Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek

Latest topics

» { Theo Wagner } Ketyerék, és egyéb hasznosságok.
by Johannes Hagen Today at 12:37 am

» Kereskedősor
by Theo Wagner Today at 12:28 am

» Küldetés: Cinder & Ash
by Wilhelmina von Nachtraben Today at 12:15 am

» Cynewulf/Sheatro
by Crispin Shadowbane Yesterday at 10:28 pm

» Magánküldetések
by Pruinos Yesterday at 9:42 pm

» Egy korty orvosság
by Gloria Yesterday at 8:32 pm

» Cedrick von Nebelturm - helyzetjáték
by Cedrick von Nebelturm Yesterday at 7:47 pm

» Gloria pályázatai
by Lothar von Nebelturm Yesterday at 7:39 pm

» [Magánküldetés] - Temple of nightmares
by Dieter von Rotmantel Yesterday at 7:26 pm

Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Darrakard

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 74

A háború nyitánya

Szer. Jún. 06, 2018 5:07 pm by Serene Nightbough



Kedves Játékosok!

Elérkezett az első …

Comments: 21

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 38


You are not connected. Please login or register

Wilhelmina von Nachtraben

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Wilhelmina von Nachtraben on Kedd Jan. 05, 2016 9:41 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Név: Damien Nightwind
Faj: Sötét tünde
Frakció: túlélők nemhivatalos szövetsége
Kaszt: Rogue (a zsivány túl negatívan hangzik)
Nem: férfi
Kor: 29
Kinézet:



Első ránézésre egy teljesen közönséges sötét tünde benyomását kelti (persze a jóképűbb fajtából, de ez sem különösebben ritka e faj képviselői között): sötét bőr, világos haj, hegyes fül, és várjunk csak, a szemei viszont, mint a macskákéi, szinte világítanak, mégpedig olyan színnel, mint a zsenge, friss tavaszi fű. Arcáról rögtön lerí a nemesség, mind genetikai, mind szellemi, viszont az arckifejezése sokszor inkább a háttérbe húzódóké. Furcsa kettősség fedezhető föl benne. Van, hogy azt hihetnénk, egy gáláns lovagnak álcázott szoknyavadász, máskor pedig, mikor el akar vegyülni a tömegben, szinte észre sem lehet venni, olyan, mint egy szürke egér, akárcsak egy kő az utcán; elmész mellette, de észre sem veszed, hogy van ott valami, nem figyelsz fel rá. Ez persze attól függ, mit vesz fel. Ha a szokásos, utcai szerelésében mászkál - amiből egyébként több van, ám mivel borzasztóan hasonlóak, ez keveseknek tűnik fel -, amely fekete és szürke színekben nem éppen pompázó vászonruha, akkor a legtöbben elmennek mellette anélkül, hogy egy szót szólnának hozzá; egyetemesen egybeolvad kicsiny faluja színeivel, kiváltképp a fakó házfalakkal és a sárborította padlóval, na meg a felhők takarta éggel. Vannak viszont ruhái, amiket különös alkalomra tartogat. Többnyire feketék vagy vörösek (mivel általában akkor veszi fel őket, mikor Mináról van szó), elegánsak, úgy fest bennük, minthogyha sokkal magasabb rangú és vagyonosabb lenne, mint amilyen...
Hófehérhez közelítő hajá néha törődéssel oldalra fésüli, néha viszont csak meghagyja olyannak, amilyennek a természet (vagy éppen az aznap éjszakai alvási pozíciója) elrendelte. Olyasmikre, mint kiegészítők, nem vesztegeti az idejét, sem férfiúi méltóságát. (Nem, az ilyeneket ő mindössze eladja.)
Alkata vékonynak mondható, nem különösebben izmos, inkább szálkás, a nehézfegyvereket valószínűleg sosem tanulná meg kezelni, futni viszont gyorsan tud, mászni pedig ügyesen és a leglehetetlenebb helyekre is.

Jellem:

Egy olyan dolog, amit nehéz kideríteni nála.
Kevesen ismerik. Aki felszínesen, az azt állítaná, hogy a fajtájához mérten meglepően kedves, szolidáris, segítőkészséggel megáldott ifjú. Aki még egy csipetnyi humorérzékkel is rendelkezik. Nem árul el másokat, nem pletykál, nem foglal állást olyasféle komolyabb dolgokban, mint politika, állami ügyek, vagy éppen vallás. Ki tudja, van-e neki egyáltalán? Ugyan néha látni a holdfényben lődörögni, de hát bármely magányos lélek teszi ezt...
És ha már itt tartunk. Magányos lélek. Valóban. Mióta egyedül él, és túllépett a kezdeti kétségbeesésen, a rezignált belenyugvás jellemzi. Mindenképpen elmondható, hogy türelmes, noha valami nagyon ígéretes kerül a látterébe, akkor azonnal lelkesedni tud és nem is rest sietni érte, ám akkor sem szakad össze, ha nem kapja meg azonnal, hisz... megtörtént ez már párszor. Nem is kis dolgokkal. Így hát megtanult várni, sokáig ülni a sötétben kelet felé pislogva, hátha végre megjelenik a hajnal első sugara.
Nem feltétlen Mina, de többnyire ő. Mert ha Mina itt van, akkor történés van. Jönnek ékszerek, lehet menni dolgozni - még ha az annyiból áll is, hogy Damien mindössze áll egyhelyben, akár egy pók a hálójában, várja, hogy a csalétkek majd odavonzzák a szerencsétlenül járt, őt viszont annál nagyobb szerencséhez juttató legyeket -, és legfőképpen, lehet mesélni, és hallgatni... Mina az az élőlény (még ha nem is teljesen élő) a földön, aki valószínűleg a legtöbbet tud Damienről. Legalábbis a most élők közül. Tudja, hogy valójában annyit tud beszélni, hogy be nem áll a szája. Tudja, miért bámulja olyan szomorúan a holdat egyes éjszakákon. Tudja, hogy ezt nem azért teszi, mert a faja által gyakorta tisztelt Holdanyát és Holdapát látja benne; hogy Damien számára a vallás mindössze egy mankó, amibe bárki más kapszkodhat, ő viszont nem. Már régen elhagyta. Még kisebb korában. Élete első éveiben még jólesett, hogy volt valaki, akihez segítségért fordulhat, ám manapság már nem igényel ilyesmit. Megpróbál megállni a saját lábán, még ha így nem is olyan biztosan áll a földön, mintha valamibe kapaszkodna... valakibe viszont, a vámpírlányba, azért szokott. Néhanapján. Olyanok egymásnak, mint egy-egy kölcsönös szalmaszál a fuldoklónak. Mina szeretne kiszabadulni az aranykalickájából, Damien pedig... ő leginkább éppenhogy egy biztos pontra vágyik. Egy saját aranykalickára. Soha nem vallaná be senkinek, de legfőképpen magának sem, hogy mennyire szeretethiányos, pedig az. Ezt rejti huncut mosolya, feddhetetlen humora és gyakorinak látszó derűje mögé, mert a felszíni jókedv néha elpalástolja a mély ürességet, amely egyedüli éjszakáin elfogja.
Az persze iaz, hogy soha nem árulna el senkit. Az az áldásos helyzet érte, hogy hímnemű egyed létére sincs benne túlbuzgó bosszúvágy. Ez az üdvös állapot persze gyerekkorában gyakran átváltott védtelenségbe; akkor sem volt ugyanis különb, csak akkor még a naivság és hiszékenység is hozzájárult a sebezhetőségéhez. És ha alkalmanként, hazafelé menet egy szűkebb utcában megtalálták olyanok, akiknek nem tetszett a bőre meg a haja színe, akkor sem sok mindent tudott csinálni. Nem csak hogy nem mert... nem is akart. Inkább állta a fájdalmat, minthogy egyszerűen válaszoljon rájuk. Olyankor mindig azt képzelte, hogy nem ott, hanem valahol máshol van. Mindig ezt teszi azóta is, ha bántják, bár ezt könnyen elkerüli remek beolvadási képességével.
Egy árnyék lett. Egy árnyék, mely néha átváltozhat, ha akar. Egy kis veréb, mely alkalomadtán díszes tollú, pompázatos madárrá alakul, kitombolja magát, majd a karnevál végén szépen visszavedlik szürke kis tollruhájába és eltűnik a többi között. Egy pillanattal később már meg sem tudod mondani, melyiket láttad. Persze ott van benne a vörös tollú madár mindig. Benne van a lehetőség, mint a csiszolatlan gyémántban. Csak az időzítésre vár. Meg valamiféle csodára. De amíg a Hold az égen van, nem hagy fel a reménnyel a csodákat illetően, és igyekszik tenni is értük, névlegesen, egyelőre is életben maradni.

Előtörténet

Anyuéknak kevés pénzük volt. Már egy jó ideje, hosszú ideje éppen csak nem az asztallapot rágták esténként, mindennap hálát adtak a Holdnak, hogy legalább fejenkén egy-egy szelet kenyér jutott nekik. A kandallóba begyújtani már nem tellett, így aztán a valahonnan összekapard dunyhák alatt bújtak össze és remegték végig az éjszakát. A könyvekben - amiket még a nagyapja hagyott Damienre, és amikor arra lehetett pazarolni a gyertyát, hogy olvasson, megtette, még éjjel is - az ehhez hasonló helyzetek felettébb líraian voltak ábrázolva. Érzékletesen. Csakhogy, mikor önmaga is ugyanabban a csónakban evezett, akkor iszonyúan nyomorult érzés volt végigfutni a sorokat. Ennélfogva olykor-olykor túlságosan is beleélte magát egy-egy könyvbe, és mikor a szereplő megsérült, néha ő is a vállához kapott, és megrémült, hogy nem fáj ott semmi és nem találja a nyílvessző ütötte sebet...
Amikor pedig ezekből a csodavilágokból - amik még a maguk eltúlzott és felhalmozott szenvedéseivel is sokkalta vonzóbbnak tűntek, mint a való világ - kénytelen volt visszasüppedni saját életébe és a hideg paplanokra, valamint azok alá, akkor csak a gondolatok maradtak. A falakon egyre tovább kúszó, lassan egész szép alakzatokat, erezeteket alkotó repedéseket bámulva újra meg újra lejátszotta magában a történéseket, és azon álmodozott, hogy egyszer maga is író lesz. Persze tudta, már akkor is, hogy azzal ugyan nem fog több pénzt keresni, mint a jelenlegi tevéknységével, azaz a semmivel. Hiszen most már iskolába sem járhatott, arra sem volt pénz. Hát, hát, a romló helyzet, hát, hát, a takarékosság. Akkor még nem értette. Később igen, de ez nem könnyített a dolgon. Legalább olvasni és írni megtanult. Ezért szinte minden nap hálát adott.
Szóval a helyzetük nem volt valami fényes. Ezért volt ő most itt.
Tudta, hogy nem lennének büszkék rá... hogy csalódnának benne, és ki tudja, miket mondanának, talán azt is, hogy bánják, hogy ő a fiuk... Persze... talán nem gondolnák komolyan, lehet, hogy utána, néhány óra elteltével odatelepednének mellé a kis szobában, és bocsánatot kérnének, mondanák, hogy nem úgy gondolták, és megbeszélnék, hogy miért ne tegye ezt újra... Viszont odáig már nem jutott, hogy azt is kitalálja, erre mit reagálna.
Ezért aztán inkább folytatta azt, amit elkezdett.
Amiért jött, ott volt tőle néhány méterre. Ugyanabban a helyiségben voltak már vagy úgy fél órája. A meleg egészen kellemes volt, a kiabálások és a borszag már kevésbé. Azon gondolkodott, meddig maradhat, amíg a szülei vissza nem térnek az erdőből, mert ha üresen találják a házat, egyrészt megijednek, másrészt, mikor hazaér, az első kérdés az lesz, hol volt...
Igen. Megfordult a fejében, hogy nem mond igazat. Fogalma sem volt, hogy fogja ezt kivitelezni, mivel még soha nem csinált ehhez hasonlót, de elképzelte, hogy megteszi. Persze, először is szerezze meg, amiért jött.
Egy kereskedő erszénye volt az. A probléma csak az volt, hogy az ominózus kereskedő, aki alig pár embernyire tőle éppen különféle kisasszonyokhoz kapcsolódó történeteit ecsetelte fennhangon "baráti" társulatának... körbe volt véve a baráti társulatával. Akik mind megtermett emberek voltak, egy kisfiúnak esélye sem volt ellenük. Még akkor sem, ha az illető különösen jó volt futásban.
Ez volt az egyetlen dolog, ami kicsiny reményt öntött belé. Viszont még így is meg kellett várnia, míg a kereskedő egyedül lesz. Ezenkívül mindent eltervezett már. Hogy hogyan oson mögé észrevétlenül, hogy csúsztatja be a piciny pengét a megfelelő helyre, hogy az éppen elválassza az erszényt a szíjtól, hogy kap utána, még mielőtt csörögve a földre esne, szorítja magához, fordul meg és rohan hanyatt-homlok, alkalomadtán kikerülve/átugorva azt, ami elé kerül, legyen az bokor, fal, kapu, kutya vagy kétlábú, lehetőleg minél több kanyart beiktatva a menekülésbe, végül megvárva, míg a hullámok elcsitulnak, a vihar elül, és akkor szépen visszasompolyoghat a házba, ahol remélhetőleg még nem fogják fakanállal a kézben várni.
Már csak azért sem, mert a legutolsó fakanalukat, az étkészlet többi tagjával együtt a legutóbbi adóbehajtáskor be kellett szolgáltatniuk.
- Ezt a loncsos maradékot jómagam biztosan eszem meg. Kimegyek, és odadobom a kutyámnak, jó lesz annak. - Eme, jelentősen megvető hangsúlyban kimondott szavak éppen Damien "célpontja" szájából hangzottak el... és először azt hitte, a férfi nem gondolja komolyan, de mikor amaz tényleg felállt, és elindult a kijárat felé, kezében főétele maradékát lóbálva akkor, bár nem akart hinni a szemének és fülének, de olyan hevesen kezdett verni a szíve, akár a marokra szorított verébé.
- Na de Herr, kérem, mégis hova viszi azt a... - kezdte kétségbeesetten az egyik vörös copfos felszolgálólány, ám munkaadója egy sötét pillantással elhallgattatta. Azonban elvörösödtek. Mindketten. Damien látta, látott ő mindent, mert mindehová nézett, csak az ajtóra nem, nem akarta, hogy tekintete minden kétséget kizáróan elárulja, mennyire várja már a pillanatot, hogy gyanútlanul kisurranhasson rajta, amíg a kereskedő Herr akárkicsoda vissza nem ér...
Ez a pillanat aztán nemsokára eljött, amikor éppen a fogadós és a kiszolgálószemélyzet és a helyiségen kívül tartózkodott, esélyesen valamiféle újabb fogás előkészítésével foglalatoskodva. Damien pedig ugrott is le a székről, kapkodta pici lábait az ajtóig, és...
- Hová, hová, úrfi, olyan sietősen? - A vörös copfos lány volt. Bár a hangjában mindössze kíváncsiság és értetlenség csengett, a kis sötét tünde szíve majdnem kiugrott a helyéről. Egy pillanatig fogalma sem volt, mit mondjon.
- Ööööh... öhmm... várnak... már, otthon. - Kész. Megvolt az első. Nem mondott igazat. Ez nem volt igaz. Várjunk... de, igaz volt, lehet, hogy tényleg várják otthon, de... erre gondolni nem segít a helyzeten... Így inkább azon nyomban kislisszolt az ajtón, miután megbizonyosodott róla, hogy a lány nem fogja felfalni.
Rögtön a házfalhoz simult. Pedig még semmi oka nem volt rá, az istálló, ahova a kutyát is kikötötték valószínűleg, a fogadó mögött volt. Pár pillanatig hallgatózott, majd elkezdett arrafelé osonni. Végig az épület fala mellett oldalazott, kutyaugatást hallott, és kikémlelt a fal mellől, majd meglátva az istállót, és a kereskedőt, úgy döntött, inkább a fákat használja ezek után rejtekhelyül. Volt pár, egyelőre még csk díszbokor méretűek ugyan, de annál jobban elfért mögöttük.
Végül besurrant a cseresznyefa törzse mögé. A kereskedő most épp háttal állt neki, és még mindig nem adta oda a húst a kutyának... gyönyörű állat volt, valamiféle agyonnemesített példány, szőre csak és kizárólag feketével és fehérrel rendelkezett, éles kontraszttal. Szegény pára már lehet, hogy huszadszorra ágaskodott két lábra, higy elkapja a levegőben lóbált husit, de nem kapta meg... ahogy a gazdája arcára nézett, és meglátta élvezkedő, kaján vigyorát, Damien rájött, hogy ez az ember nem jó ember. És ez hirtelen sokkal könnyebbé tette a dolgokat.
Elkezdte felépíteni magában az elméletét. Nem jó ember, tehát lehet, hogy ő sem tisztességesen szerezte a pénzt... talán éppen szegényektől csikarta ki, akkor pedig miért is volna joga hozzá? És lám, még ezt a szép kutyát is kínozza.
Így már mindjárt egyszerűbb volt megmozdulni, és azon vette észre magát, hogy már a nyílt színen lapulva közeledik a hatalmas, egyre jobban fölé magasodó alakhoz. A kutya várakozóan vakkantott. Még pár lépés. Ismét egy ugatás, majd nyüszítés, az eb türelme is véges volt. A fiú szeme az erszényre fixálódott, keze már a levegőben volt, közben fülelt, hogy nem jönnek-e mások, de senki...
Nem is hitte el, de már ott volt a keze... Egyik üres, másikban a kéz... Nyugalom, már háromszázszor eltervezete ezt a mozdulatot... nyissz... és ott a kezében az erszény.
Tényleg megtörtént volna? Vagy csak képzeli, és még mindig a fa mögött áll?
Egy kiáltás ébreszti fel. - A macska rúgjon meg, te rusnya kutya! Mit képzelsz? - Megharapta, egész biztos. Futás, itt az alkalom.
Megfordult hát, és a hátsó kerítésen átugorva eltűnt... a kerítés mellett lapulva elsompolygott pár háznyit... amikor meghallotta a felismerés okozta átkozódást, még mindig nem akarta elhinni. De ott volt a kezében. Csak úgy húzta lefelé. Vigyázni kellett, hogy ne csörögjön, de... ott volt. Temérdek arany, és biztos, hogy nem hamis, minek hurcolna olyat magával egy nemesember... Kibontotta, és belelesett, majd gyorsan visszacsukta, szinte még a széltől is féltette. Ebből akár egy villát is vehetnek. (Már épületet, nem csak az étkészletük pótlását tervezte a fiatalúr...)
Soha nem érzett elégedettséggel rohant haza.
Ahol az édesapja már várta. És ekkor csapott belé, hogy pontosan mit is tett. Aztán jöttek a kérdések. Ő pedig gondolkozott, mit mondjon, ki is talált rengeteg történetet, de végül az igazat mondta...
Fiúknak állítólag szégyen sírni, ő mégis megtette. Keservesen. Nem bántották... fizikailag... de a felismerés jobban fájt, mint eddig bármi. Nem tudta, hová meneküljön, de már élni sem volt kedve. Ráadásul az apja közölte, hogy az ilyen módon szerzett pénzt nem fogják felhasználni. Mivel őt gyanúsították volna, ha kiderül, hogy a házukban van, ezért nemes egyszerűséggel kivitte az erdőbe.
Damien pedig úgy érezte, neki az égvilágon semmi értelme. Hiszen végül is, nem ért el semmit. Csak azt, hogy a legocsmányabb teremtménynek érezte magát az egész világon. És ezt a legodaadóbb meggyőző beszédek sem tudták kiverni a fejéből.
Így hát tovább tengették éltüket kenyéren, amíg egy fajsúlyosabb, ám meglehetősen sablonos katasztrófa el nem törölte az unalmas ismétlődést, amelynek hiánya így helyet adott az újonnan jött nélkülözéseknek...
Ez pedig körülbelül  Damien tizennégy éves kora körül történt.
Ekkoriban már eladással foglalkozott, mivel sokminden más nem volt, amihez értett, az iskoláztatás hiányának köszönhetően. Kacatokat árult, de valami kis bevétel ebből is volt. A csillogó, ócska ékszerek vonzották a kispolgárok szemét. És, mivel olcsók voltak, és sok volt belőlük... Csak a jó taktika számított, és képesek voltak a népek afölött is eltekinteni, hogy Damien egy cingár kis kormosképű volt.
Egy nap, nyár közepén, naplementekor, pakolás után hazafelé indult a kicsiny piactérről, amikor is a nem messze lévő házuk környékén füstfelhőt látott gomolyogni. Igazából teljesen mindegy volt, mikor látta meg, mert így se, úgy se tehetett volna már semmit... Rohant haza, és az egészet lángokban találta. Rögtön felmerült benne a kérdés, ki a fene akarhatta ezt tenni velük? Alig ismerték őket, szerényen éltek világéletükben, ő csak árulta a limlomokat, a szülei pedig...
A szülei. Hát ők bent voltak a házban.
Kétségbeesetten rohant volna be, ám a bejáratot már nem használhatta, a gerendák összeomlottak, mivel minden fából volt, ezért olyanná vált, mint egy tökéletes máglya. Damien köhögött a füsttől, könnyezett a dühtől és bánattól, s remegő tagokkal keresett egy beutat... kitűnő terepen közlekedési képességeinek köszönhetően végül bevergődte magát két, még éppen nem lángoló gerenda között, s kiáltozva kereste a szüleit. Ám már nem talált rájuk élve. A földön feküdtek, tele égési sebekkel, arcukon semmi mással, mint fáradt kimerültséggel... szó sem volt békéről és megnyugvásról... a bőrük feketére szenesedett, és néhol valóban feltekeredett, mint a pergamen... Damien olvasott már erről. Nem hitte el, soha nem hitte el. De amikor látta...
Teljesen sokkot kapott, és ha evett volna valamit, akkor az a valami valószínűleg nem maradt volna a gyomrában. Így viszont még rosszabbul járt. Arról is olvasott, mi történik akkor, ha valaki úgy hány, hogy nincs mit. Életében nem gondolta volna, hogy valaha megtapasztalja.
Kirohant a házból, és meglátott egy földhöz szögezett pergament a földön, "mocskos kormosok" felirattal. Direkt a háztól jó messzire helyezték el, nehogy idő előtt elégjen. Ezek után fogalma sincs, mi történt, mert a legközelebbi dolog, amire emlékszik, hogy egy fákkal körülvett, magas sziklán ücsörög, éjnek idején, és a mélységbe bámul. A pillanatok csigalassúsággal teltek ekkor. Lassan, nagyon lassan felállt, és a szikla széle felé kezdett lépkedni. Elképzelte, hogy leugrik. Sokszor. Sokféleképpen. Milliószor lejátszotta a képet maga előtt. Térd begörbít, elrugaszkodik... szinte érezte, hogy a hasa már görcsbe rándul, ahogy mindig szokott, amikor zuhan. Csak most nem figyelt volna rá, hogy érkezik. Az már a sorson múlik. Behunyja a szemét... vagy kinyitja szélesre, és a halál szemébe bámul... esetleg a csillagokat nézi közben... Rengeteg variáció volt.
Végül egyiket sem választotta. Hanem hazament. De csak másnap éjszaka, addig a szikláján maradt, ott úgysem zavarta senki és semmi, az éhséget meg úgyis megszokta. Otthon kerített egy élesebb fadarabot, amivel ásott két sírt, és hevenyészetten eltemette a szüleit. Aztán eltűnt.
Faluról falura vándorolt, jellegtelen, szürkés ruhákban, egyetlen tőrrel - azzal a bizonyos erszényes tőrrel - felszerelkezve, csak annyi időre térve be közösségi helyrek, mint mondjuk egy kocsma, hogy holmi betevő falatot összeszedjen, egyébiránt kedvelte a maga útját járni. Meglepően legkedveltebb tulandonsága az országút - vagy kisebb utak, vagy ösvények, vagy igazából bármi - járása lett. Vándor lett, magát lépésről lépésre vonszoló túlélő, akit pusztán az életben maradás ösztöne hajt, ezenkívül fogalma sincs, mi. Teste megedződött, a lelkéről nem is beszélve. Telente a hideg ébren tartotta és nem engedte ellazulni, így egyben életben is tartotta. Lassacskán, nehezen és nem veszélyektől mentesen, de kifejlesztette azt a képességet, hogy mikor alkalomadtán banditák támadtak rá, sikerült elmenekülnie tőlük különösebb sérülés, és anélkül, hogy bármelyikükkel is végeznie kellett volna. Persze őt sem kifosztás céljából támadták meg, inkább, esélyesen azért, hogy ne tudja figyelmeztetni a közeli falu lakóit. Viszont még így is tudta. Miután elmenekült, üzeneteket plántált el a településeken, olyanok voltak ezek, akár a körözötteket ábrázoló hirdetések. Néha egyenesen csapdákat is állított a rablóknak. Egészen élvezte. Persze az ilyen komoly műveletekhez megfelelő felszerelésre is volt szükség, ami nem mindig volt nála.
Hosszú évek teltek el így. Beszélni nem sokat beszélt, interakcióba sem nagyon került más lényekkel. Haja lassan elég hosszúvá nőtte ki magát ahhoz, hogy ha egy-.egy településre bevetődött, tudta ijesztgetni a gyerekeket. Nem szándékosan, elég volt bánatos képpel a földet bámulva elmenni mellettük. Igazából nem tudta, mit is gondoljon a társadalomról. Nem ismerte eléggé ahhoz, hogy véleményt alkosson. Lassan rájött, hogy világéletében csak egy réteget, a szegényeket értette meg igazán, mindenki másra megvetéssel nézett, holott valójában mindenki szándékai megérthetőek... csak... nem feltétlen nemesek.
De az övéi se voltak azok. A zsebtolvajlást továbbra se vetette meg - azaz megvetette, de néha mégis megtette -, de igyekezeett mindig különösen gazdag és különösen önző, fösvény pénzhajhásznak tűnő elemeket találni, akikről aztán legombolhatott párat abból a nagy vagyonukból. Volt, hogy nem mind tartotta magának. Jó csempész volt, nem csak ki-, hanem be is tudott szállíani dolgokat bizonyos helyekre, ha úgy látta jónak. Így egy-egy különös zsákmány nyakran került koldusok, vagy más, sanyarúbb sorsú, nélkülözőbb családok kezébe. Persze névtelenül.
Amikor pedig kivételes esetekben talált is dolgokat - amik tényleg nem voltak konkrétan valaki tulajdonában -, azokat eladta. Ott, ahol éppen volt. Majd továbbment.
Így ment ez egészen a Rabennest nevű, erdőkkel minden irányból körülvett, teljesen elszigetelt kis faluig. Mikor a faluban megszállt, minden csöndes volt. Ahogy azonban, szokás szerint továbbment volna, a falu határától alig messzebb a háta mögül neszt hallott. Elsőre azt hitte, megint holmi fosztogatók akadtak rá. Villámsebességgel megpördült, ekkor surranást hallott közvetlen az út mellett, majd egy pillanattal később penge szegeződött a torkához. Hogy az ördögbe kerülték meg ilyen gyorsan? Többen vannak? Szíve elkezdett kalapálni és menekülési terven agyalt, mikor a fülébe suttogtak.
- Ne aggódj. Nem téged akarunk megölni. Ajjaj. Ez még rosszabb, mintha azt akarnátok, gondolta. Meg akarta nézni elfogóját, de nem merte elfordítani a fejét. Meg se moccant, levegőt is alig vett. - Jó, úgy tűnik, sikítani nem fogsz. - A penge eltávolodot a torkától. Megkönnyebbült sóhajjal fogadta ezt, de azért megkérdezte:
- Megfordulhatok?
Mély, reszelős hangú nevetés fogadta, de nem az a fajta, mint az öreg kocsmajáróké... Inkább olyan volt, mint a pernye vagy a hamu. Régi, sötét, hűvös és tűzből született... Megfordult hát, és egy fekete csuklyával találta szembe magát. Bár nappal volt, nem éjszaka, még csak nem is alkony, a minőségi, szektákat idéző, tökéletesen éjszín, csatokkal, valamiféle jelképpel és ki tudja, mivel ellátott öltözet még így is megborzongatta. Fenyegető volt. Ugyanakkor gyönyörű, és kidolgozott is. Ennyit látott mindössze a vele szemben álló figurából, az arcából nem sokat, bár úgy sejtette, sötét tetoválás, vagy festés is lehet rajta, ennyit nem takarhat pusztán az árnyék...
- Olyannak tűnsz, akinek szüksége van segítségre. Mi felajánlunk egy jobb életet. Ehhez persze az kell, hogy elvegyél párat, de jelentős summát kapsz érte, emellett egy családot is. Csak a Holló Karmainak hívnak minket. A Holló Karmai kaparják ki a szemedet. Damien pár nappal azelőtt éppen ezt az átkozódást hallotta egy asszony szájából. De azt hitte, csak szokványos madarakról van szó... Megdöbbenten pislogott hát. Nem kell most döntened. Egy napot kapsz. Ha holnap ugyanekkor ugyanitt megjelensz, elfogadom a jelentkezésed. Ha nem, magunk folytatjuk tovább, amit elkezdtünk. De szerintem már te is tudod a választ...
- Várjunk, té... tényleg elhiszed, hogy csatlakoznék? Egy... orgyilkos csoporthoz?! Mert azok vagytok, igaz? És hogy működik ez, egy bizonyos helyre üzeneteket hagynak ott nektek, névtelenül, aztán ti meg... - Már éppen húzta volna ujjait a nyakához, hogy bemutasson egy bizonyos mozdulatot, mikor rájött, milyen morbid, amit tesz. És hogy ez az életébe is kerülhet.
Nem volt benne biztos, de úgy érezte, a csuklyás férfi elmosolyodik. Ez tényleg biztos a dolgában. Megkergült. Úgy döntött, mihamarabb eltűnik innen.
Így is tervezte. Aztán... valami a lelkébe kúszott, egy gondolat, és elképzelte, hogy elfogadja az ajánlatot... Sokszor volt közel ahhoz, hogy megöljön embereket. Persze ők rátámadtak, de néha szinte már érezte, ahogy a penge átsiklik a testükön. Meg tudná tanulni. Csendes, halk és észrevétlen, képes lenne egy hasznos és ügyes tag lenni... Talán csak tőrbe csalnák, de talán tényleg igaz, hogy ha holnap visszasétál ide, akkor lesz egy társasága, ahol elfogadják... ahol nem kell bujdosnia...
Aztán feleszmélt, és rájött, hogy veszélyesen sok beteges hajlam van benne. Egy ideig tényleg azt hitte, hogy igent fog mondani! Mikor erre a felfedezésre jutott, kicsit meghasonlott magában. És ekkor beugrott neki, hogy a feketeruhás klán valószínűleg a falu ellen tervez valamit. "Egyedül fejezzük be, amit elkezdtünk..." Azt meg már mégsem kellene hagyni nekik.
De mikor a faluban elkezdte terjeszteni a hírt, hogy a Holló Karmai eljönnek értük, csak pánikot és felfordulást ért el, na meg azt, hogy őt is Holló Karmai kémnek titulálják. A hálátlanságtól csalódottan és a tehetetlenségtől dühösen készült a falu elhagyására, de miután elhagyta a fogadót, azonnal meglátott egy holttestet, az utca kellős közepén heverve, elvágott torokkal, a közelében senki... A fenébe, ezek aztán gyorsak voltak... Már a saját életét is féltette, hisz láthatóan képzettebbek voltak nála az orgyilksok rejtőzködésben...
Egy kis utcácskában sikoltozást hallott. Nem tudván, mi mást tehetne, odarohant. Meg is látott egy csuklyás alakot, ahogyépp egy kislány után szaladt. No lám, a gyerekek... a gyerekek, mindig azok a legügyesebbek... Eltervezte, hogy az élete árán is megteszi, amit tud, hogy megmentse a gyereket, hisz sok vesztenivalója nem maradt.
Ám megelőztél.
Az életében látott legelegánsabb ugrást látta végrehajtani maga előtt. Egy fiatal lány volt az. Meglepő módon valamiféle sötét szoknyaruhában volt, Damiennek fogalma sem volt, hogy lehetett olyan öltözékben ilyen gyorsan mozogni. De ez a lány - vagy nő - megtette. Sötét haja és díszes ruhája csak úgy lobogott mögötte. A csuklyásnak esélye sem volt, pillanatok alatt utolérte, és... a nyakába mélyesztette a fogait.
Damien ekkor megtorpant és bámulta egy ideig, amit lát. Lenyűgöző volt, vérfagyasztó és állatias. De mégis elbűvölően bámulatos. A csuklyás úgy húsz  másodperc múlva elterült a földön, a lány pedig megtörölte a száját, majd a kezéről kezdte nyalogatni a vért. Damient egy macskára emlékeztette.
A kislány pedig, aki eddig csak megszeppenten állt, nyöszörögni kezdett. A sötét hajú szépség felé fordult. - Nyugi, csak elájult! Fel fog ébredni, esküszöm. ... De előtte jó messzire kerül innen. - Ezt már Damien felé fordulva mondta, elszánt tekintettel, és egészen könnyedén felkapta a feketeruhást. Úgy cipelte, ahogy általában férfiak szoktál a nőket, ám látszólag ez nem zavarta. - Ő volt a főnökük. Most már itt fogják hagyni a falut. Ha hazaérek, intézkedem róla, hogy soha többet ne tegyék a lábukat a környékre és szüntessék meg a tevékenységüket. - Damien kábultan követte, ahogy a lány határozott léptekkel sietett a falu főutcája felé... ahol is szembekerült még egy csuklyással. - Hoppá. - mondta meglepetten. - Mégsem ő volt a főnök. - És mielőtt még a penge a szíve felé mozdulhatott volna, a lány felemelte kezeit és a sötét tünde sejtése szerint varázslatba kezdett... Nem tudta pontosan, mi történik, csak, hogy valamiféle nagyon erős, sötét energia zúdul az orgyilkos felé, aki lassan erejét vesztve elterült a földön.
Várjunk csak. Kezdte összerakni. Vámpír. Erős, ügyes. Egy isten háta mögötti faluban, ami erdőkkel van körülvéve... nem kis erejű mágiára képes...
- Nachtraben vagy. Igaz?
- Pontosan. Wilhelmina von Nachtraben. Nagyon örvendek. - nyújtott kezet a lány olyan mosollyal, hogy Damienben egyszerre hűlt meg a vér és forrott fel, nem tudta eldönteni, melyik a dominánsabb. - Óó, izé, bocsika, még mindig véres a kezem, igaz?
- Őőő... gőzöm sincs, nem azt figyeltem. - Csúszott ki Damien száján, azán nyomban elvörösödött. A Nachtraben-lány pedig őszintén felnevetett. Furcsa volt, ettől a nevetéstől nem érezte magát kényelmetlenül, sőt... - Tényleg nem... tényleg fel fog ébredni? - kérdezte bizonytalanul, a sikátorban hagyott férfira utalva. Tudta, milyen gyerekesen hangozhat ez, de nem érdekelte. Wilhelmina pedig elmosolyodott, de olyan szépen...
- Persze. Egyvalamit tudj rólam. Mindig igazat mondok.
Damien nem tudta megállni a mosolygást. Felettébb groteszknek érezte itt és most ezt a társalgást, de akkor is mosolygott. - Én is. - És ekkor elöntötte az összetartozás érzése. Ezektől a szavaktól, meg attól a pillantástól.
- Ja, és téged egyébként hogy hívnak?

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szer. Jan. 06, 2016 9:34 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Üdvözletem kedves vámpír hölgy meg a felettébb szimpatikus tünde lovagja!

A pályázattal alapvetően gond nincs, így el is fogadom, azonban néhány dolgot tisztázás végett megemlítek.
- Ha Damiennek sötét a bőre, alapvetően nem néz ki nemesnek, ugyanis a nemes sötét tündék fehérek.
- Mivel Mina még csak egyes szintű, a találkozásukkor meg főleg, nem igazán ismer semmilyen mágiát a Vérszíváson kívül. Ja, vámpírral nehéz kezdeni, együtt érzek...

Ennyi lenne, vidd csak nyugodtan táncba a legényt!

Képesség: Szürkemadár
Leírás: Damien megtanulta, hogy váljon kisebb-nagyobb tömegekben észrevétlenné, ezt a képességét könnyen kamatoztathatja bármilyen helyzetre.

Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

3 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Vas. Márc. 13, 2016 3:58 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Név: "Madártávlat"
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Mina hollója, Hedwig szemein keresztül képes szemlélni a tájat egy bizonyos ideig, így ha őt előreküldi, olyan helyekre is belátást nyerhet, ahova kétlábúként nem. Persze ez nem tartható fenn túl sokáig, mindössze néhány percig, mert utána a lány elszédül, feje megfájdul. Arra a rövid időre viszont úgymond átveszi az irányítást a holló fölött, magyarán az oda repül, ahova Mina irányítja, azt teszi, amire ő instruálja.[/b]

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szer. Márc. 16, 2016 7:51 am

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Nos ez a Neulanderek egyik képessége, szóval ha pályázatban keresel egyet, aki megtanítja, ugyanazon árban és szinten a tiéd.

Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

5 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szer. Május 18, 2016 8:41 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Név: Harmónia
Szint: jó kérdés
Ár: szintén
Leírás: Mina néhány nyugtató szavával, esetleg érintésével képes befolyásolni egy másik személy lelkiállapotát. Le tud nyugtatni például egy ideges állatot, megakadályozni, hogy az megtámadja őt, vagy valaki mást. A képesség természetesen könnyebben hat állatokra, de kétlábúakra is alkalmazható, minél értelmesebb az adott lény, annál több energiát vesz fel, hogy sikeresen sikerüljön a lelkületet befolyásolni. Ezzel nem vesz rá senkit, hogy azt tegye, amit akar, pusztán a frusztrációt szünteti meg, és kellemes, nyugalmasabb hangulatot okoz.

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szomb. Május 28, 2016 12:21 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Nos, mivel a Nachtrabeneknek alapból szokásuk az elmével babrálni így elfogadom, négyes szint, 2500 váltó, illetve hatos szinttől használhatod a hat értelmes fajon is (ember, a két tünde, vámpír, démon, nefilim).


_________________
"And who are you, the proud lord said, that I must bow so low."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

7 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Pént. Jún. 03, 2016 6:24 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Nohh üdv, agyaltam kicsit képességeken és ez lett belőle...

Név: Zsibbadás
Leírás: Mina a mágiája segítségével lelassítja ellenfele vérkeringését, így annak mozgása lelassul, szíve elnehezedik, ezzel egyértelműen akadályozva őt a harcban, s védtelenebbé is téve, mivel minimum jó pár perc kell, míg erőnlétét visszanyeri. Ezenkívül tagjait erős zsibbadás keríti hatalmukba, az áldozat pedig végül szédülni is kezd, amitől a mozgás megehetősen nehézzé válik. Ezúton engedély adódik a vámpírnak a támadásra, vagy ha úgy véli, a lelépésre.

Név: Szédítő tánc
Leírás: Mina pördül párat, ám ahelyett, hogy ő kezdene el szédülni, ellenfele tesz így. Az egyfajta illúziómágiának köszönhetően úgy érzi, mintha elképesztő sebességgel forogna körülötte a világ, sehogyan sem bír fókuszálni egyetlen biztos pontra sem, az irányokat eltéveszti, lassan már azt sem tudja, merre van a fent és a lent. Így meglehetősen le van fegyverezve, s jó amíg a varázs fennáll, meg utána pár percig csak támolyogni képes.

Név: Balladai homály
Leírás: Mina az árnyak erejét kiterjesztve egy körülbelül húsz négyzetméteres területen elvon minden fényt, teljes koromsötétet okozva az adott helyen. Így az itt tartózkodók nem látnak majd semmit, ő pedig elsurranhat, vagy, ha nem akarja, hogy kezdetben észrevegyék, rejtve maradhat, ugyanis ezt a sötét aurát nem csak maga köré terjesztheti ki, hanem messzebb is kissé, tőle függ, hova célozza be. Természetesen azért a fizikai manifesztációjának szükséges bizonyos közelségben, mondjuk látótávolságon belül lennie, annál messzebb már nem érhet a hatás.

Név: Camouflage
Leírás: Mina egy bizonyos időtartamra idéz magának egy álcázó aurát, melynek segítségével vészhelyzetben embernek látszik. Vámpírvonásai jelentősen enyhülnek, szeme színe alkonyrózsaszínből égkékre változik, halovány bőre egy kissé emberibb árnyalatot ölt, szemfogai is visszalakulnak emberméretűvé. Persze mindez csak illúzió.

Név: Lángoló tekintet
Leírás: Mina szeme elkezd fényesen világítani, úgy, hogy a vele szemben állót olyan mértékben kezdi vakítani a fény, hogy be kell hunynia a szemét, vagy elfordulni. Ezzel szemben Mina közben azt tapasztalja, hogy jobban lát, ugyanis a fény, mely belőle árad, megvilágít mindent, amire ránéz.

A szinteket és árakat a démoni írnok avagy bárki más felhatalmazott személy megítélésére bízom.

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szomb. Jún. 04, 2016 2:35 pm

Ciel Eisenschnittel

avatar
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány
Név: Zsibbadás
Leírás: Mina a mágiája segítségével lelassítja ellenfele vérkeringését, így annak mozgása felére lassul, szíve elnehezedik, ezzel egyértelműen akadályozva őt a harcban, s védtelenebbé is téve, mivel minimum két pár perc kell, míg erőnlétét visszanyeri. Ezenkívül tagjait erős zsibbadás keríti hatalmukba, az áldozat pedig végül szédülni is kezd, amitől a mozgás meglehetősen nehézzé válik. Ezúton engedély adódik a vámpírnak a támadásra, vagy ha úgy véli, a lelépésre.
Szint: 6
Ár: 3500 váltó
Emellett keríts egy Rotmantelt NJK-t aki ezt meg tudja tanítani, mert nagyon hasonlít az ő 4-es képességükre. 

Név: Szédítő tánc
Leírás: Mina pördül párat, ám ahelyett, hogy ő kezdene el szédülni, ellenfele tesz így. Az egyfajta illúziómágiának köszönhetően úgy érzi, mintha elképesztő sebességgel forogna körülötte a világ (De csak akkor, mikor már Mina nagyon gyorsan forog, így megszakítható, ha még időben megakadályozzák a forgásban), sehogyan sem bír fókuszálni egyetlen biztos pontra sem, az irányokat eltéveszti, lassan már azt sem tudja, merre van a fent és a lent. Így meglehetősen le van fegyverezve, s jó amíg a varázs fennáll, meg utána fél percig csak támolyogni képes. Használat után el kell telnie egy fél órának az ismétléshez.
Szint: 5
Ár: 3000 váltó
Emellett amíg pörögsz nem vagy képes varázsolni, csak ezt a képességet használhatod. 


Név: Balladai homály
Leírás: Mina az árnyak erejét kiterjesztve egy körülbelül húsz négyzetméteres területen elvon minden fényt, teljes koromsötétet okozva az adott helyen (Ő maga egy kicsit átlát rajta, valahogy úgy, mintha egy szövet lenne a szeme előtt). Így az itt tartózkodók nem látnak majd semmit, ő pedig elsurranhat, vagy, ha nem akarja, hogy kezdetben észrevegyék, rejtve maradhat, ugyanis ezt a sötét aurát nem csak maga köré terjesztheti ki, hanem messzebb is kissé, tőle függ, hova célozza be. Természetesen azért a fizikai manifesztációjának szükséges bizonyos közelségben, mondjuk látótávolságon belül lennie, annál messzebb már nem érhet a hatás. Az erős fényadó képességek vagy főzetek képesek megszakítani a képességet (Az erős valahol a hármas szint környékén van).
Szint: 3
Ár: 2000 váltó 

Név: Camouflage
Leírás: Mina egy bizonyos időtartamra idéz magának egy álcázó aurát, melynek segítségével vészhelyzetben embernek látszik. Vámpírvonásai jelentősen enyhülnek, szeme színe alkonyrózsaszínből ég kékre változik, halovány bőre egy kissé emberibb árnyalatot ölt, szemfogai is visszaalakulnak emberméretűvé. Persze mindez csak illúzió. Képes vagy fenntartani átlagban fél óráig, bizonyos szorító helyzetekben akár három óráig is, de után elfogy a mágiád. 
Szint: 2
Ár: 1500 váltó

Név: Lángoló tekintet
Leírás: Mina szeme elkezd fényesen világítani, úgy, hogy a vele szemben állót olyan mértékben kezdi vakítani a fény, hogy be kell hunynia a szemét, vagy elfordulni. Ezzel szemben Mina közben azt tapasztalja, hogy jobban lát, ugyanis a fény, mely belőle árad, megvilágít mindent, amire ránéz. Nem kombinálható a balladai homállyal. 
Szint: 2
Ár: 1500 váltó

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Pént. Jún. 10, 2016 11:42 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Név: Élő babona
Leírás: A varázs aktiválásakor Mina testét olyan aura veszi körbe, melynek köszönhetően valóban nem látszik a tükörben. Így gond nélkül megközelíthet valakit hátulról, aki egy ilyesmivel szemben áll, netán elosonhat mögötte, ha épp úgy tartja kedve, vagy legalábbis a szükség.

Név: Utánzás
Leírás: Körülbelül tíz másodpercig a vele szemben lévő egy darab ellenfél pontosan ugyanazokat a mozdulatokat hajtja végre, mint Mina. Ha a vámpír egy helyben áll, akkor a másik sem tud megmozdulni, ugyanis afféle bábként mozgatják, vagy épp, vonják meg tőle a mozgás lehetőségét. A varázst úgy lehet megtörni, ha a paralizált személy valamilyen fájdalmat okoz magának. Egy minimális mozdulatsorra képes csak, melyet nem a vámpír irányít, például egy nyelv- vagy szájszélharapásra. Ám ennyi is elég, hogy újra képes legyen mozgatni a saját tagjait.

A kitételek megint a fentebbiket... mondjátok, mennyit adjak meg és megadom Very Happy (előbb-utóbb biztos)



A hozzászólást Wilhelmina von Nachtraben összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 18, 2016 4:22 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

10 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szomb. Jún. 11, 2016 5:00 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Hali!

Név: Fehérmenyét
Leírás: Ez a kis állat letaglózóan cukin tud nézni, ezzel teljesen harcképtelenné téve bármilyen ellenfelet apró testméretének köszönhetően a legváratlanabbnak tartott apró helyekre is képes besurranni, ennélfogva onnan dolgokat megszerezni avagy szimplán csak áthatolni rajtuk, olyan helyeken, ahová kétlábú semmiképpen nem juthat be. Apró fogaival igen éles sebeket tud ejteni, és bár nyilván nem olyan erős, mint a nagyobb ragadozók, fürge. Szaglása kiváló, csendesen közlekedik. Így egész hasznos szárazföldi kémszolgálatként is funkcionálhat.
Télen tökéletesen bele tud olvadni a környezetébe, valamint bármely más fehér színű elemben, pl. homokban is észrevétlen. (Ha meg télen a nyakad köré tekere, nem fázol annyira.)

http://i.imgur.com/PMo9iQR.jpg
https://onhylandhill.files.wordpress.com/2015/12/thephotonaturalist-com.jpg



A hozzászólást Wilhelmina von Nachtraben összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 17, 2016 2:15 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

11 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Csüt. Jún. 16, 2016 3:32 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Név: Denevérfül
Leírás: Egy vörösopálköves fülbevaló, a lenti fekete része pedig hematit. Az egész ékszer mágikus bűvölésének köszönhetően viselőjének - már amíg viselik - élesebb hallást kölcsönöz, olyasmit, mint amilyen magáé a denevéré.

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/09/84/cf/0984cf0860fa55db79e0ba22a141deca.jpg

Felhasználó profiljának megtekintése

12 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Pént. Jún. 17, 2016 7:09 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
A menyét 2500 váltó lesz, a fülbevaló 3000 váltó.


_________________
"And who are you, the proud lord said, that I must bow so low."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

13 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szomb. Jún. 18, 2016 3:52 pm

Ciel Eisenschnittel

avatar
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány
Név: Élő babona
Leírás: A varázs aktiválásakor Mina testét olyan aura veszi körbe, melynek köszönhetően valóban nem látszik a tükörben. Így gond nélkül megközelíthet valakit hátulról, aki egy ilyesmivel szemben áll, netán elosonhat mögötte, ha épp úgy tartja kedve, vagy legalábbis a szükség. Csak hosszas használat igényel manát.
Szinte: 1
Ár: 500 váltó

Név: Utánzás
Leírás: Pár percig a vele szemben lévő egy darab ellenfél pontosan ugyanazokat a mozdulatokat hajtja végre, mint Mina. Ha a vámpír egy helyben áll, akkor a másik sem tud megmozdulni, ugyanis afféle bábként mozgatják, vagy épp, vonják meg tőle a mozgás lehetőségét. Amennyiben Minát megzavarják, persze a folyamat megszakad, és az áldozat ismét szabad lesz.

Ez nekem picit túl erős, az a pár perc nagyon sok. Vegyél le belőle. Illetve jó lenne valami kitörési mechenizmus, mert szinte azonnali halált jelent az ellenfélnek így a technika.

Felhasználó profiljának megtekintése

14 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szomb. Jún. 18, 2016 4:48 pm

Ciel Eisenschnittel

avatar
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány
Név: Utánzás
Leírás: Körülbelül tíz másodpercig a vele szemben lévő egy darab ellenfél pontosan ugyanazokat a mozdulatokat hajtja végre, mint Mina. Ha a vámpír egy helyben áll, akkor a másik sem tud megmozdulni, ugyanis afféle bábként mozgatják, vagy épp, vonják meg tőle a mozgás lehetőségét. A varázst úgy lehet megtörni, ha a paralizált személy valamilyen fájdalmat okoz magának. Egy minimális mozdulatsorra képes csak, melyet nem a vámpír irányít, például egy nyelv- vagy szájszélharapásra. Ám ennyi is elég, hogy újra képes legyen mozgatni a saját tagjait.
Szinte: 3
Ár: 2500 Váltó

Felhasználó profiljának megtekintése

15 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Kedd Aug. 09, 2016 6:54 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Név: Fúria
Leírás: Mina a kezei vagy bármi más használata nélkül, mindössze a pillái lebegtetésével megidéz egy kisebb mértékű szelet. Ennek mértéke persze a szint nagyobbságával együtt nő, és idővel már elég erős kis szélvész lesz belőle ahhoz, hogy egy kétlábúnak nehezére essen például továbbra is közelíteni felé vagy esetleg megállni a lábán. Úgy öt másodpercnek el kell telnie ahhoz, hogy a varázs aktiválódjon. Legmagasabb szinten a szél forgószéllé alakul, ami már fel is kaphatja picikét az illetőt s odébb teheti.
Szint: ?
Ár: ?

Felhasználó profiljának megtekintése

16 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Csüt. Aug. 11, 2016 5:19 pm

Fúria: Igen, öt másodperc nem kevés, ettől függetlenül ez a képesség így is mérhetetlenül erős, így sajnos el kell utasítsam. Alternatív ötletekre nyitottak vagyunk azonban.

Felhasználó profiljának megtekintése

17 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Szomb. Aug. 04, 2018 2:01 am

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Nos akkor hosszú idő után... Very Happy

Furie / Fúria

Mina elkezd csapkodni a szempilláival, rebegtetni azt, amit mágiával felerősít, így olyan erősségű szelet kavar vele, ami idővel már csapkodná az ablakot. Kis erősségen olyan szinten zavaró, hogy a kellő közelségben álló személynek pislognia kell, szeme kiszárad, esetleg könnyezni kezd, ahogy erősödik, úgy idővel már képes megállítani egy felé igyekvő ellenfelet, végül pedig majdhogynem lesodorni a lábáról. Fél percig használható.

Die Rote Wahnsinn / A vörös őrület

A vámpír ereje fogytán és erősen frusztrált állapotban képes utolsó energiájából feltornázni magát egy felgyorsult, adrenalindús helyzetbe, melyben dühe segítségével gyorsabban mozog és erősebben hajt végre bármit, amit végrehajt. Ez természetesen jobban fogyasztja az energiáját is, azonban a hatékonyságot növeli. Fél percig használható.

NEIN! / NEM!

Amikor Minát támadás éri, a NEM! szó rendkívül hangos, határozott és élénk felkiáltása következményeképp - természetesen mágia segítségével - egy fekete burok képződik körülötte, mely kissé áttetsző, hullámzó árnyéktömegnek tűnik, s visszaveri az őt ért támadásokat, a lövedékeket elirányítja maga mellett, ha pont szemből találják el, akkor pedig lepattannak róla. Magasabb szinteken az égést és egyéb mágikus löketeket is megállítja, végül pedig a szent támadásokat is. Tizenöt másodpercig használható. Amíg a varázs aktiválva van, a vámpír ugyanúgy tud mozogni, hiszen az árnyvédelem körbefolyik szinte a testén, nem szilárd anyag és nem törik, nem akadályozza a mozgásban. Más varázslatok végrehajtására is képes, azonban nyilván ettől jobban fogy a manája.

Nein, nein, nein! / Nem, nem, nem!


A fent említett sötét védőburok alkalmazása egy másik, szövetséges személyre, legfeljebb húsz méter távolságban Minától.

Nagelwachstum / Körömnövesztés

Mina meghosszabbítja és megkeményíti a körmeit mintegy tíz centiméter hosszúra, így azok afféle pengeként funkcionálnak. Közelharcban használatos fegyverek lesznek így, bele lehet vájni őket valamibe, mondjuk puha húsba, vagy éles vágásokat végrehajtani vele. Például egy-egy vastagabb madzag vagy vékonyabb kötél elnyiszálására is képes velük. A körmök vége teljesen hegyes, amíg ilyen állapotban vannak, így szúrásra is alkalmasak. Nem mellesleg ezáltal a vámpír vért fakaszt, melynek lenyalogatásával visszaszerez valamennyit elvesztett varázserejéből. Húsz másodpercig használható.

Schreigeist / Sikítószellem

Mina magas, érces hangon sikítani kezd teli tüdőből, mire a tíz négyzetméteren belül lévő lények igen erős fájdalmat tapasztalnak a fülükben, koncentrációjuk lassul és a fejükben is éles zúgást kezdenek el hallani. A képesség használata idejére nem nagyon tudnak mással foglalkozni, mint hogy minél távolabb kerüljenek a rémes hang forrásától. Amennyiben éppen valamiféle fizikai tevékenység közepette lenne az ellenfél, legyen az például fegyver támadásra emelése vagy fojtogatás, ezt abbahagyja és távolodni kezd. Legfeljebb húsz másodpercig használható.

Husch! / Psszt!

Mina illúzió segítségével egy tíz négyzetméteres körzetben el tud zárni mindenféle hangot a külvilág elől. Ami bent csattan, koppan, hangzik, csörren, akármiféle hangot kelt, nem jut ki ezen a burán, nyugodtan lehet beszélgetni, bujkálni, közlekedni, haditervet tárgyalni vagy egyéb tevékenységet végezni. Légzése sem hallatszik, sem léptei, és a burát képes magával vinni, mindig hozzá viszonyítva terjed, belőle indul ki. Fél percig használható.

Ich bin nicht hier / Nem vagyok itt


Mina illúziója segítségével érzékelhetetlenné teszi az általa kibocsátott hőt, így testmelege hiányában amennyiben nem látják és nem is hallják, láthatatlanná válik. Közelében ugyanolyannak érződik a levegő, mintha egyébként nem lenne ott semmi, azonban ő maga nem érzékel hidegebbet. Egy percig használható.

Árakat és szinteket mesélőkre bíznék ismét.

Felhasználó profiljának megtekintése

18 Re: Wilhelmina von Nachtraben on Pént. Aug. 10, 2018 1:25 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Fúria - Sajnos így is rengeteg hatásod van, ami az ellenséget megzavarja vagy cselekvésképtelenné teszi, ráadásul a szélmágia nem illik bele a vámpír profilba. Ez elutasítva.
Die Rote Wahnsinn - Mit jelent, az, hogy gyorsabban és erősebben? Mennyivel?
NEIN! - 15 másodperc rengeteg, legyen inkább csak öt másodperc vagy három támadás. Emellett eközben Mina nem tud semmi más varázslatot alkalmazni. Így 7. szint, 4000 váltó
Nein, nein, nein! - Nem használható egyszerre Minán és a csapattársán is. 7. szint, 4000 váltó
Nagelwachstum - Óránként egyszer, 5. szint 3000 váltó
Schreigeist - 8. szint 4500 váltó, viszont a húsz másodperc így is sok, legyen csak öt. Fél óránként egyszer.
Husch! - ez ötletes, 4. szint 2500 váltó
Ich bin nicht hier - Ezt nem igazán értem mire lehet használni, de gond nincs vele. 2. szint 1500 váltó


_________________
"And who are you, the proud lord said, that I must bow so low."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.