Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

You are not connected. Please login or register

Lidércfények tánca (Nyitva mindenki számára szabadon ki és be lehet lépni.)

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Theo Wagner

Theo Wagner
Déli Mágus
Déli Mágus
A mocsárvidéken kissé elkeverdve, de veszve nem vertem tábort, mikor az utolsó segítségnek kinéző fénycsóva is lidércfénynek bizonyult. Egy a mocsárban kicsit magasabban fekvő kitülemkedésen telepedtem meg, míg rám nem hajnalodik és haladhatok majd tovább, a napfény biztos iránymutatásában.
Körbenézve, a táj maga eléggé festői a maga módján. A sötét erdő vizes lápja a békák, tücskök, és egyéb mocsári állatok hangjában fürdött, így én egy fa törzsének nekidölve, egy fénygömböt idézve, neki is látok a könyvem olvasásának.

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Nincs is jobb hely pihenni, mint az erdő. Csendes, nyugodt, halk, benne a sok vad nyugszik, vagy épp ellenkezőleg vadászni kel. Nebelturm mocsaras erdei kellemesen párásak és ködösek is éppen ezért jó magam is elindultam, hogy kipihenjem a nap fáradalmait. Páncélomat nem hordtam magamon, de a pörölyömet azért magamhoz vettem. Így indultam neki az éjszakának.

Éppen a pipámat gyújtottam volna, amikor figyelmes lettem egy nagyon furcsa fényre. Pörölyömet a kezembe vettem és szépen lassan és halkan a fény felé közeledtem. Egyre köztelebb érve észre vettem egy kis alak sziluetjét. Azután láttam egy könyvet a kezében. Amikor mellé érkeztem, megszólítottam:

- Jó estét! Nem fél egyedül az erdő sötétjében? - kérdeztem barátságosan.

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
//Hát akkor ha már a lehetőség adott, betoppanok én is//

A fagyott mocsár sokkal barátságosabb, mint az, mely fel van engedve. Régi történet ez már, melynek hála Gerard megtanulta, ne merészkedjen esős idő után a láp közelébe. Undok egy házigazda volt a Mocsárvidék. De hát mit is tudhatott erről a démon, évekkel ezelőtt járt itt utoljára. Azon gondolkodott, vajon azóta feltöltötte-e a mocsarat az itt elesettek húsa és vére. Olybá tűnt hogy nem. Volt benne még bőven spiritusz, s a fények a sűrű gőzök és köd között ádáz villanásokkal pásztázták zsákmányaikat.
Egy dolgot megtanult a démon, mikor utoljára itt járt: a mocsárgázok közelében óvatos gyújtson csak fáklyát az ember, mert könnyen megperzselheti magát vele az ember. Így aztán maradt a hunyorgás. De talán jobb is volt így. A vámpírok a mai napig előszeretettel fosztogatják az utakat ezen a vidéken, mondván a területükön halad át, hát megvámolják azt. Nem akart Gerard ezek közé tartozni.
Hirtelen egy nagyobb fényre lett figyelmes. Nem rovar volt, vagy holmi délibáb. A távolból látta, tábortűz az, más nem lehetett, gondolta magában Gerard. Akkor talán találkozik valakivel, akitől tud útbaigazítást kérni.
Ám mégis lidércfény volt. Ahogy közelebb ért, már látta, ahogy nem élesedik ki, ugyaolyan halvány maradt. Gerard idegesen vette elő az iránytűjét. Maradt a hagyományos módszer, át a lápon. Ekkor vette észre, hogy nincs egyedül. Két másik illető, egy vámpír, s egy...egy meglepően ismerős alak ugrottak vele együtt ugyanarra a halvány fényre. Theo Wagner, a mágus, akit évek óta nem látott váltott éppen szót egy titokzatos vámpírral, ki kezében vaskos pörölyt tartott. Gerard halvány, gúnyos vigyort ejtett meg. Theo Wagnerből kiindulta talán éppen most készül vele összeverekedni. Harsánya üdvözölte hát őket.
- Szép napot uraim! Minő meglepetés, látom nem én voltam az egyetlen, akit tündérként csalogattak el a lidércfények. - élt egy hasonlattal. Annak idején egy tündérrel járt hasonló módon. Valaki emiatt le is írta egy feljegyzésébe, hogy a lidércfények bizony tündérek mágiái.

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
A kellemetlen nyiros hideg nem volt elég ahhoz, hogy majdnem kiugrasszon a bőrömből, de amikor a semmiből megjelent az alak, azt hittem menten megetetem vele a pöröllyömet. Szerencsére a kezem ránulását eltudtam vezetni egy didergésben, amit a hideg miatt amúgy is meg akartam tenni. Egy rövid szünet után amikor megforgattam a szemem oda is fordultam az alakhoz. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
- Jó estét Uram! Valóban a szemet gyönyörködtető szemek vonzottak ide. Kit tisztelhetek önben? - kérdeztem nyugodtan a pipám végét rágcsálva.


_________________
Ha netán gőggel szemedben ölni vágysz, vagy szelíd szellemed biztonságra vágy, bátran keress fel műhelyembe.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.