Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel von Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 113

Küldetéskereső

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Azrael

"Aki nem kel útra, soha nem tapasztalja meg a világot maga körül" - Ciel von Eisenschnittel, …


Comments: 87

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 55


You are not connected. Please login or register

Gerard D. Lawrenz - Pályázatok

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Go down  Üzenet [3 / 3 oldal]

51Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Szomb. Ápr. 06, 2019 11:33 pm

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
A nagy rengés miatti dolgok:
Ennek a két tárgynak a működését az új rendszerez kell igazítani:
Név: Csatamágus vért
Ár: 2000 váltó
Besorolás: Könnyű Páncél - Varázstudók
Leírás: Inszigniáktól és jelölésektől megfosztott különleges déli harctéri páncél, amit a csaták hevében mozgó mágusok használnak. Nem csak hogy 25%-al csökkenti a könyv nélkül varázslás sebességét, de csata közben folyamatosan gyűjti a varázserőt, és ha esetleg akkor érné mágikus találat a viselőt, amikor kritikusan alacsony a saját varázserőszintje, egy rögtönzött pajzzsal megállítja azt, egyszer csatánként. (A támadás szintje kettővel kisebb, mint a páncél viselőjéé, de nem kisebb, mint 1.)

Javaslat:
Név: Csatamágus vért
Ár: 2000 váltó
Típus: Vért (Könnyű)
Leírás: Inszigniáktól és jelölésektől megfosztott különleges déli harctéri páncél, amit a csaták hevében mozgó mágusok használnak. Viselője képes egy választott képességét könyv nélkül is használni. Ha viselőjének mágiája három alá csökken, képes a vért csatánként egyszer elnyelni egy szinttel egyező erősségű varázslatot.
Kritérium: -

Név: Alph kopott könyve
Típus: Fegyver
Leírás: Egy kopott könyv, melyet a felszereléseid között találtál, bármiféle indok nélkül. Kopott és öreg, ám jól érezhetően olyan tudás árad belőle, amit még nem nagyon tapasztaltál másból.
Speciális képessége a tárgynak, hogy az utolsó pár oldalán lévő szöveg mindig változik, új információkat felfedve, s ezt tanulmányozva képes vagy feltölteni a varázserőd negyedét, de legalább egy egész harcikört igényel a művelet.  Továbbá, csak úgy mint gazdája, ha kívánod, egy varázsszóra meg tudod változtatni a könyv küllemét, hogy ne legyen feltűnően varázskönyves (A tartalmát nem változtatja a varázslat)

Javaslat:
Név: Alph kopott könyve
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy kopott könyv, melyet a felszereléseid között találtál, bármiféle indok nélkül. Kopott és öreg, ám jól érezhetően olyan tudás árad belőle, amit még nem nagyon tapasztaltál másból. Speciális képessége a tárgynak, hogy az utolsó pár oldalán lévő szöveg mindig változik, új információkat felfedve, s ezt tanulmányozva képes két egység varázserőt visszadni, küldetésenként egyszer.  Továbbá, csak úgy mint gazdája, ha kívánod, egy varázsszóra meg tudod változtatni a könyv küllemét, hogy ne legyen feltűnően varázskönyves (a tartalmát nem változtatja a varázslat). Hogy a benne felbukkanó információk mennyire hasznosak, azt a mesélő dönti el.
Kritérium: Csak tudásdémonok használhatják

Típusbesorolás, illetve kisebb igazgazgatások:

Tárgy: Mágikus tinta
Ár: 900 Váltó
Leírása: Egy mágiával bájolt tinta, ami írás után eltűnik, azonban megfelelő mágikus szó kiejtésével láthatóvá, valamint elrejthetővé tehető. Természetesen más személyek is tudják használni, ha ismerik azt a mágikus szót.
(Javaslat: -)

Név: Page from the Calling
Leírás: A Holtak Hívásának egy, Darian által megmentett lapja, amely tartalmazza annak mágiájának egy kis részét, lehetőséget adva neked egy, maximum ötös szintű nekromanta képesség megtanulására.
(Javaslat: -, maximum hármas erősségű varázslat)

Név: Lightning Diadem / Villám Diadém
Ár: 1000 váltó
Leírás: Egy nefilim mintákkal díszített ezüst fejdísz, aminek jelentősebb része a fej hátulján kiemelkedő két hosszúkás tollalak. Naponta egyszer, varázserőfelhasználás nélkül egy fél méteres körben a használótól egy kettes erősségű mágiának megfelelő erejű töltéssel telíti meg a levegőt, és az első hozzáérő, áramot vezető objektumot megrázza és ellöki egy kicsit. A töltés fél percig marad a levegőben és mozog a használóval együtt.
(Javaslat: Sisak (Könnyű))

Név: Miracle of the Sacred Eve
Leírás: Egy apró harang, bronzból és aranyból kovácsolva, amely hetente egyszer a karácsonyi csoda kicsinyített mását idézi elő és békét sugároz mindenkire, aki hallja 10 percre.
(Javaslat: Kiegészítő, 10 körre)

Név: A Wolpertinger tojása
Leírás: Egy arannyal, ezüstel és bársonnyal fedett díszes tojás, amely megrázva csörgő hangot hallat mintha lenne benne valami. Ha a földre helyezi valaki és némi varázserőt fordít rá, naponta egyszer az óriásira nőtt vér-peltinger ideiglenes mása bújik elő belőle (a gazdája hozzáállásától függően élőholt vagy élő, csak hatalmas verzióban). A lény csatára nem alkalmas és egy percig tart neki fizikai alakot ölteni, ám képes igen nagy sebességgel szökdécselni, egy átalgos hátaslónál ötször gyorsabban téve meg ugyanazt a távot a játékossal a hátán. Egy óráig tartható fent, utána eltűnik és visszabújik a tojásába.
(Javaslat: Kiegészítő, egy egyeztetésig)

Név: Az elismerés jelvénye
Típus: Jelvény
Leírás: Egy díszes, négy centiméter átmérőjű, kör alakú, fémből készült jelvény, melynek közepében egy arab kettes van. A jelvényt a karakter saját frakciójának, egy katonai képviselőjének felmutatva, a karakter némi elismerést kap, tiszteletteljesebben fog vele beszélni az, akinek bemutatja.
(Javaslat: Kiegészítő)

Név: Síol an Timthrial (Seed of the Cycle)
Leírás: Egy apró nyaklánc, amely színes borostyánba zárva egy apró magot tartalmaz. A mag képes küldetésenként egyszer 15 perc leforgása alatt egy húsz méteres körben a használó által választott évszakot megjeleníteni. Ez magát a hely felépítését, növényeit, stb. nem változtatja meg, és általánosan minden évszak legszebb arcát mutatja (értsd: nem lehet vele seregeket akadályozó hófúvást vagy ellenfél életkedvét elvevő rekkenő hőséget okozni). Az évszak egy óráig marad meg, utána visszatér eredeti állapotába.
(Javaslat: Kiegészítő, 15 kör)

Név: Ceann an Dullahan (A Fejnélküli Lovas Feje)
Leírás: Egy két, egymáshoz szorosan rögzített rézkörből álló mágikus nyaklánc. Mágikus tulajdonsága abban rejlik, hogy alapvetően igen laza és könnyen nyújtható, ám a nyakra illesztve és megtekerve szorosan illeszkedik a viselője bőréhez (de nem szorítva azt). Másrészt a felső karimán végigsimítva láthatatlanná teszi a viselő fejét és nyakát a gyűrű síkjától felfelé, ezzel remek figyelemfelkeltést érve el. A hatás közben egyéb rejtőzködő vagy illúzió képesség nem használható.
(Javaslat: Kiegészítő)

Név: Kaspar's Gift
Leírás: Egy közepes méretű bőrerszény, benne csillogó aranyérmékkel, amelyek ugyan nem veroniai váltók, de látszatra színaranyból készültek így igen értékesek. Az erszényből nem lehet őket kivenni egyesével, csakis egyszerre lehet odaadni és mágikus tulajdonságuk, hogy három perc után mindig visszakerülnek tulajdonosuk övére, így hiszékenyebb NJK-kat lefizetni, kocsmatúráért gyorsan fizetni és lelépni mielőtt észrevennék tökéletesen alkalmas.
(Javaslat: Kiegészítő)

Név: Levedlett Agancs
Ár: 2000 váltó
Leírás: A kalandor egyetlen torz testrésze, mely nem vált köddé, mikor visszaváltozott. Ez volt az egyik agancsa, egy nagyjából fél méter hosszú, egyenes csont, számos elágazással. A furcsa mágia maradéka ragadt ott benne, melytől napi egy órára egy nyúlszörny ügyességét adhatják maguknak vissza, nagy műgonddal ügyelve bármilyen náluk lévő, sérülékeny, vagy törékeny tárgy épségére, akár a harc hevében is. Az agancs emellett könnyen faragható, így szinte bármilyen fegyver vagy díszítőelem alapjául szolgálhat.
(Javaslat: Kiegészítő (amíg fel nem lesz dolgozva, aztán ki tudja mi lesz belőle))

Név: Gift of the Demon King
Leírás: Egy fekete, lila szalaggal átkötött doboz. Küldetésenként egyszer kinyitható, és benne mindig egy más tárgy található. Az, hogy ez a tárgy mi és mennyire hasznos kockadobás és a mesélő fantáziája dönti el.
(Javaslat: Kiegészítő)

Név: Egy kis szívesség...
Típus: Passzív
Leírás: Simon von Neulander igencsak meghatódott a tényen, hogy mégis mennyien meglátogattátok a fontos alkalom okán, s így bizony megjegyezte az összes megjelent karakter nevét, arcát. Ez magában nem jelentene semmit persze, ám mindenkinek szeretné egy kis szívességgel megköszönni a dolgot... Esetleg lopnál egy vámpír területen, s elkapnak? Simon got your back bro... Talán segítségre lenne szükséged egy jó diplomata képében? Worry not, Simon's gonna take care of that. Szarban vagy és kevés a pénzed? Worry not fam, Simisoma is there for you. Amennyiben valamilyen vámpírt érintő helyzetbe kerül a karakter, s úgy dönt, hivatkozna az úr nevére, bármikor megteheti azt, ám persze a dolog kimenetele ismeretlen. Talán csak megmenekül, talán kap egy extra kis tárgyat, pénzt, Tp-t jutalomnak... Ki tudja. A lényeg az, hogy csakis egyszer lőhető el, egy Neulander is csak egy bizonyos mértékben hálás, nem?
(Javaslat: -)

Név: Csokimikulás
Leírás: Egy télapót formázó édes csokoládé, amit ha megesztek, 3 órán át nem fogjátok érezni a hideget, és nem is tudtok megfagyni. CSak egyszer használható értelemszerűen.
(Javaslat: -, egy egyeztetés)

Név: A bizalom vízuma
Leírás: Egy tekercs, egy különleges pecséttel ellátva. Ha a játékos bemutatja a vízumot az alvilág egy tagjának, akkor az rögtön sértetlenül a főnökhöz kíséri majd. A főnök el fogja kérni a papírt, így ez csak egyszer használható. Senki sem tudja, hogy a pecsét pontosan kié, és miért működik mindenhol, és erre lehet hogy soha nem is fog fény derülni...
(Javaslat: -)

Név: Stellenweise (3)
Leírás: A Nachtraben családfő ajándéka, egy egy ember befogadására képes mágikus kör. Használatához nem kell mágusnak lenni, a karakterek természetes mágikus tere elég, hogy aktiválja. A kör összesen három alkalommal képes a karaktert egy általa már látott helyre teleportálni egy másodperc előkészítési idő után. A harmadik használat után a kör elhalványodik majd teljesen eltűnik.
(Javaslat: -)

Név: A Harag Emléke
Ár: 1000 váltó
Leírás: Nefilim mágiával a félangyalok képesek voltak egy apró borostyánba zárni Abaddón tüzének egyetlen kis lángját, majd az így készült nyakláncot átadták azoknak a hősöknek, akik túlélték a pusztítást. A láng magában nem képes sem ártani sem használni, ám a következő alkalommal, amikor viselője halálos csapást szenved el életre kap, széttöri a borostyánt és átjárja viselője testét, begyógyítva annak minden sebét. Ezután a tűz kihuny és így elhasználódik.
(Javaslat: -)

Név: Szellem a palackban
Leírás: Egy apró üvegcse, amibe három szellemet zártak, bár hogy pontosan kiknek a szellemeit, azt nem tudjátok. Amikor kihúzzátok a dugót, akkor egy szellem kijön az üvegből és megtámadja azt, akit mondtok neki. Ereje megegyezik egy szokványos, nekromanták által megidézett szellemével, és hasonlóképp lehet legyőzni. Ha mind a 3 szellemet felhasználtátok, az üvegcse is szétporlad.
(Javaslat: -)

Név: Glory of the Wild (A Vadon Dicsősége)
Leírás: Egy hajpánt, amit a halott wolpertinger agancsai ékesítenek. A tárgy mágiája egyfajta aurát sugároz, ami tiszteletet kelt azokban, akik rád néznek. Nem túl erős, de egyezkedésben hasznos.
(Javaslat: ö...vagy Kiegészítő, vagy Fejfedő (Könnyű))

Név: Glowbone Pendant
Leírás: Egy apró, kúp alakú fülbevaló, fehér csontból amely különleges elf mágiával volt elkészítve. Egy apró ütésre a holdagyar rémítő üvöltését képes előidézni, megfélemlítve a legtöbb harcedzett veteránt is.
(Javaslat: Kiegészítő)

Név: Ostromíjász Vért
Ár: 2000 váltó
Besorolás: Könnyű Páncél - Íjász
Leírás: A déli nagy-hatótávú íjászok különleges egyenruhája, természetesen diplomáciai okokból a jelzésektől megfosztva. A páncél viselője a különleges mágiáknak köszönhetően védettséget élvez célzás közben minden zavaró tényezőtől, valamint amíg eszméleténél marad, és nem éri a olyan sérülés, ami fizikailag ellehetetleníti a dolgot, képes pontosan célra tartani.
(Javaslat: Vért (Könnyű))

Pályázott képességek átdolgozása:
Név: Balance Braker: Sacred Coldflame – Egyensúly Törő: Szentelt Jégláng
Szint: 3
Ár: 2000 váltó
Leírás: A tudásdémon elsajátít egy különleges mágiaelemet, mely ötvözi a jégláng és a holdmágia adottságait. Az így kapott tűz egyedi megjelenésű, mélykék árnyalatú lánggal ég, mely a szokottnál erősebb, hol sápadt, hol élénken izzó fényt bocsát ki. Az átlagos tűznél sokkal sűrűbb, fényesebben világít és könnyebben éget meg bármi éghetőt, viszont emiatt nehezebb is eloltani. Szükséges hozzá a Jégláng és a Holdárnyék.

Javaslat:
Név: Balance Braker: Sacred Coldflame – Egyensúly Törő: Szentelt Jégláng
Típus: Passzív
Erősség: I. (Holdpap ág - Moon Discipline)
Ár: 1000 váltó
Leírás: A szemfényvesztő démon képes lesz bármilyen tüzet, legyen az természetes vagy mágikus kék színűvé változtatni és holdfénnyel átitatni.


Név: Ében Árnycsóva
Szint: 4.
Ár: 2500 váltó
Leírás: A tudásdémon a már korábban megidézett varázslatait összezúzza, majd anyagukat az öklére vagy lábfejére gyűjti, ezzel egy tömör csóvát létrehozva, melyet aztán nekivághat az ellenfelének. Ereje az összegyűjtött tárgyak mennyiségével nő, bár a tudásdémon gyenge fizikuma némileg korlátozza. Közelről használva sokkal effektívebb. A kézfejen/lábfejen tartva megközelítőleg öt percig marad meg

Javaslat:
Név: Ében Árnycsóva
Típus: Bűbáj (1/kör)
Erősség: III. (Kapzsiság - Árnyformázás...vagy valami hasonló nevű ág)
Ár: 2500 váltó
Leírás: Ha legalább három darab, a tudásdémon által mágiával megidézett tárgy található a csatatéren, a tudásdémon elpusztítja azokat, majd a kezére vagy lábfejére egy üstökösszerű, fekete gömböt formál belőle, amit nekivághat az ellenfeleinek. Erőssége arányos az egybeolvasztott tárgyakéval (háromnál I., négynél II., ötnél III., maximum III. lehet).


Személyes passzív: Démoni sugallat
Leírás: Mielőtt börtönébe lett volna zárva, Lia egy hatalmas démon volt, aki sok embert, lényt, apparátust és úgy általánosságban mindenféle dolgot ismert. Ezt nagyszerűen ki is tudja hát Gerard használni olyan helyzetekben, amikor valami teljesen ismeretlennel kerül szembe, s esetleg fogalma se lenne arról, hogy mit is tegyen. Emellett kalandok során ha a mesélő úgy gondolja, hogy a Démon ismerhette az adott NJK-t, s számít is valamit az ismeret, ezt jelezheti a játékos irányába, aki ezt megpróbálhatja kihasználni. Hogy jó ötlet vagy sem, az már más kérdés.

Javaslat:
Személyes passzív: Démoni sugallat
Leírás: Mielőtt börtönébe lett volna zárva, Lia egy hatalmas démon volt, aki sok embert, lényt, apparátust és úgy általánosságban mindenféle dolgot ismert. Ezt nagyszerűen ki is tudja hát Gerard használni olyan helyzetekben, amikor valami teljesen ismeretlennel kerül szembe, s esetleg fogalma se lenne arról, hogy mit is tegyen. Kalandok során a különféle információkat a mesélő adja meg.

Aleena annak idején nem kapott személyes passzívot:
Javaslat:
Személyes passzív: Megszakító támadás
Leírás: Aleena türelmes és megfontolt, ennek ellenére támadó stratégiát kedvelő harcos. A rendjénél tanult mozdulatokat kihasználva képes kamatoztatni ezt a beállítottságát, ha olyasvalakire támad, aki előzőleg szintén támadott valakit, könnyebben találja el.


Egyedi mérnök tárgyak, melyeket az új rendszerhez kell igazítani:

Név: Borító
Hozzávalók: fém, madzag, lánc ha szükséges
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Két lemezből és egy ízületből álló tok, melyhez könyveket lehet rögzíteni, így csata közben sokkal nehezebb bennük kárt tenni. Lánccal felszerelve övhöz rögzíthető így akkor sem kell félni, ha harc hevében kiesik a mágus kezéből.
Kritérium: -

Név: Szurony
Hozzávalók: tőr, fém
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Puskára szerelhető, levehető penge, melynek segítségével a lőfegyvert közelharcban is effektíven lehet használni. Döfésekre kiváló, vágáskor csak kisebb sebeket tud ejteni, akárcsak egy tőr.
Kritérium: -

Név: Állvány
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Puskára szerelhető, ideiglenesen leszerelhető támasztóeszköz, mellyel a lövész stabilabban tudja a fegyverét tartani és nagyobb eséllyel találja el a célpontját. Használat közben a fegyvert le kell támasztani, mozogni nem lehet vele.
Kritérium: -

Név: Könyvjelző
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Apró kis lemez, mellyel egy könyv adott oldalát lehet megjelölni. Kapoccsal rögzül a könyv gerincéhez így akkor sem esik ki, ha az illető fejre áll. A megjelölt oldalon lévő varázsigét így sokkal gyorsabban ki lehet keresni, így a mágus közben egy másik lépést is megtehet (támadhat, mozoghat, védekezhet, vagy akár használhat egy másik varázslatot).
Kritérium: -

Név: Titoktőr
Hozzávalók:  alkarvédő, tőr, fém, bőrpántok, ideg
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy alkarra erősített, rövid penge, mely a megfelelő mozdulatra a viselője tenyerébe csúszik, lehetővé téve egy gyors és meglepetésszerű szúrást. A végén található dróton rántva húzható vissza. Előrántáshoz egy erőteljes karlendítést kell tenni.
Kritérium: Használatkor félkezes fegyvernek számít. Csak Közepes vagy Nehéz karvédővel együtt használható

Név: Rejtett penge
Hozzávalók:  alkarvédő, tőr, fém, bőrpántok, rugó (2), ideg
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Különleges rugó szerkezettel kiegészített titoktőr, aminek köszönhetően egyetlen mozdulattal elő lehet rántani és visszahúzni a használó karjára erősített pengét. A hozzá tartozó drótot az egyik ujjra kell kötni, azt megrántva ugrik elő, illetve vissza a helyére a fegyver.
Kritérium: Használatkor félkezes fegyvernek számít. Csak Közepes vagy Nehéz karvédővel együtt használható

Név: Parittya
Hozzávalók: Bőrpántok, madzag
Tanulás: -
Típus: Félkezes
Leírás: Két végén kötélre kötött hosszúkás, romboid alakú, vastag bőrdarab, mellyel köveket, esetenként más hasonló méretű vagy súlyú tárgyakat lehet nagy erővel útjára indítani. Pontatlanabb, mint az íj, de bárki képes használni őket.
Kritérium: -

Név: Füstbomba (1 db)
Hozzávalók: kén, szén, agyag
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Egy különleges porkeverék, mely tűzzel, szikrával érintkezve sisteregve szublimál, hatalmas, akár egy szobát is megtöltő füstfelhőt ereszt ki magából. Megközelítőleg két körig kavarog a levegőben, mielőtt leülepedne.
Kritérium: -

Név: Patron
Hozzávalók: fém, üvegcső, fenyőgyanta, madzag
Tanulási ár: -
Típus: -
Leírás: A mérnök elhelyez a fegyver nyelében egy apró kis rekeszt, melyben egy flaskányi anyagot lehet ideiglenesen tárolni. A száján található kis reteszt elhúzva a rekesz tartalma egy mozdulattal szabadon engedhető, így anélkül használható fel, hogy a fegyvert el kéne engedni. Újratöltéséhez fecskendő szükséges.
Kritérium: Csak hosszú markolattal rendelkező fegyverben helyezhető el

Név: Védőszemüveg
Hozzávalók: lencse (2), fém, bőrpántok, bőr
Tanulás: -
Típus: Fejfedő (Könnyű), vagy Kiegészítő, vagy típus nélküli
Leírás: Fejre szorosan illeszkedő, a szemeket és az orrnyerget fedő eszköz, mely védi a szemeket a portól, füsttől, erős fénytől és minden olyan ártó hatástól, mely a szemet irritálja. Pontos illeszkedése miatt víz alatt is használható.
Kritérium: (ha kiegészítő vagy típus nélküli lesz a típusa, akkor „Nehéz fejfedővel együtt nem használható”)

Név: Teleszkóp
Hozzávalók: távcső, fém
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: A mérnök egy levehető távcsövet szerel egy puskára, mely segíti a célzást és megduplázza a lövész hatótávolságát. A fegyver hatótávolságán nem módosít.
Kritérium: Csak két kézzel használható távolsági fegyverre helyezhető


Visszatérítésből kapott váltók:
Képességek:
Árnypajzs: 1500
Fabrikáció: 2000
Elmezúzás: 2500
Pehelykönnyedség: 3000
Lélekelnyelés: 3000 (Holtak hívása által megszerezve)
Illúzió: 3500
Reciprokáció: 4000
Gondolattovábbítás: 4000 (Sötét tanok által megszerezve)
Moondust: 1000
Lunar Halo: 1500
Force of Nature: 1000 (Leonak)
Összesen: 28.000

Faji képességek:
Zord jelenlét: 1000
Bűnlátás: 2000
Összesen: 3000

Pályázott képességek:
Balance Braker – Fire: 1500 (3db)
Balance Braker – Frost: 1500 (3db
Balance Braker – Moonlight: 500 (1db)
Balance Braker – Coldflame: 2000
Balance Braker – Sacred Coldflame: 2000
Árnypáncél: 3000
Power world: Fist: 2500
Power world: Step: 2500
Árnyszablya: 2000
Árnybéklyó: 1000
Ében árnycsóva: 2500
Összesen: 21.000


Mindent összevetve: 52.000

52Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Hétf. Ápr. 08, 2019 9:33 am

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Név: Csatamágus vért
Ár: 2000 váltó
Típus: Vért (Könnyű)
Leírás: Inszigniáktól és jelölésektől megfosztott különleges déli harctéri páncél, amit a csaták hevében mozgó mágusok használnak. Viselője képes egy választott képességét könyv nélkül is használni. Ha viselőjének mágiája három alá csökken, képes a vért csatánként egyszer elnyelni egy szinttel egyező erősségű varázslatot.
Kritérium: -

Név: Alph kopott könyve
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy kopott könyv, melyet a felszereléseid között találtál, bármiféle indok nélkül. Kopott és öreg, ám jól érezhetően olyan tudás árad belőle, amit még nem nagyon tapasztaltál másból. Speciális képessége a tárgynak, hogy az utolsó pár oldalán lévő szöveg mindig változik, új információkat felfedve, s ezt tanulmányozva képes két egy egység varázserőt visszaadni, küldetésenként egyszer.  Továbbá, csak úgy mint gazdája, ha kívánod, egy varázsszóra meg tudod változtatni a könyv küllemét, hogy ne legyen feltűnően varázskönyves (a tartalmát nem változtatja a varázslat). Hogy a benne felbukkanó információk mennyire hasznosak, azt a mesélő dönti el.
Kritérium: Csak tudásdémonok használhatják

Típusbesorolás, illetve kisebb igazgazgatások:

Tárgy: Mágikus tinta
Ár: 900 Váltó
Típus: -
Leírása: Egy mágiával bájolt tinta, ami írás után eltűnik, azonban megfelelő mágikus szó kiejtésével láthatóvá, valamint elrejthetővé tehető. Természetesen más személyek is tudják használni, ha ismerik azt a mágikus szót.

Név: Page from the Calling
Típus: -
Leírás: A Holtak Hívásának egy, Darian által megmentett lapja, amely tartalmazza annak mágiájának egy kis részét, lehetőséget adva neked egy, maximum III. erősségű nekromanta képesség megtanulására.

Név: Lightning Diadem / Villám Diadém
Ár: 1000 váltó
Típus: Sisak (Könnyű)
Leírás: Egy nefilim mintákkal díszített ezüst fejdísz, aminek jelentősebb része a fej hátulján kiemelkedő két hosszúkás tollalak. Naponta egyszer, varázserőfelhasználás nélkül egy fél méteres körben a használótól egy kettes erősségű mágiának megfelelő erejű töltéssel telíti meg a levegőt, és az első hozzáérő, áramot vezető objektumot megrázza és ellöki egy kicsit. A töltés fél percig marad a levegőben és mozog a használóval együtt.

Név: Miracle of the Sacred Eve
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy apró harang, bronzból és aranyból kovácsolva, amely hetente egyszer a karácsonyi csoda kicsinyített mását idézi elő és békét sugároz mindenkire, aki hallja 3 körre.
(Darr javaslata: Olvasszuk be a fenébe)


Név: A Wolpertinger tojása
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy arannyal, ezüstel és bársonnyal fedett díszes tojás, amely megrázva csörgő hangot hallat mintha lenne benne valami. Ha a földre helyezi valaki és némi varázserőt fordít rá, naponta egyszer az óriásira nőtt vér-peltinger ideiglenes mása bújik elő belőle (a gazdája hozzáállásától függően élőholt vagy élő, csak hatalmas verzióban). A lény csatára nem alkalmas és egy percig tart neki fizikai alakot ölteni, ám képes igen nagy sebességgel szökdécselni, egy átlagos hátaslónál ötször gyorsabban téve meg ugyanazt a távot a játékossal a hátán. Egy egyeztetés erejéig tartható fent, utána eltűnik és visszabújik a tojásába.

Név: Az elismerés jelvénye
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy díszes, négy centiméter átmérőjű, kör alakú, fémből készült jelvény, melynek közepében egy arab kettes van. A jelvényt a karakter saját frakciójának, egy katonai képviselőjének felmutatva, a karakter némi elismerést kap, tiszteletteljesebben fog vele beszélni az, akinek bemutatja.

Név: Síol an Timthrial (Seed of the Cycle)
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy apró nyaklánc, amely színes borostyánba zárva egy apró magot tartalmaz. A mag képes küldetésenként egyszer 15 perc leforgása alatt egy húsz méteres körben a használó által választott évszakot megjeleníteni. Ez magát a hely felépítését, növényeit, stb. nem változtatja meg, és általánosan minden évszak legszebb arcát mutatja (értsd: nem lehet vele seregeket akadályozó hófúvást vagy ellenfél életkedvét elvevő rekkenő hőséget okozni). Az évszak egy egyeztetésig marad meg, utána visszatér eredeti állapotába.

Név: Ceann an Dullahan (A Fejnélküli Lovas Feje)
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy két, egymáshoz szorosan rögzített rézkörből álló mágikus nyaklánc. Mágikus tulajdonsága abban rejlik, hogy alapvetően igen laza és könnyen nyújtható, ám a nyakra illesztve és megtekerve szorosan illeszkedik a viselője bőréhez (de nem szorítva azt). Másrészt a felső karimán végigsimítva láthatatlanná teszi a viselő fejét és nyakát a gyűrű síkjától felfelé, ezzel remek figyelemfelkeltést érve el. A hatás közben egyéb rejtőzködő vagy illúzió képesség nem használható.

Név: Kaspar's Gift
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy közepes méretű bőrerszény, benne csillogó aranyérmékkel, amelyek ugyan nem veroniai váltók, de látszatra színaranyból készültek így igen értékesek. Az erszényből nem lehet őket kivenni egyesével, csakis egyszerre lehet odaadni és mágikus tulajdonságuk, hogy három kör után mindig visszakerülnek tulajdonosuk övére, így hiszékenyebb NJK-kat lefizetni, kocsmatúráért gyorsan fizetni és lelépni mielőtt észrevennék tökéletesen alkalmas.

Név: Levedlett Agancs
Ár: 2000 váltó
Típus: Kiegészítő / Feldolgozástól függő
Leírás: A kalandor egyetlen torz testrésze, mely nem vált köddé, mikor visszaváltozott. Ez volt az egyik agancsa, egy nagyjából fél méter hosszú, egyenes csont, számos elágazással. A furcsa mágia maradéka ragadt ott benne, melytől napi egy órára egy nyúlszörny ügyességét adhatják maguknak vissza, nagy műgonddal ügyelve bármilyen náluk lévő, sérülékeny, vagy törékeny tárgy épségére, akár a harc hevében is. Az agancs emellett könnyen faragható, így szinte bármilyen fegyver vagy díszítőelem alapjául szolgálhat.

Név: Gift of the Demon King
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy fekete, lila szalaggal átkötött doboz. Küldetésenként egyszer kinyitható, és benne mindig egy más tárgy található. Az, hogy ez a tárgy mi és mennyire hasznos kockadobás és a mesélő fantáziája dönti el.

Név: Egy kis szívesség...
Típus: -
Leírás: Simon von Neulander igencsak meghatódott a tényen, hogy mégis mennyien meglátogattátok a fontos alkalom okán, s így bizony megjegyezte az összes megjelent karakter nevét, arcát. Ez magában nem jelentene semmit persze, ám mindenkinek szeretné egy kis szívességgel megköszönni a dolgot... Esetleg lopnál egy vámpír területen, s elkapnak? Simon got your back bro... Talán segítségre lenne szükséged egy jó diplomata képében? Worry not, Simon's gonna take care of that. Szarban vagy és kevés a pénzed? Worry not fam, Simisoma is there for you. Amennyiben valamilyen vámpírt érintő helyzetbe kerül a karakter, s úgy dönt, hivatkozna az úr nevére, bármikor megteheti azt, ám persze a dolog kimenetele ismeretlen. Talán csak megmenekül, talán kap egy extra kis tárgyat, pénzt, Tp-t jutalomnak... Ki tudja. A lényeg az, hogy csakis egyszer lőhető el, egy Neulander is csak egy bizonyos mértékben hálás, nem?

Név: Csokimikulás
Típus: -
Leírás: Egy télapót formázó édes csokoládé, amit ha megesztek, egy egyeztetésen át nem fogjátok érezni a hideget, és nem is tudtok megfagyni. CSak egyszer használható értelemszerűen.

Név: A bizalom vízuma
Típus: -
Leírás: Egy tekercs, egy különleges pecséttel ellátva. Ha a játékos bemutatja a vízumot az alvilág egy tagjának, akkor az rögtön sértetlenül a főnökhöz kíséri majd. A főnök el fogja kérni a papírt, így ez csak egyszer használható. Senki sem tudja, hogy a pecsét pontosan kié, és miért működik mindenhol, és erre lehet hogy soha nem is fog fény derülni...

Név: Stellenweise (3)
Típus: -
Leírás: A Nachtraben családfő ajándéka, egy egy ember befogadására képes mágikus kör. Használatához nem kell mágusnak lenni, a karakterek természetes mágikus tere elég, hogy aktiválja. A kör összesen három alkalommal képes a karaktert egy általa már látott helyre teleportálni egy másodperc előkészítési idő után. A harmadik használat után a kör elhalványodik majd teljesen eltűnik.


Név: A Harag Emléke
Ár: 1000 váltó
Típus: Kiegészítő
Leírás: Nefilim mágiával a félangyalok képesek voltak egy apró borostyánba zárni Abaddón tüzének egyetlen kis lángját, majd az így készült nyakláncot átadták azoknak a hősöknek, akik túlélték a pusztítást. A láng magában nem képes sem ártani sem használni, ám a következő alkalommal, amikor viselője halálos csapást szenved el életre kap, széttöri a borostyánt és átjárja viselője testét, begyógyítva annak minden sebét. Ezután a tűz kihuny és így elhasználódik.

Név: Szellem a palackban
Típus: -
Leírás: Egy apró üvegcse, amibe három szellemet zártak, bár hogy pontosan kiknek a szellemeit, azt nem tudjátok. Amikor kihúzzátok a dugót, akkor egy szellem kijön az üvegből és megtámadja azt, akit mondtok neki. Ereje megegyezik egy szokványos, nekromanták által megidézett szellemével, és hasonlóképp lehet legyőzni. Ha mind a 3 szellemet felhasználtátok, az üvegcse is szétporlad.

Név: Glory of the Wild (A Vadon Dicsősége)
Típus: Fejfedő (Könnyű)
Leírás: Egy hajpánt, amit a halott wolpertinger agancsai ékesítenek. A tárgy mágiája egyfajta aurát sugároz, ami tiszteletet kelt azokban, akik rád néznek. Nem túl erős, de egyezkedésben hasznos.

Név: Glowbone Pendant
Javaslat: Kiegészítő
Leírás: Egy apró, kúp alakú fülbevaló, fehér csontból amely különleges elf mágiával volt elkészítve. Egy apró ütésre a holdagyar rémítő üvöltését képes előidézni, megfélemlítve a legtöbb harcedzett veteránt is.

Név: Ostromíjász Vért
Ár: 2000 váltó
Típus: Vért - Könnyű
Leírás: A déli nagy-hatótávú íjászok különleges egyenruhája, természetesen diplomáciai okokból a jelzésektől megfosztva. A páncél viselője a különleges mágiáknak köszönhetően védettséget élvez célzás közben minden zavaró tényezőtől, valamint amíg eszméleténél marad, és nem éri a olyan sérülés, ami fizikailag ellehetetleníti a dolgot, képes pontosan célra tartani.

Pályázott képességek átdolgozása:

Név: Balance Braker: Sacred Coldflame – Egyensúly Törő: Szentelt Jégláng (Ne hívjuk már Sacrednek, nagyon idegszálborzoló egy démonnál a "szent", ráadásul a selfek sem használják ezt a kifejezést a holdvallásban)
Típus: Passzív
Erősség: I. (Holdpap ág - Moon Discipline)
Ár: 1000 váltó
Leírás: A holdpap képes lesz bármilyen tüzet, legyen az természetes vagy mágikus kék színűvé változtatni és holdfénnyel átitatni.

Név: Ében Árnycsóva
Típus: ?
Erősség: III. (Kapzsiság ág - Halmozás)
Ár: 2500 váltó
Leírás: Ha legalább három darab, a tudásdémon által mágiával megidézett tárgy található a csatatéren, a tudásdémon elpusztítja azokat, majd a kezére vagy lábfejére egy üstökösszerű, fekete gömböt formál belőle, amit nekivághat az ellenfeleinek. Erőssége arányos az egybeolvasztott tárgyakéval (háromnál I., négynél II., ötnél III., maximum III. lehet). Oké, ezt itt az ideje pontosítani. Mit is csinál ez az ében árnycsóva? Tompa ütés, égési sérülések, esetleg roncsol? Ha ezt pontosítod utána térjünk vissza arra, hogy Bűbáj vagy Mágia.

Személyes passzív: Démoni sugallat
Leírás: Mielőtt börtönébe lett volna zárva, Lia egy hatalmas démon volt, aki sok embert, lényt, apparátust és úgy általánosságban mindenféle dolgot ismert. Ezt nagyszerűen ki is tudja hát Gerard használni olyan helyzetekben, amikor valami teljesen ismeretlennel kerül szembe, s esetleg fogalma se lenne arról, hogy mit is tegyen. Kalandok során a különféle információkat a mesélő adja meg.

Személyes passzív: Megszakító támadás
Leírás: Aleena türelmes és megfontolt, ennek ellenére támadó stratégiát kedvelő harcos. A rendjénél tanult mozdulatokat kihasználva képes kamatoztatni ezt a beállítottságát, ha olyasvalakire támad, aki előzőleg szintén támadott valakit, könnyebben találja el. Define 'könnyebben', szerintem ez egy kicsit megfoghatatlan.


Egyedi mérnök tárgyak, melyeket az új rendszerhez kell igazítani:

Név: Borító
Hozzávalók: fém, madzag, lánc ha szükséges
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Két lemezből és egy ízületből álló tok, melyhez könyveket lehet rögzíteni, így csata közben sokkal nehezebb bennük kárt tenni. Lánccal felszerelve övhöz rögzíthető így akkor sem kell félni, ha harc hevében kiesik a mágus kezéből.
Kritérium: -

Név: Szurony
Hozzávalók: tőr, fém
Tanulás: -
Típus: - (Ez szerintem ne legyen külön kiegészítő, végülis önmagában sok mindenre nem jó)
Leírás: Puskára szerelhető, levehető penge, melynek segítségével a lőfegyvert közelharcban is effektíven lehet használni. Döfésekre kiváló, vágáskor csak kisebb sebeket tud ejteni, akárcsak egy tőr.
Kritérium: -

Név: Állvány
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: - (Ugyanaz mint az előző)
Leírás: Puskára szerelhető, ideiglenesen leszerelhető támasztóeszköz, mellyel a lövész stabilabban tudja a fegyverét tartani és nagyobb eséllyel találja el a célpontját. Használat közben a fegyvert le kell támasztani, mozogni nem lehet vele.
Kritérium: -

Név: Könyvjelző
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Apró kis lemez, mellyel egy könyv adott oldalát lehet megjelölni. Kapoccsal rögzül a könyv gerincéhez így akkor sem esik ki, ha az illető fejre áll. A megjelölt oldalon lévő varázsigét így sokkal gyorsabban ki lehet keresni, így a mágus közben egy másik lépést is megtehet (támadhat, mozoghat, védekezhet, vagy akár használhat egy másik varázslatot).
Kritérium: -

Név: Titoktőr
Hozzávalók:  alkarvédő, tőr, fém, bőrpántok, ideg
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy alkarra erősített, rövid penge, mely a megfelelő mozdulatra a viselője tenyerébe csúszik, lehetővé téve egy gyors és meglepetésszerű szúrást. A végén található dróton rántva húzható vissza. Előrántáshoz egy erőteljes karlendítést kell tenni.
Kritérium: Használatkor félkezes fegyvernek számít. Csak Közepes vagy Nehéz karvédővel együtt használható

Név: Rejtett penge
Hozzávalók:  alkarvédő, tőr, fém, bőrpántok, rugó (2), ideg
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Különleges rugó szerkezettel kiegészített titoktőr, aminek köszönhetően egyetlen mozdulattal elő lehet rántani és visszahúzni a használó karjára erősített pengét. A hozzá tartozó drótot az egyik ujjra kell kötni, azt megrántva ugrik elő, illetve vissza a helyére a fegyver.
Kritérium: Használatkor félkezes fegyvernek számít. Csak Közepes vagy Nehéz karvédővel együtt használható

Név: Parittya
Hozzávalók: Bőrpántok, madzag
Tanulás: -
Típus: Félkezes
Leírás: Két végén kötélre kötött hosszúkás, romboid alakú, vastag bőrdarab, mellyel köveket, esetenként más hasonló méretű vagy súlyú tárgyakat lehet nagy erővel útjára indítani. Pontatlanabb, mint az íj, de bárki képes használni őket.
Kritérium: -

Név: Füstbomba (1 db)
Hozzávalók: kén, szén, agyag
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Egy különleges porkeverék, mely tűzzel, szikrával érintkezve sisteregve szublimál, hatalmas, akár egy szobát is megtöltő füstfelhőt ereszt ki magából. Megközelítőleg két körig kavarog a levegőben, mielőtt leülepedne.
Kritérium: -

Név: Patron
Hozzávalók: fém, üvegcső, fenyőgyanta, madzag
Tanulási ár: -
Típus: -
Leírás: A mérnök elhelyez a fegyver nyelében egy apró kis rekeszt, melyben egy flaskányi anyagot lehet ideiglenesen tárolni. A száján található kis reteszt elhúzva a rekesz tartalma egy mozdulattal szabadon engedhető, így anélkül használható fel, hogy a fegyvert el kéne engedni. Újratöltéséhez fecskendő szükséges.
Kritérium: Csak hosszú markolattal rendelkező fegyverben helyezhető el

Név: Védőszemüveg
Hozzávalók: lencse (2), fém, bőrpántok, bőr
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Fejre szorosan illeszkedő, a szemeket és az orrnyerget fedő eszköz, mely védi a szemeket a portól, füsttől, erős fénytől és minden olyan ártó hatástól, mely a szemet irritálja. Pontos illeszkedése miatt víz alatt is használható.
Kritérium: Nehéz fejfedővel együtt nem használható

Név: Teleszkóp
Hozzávalók: távcső, fém
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: A mérnök egy levehető távcsövet szerel egy puskára, mely segíti a célzást és megduplázza a lövész hatótávolságát. A fegyver hatótávolságán nem módosít.
Kritérium: Csak két kézzel használható távolsági fegyverre helyezhető

http://questforazrael.hungarianforum.net

53Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Csüt. Ápr. 11, 2019 11:26 pm

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Név: Fáklya (1)
Hozzávalók: hosszú markolat, madzag
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Sötét helyek megvilágítására alkalmas egykezes eszköz, melynek végén gyújtott láng adja a fényt. Fegyverként is használható, s három óráig ég (valós idejű küldetéseken egy nagy körig, nem valós idejű küldetéseken öt körig).
Követelmény: -

Név: Feszítővas
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Ajtók, ládák, dobozok, és egyéb nyílászárók erővel történő felnyitását segítő eszköz. Két vége van, egy kampós, valamint egy lapos hegy. Végső esetben egykezes fegyverként is használható.
Követelmény: -

Név: Sulyom (1)
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Tíz darab apró, sokágú szegecs, melyeket a földre szórva lehet az ellenfelet meghátrálásra vagy hezitálásra kényszeríteni. Óvatosan használandó, mert könnyen saját vermébe eshet használója.
Követelmény: -

Név: Jelző síp
Hozzávalók: nád, madzag
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Apró, zsebben elférő hosszúkás eszköz, melyet megfújva jellegzetes, süvítő hangot lehet gerjeszteni.
Követelmény: -

Név: Kötél (1)
Hozzávalók: 3 madzagnak megfelelő kender
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Egyszerű növényi rostokból szőtt, strapabíró kötél, melyet a mászástól kezdve a hadifogolyejtésen át a kanóckészítésig rengeteg dologra fel lehet használni.
Követelmény: -

Név: Tekercstartó
Hozzávalók: fém, bőrpántok
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Övre csatolható, vállon átvehető, vagy táskára tehető henger alakú edény, melyben összetekert papírlapokat lehet tárolni, X darabot egyszerre (10-re vagy 5-re gondoltam). A burkolat megvédi a papírokat a különféle támadásoktól, emellett pedig ezt használva egy rúnamágus egy kör alatt akár két rúnát is előránthat és aktiválhat, amennyiben azokat előre megírta.
Követelmény: -

Név: Drótkötél (1)
Hozzávalók: fém, fém
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Fémből készült hosszú eszköz, mely használható kötélként és láncként is. Egy lapos, korong alakú tekercsre van feltekerve, melyet egy fémből készült ház véd (erre használja el a mester a második fémet). A csévéről letekerve lehet használni, visszahúzni pedig egy rá csatlakoztatott csörlővel lehet. Vége változatos, lehet tompa, hegyben végződő, felhasználásától függően.
Követelmény: -

Név: Kampó
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Egyszerű, horgas eszköz, változatos formában, mellyel tárgyakat lehet megragadni és erőt kifejteni rájuk. Különféle kötelekkel együtt is hatékonyan használható.
Követelmény: -

Név: Ostromnyíl (5)
Hozzávalók: Nyíl (5), ezüstpor, borostyán
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Irányítható, robbanó végű nyílvessző, mely komoly károk okozására képes. Masszív, szilárd célpontok ellen fejlesztették ki a néhai Tünde Erdő katonái.
Követelmény: -

Név: Füldugó
Hozzávalók: borostyán
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Egy pár apró kis fadugó, némi gyapjúval és borostyánnal kibélelve, melyet ha az illető a fülébe helyez, elveszti a hallását. Ezzel együtt viszont a hang alapú támadásokkal szemben is véd.
Követelmény: Közepes vagy Nehéz Fejfedőt viselő karakternek egy teljes kör felölteni

Név: Bilincs
Hozzávalók: fém, lánc
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Változó hosszúságú lánccal összekötött pántok. Egy kulcs tartozik hozzájuk. Az ezüstből készült bilincsek meggátolják viselőjüket a varázslásban, vagy a varázstárgyak aktiválásában is.
Követelmény: -

Név: Kalapácsököl
Hozzávalók: karpáncél, fém, rugó (2)
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: A mérnök egy rugós szerkezetet épít egy páncélkesztyűbe, melyet megközelítőleg 5 kör alatt lehet felhúzni egy kézzel. A rugókban tárolt erő ezután egy ütéssel szabadon engedhető, a rugók pedig előrelökik a páncélkesztyű elülső részét, növelve az ütés erejét.
Követelmény: -

Név: Tár
Hozzávalók: fém, tüske (6)
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Számszeríjakra helyezhető tok, benne 6 nyílvesszővel. A fegyvert gyorsan és könnyen újra lehet tölteni a rajta található tár kicserélésével. Az üres tárat hagyományos módon is újra lehet tölteni.
Követelmény: Csak ismétlő számszeríjjal együtt használható

Név: Üstökös
Hozzávalók: kovakő, fém, puskapor
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: A mérnök egy apró, félig zárt rekesszel egészíti ki a fegyvert, amibe puskaport lehet tölteni. Egy elálló kart meghúzva a szerkezet szikrát kelt, ami begyújtja azt, előrelendítve a fegyver fejét, így növelve meg a támadás erejét. 1 puskaporral lehet újratölteni, 1 telje kör alatt.
Követelmény: Csak fejszékkel és zúzófegyverekkel használható

Név: Vérkulacs
Hozzávalók: feketeacél, kivert bőr, bőrpántok
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Feketeacél szálakkal átszőtt belsejű kulacs, mely feketeacél roncsoló hatása miatt nem engedi a vért megalvadni benne, így azt is kényelmesen lehet benne tárolni. Egy egység varázserőre elegendő vért képes tárolni (holtak vérét még ez az eszköz sem tudja megőrizni).
Kritérium: Csak vámpírok használhatják

Név: Falmászó
Hozzávalók: fém, holdezüst, bőrpántok, rugó (2)
Típus: Kiegészítő
Tanulás: 250 váltó
Leírás: A vállak felett átvetett, illetve a derekat körbeölelő szerkezet, mely páncél alá is felvehető. Kampóval ellátott kötelek csatlakozgathatók hozzá, maximum két darab, melyeket egy rugós szerkezet folyamatosan feszesen tart, így viselője a keze használata nélkül is meg tud vele mászni meredek helyeket, falakat. Anyaga holdezüst, így a súlya nem ró jelentős plusz terhet viselőjére.
Kritérium: Nehéz páncélban nem használható

Név: Szellemlámpás
Hozzávalók: fém, üvegcső, ektoplazma
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: fém kalitka, melybe egy szellem maradványait pecsételték, így az képes egy kígyóként a levegőben tekergő, halvány fénnyel világító nyalábot útjára engedni. Eloltásához és fellobbantásához az oldalán található pecsétet kell megdörzsölni.
Kritérium: Egyházi és Természeti szövetségi mágiát birtoklók nem használhatják

Név: Mágikus seprű
Hozzávalók: vasfa, gránát
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Kinézetre egy átlagos seprű jegyeit hordozza, azonban a benne lévő mágia lehetővé teszi, hogy repüljön az, aki megüli, nagyjából azonos sebességgel, mint ahogy a démonok a szárnyaikkal a levegőben bucskáznak.
Kritérium: -

54Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Szomb. Ápr. 13, 2019 10:11 am

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő

Saga of Saga


III. rész


- Jó ég, mindjárt meghalok... – nyögött egy nagyot Leo a szalmabála tetején, félig lelógó törzzsel, mert nem bírt rá teljesen felfeküdni.
- Ez egyszer... – csuklott egyet Maria – ...egyetértek.
Gerard egy kényelmes nyújtózkodással felállt, majd az ablak elé helyezett, szétterített zsákhoz nyúlt.
- Ej, ne nyűglődjetek annyit. – neki látszólag semmi baja nem volt.
A démon egy ördögi mozdulattal elhúzta a zsákot az ablak elől, aminek hála az éles, reggeli napfény egyenesen a szalma közt vergődő csapatra omlott.
- Á, a szemem! Kiég! – sziszegett Aleena, ahogy eltakarta az arcát.
- Megszólalt a pap... – csapta le Maria a magas labdát.
- Jó ég, az idejét se tudom már, mikor voltak utoljára ennyire másnapos. – dörzsölte a fejét Klaus, ahogy óvatosan felült.
- Lehetne...egy picit halkabban? – nyöszörögte Aleena.
Leo megrázta a fejét.
- Hogy sikerült így szétcsapni magunkat..?
Gerard (az egyetlen, akin a másnaposság egyik tünet sem mutatkozott) csak simán vállat vont.
- Úgy tűnik az itteniek termetüknél fogva többet bírnak lenyakalni. – vonta le a következtetést – Nem bírtuk a lépést tartani.
- Neked hogy nincs semmi bajod?! – irigykedett Klaus.
Lia ekkor felnevetett az amulett mélyén.
- Démoni adottság. A tudásdémon immunis mindenre, ami gátolja a munkájában. Akár a fejfájásra, alváshiányra, rosszullétre. Pár...kivételtől eltekintve. – és azt sem volt elhanyagolható, hogy Gerard alig ivott valamit egész este.
- Furcsa. Az italt alig állom, de másnap könnyedén talpra ugrok. – dicsekedett el Gerard.
Ekkor kopogtak az ajtón. Abban a minutumban mindenki, mint akit nyakon öntöttek egy vödör jéghideg vízzel ugrott fel a helyéről, noha páran még dülöngéltek jobbra-balra, de próbáltak frissnek és kipihentnek tűnni. Gerard közben gyorsan odament, és ajtót nyitott. Az istálló előtt egy emberlány állt, nagyjából velük egykorú lehetett. Sagával ellentétben egyszínű, bíborszínű egyrészes ruhát viselt. A haja kicsivel hosszabb volt, amit pár oldalt a füle mellett lelógó tincs kivételével egyetlen darab copfba font össze és dobott a háta mögé. Kedves, tisztelettudó tekintete volt neki, s a hangja is lágy volt, megnyugtató.
- Elnézést a zavarásért. – mosolygott a lány kissé zavarodott arccal. Nem mindennap látogat el az ember az istállóba vendégeket köszönteni – A nevem Cherisa, Saga egyik barátja vagyok. Ő kért meg, hogy szóljak nektek. Nem ért rá maga jönni, mert dolgoznia kell.
- Saga? Történt valami?
A lány értetlenül nézett.
- Nem emlékeztek? – nézett végig a másnapos társaságon – Nagyon fel akartatok mászni a hegy tetejére tegnap este. Saga megígérte, hogy mutatja az utat. Azt mondta, délután lesz ideje, így addig várnotok kell.
Mindenki furcsálló pillantással nézett Cherisára. Lövésük sem volt, miről beszélt. Aleena ekkor jobbra-balra dülöngélve odament az ajtóhoz és nekidőlt az ajtófélfának.
- Áh igen, az én voltam. Majdnem kiment a fejemből. – próbált meg rámosolyogni a vöröshajú lányra.
- Délutánig még elég sok idő van. Meg amúgy is... – morgott Maria – Valami munkát kell találjunk.
Ezt furcsa volt pont Mariától hallani, világ életében munkakerülő volt, de sajnos igaza volt. Valahogy le kell dolgozzák a gyógyszerek és kencék árát, a veroniai pénzükkel pedig sokra nem mennek.
- Tényleg, szeretném ha Ti is jönnétek. – bökött az inkvizítor Leora és Klausra – Van valami, amiről meg akarok bizonyosodni.
Gerard vállat vont.
- Akkor Mariával elintézzük a munkakeresést. Nekem megfelel bármi.
Leo és Klaus idegesen néztek össze.
- Ésszel! – pontosította gyorsan.
- Én vasárnaponként nem lopok. – tette hozzá Klaus a semmiből.
Mindenki értetlenül nézett. Hiszen szó sem volt lopásról, vagy bármi más törvényt sértő dologról.
- Mi van? – nézett rájuk – Az az Úr napja, ennyivel tartozik neki az ember.
Cherisa egy óvatos kuncogással bólintott egyet. Nagyon tetszett neki a kis vidám csapat, szinte le lehetett az arcáról olvasni.
- Rendben, akkor majd üzenek Sagának, hogy megfelel. – mondta, aztán gyorsan távozott és hagyta a másnapos bandát gyógyulni.
- Aleena, pontosan mi miatt is aggódsz? – kérdezte rögtön utána Leo. És jól sejtette, a lány Cherisa ottléte miatt nem akart többet mondani.
- Nem hagy nyugodni, amiket Saga tegnap mondott. Ez az egész tegnapi történet...rossz előérzetem van. A fennsíkot akarom szemügyre venni.
Kértek egy kis segítséget a helyiektől. Az ő szemük jobb volt, othhonosan mozogtak, ami jól jön, ha alaposan meg akar vizsgálni valamit az ember. Saga urának, Sigurdnak első felesége, Valerie fel is ajánlotta, hogy elkíséri őket. Bár korábban eléggé mérges volt rájuk, amiért illetlenül bevágtattak a házába, azóta változott a véleménye róluk és örömmel mutatott nekik utat.
A fennsík pontosan olyan volt, mint ahogy korábban látták. Nem a barlangon mentek fel azúttal, hanem egy kis hegyi ösvényen. Az ösvény nagyjából egyenesen futott, a jötünök híresen jó hegymászók voltak és egy-két emelkedő vagy meredek szakasz nem ártott meg nekik...Aleena legnagyobb bánatára. Sagát is elhívták, hogy jöjjön velük. Az inkvizítorlány még mindig nem akart beszélni senkinek arról mit tervez, azt mondta majd elmondja, ha odaértek. Nem is kellett sokat várni, meglátták a tegnap átszakadt buckát, amin át lefolyt a víz. Ott az ösvény kicsit kiszélesedett, majd ismét összeszűkült, s végül elterült a tisztás elején. Nem lehetett látni semmi, csak a mocsarasra puhult földet, ahol a víz gyűlt nem is olyan rég. A tenger közelségének köszönhették a jotünök, hogy a levegő párás, az apró vizek pedig mély nyomot hagyók voltak.
- Valóban másképp néz ki, mint tegnap a viharban... – csodálkozott el azon Saga, hogy át tudják a fellegek egyetlen este alatt a tájat formálni.
Aleenát azonban nem a fennsík látványa érdekelte. Az emelkedőhöz sietett, majd alaposan körbenézett.
- Itt egy vékony sávban hiányzik a gyep. – momdta, ahogy körbenézett a fennskon – Pedig az áradatot is túlélték más helyen a gazok...
Valerie gyanakvóan fordult Aleena felé. Szögett ütött a fejében egy nem éppen kellemes gondolat.
- Mire célzol ezzel?
- Majdnem olyan, mintha ásó nyoma volna. Mintha valaki ásott volna a fennsík szélén. Akkor viszont...
Saga és Valerie ideges pillantással fojtották vissza a lélegzetüket.
- ...valaki előre eltervezte ezt.
Mindenki szúrós pillantásokkal bámulta a tanakvó lányt. Nem tudták, higgyenek-e neki, vagy bolondnak nézzék. Egész biztos, hogy egyik sem. Láttak valóságot a szavai mögött megbújva, de látszott rajta, hogy üldözi a paranoia.
Egész addig nem is szóltak egymáshoz, amíg le nem érted Sigurd házához. Jürn mester érdeklődve várta őket. Nem mondták el neki, de sokat látott ember volt ő, jól látta valami nyomja a fiatal inkvizítor szívét. Amikor kérdezték, el is mondták nekik. Saga picit aggódott, hogy nem fognak-e rá haragudni. Gazdája elől ő nem titkolhat el semmit. Még ha a többiek úgy is döntenek, hogy nem árulják el senkinek, neki muszáj lett volna.
- Értem. – dörzsölte meg az állát az öreg sámán – Olyannak tűnsz lányom, aki különös figyelmet szentel a környezetére. Hiszek neked.
A házbélieken úrrá lett a nyugtalanság. Még ha igaz is volt, nem állhattak le csak úgy gyanúsítgatni az embereket. Komor, zavarodott arccal sétáltak el a háztól. Sigurd hideg fejjel gondolkodó, bölcs háziúr volt, amikor azt mondta:
- Egyelőre ne veszítsük el a fejünket. Tartsa mindenki nyitva a szemét. Ha ennél többet tennénk, azzal csak pánikot keltenénk. – Gerardék a munka miatt még egy jó darabig úgyis itt fognak maradni. Valószínűleg ez leginkább nekik szólt.
A kis falura aznap kezdett el a sötét felleg leülepedni...

Békésen teltek a hetek a szigeten. Gerard, Leo és Klaus inasnak álltak egy-egy mesterhez, hogy pénzt keressenek, amiből ki tudják fizetni azt a rengeteg mindent, amit a hajóra akartak vinni. A kis akciójuknak hála puskaporra is szükségük volt, azt azonban ezena  szigetek nem kotyvasztottak. A törzs nem volt annyira harcias, mint más társaik. Maria és Aleena intézték a bevásárlást. Maria úgy tűnt remekül tud alkudozni. Ezen a szigeten hírből sem hallottak még vámpírról, így nem kellett annyira finomkodnia, mint amikor egy emberrel tárgyalt. Maria mindig is panaszkodott rá, hogy az emberek mennyire visszahúzódóan viselkednek vele.
Nyitott szemmel járták a falut. Olyan volt, mintha már el is felejtették volna Aleena szavait. Alaposan szemügyre vettek mindenkit és mindenkit akit láttak. De pár hétre rá már egymás közt sem beszéltek róla. A nagy áradatot a nép kezdte kiheverni, s minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Örömhír volt ez a falu sámánjainak is. Míg a harcosok halásztak és portyáztak, az ő feladatuk volt az otthon maradtakat vezetni és a helyes úton tartani. Egy ilyen tragédia ugyancsak megviseli az embereket, s a félelem leküzdésében a sámánok segítsége egyfajta kötelezettségük. Jürn mester is gyakrabban mozdult otthonról ki, hogy járjon egyet a faluban, ami Sagát rendkívül idegesítette. Nem szerette, ha elveszik a munkáját. Eddig jóformán csak ő ment el beszerezni, amire Jürn mesternek szüksége volt. De örült is neki, hogy a mester mosolyogni látta. A faluban szépen lassan minden visszatért a rendes kerékvágásba.

Egy nap aztán ismét felkeresték az öreg mestert rég látott idegen barátai. Aleena volt az, aki örömmel hozta a hírt, hogy sikerült megszerezniük a pénz, amire szükségük volt, hogy mindent megvásároljanak, ami a hajóra kell. Útjuk vissza vezetett a nagy kontinensre, ahogy a gyanakvó hölgy szavaiból ki lehetett venni. Hosszú út volt, így biztosra kellett menniük, hogy kikötés nélkül el tudnak odáig jutni. Nem ismertek túl sok szigetet a vidéken, ezért ha találtak egyet, ahol kereskedni tudtak, mindig kihasználták a lehetőséget.
- Örömmel hallom, hogy vitorlát bontotok. – mosolygott rájuk a mester, ahogy elszámoltak Aleenával. A törzs a veroniai pénzekhez képest szokatlanul szabálytalan alakú, tengeri motívumokkal díszített érméket használt – Kapcsolatunk rövid volt, ám kellemes. Saga, menj és mutasd meg a lánynak a kis vermet. Valerie is biztos ott van még, majd segít kiválasztani, amikben megegyeztünk.
Saga és Aleena elindultak hát. Odalent egy kis épület mellett nagy tömeget láttak. Félóriások és emberek vegyesen. Nagy zsibongás hallatszott egészen oda hozzájuk. Valami nem volt rendben. Egy harcos sietett oda Saga felé. Sigurd hollétéről kérdezett, azt mondta azonnal szólni kell neki. Saga csak bólintott, s kérdés nélkül megindult vissza a dombtetőre. Aleena magára maradt, de aggódva ment oda, hogy megnézze mi történt.
Ott volt a falu apraja nagyja. Még Gerard, Leo, Lia, Maria és Klaus is. Mindenki ott állt a kis fészer bejárata előtt, senki sem mert belépni. Sigurdra vártak, aki hamarost megérkezett, Sagával az oldalán.
- Mi történt?! – harsogta határozottan, ahogy benézett. Aztán holtsápadttan eresztette a kezét le.
A fészer ajtajában Valerie feküdt, hasával a falusiak felé fordulva. Tagjai szétmeredtek, a szoba egy-egy sarkába. Szemei üregesen voltak és félig felcsúsztak a koponyájába. Arca körül mindenfelé vér fröcsögött, a szájától a válláig. Egyik lába és a bal válla ki volt csavarodva, természetellenes pozícióban tekeredett az ajtó irányába. Sigurd szemébe könnycsepp szökött, ahogy halk léptekkel odarohant feleségéhez és fejét az övéhez közelítette.
- Valerie! Valerie, szólalj meg! Valerie...!
Aznap senki sem emlékezett másra, csak a bátor viking harcos kínkeserves, velőtrázó kiáltására...

A történtek ugyancsak megrázták a falut. Valerie hozzá méltó temetést kapott, s rendbetették, mielőtt Vallhallába küldték volna az örök időkre. Gerard és a többiek is ott voltak az eseményen. Mindannyian talpig fegyverben. Maria akkor ott, a fészer előtt elrángatta őket. Szomorú arca volt neki. Szomorú, de véresen komoly.
- Mostmár biztos.
- Valaki bújik ebben a faluban.
- Valerie vérét akarta... – mondta Klaus.
Aleena a fejét rázta.
- Nem...Valerie rájött valamire. Valamire megtudott valamit, amit nem kellett volna. Nyitva tartotta a szemét... – magát hibáztatta, hogy ez történt. Ő mondta el annak idején nekik, amit sejtett. Igaznak bizonyult.
Maria ezután tovább terelte a szót. Úgy tűnt sietett.
- Figyeljetek, még ha mindennaposak a harcok, valaki asszonyát orvul megölni felkavarja a falusiakat. Keresni fogják a tettest és az első, akire gyanakodni fognak... – nyelt egy nagyot.
- Igen, azok mi leszünk. – fejezte be Lia. Látott már hasonlót, talán nem is egyet. Az illető ezért mert olyan határozottan lépni, efelől biztos volt.
- Akárhogy is, készletek nélkül nem indulhatunk útnak. Nem élnénk túl. Ha azt akarjuk, hogy a falu kereskedjen velünk, a végére kell járnunk ennek az ügynek.
A többiek Gerardra néztek. Saga, aki egész eddig ott figyelte őket, szintén Gerardra nézett. Gerard egy jó vezető volt. Nem mondta ki, hogy segíteni akar szegény Sigurdon. Nem akarta, hogy a nehezen leküzdhető érzelmek eluralkodjanak a többieken. Tudta jól, most hideg fejjel kell gondolkodni.

Lassan teltek, múltak a napok. Nyugtalan éjszakák és gyászos nappalok követték egymást a kis dombtetői házikóban. Saga fáradt volt. Fáradtan sétált a piac mellett, egy nagy zsákkal a kezében, melyben burgonya volt. Ma reggel szedték, friss volt és ropogós. Örülni fognak neki az otthoniak.
Egy ismerős alakot pillantott meg egy ház előtt állni. Maria volt az egymaga. Saga picit összehúzta magát. Bár nem üldözték el őket, attól a naptól kezdve a falu minden tagja távolságtartó volt az idegenekkel szemben. Nehéz volt nekik itt élni. Nem is értette, miért jött a hosszúfogú lány be egészen idáig.
~ Maria, ha jól emlékszem. – nézett végig a karizmatikus vámpíron – Amikor vele vagyok, tényleg olyan érzésem van, mintha egy másik világból érkeztek volna. Pedáns, rideg...és mégis olyan vad.
Maria gyorsan észrevette a lányt.
- Hé, Saga! – intett neki kurtán – Merre?
Saga ijedten rezzent össze, odament és kissé félősen válaszolt.
- Hazafelé a piacról. – végignézett Marián. A vámpír nőnél egy papír volt, rajta egy térképpel, amin megjelöltek egy pár pontot.
- Emitt’ egy kovács, igaz? – mutatott az előttük álló boltra.
Saga lelkesen bólogatott.
- Jó... – komorodott el az arca, ahogy előkapott egy hosszú fadarabot, rajta két-három rovátkával.
- Az ott...? – lépett Saga oda hozzá. Aztán gyorsan megtorpant. Neki ezt nem szabadna érdekelnie. Ehhez semmi köze. És végképp nem kéne magát bajba kevernie.
- Mércék. – felelte komolyan a vámpír – Valerie testén lévő sérülésekről. Egyikünknek elég jó szeme volt, hogy megsaccolja. Valamint, amire még szükségem van, azok szerszámok.
Saga értetlenül nézett.
- Itt a faluban mindenki kis házakban él a családjával. Ha valaki valóban előre eltervezte ezt az egészet, sok szerszámra és segítőre volt szüksége, hogy felállás a fennsík emelkedőjét. Az pedig csak feltűnik valakinek, ha egy rakás ember egyszerre hozza be javíttatni az ásóit. - ez már érthető volt a lánynak - A falu minden kovácsműhelyét megjártam. Már csak ez az egy maradt.
Bementek, ahol egy alacsony, kissé púpos hátú öreg férfi fogadta őket. Ő sem volt sokkal barátságosabb Mariával, mint mindenki más, de udvarias ember volt. Megtartotta a kellő tiszteletet, ahogy a szeme előtt lóbálta a mércét.
- Nos, mi kéne? – nézett a vámpírra.
- Semmi különös. Csak szeretném megkérdezni, hogy hasonló méretű fejjel készültek-e mostanában.
Saga ámuldozva figyelte őket. Hát erre kellettek a vámpírnak a mércék. Valerie sebesüléseinek méretéből ki akarja következtetni a fegyver méretét. Abból pedig megpróbál eljutni az elkövető felé, hogy tisztára mossa a nevét.
- Hm...elég gyakoriak ezek a méretek. Szerszámként kevésbé, inkább fegyvereknek. Nézze csak... – morgott a kovács, ahogy előkapott egy kalapácsot – Nagyon sok harcos használ ilyet.
- Ó... – mondta csalódottan Saga.
Maria viszont gyanakvó mosollyal derült fel, s nyújtotta a kezét előre.
- Szabad volna megnéznem?
- Hm....persze... – mondta az öreg kovács és odanyújtotta a kalapácsot.
Ekkor hirtelen egy kéz markolt rá az öreg úr csuklójára. Hangos reccsenés hallatszott, ahogy a két megmozdult, s egy laza mozdulattal eltörte a férfi karját. Mindenki rémülten lépett hátra. A kovács asztala mögül. A kéz torz volt, több helyen lemállott róla a húz, mégis úgy markolta a kovács csuklóját, mintha egy óriásé lenne.
- Egy...érme.... – hörögte egy ismeretlen hang.
- Mi ez?! A kezem!
A kézhez hamarosan csatlakozott a párja is, amely egy gigászi ütéssel bezúzta a férfi orrát. A kovács félájult állapotban terült el a földön, kiejtve a kezéből a kalapácsot. Az alak közben előbújt az asztal alól. Nem is volt igazi jotün, sokkal inkább valami torz teremtmény. Azca beesett volt, szemei üregesen, egyik félig lelógott a fejéről. Húsa több helyen nem volt neki, csontjait látni lehetett. Ruházata szakadt volt és régi.
- Uram...! – rohant Saga a kovács irányába, mielőtt Maria megragadta volna a vállát.
- Várj. – morogta komoran.
Az idegen alakot ekkor különös, ide-oda lebegő lila pecsétek vették körbe. A teste elkezdett felfúvódni, majd lángok csaptak elő belőle, hatalmas robbanással szakítva fel a hasát és lángokba borítani mindent. Saga rémülte húzta magát össze, ahogy Maria elé ugrott és megpróbálta a testével hárítani a robbanást.
- Jó ég... – nézett a hullára, ahogy Sagát oktatta ki – Sose kezdj el szorult helyzetben pánikolni. Mindig alaposan mérd fel a helyzetet. Az embernek a fejével kell harcolnia...
Ahogy a lángok alábbhagytak láthatták, teljesen szétrobbantotta a támadójukat is. De nem volt sok idejük pihenni, mert újabb pecsétek jelentek meg körülötte. A darabjai elkezdtek egymás felé vándorolni, mígnem újra egy testté álltak össze. A lény egy baltát vett elő, majd hörögve megindult Saga felé.
- Két...érme... – hangzott tőle.
- Ó, hogy szakadna rá az ég! – ordította Maria, ahogy megvillantotta a fogait.
A vámpír nő előrántott a hátáról egy pajzsot, majd hezitálás nélkül nekirontott. Saga csak ámult. Ellenfele kétakkora volt, mint ő, akkor mint egy jól megtermett jotün harcos, nem is volt talán ember, abban sem volt biztos, hogy egyáltalán le lehet győzni. Maria mégis hezitálás nélkül támadt rá.
- Ne tedd!
- Pofa be! – rivallt rá a vámpír – Aki bele meri ütni a rohadó orrát a dolgaimba, annak leharapom a fejét.
Az alak már emelte is a baltáját, hogy lecsapja vele. Maria viszont számított rá, oldalra csúszott, majd a pajzsával két kézzel a térdére vágott.
- Aki nagy az nagyot puffan! – ordította, ahogy a förmedvény lába megbicsaklott és a hátára esett.
A monstrum azonban nem maradt a földön. Újra feltápászkodott, s nyögve próbált meg felállni.
- Három...érme...
Maria nem tétovázott, felkapta a kalapácsot, amit az idős úr ejtett a földre, majd a lény arcába vágta. A csapásról idegesen kapott a fejéhez. Az az egy megmaradt szemgolyója is szétrepedt neki. Forgatta a fejét jobbra balra, látszott, hogy nem látott semmit. Maria hátrébb lépett, az alak pedig nem követte. Saga megörült.
- Sikerült! Mostmár biztonságban vagyunk!
Marai ijedten nézett felé.
- Te hülye! Ne ordibálj...
De túl későn szólt. A lény meghallotta és felé kezdett el nyargalni.
~A pokolba! Nincs más választásom.
Saga teljesen halálra volt rémülve, a szája elé szorította a kezét és reménykedett benne, hogy a förmedvény ne találja meg. De egyenesen felé tartott. Mígnem aztán egy éles hang torpantotta meg őt a másik irányból. Maria volt az, és éppen egy fémből készült sisakot ütögetett a kalapácsával.
- Ahogy gondoltam. Így, hogy elvesztette mindkét szemét, a füle alapján próbál támadni. Éles a hallása a görénynek...
Saga fellélegzett. A monstrum megállt. Aztán gyorsan etűnt szívéből a nyugalom, ahogy rájött, miért is tette.
- Maria, ne! – de késő volt.
A szörnyeteg elérte Mariát, majd ahogy a közelébe ért, hezitálás nélkül elkezdte felfújni magát. Maria maga elé tartotta a pajzsát, hogy védjen belőle valamit. Hatalmas robbanás rázta meg a kis kovácsműhelyt. A szörnyetegnek ezúttal darabokra repedtek a csontjai. Ezernyi szilánkként szálltak szét mindenfelé, a vámpír nő testét több helyen megsértve.
Saga ijedten nézett föl a robbanásból. Maria ott feküdt a szoba padlóján. Ájultan, véresen, több helyen hegyes csontok álltak ki a testéből, a bőre ezer ponton megégett. A mellkasa még mozgott, de a légzése szabálytalan volt. Saga könnyen meg tudta állapítani, hogy komolyan megsérült. Az öreg Jürn mester annak idején megtanította őt sebet kezelni és gyógyszert keverni, sőt még a gyakori hajóbaleseteket is ismerte. A törött deszkák, rudak, fadarabok gyakran álltak bele a hajósok testébe, azok is hasonló sebeket ejtettek. Mariát azonnal el kellett látni.
Hirtelen csörgés, hangos zaj hallatszott a szoba másik végéből. Saga rémülten fordult oda és látta, hogy a szinte már cafatokra szaggatott holttest ismét elkezdett mozgolódni, darabjai egymás felé közeledni. Tudta nem kell sok idő és ismét összeáll azzá a szörnyeteggé.
Az a valami már nem is nézett ki jotünnek. Egy nagy hömpölygő hús és csontförgeteg volt. Orrfacsaró bűzt árasztott magából, olyat hogy Sagának szinte a szája elé kellett a kezét tartani, el ne hányja magát. A szörnyeteg még mindig ide oda fordígatta három darabban lévő fejét, hangok után kutatva.
- Négy...érme... – morogta fenyegetően.
Nem sok kellett, hogy szegény lány elsikítsa magát. Lélegzetét visszatartva kúszott oda Mariához, ragadta meg a páncélja gallérját és kezdte el húz hátra. Minden kovácsműhelynek két bejárata van, egy elől és egy hátul, hogy a fémeket és hulladékot ne a kiállított portékák közt kelljen áthúzgálni. Ott el tud menekülni.
Maria nehéz volt. Páncélban különösen, főleg egy olyan gyenge lánynak, mint Saga. Már szinte folyt róla az izzadság, ahogy elérte a műhely hátsó szobáját. A szörnyeteg viszont meghallotta a páncél recsegését, ahogy a padlónak dörzsölődött és lassú, óvatos mozdulatokkal megindult. Saga ijedten kapja a szája elé a kezét.
- Felém tart...tudja, merre vagyok... – kapkodta a levegőt egyre gyorsabban.
Oldalra nézett. Az egyik sarokban egy lándzsát pillantott meg. Magához vette, majd letette Mariát a földre. El fogja csalni a szörnyet a sebesült vámpírtól. Talán a ricsajra ideér valaki, ők majd kezelésbe veszik...még akkor is, ha kívülálló. Saga a fejét rázta. Azt se tudta már, mit csináljon.
~ Várjunk csak... – torpant meg hirtelen - Nem...ez így nem jó. Miért kell nekem ettől a förmedvénytől rettegnem?! Miért jár egyfolytában a menekülésen az agyam. Ez a valami...olyan ostoba...és én mégis futok előle. Egy ilyen ostoba bábu elől! Maria adott nekem egy lehetőséget. Egy lehetőséget, hogy legyőzzem ezt a szörnyeteket. És nem hátrálok meg! Neked kéne rettegned, te, te árnyékban bujkáló bábmester! - Saga letette a lándzsát, majd a kezébe vette az első kisebb tárgyat, amit talált.
Gerard valahol a falu egyik sarkában idegeskedett. Mindenki más ott várakozott. Már csak Maria hiányzott.
- Valami történt vele. A nem létező nyakamat merem rátenni.
- Az nem lepne meg... – mondta Leo, aki ha jól emlékezett vissza, többször látta Mariát ok nélkül keresni a bajt.
Gerard sóhajtott, aztán felállt.
- És még azt mondtátok, hülyeség azt a térképet megcsinálni... – mondta, majd elindult a többiekkel a kovácsműhely felé.
A műhely hátsó szobájában eközben Saga szorgalmasan szedte elő a köténye mellső zsebéből a különféle kellékeket. A ház körüli munka során rengetegszer fordult elő, hogy valaki megsérült, így Saga hozzászokott, hogy mindig legyen nála egy kis kötszer, valamiféle kenőcs ami elállítja a vérzést, vagy akár egy kevés víz, hogy a sebeket tisztára lehessen mosni. A háta mögött csörgést hallott. Sietve abba az irányba fordult, majd megragadott egy apró kis fémből öntött szobrot és elhajította. A szobor egyenesen az egyik állványnak vágódott, majd hatalmas csörömpöléssel eldöntötte a mellette felállított hatalmas pallosokat. A szörnyeteg hörögve kapta fel a fejét a zajra és sietett oda, hogy az elborult kardok közt kezdjen el tombolni.
- Mostmár rendben leszek... – sóhajtott Saga egy hatalmasat.
~ Így, hogy egy-egy eldobott tárggyal messze tőlem is zajt tudok kelteni, a szörny sosem fog elérni engem. El sem hiszem...Maria megadta nekem a lehetőséget, hogy legyőzzek egy ilyen monstrumot. Mostmár csak óvatosan ki kell valahogy menjek a műhelyből...
Ekkor lépteket hallott. Nagyon megörült, végre valaki felfigyelt a zajra. A hétnek ezen a napján szinte senki sem dolgozik, mindenki a házában van, így az utcákon embereket is alig lehet látni. Jó napot választottak az idegenek a nyomozásra. Maria sebei már szépen el voltak látva, így Saga bátran felállt, gyorsan megnézte nem fogott-e újra szagot a förmedvény, majd halk léptekkel megindult a hátsó ajtón kifelé.
Odakint egy ismerős arc fogadta. Egy magas jotün férfi volt az elegáns köpenyben, számos talizmánnal ékesített övet és egy apró válltáskát viselve. A falu egyik sámánjának tanítványa volt. Saga többször járt már náluk. Onnan ismerte régi barátját, Cherisát, aki annak a mesternek volt a háziszolgája. Jürn mesternek ugyan nem volt tanítványa, de Bronah mester mindig is életcéljának tartotta, hogy a felhalmozott tudását átadja a következő generációnak. Öreg kora ellenére energikus férfi volt, noha az egészsége az utóbbi években romlani kezdett. Ez a jotün férfi volt az ő tanítványa, Fran.
- Fran, úgy örülök, hogy látlak! Azonnal segítenek kell. Valerie-t nem az idegenek gyilkolták meg. Egy húsból összeszőtt szörnyeteg ólálkodik...
Fran azonban nem mozdult. Csak ideges, ingerült arccal rántott elő egy gumós végű botot.
- Tudom-tudom. Hallottam.
Sagát ekkor baljós gondolatok kerítették hatalmába. Ijedten hátrált egy lépést.
- Várjunk csak...a te házad és Bronah mester kunyhója a falu másik végében van...nem hallhattad, ami itt történik.
A jotün férfi erre már nem válaszolt.
- Te pontosan tudod mi történt itt, nem igaz?!
Sértett, undorodó ábrázatot kapott az ifjú varázslótól. Fran mindig is távolságtartó ember votl a szemében, olyan aki nem elegyedik egykönnyen vele szóba.
- Tudd hol a helyed! – teremtette le – Egy mocskos szolga csak ne kérdezgessen a dolgaimról.
Több se kellett Sagának. Ha beengedi ezt az alakot, meg fogja Mariát találni. Ha ez kitudódik, talán a kezét is le fogják vágni neki. De meg kell tennie. Az életét köszönhette Mariának, nem engedheti be hozzá ezt az alakot. Sigurd is mindig azt mondta neki:
- Saga, vannak pillanatok, amikor kénytelen vagy kimozdulni a komfortzónádból, hogy kockáztass csak azért, mert a szíved úgy diktálja... – bölcs mondás volt – úgyhogy nem érdekel apám mit mondott, addig nem takarítasz, amíg aludni próbálok! – talán másra gondolt vele...de attól még igaz volt. Még ha a törvények tiltották is, hogy szolgaként kezet emeljen egy szabad harcosra, meg kell védenie Mariát.
Saga halált megvető bátorsággal kezdett el Fran felé futni. Megrpóbálta akét kezével megragadni. Sikerült elérnie a férfi mellkasát, az ingjének gallérját. Két kezével erősen rámarkolt, majd minden erejét beleadva egy lendítéssel odébb tolta...
- Milyen szánalmas... – morogta a férfi.
Az ütleg hatalmasat koppant szerencsétlen lány fejét. A hegynyi méretű jotün ereje össze sem volt hasonlítható szerencsétlen vézna lányéval. A bot erejétől Saga megbicsaklott. Vér szállt a levegőbe, ahogy egy hatalmas zúzódást hagyott az arcán. Erőtlenül zuhant a földre, eleresztve a férfi ingjét. Fran ellenben meg sem inogott.
- Elég ebből az idétlen színjátékból. – morogta idegesen, majd egy hatalmasat rúgott a lány oldalába, aki ettől három métert gurult egy kínkeserves sikoltás keretében előre – Már így is elég baj, hogy az a semmirevaló zombi nem tudta megölni azt a kotnyeles vámpírt.
Azzal megindult a műhely felé. Saga azonban utána kiáltott..vagyis szólt, egy erőtlen nyögéssel.
- Ne...tovább! – hörögte, ahogy felköhögött egy kevés fért a torkából – Azt hiszed, megúszhatod. Te ölted meg őt is...ezért nem láttunk ott senkit, amikor Valerie meghalt. Én...minden láttam.
Fran megvonta a vállát.
- A te szavad mit sem ér az én szavam ellen. Nem is foglalkozom vele. – és igaza volt. Rabszolgának született ember szava mit sem ér egy szabad harcoséval szemben. Még ha igaza is van, még ha hisznek is neki, így szól a törvény.
Sagát nem érdekelte a helyzete. Ravaszul elmosolyodott, ahogy felemelte a kezét. Fran pupillái összeszűkültek, ahogy meglátta mi van benne. Saga az ő egyik talizmánját szorongatta. Akkor tépte le róla, amikor sikerült megragadnia.
- De ha ez nálam van, már nem kell a szavam. – nyögte kárörvendően, ahogy a szájához emelte, majd hezitálás nélkül a szájába vette és lenyelte az érdes felszínű kis ékszert.
- Ne merészeld! – lépett oda hozzá Fran.
- Ismerős? – nevetett Saga. Aztán magával ragadta a köhögési kényszer. Vért köhögött fel, ahogy a talizmán végigkarmolta a nyelőcsövét, felsértve azt mindenütt – Valerie is tudta. Tudta, hogy bizonyíték kell. Ezért lenyelte, amit a szörnyednél talált. Azért volt...az a seb. – Saga jól emlékezett rá. Valerie szája körül kér volt mindenütt, de vágás a testén egy szál se. Az a vér is a szájából jött.
- Bolond. Senki sem fogja észrevenni.
- De igen. Egyvalaki igen. Látni fogja a közös vonást. Az az idegen varázsló látni fogja. Még ha Valerie testét nem is merné felvágni, az én gyomromat gond nélkül felhasíthatja. És akkor, még ha meg is halok, kiderül a mocskos titkod. Én, egy szolga, felfedtem a titkodat!
- Arcátlan... – morogta Fran.
- Megismétlem, jól emlékezz rá. Én, egy nyomorult rabszolga, felfedtem a titkodat. – vigyorgott rá már szint félájult fejjel.
- Átkozott! – ordított Fran, ahogy a furkósbotjával még egy ütést mért a lány hátára.
Saga elájult. Ernyedten esett össze Fran lába előtt. A jotün férfi idegesen lihegett. Tajtékzott a dühtől és a haragtól.
- A pokolba. Mi ez a maró érzés. Mi ez a megalázó...vereség érzete?! – szorította össze az öklét a fa körül – Ezt most rögtön el kell intézzem. Senki sem tudhatja meg, hogy én, Fran visszahoztam egy halott harcost az életbe. Egyetlen ütéssel megölöm, aztán elrejtem valahol a testét! – emelte magasba a botját, hogy megadja a kegyelemdöfést.
Ekkor egy súlyos lépés dobbant a háta mögött. Egy két lendült, s egy határozott ütés kiverte a botot a kezéből. Fran idegesen fordult hátra. Mariát látta a háta mögött. A vámpír vérbe borult, fáradt szemmel figyelte őt. A teste még mindig tiszta seb volt, több helyen nem volt ellátva, ahol Saga nem érte el őt a páncélja miatt. Más sebeinek kötései is gyengék voltak, nem sok kellett neki, hogy felszabadjanak. Maria erőseb lihegett, mintha levegőt is alig kapna.
- Saga...te aztán megbízható egy csaj vagy. – nyögött nagyot – Ezt a csatát te nyerted meg. – sötétítette el szemét a kovácsműhely árnyéka. Úgy nézett farkasszemet Frannal – Nem gondoltam volna, hogy még a fődisznó is idedugja tőle a képét. Ez bizony az én napom...
Fran egy darabig döbbenten állt előtte. Aztán gyorsan visszanyerte az önbizalmát, látva hogy a vámpír alig áll a lábán.
- Te aztán egy érdekes szerzet vagy. Járni is alig tudsz, mégis jöttél neki segíteni.
- Nem lesz azzal baj...csak iszom egy kortyot a véredből, és mindjárt jobb lesz...
- Mit ne mondjak, ilyet se sűrűn hallok. – nevetett Fran, ahogy rúgott egyet Maria felé.
Maria éppen el tudta kerülni a jotün lábát. De még így sem kellett sok, hogy elveszítse az egyensúlyát.
- Nem kell sok idő, hogy idecsődüljenek a dulakodásra. Nincs idő ilyen hasztalan társalgásokra. Tényleg azt hiszed, hogy ilyen állapotban lehet bármi esélyed ellenem?! – mondta, ahogy előrelépett, majd öklével a lány arcát célozta meg.
Maria ekkor felordított. Fran meglepetten nézett rá. A vámpír ösztönszerűen kitért az ökle elől, majd visszakézből akkora pofont lekevert neki, hogy a nagydarab jotün hátrahőkölt. Majdnem hátra is esett, érezte, hogy zuhan a teste...
~ Mi ez? Erős, nagyon erős!
Maria viszont elkapta a kezét, majd a lábával a jotün térdére taposott.
- Jobban meggondolva...azt hiszem, ez bajosabb lesz mint gondoltam. Valahogy ki kell belőled passzíroznom az összes vért. – emelte másik kezét az arca elé és simított végig a sisakján. A tenyerét kinyitotta. Valami kiesett belőle. Fran nem tudta mi az. Egy fekete nyaklánc volt csupán. Maria amalgámnyaklánca – Mert nincs az az isten, hogy a fogaimat a mocskos pofádba meresszem...
Azzal a vámpír, mielőtt még a jotün bármit tehetett volna elkezdte acélkemény ütésekkel sorozni. Egymás után kapta a vaskos páncélkesztyűtől a csapásokat, Fran szinte reagálni sem tudott rájuk. Maria nem mutatott kegyelmet, esélyt sem adott visszatámadni. Fran nem volt harcos, csak sámán, sosem tanult meg vívni.
~ Mi a fene ez. Erős, gyors, és a mozdulatai olyanok, akár egy harcosnak. Ez a nőszemély katona volna?! A veroniai nők közt katonák is vannak?
Maria utolsó ütése kirepítette a kocsma árnyékából a férfit, egyenesen a napra. Nem tudta így tovább püfölni.
- Saga...tarts még ki egy kicsit. – mosolygott az ájult lányra – Egy ilyen belevaló csajnak...ez semmiség. – mondta, ahogy vérző sebekkel előredőlt, majd arccal lefejelte a földet.[/color]



A hozzászólást Gerard D. Lawrenz összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 13, 2019 3:26 pm-kor.

55Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Szomb. Ápr. 13, 2019 12:01 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Jelmagyarázat:
Kurzivált - Nem vagyok biztos benne, de inkább nem mint igen
Áthúzott - Ebben a formában nem
Formázatlan - Elfogadva

Név: Fáklya (1)
Hozzávalók: hosszú markolat, madzag
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Sötét helyek megvilágítására alkalmas egykezes eszköz, melynek végén gyújtott láng adja a fényt. Fegyverként is használható, s három óráig ég (valós idejű küldetéseken egy nagy körig, nem valós idejű küldetéseken öt körig).
Követelmény: -

Eeeeeeeeeeeeeeeh... Biztosan akarunk valamit ami ennyire sokat használt vásárolandóvá tenni? Mármint értem hogy RPG-kben fontos hogy van-e nálad fáklya, de nem hiszem hogy FRPG-ben ennyire kényelmetlenné kellene tenni a játékot.

Név: Feszítővas
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Ajtók, ládák, dobozok, és egyéb nyílászárók erővel történő felnyitását segítő eszköz. Két vége van, egy kampós, valamint egy lapos hegy. Végső esetben egykezes fegyverként is használható.
Követelmény: -

Név: Sulyom (1)
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Tíz darab apró, sokágú szegecs, melyeket a földre szórva lehet az ellenfelet meghátrálásra vagy hezitálásra kényszeríteni. Óvatosan használandó, mert könnyen saját vermébe eshet használója.
Követelmény: -

Név: Jelző síp
Hozzávalók: nád, madzag
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Apró, zsebben elférő hosszúkás eszköz, melyet megfújva jellegzetes, süvítő hangot lehet gerjeszteni.
Követelmény: -

Név: Kötél (1)
Hozzávalók: 3 madzagnak megfelelő kender
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Egyszerű növényi rostokból szőtt, strapabíró kötél, melyet a mászástól kezdve a hadifogolyejtésen át a kanóckészítésig rengeteg dologra fel lehet használni.
Követelmény: -

Ugyanaz mint a fáklyánál

Név: Tekercstartó
Hozzávalók: fém, bőrpántok
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Övre csatolható, vállon átvehető, vagy táskára tehető henger alakú edény, melyben összetekert papírlapokat lehet tárolni, X darabot egyszerre (10-re vagy 5-re gondoltam). A burkolat megvédi a papírokat a különféle támadásoktól, emellett pedig ezt használva egy rúnamágus egy kör alatt akár két rúnát is előránthat és aktiválhat, amennyiben azokat előre megírta.
Követelmény: -


Név: Drótkötél (1)
Hozzávalók: fém, fém
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Fémből készült hosszú eszköz, mely használható kötélként és láncként is. Egy lapos, korong alakú tekercsre van feltekerve, melyet egy fémből készült ház véd (erre használja el a mester a második fémet). A csévéről letekerve lehet használni, visszahúzni pedig egy rá csatlakoztatott csörlővel lehet. Vége változatos, lehet tompa, hegyben végződő, felhasználásától függően.
Követelmény: -

Név: Kampó
Hozzávalók: fém
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Egyszerű, horgas eszköz, változatos formában, mellyel tárgyakat lehet megragadni és erőt kifejteni rájuk. Különféle kötelekkel együtt is hatékonyan használható.
Követelmény: -

Név: Ostromnyíl (5)
Hozzávalók: Nyíl (5), ezüstpor, borostyán
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Irányítható, robbanó végű nyílvessző, mely komoly károk okozására képes. Masszív, szilárd célpontok ellen fejlesztették ki a néhai Tünde Erdő katonái.
Követelmény: -

Egyrészt ez inkább mágikus eszköz mint mérnök recept, másrészt az emberek használnak ostromnyilat nem a tündék

Név: Füldugó
Hozzávalók: borostyán
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Egy pár apró kis fadugó, némi gyapjúval és borostyánnal kibélelve, melyet ha az illető a fülébe helyez, elveszti a hallását. Ezzel együtt viszont a hang alapú támadásokkal szemben is véd.
Követelmény: Közepes vagy Nehéz Fejfedőt viselő karakternek egy teljes kör felölteni

Név: Bilincs
Hozzávalók: fém, lánc
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Változó hosszúságú lánccal összekötött pántok. Egy kulcs tartozik hozzájuk. Az ezüstből készült bilincsek meggátolják viselőjüket a varázslásban, vagy a varázstárgyak aktiválásában is.
Követelmény: -

Név: Kalapácsököl
Hozzávalók: karpáncél, fém, rugó (2)
Tanulás: Jotün mestertől
Típus: Kiegészítő
Leírás: A mérnök egy rugós szerkezetet épít egy páncélkesztyűbe, melyet megközelítőleg 5 kör alatt lehet felhúzni egy kézzel. A rugókban tárolt erő ezután egy ütéssel szabadon engedhető, a rugók pedig előrelökik a páncélkesztyű elülső részét, növelve az ütés erejét.
Követelmény: -
Darr megjegyzése: Holy shit that's cool

Név: Tár
Hozzávalók: fém, tüske (6)
Tanulás: Jotün vagy Vámpír mestertől
Típus: Kiegészítő
Leírás: Számszeríjakra helyezhető tok, benne 6 nyílvesszővel. A fegyvert gyorsan és könnyen újra lehet tölteni a rajta található tár kicserélésével. Az üres tárat hagyományos módon is újra lehet tölteni.
Követelmény: Csak ismétlő számszeríjjal együtt használható

Név: Üstökös
Hozzávalók: kovakő, fém, puskapor
Tanulás: Jotün mestertől
Típus: -
Leírás: A mérnök egy apró, félig zárt rekesszel egészíti ki a fegyvert, amibe puskaport lehet tölteni. Egy elálló kart meghúzva a szerkezet szikrát kelt, ami begyújtja azt, előrelendítve a fegyver fejét, így növelve meg a támadás erejét. 1 puskaporral lehet újratölteni, 1 telje kör alatt.
Követelmény: Csak fejszékkel és zúzófegyverekkel használható

Név: Vérkulacs
Hozzávalók: feketeacél, kivert bőr, bőrpántok
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Feketeacél szálakkal átszőtt belsejű kulacs, mely feketeacél roncsoló hatása miatt nem engedi a vért megalvadni benne, így azt is kényelmesen lehet benne tárolni. Egy egység varázserőre elegendő vért képes tárolni (holtak vérét még ez az eszköz sem tudja megőrizni).
Kritérium: Csak vámpírok használhatják

Sajnos ennek az elmélete hibádzik, a feketeacél roncsoló hatása haemolizálná a vért meg utána darabokra szedné a Hb-t benne

Név: Falmászó
Hozzávalók: fém, holdezüst, bőrpántok, rugó (2)
Típus: Kiegészítő
Tanulás: 250 váltó
Leírás: A vállak felett átvetett, illetve a derekat körbeölelő szerkezet, mely páncél alá is felvehető. Kampóval ellátott kötelek csatlakozgathatók hozzá, maximum két darab, melyeket egy rugós szerkezet folyamatosan feszesen tart, így viselője a keze használata nélkül is meg tud vele mászni meredek helyeket, falakat. Anyaga holdezüst, így a súlya nem ró jelentős plusz terhet viselőjére.
Kritérium: Nehéz páncélban nem használható

Ezt pontosítsuk, mert nem igazán értem hogy mi is ez.

Név: Szellemlámpás
Hozzávalók: fém, üvegcső, ektoplazma
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: fém kalitka, melybe egy szellem maradványait pecsételték, így az képes egy kígyóként a levegőben tekergő, halvány fénnyel világító nyalábot útjára engedni. Eloltásához és fellobbantásához az oldalán található pecsétet kell megdörzsölni.
Kritérium: Egyházi és Természeti szövetségi mágiát birtoklók nem használhatják

Varázstárgyat mérnök nem tud csinálni

Név: Mágikus seprű
Hozzávalók: vasfa, gránát
Tanulás: -
Típus: Kiegészítő
Leírás: Kinézetre egy átlagos seprű jegyeit hordozza, azonban a benne lévő mágia lehetővé teszi, hogy repüljön az, aki megüli, nagyjából azonos sebességgel, mint ahogy a démonok a szárnyaikkal a levegőben bucskáznak.
Kritérium: -

Ugyanaz, a varázstárgykészítés nem a mérnökök specialitása

http://questforazrael.hungarianforum.net

56Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Szer. Jún. 05, 2019 9:10 pm

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő

Saga of Saga


IV.rész



A kis csapat maradéka azonnal felfigyelt a hangos robbanásra, ami a falut megrázta. Nem ők voltak az egyetlenek, több házból is meglepett jotün férfiak és nők dugták elő a képüket. Mindenki gyanakvóan nézett rájuk, többüknél fegyver is volt előrántva. De aztán látták, hogy nekik sincs semmi közük a zajhoz. A falu népe gyanakvó és óvatos lett Valerie meggyilkolása óta.
Voltak, akik elindultak a kovácsműhely irányába, csakhogy megnézzék, nem történt-e baleset, vagy valami hasonló. Gerard és a többiek viszont sejtették, hogy ennél többről lehet szó. Ahogy odaértek, előreengedték a falusiakat. Ők most amúgy sem járnának jól vele, hogy csak úgy berontanának.
Fran idegesen tért magához. Lihegve pillantott körbe. A sápadt arcú nőszemély és Saga még mindig ájultan feküdtek a földön. Zajt hallott. Sok ember hangját. Bajban volt, valahogy ki kellett magát vágnia. Szerencsére még időben magához tért, így amint a szemét kinyitotta, első dolga volt a már így is rossz bőrben lévő élőholtat eltüntetni egyetlen gondolatával. Félelmetes varázslat volt, gondolta magában. Csak így minden bizonyítékot a köddé tenni. Úgy találtak rájuk az épület háta mögött. Ott volt a falu jópár harcosa, és persze az idegenek is. Fran örömteli mosollyal üdvözölte őket. Egyedül ő volt ébren. Megúszta.
- Hála Odinnak, hogy itt vagytok. Szörnyűség történt. Megtámadtak minket. Egy a két őrült összeveszett valamin és egymásnak estek! – mutatott az két ájultra – Még időben ki tudtam ütni őket, mielőtt megölték volna egymást.
Klaus idegesen nézett a férfira. Aztán ezt súgta a többieknek.
- Hazudik... – Klaus ösztöne abszolút. Mindig megérzi, ha valaki át akarja ejteni.
Mindenki zavarodottan nézett körbe. A jotünök természetesen hittek neki. Azonnal oda is siettek a két másikhoz, hogyha netán magukhoz térnek, le tudják őket fogni, mielőtt újra őrjöngeni kezdenek. Ekkor viszont Gerard lépett előre, és a magasba emelte a kezét.
Csak ne olyan gyorsan! – rivallt rá Franra – Átlátok az olcsó cseleden. Ez a férfi támadta meg őket! – mutatott rá a sámán tanítványára.
Szúrós szemmel nézett rá. A férfi egyértelműen egy varázsló volt. De sámán volt, a ruhájából ítélve, a falu sámánjai pedig varázslók. Ezzel most nagyot kockáztat. De bízott Klausban. Nem volt szükség rá
- Megőrültél, idegen? – támadott vissza Fran. Klaus rossz érzése azóta sem távozott, sőt...
Gerard magasba emelte a kezét, majd pecséteket idézett meg.
- Ezt könnyen eldönthetjük. – mondta, ahogy egy varázslatot idézett meg. A jotünök ijedten markoltak rá fegyvereikre és fordultak felé. Ez nagyon meredek lesz, gondolta a démon – Ha ezzel a varázslattal eltalálok valakit, meghal és vele együtt az is, aki kárt tett benne.
Majd hezitálás nélkül szabadjára engedte elsöprő auráját és Mariát célozta meg a tenyerével. Mindenki megindult Gerard felé. Tömeg előreszegezett fegyverrel rontottak neki, hogy megállítsák, vagy megöljék. Az idegen elvesztette az eszét. egész biztos bűnös, így látták. Gerard tenyeréből egy fénycsóva csapott elő. Mariát gond nélkül eltalálta...aztán átcsúszott rajta. Semmi sem történt. Mindenki bambán torpant meg.
- Ez...mi volt? – kérdezte valaki, látva, hogy senkinek nem esett bántódása.
- Egy illúzió. Egyszerű testtelen ábrándkép.
- Akkor...nem árt senkinek?
Gerard Maria felé mutatott.
- Nem. De úgy látszik, fogtunk egy madarat.
Maria előtt egy jotün férfi guggolt, keresztbe tett karral. Nem élt, halott volt. Beesett volt az arca, félig rothadtak a húsai. Több helyen látszott a csontja. Egy zombi volt, amit azért idéztek meg, hogy Maria testét megvédjék a halálosnak félt csapástól.
- Tudod, mindig is jó színész voltam... – mosolygott Gerard – Még azt is elhinnétek, hogy megölném a saját társamat.
Mindenki Fran felé pillantott. A varázsló körül tisztán lehetett érezni a mágikus energiák mozgását. A jotün törzsben is többen rendelkeztek ezzel az adottsággal. Lihegve mutatott előre a kezével, melyet azóta sem engedett le a döbbenettől. A falu népe szép lassan megindult felé. Ez zökkentette őt ki a sokkból. Sarkon fordult, majd elkezdett szaladni. Megindultak felé, azonban ekkor a megidézett élőholt támadásba lendült. A falusiak kénytelenek voltak azzal foglalkozni. Fran elmenekült.
Gerard ahogy a jotünök leeresztették a fegyverüket Mariához és Sagához sietett. Gyors imába fogott, amitől halvány, kékes árnyalatú fény, holdfény borította be a testüket, lassan elkezdve összezárni a sebeiket.
- Mostmár rendben lesznek. – törölte meg a homlokát – Csak nem szabad mozogniuk, amíg be nem fejezem, nehogy még több vért veszítsenek.
A falu lakói idegesen fordultak felé. Az egyikük nem sokkal utána megszólalt.
- Ettől még nem lettél több a szemünkben, remélem tudod. – mondta az egyikük.
- Valaki keresse meg Sigurdot. – mondta egy másik – Elvégre az ő tulajdonát verték félholtra.
Jó volt látni, hogy vére egy kicsit csökkent a feszültség. Ahogy Saga magához tért, természetesen azonnal elmondott mindent, amit megtudott...de csak miután Sigurd odaért. Nem akart olyasmit kikotyogni, amit netán nem volna szabad. Rég érezte magát ennyire zavarodottnak. Nem tudta hova tenni a félholt katonát. Sigurd ezután Gerardhoz fordult.
- Akkor Valerie hasában is ott kell lennie egy bizonyítéknak?
- Ez alapján, valószínű. De már nem szükséges megtudnunk. – mondta – Ez a valami egy élőholt volt. Mágiával mozgatott holttest.
- Igen...a ruházata és a fegyvere is olyan volt...mint egy eltemetett harcosé.
- De miért akarna pont Fran ilyet tenni? – morogta Sigurd.
- Ahonnan mi jövünk, ezeket katonáknak használják, hogy ellenségeiket leigázzák vele.
- Ezzel el is dőlt. – szólt közbe hirtelen Aleena – A múltkori tragédia előre el volt tervezve. El akarta árasztani a falut, hogy aztán a holtakat katonaként rángassa vissza a halálból.
Sigurdnak más tervei voltak.
- Nem. Ha van valaki, akit azonnal értesíteni kell, az Bronah mester. Az ő tanítványa tette ezt, így minél előbb értesíteni kell. Saga! – kiáltott oda a lánynak.
Saga azonnal felemelte a fejét, bólintott, majd elindult. Gerard nem sokkal később követte.
- Nem baj, ha megyek?
- Miért akarsz ennyire jönni?
- Talán találunk ott is valamit. Ahogy a ti műhelyeteket néztem, a tanítványok elég sok dolgukat a mesterüknél tartják. – mondta Gerard. Saga maga is megdöbbent, milyen jó megfigyelő volt a démon.
Bronah mester háza a falu másik végében volt, egy kis fás liget mellett a hegy tövében. Békés, nyugodt környék volt, kis kerttel a háta mögött, ahol különféle gyógyfüveket lehetett látni. Az erdőben élő fajták persze nem voltak itt, de jó, hogyha az embernek nem kell minden kis gazért a világ végéig elgyalogolnia.
Odabent egy ismerős és egy félig ismerős arc várta őket. Bronah mester egy enyhén őszülő hajú, kissé púpos hátú jotün volt. A másik alak mellette a korábban látott vörös ruhás emberlány volt, Saga barátja.
- Saga? – nézett fel Bronah mester meglepetten – Minek köszönhetem a látogatást?
- Szörnyű dolog történt! – kezdett bele azonnal – Úgy tűnik Fran veszélyes mágiát fedezett fel és a falusiak ellen akarja felhasználni.
A mestert ugyancsak meglepte a hír.
- Valóban...?
- Bizonyítékunk is van. – tett hozzá szúrós szemmel – Hogy valamit tudnia kell a nemrég történt katasztrófához.
Gerard úgy döntött, segít neki, nehogy egy részlet is kimaradjon.
- A fennsík kétségkívül fel lett ásva. A munkát halálból visszarángatott harcosok végezték, akiket ez a mágia keltett életre. Valerie haláláért is ő a felelős. Azért nem találtunk senkit a környéken, mert a rothadó katonái képesek a semmiből megjelenni és a földbe visszakúszva eltűnni.
- Igen-igen. – rázta a fejét Saga. Még mindig nem teljesen értette, hogyan működnek a dolgok, de úgyse tudta volna jobban elmagyarázni – És azért jöttünk, hogy megkérdezzük, tud-e erről valamit. Látott-e valami furcsát?
Bronah mester megdörzsölt az állát, ahogy felállt.
- Gondolkozom...egyébként hogyan sikerült ezt a megállíthatatlan katonát legyőzni? Ez talán, ami most a legfontosabb lehet.
- Nos...temérdek szerencsével, mester. – felelte Saga.
Ekkor egy hangos koppanás törte meg a beszélgetést. Gerard a feje felé kapott, ahogy előredőlt és arccal lefejelte a padlót. Egy tagja sem mozdult, azonnal elájult. Saga ijedten kapta felé a fejét, ám ekkor valaki a háta mögül megragadta és egy rongyot szorított az arca. Saga kiáltani akart, de ahogy a levegő elhagyta a tüdejét úgy érezte szédül. Olyannyira, hogy képtelen magát megtartani. Össze akart esni, de az ismeretlen megtartotta, majd óvatosan a földre fektette Gerard mellé. Ahogy felnézett, Cherisa arcát látta, ahogy komor arccal nézi, mikor veszti el az eszméletét.
- Szép munka. – mondta Bronah mester neki – Most pedig tüntesd el őket a szemem elől.
Saga órákkal később tért csak magához. Hasogatott a feje. Rémülten vett egy nagy levegőt. Úgy érezte, fuldoklik. Gyorsan lenyugodott, majd megpróbálta a fejét megdörzsölni. Azaz csak dörzsölte volna. Saga, igaz nem annyira megdöbbenve tapasztalta, hogy a két csuklóját összekötötték a háta mögött. Gyorsan körbepillantott. A föld alatt lehettek, egy ház pincéjében, erről árulkodott a sok hordó meg láda körülöttük. Itt fektették le őt egy fal mellé. Megpróbált felállni, hátha talál valamit, amivel a kötelet elvághatja. A kötél viszont nem engedte. Úgy érezte, mintha a másik vége ki lenne kötve valamihez, ami megakadályozza, hogy a faltól eltávolodjon a keze. Sóhajtott egy hatalmasat. Ahogy maga mellé pillantott, Gerardot látta, hasonló helyzetben mellette ülni. Onnan nézve a földbe egy vasból készült kampót szúrtak le, ahhoz rögzült a kötél másik vége.
- Jól vagy? – kérdezte tőle Gerard. Nem tűnt túl zaklatottnak.
- Mi történt?
- Úgy látszik az öreg mester is benne volt a színdarabban. – nyögött egy nagyot – Ezt előre látnom kellett volna...
- Hogyan tudtad volna ezt előre látni? – nyögött csalódottan egy nagyot Saga, ahogy megpróbálta a csuklóját a kötélből kibújtatni. De mindhiába. Túl szorosra kötötték, hogy át tudjon rajta még az ő apró kis emberkeze is férni.
- Én nem, de Klaus szeme azonnal meglátja az ilyeneket. Szólnom kellett volna, hogy jöjjön ő is.. – morogta a démon.
Saga nem igazán értette, mire gondolt ezzel Gerard. Attól még hogy egy barátja képes lett volna ezt előre meglátni, attól még nem kéne magát ostoroznia ezért.
- Ki kell jutnunk innen. Figyelmeztetnünk kell Jürn mester! – erőlködött tovább Saga.
- Már próbáltam...nem ment.
- Nincs valami varázslat a tarsolyodban?
Gerard idegesen a mellkasa felé nézett. Könyvét, a fegyvereit, és persze az amulettjét is elvették tőle.
- A talizmánom nélkül csak néhány varázslatot tudok használni. – vallotta be - De itt egyik sem segít.
- Nem adhatjuk fel! Jürn mester számít ránk. Nem hagyhatom őket cserben... – erőlködött tovább a lány, ahogy egyre inkább kezdte megrémíteni a gondolat, hogy itt aszalódva kell kivárnia, amíg Fran és Bronah mester tovább ölik a falu lakóit.
Gerard ezzel szemben sokkal csendesebb volt. Komor, hideg tekintetű. Haragos egész pontosan, de nem szerette, ha a düh eluralkodik rajta. De másra sem vágyott, csak a földbe döngölni azt az átkozott félóriást, aki elragadta tőle a társát.
- Csak találunk itt valami éles tárgyat. Azzal elvághatjuk a köteleket. – nyújtotta ki a lábát a ládák irányába, ahogy egyesével odébb tolta és bekukkantott mögéjük.
Saga és Gerard újult erővel kezdték átkutatni a körülöttük lévő részeket, de mindhiába. Se egy kampó, se egy szög, se egy apró kis éles kődarab nem volt sehol. Miért is lenne egy egyszerű éléskamrában. Sagának ekkor viszont eszébe jutott valami. Nagy levegőt vett, majd visszatartotta a lélegzetét, miközben vöröslő fejjel erőlködött, miközben öklendezni próbált.
- Mit csinálsz? – vonta fel a szemöldökét Gerard.
- Még korábban... – fújtatott a lány nagyokat – Lenyeltem Fran talizmánját. Ezek belsejébe egy nyers, csiszolatlan tárgyat szoktak ágyazni. Talán el tudnám vele vágni kötelet.
De sajnos ez közel sem volt olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolta. Akárhogy erőlködött, a gyomra nem volt hajlandó megmordulni. Már-már erőteljes köhögés környékezte, ahogy próbálta a tárgyat megszerezni, de bő öt perc erőlködés után sem sikerült.
- Ennek semmi értelme. Nem tudod a kezed nélkül meghányatni magad...
Saga csalódottan lihegve hajtotta le a fejét. Haragosan harapott bele az ajkába. Teljesen mindegy mit csinál, nem tud innen szabadulni. Kudarcot vallott. Aztán Gerardra nézett. Egy valami még eszébe jutott. Ha egymaga nem tud kiszabadulni, majd segítséget kér tőle.
- Segíts benne! – nézett a démon szemébe lángoló tekintettel.
- Nem tudok. Nem érlek el a kezemmel. – válaszolta Gerard.
- De a lábaddal igen. – mondta határozottan – Rúgj meg. Olyan erősen, hogy elokádjam magam!
Gerard ereiben megfagyott a vér. Egy ilyen gyalázatos, szégyenteljes cselekedett soha meg nem fordult volna a fejében.
- Megőrültél?! Nem fogom megtenni!
- Muszáj! Ha nem jutunk ki innen, ki tudja mit művel az a kettő a faluval! – ordította Saga.
- Hogyan tudnék én megütni egy hajadont? Soha nem tudnék neked fájdalmat okozni.
- Nem érdekel, mennyire fog fájni! A mesteremnek szüksége van rám, jobban mint valaha bármikor. Ha én nem viszem hírét a veszélynek, senki sem fogja. Teljesítenem kell a kötelességem...de egyedül nem megy. Segíts benne!
Gerard idegességében ráharapott a nyelvére. Apró csepp vér gördült le az ajka szélén, ahogy becsukta a szemét, majd behúzta az egyik lábát, s emlékezetből Saga gyomra felé rúgott. Nézni sem bírta, mit művel.
Fájdalmas nyögés töltötte meg a pincét, ahogy eltalálta a lányt. Saga ide-oda szédelgő fejjel vett egy nagy levegőt, majd felkészült a következő rúgásra. Gerard ekkor már kénytelen volt a szemét kinyitni. Ekkor találta szembe magát a lány meggyötört arcával. Saga arcáról patakban folyt az izzadság, és látszott rajta, hogyha a kötél engedné, összegörnyedne fájdalmában.
- Abba ne merd hagyni! – nyögte, ahogy kihúzta magát és felemelte a fejét, megpróbálva elrejteni a fájdalmat.
- Ez őrültség. Sérült vagy, kimerült, ráadásul ki tudja egyáltalán el tudod-e azzal a tárggyal vágni a kötelet.
Saga haragos fejjel feszítette meg a kezeit.
- Nem érdekel! Az én erősebb bármilyen fájdalomnál! – zárta össze csikorgatta a fogait a lány.
Gerard nagy levegőt vett, majd savanyú ábrázattal ismét felé rúgott. Saga ezúttal nem adott ki semmilyen hangot. Előre felkészült a fájdalomra. Gerard ezen felbuzdulva ismét megrúgta. A lány szeme sarkában egy apró könnycseppet lehetett látni, ahogy szép lassan hízott fel, ahogy Gerard negyedszerre is megrúgta. A démon ekkor megállt. Elbizonytalanodott. Ilyen becstelen dolgot még soha életében nem tett.
- Gyerünk, erősebben! – ordította Saga.
A démon azt hitte, ott fog elsüllyedni szégyenében. Hiába rúgott, nem tudta minden erejét hozzáadni. Egész egyszerűen képtelen volt rá, nem akart neki ártani. Helyette a rúgások számát szaporázta meg, hogy hátha egyesített erejükkel sikerül neki. A hatodik rúgásnál aztán Saga egy erőteljes öklendezéssel előrehajolt, aztán köhögött egyet.
Saga torkából fér szaladt fel, ahogy öklendezni kezdett. Egy kerek tárgy esett le a földre, közvetlenül elé, mielőtt kicsit előrébb csúszott volna. A lány lihegve vette szemügyre, elégedetten fáradt arccal. A tárgy valóban Fran talizmánja volt, amit korábban lenyelt. A holmi egy agyagból gyúrt, érdes felszínű tömb volt, helybe ékköveket ágyaztak és különféle rúnákkal szerelték fel. Felszíne érdes volt, Saga jól emlékezett rá, hogy már akkor is felsértette a száját, amikor lenyelte.
- Végre...ezzel menni fog. – mondta, ahogy szélsebesen lerúgta magáról a cipőjét, majd a lábujjával megfogta a talizmánt és közelebb húzta magához.
Amint a kis csecsebecse Saga kezében volt, első dolga volt a falhoz vágni és összetörni. Ő maga is készített már hasonlót, jól ismerte őket. Az ékkövek külső felszíne simára volt csiszolva, a belső, ami az agyagban állt azonban durva volt, érdes és sok helyen hegyes. Óvatosan kitapogatott egy ilyen. Nagyot sóhajtott, ahogy megforgatta a tenyerében. Az ékkő apró volt. Alig pár ujjával tudott csak ráfogni. Erősen megragadta, nehogy kiessen a kezéből és lekezdte a kötélhez dörzsölni. Halk hangok szűrődtek ki a háta mögül. Érezte, ahogy a követ egyre mélyebbre tudja szorítani. Gerard is azonnal megerősítette.
- Sikerült. Elvágta a rostok egy részét. – gondolta, hátha Saga nem érzi, mert nagyon lassan haladt vele. Folytatta, töretlen harci kedvvel.
Majd fél órára rá a kötél utolsó szála is elszakadt. Saga idegesen dörzsölte meg a csuklóját. Jó érzés volt, hogy újra átjárta rendesen a vér a kezét. Gyorsan Gerard mellé szaladt, majd eloldozta. Nagy megkönnyebbülés volt. Végre elindulhattak. Gerard csak döbbenten nézte, ahogy Saga bármiféle pihenés nélkül áll fel és indul meg ki a pincéből. Életében nem látott még ilyen erős akaratú, állhatatos embert.
~ Te jó ég...ez a lány nem hezitálna a kútba se ugrani, ha tudná, az a kötelessége...
A házból kiérve látták, már lemenőfélben volt a nap. Senki ismerős alak nem volt semerre. A domb tetejéről azonban erős mágia áramlott le. Sűrű felleget borították be ismét az eget, ahogy mintegy tengeri örvény kavarogtak a sziget legmagasabb pontja felett.
- Te is látod...? – dörzsölte meg Saga a szemét.
Gerard rosszallóan pillantott oda.
- Valami nincs rendben. Készülnek valamire, a hegy tetején. – úgy tűnt, Saga nem érezte, amit ő is érzett, hiába volt a sámán segítője. Ezen a szigeten nem terjedt el a mágia-érzékelés tudománya, így senki sem láthatta.
És abból ítélve, ami ott fent zajlott, lehet azonnal oda kellene menniük.
- Nem biztos, hogy lesz még időnk bárkit is figyelmeztetni.
Saga tiltakozott.
[color=#0099ff]- Azok ketten mozgó hullákat használnak katonáknak. Egymagunk esélyünk sincs ellenük.
- Ó, nem kell félni. – mosolygott a démon – Nem leszünk egyedül.
A távolból észrevette Aleenát, Mariát és Leot, ahogy feléjük futottak. Végre valahára ideértek. A falu nem volt túl nagy, tudta, hogy egy inkvizítornak percek kérdése csak, hogy megtalálja. Mindhármuk állig felfegyverkezve állt előtte. Egyikük sem tűnt zavarodottnak, vagy meglepettnek. Valami történt, amíg fogságban voltak.
- Csakhogy megvagytok! Már azt hittük a tengerbe vetettek. – szusszant nagyot Leo.
- Elszámoltuk magunkat. Nem gondoltam volna, hogy Bronah is benne van a mocsokban.
Saga csendben morgott egyet.
- Történt valami?
- Túl sok. – mondta az ifjú inkvizítor – A falu megpróbálta kézre keríteni azt a mocskot, de azóta sem találják.
Maria ekkor a hegy teteje felé nézett.
- Nagyon nem is kell. Elég csak követni a sötétet. – mutatott felfelé.
Gerard bólintott.
- Igen, a többiek is biztos látni fogják. Induljuk meg.
A korábban Saga által mutatott hegyi ösvényen át indultak meg egészen a fennsíkig. A barlangot most maguk mögött hagyták, túl veszélyes lett volna azon át utazni s idejük sem volt a csúszós földön mászni. Helyette a fák közt nyargaltak, egészen a frissen átszakadt emelkedőig. Onnan már tisztán érződött a hatalmas mennyiségű mágia, mely az egész hegyet körbejárta. Olyan érzés volt, mintha csigavonalban mászott volna fel a tetejére, egyre gyorsabban és gyorsabban, kétségbeesetten akarva feljutni a csúcsra.
Az emelkedő tetején egy nem várt ismerős fogadta őket. A feldühödött, kissé lila arcú tanítvány állt az ösvény közepén, kezében egy nagy, mindkét végén megélezett karddal, s ahogy megpillantotta őket, feléjük fordította.
- Lám-lám-lám. Bronah mester megmondta ne aggódjak, amikor eltűntetek. Azt mondta úgyis eljöttök hozzám. Még kicsit többen is, mint vártam.
- Többen...?
- Három áldozat is elég lesz, ami azt jelenti, hogy hármótokat lecsaphatom.
- De hát mi hatan vagyunk.
Fran gyilkos mosollyal az arcán fúzott elő egy ismerős ereklyét. Lia nyaklánca volt az, az aranyozott feketeacél talizmán.
- Ez is megteszi. Nem tudom miért, de az élet egyértelmű jelei sugároznak belőle.
Több se kellett Mariának, felkapott a földről egy nagy követ és Fran felé hajította.
- Majd én elintézem!
Fran egy fürge mozdulattal ugrott előle.
- A szerencséd itt most nem fog segíteni, fogas! – kiáltott rá.
Mariának pattanásig feszültek az erek a homlokán.
- Szerencse...? – sziszegte.
Maria sorra vágta hozzá a köveket, s terelte velük oldalra. A csapat egy szempilalntás alatt szétszóródott. Fran csak ekkor vette észre, hogy Leo a levegőbe vetette magát és nekiugrott szemből.
- El az útból! – csapott felé a tanítvány a kardjával.
Leo finoman suhintott, kissé oldalra mozgatva a pengét, ahogy lépett egyet. Nem volt képes eltéríteni a hatalmas kardot. Őt ketten kardcsapást kardcsapás után követve forogtak, le nem véve a szemüket a másikról. Fegyverük találkozott, ahogy minden erejükkel egymásnak feszültek.
- Nem is rossz. – ismerte el a tünde.
- De te viszont szar vagy. Addig pattogsz, amíg le nem csaplak. – szorított rá a markolatra Fran.
Leo ekkor a kezével a háta mögé nyúlt. A másik fegyverét előrántotta, majd egy csapással megtámasztotta. Leo nem mozdult, állta a sarat.
- Megtorpantál! – Maria csak a pillanatra várt, hogy az ellenfele nem mozogjon.
A vámpír váratlanul a pajzsát hajította el, akárcsak egy korongot a férfi irányába. Fran ijedten torpant meg, ahogy a fejét Maria felé fordította. Lépett egyet hátra és leengedte a fegyvert. Egy pillanatig úgy tűnt, el is fogja a pajzs találni.
Ekkor hitelen megrepedt előtte a föld, se egy kar csapott elő belőle, megragadva és megállítva a pajzsot, ahogy erősen rámarkolt. A kard egy test követte, és megjelent egy hatalmas jotün harcos...vagyis annak a maradványai. Pontosan olyan, amilyet annak idején a kovácsnál láttak.
- Nem győzhettek le. Ezer emberrel érek fel! – kiáltotta, ahogy az élőholt elkezdett felpuffadni.
Hatalmas robbanás rázta meg az emelkedőt, ahogy mindenki hátraugrott előle. Szerencsére senkit sem kapott el, de mire észbe kaptak, három másik élőholt jelent meg mellette.
- Nekünk egy is elég. – szólalt meg valahonnan váratlanul Aleena.
Mindenki a lány felé fordította a fejét. Ott állt Gerard mellett, magabiztosan mosolyodva. Lánca le volt tekerve, éppen maga felé húzta. A lánc végén hegyes tüske, s a tüskére egy ismerős tárgy volt felakasztva: Lia nyaklánca.
- Szép munka volt. Észre se vette, ahogy elcsentem. – bólintott az inkvizítor Maria és Leo felé. Minden úgy alakult, ahogy eltervezték. Aleena elégedetten dobta oda Gerardnak a nyakláncot.
Fran haragosan vicsorgott. Aztán megnyugodott. Ez semmin sem változtat.
- És mégis mihez akartok most kezdeni?! – mutatott előre, ahogy az élőholtak felfújódtak, majd megindultak feléjük.
Az egyik elérte Gerardot. A démon kinyújtotta a kezét és intett egyet. A hulla ekkor robbant fel. Mindenki megfeszülten húzta arca elé a kezét. Saga rémülten bámult előre, ahogy a hulla felkavarta előttük a port.
- Végül csak a szád járt...
- Ezt nevezed te mágiának? – hangzott egy gúnyos hang – Semmibe nem került megszünetni.
Gerard sértetlenül sétált át a felrobbant hullán. Fran rémülten kiáltotta el magát.
- Mi a fene van ezzel?!
Saga tágra nyílt szemekkel, elakadt lélegzettel bámulta, ahogy a démon sértetlenül sétál át a zombin.
- De hát...?
Leo gyorsan segítségére is sietett.
- A mágia nem hat Gerardra. – mosolygott magabiztosan.
A démon kicsit megnyomkodta a vállát.
- Most pedig rajtam a sor...
A földről a tárgyak árnyékai hirtelen megmozdultak. Elemelkedtek a talajról, ahogy Gerard hátralendítette az egyik kezét, s a tenyere köré. Hegyes, karószerű tüske formálódott meg a kezében, amit megragadott, mintha csak egy hosszú, hegyes rúd lenne és elhajította. A dárda repült, repült a levegőben. Fran ijedten idézett meg egy újabb élőholtat, hogy hárítsa vele a fegyvert.
- Nos, nekünk már semmi dolgunk csak hátradőlni... – ült le Aleena nemes egyszerűséggel a földre.
A jötün férfi megdöbbenve nézett a fekete lándzsára. Nem hátrált előle. Nem is titkolta, hogy tudta mit vágtak éppen hozzá.
- Sötét dárda...?
Gerard felől ekkor egy brutális erejű aura kezdett el terjedni a szélrózsa minden irányába. A jobb kezében egy újabb dárda jelent meg, a balban pedig egy fekete, üstökös alakú csóva. Szemei lángoltak a dühtől és a haragtól. Ennek a férfinak hála kellett az a szörnyűséget megtennie. Ez a férfi ölte meg Valerie-t is. Annyira várta már, hogy a földbe döngölhesse.
- Jól figyelj... – indult meg felé – mert megmutatom, milyen félelmetes egy démon!
Fran ijedtében intett egyet, ahogy az előholtak csontjai félbetörtek, majd hegyes tüskék módjára indultak meg. De Gerard hirtelen elkezdett gyorsabban mozogni, s a végére úgy cikázott el köztük, mintha csak apró tollpihét fújna ide oda a szél. Kezében az üstökös útjára indult és több ölnyire ellökte Frant, ahogy nekivágódott.
- Elég legyen! – ordította az ellenfele, ahogy újabb élőholtakat hívott maga mellé.
A halott harcosok testei sorra estek szét, ahogy Gerard egyetlen intéssel mutatott feléjük. Saga ledöbbenve állt és nézte a csatát.
- Megszünteti a mágiát...aztán azzal támad vissza...varázslás ez egyáltalán? – nézett rá megszeppenve a többiekre.
Leo óvatosan odasétált mellé.
- Egy démon szeme, ami látja a mágiát. Egy démon elméje, ami elképzeli a mágiát. És egy démon szíve, hogy viselje a bűn súlyát. Ez egy olyan varázslat, amivel képes vagy megosztani a tested egy démonnal.
- Tessék? Nem értem...
- Egy démon lakik abban a talizmánban. A mi ötödik útitársunk. – mondta Leo, ahogy óvatosan helyére csúsztatta a kardját. Ezt az örömöt nem fogja Gerardtól elvenni. Most látszólag tajtékzott a démon a dühtől és a bosszúvágytól.
Fran hátraszorult a domb legmagasabb pontjáig. Haragos szemekkel csapott a földre, ahonna egy újabb hullát rántott elő s vágta hozzá Gerardhoz. Gerard egy közönyös mozdulattal suhintotta meg, s ahogy fegyvere elhaladt mellette, egyszerűen összeesett a lába előtt.
- Elég! – ordította a jötün tanonc.
Az összeesett hulla vörösen kezdett izzani, felfúvódott, majd hatalmasat robbant. Csak utána vette észre Fran a titokzatos, fekete falat, amit a mágus húzott maga elé.
- Valóban elég. Ideje befejeznünk!
A démon összecsapta a két kezét, mire minden, amit eddig megidézett összeomlott, majd elkezdett a tenyere felé folyni. Egy újabb üstökös jelent meg az ökle körül, ám ezúttal közel háromszor akkora volt, mint az előző. Azt dobta neki a meglepett jötünnek és döntötte el a majd két és fél méteres óriást a lábáról. Fran ájultan esett össze és dőlt neki a hegyoldalnak.
- Sikerült! Legyőzte.
Gerard csalódottan sétált vissza a többiekhez.
- Persze hogy sikerült. Ő nem volt harcos. Csak egy idétlen varázsló, akit megrészegített a saját ereje... – ilyenkor mindig eszébe jutott, egykoron ő is beleesett ebbe a hibába.
A domb körül ekkor még nagyobb mennyiségű mágia gyűlt össze. Szinte már tapintani lehetett, akár meg is állni rajta. Az égen négy darab hosszú fénysugár csapott a felhők közé, egyenes hengert formálva a föld és az ég között.
- Úgy látszik a sámán valami nagy dologra készül. Váljatok szét. – szólalt meg Lia a semmiből.
Saga értetlenül fordult a talizmán irányába.
~ Tehát ő volna az a démon, aki a amulettben lakik... – gondolta magában.
- Én felmegyek a hegy tetejére, hátha onnan negálni tudom ezt a varázslatot. Akármi is legyen ez, nem akarom látni, mire képes.
Aleena fapofával hümmögött egyet.
- Ezt ritka pont tőled hallani.
- Addig mi megnézzük, tudunk-e tenni valamit azokkal a fényekkel. – mutatott Leo a legközelebbi égbe csapó fénynyaláb irányába.
Mindenki oldalra fordította a fejét.
- Jól van, akkor Leo, Aleena, ti mentek balra. Klaus, Maria, ti jobbra! – számolt gyorsan fejben egyet Lia, visszaemlékezve az erdei utakra amiket látott, s kiválasztva mindenkinek azt, amelyiken a legkönnyebben boldogulni tudott.
Saga csak kapkodta a fejét a fejét. Alig váltottak egymással néhány szót, mégis mindenki tudta mi a dolga, és hezitálás nélkül indult azt meg végrehajtani. Neki is mennie kellett valahova. De nem tudta hova menjen. Bármelyik oldalon lehetnek veszélyes csapdák, bárki megsérülhet, akit el kell lásson, de nem lehetett ott mindenütt.
- Saga, velem tudsz jönni? – kérdezte tőle váratlanul Gerard, kizökkentve a gondolkodásból – Bár sosem vagyok egyedül, szükségem van valakire, aki fedez.
A lány megdöbbenve pillantott a többiekre, tanácsért, vagy legalább valami ellenző vagy egyetértő pillantástért. Aztán szótlanul bólintott egyet. Erre mindenki hezitálás nélkül megindult a maga irányába. Saga kis habozást követően futott csak Gerard után. Olyan furcsa érzés volt. Ő nem tudott ilyen gyorsan és ilyen tisztán gondolkodni. De ez az ember...démon...legyen ő akármi is, kétségkívül tudta mi a dolga. Hiszen így senki sem támad neki egymaga az ismeretlennek. Született vezető. Kicsit olyan érzés volt, mintha az urát, Sigurdot látná maga előtt.

57Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Szer. Júl. 03, 2019 11:27 pm

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Név: Váltópuska
Alapanyag: fém, rövid markolat, rugó
Tanulás: -
Típus: Félkezes
Leírás: Egy egy kézben tartható félkész lőfegyver. Az eszköz mindössze a markolatból, a gyújtószerkezetből és a ravaszból áll, a fegyver csöve hiányzik róla. Az elején egy rugós szerkezet van, melyre különféle előre megtöltött, puskaporral, lőszerrel és fojtással ellátott puskacsöveket lehet rápattintani, ezzel élesítve a fegyvert. A csövet a puska oldalán található biztosító megnyomásával lehet leoldani a puskáról, majd azonnal egy másikat helyezni rá. A fegyver így gyorsan, odafigyelés nélkül, egyetlen kézzel újratölthető, a markolat elengedése nélkül, akár a harc hevében is.
Kritérium: -

Név: Töltet
Alapanyag: fém, puskapor
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Váltópuskára helyezhető cső, csúcsa felé szűkülő formával, mely egy átlagos puskagolyót lő ki magából.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

Név: Szigonytöltet
Alapanyag: fém, puskapor
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Váltópuskára helyezhető cső, hengeres alakkal, ami egy kúpos, recézett dárdahegyet indít útjára. A végére drótkötél is tehető, így alkalmas különféle akadályok áthidalására is.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

Név: Füsttöltet
Alapanyag: fém, füstbomba
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Váltópuskára helyezhető cső, nagy, kerek, kiszélesedő szájjal, mely egy füstgomolyagot lő ki. Használható ellenfelek megzavarására és jelzés leadására is.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

Név: Kartácstöltet
Alapanyag: fém, puskapor
Tanulás: -
Leírás: Váltópuskára helyezhető cső, vastag széles testtel, megöltve több kisebb, apró lövedékkel. A töltet hatótávolsága nem több egy dobótőrnél, de széles a hatósugara.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

Név: Gólemtöltény (5-10...ezt nem tudtam eldönteni)
Alapanyag: gólemtörmelék
Tanulás: -
Leírás: Gólemek maradványaiból faragott lőszer, mely képes lyukat ütni a varázslatokba, akárcsak az ezüstgolyók.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

58Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Csüt. Júl. 04, 2019 8:00 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Név: Váltópuska
Alapanyag: fém, rövid markolat, rugó
Tanulás: -
Típus: Félkezes
Leírás: Egy egy kézben tartható félkész lőfegyver. Az eszköz mindössze a markolatból, a gyújtószerkezetből és a ravaszból áll, a fegyver csöve hiányzik róla. Az elején egy rugós szerkezet van, melyre különféle előre megtöltött, puskaporral, lőszerrel és fojtással ellátott puskacsöveket lehet rápattintani, ezzel élesítve a fegyvert. A csövet a puska oldalán található biztosító megnyomásával lehet leoldani a puskáról, majd azonnal egy másikat helyezni rá. A fegyver így gyorsan, odafigyelés nélkül, egyetlen kézzel újratölthető, a markolat elengedése nélkül, akár a harc hevében is.
Kritérium: Szükséges hozzá a Fenrir tervrajzának ismerete

Név: Töltet
Alapanyag: fém, puskapor
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Váltópuskára helyezhető cső, csúcsa felé szűkülő formával, mely egy átlagos puskagolyót lő ki magából.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

Név: Szigonytöltet
Alapanyag: fém, puskapor
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Váltópuskára helyezhető cső, hengeres alakkal, ami egy kúpos, recézett dárdahegyet indít útjára. A végére drótkötél is tehető, így alkalmas különféle akadályok áthidalására is.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

Név: Füsttöltet
Alapanyag: fém, füstbomba
Tanulás: -
Típus: -
Leírás: Váltópuskára helyezhető cső, nagy, kerek, kiszélesedő szájjal, mely egy füstgomolyagot lő ki. Használható ellenfelek megzavarására és jelzés leadására is.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

Név: Kartácstöltet
Alapanyag: fém, puskapor
Tanulás: -
Leírás: Váltópuskára helyezhető cső, vastag széles testtel, megöltve több kisebb, apró lövedékkel. A töltet hatótávolsága nem több egy dobótőrnél, de széles a hatósugara.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

Név: Gólemtöltény (5)
Alapanyag: Gólemtöredék
Tanulás: -
Leírás: Gólemek maradványaiból faragott lőszer, mely képes lyukat ütni a varázslatokba, akárcsak az ezüstgolyók.
Kritérium: Beleszámít a maximálisan viselhető lőszer limitjébe.

http://questforazrael.hungarianforum.net

59Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Szomb. Aug. 24, 2019 1:14 pm

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő

Saga of Saga







V.rész







A hegy teteji tisztásra rá sem lehetett ismerni. A semmiből termett ott egy hatalmas oszlop, félóriások és emberek csontjaiból összerakva, majd négy ölnyire az ég felé nyúlva. Körülötte minden irányban egy-egy halott harcos állt, üreges, fénylő szemekkel, sírhelyébe mellé helyezett fegyvereit szorongatva. Saga le merte fogadni, hogy egy harcos sem gondolta volna, hogy egyszer a mellé temetett fejszét lesz kénytelen megragadni. Igazán szörnyű sors volt ez. Bronah ott állt az oszlop mellett. Az oszlop körül a föld módszeresen lerohadt, csak a szürke alapkőzet maradt ott, ahol annak idején a rét terült el. A kőbe körkörösen különféle rúnákat véstek.
- Oké, akkor ahogy beszéltük. – nézett Gerard Sagára.
Saga halkan bólintott egyet, majd felkapott egy nagyobb ágat az egyik fa tövéből. A törzsben csak a szabad emberek viselhettek fegyvert. Úgy tartották, hogy threlleknek nincs joguk kardot hordani az oldalukon, mert az csak azoknak jár ki, akik valódi személyek. Így aztán Saga sosem tanult meg fegyvert forgatni. Gerard csak arra tudott gondolni, milyen bátor volt, hogy mégis kiállt Fran ellen.
Gerard felpattintotta egy kis bőrtáska szíját. Hosszúkás, lapos tárgy volt egy nagy hevederrel. Egy íjat vett belőle elő. Nem szükséges megküzdenie ezzel a rengeteg élőholttal, ha az idézőjüket meg tudja ölni, mindegyik visszatér a túlvilágra. Óvatosan hátrafeszítette a nyilat, majd célzott. Aztán lőtt.
Az előholtak egy emberként hördültek a pendülő húr irányába. A nyílvessző suhant az oszlop felé, egyenesen a meglepett Bronah irányába. Nem is csoda, hogy meglepődött. A jotün törzsek becstelen fegyvernek tartották az íjat, ráadásul a sűrű köd, sötét erdő és persze a puskák elterjedése mind-mind hozzájárult, hogy ez a fegyver szinte már feledésbe merüljön. Miért is számítana Bronah, hogy pont egy íjjal akarják megtámadni, melynek lőtávolsága felülmúlja a puskákét.
A nyílvessző célt tévesztett. Egyenesen az oszlopba fúródott bele, hangos reccsenéssel hasított át egy koponyát és maradt ott benne, miközben óvatosan billegve fityegett lefelé. Gerard elhibázta. Brohan pedig látszólag elégedetten fordult felé. Az élőholtjai megindultak a démon felé, aki csalódottan eresztette le az íjat. Aztán a lándzsájáért nyúlt. Ám a lándzsának nem volt hegye. Bronah meglepetten nézett rá. Nem volt más a démonnál, csak egy bot.
- Micsoda?
- Most, Gerard! – szólalt meg Gerard Saga hangján.
Az illúzió ekkor összetört, mert Gerard nem koncentrált tovább, hogy mozgásban tartsa. Gerard alakja elmosódott és alóla mintha valami ruha lenne Saga bújt elő. Bronah mester ijedten fordult hátra. Ahonnan az élőholtak eltűntek, hogy Gerardot mészárolják le egy kis rés keletkezett a körön. A démon hátulról közelítette meg, az oszlop mögött, s már készen is állt, hogy egy sötét dárdával támadja meg. Gerard pontosan tudta, hogy a félóriások teste elég szívós, hogy egy nyíllal ne lehessen megölni őket. A sötét dárda sem okozott nagyobb sebet, mint egy nyílvessző. Azonban ilyen távolságból sokkal pontosabb volt.
Gerard vad csatakiáltással előrelendítette a dárdát és egyenesen a félóriás torkának szegezte. A dárda lendülete az ugrásának hála sokkal nagyobb volt, átszúrta a bőrét és a szaka másik oldalán pattant ki. Bronah, a sámán hörgött egy hatalmasat, majd térdre borult. Szeme ekkor Gerarddal egy magasságban volt. A néhai mester döbbent, remegő szemekkel nézett a démonra. El sem hitte, hogy így át tudta verni.
A hegy oldalában több, egymástól nagyjából hasonló távolságra levő oszlopot találtak. Mindegyiket élőholtak őrizték, rendezett, körkörös formációban. Ében színnel világító szemük fürgén kémlelte a közeli sűrű rengeteget és a néhol fel-felbukkanó, kacskaringós, ám mostan teljesen kihalt utakat.
- Ezeket nem fogjuk tudni elcsalni. Nem fogják elhagyni a helyet. Harcolni talán idejönnek, de az élőholt mindig követi a parancsot, amit adnak neki... – nyögött egyet elcsigázottan az exinkvizítor.
Klaus erőteljes pillantásokkal szemlélte a maga oszlopát.
- Talán a robbanó nyílvesszőmmel el tudom pusztítani. – emlékezett vissza rá, micsoda erőt képviseltek azok a nyilak.
Az egyetlen, aki máris sikerrel járt, az Gerard volt. Neki nem kellett elkerülnie a csatát, csak minél gyorsabban lecsapnia. Meg is tette. Elégedetten nézte, ahogy a félóriás üreges szemekkel nézett rá. Aztán rémülten ugrott hátra. Bronah mester szeméből a tűz nem aludt ki. Éles tekintetét egyenesen felé irányította. A halottnak hitt jotün keze megindult felé, s nagyot csapott az arca előtt. Alig egy fél arasszal kerülte az e férfi tenyerét. Gerard meglepetten hátrált.
- Hm, tapasztalt harcos vagy, ezt el kell ismernem. – morogta, ahogy bármiféle nehézség nélkül kihúzta a sötét dárdát a torkából – De ez a mágia magát a halált kényszerítette térdre. Igéjére élő és holt egyaránt félig holttá válik. Se seb, se átok nem árthat már nekem.
Gerard tudta jól, miféle varázslatot használt a jotün. És tudta azt is, hogy esélye sincs ellene a maga precíz, de a bőrt is épphogy elsértő dárdáival. Megpróbált távolagg kerülni a körtől, de az egyik élőholt harcos megakadályozta. Egyenesen a földből előtörve. Gerard gyors pillantást vetett rá, mielőtt a szeme zöldes árnyalattal felgyulladt volna. Tagjai zsugorodtak, két szárny jelent meg a hátán, ahogy tündérré változott, majd felröppent a magasba, el az élőholtak és mozgatójuk elől.
- Hm...nem is rossz. – mondta Bronah mester, ahogy Saga felé fordult – De most védtelenül hagytad a kis társadat. – mutatott előre, egyenesen a lány felé.
- Saga! Fuss! – ordított felé a démon, ahogy megpróbált az élőholt elé vágni.
Az előholtak pedig megindultak. Saga halálra rémülve nézett farkasszemet. Az egyik gigászi élőholt már emelte is a fegyverét, hogy lesújtson vele. Ezúttal azonban tudta, mit kell tennie. Nem állt ott földbe gyökerezett lábakkal, mint korábban. Félt, de nagy nehezen mozgásra bírta a tagjait. Mgepróbált minden erejét összeszedve a botját magasba emelni, hogy háríthassa a csapást. Tudta, jó esély van rá, hogy a fegyver félbe fog törni. De nem adhatta fel csak emiatt. Hangos koppanással ütköztek össze a fegyverek. Ám nem a bot hangja zengett a levegőben. Ahogy Saga előrenézett, egy pajzsot látott, aminek a súlyos csatabárd nekiütközött.
- Huh, még éppen időben... – szólt hozzá egy ismerős vámpír. Maria volt az teljes valójában.
A vámpír nem hazudtolta meg a nevét. Azzal a lendülettel, ahogy hárított egy hatalmas rúgással eltaszította magától az élőholtat.
- Micsoda? – ordította Bronah, ahogy a többi élőholt felkészült a támadásra.
Ám Maria nem egyedül érkezett. Nem sokkal utána ott termett a csapat apraja nagyja. Aleena ugrott neki az első élőholtnak, kis apró vágásokkal sértve fel a húsát. Az élőholt meginogva lépett egyet hátra, ahogy a szentség elkezdte égetni őt.
Bronah idegesen parancsolta vissza az élőholtjait. A magabiztossága elenyészni látszott, ahogy a kis csapat felsorakozott Saga mellett, Gerard pedig leszállt közéjük és visszaváltozott.
- Hogy-hogy itt vagytok?
- Nem fogod elhinni...a falu harcosai jöttek segíteni.
Maria bólintott.
- Nekünk is.
Jól emlékezte rá. Majd három méter magas, szikár, erős szakállú harcos vetette rájuk árnyékát, ahogy dörmögő hangján feléjük fordult.
- Had legyek segítségedre, tengeri idegen.
Mindannyian meg voltak lepődve, olyannyira, hogy kis ideig szóhoz sem jutottak. Talán csak az bírta szájukat mozgásra, hogy tudták, szűkösen állnak időben.
- Biztos? Segíteni akarsz egy ilyen furcsa szerzetnek, mint én vagyok? – Klaus jól emlékezett rá, mennyire meglepte a találkozás.
- Ti és a barátaitok felvettétek a harcot az élőholtakkal. Nekem ennyi elég, hogy szövetségesemnek tekintselek. Nem tűrök ellentmondást. – jelentette ki egy egy hosszú szakálló, kalap gyanánt kos koponyáját viselő jotün harcos.
- Szóval ezt mondták, és most itt vagyunk. – magyarázta gyorsan Aleena.
- Meg kell mondjam, megkönnyebbültem. – válaszolta Gerard. El sem tudta képzelni, mit tett volna, ha nem bukkannak fel.
Bronah mester, noha egy pillanatig letaglózva állt előttük, most visszanyerte az önbizalmát.
- Hm, és mire fel a nagy bizonyosság, idegen? – felelte fölényesen, ahogy szolgái felsorakoztak mellette – Korábban egyikőtök sem tudta felvenni a harcot a sírból kelt katonáimmal. Ez a csata sem lesz másabb, mint az előzőek.
Gerard egy határozott, amgabiztos mosollyal ütötte össze a kezét.
- Hát még mindig nem érted? – mutatott rá, ahogy a többiek felsorakoztak mellette, egyenes sorban nézve farkasszemet az élőholtakkal – Együtt állunk ki ellened. Mert ha együtt vagyunk, nem állíthat meg minket semmi!
Saga meglepette bámulta az előtte felsorakozott sereget. Teljesen más volt, mint amikor külön-külön találkozott velük. Látta, az egyikük szeme vadul ugrándozott, egyre csak a lépésein gondolkozva, másikuk csendes volt, nyugodt, akár a nyári patak, a harmadik vad, mint a viharos szellő, vicsorogva várva, hogy belevesse magát a harcba, a negyedik haragos, ám valahol lelkes, az ellenfél mozdulatát várva, az ötödikük pedig nyugodt annak ellenére, hogy ideges. Olyan érzés volt, mintha egy láthatatlan hullám csapott volna felőlük, s akarta volna Sagát eltaszítani. Még mindig nem volt egészen biztos benne, kik ezek az idegenek, de világosan látta, ha valaki, ők meg tudnak az élőholtakkal küzdeni. Bizalmat, biztonságot érzett, ahogy a csapat egy emberként rántott kardot, s rontott neki vánszorgó seregnek, szinte első csapásával meghátrálásra kényszerítve azt.
A csata fél óra múlva sem ért véget. Folyamatos harc, birkózás, kézitusa, vad varázslatok szálltak mindenfelé a levegőben. Saga már követni sem volt képes, ahogy a harcosok ide-oda kószálnak a csatatéren, olykor egymást keresztezve, megkerülve. Látszott minden barátján, hogy fáradt, ellenben az élőholtak csak jöttek és jöttek, mintha nem is a sírból, hanem egyenesen a Vallhallából szólította volna őket maga mellé Bronah.
Rossz érzés szökött a fiatal lány szívébe. Megint az történik, mint a múltkor. Ő csak itt áll, miközben a többiek életre halálra vívnak, és nem tud tenni semmit. Megrázta a fejét. Ezúttal másképp lesz. Nem érdekelte, hogy nem tud vívni, s életében nem fogott még a kezében fegyvert, valamit biztos képes tenni. Óvatosan a kőoszlopok felé nézett. A rúnák, melyeket beléjük véstek még mindig izzottak, s Bronah nem hagyta el a kört egy pillanatra sem. Újabb élőholtak bújtak elő. Két ember, Gerard és Aleena az egyik fa mögé bújtak, hogy vakon támadjanak rájuk a foszló szolgák. Bronah könnyedén megkerülhette volna őket, ám nem tette. Nem hagyta el a kőoszlopok környékét. Saga tudta, ezt egész biztosan észrevették a többiek is, azért harcoltak így. Eszerint számítanak rá. Arra számítanak, hogy majd ő zavarja meg a néhai nagytisztű sámánt szolgái életre hívásában. Már tudta, mit kell tennie.
Saga óvatosan beosont a fák közé. Finom mozdulattal szorította magához a szoknyája szárát, nem arra találták ki, hogy sűrű bokrok közt mozogjon az ember. Idegesen nyögött egyet, ahogy egy tüskés inda lyukat vágott bele. Ha ezt túléli, rengeteg munka lesz megfoltoznia. Szép lassan megpillantotta a leghátsó kőtömböt. Ahogy sejtette, minden élőholtat előre vezényeltek, hogy a többiekkel csatázzanak. Nagy levegőt vett és megközelítette az oszlopokat. aztán rögtön az egyik előtt megtorpant. Emlékezett rá, Gerard hogy járt, amikor berontott. Egész biztos volt benne, hogy Bronah mester valamilyen módon megérzi, ha valaki az oszlopok területére lép be. Nem tudta hogyan, de biztos volt benne.
Óvatosan kihajolt az oszlop mögül, s távolról vette szemügyre a rúnákat. Nagy részüket értette, mert noha olvasni nem tudott, de a képek beszéltek hozzá. Az ábrák, a szimbólumok mind egy-egy történetet mondtak el, a sámánok közt ezt még azok a szigetlakók is ismerték, akik nem voltak jártasak a betűvetés művészetében.
~ Ló...Nap...Tenger...Fáklya...Út... – olvasta fel magában a rúnákat, amiket a középső, nagy oszlopra véstek fel. Ahogy oldalra nézett, egy-egy rúna másolatát látta a küldő oszlopokon, vagy legalábbis azokon, amikre rálátott.
Saga nagy levegőt vett. A rúnák együttes erővel tartják itt a halottakat, s az oszlopoknak hála mágikus kört alkotnak. Nincs más dolga, mint a megfelelő helyen zavart kelteni a rúnákban. Ha megbontja az egyensúlyukat. Azonban ezek a szimbólumok kőbe voltak vésve. Iszonyatos erő kellett volna, hogy akár egyet is lerombolhasson, ami Sagának nem volt a birtokában.
~ Basszus, miért most. Miért most...még csak meg sem tudom őket karcolni...karcolni...?
Hirtelen a mellső zsebére vetült a tekintete. Egy fegyvert húzott elő onna. Gerard még mikor a csata elkezdődött nekiadta az íját és pár nyílvesszőt. Csak egyszer lőtt vele, a maradék nyílvesszők még mindig ott voltak nála. Erősen rámarkolt az egyikre.
~ Több esély...nem lesz! – ordította magában.
Bronah mester azonnal odafordította a fejét,a hogy belépett. Rémülten látta meg, hogy Saga a rúnák felé igyekszik. Megfordult és a kő felé iramodott. Ám a lány hamarabb ért oda. Felemelte a nyílhegyet, majd Kaunan, a Fáklya rúnája felé nyomta a tekével. A nyílhegy hangos koppanással ütődött neki a kőnek, nyomot hagyva.
- Igen! – örvendezett Saga. Jól gondolta. Mészkő. Olyan szikla, amibe könnyedén, akár egy óra leforgása alatt is rúnát lehet vésni. Semmi akadálya nem volt, hogy meg tudja karcolni.
Egy erőteljes mozdulattal húzta végig a rúnán a nyilat, vékony vonalat húzva benne. Ám elhibázta. A vágás nem érte el a rúnát, alatta futott végig, éppen csak elérve az alsó szárát a vonalnak. Bronah ekkor egy rúgással odább lökte. Saga elterül a földön, a nyilat kiejtette a kezéből.
- Háh! Az én rúnáimat nem lehet tönkretenni egyetlen apró vágással! Ennyire futotta keveserves bánatodban! Most véged van! – ordította, ahogy felemelte a lábát, s újabb rúgással készült a koponyáját összezúzni. Saga ájultan feküdt a földön. Bronah megfeszítette a lábát...aza csak feszítette volna.
- Mi...mi történt? – döbbent halálra.
Bronah lába körül tövises indák nőttek a semmiből, amik elfogták, és megállították. Előre nézett. Sagát kékes, halvány fény borította be, szép lassan tüntetve el a zúzódást, amit az előző rúgása okozott. A lányt az egyik idegen tartotta a karjában.
- A védőmező...ez lehetetlen? – nézett körbe. Az inkád mágikusak voltak...de nem lett volna szabad elérniük őt, amíg a mezőn belül áll. Az élőholt varázs is megszűnt. A rúnák nem végezték dolgukat. Bronah mester érezte, hogy a korábban ejtett sebe, noha már bezárult, de fájt. Ismét érzett fájdalmat.
Gerard, az idegen, aki Sagát a karjában tartotta, óvatosan lefektette őt a földre.
- Saga, a te eltökéltséged világította meg utunkat, erősebben ezer és ezer napnál. – húzta ki magát, ahogy a kezébe egy sötét dárdát idézett. Bronah mozdulni próbált, de az indák nem eresztették. Körbevették őt – És ez lesz az út, melyet mindannyian végig járunk.
Bronah a karcolat felé nézett, s a döbbenettől elakadt a szava. A rúna, Kaunan, a Fáklya rúnája megváltozott. Saga karcolása egy újabb vonalat húzott szárai alá, s hála ennek, már másképp olvasandó a szimbólum. Nem tette a lány tönkre, átírta. Új nevet adott neki, a Nap rúnáját, mely fényt ad...
- Siegel?! – ordította fejvesztve Bronah.
Gerard megemelte a sötét dárdát és nekidobta. aztán egy másikat. Aztán egy másikat. Folyamatosan idézte meg a dárdákat,s  dobta bele, amíg csak ereje bírta. Bronah tagjait szép lassan kilyuggatták a drágák, ahogy patakokban fojt már a vére, s az utolsó fegyver ismét átszúrta a nyakát. A jotün mester fájdalmas, kínkeverves halálsikollyal borult térdre, majd előreborult, összeesett, s nem mozdult többé.

Mikor Saga kinyitotta a szemét, egy ágyban találta magát. sebeit ellátták, noha alig fájt, vagy sajogott bármilyen is. Még mindig kapart a torka, köhögött, de nem érdekelte. Nagy levegőt vett. Otthon találta magát, a kis kunyhóban, ahol lakott. Rajta kívül egy lélek sem volt a házban. Kinézett az ablakon. Éppen most esteledett. Furcsának találta, hogy üres volt az egész ház. Ilyenkor már senkinek nincs semmi dolga odakint. Kiugrott az ágyból. A tagjai még mindig fáradtak voltak, nehezen akartak mozdulni.
~ Nem nekem való a háborúskodás... – gondolta magában.
Sietve öltözött fel, majd kirohant a ház elé. Legnagyobb meglepetésére már várta ott valaki. Az egyik idegen volt, akivel vált vállnak vetve harcoltak. Nála kicsit alacsonyabb, sima arcú, fekete hajú lány, férfiakra emlékeztető ruhában, lánccal a teste körül. Noha a láncait most levetette.
~ Lássuk csak...Aleena, ha minden igaz. – nagyon furcsa neve volt.
- Jót aludtál? – kérdezte.
- Igen...mi történt a faluval? - kérdezett vissza.
- Megmenekült. – sóhajtott egy nagyot – Te aztán kitettél ott magadért, mit ne mondjak.
- De akkor...hova lett mindenki? – kérdezte tőle.
- Áh, lent ünnepelnek. Ezért is jöttem. Hogy szóljak róla nektek.
- Nekünk...?
Ekkor hangos léptek hallatszottak a kunyhó hátuljából. saga hátrafordult. Az urát, Sigurdot pillantotta meg, ahogy hálás, aggódó arccal sétált ki hozzá.
- Saga, látom mostmár jobban vagy. – mondta komolyan.
Saga tágra nyílt szemekkel nézett rá.
- Uram, egész végig itt vártál?
- Aggódtam. – vallotta be a jotün harcos – És itt is maradok, amíg fel nem épülsz teljesen.
Aleena vidám mosollyal hümmögött egyet.
~ Csak várd ki a végén, jotün uram. – nézett Sagára, aki pontosan azt készült mondani, amire gondolt.
- Semmiképp sem maradhatsz itt miattam! Jól vagyok. Menjünk az ünnepségre.
Sigurd tudta, hogy a lány ezt fogja mondani. Javíthatatlan volt.
- Jól van, jól van. – tudta, úgysem fogja tudni meggyőzni.
Odalent már javában állt a bál. Ilyen rövid időn belül még nem ünnepelt kétszer a falu. Sült a hús, folyt a sör, daloltak az énekesen, s mindenki nevetett, táncolt, vagy éppen egymást gyepálta. Sigurd Aleena és Saga ott találták Gerardot, aki éppen Jürn mesterrel beszélgetett.
- Meghoztam őket. – mondta Aleena vidáman.
Saga örömteli pillantást vetett rá. Mindannyian jól voltak. Ez megnyugtató volt. Ő és Gerard rengeteg mindenen mentek keresztül, amióta először találkoztak. Azóta, hogy vállt vállnak vetve harcoltak, megbízott a démonban. Tudta jól, egy igazi hadvezér bújt el a fiatal arca mögött. Olyan ember volt, aki mások emelt fővel követni tudnak. Akárcsak az ő gazdája.
- Jó újra látni titeket. – mondta Gerard, vidáman kezet nyújtva nekik. Erőteljes kilengés látszott a mozdulataiban. Sagának nem kellett jósnak lennie, hogy megmondja, erősen felöntött a garatra.
- Azt hiszem, bocsánatkéréssel tartozom, idegenek. Fáj bevallani, de félreismertelek titeket. – mondta Sigurd udvariasan.
Gerard csak legyintett egyet.
- Ugyan semmiség. – mondta – És kérlek, ne esedezz, a fél törzs átgyalogolt már rajtam előtted.
Aztán a démon elhallgatott. Gondolkodni kezdett.
- Hanem volna valami, ami kérni szeretnék. jotün uram, még mielőtt útra kelünk. – nézett a szemébe, mosolyogva, ám mégis komoly tekintettel.
Sigurd gond nélkül válaszolt.
- Ez a legkevesebb. Miben tudok segíteni?
- Add mellém Sagát is. – vágta rá hezitálás nélkül.
És mindenki szótlan maradt.

60Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Szomb. Aug. 24, 2019 10:43 pm

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Sigurd idegesen nézett körbe. Meglepően jó helyen voltak ehhez a beszélgetéshez. A zene ide nem hallatszott annyira el, a közelben egyetlen falusit sem lehetett látni. Gerard jó alkalmat választott egy csendes, komoly diskurációhoz.
- Nem értem, mire gondolsz. – mondta szigorúan.
- Az a lány egy kivételes tehetség. Magammal akarom vinni a tengeren túlra. Megmutatni neki a világot. Azt akarom, hogy az én oldalamon harcoljon.
A bátor jotün harcost igencsak sikerült meglepnie.
- Ez meglepően egyenes volt. – válaszolta.
- Nem sok minden más van, amit mondhatnánk. – felelte Gerard hidegen – Biztos vagyok benne, hogy ő is elégedett volna vele. – jól emlékezett rá, hogy kínozta a lányt a kíváncsiság, s el nem rettentette az ismeretlen. Saga olyan volt, aki bánkódott, egész életében csak egyetlen szigetet látott.
Sigurd nem gondolkozott túl sokat a válaszával.
- Nem kaphatod meg. – nézett mélyen Gerard szemébe – Akármilyen nemesek is az indokaid, Saga az én szolgám. Nem fogom őt áruba bocsátani, mint valami felhízott ökröt. – nézett rá szigorúan.
Gerard vállat vont.
- Ez esetben annyi kérésem volna, hogy erre a pár napra a törzs tagja lehessek.
Sigurd, mint a vének egy leszármazottja, ezt könnyedén megadhatta neki.
- Legyen. Mátós, s míg hajód itt horgonyzik, a törzsünk tiszteletbeli tagja vagy.
Gerard ekkor mindenki meglepetéére kardot rántott és a földre szúrta.
- S mint a törzs teljes jogú tagja, párbajra hívlak! Vívjunk meg, s aki diadalt ara, azé lesz Saga, s az én életem. – vágta rá mindenféle hezitálás nélkül.
Ezt már többen is észrevették. Sigurdot látszólag meg sem lepte a kihívás. Elég régóta ismerte a démont, hogy tudja, mire számítson tőle.
- Legyen hát. Holnap hajnalban megvívunk az istenek színe előtt. – mondta, majd megfordult – Saga, élvezd nyugodtan a mulattságot. Én ma este tartózkodom az italtól. – azzal fogta magát, és elindult aludni.
Saga azt hitte, álmodik. Ledöbbent, rezzenéstelen arccal állt ott a többiek előtt. Nem si tudott hirtelen szólni semmit. Azt sem tudta, mire kéne gondolnia.

Másnap reggel korán ébredt az egész falu. A falu melletti kis domb tetején, az istenek faragott szobrai előtt volt egy kis tisztás. A tisztás sima volt, tiszta és érintetlen. Ez volt a törzs szent helye, ahol a bárbajokat vívták.
Sigurd egy ekével húzott kör egyik végében várta Gerardot. A démon pontosan napkeltekor érkezett. Páncél, köpeny, felsőruházat nem volt nála. Sigurd, úgyszint egyetlen nadrágban állt ott előtte, ahogy azt a hagyományok megkívánták. A falu apraja nagyja összegyűlt, hogy megnézzék,a hogy az idegen megvív Sigurddal, egyik legkiválóbb harcosukkal. Saga is engedélyt kapott, hogy megnézhesse a viadalt. Ő maga sem tudta miért, de a szíve szakadatlanul zakatolt. Valamiért nagyon aggódott. Olyan volt, mintha félne. Magát nyugtatgatta egyre csak, ahogy két fél felsorakozott egymással szemben. „Nem kell semmitől félni, Sigurd könnyedén a földbe döngöli Gerardot.”, ezt ismételgette magában.
Jürn mester hamar levágta az áldozati állatot, majd mindenki magához vette a fegyverét. Gerardnál lándzsa volt, Sigurdnál pedig egy fejsze. jól ismerte a baltát Saga. Legendás fegyver volt, rúnákkal és áldásokkal televésve, mely különleges adottságokat adott forgatójának. Sigurd ezzel akarta a démon varázslatait ellensúlyozni.
A sámán kürtje jelezte a pillanatot a kezdéshez. Sigurd azonnal előre lépett és csapott. Természetesen azonnal átsiklott Gerardon a fejszéje. Illúzió volt csupán, ám a jotün harcos pontosan tudta ezt. Megfordult, s a egy suhintásával port vert a levegőbe. Fejszéje parancsolt a szélnek, úgy mozgatta, akár e felhők istene a viharait. A porfelhő óvatosan szállt a levegőben, mígnem meg nem torpant egy láthatatlan akadályban.
- Megvagy! – ordította, ahogy nekiiramodott.
Gerard ismét elugrott, s Sigurd felé döfött. A jotün harcos azonban nem tántorodott el, megragadta a dárdát, s mielőtt az belefúródhatott volna a húsába, oldalra hajította. Azonban Gerardnak csak hűlt helyét találta. A démonnak csak arra kellett az idő, hogy ismét felszívódhasson.
~ Sigurd...remélem, nyerni fogsz... – gondolta magában Saga. Előző este, jól emlékezett rá, odament ura ágyához, megkérdezni, akar-e hallani a démon varázslatairól, arról az erőről, amit Gerard birtokolt – „Eltakarodsz innen. Nincs szükségem másra, csak csendre.” Ez volt a válasza. Sigurd igazságosan akart megvívni.
Ura erősen összeszorította az öklét, majd ismét csapott egyet, egyenesen a semmibe. Gerard csak erre várt, háta mögé osont, s egy erőteljesen rúgott belé. A majd három méteres hegyorom meginogott, s majdnem kilépett a ringből.
~ Mi ez...? Olyan...mintha nem is akarna nyerni.... – gondolta Saga, ahogy Sigurdot nézte.
Sigurd és Saga tekintete ebben a pillanatban találkoztak. A harcos mélyen szolgája szemébe nézett. Saga aggódó szemekkel figyelte. Egy pillanatig úgy tűnt, nem is mozdul. Aztán hirtelen Saga különös fényt látott a tekintetében. A búsképű, életunt Sigurd eltűnt, s ismét a vitéz, eltökélt harcos állt a helyén, aki volt. A jotün megfordult. Gerard ott állt vele szemben. Már ott tekergett keze körül a fekete üstökös, amit Fran ellen is használt. Elég időt nyert, hogy előkészítse.
- Fejezzük be végre. – mondta Sigurd.
- Egyet értek. – mondta neki Gerard, ahogy egymásnak ugrottak.
Hatalmas robbanás rázta meg a dombot, ahogy a két fegyver egymásnak ütközött. Gerard és Sigurd gigászi lendülettel repültek szét egymástól, hála a gigászi széllükésnek, amit a fegyvereik keltettek. Gerard egészen a kör másik végéig repült. Éppen hogy csak meg bírta magát tartani. Sigurd mindössze pár arasznyit csúszott hátra. Ám a pár arasz elég volt. Kívül volt a körön. Gerard győzött.
- Vége! – ordította Jürn mester. A jotünök őrjöngve gratuláltak a feleknek. Noha rövid, de izgalmas, fordulatokkal teli küzdelem volt. A két fél felállt, majd tiszteletük jeléül meghajoltak egymás előtt.
- Kivételes harcos vagy te is.
- Köszönöm. Te is remek voltál.
- Ahogy ígértem, tartom a szavam. Saga immáron a tiéd. – intett egy Sigurd.
Gerard magabiztosan Saga elé sétált, majd széttárta a karját.
- Nos, Saga. Gyere velünk, láss világot. Megmutatom neked, mi minden rejlik a tengeren túl.
Saga meglepetten nézett Gerardra. El sem hitte, hogy ez történik vele. Álmodni sem mert még csak arról sem, hogy egyszer a szigetet elhagyja. Most meg valaki azt ajálnja neki, hogy utazza be az egész világot. A világ négy sarkát, amit a jotünök nagy része sem látott. Azokat a tájakat, amikről csak a regékben hallott. Aztán összeszorította a szemét.
- De én elutasítom. – mondta egyenesen Gerard szemébe.
Gerard döbbenten nézett vissza rá.
- Tessék?
- Nem akarok veled menni, világot látni. Itt akarok maradni, békében, nyugalomban élni az életem. Sigurd uram mellett a helyem. A hűségem pedig töretlen!
Azzal fogta magát, s mint aki befejezettnek tekintette a vitát megfordult el elviharzott. Sigurd óvatosan gerard mellé húzódott.
- Nézd el neki. Szegény csak...azt hiszem bűntudata van.
Gerard és Sigurd szép lassan sétáltak le egymaguk a hegyről.
- Nem volna egyedül. Mi volt ez az egész. Egész a végéig, mintha direkt veszíteni akartál volna.
Sigurd komoran fordította előre a fejét.
- Azt hiszem Sagát nagyon megviseli ez az egész. Úgy érzi, mellettem a helye, most, hogy Valerie elutazott Vallhallába, jobban mint valaha. Tudom én jól milyen. Világ életében kíváncsi lány volt. De magába fojtja, mert nem akar önzőnek tűnni. A hűsége erősebb bármely vágyánál.
- És ha jól sejtem, ebbe nem fogsz beleszólni.
- Bár a gazdája vagyok, tiszteletben tartom az akaratát. Ez a tisztelet tesz engem méltóvá arra, hogy kiérdemeljem a hűségét. Ha így döntött, nem fogom maradásra kényszeríteni.
Gerard nem szólalt meg. Nem volt elégedett. Ő tudta Sagáról, amit Sigurd nem, hogy milyen, amikor felszabadult, örömteli. Ismerte az érzést, amikor az ember a tiltott élvezetek után sóváros, s az érzést, amikor végre sikerül a keze közé kaparintani azt, ami után annyit sóvárgott.
- Akkor, még egy kérésem volna. Legyen engesztelés. – modnta Sigurdnak - Ugyanis holnap vitorlát akarok bondatani... – mondta, mielőtt elmosolyodott volna.

Kora reggel volt, és a nap első sugarai rásütöttek Saga hasára. Idegesen hunyorogva nyitotta ki a szemeit.
~ Beszakadt a tető? Nem emlékszem, hogy a nap felülről ért volna a szobába...
Ekkor éles madárcsicsergés, sirályüvöltés ébresztette. Saga meglepetten emelte a fej a fejét. Alatt a padló hánykolódott. Rémülten nyitotta ki a szemét. Vizet látott. A tenger hullámzott körülötte.
- Mi ez?! Hé! Hé! – ordított pánikszerű hangon.
Hirtelen a hajú vitorláig látta leereszkedni. Ember egy szál se. Mgnem egyszer csak ismerős alakok sorakoztak fel a hajó orra előtt. Az idegenek, akik a szigetre jöttek.
- Hé, mit műveltek? – állt fel saga haragos arccal.
Azaz csak állt volna, de azon kapta magát, nem tud mozdulni. Ekkor vette csak alaposabban szemügyre magát. Nem csak egyszerűen felhurcolták a hajóra. Fogták, és nemes egyszerűséggel odakötözték a mentőcsónakhoz.
- Azonnal oldozzatok el!
Erre aztán Maria diadalittasan felkiáltott.
- Háh, én nyertem! Ide a tíz váltómat! – nyújtotta a kezét Aleena felé, aki vereségbe burkolózva nyújtott át neki egy érmét. Fogadtak abban, mit fog Saga elsőnek hozzájuk vágni, amikor magához tér.
- Mit képzeltek? – nézett rájuk Saga még mindig megzavarodva.
Gerard azonnal elé is állt, s halálkomoly arccal mosolyogva kijelentette.
- Azt, hogy velünk jössz, ha tetszik, ha nem. Magadnak szónokolhatsz, de engem nem etetsz meg ezzel az önzetlen dumáddal. – felelte tőle szokatlanul pimasz hangon.
Saga nem akart hinni a fülének. A falu! A falusiak egész biztos tudtak erről. Jönnek és megmentik. Nem utazhat el, dolga van, rá itt van szükség. Ez a kötelessége. Idegesen felült, s áthajolt a hajó korlátján. Legnagyobb megkönnyebbülésére ott találta a parton az egész falut, az nagy hévvel zúgolódtak. Diadalittasan akart felkiáltani. Mindjárt viszsa fogják vinni. Mígnem meg nem hallotta, miket kiabálnak feléjük.
- Ti aljas disznók!
- Nyomorult kalózok!
- Ha még egyszer idetoljátok a képeket, szitává lövünk titeket!
- Áruló banda!
Saga megzavarodottan nézett. Sigurdot is ott látta az egyhelyben álló tömeg kellős közepén, ahogy haragosan ordibált.
- Vissza ne merjetek jönni! – kiáltotta az ura.
Ekkor vette észre, hogy a tömeg, bár iylen ronda szavakat vágtak a fejükhöz, egyáltalán nem volt haragos. Vidáman integettek. Vidám, mosolygós, derült arccal köszöntek el tőlük, miközben megpróbálták, minél meszsebbre kergetni őket. Saga ekkor döbbent csak rá, a falusiak is azt akarják, menjen, élje ki magát, lásson világot.
- Ti...ti ezt az egészet kiterveltétek, mi? – nézett a többiekre.
A kis csapat minden tagja odagyűlt köré. Ott volt az öt idegen, aki megszállt a faluban, a démon szelleme, aki a talizmánban lakott, s ahajó szelleme, aki a vitorlákat mozgatta.
- Üdv a fedélzeten. – sóhajtott egy nagyot Leo.
- Mostmár sok választásod úgy sincs.
Saga ekkor elmosolyodott. Valamiért már egyáltalán nem mardosta a bűntudat.
- Hát...azt hiszem, mégis világot fogok látni. – nézett végig rajtuk.
- Hát, ez könnyebben ment, mint jósoltam. – mondta a hajó szelleme, a korallhajú kísértet.
- Tényleg, még sem mutatkoztunk kellően. – mondta Maria – Az én nevem Maria von Neulander. – mondta meglepően díszes nevét a vámpír nő.
- Az enyém pedig Klaus E. Haeckel. – csatlakozott hozzá kalapos társa.
- Gerard D. Lawrenz, szolgálatodra.
- És eprsze Lia. – ugrott mellé a démonlány víziója.
- Az én nevem Aleena. Aleena Ashrow. – tette hozzá a fekete hajú lány.
- Én Heryja vagyok. És még véletlenül sem Hajócska. – jelentette ki szigorúan a hajó szelleme.
- Leo Brightleaf. – mondta tömören a tünde, zárva a beszélgetést.
Saga örömtelien forgatta ide-oda a fejét.
- Én Saga vagyok. Csak Saga...nekünk nincsenek ilyen hosszú neveink.
- Hé, ki mondta, hogy nem lehet. Ha akarod, akár még találhatsz is egyet magadnak.
- Úgy bizony. A névnek nagy jelentőssége van. – mondta Gerard – S nincs benne baj, ha te magad választod. – mondta ő, ki már számtalan nevet adott magának.
Saga felnevetett.
- Jó! A világgal együtt megtalálom a nevem is.
- Ez a beszéd! Irány egyenesen a kontinens! – kiáltotta el amgát Lia.
És mindenki szétszéledt, tenni a dolgát. Sürögtek forogtak a hajó körül. Saga körbenézett. Olyan volt ez az egész, mint egy álom. Mint egy valóra vált álom. A csodálatos tenger, a vad hullámok, az ismeretlen borzongató izgalmai. Mind-mind csak rá vártak. És talán tényleg talál magának egy nevet is.
- Hé...srácok... – nézett körbe a csónakban fekve – Mostmár eloldozhattok...de tényleg? Na! Légyszi!

61Gerard D. Lawrenz - Pályázatok - Page 3 Empty Re: Gerard D. Lawrenz - Pályázatok on Csüt. Aug. 29, 2019 12:06 am

Johannes von Nachtraben

Johannes von Nachtraben
Mesélő
Mesélő
Üdvözletem, kedves Gerard és újdonsült társnője!

Nem lett rövid ez sem, bár csak 21 ezer szó (megnéztem). Amikor emlegette a csapat, hogy Aleenáé harmincvalahányezer szó volt, el nem tudtam képzelni, hogyan lehet ennyit írni egyetlen karakterről. Ám megtetted, és mint mondottam, nagyon jó történetmesélő vagy azon szempontból, hogy élvezetes olvasni és úgy éreztem sokszor közben, mintha mesét olvasnának nekem. Együtt lehetett izgulni a karakterekkel.
Rendesen utána is néztél ennek a mitológiának, aminek bemutatása nem lett száraz, hanem teljesen élő és élethű.
A végén kifejezetten csavarossá alakult a történet, és rendkívül aranyos, ahogyan Geri párbajjal szerzi meg Sagát, aztán viszont a falu is támogassa, hogy hadd lásson világot. Rendesen hallottam a tenger hangját a fülemben. Reméljük, Saga sok szépet is fog látni itt Veronia többi részén, sok szép kalandot kívánok neki a csapattal, akik úgy tűnik, befogadták már a talpraesett, bátor, hűséges és kíváncsi leányzót.

Így hát elfogadom őkelmét, s következzék a személyes passzívja is:


Személyes passzív: Varázstárgy: You shall not pass!

Leírás: Sagának van egy kesztyűje, melynek felső felére egy jotün rúna van varrva, a Szél rúnája, amely aktiválástól számítva 2 körig eltérít bármilyen lövedéket (puskalövedék, arkánlövedék, egyéb lövedék típusú varázslatok), amely így teste mellett valamely irányban süvít el.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [3 / 3 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.