Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Küldetés] A fogolykaraván

Szer. Dec. 04, 2019 3:16 pm by Screwtape

A fogolykaraván


A háború és Veroniel tevékenykedése ellenére (vagy éppen amiatt) ugyanúgy …


Comments: 5

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel von Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 121

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 56


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] A Vándor új kardja

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty [Magánjáték] A Vándor új kardja on Szer. Okt. 02, 2019 11:51 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
A műhely üresen állott, a por már úgy fedte, akárcsak gyermeket a kosz egy hosszabb szabadban való játék után. Az öreg elhunyt, bár, hála az égnek nem a lángok vitték magával, sem az éjszaka, melyre épeszű ember nem gondol. Öreg volt már, öregebb mint a föld, az a két év pedig pont elég volt arra, hogy visszatérjen a porba, pont mint a műhely. Meglátogatta a sírját a Nagy temetőben, egyszerű volt és díszítéstől mentes. Egy protestáns sírja. 
– Készíteni fogok neki egy olyan fegyvert, amire büszke lett volna. Büszke leszel te is rá. – halványan elmosolyodott, s végigsöpörte a poros asztalt, amin egy tányér hevert, egy olyan száraz kenyérrel, hogy akár kovácsmunka is lehetett volna. – Oda fogom akasztani a kemence mellé, ahol oly sokat ült. 
– Kókány volt az öreg fing, de jó ember. Megérdemli, hogy emlékezz rá, ha másért nem, hát mert tanított. Nem annyit, mint én, de tanított. 
– Igaz. Most már jobb neki, a háta se fog többet fájni. Isten országában nem jussa az embereknek a hátfájás. Ha meg mégis, akkor csak örülni fog, hogy legalább panaszkodhat valami miatt. Néha az ember panaszkodni is akar.
Felemelkedett az asztaltól, s leporolta nadrágjáról az arra rakódó piszkot. A műhely egy szemétláda volt, sok takarítást igényel majd, ám úgy érezte, hogy ha más nem is, azzal tartozott az öregnek, hogy nem hagyta enyészni azt. Időnként úgy is elkapja majd a vágy valamilyen alkotáshoz, s hát végül is ott is volt a több mázsa szén, minden adott volt ahhoz, hogy folytathassa a munkát, ha kedve tartotta. Már csak össze kellett szednie a műhelyet. Az egyetlen szerencse az volt, hogy egy kovácsműhely egyébként is koszos a koromtól, nem volt annyira feltűnő a por, ami abba keveredett. A szerszámokhoz lépett, majd elvette az egyik kalapácsot. Kopott volt, de jól láthatóan sok szeretetet kapott már. Szórakozottan lépett az üllőhöz, majd csak úgy üresbe kettőt csapott rá, amitől ismerős hangon csendült fel. 
– Nagyon régen hallottam már ezt a zajt, édes dallam a fülemnek, édesebb, mint a Neulanderek túldíszített művi muzsikája. –  csapott még kettőt. – Gondolom te is örülsz, hogy ismét hallhatod ezt a szép zenét? 
– Örülök, bár, szívesebben hallanám a fújtatót mellé. Egy muzsika se teljes a többi szólam nélkül. – az öreg kicsit várt, majd folytatta. – Bár, kár lenne befűteni most emiatt. Majd ha lesz valami munka. 
Tett pár szótlan lépést, majd végigsimította kezével a kemence kormos falát. Nagy, mély levegőt vett. Élvezte, ahogy a kint szemerkélő eső keveredett a kohó kormos, keserű bűzével. Kedve lett volna dolgozni, de a fém nem a fán termett, s sajnos maga kedvéért nem kívánt csak úgy elkezdeni bármit is. Hátát a kemencének vetette, nem foglalkozva azzal, hogy befogta ingét, majd egy bágyadt mosollyal a nyitott ajtón keresztül az utcát bámulta, s az ott helyenként sietve haladó embereket.



A hozzászólást Hilde von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 03, 2019 9:24 pm-kor.

2[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Csüt. Okt. 03, 2019 9:04 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Esik. Kétséget kizáróan, órák óta.
Pontosan tudja, mert a köpenye súlya többszöröse a megszokottnak. Lucskossá van ázva az inge is. A hajából a szemébe csorog a víz, sáros a csizmája, és fázik. Mint egy kutya, ahogy keresztül siet Hellenburg utcáin.
Esik.
Nyálast egy ismerős gazdánál hagyta a város szélén. Dolgozott neki régebben, a férfi jó szívvel fogadta, de nem akart a kelleténél jobban visszaélni a vendégszeretetével – bár másra sem vágyott volna, mint lehuppanni egy puha karosszékbe a kandallóban ropogó tűz elé, és úgy istenadtaigazából megpucolni a csizmáját.. – csak elkvártélyozta Nyálast a megbízhatónak nyilvánított istállóban, fogta a zsákját, és jött. Nem úri fiú már, hogy ilyesmikre panaszkodjon, de borzalmatosan cuppog a lába a latyakban..
Esik.
„Mert a Nebelturm penge nem törik.”
Nem a frászt nem. Igaz, a vámpírfiának minden erejére, figyelmére, és értelmére szüksége van, ha el akarja törni, de el lehet törni. És javítani már nem elég egy ember kovács – nem is engedné vámpírmunka közelébe -, kard nélkül viszont igen zord az élet. Kénytelen volt bevonszolni magát a városba.
Régen nem járt erre. Nem mintha valaha szerette volna az embertömegek nyüzsgését bárhol a világon, de mostmár Hellenburg sem több ennél. Semmivel sem több. Egy gondolat: nyüzsgés. Talán túl sokat járt északon, másfelé. Még jó, hogy esik. Azért siet. De közben már hallja. Az eső sistergésén át, az üllő csilingelését valahonnan a házak közül.
Egy kellemes, meleg, száraz kovácsműhely..

Az alakja kitakarja a kinti szürkés derengést, ahogy a küszöbre lép.
A balja a durva posztó zsák szíját markolja a vállán, fején csuklya. A sötét köpeny nem sokat enged látni belőle ezenkívül.
Kint kellemetlen világosság, a szemének mégis kell egy pillanat, amíg megszokja a benti félhomályt. Kosz van. Járt már kovácsműhelyben, tudja. Kosz van, tűz nincs. Meleg, szárazság.. – csend, barátságtalan hideg, por. Szemben valaki.
- Elnézést - tolja hátra a fejéről a csuklyát. - Talán rosszkor jöttem.
Bizalmatlanul pillant körbe, nem mozdulva odébb az ajtóból.
- Az öreget keresem. - fordul a kemencénél álló nő felé.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

3[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Csüt. Okt. 03, 2019 11:36 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Szótlan bámult csak kifelé, figyelve az eső egyenletesen hulló kövér cseppjeit. Az idő roppantul meghűlt mostanság, kissé keresztbe is tette kezeit, kívánta volna a kohó kellemes melegét... De nem ezért volt itt, s főleg nem, hogy csak azért pazarolja a szenet, mert megszokta a Neulanderek meleg szobáit. Szótlan morfondírozását egy vendég megjelenése törte meg, aki némi habozással ugyan, de belépett a műhelybe, s meg is állt annak ajtajában, tapodtat se közelítve. Pillanatra kifagyott arcára a meglepettség, nem gondolta volna, hogy vendégei lesznek így nagy hirtelenjében, ám nem akart ellenségesnek tűnni sem, így kissé kihúzta magát, s ellépett a kemencétől, közelítve a férfi felé.
–Nem, szó sincs róla, nem gondolom, hogy rosszkor jött volna... – jegyezte meg kurtán, majd körbenézett. Kicsit szégyellte, hogy nem kezdett el hamarabb takarítani, lett volna rá ideje. Nem festette sem magáról, sem a mester emlékéről a legszebb képet a poros épület – De mint láthatja, a műhely jelenleg nincs a legideálisabb állapotban.
Csöppet figyelte a férfi vonásait. Nem nagyon tudta megsaccolni, hogy honnét érkezhetett, de annyit mindenképpen felismert, hogy a maga módján igen jóvágású volt. Arca szimmetrikus, s pont kellően éles volt, haja pedig bár nem tűnt gondozottnak, még így vizesen is egy átgondolt döntés látszatát keltette. Sötét tekintete nem sokat árult el a teremtésről, vélhetőleg olyan lehetett, mint a ködös reggel, sejteni se sejthette, hogy mégis mi rejlett annak lelke mélyén. Kíváncsinak éppen kíváncsi lett volna, de úgy érezte, hogy jobb is volt így, az ember lelke már csak a saját dolga, s ez így is vala rendjén. 
–Ha az öreget keresi, sajnos lekéste egy fél évvel. Most már az Úr vasát veri a mennyekben. – tett még pár lépést a másik felé, s végül úgy két méterre megállt attól. – Mit szeretett volna tőle? Tán barátja, rokona?
Így közelről még majdnem, hogy ismerősnek is hatott a másik, bár, rátapintani nem tudott, hogy mégis miért is derenghettek vonásai számára... Talán csak emlékeztette valakire? Gyanúsnak semmiképpen sem ítélte meg, így nem nagyon aggódott, hogy a másik esetleg kárát kívánná. Közel sem volt jó emberismerő, de azért időnként merészelt reménykedni az idegenek szándékával kapcsolatosan... Főleg kevesebb, mint több sikerrel.

4[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Pént. Okt. 04, 2019 11:46 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Nem jött rosszkor. Mh.
Hát akkor?
Leplezetlenül méri végig újra a helyet, ahol - ha nem is jött rosszkor - valami biztosan robbant, és nem a közelmúltban.
Mh..
- Nem, valóban nincs - hagyja helyben végül az állítást bármiféle udvariaskodás nélkül, visszavezetve a tekintetét a nőre.
Nem túl magas, sőt, mondhatni alacsony, ám az elé lépő alakban mégsem a törékenységet látja meg, sokkal inkább valamiféle karakán tartást. Sötét hajzuhatag, és a szembe fényben jól kivehető kék szemek. Talán csak a kinti, esőszürke megvilágítás teszi, de már-már valószerűtlenül sápadtnak látja az arcot maga előtt.
-..rokona?
- Nem -  feleli közben reflexből a kérdésre. - Nem ismertem.
Ez talán magyarázatra szorulna, mégsem siet vele. Lánya? Rokona? Csak egy ismerős? Jótevő..? Örökös? Tanítvány? Hány éves lehet? Odébb billen a feje egy leheletnyit, amíg a másikat fürkészi a kimondatlan hagyott kérdéseivel a fejében.
- Szükségem van egy kardra. Őt ajánlották - teszi hozzá végül, miközben a szél meglibbenti a köpenye szélét.
Elengedi a tekintetével az ismeretlent, és egy pillanatra kinéz a válla fölött az hideg víz áztatta tetőkre. Fogalma sincs hova menjen innen. Annak a kandallónak a képe még mindig vonzza.. De tényleg kell neki egy kard.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

5[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Vas. Okt. 06, 2019 4:07 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Savanyúan elmosolyodott a másik szavaira, teljességgel igaza volt, de valahogy mégsem volt annyira felkészülve rá, hogy ezt így kijelentené. Elszokott már kissé az ilyen őszinteségtől, Wasserrandban a válasz valami olyasmi lett volna a kijelentésre, hogy "Dehogy is". Ez a direktség mégis inkább frissítő, mintsem sértő volt számára. Véletlenül se készült magára venni.
– Óh, ne haragudjon, gondolhattam volna, az öreg vélhetőleg mesélt volna egyébként is, ha rokona lenne. Beszédes ember volt. – a savanyú mosolya ellágyult kissé, s röviden bólintott magának. – Lehetséges, hogy nem terjedt még el a hír kellően, végül is egyébként sem sok munkát vállalt már a mester, többnyire én dolgoztam helyette, már, amikor itt voltam. 
Szótlan hallgatta a férfi további szavait, ha éppenséggel nem is voltak túl gyakoriak. Már-már nevetségesen sorsszerűnek tűnt ez az egész, pont nem is olyan régen lamentálta, hogy nincs milyen munka okán begyűjteni a kohót, de úgy tűnt, hogy most ez valahogy mégis egy logikus döntéssé vált. 
– Egy új kard... Azt mondja? – közelebb lépett az idegenhez, majd nyújtotta a karját. Az sebes volt, főleg égések forradásai tarkították – Régen foglalkoztam ilyesmivel, de úgy gondolom tudok segíteni. A nevem Hilde, az öreg egyik tanítványa vagyok.
Ha a másik nem ellenkezett, mögé lépett, majd megpróbálta becsukni az ajtót. Eddig élvezte az ajtón beszűrődő hűvös, esőszagú levegőt, de most más szenvedély ébred a testében, s kovácsolni akart, nem pedig a szürke utcát bámulni. 
– Milyen kardra gondolt konkrétan? Meséljen csak, addig én nekiállok feltüzelni a kohót. Kell majd neki némi idő, de szerencsére van egy-két trükk a tarsolyomban, hogy gyorsabban lángoljon. Addig foglaljon helyet, csak előtte porolja le a széket. – intett egy nyűtt ki hokedli felé, mely ott volt egy asztal mellett. Az asztalon olcsó, sárga papír volt, vélhetőleg tervezéshez használták.

6[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Hétf. Okt. 07, 2019 9:10 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Szóval tanítvány.
Magában nyugtázza a dolgot, szótlan hallgatva csak a szavakat, majd a kar tette mozdulat első jelénél ő is tükörként mozdul - hogy levegye a kesztyűt a jobbjáról.
- Örvendek - enged meg egy halvány mosolyt, ahogy elfogadja a felé nyújtott kezet.
Egy pillanatig még habozott fejben, miközben gyakorlottan a baljába vette át a lehúzott bőrkesztyűt, de nem érte volna meg hazudni. Különben is, minek. Egyszerűbb nem bemutatkozni, de azt udvariasan, ahogy illik.
Látja a sebhelyeket, de nem érdekli különösebben. Kovács tanítványnál úgy gondolja ez megengedhető – sőt, talán, már-már elvárás. Munkás kezek.
Hamar kimenekíti magát a kézfogás kötelességből, ösztönszerűen lépve közben félre a nő útjából, odébb, el, kikerülve minden lehetséges érintkezési pontot – a köpenye sarka sem súrolja a másikat. Rossz szokás, de nem szeret közel lenni, akkor sem ha emiatt modortalannak tartják. A kézfogásokat is ezért igyekszik rövidre fogni.
- Egy új kard - feleli közben a korábban elhangzó kérdésre. - De attól tartok nem fogom megkönnyíteni a dolgát. - fordul a mutatott hokedli felé a tekintete.
A kérésnek eleget téve lép mellé és fogja meg a széket, hogy kicsit oldalt döntve lerázza róla a port, majd a kezével is végigsimít rajta. Nem mintha nem mindegy lenne. Önmagában csak magával a kesztyűivel is vénasszonyokat lehetne ríkatni.
Megnyikordul alatta a stokedli, ahogy lezuhan rá, kis híja, hogy egyből fel nem borul vele, de csak diszkréten kap az asztal után. Leengedi maga mellé a zsákját, ahogy végül felegyenesedik, és a sárga papírok mellé csapva a kesztyűit lehajol, hogy kinyissa a törődött vászonbatyut.
- Helyesebben kellett volna fogalmaznom. Egy régi... - fog rá a táskából kiálló markolatra. - ...új kardra van szükségem. - húzza elő az egyszerű, de szépen munkált, fémveretes, feketebőrrel borított hüvelyben pihenő kardot az ölébe.
Visszaengedi a zsákját a poros padlóra.
- Már amennyiben, így is tud segíteni.. - emeli vissza a tekintetét a nőre egy elfojthatatlan, csibészes mosollyal.
Nem véletlen, hogy egy ismert mestert, és nem egy egyszerű falusi kovácsot keresett.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

7[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Kedd Okt. 08, 2019 12:37 am

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
A férfi továbbra sem tűnt különösebben közvetlennek, ám ha más nem, egy rövid ideig viszonyozta a gesztust, amit a nyújtott kéz képviselt. Találkozott már pár távolságot tartó emberrel, de újdonsült névtelen vendége mindenkin túltett eddig. Ám ha más nem, a lényegre legalább rá tudott térni.
– Egy kard... Ez valóban nem sok információ. Rövid, hosszú, hány kezes? – intett egy pillanatra a férfinak, hogy maradjon, majd távozott, nem is oly sokára egy nagy zsáknyi szenet hozva magával. Valahogy sikerült nem elkapnia a hokedliről majdnem lezúgó férfi jelenetét, így ha más nem, legalább az teljességében megtarthatta a komolyságát.  – Érdekes... 
Válaszolt, majd szépen lassan elkezdte beleszórni a szenet a kohóba. Kellett egy pár pillanat, hogy kiürüljön a zsák, hirtelenjében elégnek is tűnt ahhoz, hogy betüzelhesse azt rendesen. A szén törmeléke fullasztóan tört fel a kályha mélyéből, röviden köhögnie is kellett tőle, ahogy levágta a földre az üres zsákot. Szutykos kezeit a ruhájába törölte, majd közelebb lépett Cedrickhez.
– Szabad? – ha a másik nem ellenkezett, elvette a kardot. Ha visszautasítja a dolgot, természetesen nem veszi magához, hanem csak gondolkodik hangosan, figyelve azt. – Szép darabnak tűnik, de nem tudom, hogy mennyire lehet érdemes újrakovácsolni. Rossz szerencsét hoz a törött kard, s vélhetőleg nehéz lenne úgy dolgozni vele, hogy hibától mentesen forrjon össze... A forradás mentén törékeny marad majd.
A férfi kérdésére, illetve kétségtelenül vonzó, hamiskás mosolyára kissé ő maga is önkénytelen elvigyorodott, majd balját gondolkozóan az állán pihentetve a sarokban lévő lándzsára pillantott. Képe kormos lett a közjátéktól, ami kifejezetten idétlenül hatott a fakó bőréhez, de jelenleg egyáltalán nem tudta ez érdekelni. 
– Nagyapa? Mit gondolsz? – kérdezte a fegyvert, ami a sarokban ült. Nem nagyon szándékozott magyarázkodni, s egyébként is csak idő kérdése volt, hogy a vén fegyver magától kezdjen el beszélni. – A fegyver magja össze tud rendesen olvadni? 
– Nem, egy kellően sebesült kardot borzalmasan nehéz megjavítani... –  egy pillanatra megállt az öreg, majd folytatta –  De ha eléggé forróra hevül, szerintem lehet vele mit kezdeni. Jó anyagnak tűnik, ha nem tévedek vámpír munka lehet. Nem ugyanaz a kard lesz, teljesen újra kell önteni, de az új fegyver alapját képezheti a régi... – ismét habozott egy keveset, majd egy nevetés után folytatta. –  Mivel ötvözve lesz olcsóbb minőségű emberi acéllal, lehet kissé rideg marad. Ha jól rémlik az öreg szobájában van néhány edző anyag. Az megoldja majd a problémát, s egy kis karaktert is ad majd a szótlan barátunk kardjának. Megszólalni ugyan nem fog, de törni sem. 
A lány röviden bólintott, majd visszafordult a vendég felé, s kérdőn figyelte azt, mint aki választ vár a korábbi felvetésekre.

8[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Hétf. Okt. 14, 2019 7:52 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Az intésre türelmesen fordul a hokedli felé. Szerencséje, hogy a nő nem látja a szerencsétlenkedését, mert még kinevetné a töretlenül komoly kifejezésért, ami közben az arcán ül. Így viszont valóban el lehet hinni róla, hogy nem teljesen lökött.
Bólint a visszaérkező kérdésre, átnyújtva a nőnek a kardot, miközben maga is feláll a balsorsú hokedliről.
„Rossz szerencsét hoz”..
Ó igen, ismeri ő a kovácsok hóbortos babonáit. Magában csak a szemét forgatja a szavakra. Tanítvány, de ennek ellenére úgy tűnik érti a dolgát. Némán hallgatja Hilde szavait, ám mielőtt választ fogalmazhatna a felvetett problémákra – és a korábbi kérdésre – a nő félrefordul.
Nagyapa..?
Akaratlanul is összefutnak a szemöldökei, ahogy követi a másik tekintetét a sarokba. A kérdésre válaszoló hangra pedig csak tovább mélyülnek a ráncok a homlokán.
1.) Nebelturm-mágia, következésképp Nebelturm-ok, következésképp vámpírok, és ami rosszabb - vérbeli kovácsok.
2.) Kitagadottak? Bűnösök. Száműzve?
3.) Rokonok. Nagyapa. Halvány gőze talán..
Inkább csak egy megérzés.
Az agya üresjáraton pörgeti az információkat, miközben az öreg szavait hallgatja figyelmesen. Ki ő, hogy zavarja, ki és miért van a fegyverbe zárva..? Mindenesetre nem helyesel reflexből a vámpírmunka kifejezésre. Valamiért, jobb szeretné, ha nem derülne ki hogy ki ő és honnan jött, mégha a vámpírságát feltehető, hogy nem is tudja sokáig palástolni.
A felé fordulásra aztán ő is visszafordul a nő felé. Beszélni kell.
„De muszááj..?”
- Másfélkezes kardról lenne szó. Ezért szükség is lesz több acélra ezen kívül - jelez finoman a fejével a lány kezében tartott jelenlegi, sérült rövidkardra utalva - De ha meg tudják oldani, kérem, próbálják meg megmenteni belőle, amit lehet.
Hogy miért? Szentimentális értékek. És mert mondta, hogy problémás vevő.
- Bocsásson meg, nem tudtam, hogy más is van itt - nem feledkezik meg biccenteni közben a sarokba állított fegyver felé is.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

9[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Szer. Okt. 16, 2019 1:05 am

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– Másfélkezes kard... – szajkózta kis hezitálás után, majd ismét végigsimított az ujját a pengén. Tetszett neki, elegáns volt, de pont kellően díszített. Mindennemű hivalkodást mellőzött, de emellett letisztult eleganciája mégis dicsérte a készítő munkáját. – Rendben. Van némi jó minőségű acél a tulajdonomban. Nem ennyire jó, de nem gondolom, hogy nagyon szégyent hozna a fegyverre, nem, ha jól beledolgozom. Meg fogom tartani ezt a pengét a magként, így végül vágni mindig is az ön számára kedves fegyver fog. 
Miután nagyapja is megmutatta végre magát, visszanyújtotta a fegyvert a gazdájának, s az asztalhoz lépett. Nem szerette felfedni Eckbert kilétét vagy puszta jelenlétét, de feleslegesnek tűnt titkolni azt, idővel úgy is beszélni kezdett volna, s akkor a magyarázat ennél is nehezebb lenne.
–Ne haragudjon, elfelejtettem szólni. Vámpír ördöngösség ez, én magam is vámpír lennék, ám nem kell aggódnia. Szolgálatom Délé, szívem az Úré. – bár a férfihez beszélt, nem nagyon pillantott annak irányába, sárgult pergament vett elő, s vékony, szénből mintázott ceruzát. – Csinálok vázlatot, hogy miként képzelném el papíron. Nem vagyok ügyes rajzoló, de a lényeg látszani fog. Addig, ha kívánja, szórakozzon az öreggel, kedveli a társaságot. Ha nem, ignorálja bátran, sok bolondságot beszél.
A lándzsa harsányan nevetett fel, ami csak fokozta a helyzet furcsa komikumát. Ha rossz néven vette az előző szavakat, semmiképpen se mutatta azt, leginkább úgy tűnt, mintha végletekig szórakoztatta volna a dolog.
–Micsoda udvariasság. Igazán nem kell fáradnod, hogy egy vén bolond kedvére tegyél. – a fegyver ismételten indokolatlan harsánysággal nevetett. – Minden fegyvernek van lelke, némelyik olyan, mint én, némelyik halk. Mondd, mit szeretnél, a te fegyvered mit meséljen?
A lány egy pillanatra halvány rosszallással fordult a fegyver felé, ám végül inkább megtartotta magának a véleményét. Bízott az idegen józan döntésében, reménykedett benne, hogy az öreg nem tudja esetleg rábeszélni valami hülyeségre. Eckbert ízlése sokféleképpen volt leírható a fegyverek terén, de ezen definíciók egyike sem mellőzte a túldíszített jelzőt. 
–Eckbert von Nebelturm vagyok, barátom. – szólalt meg ismét némi büszkeséggel. –Nem vélem, hogy hallottam volna neved. Titok tán?
– Kérem ne vegye rossz néven, vénségére kissé tapintatlan lett. – mosolyodott el az idegen felé fordulva. – De a kovácsoláshoz máig roppantul ért, éppen csak én vagyok a keze, ha már a lándzsáknak nem adott neki olyat az Úr.

10[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Pént. Okt. 25, 2019 10:23 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Biccent a felvázolt tervre. Elégedett. Visszaveszi a fegyvert, de nem tartja szükségesnek visszatenni a zsákjába – felteszi, hogy hamarosan úgyis szükség lesz rá. A baljában lógatva a kardját hallgatja tehát a nő szavait, és figyeli tovább, ahogy előkerül a papír-ceruza. Udvariasan felkunkorítja a szája szélét a szavakra, majd felelőssége teljes tudatában fordul a felnevető lándzsa felé.
- Nem szándékozom megszabni neki, hogy miről meséljen - felel a sarokban álló fegyvernek, fél szemmel hátralesve azért a készülő vázlatra a válla fölött. - Vágjon az esze, legyen éles a nyelve, és ha beszél, beszéljen érthetően. Máskülönben mondjon, amit akar. Ha nagyon zavar, majd kitömöm a fülem viasszal - teszi még hozzá futólag, megszokásból engedve utat a mosolynak, ahogy előre fordul.
Ezt megtanították neki. „Tiszteld az anyagot, a fémet, tiszteld a fegyvert, a mestert..” Tiszteld a világot, de ne lepődj meg, ha cserébe az sárral köp arcon.
Elvégre..
Eckbert az Őrült?
A név és a hallatán gondolatban összekapcsolt fogalmakra - gondolatban - feljebb kúszik a szemöldöke, az arca azonban megőrzi a mozdulatlanságát a külvilág felé. Ezek szerint nem tévedett. És ennyivel le is tudná a maga részéről a dolgot, de persze, a kérdések. Mindig, azok a fránya, kérdések.. Azért jött el a Toronyból, hogy félelemben éljen? Félelemből ne nevezze nevén magát? nem. Nem. Nem, hanem hogy "csakúgy", önkényesen, ne nevezhesse meg magát.
Mit nem adna ilyenkor, ha tényleg néma lehetne..
- Megtisztelve kell éreznem magam egy ilyen mester jelenlétében - húzódik akaratlanul is keserűen féloldalas mosolyra a szája. - Bárha magamat is kovácsok neveltek toronylakónak.
Csak kibújt a szög a zsákból. Hiába kapaszkodott tíz körömmel.
A nő bocsánatkérő közbeszólására csak biccent egyet felé, majd visszapillant a lándzsára. Elég nehéz ám úgy társalogni, ha a vámpírfia a beszélgetőpartnere szemét sem tudja belőni pontosan.. De azért tesz vele egy próbát.
- A nevem nem titok, uram, de nem változtat azon, aki vagyok. - Ó nem, azért nem adja olyan könnyen magát. A szög-kisujja körme hegyével még mindig a zsákja száját a szorongatja, rendületlenül.
- Szólítsanak nyugodtan, ahogy tetszik.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

11[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Vas. Okt. 27, 2019 6:58 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– Nagy mester? – kacagott ismét a lándzsa, a szokásos, bárdolatlan hangnemben. – Hagyd el a formalitást, barátom, s idd is meg vélem a pertut, már, ha kedved tartja. –  a másik vallomására csak halkan hümmögött, majd ismét harsányan felszólalt. –  Sejtettem én, hogy nem minden nyikhaj kezébe kerül ilyen fegyver, A legtöbb, ki hordja, vagy barátja, vagy fajtársa a vámpíroknak. A többi meg... – mérte ismét fel az utazót. – Nem ide fogja hozni ezt a fegyvert javíttatni.
Hilde csak fél füllel figyelte a beszélgetést, s a szénnel viszonylag sebesen próbálta pingálni az alakot, időként felfestve a mértékeket, hogy mekkorára is képzelte azokat. Ezek persze csak hozzávetőlegesek voltak, helyenként némi eltérés várható volt, de ez úgy sem befolyásolta nagyban a végeredményt, hála az égnek nem ékszereket készített. Kicsit fel is húzta a szemöldökét, mikor Cedric megemlítette, hogy ő maga is toronyban nevelkedett, kovácsok között. Vonásai valóban szépek, s kissé nemesiek hatottak, de nem mondta volna meg feltétlenül, hogy fajtársa, mi több, talán rokona lenne.
– Nem, valóban nem változtat, de aligha gondolom, hogy szégyellnie, vagy éppenséggel titkolnia kéne a nevét egy vámpírnak... Akkor se, ha kitagadták. Igaz, Hilde? – a lándzsa elhallgatott, majd ismét nevetett.
A lány csak hátrapillantott, s beletörölte a kormot a ruhájában. Gondolkozott csöppet, mérlegelve az öreg szavait. Tényleg nem szégyellte a nevét, de ha nem volt muszáj, nem is dobálózott olyan szívesen vele, ugyanis mégis kitaszított volt, s bár büszkén viselte a szégyent, a szégyen már csak szégyen volt.
– Talán. A lelkiismeretem tiszta, nem vélem, hogy szégyent hoznék a felmenőimre, de ha igen, hát egye meg a fene őket. – halványan elmosolyodott, majd a lándzsa felé pillantott. – Ne erőltesd az urat, ha nem kívánja megosztani a nevét, hát tegyen így. – szemei visszatáncoltak Cedric szép vonásaira, majd rá is mosolygott egy csöppet. –  Mit szól a Vándorhoz? Akár egy dal is lehetne: A vándor és a kovács.

12[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Pént. Nov. 08, 2019 12:29 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Elvigyorodik a nevetésre.
Formalitást..?
Milyen formalitást?
- Legyen, ahogy kívánod - adja be végül a derekát. - Barátom. - teszi hozzá félszegen mosolyogva. Nem szokott hozzá ehhez, de úgy tűnik a lándzsa mellett kénytelen lesz.
A nevére vonatkozó megjegyzéseket azonban szó nélkül hagyja. Ez bonyolultabb semmint meg tudná, vagy egyáltalán meg akarná magyarázni. Most biztosan nem.
A felajánlott alternatívára viszont halványan bár, de ismét szétszalad a száján a mosoly, ahogy visszapillant a nőre. Hálás. Beleegyezőleg, biccentve fogadja a nevet.
- Valóban - hagyja helyben a hozzáfűzött megjegyzést is. - A kovács, a lándzsa, és a vándor.
Körbepillant a műhelyben. Beszélgetés ide, beszélgetés oda – egyre jobban érzi azt a nyirkos, kellemetlen, hidegrázós érzést a tarkóján. Ott kúszik a gerince mentén. Fázik. Az átázott köpeny húzza a vállát, és mindennél jobban szeretne már a meleg kohó mellé kucorodni, de ahogy elnézi, Hilde még mindig csak rajzol. Nem baj.
Nemsokára..
Kipattintja a köpenye csatját a nyakánál, leengedve a hátáról a nehézzé vált anyagot.
- Nem bánja, ha ezt ide teszem? - pillant félre a nőre, miközben odébb lépve az asztal használaton kívüli sarkára helyezi a keskenyre hajtott köpenyt. Így talán még jobban fog fázni, egy szál ingben, de talán hamarabb is szárad. Ha nem engedik letenni az asztalra a köpenyét, akkor a zsákjára hajtja, majd nekiáll gondosan felhajtani az ingujját. Utálja, ha lóg.
- Az előbb említette, hogy a szíve az Úré. Talán vallásos?- pillant közben kíváncsian a nő felé.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

13[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Csüt. Nov. 14, 2019 11:29 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– A kovács, a lándzsa, és a vándor... Lassan inkább viccnek kezd nekem tűnni ez a dal. – nevetett fel az öreg, majd szórakozottan folytatta, nem foglalkozva azzal, hogy végül a Vándor nem mutatkozott be. – Valóban, szinte hallom a viccet, bár, a csattanót azért ki kéne gondolni.
Közben igyekezett továbbra is pingálni a fegyver dimenzióit. A rajza maga egyszerű volt akárcsak egy szög, ám a lényeg mégis rajta volt, ha nagyoltan is. Számok, mértékegységek, a keresztvas pontos mérete, stb. Kicsit nézegette, majd megfordult, hátrapillantva a másikra.
– Nem, csak tessék. Poros lesz ugyan, de addig sem fázik annyira. – picit habozott, figyelve az idétlen alkotást, majd folytatta. – Gyorsan lepingáltam, hogy miként is képzeltem méretek terén a fegyvert. Tud olvasni? Jelöltem rajta a mértékeket, de ha máshogy lenne kényelmes, megoldható természetesen. Ön a megrendelő.
Felemelkedett az asztaltól, majd szépen lassan a kohóhoz lépett, s elkezdte megtölteni azt a zsákban lévő szénnel, jó vastagon. Helyenként kicsiny, szövetgombócokat is elhelyezett abba, melyeket még korábban itatott át gyúlékony anyaggal. Még nagyapja tanította számára ezt a trükköt, egy rendes kohót akár órákig is kellett fűteni, de az előre átitatott gyújtóssal pár perc alatt lehetett is hevíteni a fújtató segítségével.
– Az vagyok, Vándor uram. Szívem és lelkem is az Úré. Eseménydúsabb napokon őt szolgálom... – pillanatra kinézett az ablakon, majd vissza a férfira. – Ám attól tartok, hogy ilyen napokon akad időm a saját dolgommal foglalkozni a szolgálat helyett. Ilyen esőben még számomra sem akad dolog a város szép falain belül.

14[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Pént. Nov. 29, 2019 9:54 am

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Tud olvasni?
Tud.
Biccent , miközben az engedélyre az asztalra fekteti a köpenyét.
- Ön meg a mester. Megbízom a szakértelmében.
Feleli reflexből nagyvonalúan, de azért csak oldalra lép Hilde helyére, és az ingujját hajtogatva lepillant a rajzra. És nem tudja megállítani, a gondolatai hitványul dezertálnak egy pillanatra a jelenből az egyszerű vonalak láttán. Mikor látott utoljára ilyet? Mikor rajzolt ő maga? Mindig csak tervezni  szerette a fémet, kardot belőle, páncélt, vázát virágokkal az anyja születésnapjára.. Megvalósítani mindig is ügyetlen volt. De tervezni..
Rezzenéstelenül bámul át az előtte fekvő papíron, az asztallapján, keresztül a földön. Hilde hangjára, és a közös megegyezéses megszólításra emeli csak fel a szemét az emlékeiből.
- És miért hisz? Ha nem sértem meg a kérdéssel - követi a nő tekintetét az esőverte ablak felé, egy utolsó mozdulattal megigazítva a jobb karján az inget. - Nem mindennap találkozik a vámpírfia hívő fajtárssal - fordul vissza a kohó mellett álló felé.
És ha nem is lenne fajtárs - hívő. Sosem értette hogyan lehet hinni egyáltalán. Csak kíváncsi, borzasztóan emészti a érteni-vágyás, mégis elfordítja a fejét, vissza a rajz felé, miközben választ remél. Aztán inkább félrenéz a papírról is. Az asztalra támaszkodva a csizmája orrát fixírozza egy másodpercig, amíg erőt véve magán vissza nem pillant végül a vázlatra, hogy átfussa a számokat is.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

15[Magánjáték] A Vándor új kardja  Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Vas. Dec. 01, 2019 10:59 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– Talán, de mégis nehezebb, ha egy másik, hozzáértő személynek készül a tárgy. – kicsit elmosolyodott. Nem tudhatta, hogy Vándor mégis mennyire értett a szakmához, de az, hogy kovácsnak nevelték volna, mindenképpen sugallta, hogy nem volt laikus. – Bocsássa meg az elnagyolt sémát, ám úgy vélem, hogy a lényegnek látszania kéne rajta.
Még mindig szégyellte magát kissé a tervrajz miatt, közel sem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna, de sajnos nem tudott mit kezdeni az ügyetlenségével, akármennyire is próbálta nagyapja beleverni a pontosságot, nem változtatott semmit azon, hogy kovács volt, nem művész. Az igazat megvallva kovácsnak sem volt olyan nagyon tehetséges, de szégyenkeznie azért nem kellett az esetek többségében. Tett pár lépést a fújtatóhoz, majd szépen lassan taszított rajta egy keveset, gyengéden táplálva a kohóban lévő éledező tüzet.
– Nem is tudom... – gondolkozott el, időnként egy csöppet erősködve a fújtatóval. – De azt igen, hogy így kell lennie. Elhívott engem, s ameddig az Úr is úgy akarja, addig örömmel ajánlom számára forrón lángoló áldozatként az életem. – pillanatra elhallgatott, majd úgy érezte, hogy folytatni akarta. – Vámpír vagyok, elevenen viselem testemen az átkot, melyet büntetésként rótt ki reánk, ám az Úr jó, szeretete, s bocsánata pedig nem ismer határt, még egy magamfajta irányában se. 
Gondolata óvatlanul is a rubinvörös vércseppek irányába fordult, valami elemi éhség szaladt végig testén. Régen fogyasztott utoljára vért, s most is nagyon kívánta már azt. Komoly bűntudattal folyamodott az ilyesmihez, de tudta, hogy ha valódi, használható eszköz akart lenni az Úr kezében, elkerülhetetlen volt a táplálkozás. Főleg szegényeknek fizetett érte, esetleg elfogadta, ha valaki ajánlotta, de igen ritka volt az ilyesmi, s állandóan ott bújt elméje sötét zugaiban a marcangoló hővel égő éhség, mely mindig vissza és visszatért.
– De inkább visszakérdezek. Érzem a saját testemen az átkot, érzem, hogy mit is tesz velünk a szentség. – tenyerét kissé felemelte a férfi felé, ocsmány volt, s forradások tarkították, melyeket a szentség tiszta lángja mart bele. – Miért ne hinnék hát mégis az Úrban? Ha valakinek, egy vámpírnak pont tényszerű a léte.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.