Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 55

[Vámpír frakció külkdetés] Az éjszaka szárnyai

Hétf. Szept. 02, 2019 7:13 pm by Hannes von Rotmantel

A partvidéki vámpírcsaládok ostrom alatt állnak. Hoshek elfajzott katonái elfoglalták a …

Comments: 9

Küldetés: A ház padlója recseg

Szomb. Szept. 14, 2019 8:15 pm by Sötét Apostol

A ház padlója recseg


[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed …

Comments: 4


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Vas. Aug. 04, 2019 10:43 pm

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Sok időbe telt, hogy a határ mentén, a rámbízott falvakban (és néhány olyanban is, amit nem bíztak rám) előre haladjon annyira az újjáépítés, hogy bizakodó lehessek.
Tulajdonképpen már terveztem, hogy visszaindulok a katedrálisba, hogy visszatérhessek mentorom oldalára, amikor a falu egyik, erdőbe hajló végén furcsa dolgot fedeztem fel. Elsőre nem volt feltűnő, nem csoda, hogy eddig elkerülte a figyelmemet...
De valahogy ezt a házat mintha előnyben részesítették volna a környéken ólálkodó élőholtak, de mégsem esett kár benne... Ez elég gyanús volt, hogy kicsit jobban figyeljek ezután az épületre.
Pár nap alatt arra a megállapításra jutottam, hogy egészen olyan, mintha...Mintha annyira "preferálnák" azt a viskót, hogy konkrétan onnan indulnak el...
Ahhoz, hogy biztosat tudjak, közelebbről is meg kellett volna vizsgálnom az épületet, de ha a gyanúm igaz, őrültség lenne egyedül ilyesmibe kezdeni.
Így hát a lehető legrövidebb úton jelentést küldtem a Katedrálisba összefoglalva amit tapasztaltam, kérve a további utasítást az üggyel kapcsolatban. A jelentésben azt is említettem, hogy hiába kérdeztem, senki nem tudta megmondani, hogy ki is lakik abban a házban, vagy ki használja éppen, de határozottan kísértet járta helynek írták le.
A jelentést elküldve úgy döntöttem, hogy addig is, ameddig megérkezik az újabb utasítás,  tovább figyelem ahogy addig is az épület környékét, hátha több információt tudok meg.


_________________

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett amikor egy nap jelentést kapott a Katedrális Holzertől, miszerint valami olyanba ütötte bele az orrát, amibe nem kellett volna. Szinte vártam a napot, amikor kopogtat az egyik felettese ajtaján, miszerint óriási összeesküvést talált, esetleg egy egész kultuszról rántotta le a leplet – már ha megéli, hogy jelentést tudjon tenni.
Úgy tűnik, hogy a túlélésével ezúttal nem volt probléma, ám az ügy fontossága is amit talált, jóval kisebb volt mint egy kultusz. A jelentése alapján, amit a határmenti faluból küldött - ahová kihelyezték, vagy önszorgalomból ment – egy, vagy esetleg néhány nekromantáról számol be. Központjuk valamiféle viskó, már-már az erdőben.
Nem volt túlságosan izgalmas dolog a Csillagtalan éjszaka óta nekromantát találni, és nem is igényelt volna túl nagy odafigyelést: néhány lovag, és egy képzett – még ha ugyan kezdő – inkvizítor vezetésével nem szabad lett volna, hogy problémát okozzon. Mindössze egy pecsét kellett volna, hogy a dolgok a maguk megszokott medrében haladjanak tovább, ám megálltam a hozzám eljuttatott jelentés fölött egy pillanatra. Az őrülthöz még vagy nem jutott el a papír, vagy épp megint egy másik világban létezik, így hát nem tudhat az egészről, én pedig egyszerűen jelezhetem, hogy majd kisegítem. Tökéletes alkalom lenne ez, hogy azokat a tulajdonságait is megvizsgáljam, amit korábban abban a sikátorban kénytelen voltam…

Nem is vacilláltam hát sokat, úgy döntöttem, hogy jó magam indulok az ifjú inkvizítor kisegítésére. Természetesen nem bíztam a véletlenre, magam mellé szólítottam még három lovagot is, akiket jól ismertem – egyrészt biztonságot jelentenek addig míg eljutok az emlegetett faluba, másrészt pedig ha kiderülne hogy komolyabb az ügy, nem maradunk magunkra.
Gyorsan eltelt a néhány óra lóháton, mire megérkeztünk. A fiúkat azonnal a szomszéd település kocsmájába küldtem – majd ha kellenek, szólítom őket, ám sokkal szórakoztatóbb és izgalmasabb lesz az egész, ha mindössze egyedül kísérem szemmel a lány szárnypróbálgatásait. A jelentése szerint a hely egykori plébániáján szállt meg, így az én első utam is oda vezetett. A püspöki viseletet ezúttal a palotámban hagytam, nem akartam felesleges feltűnést kelteni – egyszerű utazóköpenyben kopogtattam tehát a láthatóan gyorsan összetákolt faajtón, majd ha a lány ajtót nyitott, jókedéllyel köszöntöttem.
- Dícsértessék a Jézus Krisztus, Holzer kisasszony.

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Néhány nap telt el, és úgy tűnt szerencsém volt. Sikerült újabb információka, sőt, tulajdonképpen talán a lehető legfontosabb információkat gyűjtenem.
Ennél többet viszont nem akartam tenni a felsőbb utasítás nélkül.
A várakozás hátralévő idejében azzal foglalkoztam, hogy kicsit gyorsítsam az építkezések előrehaladását.  Ne teljen feleslegesen az idő.
Egyénként nem kellett sokáig várnom.
Éppen további teendőket vitatam meg a falu vezetőjével, tulajdonképpen végére is értünk a megbeszélnivalóknak, amikor kopogtak.
- Köszönöm a munkáját, ha még bármire szüksége van, keressen - nyitottam ajtót a távozó férfira mosolyogva.
- Mindörökké Ámen. Jöjjön beljebb, Excellenciás Uram - feleltem az érkezőnek, és félre is álltam az ajtóból, hogy beléphessen.  Az érkezése azt jelentette, hogy minden bizonnyal vége a várakozásnak , és a Katedrálisból megérkezett az utasítás(ennek örültem), hogy őszinték legyünk, nyilvánvaló volt. Tertullius püspök fog utánajárni az ügynek (ennek már kevésbé.)
- Üdvözlöm Burgwaldban. Feltételezem a necromancia gyanú miatt érkezett. Mivel állhatok szolgálatára? - üdvözlöm , és kérdezem, miután becsuktam az ajtót. Ha már együtt kell dolgoznunk, csináljuk a legjobban. Egyértelműen ő a parancsnok, eszemben sincs akár kicsit is megkérdőjelezni.
Ezután nagyjából kifejezéstelen arccal várom, hogy rögtön neki kíván-e kezdeni a munkának, vagy esetleg pihenne, körülnézne előbb.


_________________

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Valóban az inkvizítor nyit ajtót, ám más is van a házban, épp távozóban – miért ilyen sietős, hogy amint megérkeztem elmegy? Egy férfi ugyanis az, akinek ugyan megköszöni Robin a munkáját, ám ez lehet elterelés – kitudja mit csináltak ketten ezen az óriási plébánián. Ejnye. Szélesen rámosolygok így nem csak az inkvizítornőre, de a távozó férfira is. Ezután eleget teszek Holzer kérésének, és belépek a házba. Nem túl takaros, látszik, hogy mindössze sebtében próbálták lakhatóvá varázsolni. Keresek valami ülőalkalmatosságot, kényelembe helyezem magam, majd intek a lánynak is, hogy üljön le.
- Foglaljon csak nyugodtan helyet. – majd ha megteszi, folytatom – Csakugyan én érkeztem a Katedrálisból, hogy elhárítsuk ezt a problémát. Kérem, mondja el, amit eddig megtudott. – vágok azonnal a közepébe. Az arca rezzenéstelen volt, talán már kicsit mesterkélten is – csodálkoztam, hogy nem ült ki bármiféle érzelem az arcára érkezésemre, hiszen biztos voltam benne, hogy nem volt semleges az, hogy pont én érkeztem. Talán csak megtanulta már kezelni őket. Dícséretes volt, hogy már az első pillanattól fogva jól látta az erőviszonyokat, olyan ez, ami sokakból hiányzott – és hogy nem a mesterétől tanulta el, az is biztos.

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Kicsit lazábban bólintva az intésére és az engedélyadásra én is leülök egy székre a néhány rozoga alkalmatosság közül, amit sikerült a plébánia berendezéséhez szerezni.
- Nagyrészt bizonyára tudja már. Egy héttel ezekőtt a falu délkeleti szélén álló kunyhónál felfigyeltem rá, hogy különösen sok élőholt bóklászik az épület körül, ami ennek ellenére a falu egyik, ha nem a legépebben maradt kalibája. Néhány napi távolabbi megfigyelés alatt arra jutottam, hogy valószínűleg egyfajta bázishelyként szolgál a kunyhó a förtelmeknek, ezt közelebbről további utasításig nem ellenőriztem. A faluban hiába kérdezősködtem, nem tudták megmondani, hogy kinek a tulajdonában áll éppen a ház. Viszont a jelentésen óta három ember is járt az épületnél. - fogaltam össze az információkat nyugodtan, a feladatom minden komolyságával, de kíváncsian figyelve, hogy a sikátorban történtek után vajon hogyan kezeli az ehhez hasonló feladatokat. Ês hogy elkövet-e valami olyasmit, ami finoman fogalmazva méltatlan az egyház szolgájához.


_________________

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
A mosolyra egyikük sem reagált, ám nem hiszem, hogy egyáltalán átfutott a fejükön, hogy ennyiből ilyen következtetést fogok levonni. Picit talán feloldódott formalitás terén, ahogyan intettem neki, hogy foglaljon helyet, ám az ülése még mindig viszonylag merev volt. Nem zavart, sőt.
A történetet, amit mesélt érdeklődve hallgattam. Nem voltam biztos benne, hogy minden megfigyelése helyes, vagy hogy az emberek őszinték lettek volna vele, de kiindulása pontnak mindenképp tökéletes lesz. Adott egy kunyhó – senki nem tudja kié. Ez már önmagában gyanús. Mindig vannak pletykák és asszonyok, akik késségesen felsorolnak három tulajdonost is. Mindig vannak történetek, hogy kié volt legutóbb, és mégis milyen hatalmas veszekedések közepette vették el tőle, vagy adta el valakinek. Arra is felfigyelhetett volna, hogy elég nagy óvatlanságról tesz tanúbizonyságot az, hogy mindig ugyanoda térnek vissza az élőholtak – elvégre nem kell enniük, nem kell pihenniük, akkor mégis miért veszélyezteti a nekromanta, hogy rajtakapják? Minden bizonnyal annak is elterjedt a híre, hogy itt egy inkvizítor – három ember mégis meglátogatta az épületet, kockáztatva azt, hogy máglyára küldjék miatta. Miért? Vajon miket vetett be eddig, hogy ezeket az információkat megtudja? Rengetek úton indulhattunk volna el, és rengetek kérdésem is volt, mégis csak egyet tettem fel neki:
- Értem. És most hogyan tovább? – kérdeztem mosolyogva, a lány arckifejezését fürkészve. Itt az ideje, hogy a leleményességét is teszteljük.

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Amennyire meg tudtam állapítani komolyan vett. Ki tudja, talán ezúttal olyan lehetőség adódott, hogy kivívhatom a támogatását. Ahhoz pedig az kell, hogy kifogástalanul végezzem a munkámat.
A saját következtetéseimet egyelőre megtartottam magamnak, és csak annyit osztottam meg, amit tényként megfogalmazhattam.
Befejezve a jelentést, kivártam, hogy ő szólaljon meg. Láttam, hogy még gondolkozik, így nem lepett meg, hogy eltelt kis idő a mondandóm, és a válasza között.
- Nem az én tisztem eldönteni, Excellenciás uram - kezdtem a választ, de rögtön folytattam is - de ha engem kérdez, vagy a három embert kérdezzük ki, akik nyilvánvalóan tudnak valamit, amit eddig nem említettek, vagy a házban bézünk körül. - mondtam el a nyilvánvaló opciókat - Ha nekem kéne dönteni megpróbálnám a kettőt összekötni, és a ház felderítésével egyidőben a helyszínen feltenni a megfelelő kérdéseket. - fűztem a végére azt a megoldást, amit a leggyorsabbnak, és a helyzet megoldása szempontjából legkevésbé kockázatosnak véltem, ha egyáltalán nem is veszélytelennek
Érdekel a reakciója, így a döntését várva valamelyest leplezett kíváncsisággal figyelem a kifejezéseit.


_________________

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Nem tudtam eldönteni, hogy vajon komolyan ennyire elfogadja azt, hogy felette állok rangban és én vezetem ezt a megbízást, vagy csak egyszerűen nem látja bölcsnek, hogy ne úgy kezdje a mondadóját: ahogyan szeretné. Az ötlete meglehetősen…veszélyes. Süt belőle a kezdők heve és szenvedélye, de egyértelműen veszélyes: fogalmunk sincs arról, hogy milyen erőt képviselnek, mikor érkezik meg a másik két társa az illetőnek, akit épp elfogunk. Továbbá, ha egyszerre akarunk mindent csinálni, úgy semmire nem tudunk igazán koncentrálni: a ház átvizsgálásához idő kell, ugyanúgy, ahogyan az eretnek kikérdezéséhez is – nem nézhetjük fél szemmel a szenvedését, míg a másikkal a nekromancia jeleit kutatjuk a házba. Apropó, különösen is kíváncsi leszek, hogy a kínvallatást hogy bírja majd Holzer – nem hinném hogy bármelyikük is vallani fog attól, hogy kikiáltja magát az igazság bajnokaként.
- Érdekes. – jegyzem meg mosolyogva, majd apró szünet után folytatom – Nos…tegyen belátása szerint. Én követem. – folytatom mosolyogva, kissé talán még meg is hajolva, miközben kimondom azt, hogy követem. Kíváncsi voltam mennyire döbbenti meg az előző után ez a hozzáállás, vagy mennyire fogja majd ezt is színjátéknak hinni, úgy, mint a sikátorban. A tervem egyszerűen az volt, hogy hagyom addig cselekedni, míg nem veszélyezteti túlságosan az életemet és egészségem, akkor pedig vagy közbeavatkozom, vagy otthagyom - hogy melyiket választom, azt még később eldöntöm.

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Bár szivesen kérdőjeleztem volna meg a vezetői tekintélyét, ebben a helyzetben - a korábbi találkozásunkkal ellentétben - bőven lett volna veszítenivalóm vele, ha így teszek. Arról nem is beszélve, hogy a falut fenyegető veszélyforrás megszűntetését akadályoztam volna vele.
Annyira nem lelkesedett az ötletemért, hogy gyorsan elfogadja. Számítottam is rá, hogy a következő mondatával bővebb magyarázatot kér, hogy hogyan képzeltem a megvalósítását, vagy előáll egy - legalábbis szerinte - célravezetőbb elképzeléssel...
De nem... Egyetlen szóban reagálta le  az én elképzelésemet, aztán rámbízta, hogy megvalósítsuk...  Felhúztam a szemöldököm... ezt meg... Mire véljem?
De sokat nem gondolkodhatok ezen. Tulajdonképpen ez egy parancs volt, hogy cselekedjünk, és lehetőség nekem, hogy kipróbáljam magam, és igazoljam a tévedését velem kapcsolatban.
- Ez esetben engedje meg, Excellenciás uram, hogy körbevezessem a faluban. - mosolyodtam el, és ha nem volt ellenvetése, felkeltem a helyemről, és kinyitottam előtte az ajtót.


_________________

10[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty Re: [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Szer. Aug. 07, 2019 11:53 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Nem volt nehéz észrevenni a meglepettséget az arcán, ahogy elmondtam úgy teszünk ahogy ő akarja. Élvezettel néztem végig a vonásait – előbb a felhúzott szemöldököt, majd a majdnem leesett állatt – őszinte meglepettség, bár ez eddig is egyértelmű volt. Az azonban becsületére kell, hogy váljon, hogy amint túltette magát az első meglepettségen, azonnal felállt, és már indulni készült. Ennyire örül, hogy kezében a vezetés? Esetleg azt hiszi, hogy kijavíthatja a csorbát, amit nem is ő vétett, mindössze az, hogy nem volt rá időm?
Követtem ahogyan elindult, az ajtóban pedig megpróbáltam előre tessékelni – annak ellenére, hogy az egyházi protokoll nem ezt diktálja, nem óhajtottam én kapni az esetleges nyílvesszőt, amivel az újdonsült papot – vagy ha tudják, akkor inkvizítort – akarják megölni. Hova tovább: kedvesnek is tűnhetek ezzel a gesztussal.
Az azonban, amit mondott, igencsak meglepett. Körbe akar vezetni a faluban? Miért? Csak azért, hogy megmutathassa milyen jól haladnak az újjáépítések? Nem érdekel, elvégre inkvizítorok vagyunk, nem kőművesek.
- Mi a célja ezzel? – érdeklődöm, amennyire csak tudom barátságosan, és mosolyogva. Nyilván rá fog jönni, hogy ez nem csak barátságos érdeklődés – talán tesztnek fogja felfogni, amin át kell mennie. Az hogy miként fogja fel mindegy, számomra a lényeg csak az, hogy válaszoljon.

11[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty Re: [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Csüt. Aug. 08, 2019 12:20 am

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Nem húzom akadékoskodással az időt, kilépek én előbb az ajtón. Nincs okom bármitől tartani, sőt, a sikátor után talán tőle van a leginkább félnivalóm itt.
A kérdésére megállok, és mosolyogva visszafordulok felé.
- Excellenciád mondta, hogy az újjáépítés haladására kíváncsi, így a saját szemével láthatja - mondom hangosan eléggé, hogy aki körülöttünk kíváncsiskodni akar, hallhassa, miért is érkezett az újabb egyházi küldött. Aztán udvariasan a falu központi épülete felé intek, jelezve, hogy hol kezdjük, de míg mellém ér nem mozdulok, és az előző mondathoz úgy teszem hozzá, hogy csak ő hallja - Ön sem akar feltűnést kelteni, ha jól sejtem -
Túl hosszú magyarázatot a látvány kedvéért sem fűzök az építkezéshez. Leginkább a falusiak buzgóságát dicsérem, és a további teendőket ecsetelem a fontosabb helyeknél, amik útba esnek kis kerülővel a bizonyos épülethez.
Út közben egy nyolc éves forma, szőke kisfiú szalad hozzám.
- Robin nővér, Robin nővér! Képzelje, elkészült a  bunkerem! - újságolja boldogan, és  a nyakamba ugrik, úgyhogy le kell hajolnom, ami tökéletes lehetőséget nyújt, hogy a fülembe súgja az is, amiért megkeresett.
- Nagyon ügyes vagy, Eric, a püsök úrral nemsokára azt is megnézzük - dicsérem meg mosolyogva.
- Dicsértessék a Jézus Krisztus, Exellenciás Uram! - hajol meg kicsit megszeppenve a meglepettségtől a fiú Tertullius felé, aztán el is szalad. Pár pillanatig mosolyogva nézek utána. Ügyes gyerek.
- Tehetséges fiú. Úgy tűnik, az egyik vendégünk most is éppen otthon van - jegyzem meg a püspöknek, tovább adva az információt, amit kaptam.


_________________

12[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty Re: [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Csüt. Aug. 08, 2019 8:34 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Hogy kíváncsi lennék a felújításokra? Nem hinném, a fennhang azonban ahogyan közli, elég egyértelművé teszi, hogy valamit terv ezzel az egésszel. Hazugság? Rafináltság? Az igazság bajnokától? Meglepő. Be is bizonyítja a feltételezésem, miután hirtelen mellém hajol, és a fülembe súgja, hogy mindez csak színjáték. Mosolygok egyet a felvetésére, majd bólogatva nézek amerre mutat. Nem érdekelnek az épületek, olyannyira, hogy fel se fogom, amit látok. Az sem zavar, ha esetleg nyomot rejt bármelyikük, elvégre most nem nekem kell észrevenni őket.
Időközben megjelenik egy gyerek, aki az inkvizítor felé futva újságol valamit boldogan. Nem hittem volna, hogy időközben pótanyának is felcsapott, főleg az alapján, ahogyan felugrik az ölébe. Persze, nem hiszem, hogy ennyi van mögötte – a fiú fiatal, én pedig elég sugdolózást láttam már életemben, hogy ne tűnjön fel egy ilyen gyenge próbálkozás. Ezúttal nincs okom megakadályozni, mindössze mosolyogva nézem a jelenetet.
- Szervusz. – válaszolok nem sokkal később a köszönésére egy széles mosollyal és a haja összeborzolásával. Reménység szerint nem lettem sem tetves, sem bolhás.
- Ez csodálatos hír. – mosolygok, miután az inkvizítor elmondja mi is volt a sugdolózás tárgya. Nem hittem volna, hogy gyerekeket fog alkalmazni, főleg nem ilyen veszélyes feladatokra – úgy tűnik mégsem érnek neki olyan sokat az életek, mint azt a sikátorban próbálta elhitetni velem? Mindenesetre a módszer jó: a gyerekeket könnyű manipulálni, motiválni, ráadásul nem is túl feltűnőek bárhol is futkároznak össze-vissza játék címszó alatt. Megérdemelne a nővér egy vállba veregetést, ám egyelőre csak figyelem. Elsősorban az érdekel hogyan tovább? Megvalósítja a tervét? Másodrészt arra is kíváncsi vagyok, hogy vajon meddig bírja türelemmel, ha mindenre csak mosolyogva és bólogatva, parancsát követve felelek.

13[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty Re: [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Csüt. Aug. 08, 2019 9:16 pm

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Megértette, nagyszerű. Nem kell nagy műsort csinálni, elég, ha senkinek nem tűnik fel, hogy mellesleg a falu széli épületben is jártunk.
A bólogatás pedig pont elég reakció, tekintve, hogy a falusiak nem akarják megzavarni a "tárlatvezetést". Én ugyan nem zavartatom magam, ameddig nem akadékoskodik.
Bár nem számítottam rá, hogy Eric most fog információval szolgálni, mégis jól jött a tervezéshez, hogy tudjuk, az épület három látogatójából egy jelenleg is ott tartózkodik.
Őszintén azt hittem Tertullius bővebben is reagálni fog a fiú megjelenésére… De lagalább nem ijesztett a kelleténél jobban a fiúra, aki végül mosolyogva, magára büszkén szaladt vissza építgetni a bunkerét.
A püspök mosolyára csak bólintok, hogy valóban, hiszen így a meglepetés a mi esélyeinket javítja. Nem volt könnyű döntés, hogy megkértem Ericet és a kis barátait, hogy segítsenek nekem egy nagyon fontos feladatban, amiről nem tudhat senki más, de így volt a legkevésbé kockázatos, hogy a megfigyelés feltűnik a feltételezett nekromatának. Nem bíztam a véletlenre a dolgot, hiszen nem volt veszélytelen a feladat, ha észreveszi őket, úgyhogy nagyon komolyan a lelkükre kötöttem, hogy ne menjenek túl közel a kunyhóhoz, és senki másnak ne beszéljenek a dologról, csak nekem. És imádkozom is érte, hogy elkerülje őket a baj. Szerencsére okos gyerekekről van szó, megértették, és így Istennek hála egyiküknek sem esett baja. Azzal egyelőre nem foglalkoztam, hogy vajon meddig megy el a követésemben, ráér, ha sikerül megszüntetni a falu környékén a necromanciát.
Miután már lassan félórája jártuk a falut, hogy "ellenőrizzük az építkezést", a falusiak fürkésző szeme  visszatért a munkára (amit azért a színjáték közben én tényleg megnéztem, és elégedetten nyugtáztam, hogy már nem kell sok, hogy teljesen funkcionális legyen minden a faluban). Így komótosan, és halk léptekkel megérkeztünk a gyanús kunyhó elé.
- Excellenciádnak több tapasztalata van a vallatással - no meg egész biztosan több gyomra is, ha arra van szükség… ebben még rengeteget kel fejlődnöm - ezért azt javaslom, hogy Ön tegye fel a kérdéseket, amíg én átvizsgálom a házat, illetve figyelek az esetleges újabb látogatókra. - vázoltam a további elképzelésemet szinte hangtalanul - Persze, csak ha Ön is egyetért - tettem hozzá icipicit kihívóan. Persze nem hangzott ez parancsnak, de nem nehéz annak érteni, ráadásul ez esetben bíznia kéne benne, hogy idejében jelezni fogom az érkezőket. Így is követ vajon?


_________________

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Eseménytelenül telnek a percek, ahogyan a falut rójuk. A nőt mintha valóban érdekelné, mi folyik a faluban, csakugyan haladnak-e az építkezéssel – a sokadik ilyen eset után, majd kinövi, addig azonban könnyen manipulálható vele. Kezdett unalmassá válni az egész, és még a falusiak mozgolódása sem tudott szórakoztatni. Megértettem azonban, hogy miért van erre szükség: nem akartunk gyanúsnak tűnni. Vettettem ennek ellenére néhány pillantást a nővérre, hogy meddig akarja még a színjátékot folytatni, de nem szóltam semmit.
Végül megérkeztünk az emlegetett kunyhó felé. Kívülről nem volt rajta semmi gyanús, mindössze egynek tűnt, a többi közül. Az azonban feltűnő volt, hogy nem kíván annyi foltozást, mint társai, sőt, nem is kellett hozzányúlni. A kéményből komótosan szállt fel a füst. Lábnyomokat nem találtam a ház körül, bár nem is voltam kiképezve a nyomkövetésre. A földművelésre használt szerszámok neki voltak ugyan döntve a kunyhó falának és a kerítésnek, de szinte lerítt róluk, hogy soha nem használják őket. Egy nekromantának van aki megdolgozzon a betevő falatokért. Továbbra is komolyan figyelem, ahogyan a nővér magyaráz, és már-már parancsol. Nem harapok rá a csalira.
- Köszönöm a bizalmát, ám lenne egy javaslatom…vagy inkább kérésem. Biztos vagyok benne, hogy Ön is teljes mértékben meg tudja oldani az ügyet, és nélkülem is tökéletesen boldogul. – mosolygokrá, majd folytatom. - Így, ha nincs ellenvetése, én ezúttal csak csöndes figyelő lennék, aki csak akkor avatkozik közbe, ha valami véletlen folytán, bajba kerülne, vagy kerülnénk. - vajon elfogadja a "kérésem", vagy megpróbál rámparancsolni?
Ezzel egyébként minden bizonnyal ráerősítettem arra a képzetére, hogy megfigyelni jöttem, esetleg újabb esélyt adni neki – az első felével mondjuk nem is tévedett oly sokat. Más szempontból vizsgálva az egészet pedig, sokkal könnyebb az ajtó mellől elmenekülni, mintsem egy kikérdezés közepéből. Hogy hogyan oldja meg a ház átkutatását és a kérdezősködést egyszerre? Azt már rábízom.

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Bár nem sokszor, nem is feltűnően, vagy zavaróan, de néha úgy tűnt, a püspök úr türelmetlen.  Azért... reméltem, hogy legalább egy kicsit izgatni fogja egy megmentett falu ssorsa, de nem rázott meg annyira a felismerés, hogy hiú ábrándnak bizonyult a dolog, hogy megzavarja a bemutatót. Hiszen csak annyi változott,  hogy ezekszerint annak ellenére fogja végighallgatni azt a pár mondatot, hogy untatja az egész...
Túl egyszerű lett volna, ha egyszerűen felosztjuk a munkát a javaslatom szerint, és így majdnem teljesen biztosítjuk, hogy nem fog meglepetés érni... De hát ki vagyok én, hogy ellentmondjak az Excellenciás Úrnak?...
- Ha így óhajtja, legyen így. - tártam szét a karom jelezve, hogy nem akarok vitatkozni - Köszönöm a bizalmát - tettem hozzá, mondhatni őszintén, hiszen valóban örültem a lehetőségnek, bár egyáltalán nem volt kedvem vallatni... Dehát, ez is a hivatásomhoz tartozik, így nem is ellenkezem ellene. - Bár nem kívánnám, hogy kockáztassa a megbízásunk sikerét a kedvemért - tettem hozzá a legnagyobb alázattal a hangomban nézve a szemébe. Nem, nem áltatom magam azzal, hogy tényleg a kedvemért adna lehetőséget. Viszont nem is ez a megfelelő alkalom, hogy megpróbáljam kideríteni mit akar, mielőtt cselekszünk. Csak egyszerűen jeleztem felé: úgy gondolom nem a legbölcsebb dolog mindent rám hagyni, hiszen az jócskán növeli a kockázatát, hogy végül nem sikerül elfognunk a nekromantát, aki veszélyezeti a határ mindkét oldalának békéjét a közelben.
Nem vártam viszont sokat a válaszra, pár pillanat múlva megfordultam, hogy kopogjak a még néhány lépésre lévő ajtón. Valószínűleg úgyis előre küldene, így nem húzom az időt, az a pár lépés távolság is elég, hogy ha van mondandója még, akkor közölje.



A hozzászólást Robin Holzer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 21, 2019 8:37 pm-kor.


_________________

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Úgy tűnik észrevette a pillantgatásaimat. Lehet érdemesebb lett volna azt jeleznem felé, hogy érdekel a dolog? Minden bizonnyal, ám még nem késő, hogy javítsak a csorbán – a végén egyszerűen elmondom, hogy ez is a teszt és színjáték része volt, mennyire befolyásolja a viselkedésem.
Mennyire értékelte az ötletemet, hogy egyedül csináljon mindent? Nagy valószínűséggel semennyire, ám ez jelenleg nem izgatott – kíváncsi voltam arra, mire képes, főleg ekkora nyomás alatt. Ezúttal úgy játszhatja az igazság bajnokát, hogy nem én állok a pengéje másik oldalán.
- Ne aggódjon, kitűnően fog szerepelni. – mondom. Készakarva fogalmazok így, ebből leszűrheti azt, hogy csakugyan a teljesítményét vizsgálom. Annyira nem őrült meg, hogy ellenkezzen, bár kifejezetten kíváncsi lettem volna, hogy szabadkozva, vagy dühtől megrészegülve kezdi el számonkérni, hogy az előző ígéretemmel ellentétben miért nem hallgatok rá.
Ezek közül azonban egyiket sem tette, mindössze szótlanul indult el az ajtó felé. Egy fontos részletet azonban kihagytunk.
- Van másik bejárata az épületnek? – fogom meg a vállát, nehogy elengedje a füle mellett kérdésemet. Magamat áltatnék, ha ennyi lett volna rá az indok: kíváncsi voltam rá, hogy viseli az érintést. Természetesen nem tartom ott a kezem, amint hátrafordul és válaszol, elveszem, ám ahogyan várom a kérdésre a választ, az arcát fürkészem, okozok e valami reakciót.

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Gondoltam. Remek. Így viszont alaposan össze kell szednem magam, hogy ne hibázzak, és semmi ne kerülhesse el a figyelmemet.
A helyzet le is foglalja a gondolataimat. Próbálom a lehetséges forgatókönyveket felvázolni, illetve kiagyalni, hogy miként fogom egyszerre kikérdezni a házban lévőt, és átvizsgálni a házat...
Ebből zökkent ki, hogy visszatart. Egy pillanatig kérdőn nézek rá, míg a feltett kérdés is eljut a tudatomig, aztán kicsit elgondolkodva válaszolok.
- Remek kérdés, bizonyára elfelejtettem említeni - szabadkozom valódi szégyenérzet nélkül. De vajon zavarja, ha van olyan információ, amit nem osztottam meg vele? - Nincs tudomásom másik bejáratról, úgyan akkor néhányszáz méternél távolabbi körben már nem volt lehetőségem átvizsgálni az épületet, így nem zárható ki teljesen egy esetleges föld alatti menekülőút - fejezem be a rendelkezésre álló információval a választ, és mostmár megvárom, hogy “engedélyt adjon”, hogy belépjünk az épületbe. Már van ötletem  helyzet kezelésére, bár nem teljesen garantálja a cél elérését. Egy próbát viszont jobb-híján megér.
Ha ez megtörtént, az utolsó lépéseket is megteszem a házig, és kopogok. Elvégre nem betörők vagyunk, és a legkevésbé sem ártó a szándékunk, ugyebár...


_________________

18[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty Re: [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Pént. Aug. 23, 2019 11:02 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Nem ad semmiféle reakciót az érintésemre, mindössze válaszol a kérdésre, amit feltettem. Kissé önhibáztató természet lehet, hiszen azonnal szabadkozik is mellé.
- Ott követni tudjuk őket, ha arra próbálnának menekülni. – nyugtáztam, majd hagytam egy intéssel adtam tudtára, hogy menjen csak tovább. Őszintén kíváncsi voltam arra, hogyan teljesít.
Egyszerűen kopogtatott. Csalódtam is volna, ha rájuk töri az ajtót, ám így már kifejezetten kíváncsi voltam, hogy milyen fedőtörténetet talált ki, a látogatás érdekében. Az is lehet, nem akarja túlbonyolítani: ő jött a Katedrálisból, hogy segítsen a falut újjáépíteni – bár nem tudom mióta a Katedrális vagy az egyház feladata ez. Felesleges volt fantizálnom, hiszen nemsokára talán kiderül. A kopogtatásra néhány pillanatnyi csönd volt a válasz, majd hirtelen hangos csörgés, mintha valaki épp valaki átrendezné a házat.
- Ki az? Mi akar? – hallatszott ki egy érdes férfihang. Kissé rekedtes is volt, középkorú lehetett, és valamit vagy nagyon előakart szedni, vagy nagyon elrejteni. Nem mondtam semmit, mindössze figyeltem az ajtót, és kíváncsian néztem mit tesz a kolléga. Itt az ideje, hogy az ifjú hölgy megmutassa mit tud.

19[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty Re: [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Hétf. Szept. 02, 2019 2:01 pm

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Akkor ezt megbeszéltük. Végülis  legalább haladunk, és előbb megoldjuk a helyzetet.
Tekintve, hogy egyelőre nem tudjuk, mi is van odabent, nem árt óvatosnak lenni, és megőrizni a látszatot, hogy gyanútlanul, minden ártó szándék nélkül érkeztünk.
És hamár ennyire ragaszkodik hozzá, hogy én intézzem a dolgokat, remélem követni is fogja amit csinálok, bár eszembe sem jutna utasítani bármire.
Csend... Némi kapkodós pakolás zaja. Azt hiszem nem kell attól tartanunk, hogy egy ártatlan illetőt találunk bent. Fantasztikus.
Türelmesen megvárom a kérdést, aztán mosolyogva nézek egy pillanatra tertuliusra. Tessék, itt a terv.
- Üdvözlöm. Robin nővér vagyok. Az egyház képviseletében érkeztünk, hogy támogassuk az újjáépítést. Pár percre bemehetnénk, hogy ezzel kapcsolatban beszéljünk? Minden lakost szeretnénk meghallgatni, hogy mire lenne szüksége - kérek engedélyt. Nem hiszem, hogy ennyi elég, hogy beengedjen, de egy ilyen ember bizalmát nem is adják olcsón. Egyelőre csak szeretném elhitetni, hogy nem gyanítunk semmit, és tenni tud róla, hogy ez így is maradjon.


_________________

20[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty Re: [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Kedd Szept. 03, 2019 12:44 am

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Csörtetés, mielőtt válaszolna, ráadásul anélkül, hogy kinyitná az ajtót. Csöppet sem gyanús. Mosolyogva szemléltem a nővér arcát, hogy vajon milyen reakciót vált ki belőle a jelenet. Ő viszonozza a pillantást egy mosoly keretében.
Mintha elégedett lenne. Meglepően kedves válaszol a férfinak. Bemutatkozik, kissé közel hozza magát a másik félhez – ez dicséretes, bárcsak ne a saját nevével tette volna. A Katedrális és a reverenda nem véti meg attól, ha valami olyanba üti az orrát az igazi nevével, amibe nem kellett volna. Engedélyt kér, nem kijelent – stílusfüggő, jelen esetben talán ez volt a jobb döntés. Őszinte, és csak picit ferdít. Bizonyára erre van szüksége ahhoz, hogy a lelkiismerete kibírja a hasonló akciókat. A kérdés az, hogy a szükséges esetekben túl tud e lépni ezeken annak érdekében, hogy kellően hatékony legyen. Talán ezalatt a feladat alatt ez is kiderül.
Ezúttal is várnunk kell néhány pillanatot mielőtt válaszolt kapnánk, ám zaj helyett mindössze csend tölti ki a köztes időt. Végül a férfi megköszörüli a torkát, majd egy fokkal kedvesebb(nek tetetett) hangon válaszol.
- Köszönöm nővér, de nincs szükségem semmire. Elkerült a baj, minden rendben, nem kell aggódnia. Nyugodtan foglalkozzon a többiekkel. Én jól vagyok.– magyarázza túl a dolgot. A hazugság egyik legnagyobb indikátora. Természetesen egy egyszerű nem is gyanús lett volna – amit nem tehet meg, ha valamennyire is fél az egyháztól – az azonban, hogy ennyit hadart és magyarázkodott, legalább ugyanannyira figyelemfelkeltő.
Természetesen nem adom jelét annak, hogy bármi ilyesmiről tudnék. Bámulom tovább a nővért, és várom hogy mit tesz: hogyan erősködik, hogyan éri el mégis, hogy bejusson?

21[Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed Empty Re: [Magánjáték: Hans & Adel] Ha jobban megnézed on Csüt. Szept. 05, 2019 9:00 pm

Robin Holzer

Robin Holzer
Klerikus
Klerikus
Az egyetlen amit kitaláltam a dologban az volt, hogy milyen történetet mondok el, mikor válaszol. Nem kell hazudni ahhoz, hogy az ember célt érjen a szavaival, elég megfelelő módon felhasználni az igazságot. Na meg ha az ember nem hazudik, akkor nem kell emlékeznie, hogy mit is mondott. Nem félek, hogy a nevemet használtam. De nem is tehettem másként, hiszen a faluban már mindenki ismer.
A kérésemet ezúttal csend követi. Nem élből reagál, megfontolja, mit mondjon. A hangjából eltűnt az ellenséges felhang, de az is érezhető, hogy nem repes az örömtől, hogy itt vagyunk.
A válaszadást valahogy hasonlóan képzeltem, mint ahogy történt. Persze, hogy nincs szüksége semmire, ez üvölt a ház egész környékéről. 
Azonnal fel is tehetném az első kérdést - Mégis hogy kerülte el a baj ennyire ezt a házat - de még nem tartunk ott. Ugyan már valószínűleg nem lenne ellenséges velünk, de szinte biztos, hogy olyan választ apnánk, ami az igazságtól messze van, és csak azt a célt szolgálja, hogy odébbálljunk. Márpedig nem kockáztatom ennek a falunak a biztonságát azzal, hogy elhamarkodottan kezdek kérdezősködni.
- Ezt igazi öröm hallani. Megengedi, hogy hálát adjunk érte az Úrnak, és a további áldását is kérjük az otthonára? - kérdezem, továbbra sem erőltetve rá semmit - Szívesen vennénk, ha Ön is csatlakozna - teszem hozzá. 
Nem mondtam semmit arról, hogy ehhez be kellene mennünk, vagy a ház előtt ejtük meg a rövid hálaadó szertartást. Mindkét eshetőséget fel lehet okosan használni, hogy végülis bejussunk, és közeben a benttartózkodóról is megtudhatunk apró információkat. Mint például, hogy miként áll az Úr iránti hálához, annak az egyház rendjében való megnyilvánulásához, és ahhoz, hogy maga is részt vehessen ilyen szertartásban.
És nem mellesleg azt is van alkalmam, ha nem is olyan részletesen figyelni, hogy Tertulius hogyan reagál az ehhez hasonló módszerekre.


_________________

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.