Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Vámpír frakció külkdetés] Az éjszaka szárnyai

Hétf. Szept. 02, 2019 7:13 pm by Hannes von Rotmantel

A partvidéki vámpírcsaládok ostrom alatt állnak. Hoshek elfajzott katonái elfoglalták a …

Comments: 9

Küldetés: A ház padlója recseg

Szomb. Szept. 14, 2019 8:15 pm by Sötét Apostol

A ház padlója recseg


[Küldetés - 821. Nyár]"Ne legyenek más isteneid..." - Page 4 …

Comments: 4

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 112


You are not connected. Please login or register

[Küldetés - 821. Nyár]"Ne legyenek más isteneid..."

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Go down  Üzenet [4 / 4 oldal]

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Ahogyan mindannyian belépünk, a terem lezár. Úgy tűnik megérezte, hogy mindannyian itt vagyunk. Kíváncsi lennék, mennyire őrjítene meg a sok mágia, ami itt a levegőben keringhet, ha képes lennék érzékelni azt. Az egyik lovag már lép is a bezárt ajtóhoz, hogy megvizsgálja mi történhetett vele – nem feltétlenül bölcs döntés, ha ennyire be akart ide zárni valami minket. Ettől függetlenül azonban valakinek ki kell próbálni, másrészt nem is érkeznék megakadályozni a próbálkozását. A pesszimizmusom ezúttal is helytálló volt: az egyik szobor egyszerűen kettévágja a lovagot. Nos, így legalább tudjuk, hogy nem arra van a kijárat.
Nincs idő sajnálni a szerencsétlent, az öregember rémültem felkiállt. Szavaira a szoborra nézek, ami hirtelen valamiféle fénysugarat lő ki minden irányba. A sugár fölszántja az egész termet, lehetetlenné téve, hogy derékmagasságnál magasabban legyen valaki. Nem hezitálok, azonnal a földre vetem magam, térdelve, mintha imádkozni akarnék (valami ilyesmit kért úgyis a tábla) és elkezdek előre kúszni, óvatosan haladva – elvégre minél közelebb leszek a szoborhoz, annál nagyobb mozgásterem lesz.
- Nos, kezdődhet a dicsőítés. - jegyzem meg annak reményében, hogy a két galamb nem csak ígérget, és ha már nefilimek, akkor csinálnak is valamit ebben a kifejezetten hozzájuk illő feladatban.

Felhasználó profiljának megtekintése
Nem sikerül a mágiát elkülöníteni, és a vibrálás egyre inkább összezavarja, úgyhogy nem is próbálkozik tovább. Inkább igyekszik figyelmen kívül hagyni a mágiát.
Megpördül a sarkán, amikor az ajtó becsapódik, és tágranyílt szemekkel, lefagyva áll az őket vezető férfi kiálltásáig.
Akkor visszanéz a szoborra, amelynek a lábai előtt eddig vizsgálódott, és Jozef üvöltésére is ösztönösen hasravágódik.
A sötételf pap elmélkedésére viszont megrázza a fejét. Hiszen a dicsőítés még nem történt meg…
- Énekel-ni is kell! - próbálja mindenkinek hallhatóan megosztani a véleményét, de hiába próbál valamit előkotorni az emlékezetéből… Soha életében nem énekelt dicsőítő himnuszokat, és kisgyerekként se hallotta az anyjától ezeket az énekeket. Nincs tehát mit előszednie, ebben a helyzetben tehetetlen.
Meglepetten veszi tudomásul, hogy Eric is ugyan ezen a véleményen van, de egyelőre örül neki, mert így talán könnyebben megoldódják a feladatot, ha igaza van.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése

Syele Wilder

Syele Wilder
Kultista
Kultista
Ahogy a különös fény felvillant, azonnal hasra vágtam magam, melyet meg is bántam, mert a hirtelen lendülettől sikerült beütnöm a térdemet, mely kissé sajgott, de nem hagyhattam, hogy ez megakadályozzon a mozgásban. Ez lett volna az imádat kikényszerítése? Az, hogy hassal a földre vetjük magunkat?
- Hé, melák! – kiáltok ingerülten a szobor felé és a hatás kedvéért még meg is koppantom, botommal a padlót. – Még is mit képzelsz te magadról, hogy a földre kényszerítesz mindünket? Egy király, akiről senki sem hallott még?
Választ várva tártam szét a karomat, és csak akkor vettem észre, hogy mikor hasra vágtam magam, a fáklya kirepült a kezemből. De hova repült? Nem érdekes! Csak a szobor szemét figyeltem.

Felhasználó profiljának megtekintése
Hasra, csak ennyit hallanak és gyorsan a földre ereszkedik a nefilim páros a szárnyukat behúzva, mert nem lenne jó, ha leperzselné a szobor szeme a tollaikat. Korach feláll és a kezét nyújtja Suzinak, hogy felsegítse a földről. Amikor hallja, hogy szerinte énekelni kellene, akkor csak elmosolyodik, ő bizony senkinek nem fog itt dalolászni az már biztos. Naela csak maga alá húzza a lábait és térdelve ülve marad és a szobrot nézi. Nem így képzelte el a próbákat, hogy ezt kell imádniuk, azzal nem érdemlik ki a fegyvert, elvégre a szobor azt ábrázolhatja, aki már istennek képzelte magát.
- Hát sokan így gondolják, ne lepődj meg egy félangyalok építette kriptában! Kacag fel a démon felé Korach, mert roppant szórakoztatónak tartja a megjegyzését.
- Keressünk valami pecsétet, ahol a vérünket adhatjuk, hűségünk jeléül vagy feláldozhatunk valakit! Javasolja a férfi, hisz jobb ötlete nincs jelenleg, el is indul a szobor talpa felé, ahol lennie kellene valami ilyesminek. A mondata második felét természetesen nem gondolta komolyan, de tőle ne várjanak több komolyságot. Naela héberül elkezd énekelni halkan valami Urat imádó éneket, bár nem hiszi, hogy ezzel előrébb lesznek. Közben a hangszerek és a fegyverek sorrendjét méri fel a szemével. bármikor életre kelhet egy újabb szobor, jobb, ha a fegyvereseket elkerüli, nem szeretne úgy járni, mint az őr az ajtónál.


_________________
"Csak azok az emberek szomorúak, akiknek nincs céljuk. Nekem van célom." - Naela Valinarys  Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net/t1630-naela-valinarys#1
Ahogy a földre vetitek magatokat, lehajoltok, fületekbe jut az iszonyú süvítés, amit a gigászi szobor szeméből előtört fénysugár keltett. A hátatok felett suhan el, többek tarkóját a puszta közelsége is megmelegíti, ahogy fürgén a falba csapódik, majd elenyészik. Nyomasztó csend ül a kis teremre, ahogy a szobrok némák maradnak. Többen követték a példátokat, mások viszont már nem voltak ilyen szerencsések. A fény egyetlen pillanat alatt hasította le a tagjaikat, többen pedig azonnal szörnyet halva hullottak a földre. Az egyik alak a fénysugarat követően úgy határozott, feláll és mozogni kezd. A hatalmas szobor csak egy újabb fénysugárral felelt. Hosszú percek teltek el várakozással.
Aztán egyszer csak a szobor szemei kialudtak. Ahogy felé néztek, azt látjátok, az arca hirtelen megváltozik, ahogy kőszemei az ottmaradt, előtte hajbókoló emberekre téved. A szobor ajkai feljebb húzódnak, szemei kikerekednek, megvillantva nagy, vaskos fogait. A terem legmagasabb szobra mosolyogni kezdett. Ahogy a többi szobrot figyelitek, a sorrendjükben semmiféle szabályosságot, vagy ismétlődő részt nem véltek felfedezni. Teljesen véletlenszerűen vannak egymás mellett a hangszert és a fegyvert tartó kolosszuson. Azonban sok időtök nem marad rajta merengeni, ugyanis csörgő, kőropogáshoz hasonló hangot hallotok.
A hatalmas szobor, melynek sikerült mosolyt csalni az arcára percekkel később megmozdult. Elhagyta trónját, felegyenesedett, s lábain támaszkodott meg. Hangos, zajos léptekkel kezdett el gyalogolni. Az egyik lovag éppen az útjában volt, szerencsétlen pára kínkeveserves bánatában próbált meg imádkozni, hogy istene megsegítse, ám a kolosszus nem állt meg. Egyetlen lépésével összetaposta, nem maradt más belőle csak vér és porrá őrölt húscafatok. A hatalma szobor pedig folytatja útját egyenesen a maradék emberek felé sétálva.


//Ezt a küldetés én vettem át Lorytól, úgyhogy mostantól engem kell zaklatni a különféle mesélői teendőkkel. A határidő egy hét lesz, 2019.09.17. Csak így tovább!//

Felhasználó profiljának megtekintése
Megdöbbenve és tiszta rémülettel figyelik a pusztítást, amit a kőmonstrumok szeme, majd lába véghez visz. Mit lehet itt tenni? Kétségbeesetten kattog Mina agya és hasogatni kezd a feje, melyet már túl sokszor ütöttek meg túl sokszor.
Damien tekintete a fegyverre és hangszerre téved.
- A drága prófécia szerint Isten adja majd nekünk azt a fegyvert, amivel legyőzhetjük... - gondolkodik hangosan, erősn kérve az Urat, hiába átkos, most az egyszer igencsak áldásos lenne, ha megsegítené a csapatot.
Mina határozottan a mosolygó kőkolosszus szemeit keresi és beléjük néz, minden bátorságát összeszedve.
- Nem bántod őket!
Kiált fel, ahogy a mágia szövetének segítségével kinyúl a hatalmas alak felé. Védelmező. Mint mindig. Ennek kell lennem.
Nem szabad, hogy sokáig gondoljon a véres cafattá passzírozott testre. Majd később. Most koncentrálnia kell.

You shall not pass!:

Név: Dermesztő szemek
Típus: Bűbáj (1/2 kör)
Erősség: IIa.
Ár: 2500 váltó
Felhasználás: Pecsét alapú - Egyszerű
Leírás: A vámpír mágiát koncentrál a tekintetébe és szemkontaktus után egy kör megbénítja a kiszemelt célpontot.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Bíztam benne, hogy mindenkiben van annyi túlélő ösztön, hogy leveti magát a földre, mert van egy olyan sejtésem, hogy derék magasságtól felfelé senki nem ússza meg. De a hangokból és különféle ötletes vagy bosszús vagy éppen haragos megjegyzésekből ítélve a többség életben maradt.
Egészen furcsa az ezt követő néhány pillanatnyi csend, mert mindenki azt fürkészi mi jön most.
Nem kockáztattam meg, hogy egyelőre felálljak, csak a fejem emeltem meg és elfintorodva láttam, hogy azért vannak páran, akiknek az életét félbevágta a szobor szúrós tekintete. És még okulni sem okult ebből mindenki. A következő pillanatban az a lovag, aki meggondolatlanul azt hitte vége, kettészelve hull véresen a földre.
A szemem a gólemkirályra szegezem, így látom kihunyni jó pár perc múlva a fényt, amit egy sóhajjal kísérek. Mondjuk azt a mosolyt, ami kőarcán feltűnik fekvő, térdelő, mászó csoportunk láttán, kihagytam volna, valószínűleg rémálmaim lesznek tőle.
Ezt már csak az múlja felül, amikor recsegve-ropogva megmozdul és felállva felénk kezd sétálni. A talaj minden egyes lépésénél megremeg alattam.
A dermedtségem akkor enged fel, amikor az első útjába eső szerencsétlen beletapossa a talajba, akinek még szinte kiáltani sem marad ideje.
- Azt hiszem itt az ideje a hűség bizonyításának. - szólaltam meg idegesen, igyekezve elhátrálni a méretes szobor útjából, vigyázva, hogy ne érjek egyik fegyvert tartó másik közelébe közben.
- Nagy király életünk a kezedben van és láthatod senki nem futott el - már persze nem is tudtunk volna, de ezt neki nem kell tudni, - hűségünk ennél jobban nem bizonyíthatjuk. - intek körbe a véres mészárláson, remélve, hogy az ötletem megállítja. - Mond mit kívánsz még tőlünk?
Nem tudom a vámpírlány mit szeretne elérni, de én egyelőre nem merek semmilyen mágiát használni, míg nem tudom használ-e.

Felhasználó profiljának megtekintése

Syele Wilder

Syele Wilder
Kultista
Kultista
Ismét a földre kényszerített. Látván, milyen veszélyesek azok a fénysugarak, már kicsit visszafogtam a felháborodásomat. Meg volt az ereje, hogy elhamvasszon, nem mertem kockáztatni. Hosszú percek teltek el csendben, hosszú, idegesítő percek. Ezután a szobor felállt, így én is felálltam. Figyeltem, ahogy felállt, figyeltem, ahogy eltaposott egy katonát és figyeltem, nehogy engem is eltaposson. Talán a szobrok, akiknek hangszerük van, tudnak tenni valamit. Talán azok zenélnek majd neki dicsőítő dallamot, és megnyugszik. Bár nekem illenének azok a dicsőítő dallamok…
Csendesen, ugrásra készen, óvatosan közelítettem meg a hozzám legközelebb álló szobrot, akinek hangszer volt a kezében. Wilhelmina bátorsága elvárt volt, hisz annak a nőnek arany szíve van, de az arany szíve mit sem ér, ha a kő óriás agyontapossa. És kár is volna érte. Hasznos nőszemély. Gyorsan ki kell találni valamit…


_________________
„Ha a gyümölcs túl magasan van…akkor csak kidöntjük a fát." - Syele Wilder
Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Meghaltak még néhányan, de végül úgy tűnik, hogy a szobort (vagy szobrokat) kielégítette a hajlongásunk. Szája meglepő módon mosolyra fordult – ismerős volt, a legtöbb önelégült és beképzelt alak is ilyen arcot vág, amikor megnyerik apró kis játszmájukat. A szemei kialudtak végül, aztán ahogyan a többiek, úgy én is nyugodtan felállhattam.
Épp a tagjaimat nyújtóztattam, mikor életre kelt egy másik szobor. Igen, ez határozottan nem mosolygott, sőt ahogy megindult felém, úgy egy újabb lovagot taposott el. Túl gyorsan fogynak, a túlerőnk gyorsan megcsappant a többiekkel szemben…lassan mindössze Jozef és én maradunk majd. Természetesen ez nem probléma, ha például az idegesítő démont is eltapossa az a szobor…
Wilhelmina a szobor elé áll, és talán valamiféle mágiával próbálkozik, Syele a többi szoborral próbál kezdeni valamit, míg a novícius – természetesen – azonnal behódol. Én is dönthetnék valamelyik mellett, így azonban hogy még nem tudok melyik válik be, inkább biztonsági játékot játszok: elkerülöm a szobrokat, főleg annak az útját amelyik mozog, és várom, hogy társaim elérnek e valamit működésükkel.

Felhasználó profiljának megtekintése
Nagyon kétségbeejtőnek tűnik a helyzet... Nem mer mozdulni, de még csak hátra nézni sem, pedig a hangok alapján van elképzelése mi történt.
Aztán Mina hangját hallja. Ez csak még inkább elkeseríti. Isten neki egész biztosan nem fog fegyver adni. Mert igazságtalan, és őt nem szereti. Sose szerette, azért nem adott neki látást, és hallást sem.
Csak akkor mozdul meg, amikor a szobor felegyenesedik, és elindul. Persze, hiszen nem akar a talpa alatt kikötni a monstrumnak. Ezután viszont már előtte nem akar lenni, hanem igyekszik szorosan a sarkában maradni, de csak annyira, hogy ne tudja fellökni véletlenül se, amikor a lábát emeli.
Úgy gondolkodik, hogy a többiek már kipróbáltak dolgokat, de egyik se működött, így inkább kivár, és addig gyorsan megpróbál kitalálni valamit, ha valamiért egyik próbálkozás sem járna sikerrel.
Addig pedig követi a szobrot, ha lehetősége adódik rá Naleát, Korachot és a démont is erre bíztatva, mint a számára legbiztonságosabbnak tűnő lehetőség.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Név: Ártatlanság
Szint: 1. (Személyes passzív)
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét (tehát vagy beszél róla vagy képességet használ). Eddig a pontig a körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit vagy elmondja hogy kultista a hatás megszűnik.
Felhasználó profiljának megtekintése
A szobron nem használ semmi. Se szó, se varázsige, se kérlelés, se semmi. Hiába szóltok hozzá, hiába vágtok bármit hozzá, mintha észre sem vette titeket, úgy lépdel töretlen előre, egyre közelebb és közelebb érve hozzátok. A többi szobor, melyeknél fegyver van mozdulatlan marad, ahogy kellő távolságot tartotok tőle.
Amikor azonban Syele az egyik szobor tövébe ér, valami különös történik. A szobor melynél hangszer, egész pontosan egy díszes, faragványokkal hímzett kürt van ragyogni kezd. Körülötte rezegni kezdenek a kövek, ahogy a szobor dalra fakad, s kellemes, gyengéd melódiával tölti meg a termet. A többi szobor egyelőre mozdulatlan, s néma marad, miközben a nagy szobor közben töretlen masírozik előre, immáron vészesen közel érve hozzátok, egyre csak szorítva oda titeket a többi szoborhoz.


//Határidő: 2019.09.24.//

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Bármivel is próbálkoznak, a nagy kőhalom semmire nem reagál. A kis kultista közben hátulról követi - jó taktika hogy ne tapossák el. Syele próbálkozása azonban legalább valamiféle változást elért: megszólalt az egyik hangszer. Nem kérdéses, hogy övé volt a nyerő döntés, így nem tétovázom én sem. Nagy ívben megkerülöm a szobrot, nehogy eltudjon érni a támadásával, és a tőle legtávolabb eső hangszeres szobrot célzom meg. Nem tudom mit kellene csinálni, így egyelőre csak óvatosan figyelem, hogy reagál e valamit a közelségemre, majd odaszólok a többieknek is, jó hangosan:
- A hangszeres szobrokhoz! Gyorsan! - nyomatékosítom meg, hozzátoldva az utolsó szót.

Felhasználó profiljának megtekintése
Valami régóta motoszkált az agyában a hangszerekkel kapcsolatban. Most viszont beigazolódott. Damien azonnal meg is indul, a legközelebbi hangszeres szobor ugyebár már Leo által le van foglalva, így az eggyel arrébb levő szoborhoz siet s áll be elé. Mina pedig még eggyel arrébb, reméli, hogy képes lesz időben odaérni. Nem akarja, hogy szétpréseljék. Miért mindig a föld alatt kell életveszélybe keverednie?
Szorosan nekisimul a kőalakzatnak, érzi érdes hidegét a háta mögött. Nem akarja behunyni a szemét.
Valahogy mindenhova keveredünk, kis híján meghalunk. Miért van ez? Valaki oly békésen leéli az életét. A farmján. A házikójában, a földön dolgozva, vagy épp a kastélya biztonságában...


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése
Nem látom, hogy bármit is meghallott volna abból, amit mondtam neki és ezzel kilőttem azt az egy ötletet, ami hamarjában az eszembe jutott. Viszont nagyon gyorsan kellett találni valami nás megoldást, mert a király hatalmas megelevenedett szobra, döngő léptekkel haladt tovább felénk és nagyon úgy nézett ki, hogy simán átgyalogol rajtunk, ha még sokáig tanakodunk.
Az én szavaimon kívül más nem igen szólalt fel, bárilyen más ötletettel, de aztán a nem túl bőbeszédű lány, akivel tettünk egy kitérőt a balzsamozó szobába, gyors léptekkel az egyik hangszert tartó szoborhoz lép. Szerintem rajtam kivül is mindenki megmerevedett egy pillanatra a szobor előtti hátrálásból, hogy most mi fog történni, mert még azt is el tudtam volna képzelni, hogy fejbevágja a hangszerével a bátro próbálkozót, de nem, nem ez történt.
A kezében tartott kürt felragyog, minden felül áradni kezdenek a szobor énekének hangjai.
A megelevenedett király azonban ettől még nem áll le és már elég közel van, ahhoz, hogy ne habozzunk.
Épp mikor felhangzik Johannes atya felkiáltása, hogy mindenki válasszon magának egy hnagszeres szobrot, jutok el én is erre a következtetésre, így habozás nélkül rohanok egy másik, hozzám közeli kőalakhoz, ügyelve, hogy nehogy egy fegyvereshez közel kerüljek.
Ha ez sem válik be, akkor nagy bajban leszünk.
Az én mágiám egy kőszobor ellen, aligha lenne hatásos.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [4 / 4 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.