Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:



You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten Empty [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten on Hétf. Jan. 13, 2020 11:27 pm

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Templomos
Templomos
Olyan érzés tölt el, mint amikor először láttam meg Hellenburg falait, mikor Helmut idehozott. Most is hosszú út áll mögöttem, de egykori mentorom nincs mellettem, s nincs már, aki akkor visszavárt: olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam.
Hazatértem. Mégsem tudok őszintén örülni, valahogy mintha mindenből áradna a szomorúság, hogy hiába szeretném, semmi nem olyan már, mint régen. Minden megváltozott. Az ismerős épületek helyett újakat látok. A sárkány pusztításának aligha látszik nyoma a város ebben a negyedében, de nem merek belegondolni, mi lehet a külső részeken, ami mindig is koszosabb, szegényebb és elhanyagoltabb volt, mint a belső területek.
Csupán pár évig voltam távol, mégsem ismerek fel senkit, aki a kapuban strázsál, aki az utcán szembe jön velem. A lovászfiú is új, akinek átadom a lovat, immáron mást, mint amelyet elvittem. Rendbe hozták a parókia leégett részeit, helyenként új a tető, újak a nyílászárók. A leomlott épületek törmelékeit eltakarították. Csak a Nagytemplom nem változott semmit. Ékes, fehér tornya sudáran magasodik most is az ég felé, mint mindig.

Akarva akaratlanul is keresem azt, ami nem változott, ami emlékeztet arra a Hellenburgra, ahol békében éltem, amit otthonomnak érezhettem az Úr haragja előtt. Tudom, hogy hiába zörgetnék az idős hölgy, frau Seger ajtaján, tudom, hogy nem bízza rám többet a kerítése javítását vagy a macskáját, nem kell felolvasnom neki a fia levelét és válaszolni rá. Erich, Rickert és Gilbert nem lesz a gyakorlótéren, Helmut se fog többé kinevetni, amiért lefejelem a szemöldökfát, ami nála alacsonyabban van, mint ahogy azt megszoktam másutt.
Hilde már korábban elutazott a Neulander vámpírokhoz, hogy diplomáciát tanuljon tőlük, s azóta sem felejtettem el, ahogy Kohle hátán kiléptetett a városkapun. Megegyeztünk, hogy időnként küldünk egymásnak levelet, de ez csakhamar lehetetlenné vált az egész Veronián eluralkodó zűrzavaros állapotok miatt, így arról sem értesítettem, hogy északra mentem, hogy felkutassam herr Weindorfot és a családomat. Fogalmam sincs, jól van-e, visszatért-e már időközben, vagy még távol van? Azzal nyugtattam magam, hogy számos alkalommal eshetett volna komoly baja, de rátermettsége révén ügyesen kiláballt bármilyen veszélyes helyzetből. Nem olyan lánynak ismertem meg, aki megijed a saját árnyékától, vagy könnyen elhagyná magát. Na meg nincs egyedül, az öreg von Nebelturm számos alkalommal segített minket tapasztalatával, mindig is vigyázott az unokájára már azelőtt, hogy fegyverbe zárták, s azután is.

Az első dolgom, hogy a parancsnokságon jelentkezzem, amint azt ígértem a kapitánynak, azonban mikor Hilde felől érdeklődnék, belém fojtja a szót, s tekintve, hogy így is igencsak elnéző volt velem, mikor utoljára kihallgatást kértem tőle, engedelmesen végighallgatom.
Új beosztott, fiatal, problémás, de biztosan tudom majd kezelni. Nem vagyok biztos benne, hogy minden felfogok abból, amit mond, s mikor észbekapok, már úton vagyok, hogy találkozzam ezzel a bizonyos Wilfreddel, akinek a neve hallatán sajnálkozó tekintettel fordul felém valamennyi jelenlevő bajtársam, beleértve Ackerbach-ot is, aki bemutat majd neki.
A találkozó furcsábbra és aggasztóbbra sikerül, mint azt vártam. Pedig ennyit nem változhattam, most mégsem tudom, mihez fogok kezdeni a fiúval. Egy újonc sem volt ennyire neveletlen és kiismerhetetlen, akivel eddig találkoztam, de abban reménykedem, hogy von Witten nem hozott rossz döntést és idővel megszokjuk majd egymást, s tudjuk egymás épülését szolgálni.

Még nem megyek haza, túl sok minden kavarog a fejemben és a lábam céltalanul visz előre az utcán, talán az ismerőst keresve az ismeretlenben. Már hűvösödik az idő, nem bántón, s jól is esik, remélhetőleg segít kiszellőztetni a fejem.

2[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten Empty Re: [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten on Szer. Jan. 15, 2020 12:29 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
A hideg nedvesen tapadt a testéhez, a fagy ugyan még nem lépte át teljes testével a város kormos falait, ám kétségtelenül deres reggel várt reájuk. Mélyeket lélegezve hagyta, hogy átjárja tüdejét a hűs levegő, majd azt hamar ki is fújt, halvány, tejfehér felhőt lehelve maga elé. Gyerekkora óta imádta ezt csinálni, telenként kis barátaival összegyűltek valahol, s egyszerre fújták ki, majd azt játszották, hogy komoly vámpírok, akik a köddel járnak. Az emberek porontyai is csatlakoztak, akkoriban valahogy senkit sem érdekelt a tény, hogy ez nem volt különösebben kivitelezhető. Néha epekedve gondolt vissza ezekre a napokra, megint máskor pedig nem kívánkozott volna vissza a nyirkos levegőjű hideg sárfészekbe.
?Fraulein Nenbelturm, már a váltás ideje van, indulhatnánk vissza? ? kérdezte a mellette álló szőke siheder. 
? Természetesen, menjenek csak, nekem kedvem van még járni egy csöppet a várost, kellemes ez a kis hideg. ? elmosolyodott csöppet, majd biccentett a fejével.
A két fiatal városőr összepillantott, az alacsonyabbikuk, egy gesztenyebarna hajjal rendelkező kalácsképű leány, még mintha akart volna valamit mondani, ám végül lenyelte azt, s a nálánál fiatalabb férfi társasságában megindult a negyed őrségének épületéhez. Hilde még picit hátrapillantott a két már-már gyermekre. Elmosolyodott. Ő is ilyen lehetett, mikor először ide került: csillogó szemek, tettrekészség, halk, kimondatlan dac. Nagyon furcsa érzés volt számára, hogy ennyire újoncokkal kellett járnia a várost, pláne, hogy mostanság a megszokottnál több olyan dolog történt, ami egyébként igen igényelte az őrség erőfeszítéseit. Kevés ember volt, s nagy szükség volt azokra, akik még taníthatóak voltak a fegyverforgatás művészetére, így akár a 15-16 esztendős fiatalok is gyakran viselték az őrség gúnyáját. 
? Csak pár évig bírd ki még, Hellenburg. Minden helyre fog állni, csak addig össze ne dőlj... 
Súgta a lehelete mögé, majd egy gyengéd mosollyal végigsimította egy ház faját, s befordul egy sarkon. Sok dologra fel volt készülve, de ami ott fogadta nem ilyesmi volt. Lábai azonnal gyökeret vertek, s szinte teljesen megdermedt. Egy olyan személyt pillantott meg, akit igen rég látott már.

3[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten Empty Re: [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten on Szer. Jan. 15, 2020 10:52 pm

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Templomos
Templomos
A lehelletem fehér páraként száll fel, s egy idő után érzem, hogy az arcomat is kezdi csípni a levegő. Ahogy lépkedek a macskaköves utcákon, mintha minden néma volna körülöttem. Nem emlékszem tisztán, hogy korábban is már elcsendesedett-e volna ilyenkorra a város, vagy csak ez is megváltozott-e? Azt mondják, hogy az ember olyannak látja a legtöbb dolgot, amiképp akarja, s talán azért is olyan borús számomra ez a Hellenburg, amelyet még meg kell szoknom újra.
A idő kereke meg nem áll, s megy tovább az élet is. Azonban erre egyszerűbb gondolni, mint eképpen cselekedni. Ugyan lehet létezni, amíg dobog valami az emberfia mellkasában, igaz, azonban a múltat elengedni sokszor egy élet is kevés. Annyi minden megváltozott, hogy előbb meg kell szokni, ami van, hogy aztán lehessen istenigazából élni benne.
Azt mondják, az élet egy út, amelyen vándorolunk földi életünk során. Adatnak társak is mellénk, van, ki tovább, van, ki csak egy időre. Én észre sem vettem, ahogy a társak eltűntek egyik pillanatról a másikra. De attól még menni kell tovább, ki tudja, kibe botlik az úton.
Olyan kevesen vannak az utcán, hogy azonnal észreveszem az alakot a távolban. Még a félhomályban is látom, hogy palástot visel, de ha nem is lenne az, sötét, hosszú haja takarná a vállait bizonyára. Eszembe jut róla Hilde, s mintha egyre jobban hasonlítana rá, ahogy közelebb ér. Ismét eszembe jut, hogy az ember olyannak látja a legtöbb dolgot, amint akarja.
Úgy tűnik, már a képzeletem is játszik velem.
- Hilde? - lehelem akaratlanul mégis a nevet, ami eszembe jut.

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Az éj sötétje talán jól rejtette az abban megbúvó embereket, ám a magafajtának azért eléggé jó látása volt még a félhomályban is (pont emiatt pedig a nap igen elvakította), így számára nem okozott sem a távolság, sem a sötétség problémát Oswald alakjának felismerésében. Volt pár nagydarab templomos, akivel keverhető lett volna, de kevesen voltak arányosan méretesek, ez utóbbi vonás pedig szerencsére mindig is felírható volt a férfi számlájára. Arcára azonnal bugyuta vigyor szaladt, ám vett egy mély levegőt, s igyekezett a lehető legkomolyabbnak tűnni. Ez meglepően jól is sikerült neki, sosem igazán tudott uralkodni az érzelmei felett, de ha más nem, a Neulanderek megtanították azt, hogyan is tudta előadni ennek illúzióját. A képesség kissé haladóbb formája lett volna az, amikor valóban nyugodt marad az ember, de az efféle tudással születni kellett, vagy éppenséggel hosszú évek tapasztalatával megszerezni. Neki egyik lehetőség se volt adatott, így megelégedett azzal, hogy el tudta simítani az arcán görcsösen táncoló mosolyt.
– Bírd ki egy csöppet anélkül, hogy beleszólnál, jó? – kuncogott kissé az orra alá.
Az öreg nem nagyon válaszolt semmit, de valahogy úgy érezte, hogy nem ellenkezett. Az is lehetett persze, hogy csak a saját gondolataiba volt belemerülve... Ám mégis úgy sejtette, hogy hallgatózott, nagyon is figyelve a helyzetet. Szórakoztatónak találta volna a bolondozást? Nem igazán tudta, inkább csak elhallgatott, s mikor közelebb ért a templomoshoz, közömbösen emelte rá a tekintetét, mintha csak egy pék lett volna, akitől éppen kenyeret kíván vásárolni.
– Von Bertold? – kérdezte sztoikus hanglejtéssel, majd készült is volt ellépni a férfi mellett.

5[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten Empty Re: [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten on Szomb. Jan. 25, 2020 1:06 pm

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Templomos
Templomos
Ahogy közelebb ér, úgy válik egyre kivehetőbbé Hilde alakja. Csak megismerem, ha látom, és valóban ő az, hiszen ki más lehetne? Ha más nem, a fekete lándzsa alapján még az árnyékáról is megmondaná bárki, aki ismeri, hogy az övé.
Azonban nincs lehetőségem alaposabban szemügyre venni, mert amilyen természetességgel közeledett, épp olyan könnyedén állna is tovább, anélkül, hogy akár egy pillanatra is megtorpanna. Nem ismert volna meg talán?
Dehogynem, hiszen a nevemen szólított. A családnevemen. Amit sosem csinál, még akkor sem hívott így, amikor még nem ismertük egymást olyan jól.
Mégsem ő lenne? Az nem lehet, hogy a képzeletem ily aljas játékot űzzön velem. Vagy talán haragszik rám valamiért, akár amiért nem szóltam arról, hogy elhagyom egy időre a királyságot? Esetleg most, hogy immáron más minőségben van jelen Hellenburgban, már másképp kell viselkednie és távolságot kell tartson? Fene tudja, hogy működnek ezek a diplomaták, furcsa egy világ az övék.
Ahogy ellép mellettem, tanácstalanul fordulok utána.
- Hilde - szólítom meg ismét - Te vagy az?
Muszáj feltennem a kérdést akkor is, ha tudom rá a választ, még ha nincs is értelme; van, amit az ember ösztönösen szükségszerűnek érez némely váratlan helyzetben és csüggedtségében általában igent mond erre a megérzésre. Egy pillanat alatt összekuszálódnak a fejemben a gondolatok, az érzés, ami rám tör, leginkább a kétségbeesésre hasonlít. Elszorul a torkom egy pillanatra, ahogy rájövök, hiába áltatom magam, a Hellenburg, amit ismertem és szerettem, már nem létezik többé. Kár volt elhinnem, hogy idővel minden újra rendben lesz és az élet megy tovább.
Megy. Meg a barátok is.

6[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten Empty Re: [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten on Szer. Feb. 05, 2020 10:11 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Nem nagyon habozik, valóban lép is tovább. Gyomrában gyermetegen játszanak az érzések, olyasfajta zsivány szórakozást érzett, mint mikor még lurkóként az ember alvást álcázott. Az egészben az volt a legcsodálatosabb, hogy nem tudhatta, hogy Oswald sejtette-e, hogy csak játszadozik, vagy esetleg fogalma sem volt erről. Ez a puszta tudat felszabadította a lelke mélyén szunnyadó bestiát, ami hirtelen még vadászni akart egy keveset.
– Önnek von Nebelturm, nem Hilde. –  hangja hideg volt, bár kissé megremegett, mert nem nagyon bírta tovább álcázni magát. Megállt, majd megfordult. – Talán az idő elvette a modorát?
Megfordult a férfi irányába, arcán teljes fagyosság pihent, mi több, szája széle kissé meg is remegett, ami pont úgy hatott, mintha undorodott is volna. Valójában csak a nevetés visszatartása miatt táncoltak arcizmai, szó sem volt róla, hogy bárminemű utálattal adakozott volna forrón szeretett barátjának. Bár kósza pillanatig bámulta csak a férfit, szigorú, kiolvashatatlan tekintettel, majd hirtelen megmozdult, s teketóriázás nélkül átölelte azt, jó szorosan, lényegében a lándzsát is hozzá szorítva a mozdulatsor közepette.
– Ne haragudj, drága barátom, de ha már tanultam valamit, meg akartam csillogtatni. –  még nem engedte el a férfit, továbbra is szorította. Nem volt igazán szokványos tőle, hogy ilyen nagyon kifejezte volna az érzéseit, de immáron szükségesnek érezte, arról nem beszélve, hogy zsigerből tört elő számára a gesztus, csak úgy, mint az önkénytelen bugyuta mosoly. Végül elengedte azt, majd kihúzta magát kissé. Az örömtől még mindig veres volt egy kissé a képe, úgy érezte, mintha önnön bátyját ölelte volna keblére, ki sosem létezett. – Mesélj, mi történt véled, míg a világ hamuvá lett?

7[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten Empty Re: [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten on Pént. Feb. 07, 2020 10:33 pm

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Templomos
Templomos
Sosem éreztem még ilyen zavarodottan magam. Hallottam meséket elvarázsolt királyfiról, akit hirtelen sehol sem ismertek, s tulajdon édesanyja is idegenként nézett rá, olyanról, aki az árnyékvilágban ragadt és mint valami kísértet volt jelen mindenki számára láthatatlanul, olyan emberekről is hallottam, akik elveszítették az emlékezetüket és nem tudtak úgy bánni a hozzájuk közel állókkal, mint azelőtt. Volt, akinek a külseje, volt, akinek a szíve változott meg.
Valahogy csak próbálom megérteni ezt a megérthetetlen helyzetet. Azt a Hildét, akit én ismerek és aki olyan közel áll hozzám, mintha édeshúgom volna, nem lehet csak úgy kicserélni, sem mézes-mázos szavakkal, sem ajándékokkal, sem erőszakos cselekedettel. Noha tisztában voltam azzal, hogy mi célból meg Neulanderbe, már mikor útra kelt, s tudtam, hogy változik majd némiképp a viselkedése, inkább lesz újra úrilány, mint katona, mégis, ez nem olyan változás, amire fel voltam készülve.
Talán nem előnyös számára, ha katonákkal barátkozik, diplomataként meg kell kapnia a méltóságának kijáró tiszteletet, s mivel mostantól más körökben is kell forgolódnia, meglehet, hogy rossz pillantásokat kapna, ha ugyanúgy megtartaná a régi kapcsolatait.
De ha ez a kívánsága, elfogadom, hogy ma elveszítettem egy újabb barátot.
Miután kijavít a megszólítását illetően, s pár pillanat erejéig a gondolataimba merülök, mély levegőt veszek, hogy megtörjem a közénk álló csöndet valami értelmes szóval, s ekkor ér a gesztus, amire nem számítottam, amit nem emlékszem, hogy bármikor tapasztaltam volna részéről.
Átölel.
Épp, amikor már azt hinném, zavarodottságom csillapodik, jövök rá, hogy még kevésbé értem a helyzetet, de szerencsére csak egy pillanatra. Bár a beszéde nem változik, a hangja mintha újból a régi lenne, s amikor felfogom, mi is történik, én is átölelem.
Sokat gondolkodtam, hogy fogom köszönteni, milyen lesz, ha újra találkozunk, mint a régi szép időkben. Ez valami egészen más, mint amit elképzeltem. Körülöttünk minden megváltozott és megváltoztunk mi is, de valamilyen formában ott van bennünk az is, ami rég volt, csupán egy darabka abból a letűnt világból, amelyet Abaddón felperzselt.
- Olyan jó újra látni - mosolyodom el, mikor elengedjük egymást, s ahogy közelebbről jobban megnézem, látom a bal arcán végíghúzódó sebhelyet. Talán csak a haja takarta, talán az én szemem nem olyan jó a sötétben, észre sem vettem ezidáig.
- Sok minden - sóhajtok aztán a kérdésére, ahogy eszembe jut az út, amiről épp ma érkeztem haza -, egy kis időre el kellett hagyjam Hellenburgot, de ahogy látom, a te számodra sem unalommal teli volt az utóbbi pár év.
Bármennyire igyekszem, biztos vagyok benne, hogy amit érzek, látszik az arcomon is. Tudom, hogy nem szereti, ha sajnálják, vagy gyengének nézik, mégis, szinte fájdalmas látni a szenvedése nyomait. Most értem igazán, hogy fogalmam sincs, min mehetett keresztül az elmúlt években.
- Mi minden történt veled?

8[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten Empty Re: [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten on Szer. Feb. 19, 2020 6:18 am

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– Téged is. Jól megöregedtél! – halkan felnevetett, csak hogy egyértelműen jelezze, hogy nem gondolta komolyan. Oswald egyébként is öreg volt már, mit számított nála ez a pár év? – Azt hiszem én is megöregedtem egy kissé,
Nem is tudta, hogy ezt miért mondta, talán egyszerűen csak biztosra akart menni, hogy a másik értse a viccet, talán csak azért, mert fényezni akarta magát. Tény, ami tény, ezen pár év alatt tényleg sokat öregedett, ebben pedig nem kis részt vállalt a tény, hogy a világ éppenséggel csak két közel egymást követő pusztuláson esett át, csoda, hogy még álltak a falak, s volt benne erős kéz, ha nem is sok. Hálás volt az Úrnak, hogy Oswald is ilyen kar volt ismét.
– Nem, izgalmas időszak volt, s ahogy nézem Hellenburg sem úszta meg izgalmak nélkül. Azt hiszem ez már csak ilyen, az ember csak pár évre hagyja el a várost, s mégis teljesen más házak emelkednek feje felé a régiek helyett. – elmosolyodott egy csöppet, s  fájdalmában megvonta vállát. –  Még a korom se lett ledörzsölve a falakról, de már most folytatódik az élet.
Érezte magán Oswald pillantását, ám nem teljesen értette, hogy vajon mi is járhatott a férfi fejében. Bátorítóan elmosolyodott, majd a kérdésre kissé elgondolkodott, kezével pedig okvetlenül is megvakarta sebét, tudomásul se véve, hogy mennyire is nevetlen gesztus volt.
– Messze túl sok ahhoz, hogy hirtelenjében elmeséljem, meg is fagyhatnánk itt az utcán, ha elkezdeném. – nevetett egy picit, majd folytatta. – De azt hiszem annyit teljes bizonysággal kijelenthetek, hogy gyakorlott lettem a könyvek fejemen való egyensúlyozásában, s egész ügyesen tudok mosolyogni úgy, hogy ne látszódjék a fogam.

9[Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten Empty Re: [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten on Pént. Ápr. 03, 2020 11:42 pm

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Templomos
Templomos
Talán most tudatosul bennem először, mi mindenen mentünk keresztül az eltelt pár évben. Ha bárki is kérdezné, nem tudnám megmondani, pontosan mit érzek. Olyan, mintha összeért volna ezen a ponton a múlt és az a különös álom, amelyben ma élünk. Egy kissé olyan, mintha kívülről szemlélném, ahogy most itt állunk és beszélgetünk.
Halvány mosollyal hallgatom, ahogy igen nagy vonalakban ugyan, de mesél egy keveset a Neulanderben töltött időszakáról.
Halkan felnevetek, ahogy újonnan szerzett tudományát említi, alighanem, a hasznos mellett haszontalannak tűnő dolgokat is meg kellett tanuljon, de ez már csak ilyen; annak idején én sem értettem, miért kell megtanulnom a betűvetést meg a bibliai nyelveket ahhoz, hogy felszentelt templomos lehessek.
Ahogy a hideget említi, mintha az iméntieknél is jobban érezném, milyen hűvös levegő érkezett a városra telepedő sötétséggel együtt. A páncél, amelyet hosszú idő után ma újból felöltöttem, nem igazán segít a dolgon, de már az arcomon is igencsak érzem, hogy mostanra csípi a hideg.
– Igazad van. Ha nincs dolgod, keressünk inkább valami helyet, ahol nem vesz meg az Isten hidege. Azt hiszem, jócskán akadna mesélnivalód.
Ahogy itt van mellettem, egyre inkább változik vissza azzá, akit Hildeként ismertem. Furcsa belegondolni, mennyi minden változott, mennyit változhattunk mi is. Vagy csak a világ állt a feje tetejére körülöttünk?
– Én is csak ma tértem vissza, nem mondhatom bizonnyal, hogy ismerek jó helyeket, de úgy tudom, von Althaus azóta sem zárta be Hellenburg Fényét.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.