezt. Inkább nem kérdez rá, mi olyan vicces, mert fél, hogy a válasz megsértené a büszkeségét, azt meg nem szeretné. Elég nagy trauma, hogy ilyen gonosz alakokkal futott össze és kapott egy kis ízelítőt abból, hogy milyen is ez a világ. Ereje neki is van, amit használhatna, de még eddig nem volt rá szüksége.
- A hold és a csillagok? Miként mutatnak neked utat? Érdeklődik Naela, nincs benne semmi megvetés, tényleg kíváncsi a válaszra, mert erről még nem hallott. A válasz után az ég felé emeli a tekintetét, szinte látja maga előtt, amint alakzatokat raknak össze képzeletben a földön fekve az esti eget nézve barátnőjével még odahaza. Elég szép emlék, de útmutatást azt ő bizony nem olvasott ki belőlük. Átemeli a lábát a ló feje felett, így oldalt ül immáron a nyeregben és így fordul a férfi felé. Kezeivel a nyereg széleinél kapaszkodik meg, hogy ne essen le.
- Még nem láttam senkit lila szemekkel, te ugye nem vagy ember? Kérdezem kicsit bizonytalanul, nem szeretném megbántani, de azért furdalja az oldalam, hogy miféle lehet a megmentőm.

Gerard nyelt egy nagyot. A nefilim lány talpraesettebb volt, mint azt mutatta. Még az emberek közül is kevesen veszik észre, hogy a szemszíne abnormális, hát még egy félangyal, aki talán életében nem látott még démont. Nem szabadott lankadnia a figyelmének. A végén még elbájolja valamiféle pokolian erős szent mágiával és mire magához tér, vérbe fagyfa fogja a saját testét figyelni, ahogy elernyed.
- Nem értem, mire gondolsz... - mondta, ahogy pislogott egyet. Mire újra kinyitotta a szemét, újra a megszokott kék színű volt, hála a varázslatának, majd gyorsan igyekezett témát váltani. A másik csak azt fogja hinni, káprázott a szeme - No de akárhogy is, ami a holdat meg a csillagokat illeti, én áldozni szoktam az éjszakai égnek. A Hold mutat nekem utat, amikor a sötétben tapogatózom, s felvértez, amikor szükségem van rá. A holdmágiát láthattad azokban a semmiből előbukkanó láncokban is.


Név:  Beolvadás
Típus: Bűbáj
Erősség: 5. szint
Ár:  3000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: 5. szinttől a démon képes átmenetileg minden torz, démoni jegyet eltüntetni a testéről, hogy ezzel tökéletesen be tudjon olvadni a körülötte lévők közé. 10. szinttől démoni kisugárzását, melyet az egyház tagjai megéreznek is el tudja nyomni, maximum egy egyeztetés erejéig. A démonok szinte bármilyen környezetben képesek kényelmesen elhelyezkedni.

Naela meg mert volna esküdni, hogy mindvégig lila volt eddig a szeme Gerardnak, csak nem merte még eddig megkérdezni, hogy miért van ez. Most mert mintha káprázna a szeme, hirtelen kék színű lett. Különös és pislog is párat, hogy biztos nem a szeme káprázik-e. Különös az egész, főleg, hogy utána gyorsan tereli is tovább a témát, hogy választ adjon a csillag és hold miértjére.
- Mit szoktál áldozni az éjszakai égnek a mágiáért cserébe? Érdeklődik egyből, mert ez olyan, mintha valami másik vallás lenne. Az égieknek, ami természetesen lehetne az Atya is, csak ő másnak nevezi. Persze csak ha nem élő teremtményeket áldoz fel, mert azt az ő istene nem fogadná el. Neki is van mondjuk hatalma leidézni pár dolgot, de még sosem próbálta, pedig lehet hasznosabb, mint karddal harcolnia.
- Sok varázslatot ismersz?

Eléggé sértőnek hangzott, amit a nefilim mondott. Hogy pont egy félangyal feltételezze,hogy a hold áldásait csak úgy meg lehet vásárolni holmi áldozattal? Mintha csak ennyiből állna egy szentély élete? Gerard erőteljesen túlreagálta ezt az egészet. Annak idején ő sem gondolta többnek a vallást egy szépen nevezett alkunál, míg meg nem mutatták neki a helyes ösvényt,amin azóta is jár. Így aztán rögtön azt feltételezte a nefilim lány is így gondolkodik, mit sem tudva az erdei szentélyekről.
- A Hold áldását nem lehet csak úgy megvásárolni. Az csak egy kis része a tanainak. Hogy holdpap lehess, el kell sajátítanod az összeset. Meg kell értened az üzeneteit.
Sóhajtott egy nagyot. A felangyaloknak ilyen természetes volna, hogy ott kíséri őket Isten?
- A te néped ennyire természetesnek veszi az áldásokat amiket kapnak? Az emberek közt a papok szigorú önmegtartóztatással és erényes élettel érdemlik érdemlik ki az áldást. Ti hogyan élitek a mindennapjaitok?

Naela kíváncsian figyel, hogy mit mond Gerard erről a hold tanairól, mert fogalma sincs, hogyan is kellene ezt elképzelnie. Nem tudja, hogy lehet a napnak és a holdnak áldozni, egyáltalán milyen tanai lehetnek. Ezek látható és érezhető dolgok, amikbe nem nehéz hinni, elvégre megmutatkoznak, az Atyával ellentétben. Nem látták és kevesen hallják csak szavait, de csak a hit miatt adnak annak jelentést, nincs semmi kézenfogható magyarázat, hogy nem képzelődnek vagy őrültek meg, hogy belső hangokat hallanak. Látott már olyan nefilimet, aki szentül hitte, hogy egyetlen istenük prófétája, de hamar kiderült hogy nem az, hiszen a tanok szerint nem kérhetett olyan dolgokat, amiket ő kitalált.
- Miként üzen a hold nektek, akik a tanait elsajátítjátok? Érdeklődik, majd kap visszafelé is egy kérdést és meglepődik.
- Csak azok kapnak áldást, akik tesznek is valamit az Atya akaratából és hírdetik a tanait. A legtöbben túlbecsülnek minket, csak mert anygalian nézünk ki, de a legtöbben olyanok, mint a faluban az emberek. Ők nem hagyják el a törzsüket és ottmaradnak, ezért nem találkozik velük senki fia vagy lánya. Válaszolja kedvesen, elvégre náluk is ugyanúgy élnek a papok, mint az embereknél, legalábbis így gondolja, keveset tud még a világról.

Kicsit meglepte, hogy a Hold üzeneteinek mivoltára kérdez rá. Hiszen nem minden pap látomás formájában kapja meg a tanácsot urától? Egy álom, egy vízió, egy különös késztetés, bármi elég szokott lenni, ha elég szemfüles a pap.
- Hogy-hogy hogyan? Hát üzenetekkel, látomások, víziók és álmok alakjában. Nem ez az Isten módja, hogy üzenjen? - nézett vissza a nefilim lányra értetlenül. Végül is ugyanazt szolgálták, csak más alakban jelent meg előttük, nem kellene túl sok különbségnek lennie - Nem kell más hozzá, csak egy békés hely, némi pipafű és egy tiszta kérdés, hogy lásd mire van szükséged. Elvégre a tanács csak azokat illeti meg, akik tisztán látják, mit akarnak. Ezért is olyan nehéz néha kiérdemelni...

Naela kicsit meglepődik, mert nem gondolta volna, hogy ennyire hasonlítanak majd a vallások. Viszont nem érti, hogy honnan veszik, hogy ez a hold üzenete és nem másé. Erre mondjuk ő is azt válaszolná, hogy mert érzik és tudják, hogy nem egy mélységi befolyásolja a dolgokat. A nefilimeknek annyival nehezebb ez a dolog, hogy bennük ott van a bukott angyalok vére ugye, így némelyek nem hiába gyanakodnak, hogy esetleg nem-e ők lépnek kapcsolatba a gyermekeikkel.
- Értem, szóval ugyanolyan, csak másban hiszünk és abból merítünk erőt, ez jó dolog. Legalább megvan a hit és az is valami, még ha nem is pont ugyanaz, de könnyű őket megfogni és összekapcsolni. Érdekes ez az új világ, biztos benne, hogy a napnak is lesz ilyen istene, meg a természetnek is, majd keres olyanokat, akik abban hisznek és meghallgatja őket is.
A közelben kirajzolódik egy falu körvonala, aminek láttán Naela kicsit jobban kihúzza magát, majd leugrik a lóról Gerard mellé, a szárnyai csapkodásával tompítva az érkezését. A nagy melegbe legalább csinál egy kellemes kis szellőt.
- Mindjárt megérkezünk egy faluba, én szerintem ott maradok éjszakára, te tovább mész vagy te is maradsz? Nem szeretne a lány kint éjszakázni a szabadban, jobb a biztonság és persze a falusiak is kedvesek szoktak lenni, mikor szállást kér éjszakára.

Gerard alig bírta ki, hogy ne csapja arcon magát. Ilyen naiv emberrel még életében nem találkozott. Még hogy a keresztény egyház és a hold egyháza ugyanaz? Természetesen látta, mire gondolt, és valóban igaza volt, mindketten ugyanannak tisztelnek, csak más alakban jelenik meg előttük. Neki a mondat második felével volt a baja. Az ugyanis, hogy az istenük egyezik, közel sem jelenti azt, hogy az elveik is. Sőt, a holdpapok elvei híresen különböznek mindenki mástól. Ezért egész háborúkat is vívtak már, ő pedig egyszerűen csak legyint felette. Meg akarta neki a magáét mondani, de egész biztos nem értené meg, mire gondol. Olyan iszonyat ártatlan volt, azt hitte megszakad tőle a szíve.
A démon óvatosan megrázta a fejét. A fejfájástól picit erősebben lüktetett a szíve, talán ezért is tudott olyan nehezen parancsolni az indulatainak. Ahogy haladtak tovább előre, szép lassan kirajzolódott a falu körvonala a horizonton. Gerard egy erőteljes rántással parancsolt a lónak megállást.
- Én inkább nem megyek a faluba be. Haladok tovább a másik irányba. - mondta tömören. Nem igazán akart a szükségesnél többet az ellenkező irányba menni, vagy éppen egy félangyal oldalán tartózkodni.

Nem tudja, hogy miért hallgat Gerard egy darabig, rosszat mondott volna, vagy elgondolkodtatta? Nem tudja, de amikor a falut kiszúrja a közelben, akkor nem is foglalkozik a gondolattal többet, mert lereppen a lóról és a férfi mellé érkezik meg. A lábának jót tett ez a kis pihenés a lovon. Persze megsimogatja Abigélt, mert tényleg jó lovacska volt és nem dobta le őt. Mikor azonban hallja a választ, hogy nem tart vele oda tovább, kicsit enyhül a mosolya Naelának. Nem örül neki, de nem is fog szomorkodni miatta, elvégre ez nem olyan nagy szám. A faluban is tud majd ismerkedni és persze ki tudja, lehet nem egyedül indul tovább a városba sem majd.
- Akkor azt hiszem, hogy elválnak útjaink, köszönöm a fuvart és a hősies megmentést is. Hálálkodik és nem húzná sokáig a búcsúzkodást, elvégre még összefuthatnak, nem olyan nagy a világ, hogy ez ne történjen meg. Ha nincs kérdés és Gerard is elköszönne, akkor nem is tartja fel tovább és elköszön.
- Örültem a találkozásnak, legyen kellemes utad és napod!

Egy csendes, kissé zavarodott karlendítéssel integetett neki, ahogy szép lassan távolodtak el egymástól.
- Minden jót. - mondta neki, ahogy intett még egy utolsót, majd sarkon fordult.
~ Jó ég, milyen furcsa szerzet... - gondolta magában, ahogy felpattant a ló hátára és újfent elindult a másik irányba.
Az országúr porát kavarva egyre csak a nefilim lányon járt az esze. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán ez is csak egyike Holdanya látomásainak. Gyorsan magába is csípett, hogy megtudja, nem álmodik-e. Aztán jót nevetett magában, hogy hogyan is hihette azt, hogy álmodik. Egy álom ennél sokkal bizarrabb szokott lenni.
~ De akkor is...milyen furcsa szerzet volt. - monda, ahogy lovaglás közben pipára gyújtott, s egy jó nagyot szívott bele. Jót tesz az idegeinek egy kis dohány.

Hát én még olyat nem láttam, hogy a szoknya alá való nézelődést a tudásdémon kíváncsiságai közé sorolják, meg kell valljam. Felettébb mulatságos volt ez a részlet.
Valamint Naela, említetted, hogy a csábdémon és a nefilim között vacilláltál. Amennyit eddig olvastam Naela találkozásaiból, némi tulajdonságok mintha a másik fajból is lennének benne. De egyébként logikus, a nefilimek szépsége letaglózó lehet a többi faj tagjainak.
Naela jól adta a világról roppant keveset tudó naivát, Geri pedig, mint mindig, a hajadonok lovagias megmentőjét. Meggyűlt vele persze a baja, hogy hogy titkoljon néhány dolgot, ami nem lenne túl jó, ha kiderülne. Azonban mindketten tanultatok új dolgokat, így jár a 100 tp.

Nyelvtannáci rovat:

Ui.: Elnézést, Naela a passzívja miatt még kap egy szép virágot, amely a következő:

Név: Harangvirág
Eladási ár: 200 váltó
Leírás: Fürtös, lila, jellegzetes alakú virággal rendelkező lágyszárú. Szépségéért kedvelt ajándék, illetve néhány bűvigéhez is használják alapanyagként.
Fellelhetőség: Bárhol, füves területen vagy erdőkben