Tyrwel Ghlan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Vendég on Szomb. Feb. 27, 2016 11:37 pm

A holtpont


Az Ezüst Sasok újoncai a kora reggeli órákban még aludtak, mert az előző nap kiképzése minden erejüket felemésztette. Nem hitték el, hogy az őrzővé válás halálosan veszélyes. Húszan kezdték a kiképzést, de három gyenge fiút el kellett küldeni. Az elsőnek esés közben eltört a lába, a második futás közben kificamította a bokáját, míg az utolsó nem akart verekedni egy társával sem, így gyávasága miatt felmentették őrző tanonc kötelességei alól. Azt követte 7 ember, akik a sok futógyakorlaton, meg az utána következő ügyességi feladatokon estek ki. Tyrwelnek sikerült túlélnie ezeket a nehézségeket. Ha nem vigyázott volna magára, akkor felettesei minden bizonnyal habozás nélkül haza zavarják. Halkan nyílt a szálláshelyük ajtaja, szinte hangtalanul. Egy női alak osont be, aki harmincas éveiben járhatott. Tekintetével szemrevételezte az újoncai cuccait, annak állapotát és rendezettségét. Elégedett volt párral, azonban a többiekéről nem lehetett elmondani. Mikor a szoba közepére megérkezett, akkor szólalt meg hangosan, parancsolva.
- Ki az ágyból! Sorakozó! - telt meg a hangjával a nagy szoba, mire az alvók hirtelen kipattantak, hogy eleget tegyenek a keménykezű nő szavainak. Gyors öltözködés következett, majd utána a gyülekezés. Feszengtek a megfelelő helyükön, miközben a kiképzőjük szeme úgy csapott le rájuk, mint a rétisas a nyúlra.
- Nem vagyok megelégedve. - szólalt unottan hozzájuk, mire a csapaton jól láthatóan átsuhant annak gondolata, hogy csak ezt fogják gyakorolni a mai napon. Tyrwelen állapodott meg a felettese lélektükrei, mert nem rendelkezik olyan nagy izomzattal, mint a többiek. Feltűnt neki a fiatalon, hogy ajkain még ott van az a halvány mosoly, amit arról az átkozott pártól hozott, akik gyermekkori barátai voltak. Szíve mélyén szimpatikusnak találta, azonban vezetőjükként nem engedhetett meg magának hasonló luxust.
- Tyrwel miatt 10-szer fogjuk ezt a felkelést megismételni, mert ő viccesnek találta! - rögtön haragos szemek kereszttüzébe került, miközben a következő utasításnak tettek eleget.
-Be az ágyba! - az egész újonc had morogva, mint a bolhás kutya visszaballagott a helyére, levetkőztek, majd befeküdtek az alvóhelyükre. Lin kiképző egy darabig nézte őket, aztán kiverte őket az ágyból megint. Az előzőhöz képest sokkal jobban teljesítettek, azonban felettesük nem dicsérte meg őket. Így játszadozott velük, míg le nem tudták 10-szer, de a végére senki sem volt hajlandó mosolyogni.
- Jól van! Ebéd! - adta meg nekik a pihenést, azonban szépen csapatként kellett vonulniuk az étkezőbe. Természetesen a felettesük velük tartott, mert ő sem reggelizett. A saját étkezőjük két részre volt osztva, a veteránok és kiképzés alatt állok részlegére. Lin szemével elbúcsúztatta a kiválasztottját, majd ment a helyére. A csoport tagjai csak erre vártak, hogy eltűnjön a kiképzőjük felügyelete. Tyrwel hiába kapta meg a saját adagját, mert rögtön lefogta kettő csoporttársa, majd Hlarnel bemosott neki egy nagyot.
- Te hülye! Kis senki vagy! Miattad kellett annyiszor megcsinálnunk. Ne aggódj, a részedet elosztjuk magunk között. - riválisa megindította az öklét, hogy elintézze a büntető feladatot. Összegörnyedt az ütéstől a lenézett, majd a földön kötött ki. Sáros csizmát kapott a szájába, aztán otthagyták vergődni. Az ebéd végére megérkezett a kiképzőjük, aki így szólt hozzájuk.
- Fél óra múlva iszap gödörnél találkozunk! - csapattársai jóllakottan indultak el a szobájuk felé, miközben hurcolták magukkal a mosolygóst. Tehetetlenül tűrte társai meghurcoltatását, annak ellenére, hogy szinte alig volt ereje, mert nem evett. Készülődés után felsorakoztak időben az említett helyen, mikor Lin odamasírozott hozzájuk.
- A mai feladat a győzelem, mindenki felett. Az nyer, aki talpon marad, aki pedig elsőként esik ki, azt azonnal hazaküldjük.
Az első párosítást a vezetőjük kialakítja, hogy azok először mérkőzzenek meg egymással. Tyrwel összekerült egy barna haj elffel, aki elvileg egy kovács fia. A nevét nem jegyezte meg, de tudta jól, hogy nagyon szívós és elvileg olyan az ütései vannak, mint megvadult bivalynak. Hamarosan  megkapták a sípszót, ami a küzdelem kezdetét jelentette. A sárban fura volt lépdelni, azonban neki különösen kimerítő. Az éhség gyötörte, de belül a harag fűtötte. Szemében megjelent egy olyan kifejezés, mint ha tudná aki utat a jelenlegi helyzetben. Első pár ütésváltásnál elhajolt a barna hajú elől, ám még mielőtt felfogta volna, hogy mi történik, akkor egy másik személy keményen megütötte őt. Az ütéstől rögtön eszébe jutott a riválisa, aki a mostani akció miatt megint rajta nevetett. Egy pillanatra körülnézett, ahol pár gyenge társa a sárban feküdt. Nem volt ideje megszámolni, mert rátámadtak mindketten. Ellenkezett ellenük keserű arckifejezéssel, mérges kinézettel. Nem tudott erősen odavágni nekik, s rögtön Hölgyököl gúnynevet aggatott rá Hlarnel. Hamar kifektették, de Tyrwel makacssága miatt többször felállt, míg úgy össze nem verték, hogy moccanni sem tudott. Egy óráig tartott a küzdelem, s az egészet a riválisa nyerte meg. Akkor még örömében belerúgott kettőt a kis senkibe, ám Lin nem szólt semmit.
- Tűnés mosakodni, s ruháitokat mossátok ki! - adta ki a parancsot, aztán lelépett a saját dolgait intézni. A csoportja minden tagja ott hagyta, mert a reggeli miatt dühösek voltak rá mindannyian. Lassan beesteledett, majd eleredt az eső. Pontosan a kövér cseppek keltették fel, ahogy az arcára zuhanyként érkezett a víz. Teljesen le volt törve a mai nap eseményei miatt. A gyomrában lévő szörnyeteg követelte a saját jussát, azonban a kiképzőtéren nem futnak ételek maguktól. Az átázott és sáros ruhája miatt fázott, sőt didergett. Megpróbált mozdulni, de a teste ezt ezernyi fájdalommal jutalmazta meg. Felordított a fájdalomtól, s reménykedett abban, hogy nem hallotta meg senki. A földről próbált meg felállni, de mindannyiszor összecsuklott és fájdalmának ereje csak növekedett. Megoldásképpen sziszegve indult el a földön kúszva akár egy csúszómászó. A szállása felé haladt, az Ezüst Sasokhoz, hogy megmosakodjon és valahogy aludjon valamit reggelig. Feje egy egészséges fűcsomóra esett rá. Az éjszakai őrség egyik oszlopos tagja talált rá, aki hívott segítséget. Hamar egy puha ágyban találta magát, s nem a sajátjában. A szoba sem volt neki ismerős, kettőt pislogott, mikor az ajtó nyílni kezdett. Hamarosan megpillantotta Lint, a kiképzőjét és rögtön illetlenségnek érezte, hogy az ágyában fekszik. Fájdalom hasított belé, másik részről darabosan mozgott.
- Te meg hová készülsz?! - vonta rögtön kérdőre Tyrwelt, aki újra megállt. Fogalma sincs, hogy miért itt kötött ki? Nagy nehezen ránézett a másikra, aztán válaszolt.
- Mert nem ez az én fekhelyem. A csoportommal kellene lennem nem? - kérdezett vissza, majd várakozott. Egy darabig kínos csend ül  a szobán, s a fiatal izmai pattanásig feszülve. Felrémlettek neki a vereség képei, a megalázások és a többi, ami eddig történt vele.
- De ott, azonban nézz magadra. Használhatatlan és gyenge! - csapott le a nő szava, mint a villám az égből. Ha eddig reménykedett a fényben, akkor most teljesen elvesztette a hitét. Fejét lejjebb hajtotta, s rögtön kezdte magában fontolgatni az elküldést. A fiú elnézte szoba berendezését, de tekintetét még mindig a föld felé hajlott, mint egy örök vesztesé. Elindult felé Lin, majd leült az ágy szélére.
- Jelenlegi helyzetedben nem tudsz semmit sem tenni! Törődj bele! Ha meggyógyulsz eldöntöm a sorsodat, de addig itt biztonságban leszel. - közölte vele a színtiszta valóságot, ami teljesen valós pofonként csattant a lelkében. Lassan bizonytalanul visszafeküdt, miközben azon gondolkozott, hogy mennyi idő alatt fog meggyógyulni? Ezután nem maradt más, mint Lin egy jó tanáccsal szolgáljon neki, de ezt szintén azt a kemény modorával adta elő.
- Halld hát szavam fiú! Válj erősebbé, vagy a farkasok széttépnek, amennyiszer találkozol velük. Ne csak túlélni akard, hanem dolgozz keményen! Itt nem holmi nyeszlett férfiakra van szükségünk, hanem biztos tünde karokra, akire lehet építeni a védelmet és egyebet. Erősödj meg, járj túl az eszükön. Szerinted én miért vagyok még itt nőként? Mert szépnek tartanak? Nem! Ne lazsálj! Szedd össze magad! - kifújta Lin a levegőt, majd felállt. A földön elkészített ágya felé lépett, de még egyszer visszafordult felé. Mindketten egymásra szegezték a tekintetüket, míg a nő keményen nézett rá, addig Tyrwelé egy elveszett Tündéé. A nő bosszúsan félrenéz, mert jól látta, hogy szavai mit sem értek. Az alvás mellett döntött hamar. A sérült pedig egész éjszaka csak tipródott, mint egy hajótörött a tengeren. Reggel aludt csak el. Egy hétig vendégeskedett a felettese szobájában...
...Mikor este megékezett a kiképzője, akkor ágyon kívül fogadta, immáron saját lábán állva. Lin tekintete kérdőn nézett rá.
- Tele vagy kék és zöld foltokkal. - vágta oda a szavakat, mint a gyors késdobáló a késeket a céltáblára.
- Nem érdekel! Megoldom. Nem adom fel! - szólalt meg,  egyben adta tudtára, hogy készen áll tovább lépni. Tyrwelnek a szeme izzott a bosszútól, mert meg szeretné ismertetni riválisával a vereség ízét. Felettese elégedetten méregette őt, majd magához vette a beszéd jogát és élt vele.
- Úgy legyen, még élsz. Légy határozott, legyen célod! Célok nélkül nem lehet élni! - mondta neki, amit az újonc megjegyzett magában. Tudta jól, hogy nem csak most fog még csalódni és kudarcot vallani, de tovább kell lépnie.
- Távozok. - próbálta ki a fiú eme határozottságot, ami a kiképzőjének igazán tetszett. Megindult kifelé, aztán bezárta maga mögött az ajtót. Mikor előre tekintett, akkor Hlarnellel állt szemben.
- Lám, ki van itt fiuk! - szólt a többinek, akik éppenséggel este keresték a bajt.
- Hagyjatok békén! - Tyrwel hangja hideg volt, akár a vérre éhező acél. Tekintete gyűlölettel, haraggal és tenni akarással volt tele. A másikat megrémítette kissé, de az falhoz nyomta a szerencsétlent.
- Mi többen vagyunk te meg egyedül! Fogd be a pofád! - nyilt az ajtó, s kitekintett kiképzőjük.
- Itt meg mi a fene folyik?! - vonta kérdőre őket, mire az a válasz érkezett.
- Semmiség – már indultak vissza a helyükre, mert nem akarták felmérgesíteni a felettesüket.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Laura Nendel on Hétf. Márc. 07, 2016 7:17 pm

Á, igen, Szőke, aki nem tökéletes, nincs a ranglétra elején, igen! Számomra mindig is nagy pozitívumot jelent, ha a karakter nem áll a kezdetek kezdetén a csoport elején, és mint itt olvashattam, Tyr abszolút nem volt egy alfa - pirospont a részemről. Volt pár igencsak szórakoztató rész, amin jót vigyorogtam (Hölgyököl, igen jól hangzik, ez speciel nagyon tetszett, na meg a "nem futnak ételek maguktól" - ennél kis híján hangosan felnevettem a szituáció ellenére is). Kifejezetten érdekes volt olvasni, hogy szegény Tyrwel ennyire alul volt, hogy így piszkálták, és azzal a tömörséggel, ahogy írtál, a Lin okozta változás is hatásosra sikeredett. Szép első munka!

Két dolgot viszont megjegyeznék, és még mielőtt megijednél, nem, nem súlyos! Csak egy apró figyelemfelhívás Very Happy
Az első, ez szőrszálhasogatás, elismerem: a fájdalom háromszor szerepelt egymás után elég közel, ezt leszámítva én nem tapasztaltam szóismétlés, és ez egy újabb pirospont (ez viszont nagyon kiugrott a közelség miatt - ebben az esetben lehet kín, szenvedés, sajog, vagy éppen valamilyen körülírás).
A második: a színezés. Tudom, fárasztó mindenkihez külön színt használni, de javaslom, hogy vagy mindegyik szereplőt külön színezz, vagy legyen Tyrnek egyetlen színe, a többieknek meg egy, de elfedtől eltérő, vagy pedig az összes beszélgetés egyező színű legyen. A végén volt egy elcsúszás, ami egy pillanatra összezavart Very Happy

Mivel ez az első élményed, természetesen tárgyjutalomban részesülsz:
Név: Emlékek amulettje
Ár: 700 váltó
Leírás: Tyrwel bőven elegendő gyűlöletet és bosszúvágyat gyűjtött össze, hogy ez a kis, fekete, szépen megmunkált faamulett megőrizze az akkori érzéseket. Aktiválva 15 másodpercig visszatér a régi harag, és ennek következtében fizikai erőd némileg megnövekszik. A használat után 2 óráig pihentetni kell.

Mindemellett a szokásos dolgokat is megkapod: 100 tp-vel lettél gazdagabb, valamint 1000 váltóval súlyosabb a pénztárcád.
avatar
Laura Nendel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 93
Join date : 2016. Feb. 14.
Tartózkodási hely : Ahol pénzt szimatolok

Karakter információ
Kaszt: Kém
Szint: Amennyi szükséges
Tapasztalat:
333/333  (333/333)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Vendég on Vas. Márc. 27, 2016 3:46 pm

A kőbe vésett akaraterő


A kora reggeli órákban ébred fel Tyrwel, egy kellemes pihenés után.  A tegnapi edzése kemény és kíméletlen volt, de ma, az már a múlté. Az eligazításra emlékszik, s mélyen gyökeret vertek Lin szavai az elméjében. Ez az utolsó napjuk, mikor még újoncoknak nevezhetik magukat, ha pedig megélik a holnapot, akkor őrzők lesznek. Az ágya szélén ül, s beletúr hosszú, aranyló hajába, aztán feláll. Rögtön meglöki őt egy kíméletlen váll, ami Hlarnelhez tartozik.
- El az útból féreg! – hangja öntelt, mint ha ő itt magasabb rangban lenne, mint a többiek. Tyr nem tesz ellene semmit, csupán egy biztató mosollyal válaszol, amire riválisa nem tud mit vele kezdeni. Körülnéz, látja a többiek készülődését a nagy vizsgára. Egyesek tördelik a kezüket, vagy az ágyuknál köröznek türelmetlenül. Mások ülnek, de izgalmukban, a tökéletesen eligazított ágyukat rendezik, mint ha nem lennének megelégedve az eredménnyel. Akármerre figyel, a két szeme világa hamar felismeri ezeket a rejtett mozdulatokat társainál, még Hlarnelnél is, mert ökölbe van szorulva a keze.  Hozzálát öltözködni, majd elrendezni az ágyát. Végezetül a haját igazítja meg, hogy jól nézzen ki, azonban vetélytársa rögtön illetlen szavakkal bombázza.
- Hiába cicomázod ki magad, mert csupán martalék maradsz, akit könnyen elsöpörnek! Csak nézz magadra, Hölgyököl! – gúnyos szavak, amire Tyr szintén nem ad választ. Az ellenlábasa erre dühösen beleüt egy közelebbi ágy támlájába, miközben megannyi halk szitokszó távozik ajkairól. Ez az utolsó próbálkozása azon a napon, mert az ajtó nyitódik, és mindenki által ismert Lin bejön. Az egész társaság tudva dolgát, félbehagyják izgalmukban végzett cselekvéseiket és az ágyuk mellett sorakoznak fel. Kihúzott testtartással áll az osztag, amit a nő ellenőriz. Nem szól semmit hozzájuk, csupán közelít az arcukhoz, hogy azok mit reagálnak rá? Szerencsére állják a kiképzőjük kemény tekintetét, ezért jutalomként megkegyelmez nekik.
- Pihenj! – szól a parancs, ami úgy süvít végig a szobán, mint egy jeges szél. Egyszerre mozog a csapat, hiszen a 8 együtt töltött év összekovácsolta őket. Megköszörüli a torkát a nő, s fejből létszám ellenőrzést végez. Sorban mondja a neveket, amire érhető hangos válaszok jönnek. Természetesen hiányos a létszám, mert  az éjszaka során párnak inába szállt a bátorsága. Miután végez ezzel a feladattal, akkor következik a beszéde.
- Nagy nap ez számotokra, mert ez az utolsó újoncként eltöltött napotok. Azonban, hogy ez megtörténjen ki kell állnotok egy vizsgát, amit kivétel nélkül végig kell csinálnotok. – megáll egy pár pillanatra, hogy ezzel fokozza a hatást, aztán folytatja a lelkesítést.
- Holnaptól mindannyian őrzők lesztek, akik fontos tagjai a tünde társadalomnak. A ti és a mellette lévő társaitok vállán nyugszik a jövő. Ha fajunk tovább akar élni, akkor meg kell mutatnunk, hogy nem vagyunk gyengék, akiket sárba tiporhatnak. Legyünk mi a töviseik, amibe ők belelépve fájdalmas időket éljenek át. Erősek vagyunk! – tekint végig szép szemeivel, s titkon találkozik a kedvencével, Tyrével. Ha ketten lennének a szobában, akkor külön mondana neki pár jó tanácsot. Jelen helyzetben nincs esélye rá, de talán később megejthetik.
- Tíz perc múlva mindenki legyen ott a barlang bejáratánál. Aki ott nem jelenik meg, az búcsút inthet őrző pályafutásának. – fejezi be a beszédét, aztán távozik. Utána nagy zsivajgás támad a szobában, ahogy elkezdenek egymással beszélni a szobában tartózkodók. Vannak akik lehajtott fejjel távoznak, mert inkább döntenek az élet mellett. Legtöbben csak lenézően nézik őket, ám azok szó nélkül távoznak. Lin a kapuban várja őket, aztán hivatalosan tiszti mivolta miatt útnak ereszti őket. Öt perc múlva, mindenki magához veszi a fegyverét a raktárból, majd  a barlanghoz való séta hosszadalmas öt percnek tűnik.
A kiképzőtér legtávolabbi pontján található a vizsga hely, amit a veteránok a Végzet Szájának neveznek. Aki most őrző, azok lenn jártak már egyszer, de sosem beszélhetnek az élményeikről senkinek. A kiképzőjük ott várja őket jó pár katona társaságában, akik a biztonságért fognak felelni. Az újoncokon kisebb fokú feszültség jelentkezik, csak a kivételesek tudják csak elmaszkírozni valódi érzéseiket. Lin végignéz a fölfegyverkezett társaságon, s belül örömmel tölti el a látvány. Mondhatni az ő gyermekei, s ha élve kijutnak, akkor kiképzőjük páratlan képességét fogják hirdetni, mint oly sokszor az évek során.
- Itt álltok a lehetőség előtt, hogy megmutassátok, hogy milyen tündék vagytok! Csak pár dolog van, amit tisztázni akarok veletek! – hallatja a hangját, s mikor minden tekintet rá szegeződik, akkor feltárja előttük a részleteket.
- Öt perc eltolással mindenkit beküldünk a Végzet Szájába. Egyetlen egy feladat van! Keressetek apró kristályokat, s hozzátok őket ki. Valamint éljétek túl! Csak abból válhat teljes tagú őrző, aki hoz egyet. Akinél nincs, attól elég hamar megválunk. Ráadásul, ami odabent történt veletek azt senkinek sem mondhatjátok el a katonaság kötelékén belül – magyarázza el érthetően az egész lényegét. Következő lépésként elmondja a sorrendet, hogy ki megy be először és ki utoljára. Mondani sem kell a kedvencét rakja be végére, míg előtte eggyel Hlarnelt. Mikor megvan a sorrend, akkor lassan elkezdődik a vizsga. Egymás után fogyatkoznak a kinn található emberek, míg végül csak Tyrwel marad, Linnel. Jelez kedvencének, hogy menjenek távolabb, mert nem szeretné, ha mások meghallhatnák beszélgetésüket.
- Fiú! Vajon most mi a célod? Mi hajt téged? – hangja lágyabb a szokásosnál, miközben tekintetére kiül a kíváncsiság. A megszólított férfi mély csendben áll, aztán válaszol a kérdésre.
- Az, hogy őrző legyek. Fontos tagja a tünde közösségnek – halvány, elégedett mosoly érkezik a női nemtől, miközben az előtte levő vonásait nézi szórakozottan.
- Hlarnelnek biztosan sikerül, de vajon veled mi a helyzet? – Tyr értetlenül néz a szavak hallatán. Nem tudja, hogy miként jön ide vetélytársa és annak a vizsgájának eredménye. Rájön nehezen, hogy ez csupán egy apró fortély a kiképzője részéről, amolyan kisebb vizsga.
- Cseppet sem érdekel az a idióta. – jobbára a felettese egy hamisítatlan somolygással reagál rá. Mikor befejezi a vigyorgást, akkor még egy utolsó jogán ennyit mondj.
- Halj meg, s térj vissza közénk testvérünkként! – ejti ki a szavakat immáron Lines keménységgel, de szemében lágy tekintettel. Megérinti Tyr vállát, aztán az ott található katonák szintén jól értsék szavát, a következő repül ki ajkain.
- Indulj! – a szólított határozott lépésekkel halad a barlang szájához, aztán vissza sem nézve tűnik el a sötétség birodalmában.
A fény után, egy rövid átmeneti szürkeséget észlel, míg végezetül be nem lép az örök feketeség birodalmába. A hely méreteit így képtelen látni, azonban egy öt perc múlva a kardja segítségével próbálja felmérni mozgásterét. Feje fölött hiába nyújtja az égbe, mert nem ütközik bele semmibe. Két oldalt meg olyan két kardnyi távolságot mér, bár nem biztos benne, hogy egy vonalban sikerült maradnia méricskélésnél. Elvétve szándékosan a fal mellett halad, ám fogalma sincs, hogy merre tart. Egy laza séta után kezd keskenyebbé válni a járat, valamint egy-egy élesebb kavicsot észlel tapintásával. A járat végül két méteresre szűkül minden irányban. Tapogatózva halad, mert egy-egy gyökérdarab útban van és semmiképpen nem verné bele a fejét. Megérkezik az első fejtörőhöz, ami rögtön öt lehetséges utat kínál fel neki. Távolról az egyik járatból női sikítás hangja jut el hozzá, ami a mélázásából felébreszti. Az időnek érzékelését elvesztette ebben a sötétségben, s most kezdi átjárni a félelem első lehelete. Közelebbről aztán fémek találkozását hallja, ahogy beszélgetnek egymással. Bizonytalanná válik, de jól tudja, hogy nem fordulhat meg. Végül a harmadik utat válassza jobbról számolva. Elindulva rögtön észreveszi, hogy amin elindult, az jobbra fordul, majd lefelé, végül balra. Ez aztán két felé osztódik, de itt inkább azt választja, amelyikből nem érkezik orrfacsaró bűz. A sok kanyar és járat, tökéletesen ellopja tőle az irányok érzékelését, magyarán teljesen eltéved. Most hol van egyáltalán? Ha ez nem lenne elegendő, akkor kezd éhessé válni a sok sétálástól. A határozottságát, s a cél elérését kikezdi a föld alatti élet. Magányos, senki sem fog rajta segíteni, ha bajba keveredik. Motoszkálást hall a közelben, azonban a barlangban a hangok másképp viselkednek, ezért válik becsapóssá. Megragadja a fegyverét, aztán egyszer az egyik irányba szúr, aztán a másikba. Csak a levegőt találja el vele, így fájdalmasan felsóhajt. Éhes és szomjas, ráadásul a fáradtság kezd eluralkodni rajta.
~ Pihenek tizenöt percet, aztán megyek tovább ~ gondolja magában, aztán lehunyja szemeit és álomba szenderül.



Elathában csak a szokásos élet zajlik. Mindenki végzi a maga feladatát. A munkások a földeket művelik, hogy a nap végére piszkosak, olykor büdösek legyenek. A biztonságért a Városőrség és a Névtelen Árnyak felelnek, legfőképpen a Feneketlen Száj nevű helyen, ami a Holdszentély előtt található. Egy holdpap beszélget egy növendékkel.
- Többé ne forduljon elő, hogy aljasan viselkedel a társaiddal. A mostani büntetésed, hogy a nap végéig megtöltöd a szentély víztároló hordóit. – szól fegyelmező hangnemben a hold-csókolthoz, akit Blythe Linwoodnak neveznek. Ahogyan elfordul a méltóság tőle, úgy a sötét tünde szépség grimaszokat vág. Egyszer visszafordul a szentélyt igazgató személy, hogy a közeli őrnek szóljon.
- Kérem, legyen gondja, hogy e növendék teljesítse a büntetését. – a katona tiszteleg, ezzel jelezve, hogy érti a feladatát és egyben sunyi vigyor jelenik meg. Nem csúnya a nő, igazán formás teremtés. Megnyalja a szája szélét, amit természetesen Blythe észrevesz. Farkasszemet néz a Városőrség tagjával, közben a társát egyáltalán nem érdekli e lezajló jelenet. Morog egyet a férfi felé, aztán jobbnak látja a pap kívánságát teljesíteni. Elindul a két vizes vödörért, aztán jelezve a katonának mutatja, hogy segítsen neki lejutni a ciszternába, ahonnan a vizet fogja vételezni. Természetesen segít, s egyszer kíséri el, míg a többinek el nem mondja, hogy mi a dolga a hold-csókoltnak. A fiatal nő így szakadatlanul szinte, ám olykor megpihenve tölti fel a szentély víztároló hordóit.


Arra riad fel Tyr, hogy valami hozzáért a lábához. Reflexből szúr abba az irányba, s mélyed bele valamibe. Rögtön kibírhatatlan bűz kezd áradni onnan. Az a valami mozog, sokkal inkább az utolsó tusáját érzi, ahogy az élet kezd kiszállni belőle. Elkapja a hányinger , sőt mivel eléggé ingerli, ezért elhányja magát. Jobbnak találja eltávolodni a tetemtől, mikor megbizonyosodott róla, hogy az a furcsaság nem él. Eddig ez az egyetlen veszélyforrás, amivel találkozott életében. Tovább indul, mert ez a lény elállta az egész visszafelé vezető utat. Halad előre újult erővel, s a harc során felszabadult adrenalin dolgozik benne. Érzékei élesebbek, legalábbis a tapintása, szaglása és hallása. Ezen a helyen ezeket képes hasznosítani. A járat végül furán felfelé indul, legalábbis úgy véli magában az őrző-jelölt. Nemsokára szürkeséget pillant meg előtte, ahol van egy kis fény. Ez kicsit örömmel tölti el, hiszen órák óta a feketeség birodalmában botorkált. Közelebb érve meghallja a víz csobogását, ami újabb reménységgel tölti el. Mikor kiér és megpillantja a halvány fénynél a kisebb patak vízesését, akkor odamegy, hogy igyon belőle. Mohón iszik, hiszen szomjúsága kezdett nagy méreteket ölni. Tiszta víz és iható, azonban a szeme sarkában megmozdul egy árny. Hangtalan, s alig tudja kivenni alakját. Gyorsan lemossa az arcát, mikor a keze beleakad egy pókhálóba, amivel szinte jelzéseket küld a gazdájának. Pillanatok alatt támad az a lény, hangtalanul kivitelezve az egészet. De csak ekkora közelségből látja, hogy akkora pókkal van dolga, mint saját maga. A pók viszont ahelyett, hogy pókfonállal támadna, a két első lábát használja. Az egyik elől elhajol, de a másik felsérti a vállát, amit olyan élesnek érez, mint a saját pengéje. Fogát összeszorítva támad vissza, ami szerencsére egy rövid megfutamításra ítéli a lényt. Kiszabadul a fonalból, hogy végül védekező állást vegyen fel. Próbálja követni a szemével azt a halvány körvonalakat, amit érzékel a lényből, azonban eltűnik. Úrrá lesz a pánik, hogy nem látja küzdőfelét, és fogalma sincs, hogy mire készül. Lép egyet előre, aztán megbotlik egy volt társa testében. Elesik, s mint ha a szörny érzékelné védtelenségét, akkor újra támad, azonban a földön feküdve nehezen védi meg magát ellene. Újra belé szánt az a hegyes első láb, két újabb sebbel gazdagítva Tyrt. Nem halálosak, de vérzik. Növeli benne a félelmet, a reménytelenséget. Feltápászkodik, s a fájdalommal dacolva  próbál védekezni. Beleszúr a combjába a pók, de viszonzásképpen egyik szemétől szabadítja meg azt. Éles visító hang jön ki belőle, miközben az újonc férfi féltérdre esik. Mindenhol fáj, ahol megsebesítette a bestia, teljesen veszettnek tűnik helyzete.
~ Fiú! Vajon most mi a célod? Mi hajt téged? ~ emlékszik vissza e szavakra, amire jelen helyzetben képtelen válaszolni. A küzdelemben pillanatnyi szünet áll be. Nem lát neki ellátni a sebeit, mert azzal valószínűleg az életétől búcsúzhatna el.
~ Halj meg, s térj vissza közénk testvérünkként! ~ rémlik fel benne a másik mondás, miközben folyamatosan hárítja a támadó lényt. Sikerül bevinnie két szúrást a potroh részén, amitől visító hang terjed szét ezen harcszíntéren.
~ Kard, kard és kard! ~ szólal meg egy hang a legmélyebb részéből, amit olyan hangosan hall, mint ha valaki a fülébe beszélne.
~ Vár rád valahol! Csakis rád! ~ Tán a vérveszteségtől képzeli a hangokat a fülébe, vagy egyéb okok miatt. Harci kiáltást hallat, mint aki felkészült a halálra. Utána gondol újra az ereklye megtalálására, ami most már kellemesen melengeti lényét. Azzal minden gondja megoldódna. Valójában először észre sem veszi, hogy az éhségét és fájdalmát kicsit kizárta lényéből, sőt félelme egy részét, ami eddig akadályozta a mozgásban. Egész lényét a reménység sugara tölti fel. Támad a hálót szövögető, de kitér az útjából, aztán hárít kettőt. Elgurul oldalra, aztán ösztönösen reflexből kettészeli a puha potrohot. Szellem, megvadulva még egy őrjöngő vagdalkozásba kezd, azonban nincs annyi erő, hogy teljesen felsértse a férfi bőrét. Gyorsan kifolyik a pókból az élet, így győztesen kerül ki az újonc. Végezetül elesik meggyötörten és fáradtan Tyr. Piszkos ruhájából készít magának kötéseket, aztán dolga végeztével elsötétül egy időre a világ. Mikor felébred, akkor a kardja segítségével levágja Szellem fejét. Éppen visszafelé indulna, mikor megpillant egy kristályt, ahogy gyengén megcsillan a barlang falán. Elrakja a zsebébe, aztán a fejet magával húzva indul kifelé. Visszafelé úton többször eltéved, s körülbelül ugyanannyiszor áll meg pihenni. Tán a Végzet Kegyelmének köszönhető, hogy végre rátalál a kijáratra. Nagyon leharcoltan érkezik ki, két nappal később. Az ottani őrök mikor megpillantják mit cipel magával, akkor rászólnak.
- Állj! Mit cipelsz magaddal? – azonban válaszolni valahogyan nincs kedve, csupán a pókfejet felmutatja, akik nyelnek egy nagyot.
- Ne mozdulj! Szólunk a tisztednek! – Tyr csupán fáradtan nekidől a barlang falának. Nem kell sok idő, hogy Lin megjelenjen és minden további nélkül odasiessen hozzá.
- Ez meg mi? – vonja felelősségre, hiszen a feladat nem ez volt.
- Csak, egy kis ráadás – szól keserűen az őrző-jelölt, majd a zsebébe nyúlva kihúzza a kristályt. A nő elmosolyodik, aztán szól hozzá.
- Üdvözöllek közöttünk testvér! – hangja lágy, kifejezetten testvéries. Érezni lehet benne, hogy most már egyenrangúnak tekinti.
- Azt tudtad, hogy három napig voltál oda? – válasz nem érkezik, mert az őrző a fáradtságtól újra elszenderedik. Lin egyik őrt megkéri, hogy a ritka pókfejet vigye a bölcsekhez, akik megállapítják, hogy mit talált Tyr. A másiknak a segítségével viszont Lin szobájába cipelik. Ügyes gyógyítók veszik kezelésbe. Sokáig pihen, addig a öregeknek sikerül azonosítaniuk a fejet. Megküldik a választ, hogy egy ritka barlangi pókfaj az, ami ember méretű, azonban veszélyes. Tudományos nevén Szellem, mert hangtalanul támad, és az első két lába olyan éles, mint a kard. Szóval, aki a bestia fejét elhozta az kivételes teljesítményről tett tanúbizonyságot. Egyenesen kapitányi rangot érdemel.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Laura Nendel on Szer. Márc. 30, 2016 5:52 pm

Ahogy ígértem, szerdáig rendezem ide való adósságomat, és meg is történt! Very Happy

Jó kis reggeli olvasmány volt, rendesen felpörgette fáradt ébredésem, elűzte a suliban lévő unalmas egy órácskám álmosító hangulatát, mert ez igencsak izgalmas volt. Ami személyes vélemény, hogy nem kifejezetten szeretem a kiskedvenceket, ha valakit külön kiemelnek - Lin nem az a fajta, a szöveg valahogy enyhe negatív érzést keltett bennem, de ez nyilvánvalóan nem a te hibád. Bizonyára ez csak egy beégett valami, amit a suliból hozok magammal ^^"
Mindenesetre a tanítvány szót egész nyugodtan lehet használni Tyrwelre, még akkor is, ha magasabb rangba kerül, mint mondjuk Lin, elvégre akkor is a tanítványa volt. Ilyenkor már nincs is meg ez a rossz érzés Very Happy
Lin lelkesítő szövege valóban lelkesítő volt, ha az újoncok helyében lettem volna, pár percig bizonyára én is buzgón mentem volna a végső megmérettetésre, de így utólag belegondolva, hogy miféle borzalmakat kell átélnem ebben az esetben... Hátőőő... Inkább kihagyom. Very Happy Amire még felfigyeltem Linnel kapcsolatban: ne mondja el senki, mit látott odabenn. Van egy sejtésem, miért, de ha van rá lehetőség, szívesen olvasnék konkrét indokokat, valami szövevényes dolgot látni ebből - de ha nincs tervben, természetesen nem fogom elvárni, hogy megírd.
Sikerült éreztetned a kimerültséget, a fáradtságot, a félelmet, a sötétben való bolyongás bizonytalanságait, és igazán tiszteletre méltó, hogy Tyr ennyi mindenen keresztülment. Szabályosan megrémített, amikor az egyik társának hullájával találkozott, a pókkal való küzdelemről nem is beszélve. Nem szívesen futnék össze egy ilyen Szellem nevezetű pókocskával...
Ami viszont értetlenséget váltott ki belőlem, az a Blythe-szál volt, de biztos vagyok benne, hogy ezzel terveid vannak, vagy ez csak egy előrevetítése az elkövetkezendő, távolabbi eseményeknek, így nem is szólok ebbe bele. Elkülönítetted, jelezve, hogy ez egy külön történet, én pedig elfogadom - a végén úgyis meglátjuk, mi kerekedik ki belőle, nemde? Very Happy *Közben fájó szívvel gondol Nebelwaldra, arra a csodás, félhomályos erdőre, amelyet hátrahagyott másik karakterével.*
Na, viszont kíváncsi vagyok, hogy hogy csúszik ki innen az élete, mert emlékszem elősztoriból, hogy valaki keresztbe tett neki, de hogy pontosan mikor és hogyan, hol, az még számomra kérdéses - gondolom, következőnek ez fog jönni, ha már az időrendi sorrendet vesszük figyelembe. (Ha benne volt az elősztoriban, elnézést, a memóriám tiszta rozsda.) Kíváncsian várom!

Pár segítő megjegyzést azért még tennék, mielőtt ex-őrzővé válásod útjára engednélek:
- mint ha --> mintha, tehát ez egybeírandó
- egyik helyen, mint korábban a fájdalom, itt a lényét volt nagyon közel egymáshoz, és ezt alapvetően szerintem nem venné észre az olvasó, mesélőként eleve kritikus szemmel nézem az irományokat. Viszont ez nem von le az élmény értékéből semmit!
- egy-két vesszőhibád van, leginkább lemaradnak, de ez megint olyan, hogy aki nagyon figyel, az észreveszi, aki nem, az bizonyára könnyedén átsiklik felette, tehát ez sem zavaró, nincs vele gond

Még két-három, ugyancsak személyes megjegyzés, ami inkább a stílusbeli különbségeinkre hívja fel a figyelmet érdekességként (ha nem érdekel, tekerj a színes, jutalommal teli részre) Very Happy
"kisebb fokú feszültség jelentkezik" - nálam ez elég furcsa szókapcsolat, valamilyen oknál fogva akaratom ellenére is arra gondolok, hogy belenyúltak az áramba... Talán azért, mert fizikán ilyeneket veszünk? Fene se tudja Very Happy Én valami olyasmit használnék helyette, hogy "feszültté válik a légkör" vagy "érzékelhető egy kisebb fajta feszültség". Nem hiba, teljesen rendben van, ez tényleg csak egy érdekesség Very Happy
Másik kettő pedig a "fémek beszélgetnek egymással" és a "kifolyik az élet" kifejezések - gyönyörűek. Nekem ezek tényleg tetszenek, nagyon szépek és... hmm, irodalmiasak? Nem tudom megfogalmazni, de valóban szemgyönyörködtető ilyen szép megfogalmazásokba botlani.

Hmm, azt hiszem, ennyi. Azt ismételten elmondhatom, hogy szép munka, a következőt igyekszem türelemmel kivárni Very Happy

Valamint a jutalmad, amit ennyi megmérettetés után nagyon is megérdemelsz: 1000 váltó és 100 tp az alap, és mivel ehhez még a 2. élmény beküldésekor járó 1000 váltó is hozzácsapódik, így ezt az összeget átutalom a bankkártyádra: 2000 váltó és 100 tp. Jó költekezést!

Utólagos megjegyzés: olvasás közben fel se tűnt, hogy ez majdnem 2.5k szó, azt hittem, csak 1.5k vagy kevesebb... Very Happy
avatar
Laura Nendel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 93
Join date : 2016. Feb. 14.
Tartózkodási hely : Ahol pénzt szimatolok

Karakter információ
Kaszt: Kém
Szint: Amennyi szükséges
Tapasztalat:
333/333  (333/333)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Vendég on Szer. Ápr. 13, 2016 3:27 pm

Új utakon, ezer veszéllyel szembenézve

Tyr a lován halad célja felé, ami nem más, mint maga a Mocsárvidék. Úgy véli, hogy itt érdemes keresni a kardot, mert ott tökéletesen el lehet rejteni a kíváncsi szemek elől. Elég egy rossz lépés, s attól a pillanattól fogja elbúcsúzhat a drága életétől. Ez a fő veszélyforrás, azonban olyan ravasz és gonosz lényeknek adhat otthont; amik garantálják azt, hogy minden neszre és zajra ügyelj. Jöhet a támadás felülről, s minden más irányból, amit éppenséggel nádas közepén nehéz eldönteni, hogy melyik irányból hallja az ember. Ez azon területek egyike, ahol hiába számít az ember veteránnak, mert a halál itt bármikor megtalálhatja. Mennydörgés hátán lovagol, azonban telik-múlik az idő. Alkonyodni kezd, s egyre kevesebbet lát, ám szerencsére megpillantja a mocsár szélét. Rögtön megállítja a hátasát, hogy rövid idő alatt kisebb tábort készítsen magában és lovának. A hideg ellen pokróccal és tűzzel védekezik, mert a víz közelében sokkal hűvösebbek az esték. Tapasztalatból tudja. A lovát szintén letakarja egy nagy pokróccal, hogy ne fázzon. Lefekvés előtt még odaszól hozzá az orrnyergét simogatva.
- Pihenj, már ha tudsz. Szólj, mikor kell. – mosolyog rá az állatra, aki bólint, sőt nem hangosan szól hozzá ló nyelven.
- Hát persze, vigyázok rád. De aztán nehogy mennyire menj ijedtedben. Szükségem van rád. – átkarolja annak nyakát, aki viszonzásképpen a szőke fonott haját tolja meg az orrával. Egy percig ott egy helyben állnak, mint két régóta nem találkozott barát, akiket újra összehozott a sors. A ló nyakát gyengéden megpaskolja, aztán elengedi. Mennydörgésnél értelmesebb állatot még nem látott életében, hihetetlenül értékesnek tartja és abban bízik, hogy természetes halált hal, mikor eljön az ideje.  Magára hagyja négylábú társát, hogy nyugovóra térjen. Betakarózik a pokrócába, de előtte a magával hozott maradék faanyagot a tűzre dobja. Egy darabig a saját gondolataival foglalatoskodik, aztán elnyomja őt a fáradtság, hogy magával ragadja őt az álomvilág. Vadregényes tájakról, ádáz küzdelmekről és minden másról, ami csak az ő képzelete hozhat létre…

* * * * * * *

...A kicsi Blythe, már nem tekinthető annyira picinek, hiszen a Holdszentélye bekerülése óta eltelt 7 év. Saját cellájában ébredezik, ahogy a nap sugarai a bőrét érik.
~ Miért nem hagy békén? Miért költ fel minden nap? ~ ötlik fel benne. Minden egyes nappal értelmesebb, ahogy a többi 7 év alattival játszik. Nagyon élvezi a játékot, s állandóan várja a pillanatot, hogy a többivel lehessen. A túlságosan csupasz cellájában egy saját mosdótála és egy kisebb rozoga szekrény van, amiben a ruháit tárolhatja. Jelenleg csak két ruhadarab található benne, amit felnőttek mosnak ki. Megmosakszik, majd gondosan felöltözik magától, hogy repüljön a társaihoz, mert azok biztosan várják a szentély belső udvarán. Száll, mint a madár, szíve dobog és arcán boldogság sugárzik. A folyóson siet, de nem szalad. Meglátja az utolsó elválasztó ajtót, mikor egy öreg hang állítja meg, hogy tovább menjen.
- Blythe, Blythe Linwood állj meg, kérlek! – hangzik a nem túlságosan erős hang, emellett jól érezhető benne a fáradtság. A kislány megszeppenve fordul a hang irányába, hogy a csoszogó koros férfit nézze tekintetével. Érdeklődés vegyül azzal a érzéssel, hogy talán megszegett egy szabályt? Mikor elég közel ér hozzá az idős tanító, akkor nyel egyet és rákérdez a dologra.
- Azért szól, mert megszegtem a szabályt? – teszi fel a kérdését, mire az öreg arcán meleg mosoly jelenik meg, később pedig belesimít a lány hajába.
- Nem lányom, nem azért. – ejti ki a szavakat, miközben int a közeli padhoz, hiszen nem bírja már az álldogálást, mint fiatal korában. Blythe arcán átsuhan az értetlenség, miközben egy picit ránéz arra az ajtóra, ahol őt várják. Menne, de nem lehet tiszteletlen a holdpapokkal szemben. Mikor helyet foglalnak, akkor szólal meg újra a koros személy.
- Tudom, hogy oda mennél, azonban te ma töltöd be a hetedik életévedet. A játékosság útja, ezennel lezárult számodra. – hallgat el, miután közölte a lánnyal, hogy nincs több játszadozás. A sötét tünde tanítványon eluralkodik egy rossz érzés. Az agya nem akarja felfogni, hogy ezennel nem mehet többé közéjük, de ettől függetlenül megpróbálkozik egy kérdéssel.
- De ugye, valamikor játszhatok velük? – remény csillan a különleges íriszekben, s azt várja, hogy a másik igennel fog válaszolni. Csalódik.
- Nem gyermekem, vége annak az időnek, de... – felfigyel rögtön erre a pillanatra a kislány, hiszen talán mégis van rá mód?
- ...elbúcsúzhatsz tőlük. Itt az idő, hogy komolyabb dolgokat tanulj, s mellette az önállóság útjára lépj.
Csalódik, sőt ajkai lefelé görbül a hír hallatán. Látni, hogy a sírás szélén van. A vívódás, a küzdés az ellen, hogy el kell válnia a társaitól. Az öreg férfi megsimogatja a fejét, majd bölcsességét nem vonja meg tőle.
- A szentélyen kívüli élet sem különb ennél, mert egyszer elveszítjük a családtagjainkat és barátainkat. De az élet szépsége, hogy megismerünk másokat, akik részese lehetnek a mi életünknek. – mondja el Blythének, aki erre sírásban tör ki. A tanítója hagyja a könnyek által megtisztulni, ezért csupán a díszes kendőét adja oda neki, hogy abba záporozzon a fájdalom és az elvesztés folyama.
- Egyszer én is meghalok, de legyen tiéd e kendő. – simogatja a lány buksiját, aki lassan túllép ezen a ponton. Kisírt szemmel néz végül rá a Holdpapra.
- Elmehetek elbúcsúzni tőlük? – teszi fel egy kicsit szipogva a kérdést, mire bólintás a válasz.
- Itt várlak, hogy megbeszéljük a többit. – a hold-csókolt tanítvány logó orral távozik. Tíz percet várakozik az idős tanító, mikor visszatér hozzá a lány. Visszaül, aztán egy idő múlva megkérdezi.
- Mi kell ezután tennem? – hangzik el tőle, amibe érdeklődés is vegyül. Összeszedi a gondolatait a férfi, aztán felvázolja a jövőjét.
- Tanulni fogsz, de már nem tőlem. Nehéz lesz a sok új szabályt betartanod, amik megsokszorozódnak. Kötelességeid lesznek, amit fontos, hogy megcsinálj. Hogy miért? – sóhajt fel, aztán később folytatja.
- Azért, hogy vidd valamire az életben. Önmagadért tanulsz. Minden helyzet a javadra válik, majd meglátod. – áll fel az öreg holdpap, hogy megmozgassa elmacskásodott tagjait. Blythe felé fordul.
- Menj, a következő feladatod, hogy jelentkezel Brady atyádnál. Már vár. – szól, aztán elcsoszog a saját dolgára. A sötét tünde lány akkor látja utoljára, mert két nap múlva meghal első tanítója. Brady a fegyelemre, a kötelességei elvégzésére, írásra és olvasásra tanítja. Ez kikezdi lassanként a tanítvány türelmét és kitartását, ami önkénytelenül új ismeretek felé sodorja. Lassú folyamat, rögös út amin halad.

* * * * * * *

...Lépésről lépésre halad a tünde Mennydörgést vezetve a mocsárban. Minden egyes mozdulatokat meg kell tervezniük, hogy ne járjanak pórul. Önkénytelenül felmerül Tyrben, hogy vajon hányan vesztették itt az életüket? Ha a mocsárral tudna beszélni, akkor az lehet elmondaná neki, hogy hányan süllyedtek el. Megelőzi a bajt, így kardja segítségével vizsgálja a biztos talajt, amire léphet. Nem kell sokat szenvednie, mert belefut egy útba, ami biztonságosan járható. Ennek megörül, majd azon ügyeskedik, hogy sikeresen eljusson oda.
~ Merre vezet ez az út? – teszi fel magában a kérdést, azonban nincs semmilyen elképzelése róla. Sok tanakodás után elhatározza, hogy utána jár.  Nem száll fel a lovára, hanem tovább vezetve a jószágot indulnak az ismeretlenbe. Fél óra múlva a hátasa nyugtalankodni kezd, amiről tudni véli a tünde, hogy valami közeledik feléjük. Az irányról halvány fogalma sincs, de ettől függetlenül próbálja csitítani az állatot. Előhúzza kétkezes kardját, hogy szükség esetén kéznél legyen. Öt perc múlva megint egy jelzés, így az előttük levő mocsári település romjai kiváló búvóhelynek tűnik. Odavezeti a lovát, majd egy olyan helyre viszi, ahol ellehet magában. Az ex-őrző őrködésre ítéli magát, sőt szét akar nézni a környéken. Nem kell mennie, mert rögtön észrevesz egy felé közeledő mocsári krokodilt. Szép példány, lehet olyan 4 méter körül, s elszántságából ítélve nagyon éhes lehet.
~ Lehet, hogy őt jelezte Mennydörgés? ~ villan át agyán, miközben védekező állast vesz fel, s kardját fenyegetően a föld felé szegezi. Az állatnak nincs túl sok agya, hogy felfogja a pengének mivoltját, ezért támadásba kezd. A fémre támad, ami zavarja őt. Elkapja, aztán állkapcsa záródásánál beszorul Tyr kardja.
- A fenn essen beléd! – azonban a méretes állat húzni kezdi őt a mocsár felé, aminek próbál ellenállni, azonban az állat súlyfölényben van. Az ex-őrző elengedi a kardját, majd más oldalról próbál támadni, mint például a lábával fej felé rúgni, azonban csak azt éri el, hogy az fenyegetően kitátja a száját. Ekkor a kardja szintén kiszabadul a helyéről. Látszólagos visszavonulót fúj, azonban a 4 méteres teremtmény követi. Addig csalogatja, míg eltűnik a kardjától és egy sprint keretében megkaparintja fegyverét. A krokodil nem mond le róla. Makacs, mint egy öszvér. Következő taktikája, hogy különböző irányokból támad rá, azonban hiába választja ki a csapás végcélját, mert a páncélja felfogja a támadását. Végső elkeseredésében a szeme felé küld egy force of nature-t.  Sikerül megvakítani a krokodilt, aki mérgesen őrjöngve kattogtatja az állkapcsát. Mivel az állat nem tudja követni a szemével, ezért próbálkozik ott ahol nincs vastag szarupáncélja. Több mély szúrás után dönt úgy a bestia, hogy ideje távozni. A tünde hagyja menni oda, amerre szeretne, hiszen a sebek miatt valószínűleg el fog vérezni. Ezután tényleg körbenéz a környéken, de nem talál több fenevadat, vagy olyat, aki leselkedne utána. Visszasétál Mennydörgéshez, majd indulnak tovább egy ösvényen. Hamarosan egy olyan helyre ér, ahol művelik a földet. Van itt mindenféle zöldség, meg pár gyümölcsfa, ami bírja az itteni körülményeket. Egy hatalmas ház, mellette istálló, ráadásul rendben van tartva. Hihetetlennek találja, hogy valaki ezen a zord vidéken képes legyen megélni. A ház ablakából valaki felfigyel az utazóra. Egyik percben még az ablaknál, míg a másiknál a bejárati ajtót nyitja, hogy nagy nyájasan üdvözölje az érkezőt.
A tünde megpillantja a középkorúnál idősebb nőt, aki elég rondán néz ki, s foghíjas mosolyú. Ez befelé irányuló somolygás, mert örül annak, hogy végre idetévedt valaki, akitől pénzt sikerül szerezniük. Mikor elég közel érnek egymáshoz, akkor a hely úrnője köszönti.
- Üdvözöllek vándor! – éles hangján szól, miközben nem hagyja abba a hamis vigyorgást.
- Szép napot! – érkezik a válasz a köszöntésre, azután megáll előtte öt méterrel.
- Minek köszönhetjük megtisztelő érkezését? – teszi fel kérdését, aztán végre eltűnik a somolygás az arcáról. A nőnek öltözete elég könnyed, szellős és a maga nemében figyelem felkeltő.
- Erre utaztam, s itt kötöttem ki. – hangzik el Tyr válasza a maga hűvös hangnemében, ami valahogy vonzza az előtte állót.
- Az én nevem Kiara, idősebbik lányom Myrna és a kisebbiké Sorcha. Benned kit tisztelhetünk? – ejti ki ezeket a szavakat, sőt szemöldöke megugrik, mikor végignéz Mennydörgésen.
~ Pompás ló! Sokat érhet, ha eladjuk. ~ elmélkedik magában, miközben a tünde a nevének elmondásán agyal. Mivel a nap lefelé indul, ezért úgy gondolja, hogy itt meghúzza magát egy éjszakára.
- Tyrwel – szól oda egészen röviden.
- Sorcha! – hívja a fiatalabbikat a nő, s nemsokára egy bájos 20 év körüli, kifejezetten könnyed öltözetű szépség jelenik meg. Megszeppen, sőt elpirul mikor meglátja a férfit.
- Itt vagyok anyám! – mondja ki, de még picit pirosodik az arca.
- A védett karámba vidd az úr lovát, kérlek – adja ki a parancsot. Engedelmeskedik a lány. Odasétál a lóhoz és lovasához, majd csendesen nyújtja a kezét a kantárért, hogy az állatot elvezethesse  biztonságos helyre. Átadja Tyr a lovát, de előtte könnyít a ló terhén, mert leveszi onnan a cuccait. Közben valahonnan megérkezik a nagyobbik, aki kíváncsian tekint a férfire, s jól megnézi magának.

* * * * * * *

Felnőtt nő ébredezik a saját cellájában, aki Blythenek neveznek. Nyújtózkodás után felkel az ágyból, megmosakszik, végül a beavatott ruháját ölti magára, ami díszesebb. Mikor úgy érzi, hogy jól áll rajta az öltözék, akkor jelentkezik a vizsgájára. Lassan sétál a folyósokon, akkor biccent egy-egy tanítónak és beavatott társának.  Nem lehet eltéveszteni a helyszínt, mert pontosan ismeri annak kinézetét: A nagy tölgyfa kapu, ami felett egy telihold szimbólum van. Tudja hol van, hiszen oda sosem engedték be élete során, sőt hiába szökött és próbálkozott bejutni, akkor mindannyiszor lefülelték. Jelenleg teljesen hivatalos a belépése. Megérkezik az ajtó elé, miközben izgalma az egekbe szökik.
~ Itt minden eldől. ~ mondja magában, miközben sóhajt egyet. Egy percet vár odakint, majd az őrt álló holdpapnak biccent, hogy készen áll. Az jelez kopogva a másik oldalnak, mire az ajtó kinyílik. Onnan egy túlságosan agg ember lép elő, hogy szóljon hozzá.
- Gyermeken menj a Holfénybe! Itt a te időd! – lép el az ajtótól az öreg, így látni, hogy az egész csak egy holdvilággal megvilágított terem. Fentről szűrődik be a fény, egy bizonyos pontra. Ettől többet nem lát.
- Jövök, ha a fény úgy kívánja!   – szól Blythe, majd az előírtaknak megfelelően kiegyenesedve a fehér sugárba sétál. Hallja, ahogy az ajtó zárul, közben lépések hallatszanak. Helyet foglal az öreg, aztán nemsokára öregek mormogása zengi be a helyet. Páratlan élmény, hogy semmit sem lát az ember, ráadásul a kántálás miatt azt érzi az ember, hogy földrengés van. Öt percig tart az egész, majd néma csend. Egy nagyon gyenge női hang így szól hozzá.
- Nézz a Holdfénybe gyermekem és vallj! Vetkőzd le minden terhed az anya előtt. – hallatszik, amire a beavatott engedelmeskedik. Felnéz oda, ahonnan a világosság ered, aztán a jól betanult szöveget kezdi el mormolni. Mikor végzett, akkor még két személy kéri a következőkre, aztán tíz perc néma csend. Nyílik az ajtó, aztán lépések zaja hallatszik..
- Leányom, csupán egy igaz kérdésemre kell válaszolnok, s utadra engedünk. – hangzik az ismeretlen, inkább fiatalos hang.
- Készen állok bármire, a Holdfény segítsen! – ejti ki a szavakat a vizsgázó. Eddig nem tűnik nehéznek, mert jobbára az a vizsga, hogy tökéletesen elsajátítottad e a szöveget.
- Nevezd meg, mely bűnökkel éltél idáig, s lehetőleg sorold fel az összeset. – jön a számon kérő hang, ami elsőre nagyon zavarba ejtő Blythe számára.
- Becsaptam rendtársaim, kijátszottam őt szép szavakkal, hazudtam és loptam. Többször rendem ellen vétettem. – összegzi az összes bűnét, amit valaha tett. Mély csend következik, aztán egy teljesen ismeretlen hang fentről szól rá.
- A Holdfény megtisztít leányom, egyben ezek a tetted lényed részei. Nincs miért szégyenkeznek, ezért az út előtted áll. Rálépsz arra az útra? – zengi a kérdést odafentről egy ismeretlen személy.
- Rálépek, s ettől a naptól fogva szolgálom őt és népemet. – hamarosan nyílik a túloldalt egy ajtó, ahol fényeket látni, mert ki van világítva gyertyákkal.
- Tisztulj a fénnyel és vízzel, s öltsd magadra méltó ruhád. – hallatszik abból az irányból. Elindul az irányba, majd megérkezik a szobába. Ott van egy holdfénnyel megvilágított medence. Ott annyi a dolga, hogy megfürödjön benne és levegye a ruháit. A bemenetellel nincsen gond, azonban mikor a a közelben meglát egy gyilkos tőrt szorongató embert, akkor a beavatott felsikolt és menekülni kezd. A sötét alak, aki természetesen papnak van álcázva, az akcióba lép. Az öreg holdpapok vannak annyira feláldozóak, hogy a fiatalt megmentsék, míg az elmenekül. Blythe rohan kifelé gyilkosa elől nagyokat ordítva.
- Gyilkos a teremben! Segítség! – Ezután nem törődik a vizes ruháival, hanem az jelenlegi tanítójához robban be lihegve.
- Jól vagy? Átmentél a szertartáson? Mi történt veled? – kérdezi tőle, emellett nagyon meg van lepődve tanítványa hirtelen megjelenésén.
- Meg akarnak ölni! S azt hiszem, hogy mivel megtisztultam a vízben, immáron az vagyok. – szól, mire a másik bólint.
- Gyere velem! Nem maradhatsz a városban. S ne felejtsd el, hogy a szertartás csak akkor hivatalos, ha egy tetoválást készítesz magadra, amilyet csak szeretnél. Bár igazat megvallva, neked a Szellem nevezetű bestia tetszik. – válaszolja tanítója, miközben titkos járatot mutat a lánynak.
- Menj végig, s mindent megtalálsz ott a szabadságodhoz. Élj úgy, ahogy szeretnél, de a tanokat el ne felejtsd. – betoppan a szobába a gyilkos, ám a lány már a titkos régi járatban van. Nem maradhat itt. Még hallja, ahogy dulakodik a két férfi, de a távolodás miatt egyre halkabban. Szűk járat, s korom sötétség van, emellett teljesen vizes. Mikor megérkezik, akkor meglepetésére a Feneketlen Száj ciszternáiba érkezik, ahol kiszúrja egy őr.  Némi szóváltás után elmondja mi a helyzet, mire az jelez társainak, aztán elengedik a lányt. Mikor felér a felszínre, addigra teljesen vacog. Nem törődik ezzel a ténnyel, hanem rögtön a város elhagyásán gondolkozik. Fél órán belül már egyáltalán nincs a városban, hanem egy melegszívű karaván mester fogadja be. Meleg ruhát ad, ráadásul holdpapnőit, s kap ételt és italt. Pár nap múlva érkeznek meg Hellenburgba, ahol elkezdi saját életét. Pár nappal később kap egy levelet az őrség kapitányától hivatalosan, hogy elkapták a gyilkost és kivallatták, így megtudták kibérelte fel. S nem más az a személy, mint a tulajdon édesanyja. Ekkor csináltatja Blythe a Szellem nevezetű pók tetoválását, hogy igazi Holpapnőnek számítson. Miért? Mert a legjobb álcának véli.

* * * * * * *

Kopogás hallatszik Tyr ajtaján, mire a legkellemesebb álmából ébred fel. Fogalma sincs, hogy ez miért kell az éjszaka közepén. Lassan odasétál , majd elfordítja a kulcsot a zárban. Mikor nyitja az ajtót, akkor a szeme elé táruló látvány hívogató, egyben megbotránkoztató. Sorcha és nővére Myrna ott áll szinte anyaszült meztelenül. Mivel a tünde álomvilágban van, így a reflexei nem működnek rendesen. A két nő durván beront, majd azon mesterkednek csábító testükkel, hogy megígézzék a férfit. Nem számítanak azzal a ténnyel, hogy az eme tettet nagyon durván ellenzi.
- Távozzatok, mielőtt még a pengét húzom elő a helyéről! – szól rájuk, azonban ők továbbra is ott gubbasztanak meztelenül az ágyán.
- Légy férfi Tyrwel nem bántunk. – mondja bugó hangon Myrna, miközben Sorcha csupán pirul, de ő hozzáteszi a következő sorokat.
- Porozz be, mint méh a virágokat, ohh dicső lovag. – Tyr csupán áll, majd komolyra fordítva a szót odalép mindkettőhöz, aztán karjuknál erősen megragadva penderíti ki mindkettőt. Később kidobja a ruháikat. Visszazárkózik, majd ezen a felkavaró eseményen kezd el gondolkozni. Mivel maga is lengén volt, ezért felöltözik, majd feldúltan keresi fel a ház úrnőjét, aki valószínűleg utasította a lányait e tettre.
- Micsoda? – hitetlenkedik, mikor meghallja az előző jelenetet, szinte tökéletesen játssza a szerepét.
- Myrna! Sorcha gyertek le de azonnal! – kiált fel, azonban azok meztelenül jönnek, hátha megtörik a jég az ex-őrzőnél.
- Hányszor mondtam nektek?! Ti férjtelen hálátlan dögök! – szidja le őket, azonban a férfit cseppet sem hatja meg a jelenet, így közbeszól.
- Vagy békén hagynak, vagy végzek mindenkivel! – mondja feléjük hűvösen, akik ettől igazán visszafogják magukat. Kiara elküldi a lányait, mikor a következő sorokat mondja a férfinek.
- Látom már, te a vér szülötte vagy! De csupán egy gyilkos. Hiába menekülsz sorsod elől, hát bizony nem menekülsz! – hangja vészjósló, aztán káromkodások közepette faképnél hagyja. Ott marad egyedül, aztán felsétál a szobájába, ahol lefekszik aludni. Másnak korán reggel útnak indul, hogy minél gyorsabban elhagyja e helyet. Bőven hagy pénzt a nőnek, meg a két lányának, hogy legyen mit enniük. Mennydörgéssel pedig tovább haladnak felfedezni a mocsárvidéket.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Laura Nendel on Szomb. Ápr. 23, 2016 4:14 pm

Nos, mindent tudsz, amit tudnod kell, szerintem szépen átbeszéltük Very Happy

Jutalmad pedig nem más, mint 100 tp és - az élményed hosszát tekintve - 2000 váltó.
avatar
Laura Nendel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 93
Join date : 2016. Feb. 14.
Tartózkodási hely : Ahol pénzt szimatolok

Karakter információ
Kaszt: Kém
Szint: Amennyi szükséges
Tapasztalat:
333/333  (333/333)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Vendég on Szomb. Jún. 04, 2016 6:47 am

Tyr halála

Veroniai időszámítás 816-ot írunk, amikor három alak járja a Tünde-erdőt. Egy zöld seggű, egy hold-csókolt és egy csábdémon halad egyenesen előre. Először együtt, de aztán később két részre szakadnak, vagyis jobban mondva előre megy a férfi látótávolságon belül maradva. Kellemes idő van az erdőben, hiszen a fák takarják el az égető Napot, ám egyes helyeken mégis csak besüt a napfény. Néha felélénkül a szél, hogy a hamisítatlan erdei illatot a három kalandozó orrába fújja. Tele van élettel a hely, ahogy haladnak különböző madárhang szólal meg, hogy jelezze a többinek, hogy idegenek érkeztek a területükre. Tyr mit sem törődik velük, hiszen a maga előtt található terepet nézi a szemeivel, mert sokkal jobban tart trolloktól, mint szárnyas ragadozóktól. Mikor eszébe jut, akkor hátranéz, hogy szemével megnézze, hogy a két nő hogyan érzi magát a hazájában. Úgy tűnik, hogy tökéletesen megvannak nélküle, s jól elbeszélgetnek egymással. Ilyenkor jön rá, hogy egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy miről tárgyalhatnak azok. A női csevegés számára a legszörnyűbb dolog a világon. Nem merül bele a másik kettő nézésébe, mert sokkal fontosabbnak tartja a nyomok olvasását és a terep nézését. A Tünde-erdő tele van számos veszéllyel annak ellenére, hogy milyen szépen néz ki. Nem lenne jó a társait a végzetbe vezetni, mert a saját fűbe harapásán kívül, akkor másik két személy halála szárad majd a lelkén. Előre siet az ex-őrző, úgy, hogy a két nő éppen meglássa őt a zöld növényzet között. Most nagyobb állatok csapásán haladnak mindannyian, nem pedig a fajok által kijárt szekér úton. Teljesen egyedül vannak, szóval ha itt valamelyikükkel komolyabb baj esik, akkor nehéz segítséget kérni másoktól, magyarán teljesen magukra vannak hagyatkozva. A férfi megáll, mert friss nyomokat vél felfedezni. Egyértelműen vaddisznóé, ám egyáltalán nem egy példányról van szó. Egy kifejlett felnőttét látja a földön, amit több apró követ. Egy anya állat a kicsinyeivel a legveszedelmesebb, főleg ha belebotlik az ember az ilyenbe. Legtöbbször nem történik semmi gond, de hallott már történeket kocsmákban. Az ex-őrző nyel egyet, miközben megtesz előre két lépést az avarban. Kardját kezébe veszi, miközben fülel. Lépdelés közben rálép egy száraz gallyra, ami a csendes erdőben hangosan hallatszik. Megáll, mikor a bal oldala felől, ahol bokrok vannak csörtetést hall. Abba az irányba fordul, azonban rosszul méri fel annak közelségét, másik részről nem látja pontosan, hogy hol jár az aljnövényzetnél. A négylábú agyaras fenevad megérkezik, sőt a tündét meglepi. Az állat fegyvere mélyen, tenyérnyi nagyságú sebet ejt a zöld seggű lábán. A fájdalomtól felszisszen az ex-őrző, majd féltérdre esik. Próbál a következő támadásra felkészülni, így kardját fenyegetően a vaddisznó felé szegezi. Eközben a sebéből folydogál az élet egyenletes tempóban, hiszen az egyik eret találta el. Az erdei bestia újra támad, de ekkor már Tyr szúr a kardjával, sőt eltalálja. Felvisít a fájdalomtól, sőt ez az a pillanat, mikor sikerül elűzni azt a közeléből. Fájdalomtól meggyötörve elcsúszik egy közeli fa tövébe, ahol úgy dönt segít magán, de hamar rájön, hogy nincs nála semmi, amivel elláthatná magát. Maga mellett tartja a kardját, miközben ordít feléjük egyet.
- Segítsetek! – hallatszik ez a sürgető szó, miközben a lábából még mindig távozik a vér, hiába dacol a fájdalommal. Nyomja a sebét, azonban elkezd belőle párologni az erő, másik részről a véres keze olykor megcsúszik. Most először ijed meg a férfi, s reménykedik abban, hogy a másik kettő meghallotta őt és segíteni is akarnak rajta. Hátul a két nő így beszélget a vaddisznó támadás előtt, hiszen a sötét tünde nem arról híres, aki túlságosan sokáig bírna hallgatni. A kellemesebb beszéd után egyszerűen beárulja a férfit, remélve abban, hogy hasznot húz abból, ha összefog a csábdémonnal, magyarán két nő terrorjának is lehetne nevezni.
- Tudtad, hogy Tyr más nőkkel is hancúrozik, míg te távol vagy? Túl félelmetesek lehetünk – mondja a hold-csókolt somolyogva, miközben a környezetét figyeli és magába szívja az erdő illatát. Annak örül, hogy a fák lomjai nem engedik a nap sugarait áthatolni, de még sincs félhomály, mint Nebelwaldban. Yena a szavak hallatára előre néz az előttük járó férfire, s egészen csúnyán néz rá, dühös indulattal. Leginkább szemével égetné el a zöld seggűt. Végül válaszol a mellette haladónak.
- Gondoltam. Elvégre másért miért is tartanál vele te is? Igazán szenvedélyes szerető, nem igaz? – ejti ki a szavakat, ám Blythe szemöldöke csak megugrik, aztán elneveti magát.
- Engem nem érdekel a lepedőakrobatika. Más dolgok érdekelnek és mozgatnak. Már ha érted - mondja Yena felé a self, aztán önfeledten bokszol bele Yena vállába, aki furán néz rá beszélgető partnerére.
- Hogyne érteném. A kincsek, mi? - halvány lilája sincs a csábdémonnak, de érdeklődik tovább. Tekintete olykor visszatér a férfire, hogy távolról íriszeivel bántsa és magában forralja ördögi tervét.
- Kincsek? Nos nem! Az emberek sokkal érdekesebbek. Meg akarod most leckéztetni Tyrt? - magyarázza társának a hold imádó, aztán feltesz neki egy elgondolkoztató csalafintaságot.
- Ez jó kérdés, megfogtál. – elgondolkodik Yena, miközben ő maga se tudja, mi okozna nagyobb örömet, ha maga mellett tarthatja zsarolással, vagy ha kínozhatja-megölheti.
- Azt hiszem, nem. majd egyszer úgyis rájön, hogy rosszul döntött, mikor engedett a késztetéseknek – adja meg végül a választ a pokol teremtménye. Megint megugrik a hold-csókolt szemöldöke, de aztán legyint magában egyet, miközben egy pillanatra előre néz, mikor a kiáltást hallja elölről. Meglátja a távolban Tyrt egy fának tövében, s fogva egy testrészét, vagyis pontosabban a lábát. Megijed a sötét tünde, némileg aggódik, sőt ráadásul úgy érzi, hogy tökéletes zsarolós helyzetben van.
- Megsérült! – kiáltja el magát a Köd-erdő szülötte, majd odaszalad a férfihez, aki elég komolyan vérzik, de a tünde próbál enyhíteni azon. Blythe a tettek mezejére lép, így most kivételesen megfeledkezik a zsarolásról, hiszen azt később is megteheti. Yena csak áll meredten egy ideig, mert nem gondolta volna, hogy épp sötét tünde lesz az, akit ennyire aggaszt Tyr sorsa, így furcsállja kicsit a dolgot.
- El tudod látni? Vagyis... Nekem tanított dolgokat a sebgyógyításról. Teneked mondott valamit esetleg? – kérdezi a csáblény ismét puhatolózva, miközben csatlakozik a másik kettőhöz.
- Holdpap vagyok, szóval értek a gyógyításhoz. Ha nem teszünk valamit, akkor elvérzik, így is alig van magánál - szól ingerülten a hold-csókolt, hiszen Tyr számára egy nagyon értékes bábú, akit nem akar elveszíteni. Ezt a tényt nem tudja a démon, mert a barátnője ezt nem osztotta meg vele. Blythe jelez a férfinek, hogy ne beszéljen.
- Rendben. Ezek szerint te jobban értesz a dologhoz. Menj csak, hátha találsz valami növényt a közelben, ami segíthet. Én addig teszem itt, amit meghagysz nekem. Szorítom, nyomom, bekötöm... tudom is én.

Yena megvonja a vállát, hiszen a tünde nem tudta beavatni túlságosan mélyre hatóan a sebkötözésekről. Blythe előkap egy gyógynövényes zsákot, azonban onnan hiányzik egy növény, amit ebben a helyzetben jól lehetne használni.
- A francba! Maradj és csillapítsd a vérzését. Ott nyomd, de be is kötheted. – hangzik el a hold imádó szájából, miközben megmutatja sietően a teendőket, aztán elsiet a hiányzó növényt keresni. Megvárja a csáblény, míg a másik elmegy, aztán elégedett képet vágva néz utána, épp erre számított, vagyis ebben reménykedett, hogy valamilyen ürüggyel kettesben maradhat Tyrrel.
- Tehát... Más nőkkel is enyelegtél, ha jól hallom. Kedvenc barátnénk kérdezte, hogy megtorolnám-e ezt. Egyébként ő is szólta el magát erről. No, nem mintha túl sok jelentősége lenne már ennek, de... - játékosan bólint Yena a fejével erre-arra, mű-sajnálkozó képet vágva. Folytatja a beszédet, mert a tünde nem szólal meg.
- Legalább a tudat kísérjen el a másvilágra, hogy mennyire bízhattál meg ebben a cafkában. - eszében sincs a démonnak egyébként szorítani a sebet. Sőt, még bele is nyúlkál. Tudja, hogy érintése a nyílt húson minimum csípős-kellemetlen érzést fog adni, de reméli, hogy még fájdalmat is, nem keveset. Amennyire csak lehet, mélyen a sebbe is nyúl, s kedvére turkál benne, tapogatja ki a csontot, vagy épp a szerveket, ami épp ujjai útjába kerül. Mivel ekkor sem nyitja a száját az ex-őrző, ezért mérgesen szól hozzá.
- Nos, azt mondtam neki, hogy nem torolnám meg a tetteket, mert majd eljön az idő, mikor rádöbbensz, hogy helytelenül cselekedtél. Úgy tűnik, ez hamarabb érkezik el, mint gondoltam. mert most van.
Yena hangja játékos, cérnavékony, akár egy kisgyermeké, aki épp most tette magáévá a felismerést: mekkora igaza is volt. Nem viseli jól a jelenlegi társa hallgatását, így tovább folytatja monológját.
- Emlékszel? Azt mondtad, hogy szeretsz és nem akarsz csalódást okozni. Hát most sikerült. Emlékszel? Azt mondtam, hogy ne engedj más nők csábításának és védj meg. Ezt viszont nem sikerült megtenned. Mit is kezdhetnék most veled.....? - szándékosan rosszul tettetett kíváncsisággal kérdez ismét, még tovább turkálva a sebben, közben persze oldalra is figyel, hogy ha Blythe visszaérne, úgy tehessen, mint aki ellátni akarja az ex-őrzőt. Tyr elérkezik a tűréshatár szélére, aztán végül megtörve a csendet, megszólal és hangjában érezhető a kétségbeesettség.
- N..Nhe..m - szól távoli hangon és erőtlenül a zöldseggű. Minden egyes perccel egyre gyengébb. Mikor a csábdémon nyúlkál a sebében, akkor nyög, s eltorzul az arca. Nagyon fájdalmas amit a másik csinál. Ráadásul nem hagyja begyógyulni a sebét. Próbálja a másikat eltolni, vagy jelezni, hogy hagyja békén, de felüléssel gondjai.
- Egy rohadt csábdémon vagy, de későn jöttem rá. Szerettelek, míg rá nem jöttem ki vagy valójában - hangzik vontatottan a hangja. Blythe nem jön, úgy néz ki a szerencse elpártolt tőle. A fájdalomtól majdnem kómába esik, s minden rejtett erejét arra próbálja fordítani, hogy kitaláljon egy kiutat ebből a helyzetből.
- Tévedsz, drágám. A többi volt a rohadt csábdémon. Esetleg, vagy csak ennyire gyenge anyagból készültél. Nem is lenne gond a pusztulásod... - hangja hideg Yenának, teljesen érzelemmentes. A düh halvány nyoma sincs benne, nemhogy kételyé, bizonytalanságé. ugyanígy viszont örömé sem. Egészen másik oldalát mutatja meg a férfinek, aki éppen életveszélyes helyzetben van. Ám úgy dönt a pokoli nő, hogy magához veszi a szó jogát, így beszél a haldoklóhoz.
- Mi a frászért is segíteném a gyógyulásod? Mondd csak. Valami ötlet? kívánság, további ígéret, amit majd félvállról veszel később? Hallgatlak. - valóban hallgat, amit a búja teremtmény megállapít magában, s a sebből kihúzza ujjait, de csak hogy a vért a fűbe törölhesse róluk maga mellett és hogy a férfi ki bírjon nyögni fél mondatnál többet is egyszerre. A tünde nem beszél, inkább a hallgatást választja támaszának, hogy ne veszítsen az erejéből, s ha már itt tartanak, akkor Tyr próbálja odarakni a kezét a vérző nyíláshoz, de ez csiga lassan történik. Azonban nincs benne erő, hogy erősen nyomja a sebét. A csábdémon a kezet, ami lassan a sebért nyúl, hagyja kicsit tapogatózni, de csak hogy jót mosolyogjon az elvetélt próbálkozáson. Látja ugyan, hogy a végtag magától is lecsúszna a sebről az erőtlenség és fájdalom miatt, de inkább ő maga teszi odébb mégis. Odaszól Yena a férfinek.
- Ne próbálkozz, úgyis menthetetlen vagy, több szempontból is. A fontos dolgokra tartogasd az erőd. Például felelj. Mióta tudod, mi vagyok? - szegezi neki a kérdést a volt kedvese, számonkérő hangnemben.
- [color=#4586A2] Menj a csudába! - szól a férfi, miközben haragos arcot vág. Látszik, hogy küzd, azonban ez már hiábavaló. A seben keresztül lassan kiszáll belőle az élet. Ennek ellenére szavakat formál a nő felé.
- Negyedik találkozásunk alkalmával rájöttem, hogy mi vagy. De nem tudtam ellenállni neked. Az a démoni szépséged, az erőd, vagy kitudja. – meséli neki az ex-őrző, aztán elveszti a tiszta látását. A nő már csak egy folt számára. A csábdémon a kisebb szünetet kihasználva tesz fel a zöld seggűnek egy kérdést.
- Mi a fenéért tűrtél meg mégis magad mellett ennyi ideig? - sejti a választ Yena, ám a férfitől akarja hallani. Ha kell, a válasz kicsalásához még szorít is egy kicsit a seben, hogy ennyi ereje még mindenképp legyen a másiknak. Ez az utolsó, amit tudni akar tőle. legalábbis egyelőre, ha érdekfeszítőbbel nem tud szolgálni.
- Mert..egy balek vagyok, ha nőkről van szó. Meg nagyon mellettem akartál maradni. - hangzik az alig hallható válasz az ex-őrzőtől, szinte jól látni, hogy az utolsókat rúgja már.
- Höhh.... Csak lóvá tettelek, Tyr. nincs szükségem rád, ahogy másra sem volt eddig. Szerinted miből van a vagyonom? Két év alatt szedtem össze annyit, amennyit te egész életedben sem. De egy kérdésemre nem válaszoltál még. Miért kéne az életedért küzdenünk? – elhallgat a pokoli nő, miközben elhúzza a száját, s vár. Készenlétben tartva a kötszert, amit Blythe hagyott hátra. Kicsit megfürdeti ezt a kifolyt vérben, de egyelőre nem teszi a vérzésre, noha egyre jobban sürget az idő, a jelek szerint. A férfi inkább jobbára már csak suttog, vagy motyog, s teljesen másra gondol, mint Yena. Kezd megbékélni a helyzetével, hogy itt fog meghalni. nem érti a motyogást a csábdémon, így ad pár pofont a férfinek, hátha észhez tér még pár pillanatra, pont ahogy az ájultnak szokás. Az ex-őrző nem reagál az ütésre, s nem úgy tűnik, mint ha a többire is fog. Lehunyja a férfi a szemhéját, mert nehéznek érzi. Motyogás is alább hagy, aztán végleg megszűnik.
- Nem tudom, hová jutsz ezután, de remélem, megrothadsz. vagy szétcincálnak. - ennyit fűz csak hozzá még a démon, hátha a másik elméjébe azért bekúszik a "jókívánság", aztán igyekszik úgy tenni, mint aki serényen akarta szorítani eddig is a sebet, az utasításnak megfelelően. Néha még kétségbeesett képet vágva megpofozgatja a férfit, hogy úgy tűnjön, tényleg aggasztja a sorsa. Arra az esetre persze, ha Blythe visszatérne. Elég régen elment már. A sötét tünde visszatér ziháló mellkassal, aztán mikor látja a helyzetet, akkor kicsi vizsgálódás után rájön, hogy elkésett. Nem fakad sírva, csak párszor ráüt a férfi mellkasára mérgében.. Tyr szeme utoljára felnyílik.
- Ne próbálkozz Yena - a hold-csókolt ekkor ránéz társnőjére. Yenának fogalma sincs, hogy mire akart utalni ezzel az utolsó lehelettel a férfi, de nem is annyira izgatja már. Megvonja a vállait, ezzel együtt fejet ingat. Bánatos képet vágva néz párszor oda-vissza a másik nő és a férfi közt. Tyrből viszont kiszáll az utolsó pár cseppnyi élet, nem küzd tovább, hanem végleg megpihen. Nem marad, mi tovább mozgatná a testet. Az arcán torz fájdalmas kifejezés ül így élettelenül, s nem úgy mint a legtöbben, vagyis boldogan. A hold-csókolt mérgében elkáromkodja magát, hogy meghalt a bábúja és hangosan mindennek elhordja, hogy itt merte hagyni. Yena ezt felhúzott szemöldökkel fogadja, mert még mindig nem érti, hogy a sötét tünde kifakadását. Felmerül benne, hogy rákérdezzen, de aztán úgy dönt, hogy jobb ha távozik. Blythe eközben még néhány megüti a hulla mellkasát, aztán mikor sikerült magából az érzéseket, akkor úgy nézi ki távozni készül ő is.
- Te merre mész? – teszi fel a kérdést a hold imádó a démonnak, aki így válaszol rá.
- Ahol a legközelebbi település található. – mondja egykedvűen, ám közben a sötét tünde elmélkedik egy kicsit.
- Nem te ásod el a volt szerelmed? – kérdezi hűvösen Blythe, aztán végül legyint. Integetnek a másiknak búcsúzásképpen
- Nem, mit kezdenék vele halottan? – hangzik el a bájos teremtéstől, aztán mindketten ellentétes irányba indulnak meg. Ebből látszik, hogy ezt a csapatot Tyr személye tartotta fogta össze, azonban a halálával mennek a saját fejük után. Blythe még azért egyszer visszafordul, hogy a halott kardját elvigye, hiszen egy ilyen mestermunkát el tud adni valahol. Az ex-őrzőt senki sem ássa el, így lassan őt az idő vasfoga tünteti el végleg.


//Canon élmény, aminek társszerzője Yena.//


A hozzászólást Ingrid von Rotmantel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 04, 2016 6:45 pm-kor.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Darrakard on Szomb. Jún. 04, 2016 11:30 am

Meg kell mondjam, nem örülök.

A karakterhalált szépen ki lehet játszani, s az alapvető koncepcióval (a féltékeny birtoklási vágytól vezérelt succubus bosszúja) igazából nincs is gond, de az élménnyel annál több.

Összecsaptad, ezen nincs mit szépíteni. Tudsz te ennél sokkal jobbat is, tapasztalatból tudom. A történet erőtlen, a szöveg kusza és néha érthetetlen, nem kellemes olvasni, egyedül a párbeszédek jók de azok is belefolynak a szövegbe.

Kéretik ezt még egyszer átdolgozni, összeszedetten, részletesen. Ez a karaktered fináléja, vedd komolyan!

_________________
""I do not want lowlifes. The only ones worth ruling over are those that can survive even the flames of hell.""
avatar
Darrakard
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok

Hozzászólások száma : 624
Join date : 2013. Jun. 07.

Karakter információ
Kaszt: Írnok
Szint: Elérhetetlen
Tapasztalat:
666/666  (666/666)

Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Darrakard on Szomb. Jún. 04, 2016 6:55 pm

Nos ez már jobban megüti a standardot, s bár kissé így is erőltetettnek érzem, de nem kötekedek tovább. Legközelebb vigyázz a nőkkel, csak bajt hoznak! Wink

Végkielégítésként 100 TP és 1000 váltó jutalmat kapsz, köszönjük a játékot!

_________________
""I do not want lowlifes. The only ones worth ruling over are those that can survive even the flames of hell.""
avatar
Darrakard
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok

Hozzászólások száma : 624
Join date : 2013. Jun. 07.

Karakter információ
Kaszt: Írnok
Szint: Elérhetetlen
Tapasztalat:
666/666  (666/666)

Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

Vissza az elejére Go down

Re: Tyrwel Ghlan

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.