Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

You are not connected. Please login or register

[magánjáték] Oswald & Tea

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[magánjáték] Oswald & Tea Empty [magánjáték] Oswald & Tea on Szer. Okt. 30, 2019 8:52 pm

Adrastea

Adrastea
Kísértő
Kísértő
Az élet lassan kezdett visszazökkenni a régi kerékvágásba.
Lassan-lassan eltűntek az Ítéletnap pusztításának emlékei a vidékről. A halottakat eltemették, már nem visznek friss virágot naponta a sírjukra, néhányan még a gyászruhát is levetették. A felégett földeket újra bevetették, a templomot felépítették újra – nevetségesnek tartom, hogy még a templomot is elpusztította az Isten haragja.

Hirtelen annyi minden történt, hogy Ethával nem tudtuk rendezni még a saját viszonyunk. Őt lefoglalta a gyereke, engem meg a tény, hogy a széthulló világunk szilánkjait valahogy össze kell kaparni.

A városbeliek közül kevesen voltak hajlandóak segíteni nekünk, meggyőződésük ugyanis, hogy a túlvilági pusztítás azért sújtotta őket, mert mi ketten Ethával támogattuk az erkölcstelen nőket… Egy ideig jól megfizettük őket, érdekes módon kevésbé érdekelte őket erkölcstelen mivoltunk, ha nem az észérvek, hanem a váltók nyelvén csevegtünk velük. Egy idő után azonban kezdtünk kifogyni a váltókból, így Ignatz maga csinálta meg, amit tudott, én is sokat segítettem neki, ha úgy adódott, a szomszédos falvakból fogadtunk fel legényeket, néha még démonok is dolgoztak nálunk.

Miután az otthonunk renoválásával lassan elkészültünk, az én Alexandertől kapott régi házam újjáépítésének fogtunk neki, miután Ethához költöztem, azt rendeztük be az anyák menedékházának. Mivel azonban az a földdel vált egyenlővé, kénytelenek voltunk átköltöztetni ezeket a nőket, így meg ott vált kissé túlzsúfolttá a ház.

Ignatz a szomszédos falvakból meg a városból szerzett néhány legényt, Liane mással volt elfoglalva, Anika a gyerekekre vigyázott, Etha az üzleti dolgokat intézte, szóval én voltam az, aki az ebéddel elindultam az építkezésre. Egyébként is jó hatással vagyok a férfiak munkamoráljára.

− Emberek! Jó napot Önöknek, köszönjük a segítségüket. Ideje pihenőt tartaniuk, meghoztam az ebédük! – rikkantottam jókedvűen, miután odabiccentettem Ignatznak. Egy összetákolt faasztalra pakoltam le az ételhordót.


_________________

2[magánjáték] Oswald & Tea Empty Re: [magánjáték] Oswald & Tea on Szer. Nov. 20, 2019 4:39 am

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Diachonos
Diachonos
Veszélyessé váltak az utak. Ezzel tökéletesen tisztában voltam, amikor elindultam Hellenburgból, azzal azonban más kevéssé gondoltam, hogy ez ténylegesen mit is jelent majd számomra; nem táborozhatok le csak úgy az út mentén, kénytelen vagyok szállást találni, ahol meghúzhatom magam sötétedéstől napkeltéig, s az ilyesmi bizony sehol sincs ingyen.
Egy idő után azon kapom magam, hogy pénzszűkében vagyok. Még ma futja szállásra, meg valamicske ételre, netalántán holnap is, de az már nem annyira biztos. Eszembe jutnak az idők, amikor még én magam is kétkezi munkával kerestem a kenyerem. Miután elszöktem a szülői házból, az öreg Harald megengedte, hogy munka fejében nála lakjak és a kenyerét egyem. Ő tanított meg mindenre, s én szerettem a kovácskodást. Bármennyire is nehéz volt megszokni az ilyesfajta munkát, egy idő után már nem gondoltam ezzel. Meghitt és szép időszakként emlékszem vissza a műhelyben töltött évekre.
Idejét sem tudom már, mikor álltam utoljára az üllő mellett.
Valami munkát kell találjak, méghozzá mielőbb. Azt már tudom, hogy ez nem a válogatásról fog szólni - ha az ember szükségben van, az ilyesmit nem engedheti meg magának.

A város, ahová érkezem, egyáltalán nem ismerős, a hangulata mégis régi emlékeket idéz bennem. A külső részén álló épületeken még látszanak nyomai az Úr pusztító haragjának, de ahogy befelé haladok, már nem tudnám megmondani, miket élhettek át az itt lakók. Bizonyára összefogás, verejtékcseppek és áldozathozatalok eredménye.
A lovamat itt már kantárszáron vezetem. Fogadót keresve a figyelmem kiélesedik a színekre, zajokra és az emberi beszédhangokra is. Talán így üti meg a fülem két asszony beszélgetése a környéken valamivel arrébb lakókról, akik erkölcstelen nőkön segítenek.
- Miattuk van rajtunk az Isten haragja.
Felvonom a szemöldököm. Ahogy tovább haladok, egy cégérre leszek figyelmes, rajta egy zöld korsóval. Jelentése eltéveszthetetlen számomra, s ahogyan belépek, valóban egy fogadó ivója tárul elém. Nem tartózkodnak benn sokan; a kocsmároson kívül csupán egy idősebb férfiakból álló asztaltársaságot látni, akik hangosan felnevetnek, ahogy belépek, s kell egy pillanat, hogy rájöjjek, nem rajtam. Észre sem vettek.
- Egyáltalán nincsen? - csodálkozom el a válaszon. Hiszen alig van itt valaki.
- Holnap vásár van, jóember, az összes kiadó helyünk foglalt.
Úgy néz rám, mintha tudnom kéne. Lemondón sóhajtok egyet.
Nos, ha nincs szállás, amire költsek, legalább a pénzem megmarad, a városban meg csak nem vagyok akkora veszélyben. Legalábbis ezzel vigasztalom magam, azonban a megoldás ezúttal nem várat magára, mi több, két lábon, emberi testben érkezik, s ahogy hallom, mikor a fogadós köszönti, Ignatz-nak hívják. S történetesen munkaerőre van szüksége.

Az építkezésen többen is dolgoznak, akiket többnyire Ignatz toborzott össze a munkára a környékbeli településekről. Az ilyen munkákat meg kell szokni, de ha az ember csinálgatja egy darabig, nem olyan nagy ördöngősség. Idehozni-odavinni meg különösebb gyakorlás nélkül még én is tudok. Az idő pedig munka közben gyorsan telik. Aztán felfigyelek a fejemben az ismerős kaparászó érzésre. Démon volna a közelben?

3[magánjáték] Oswald & Tea Empty Re: [magánjáték] Oswald & Tea on Szomb. Nov. 23, 2019 11:17 pm

Adrastea

Adrastea
Kísértő
Kísértő
Néhány idősebb férfi azonnal elindul a hosszú faasztal felé, ahogy a pörkölttel teli cserépfazakat leteszem az egyik szélére. Ignatz cseréptálakat és kanalakat készít elő, a férfiak időközben sorban állnak, én meg elkezdem kimerni egy nagy kanállal Liane sűrű, finom raguját. Etha ragaszkodott hozzá, hogy a munkásainknak csak minőségi, tartalmas ételt adjunk, ne főzzünk spórolósan, mint ahogy teszi nagyjából mindenki a Harag napja óta. Nem arról van szó, hogy megtehetjük, mert mi annyival jobban állunk, inkább arról, hogy jelenleg eléggé van félnivalónk a közvéleménytől.

Figyelem az engem mustráló tekinteteket, ahogy megtöltöm a tányérokat. Néhányan gyűlölettel néznek rám, de sokkal többen kívánattal. Érdekes, Frankenberg lakóinak többsége megvet és gyűlöl a hátam mögött, tudom, hogy a legtöbben azt gondolják, hogy a bűnös döntéseink és életvitelünk hozta rájuk az Istenük haragjának tüzes büntetését, mégis, a szemembe nagyon kevesen tudnak gyűlölettel nézni.

Esendő kis senkik vagytok. Nem vagytok képesek arra, hogy ellenálljatok a hús csábításának.

A sorban következő ember láttán a tüdőmbe fagy a következő korty levegő.

Oswald.

Kutakodnom kell a fejemben rendesen, míg nevet tudok társítani az ismerős archoz: a szeme körüli szarkalábakat mélyebbé rajzolta az eltelt idő, mióta utoljára láttam. Rajtam semmi nem változott.

Oswald von Bertold.

− Oswald von Bertold − mosolyodom el, mint ahogy az ember illően üdvözli rég nem látott kedves ismerősét. Én azonban őt legszívesebben megfojtanám. Bárcsak rá tudnám venni, hogy lenyelje a nyelvét.
Ha valamiért úgy gondolja, felfedné az inkognitóm, nekem végem. − Micsoda kellemes meglepetés − folytatom könnyed hangon. − Biztos nem emlékszik már rám, Theodora Bergmann, ezer is éve is lehet, hogy találkoztunk − bizalmasan közelebb hajolok hozzá, miután lágyan, halkan nevetek, mint ahogy régi jó ismerősök kifejezik az örömük. −… Még Délen − annyira lehalkítom a hangomat, hogy más ne hallhassa meg. Épp csak finoman kívánom jelezni, hogy én is állok olyan információ birtokában, ami nem vetne rá jó fényt, ha véletlenül kitudódna. Persze az én hallgatásom megvásárolható… ha az övé is.


_________________

4[magánjáték] Oswald & Tea Empty Re: [magánjáték] Oswald & Tea on Szomb. Dec. 21, 2019 12:28 am

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Diachonos
Diachonos
Nem véletlenül éreztem egy démon jelenlétét. Ahogy a távolság köztünk egyre kisebbé válik, úgy érzem erőteljesebben azt a kellemetlen és eltéveszthetetlen érzést a fejem hátuljában.
A szívem kihagy egy ütemet, ahogy a nő ajkáról a saját nevem hallom hangozni és először azt hiszem, csupán a képzeletem játszik furcsa játékot velem. A következő pillanatban tudatosul bennem, hogy a valóságban vagyok, hogy a szavai, akárcsak ő maga, valóságosak, s személy szerint nekem címzi őket.
Csak miközben beszél, ismerek rá a csábdémonra, akivel Rödermarkban találkoztam. A neve haloványan maradt meg az emlékezetemben, pedig különösen hangzott, de annyira nem, hogy eszembe jusson és biztos legyek benne, ezért is jobb, hogy tudtomra adja, miképp kívánja, hogy megszólítsam itt. Pontosan tisztában van vele, hogy mit csinál. Halkan beszél, alighanem, tisztában van vele, hogy nem volna jó, ha tudnák, ki vagyok. Hiszen ő sem szeretné, ha megtudnák, ő ki.
Eltűnődöm, vajon egy démon miért jön éppen Északra, ahol az egyház nem látja szívesen? Alighanem, nyomós oka lehetett rá, de nem gondolom, hogy ezt megosztaná velem. A mi helyzetünkben most lényegtelen. Ami számít, az a közös pont, hogy az inkognitónk le ne lepleződjön.
Északon egyikünk sem számíthat jóra, ha lehull az álarca.
Figyelmesen hallgatom végig és világosan értem, amit mond. Ez egy egyezség, amit most némán meg kell kössünk, titokban, a saját érdekünkben.
- Theodora - mosolyodom el, miközben lassan biccentek felé üdvözlésképpen - Micsoda meglepetés, hogy újra látom, s épp itt találkozunk újra.
Egyre tisztábbak az emlékképeim a napról, amikor a fogadónál egymásba futottak az útjaink, rövid időre csupán, ahhoz azonban ez pont elég volt, hogy különösnek érezzem a váratlan helyzetet. Sok mindenre felkészültem, mikor útnak indultam Hellenburgból, de erre nem számítottam.
- Messzire sodort bennünket az eltelt igencsak hosszú idő, ön azonban semmit nem változott. Örülök, hogy újra látom.
Valahol talán jó is, hogy így alakult a dolog; így én is nagyobb biztonságban vagyok, míg utam nem folytathatom tovább, amennyiben megbízhatok benne. Márpedig úgy tűnik, most egymásra vagyunk utalva, én pedig nem vagyok a saját ellenségem.
Különben is, sok mindent lehet rám mondani, de hogy szószátyár volnék, azt éppenséggel nem.

5[magánjáték] Oswald & Tea Empty Re: [magánjáték] Oswald & Tea on Szomb. Dec. 21, 2019 8:16 pm

Adrastea

Adrastea
Kísértő
Kísértő
Üresen elmosolyodom.
A vonásain csak egy rövid szívdobbanásnyi időre szalad át az értetlenség zavara, a tekintete elhomályosul, míg minden bizonnyal az emlékei között kutat, mielőtt rájönne, honnan is ismerhet pontosan. Érthető is, hogy számára jelentéktelenebb a benyomás, amit tettem rá, mint fordítva. Én sorsfordító ügyben jártam akkor Rödermarkban, és habár nem kötöttem az orrára, hogy miért, az akkori néma, állhatatos támogatása – még ha nem is tudja, hogy valójában mennyit segített akkor nekem – örökre a szívembe égett. Oswald von Bertold céltalan kedvessége, mely viszonzást nem várt soha egy kicsit visszaadta az emberekbe vetett hitem.

− Ignatz, segítsen nekem – szólok hátra a vállam fölött hangosabban, s addig a néhány pillanatig, míg a kocsisunk átveszi tőlem a merőkanalat, mosolyogva fürkészem von Bertold arcát.

A fejemmel intek a férfinak, hogy fáradjon velem, elsétálok a hosszú faasztal legtávolabb eső pontjára, leteszem a tányérját az asztalra, majd vele szemben foglalok végül helyet a kényelmesnek aligha nevezhető padon.
− Kérem, ne hagyja, hogy megzavarjam az ebédjében, biztosan éhes – intek fejemmel a tányérban gőzölgő ragu felé. – A szakácsnőnk különösen jól főz, a legjobban a városban. A fogadósné raguja méltán híres a környéken, de a recept a mi Lianénktól való.

− Mondja, mit keres Északon? És hogyan szólíthatom? – szólalok meg kisvártatva, csendesen és szelíden, jelezve neki, hogy néma alkunk megköttetett: megőrizzük egymás titkát. – Van rendes szállása? Kényelmes vendégszobáink vannak, szívesen felajánlok egyet Önnek.


_________________

6[magánjáték] Oswald & Tea Empty Re: [magánjáték] Oswald & Tea on Pént. Jan. 17, 2020 1:09 am

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Diachonos
Diachonos
Furcsa ez az újbóli találkozás, jóformán egészen el is homályosult már az emlékezetemben.
Int a fejével, egyértelműen jelezve, hogy kövessem, s a hosszú asztal másik oldalára vezet, ott foglalunk helyet. Nem kell sokáig győzködnie, ha eddig nem is lettem volna éhes, a ragu puszta illata is elég lett volna, hogy a nyál összefusson a számban, azonban utoljára előző este volt alkalmam élelemhez jutni, mivel arra kényszerültem, hogy alaposan beosszam, ami elemózsiám és pénzem maradt, a fogadóban pedig nem jutott számomra hely.
Az utazás és a munka után különösen jólesik végre tisztességes melegételt kóstolni. A legtöbb fogadóban estére vagy nem melegítik meg, amit aznap főztek, vagy silány alapanyagokból tudnak csak dolgozni. Ez utóbbi gyakorta előfordult mostanság. Mindennemű élelem jócskán megdrágult, hiszen a barmok és termények nagy része elpusztult, a szántóföldek, gyümölcsösök sokfelé váltak gazdátlanná, hiszen ezek a területek a városfalakon kívül állandó veszélynek voltak kitéve a csillagtalan éjszaka fenevadjai miatt. Meg tudom érteni, ha az itteni fogadósné is e bizonyos Liane receptjét használja.
Halk szava és a kérdései is meggyőz afelől, hogy nincs mitől tartanom. Érzem, pontosabban tudom, hogy megbízhatok benne. Egyikünk számára sem veszélytelen az itt tartózkodásunk, nem látom okát, hogy miért ne lehetnék vele őszinte.
A haja még inkább aranylik a kora délutáni napfényben, szeme kékje akár a tiszta, háborítatlan tenger, nyugalmat áraszt.
− Nem volt már maradásom Délen − felelem csöndesen, ahogy leteszem a kanalat arra az időre, míg beszélek − A sárkány sok életet is elpusztított, s úgy éreztem, meg kell győződjem arról, hogy akiket itt hagytam Északon és fontosak nekem, azok jól vannak-e.
Eszembe jut ismét az öreg kovács és a húgom és a szüleim. Bármennyire is próbálok nem gondolni rá, időnként eszembe jut, mi lesz, ha már nem találom, amit keresek? Soha nem heverném ki azt a bűntudatot.
− A holnapi vásár miatt nem maradt már hely a fogadóban, és úgy adódott, hogy összetalálkoztam Ignatz-cal, ő javasolta, hogy jöjjek vele, mert itt munkát és bizonnyal szállást is kapnék. Hálás volnék, ha egy kis ideig maradhatnék, s cserébe szívesen állok szolgálatukra, amiben csak tudok.  
Majd hozzáteszem, amiről majdnem meg is feledkeztem:
− Akivel eddig találkoztam, annak Helmut Falkenbergként mutatkoztam be.

7[magánjáték] Oswald & Tea Empty Re: [magánjáték] Oswald & Tea on Vas. Feb. 09, 2020 3:53 pm

Adrastea

Adrastea
Kísértő
Kísértő
Félmosollyal figyelem, ahogy enni kezd.
Liane főztje valóban párját ritkítja, még nem találkoztam vendéggel, aki ne szerette volna. Etha meg ezekben a nyomorúságos időkben is külön figyel arra, hogy a munkásaink a lehető legjobb ételt kapják. Elég mindenért gyűlölnek egyébként is, kénytelenek vagyunk minden szalmaszálba belekapaszkodni, ha a közkedveltségünkről van szó. Muszáj valamennyire megtartanunk a város szimpátiáját. A leányotthon miatt egyébként is fújtak ránk, a világégés után, csodálom, hogy nem törtek ránk és fojtottak meg egyszerűen álmunkban. Többnyire azért még kedvelnek minket, Etha okosan kormányozza a birtokot, sokat tudott tenni a városért is, ha meg nem is szeretnek, legalábbis ártalmatlan bolondoknak tartanak. Kivéve persze azt a néhány haragos szülőt vagy férjet. Ennél nehezebbel is boldogultunk már ‒ ezt mondja mindig Etha.

Ugyanúgy figyelem tovább, mikor végül beszélni kezd, épp csak a mosolyt árnyékát engedem tovaszállni az arcomról. Komoly, halk hangjának komoly figyelemmel adózom.
‒ Ne eméssze a bűntudat, Herr Falkenberg ‒ mosolygok rá a férfira teljesen őszintén, miután elhallgat. ‒ Ha a Harag Napján azokkal is lett volna, akiket itt hagyott, úgysem tudott volna jobban vigyázni rájuk ‒ szomorkásan színezi át hangomat az emlékezés. ‒ Mindenesetre bízom benne, hogy rendben vannak azok, akikért aggódott ‒ aprót biccentek felé, megpróbálva bíztatón biccenteni felé.

El sem tudom képzelni a helyzetét. Én szerencsés vagyok, aki biztonságban tudhat mindenkit, akivel valaha törődött. De ha a szörnyeteg fel akarta volna falni Ethát, semmit nem tehettem volna ellene.

‒ Addig marad, ameddig akar. Ön a birtok vendége, Herr Falkenberg ‒ barátságos tekintettel nézek rá. ‒ Holnap elkísérem a vásárba, ha érdeklődik. Amikor pedig indulni akar, biztos találunk egy lovat is, amivel eljut oda, ahová épp tart ‒ ismét biccentek, hogy nagyobb hitelt adjak a szavaimnak. ‒ Ha bármire szüksége van, szóljon. Én majd szólok Ignatz-nak, hogy ami holmija van, hozza majd át a birtokra.


_________________

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.