Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

You are not connected. Please login or register

[Magánjáték - Syele&Hans] Megy két őrült az erdőben, erre az egyik...

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
Mindössze néhány percet kell sétálnom az erdőben, hogy beleütközzek Syelébe. Meglepődtem volna, ha nem téved el, hiszen annak ellenére, hogy milyen akaratos, és mennyire uralkodni akar, a tehetsége vagy tudása elég kevéssé adatott meg hozzá. Nem csodálkozom tehát, hogy ilyen téren is életképtelen.
Ez a szerep azonban amit magamra öltöttem megkívánja, hogy engedelmeskedjek neki. Nem mintha nehezemre esne – olyan ez, mintha egy gyerekkel játszanék. Mondjuk velük pont gyűlölök még érintkezni is, ez a lány most szórakoztat. Kár lenne ha valami balgaságot csinálna, és emiatt meg kellene ölnöm.
Különösen is érdekes volt a kard, amit kapott. Úgy tűnt gond nélkül lehet vele szellemet ölni, ráadásul ránézésre is megmondható, hogy ezüstből van. Értékes eszköz lehet a későbbi kalandjaim során, így mindenféleképp meg akarom szerezni tőle – úgy sem bírja el, egy nagyobb összegű váltóval könnyen lekenyerezhetem. Sőt, talán már ígéretekkel is.  Most azonban hogy megpillantom, közelebb is lépek hozzá.
- Ezután merre tart, úrnőm? – lépek vissza azonnal a játékba, hiszen a harc ellenére kicsit meg kellett szakítani.

Syele Wilder

Syele Wilder
Kultista
Kultista
Előzmény

Meglepődve konstatáltam magamban, hogy kivel az erdő összehozott engem, pontosan ugyan az, akivel együtt üdvözölt is. Jonatan. Bárgyú mosolya még a sötétben is ragyogott az idióta pofáján. Örültem is, meg nem is, hogy láthatom, hiszen nem egyedül kell bolyongnom az erdőben és ráfoghatom, ha eltévedünk, de bizalmatlansága irritáló tud lenni. Mire jó egy talpnyaló, aki bizalmatlan egyértelmű úrnőjével szemben? Eddigi tapasztalataimból pedig egyértelművé vált, hogy hozzám hasonlóan haszonleső. Bizonyára kelleni fog neki a kardom. Az én értékes fegyverem. Igazán nem volt kedvem vesszőt állítani a koponyájába, ha erőszakoskodni akarna.
- Természetesen vissza a városba, drága Jonatan. Bizonyára nagy jutalom vár minket. – sétáltam közelebb hozzá.


_________________
„Ha a gyümölcs túl magasan van…akkor csak kidöntjük a fát." - Syele Wilder
Böses Omen
(figyelembe veendő passzív)

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
- Akkor nem késlekedhetünk…még valakik megpróbálják bezsebelni a mi részünket is. – nyújtottam ki a kezem, mint amikor a hölgyet engedik előre, ám nem vártam meg hogy jön e, elindultam lassú lépésekben én is.
A városban még könnyű volt elhitetnem vele, hogy szolgálom, a kriptában azonban kénytelen voltam néha durvábban is kezembe venni az ügyeket – vagy éppenséggel megmutatnom mit is akarok igazán. Ügyesen kell kijátszanom a lapokat, ha azt akarom, hogy tovább is elhiggye az egyszerű zsoldos álcát-
- És miután megszerezte a jutalmat? – ütöm még a vasat. Ő is tudja, hogy nem erre gondoltam az első kérdésnél sem – vagy ha nem, akkor korlátozottabb, mint hittem -, remélem ezúttal nem kerüli el a választ azzal, hogy a fogadóba, vagy hasonló helyre. – Honnan is érkezett a városba? – kérdezek meg még ezt is, mintha csak nem emlékeznék arra, mit mondott.

Syele Wilder

Syele Wilder
Kultista
Kultista
- Természetesen utazom tovább. – válaszoltam felhúzott orral, miközben mellette sétáltam, szemeimmel állandóan egy ösvényt kutatva, amelyre rátérhetnénk. – Jó messziről érkeztem, de úgy érzem, a helyiek nem annyira befogadóak. Szóval nem kívánok sokáig itt időzni. – válaszoltam a kérdésére, óvatosan, nehogy túl sokat mondjak neki. Minél kevesebbet tud rólam, annál jobb.
- És téged honnan fújt ide a sors? És leginkább, miért?


_________________
„Ha a gyümölcs túl magasan van…akkor csak kidöntjük a fát." - Syele Wilder
Böses Omen
(figyelembe veendő passzív)

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus
- Pedig milyen barátságos volt Kasandra is. – teszem hozzá nevetve. Veheti kötekedésnek is, vagy akár az eddigi megjátszott érdeklődésem kiteljesedésének. – Hol van pontosan az a messze? – kérdezek rá arcátlanul. Meglátjuk mennyire lesz nyitott a megélt közös kaland után. Sajnos a végén eléggé egyértelművé vált mindenki motivációja, ám ez részletkérdés.
- Engem? Carolusburgból. Mióta ott vannak ezek a jotün verőlegények, alig kell a magamfajták munkája bárkinek is. Itt azonban volt munka. Ennyi év után már kiszagolja az ember, hogy honnan jön a pénz. – fejeztem be, majd ideje volt a lényeg felé is haladni.
- Nehéznek tűnik a kard. Segíthetek vinni? – kérdeztem. Korábban is volt már nálam, akkor se vittem el – most mégis mi okom lenne máshogy tenni?

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.