Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

You are not connected. Please login or register

[Aréna] Suzanne és Oswald - Segíts magadon, Isten is megsegít

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Diachonos
Diachonos
Suzanne Walford és jómagam küzdenénk pár semmirekellő útonálló ellen, mondjuk egy úton, vagy mellette.

Rudenz von Hellenburg

Rudenz von Hellenburg
Design manager
Design manager
Dél egy kevésbé használt, de így is alaposan kijárt útján álltok, vagy mentek, mikor-hogy attól függően, hogy mihez van adott pillanatban kedvetek. A nap magasan jár, már elmúlt dél, de nem sokkal. Haladás közben ocsmány röhögés üti meg a fületeket, és egy egészséges (vagy már egészségtelen) adag böfögés. Az biztos, hogy egy közeli csoportosulás, vagy legalábbis annak egy része korán kezdte az estét, és hogy ez nektek mennyire nem jó, az hamar ki is derül: szinte mellőletek hallatszik egy harsány, emellett egyértelműen bormámorban úszó hang.
- Hánnémmá hááá pé'z kétlábo'! - Több se kellett, másodperceken belül körülvesz benneteket hat útonálló. Ha körülnéztek, azt látjátok, hogy hárman nem állnak már biztosan a lábukon. Az egyikük előrelép, egy tapasztaltnak tűnő bandita, aki még tud kettőt lépni anélkül, hogy felborulna, de még talán tízet is.
- Asszem már kitalálhattátok, mi a helyzet. Pénzt vagy életet, meg minden. - Mondja, ahogy kivonja a fegyverét, majd a többiek is követik a példáját. Eddig olyan öt méterre voltak tőletek, de most elkezdenek lassan felétek lépkedni.

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista
Igyekezett. Mióta egyszer eltévedt erre, nem szerette ezt a környéket, így minél hamarabb szeretett volna átutazni, hogy nyugodtabban, az eltévedéstől való félelem nélkül folytathassa a vándorlást.
Ehhez most talált utitársat is, bizonyára Armaros közbenjárásának köszönhetően. A férfi magas volt, és erős. Nem sokan mernének ujjat húzni vele. Suzi maga sem mert először odamenni, mert attól tartott dühös lesz a férfi... De végül kiderült, hogy egészen kedves fickó...

Legalábbis amennyire meg tudta állapítani azelőtt, hogy az érthetetlen mormogás után hat egyáltalán nem szimpatikus alak gyűrűjébe kerültek... 
Nem volt nehéz levonnia a következtetést. Hiszen neki csak éppen annyi pénze volt, hogy ne halljon éhen, mielőtt munkát talál (ami elég sügrős volt] a legközelebbi településen... Azt nem adhatta oda, és éltete sem tud adni... Azt csak az idősebb asszonyok tudnak... A fegyveresek viszont közeledni kezdtek hozzá, ami nem tetszett neki... El kellett valahogy szaladnia, de azt sem tudott, mert nem látott kiutat.
Mint egyetlen eszközt, amivel megvédheti magát, gyorsan előhúzta féltve őrzött tőrét, miközben kereste, hol tudna legbiztonságosabban kiutat nyitni magának a rablók között.
Végül ijedten az egyik tántorgó férfinál próbálkozott, akiről első pillantásra úgy tűnt, ő is ki tudja billenteni annyira az egyensúlyából, hogy mellette kijuthasson a körből.


_________________
I will bring light to the world. I want to show everyone, that He is gentle, and kind. He can make the world better, and end all the suffering.

Személyes passzív: Ártatlanság
Típus: Passzív
Erősség: III.
Felhasználás: Mágiamentes
Leírás: Suzanne arca és kisugárzása annyira kedves és ártatlan, hogy senki sem gyanakodna arra, hogy egy mélységit szolgál, ameddig ennek nem adja egyértelmű jelét. A körülötte lévők nem támadják meg, és ha bajba kerülne akkor az emberek ösztönösen a védelmükbe veszik. Természetesen amint Suzy használja a képességeit, vagy elmondja, hogy kultista, a hatás megszűnik. Ez a passzív hatás elnyom minden más passzív képességet, mely Suzy-t megzavarná benne.

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Diachonos
Diachonos
Mióta megváltozott a világ, a haramiák iránti ellenérzéseim csak felerősödtek. Elszaporodtak szerte Veronián, én pedig nem sok jóérzést táplálhattam olyanok irányába, akik mások nyomorúságán akarnak nyerészkedni. Mintha az embernek nem volna épp elég baja, mikor egyik napról a másikra él: a megélhetés sokak számára vált bizonytalanná.
Vetek egy pillantást a szemem sarkából újdonsült utazótársamra. Sok mindent el lehetne talán mondani a lányról, de azt éppenséggel nem, hogy ne értette volna meg a helyzetet. Figyelem, ahogy tőrt ránt. Ha nem lett volna nála fegyver - amit el tudtam volna képzelni róla -, magam adtam volna át neki a saját tőröm, de így csak abban kell reménykednem, hogy tud is bánni vele. Ha szerencsénk van, akkor nem kell sokat használnia.
Én magam is a kardomért nyúlok. Fölöslegesnek tartom a válaszadást, hiszen egyébként sem várják meg, nyilvánvaló, hogy ha elvehetik a pénzünk helyett minden másunkat is az életünkkel együtt, még ha botorság is, megpróbálják. Nem fogok nyugtalanul aludni, amiért mindent megteszek, hogy megvédjem magunkat, ez biztos.
- Maradj a közelemben - szólok oda félhangosan a lánynak. Nem volna jó, ha elválasztanának minket egymástól és bár nem szeretném alábecsülni, nem tűnik veszedelmes harcosnak, könnyen meglehet, hogy őt nézik ki először. Körbepillantok az ellenfeleinken, hogy lássam, melyik kíván először támadni és stabil állást veszek fel.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.