Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 37

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 58

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 3


You are not connected. Please login or register

Miu és Lyliana avagy A testvéri szeretet erősebb a bosszúvágynál?

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Lyliana Silverfalls

avatar
Tünde Druida
Tünde Druida
/Az előzményeket a kedves olvasó Miu Silverfalls, és az én előtörténetemben találja./

Nem tudtam ott maradni. Kínok, és kétségek között gyötrődve próbáltam meg minél távolabb kerülni a falutól, hogy még véletlenül se bánthassam a húgomat. Féltem, ha ott maradok, nem bírok a bosszú hívószavának ellen állni, és akkor elborult elmém majd őt se kíméli. Botladozva rohantam a fák között, és minduntalan a hátam mögé néztem, hogy követ-e valaki. De szerencsémre senki nem vett észre, vagy csak senki nem foglalkozott velem. Így is elég nehéz dolgom volt, hisz a szívem egyik fele még mindig a bosszúért üvöltött, a másik pedig csak Miu-ra tudott gondolni.
Tudatosan próbáltam minél messzebb kerülni a falutól, és a lábaimat egy elhagyatott barlang felé vivő kis ösvényre irányítottam.

Ahogy a barlangba értem, hirtelen összerogytam, és sírni kezdtem. Gyengének éreztem magam, mert tudtam, hogy akkor szalasztottam el életem legjobb és talán egyetlen kínálkozó lehetőségét a bosszúra. De valahol legbelül örültem is, mert láttam, hogy a húgocskám jól van.
A sírástól lassan elalhattam, mert rémképek százai ostromolták meg az elmémet, mintha az összes belső démonom egyszerre indított volna szervezett támadást, hogy a maradék ép eszemet is elveszejtsék.
Dobáltam magam a kemény földön, mintha valami megszállt volna. Őrjöngve küszködtem azért, hogy az álmok világából vissza tudjak térni a való életbe.
Egy idő után viszont már csak a sötétség ölelte körbe testem, és az elmémet is.
De a lelkemben folyó csatározás még nem dőlt el. Bár sokan azt mondják, hogy mindenkiben két farkas lakozik. Egy jó, és egy gonosz. És attól függ, hogy melyik győz, hogy melyiket táplálod. De kérdem én, hogy mi a helyzet akkor, ha nem te táplálod a kettő közül az egyiket. Mi van akkor, ha a többiek kényszerítenek rá az ő hozzáállásukkal arra, hogy te gonosz legyél, holott a lelked mélyén jó vagy? Erre a kérdésre, valószínűleg senki nem tudja a választ. Minden esetre, azt még én magam sem sejthettem, hogy a hajnal érkezésekor a bennem dúló csatározásokban éppen melyik farkas áll vesztésre.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miu Silverfalls

avatar
Tünde Druida
Tünde Druida
Kutatásaim a nővérem után egyelőre semmi előrehaladást nem mutatott, de tudtam, hogy erre kellett számítanom. Nagymamám halála óta alig telt el még csak fél hónap, de Lyliana utáni keresés egyelőre hiába való volt, hisz bár klánunk az elfek közt is ismert valamilyen szinten, de mégsem vagyok olyan híresek, hogy minden tagot ismerjenek a fő házból is akár. Mindenesetre egy-egy alkalommal azért sikerült előreláthatóan jó úton elhaladnom, de tudtam, hogy ennyi idő után, nem lesz könnyű dolgom. A mai nap késő éjszakáig kutyagoltam, és fáradt voltam az egész napos sétálás miatt, hisz előző nap is jócskán csak két-három órát, ha aludhattam. Lihegve, csurom vizesen dőltem hát le egy fa tövébe, és szomorkás tekintettel meredtem magam elé, és kimerülten próbáltam ellenállni a közeledő éjcsábító hullámainak. Szemeim, le-lezáródtak, de elég volt csak a zsebem felé nyúltam, és megéreznem a nagyanyámtól kapott ékszert, hogy rögtön kipattanjanak lezárt szemeim.
- Tovább kell mennem… Lyli vár… nem hagyhatom cserben… - motyogom magam elé fél kábultan.
Alig pihentem tíz percet, mikor ismét feltornáztam magam, és támolyogva, de továbbindultam. A cél előttem van, nem fordulhatok vissza, nem várhatok! Mert akkor lehet, soha nem láthatom nővéremet többet! Szemeim előtt azonban egyre vastagabbá válik a fáradság köde, amely egy kis idő után teljesen elnyelt… és én eszméletlenül hulltam porba az erdő közepén kitudja milyen messzi a legközelebbi lakott területtől.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ciel Eisenschnittel

avatar
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány
Micsoda szívet melengető történet... Talán itt lenne az ideje kissé belekavarni az egészbe, hogy ne legyen olyan unalmas!

Lyli: Álmodban valóban mindenféle furcsa víziót látsz, s bár felére se emlékszel majd, a lényeg biztosan meg fog ragadni. Hagymázas forgolódásod közepette, hirtelenjében mintha a sötétség szétszakadozna elméd előtt, s magadat pillantod meg vörös hajjal, ahogy éppen egy gyermekkori énedre nagyon hasonlító tizenéves kisleány kezét fogod. Mögöttetek egy hatalmas platánfa áll, s bár sötétség van, mégis igen mosolyoghatnékod van a látványtól. A vízió sebesen megváltozik, s most ugyanezen fa előtt látod a lányt feküdni, ahogy egy farkasfalka reá ront, s agyaraikkal széttépik.
- Siess... Nem késő.
Utált nagyanyád hangja fűszeres virágillattal visszhangzik füledben, s sebesen azon kapod magad, hogy izzadtságban fürödve a vakító feketeségben fekszel. Hála az égnek még mindig éjjel van.

Miu: Való igaz, tényleg rettenetesen kifárasztott téged az egész megmérettetés, s bármennyire is próbálkozol, képtelen vagy feltápászkodni. Félálmodból, még valahogy összeszeded az erőd ahhoz, hogy egy óriási platánfa alá kússz, majd tényleg véglegesen elnyel téged a kimerültség. Mivel jelenleg nem tudok neked sok szépet írni, kitalálok valami fasza álmot: Arról képzelegsz, hogy a nővéred kezét fogva együtt ültök egy szép nagy fa alatt... Majd hirtelen testvéred egy lóvá változik, s elrohan előled az emberek földjére, ahol egy gazda megszelídíti egy almával, s többé nem érdeklődik irántad. Rettenetesen rossz álom, az biza... Akárhogyan is, szundikálásodat léptek zaja töri meg, valaki annak a fa irányába igyekezik ahol most éppen fekszel... Nem tűnik ellenségesnek, mi több, mintha nosztalgiát ébresztene a kimért és csöndes recsegése az avarnak.

Felhasználó profiljának megtekintése

Lyliana Silverfalls

avatar
Tünde Druida
Tünde Druida
A nyugalmat hozó sötétség hirtelen felszakadozik, és helyét egy álom veszi át. Miut látom, és magamat, ahogy az egyik, a falunkhoz közeli öreg fa tövében sétálunk. Ám a nyugodt, és derűs kép hirtelen komorrá, már-már horrorisztikussá válik. Ugyanaz a helyszín, de a kishúgom életveszélyben van.
- Miu, húgocskám.- Próbálok üvölteni, ám ekkor az általam legjobban megvetett, és gyűlölt személy hangját hallom, ahogy azt mondja, hogyha sietek, akkor még időben oda érhetek.
Szinte felugrok, ahogy felébredek. Körülöttem sűrű sötétség, és az éjszaka hidegét még csípősebbé teszi az engem elöntő veríték.
Megpróbálok kissé megnyugodni, hisz úgy zihálok, mintha most futottam végig az éjszakát. De ez az álom nem hagy megnyugodni. Olyan valóságos volt az is, és nagyanyám hangja is. És az előérzetem is rosszat jelez.
Nem is tétovázok hát tovább, és neki indulok az éjszakának. Csendesen osonok, akár egy árny, a holdfényben úszó ösvényeken keresztül, az általam ismert utakon. Még így, sötétben is tudom, hogy mikor, merre kell mennem ahhoz, hogy elérjem azt a fát.
Már pirkad, amikor a fa közelébe érek. Ám pár pillanatra megtorpanok. Mi van, ha az álom valóság volt, és túl későn értem ide. Az aggodalom szinte megőrjít. Most még a bosszú se érdekel, csak az, hogy a húgomat épségben találhassam meg.
Veszek egy nagy levegőt, és kilépek arra a tisztásra, melynek túlsó felén az álmomban látott fa áll.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miu Silverfalls

avatar
Tünde Druida
Tünde Druida
Kezeimmel próbálok előre mászni, de minduntalan elhagyogat a maradék erőm. Szinte észre sem veszem, ahogy az egyik közeli fa alá kúszok, mikor végül legyőz az álom, és elnyel az ismerős sötétség, mely olyannyira fekete, hogy nem szökik át rajta semmilyen fény. De csak szinte. Egy apró fénypont lebeg a távolban, és minél inkább közeledek felé, annál nagyobb és nagyobb lesz, míg végül teljesen körül ölel a fény és bevilágít mindent. A fény alábbhagy és én a nővéremmel ülök együtt a kedvenc szilvafánk alatt, mely épp nemrég virágzott. A karjának dőltem, és úgy pihentem. Milyen ismerős is volt minden. Éreztem testének melegét, kedves szavainak dallamát, és vigyázó tekintetének óvó súlyát. Ám ahogy egy szellő felborzolta a környéket az álomkép megváltozik. A fáról eltűntek a levelek és a virágok is kiszáradtak. Lyli egy lóvá változott, és úgy vágtatott egyre távolabb. Én könnyes szemmel futok utána, de mintha valami masszába ragadtam volna, egyszerűen nem tudok haladni, és kiáltásra nyílt torkomból egy hang se tör elő. Lyli végül megállt, szinte alig látom. Egy gazda volt előtte, és megkínálta egy almával. Kiáltani akartam, hogy ne tegye, ne fogadja el. De nem jött ki hang a torkomból. Szívem zakatol, ahogy ló visszaváltozik a nővéremmé, és átkarolva a férfit szenvedélyes csókot vált vele. Egyre távolabb és távolabb kúszik tőlem ez a kép, de nem ők távolodnak, hanem én. Egy megmagyarázhatatlan erő húz visszafele, hiába futok előre. Nővérem után kiáltozok, de a hang csak elenyészett a sötétség bugyraiban. Végül kinyitom a szemeimet, és verítékben úszva jut el a tudatomig, hogy hol vagyok, és hogy ébren vagyok. Bár ébren vagyok az álom kiszívta amúgy is kevés erőmet. Tehetetlenül fekve hallom a közeledő lépteket, és lehunyt szemmel, folyó könnyekkel csak egy dolgot mondok.
- Lyli…..

Felhasználó profiljának megtekintése

Lyliana Silverfalls

avatar
Tünde Druida
Tünde Druida
Erőt vettem magamon, és a kétségbeesett levegővételek lecsillapítása után megpróbálok higgadtan, és lassan átmenni a tisztáson. Nem tudom, hogy milyen látvány várhat ott rám, de lelkileg megpróbálok felkészülni a legrosszabbra. Ahogy egyre közelebb érek a fához, egyre nagyobb a nyomás a mellkasomon, és ez a szorító érzés olyan, mintha soha nem akarna megszűnni, sőt, minden lépéssel egyre erősebb lesz.
Ám az utolsó pár métert már szinte futva teszem meg, hisz a fa alatt megpillantom kishúgom testét.
-Miu! Húgocskám! - Kiálltok fel. Ahogy mellé érek, azonnal lerogyok hozzá, és az ölembe húzom. Szemeimből a megkönnyebbülés könnycseppjei törnek utat maguknak, amikor látom, hogy első ránézésre nincs semmi baja.
Szorosan ölelem pár percig, ám mivel még a csípős hajnal derekán járunk, és érzem, hogy húgocskám is reszket, valószínűleg a hideg miatt, ezért vissza lefektetem, és gyorsan egy kis tábortüzet készítek a közelben található száraz faágakból, és az erszényemben lévő szerszámok segítségével. Majd újra leülök úgy, hogy a hátamat a fának tudjam dönteni. Kishúgomat újra az ölembe húzom, és a haját simogatom, miközben halkan dúdolgatva várom a reggel érkeztét.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miu Silverfalls

avatar
Tünde Druida
Tünde Druida
Fáradtan, magatehetetlenül feküdtem a földön, egyre inkább összehúzva magam félelmemben. Sosem voltam a legbátrabb elf, de így kimerülten, erőtlenül szinte magába ragadt a gonosz képek sokasága, ami velem történhet. Szívem egyre hevesebben ver, és behunyom szemem végül, hogy legalább az utolsó pillanataimba ne lássam a végzetem. Végül hallom a felém szaladó lépteket, és kész voltam átadni magam a végzetnek. Ám ekkor egy ismerős hang kiáltását hallom a léptek felől. Először nem mertem hinni a fülemnek, de mikor hallom, ahogy valaki mellém rogy akaratlanul, de reménykedve nézek fel, ám amitől látok szemem könnytől kezd csillogni.
- Ly…Lyli… te.. te…
A könnyek elhomályosították szemem, majd sírva, fakadva öleltem át nővérem derekát. Ott feküdtem a nővérem ölébe, és könnyekkel áztatott arccal szorongattam, mintha soha többé nem akartam volna elengedni. Egyszerűen nem tudtam felfogni a dolgokat. A nővérem után kutakodtam, már miután elment, most mégis olyan elképzelhetetlennek tűnt, hogy ismét látom. A nevet mondogattam, miközben potyogtak megállíthatatlanul a könnyeim. Végül elszakadt tőlem, és én elfeküdtem a poros földön. Továbbra is elhomályosult szemmel figyeltem a nővérem eltorzult körvonalait könnyeim fellegén. Hamarost tűz ropogása űzte ki a csendet a környékről, és én közelebb kúsztam a nővérem képéhez. Kidörzsöltem szemeimből a könnyeket, és attól tartva, hogy ez valami rossz vicc előre nyúlok, és finoman belecsípek Lyli karjába. Ha felsikkant, ismét átölelem, ezúttal még szorosabban.
- Akkor mégse vagy álomkép! Nem vagy rossz látomás… oh Lyli… annyira hiányoztál…

Felhasználó profiljának megtekintése

Lyliana Silverfalls

avatar
Tünde Druida
Tünde Druida
Ahogy az ölemben tartottam, Miu hirtelen a karomba csípett. Kicsit fel is sikkantottam, hiszen meglepett, de utána újra magamhoz szorítottam a kishúgomat. Régen nem láttam, és még régebben volt, hogy magamhoz tudtam ölelni, így most elég sokáig csak ömlött a könny a szememből. Nem tudtam elhinni, hogy azok után, amin keresztül mentem, újra a közvetlen közelében lehetek.
- Miu! Édes drága kishúgom. Végre láthatlak téged.- Zokogtam és magamhoz szorítottam, ahogy csak tudtam.
- Hogy kerültél te ide?

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.