Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Esroniel von Himmelreich

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 44


Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Hétf. Ápr. 11, 2016 2:49 pm

Tünde-erdőbe érkezik, hogy megtalálja a nyugalmát. Lassan halad a lován, Tábornokon, ezen a páratlan paripán. Mikor úgy érzi, hogy nem akar beljebb menni, akkor leszáll a lováról. Felfedez a közelben egy patakocskát, meg a hátasának némi füvet, meg gyógynövényt, amit megehet. A semminél több, így biztosan nem fog éhen halni a jószág. Körülnéz a környéken, de nem lát senkit sem. Visszatér a lovához, mikor leveszi róla a terhet, amiben van egy kisebb sátor, ennivaló és innivaló. Ezzel a feladattal végezve hozzálát a tűzhelyet előkészíteni, hozzá pedig a gyújtóst összegyűjteni estére. Mikor mindent rendben talál, akkor nekilát étkezni. Nyugodtan megrág minden falatot, ráadásul sehová siet. Egyszerűen erre vágyott, s most, hogy jelenleg itt van egy mosoly terül szét az arcán. Fekhelyét készíti el a sátor alatt, hogy ha netán esne, akkor ne ázzon meg.
~ Kellemes időt fogtam ki! ~ szól magában, miközben heverészik nyughelyén. Néha ránéz Tábornokra, de az nem igazán megy el a közeléből. A fegyverét ez alkalommal otthon hagyta, mert csak feleslegesen hordozná a nagy fegyvert. A környezete páratlanul szép, ahogy itt-ott egy-egy fénysugár beszökik a falevelek mellett. Erdei virágok, bokrok és a közelben a kicsi patakkal igazán megnyerő.
~ Ide fogok járni pihenni. ~ határozza el magát, aztán előkeresi a térképét, hogy azon bejelölje körülbelül, hogy hol lehet. Visszapakolja ezután a helyére, majd kötelező jelleggel henyél tovább a helyén.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Hétf. Ápr. 11, 2016 3:32 pm


Vannak napok, amikor egyszerűen csak elegem van a társaságból. Elviselhetetlennek tűnnek a semmitmondó beszélgetések, a kocsmák hangos csevegései, az unalmas, már ezerszer hallott, közhellyé kopott pajzán kis történetek. Vannak napok, amikor valószínűleg belehalnék, ha megérintenének. A leggyöngédebb simogatás is felsértené a bőröm, égető fájdalommal hámozná le a csontjaimról a húsom, a legkisebb zaj is felszakítaná a dobhártyám, szétszaggatná a tudatom.
A cipőmet a kezemben tartva, mezítlábasan sétáltam a Tünde-erdőben, kiélvezve, ahogy a puha fű simogatta a talpamat. Végtelen nyugalommal árasztott el a felhőkbe karmoló lombok könnyű susogása, mintha csak valami ismeretlen nyelvű himnuszt énekelnének, amihez a langyos szél szolgáltatta a dallamot. A csobogó patak pajkos hullámai maguk közé hívtak. Gyors mozdulatokkal dobtam le a ruháimat a parton, egy bokor alá rejtve őket, aztán teljesen meztelenül léptem a habok közé, a csermely medrében egyre mélyebbre sétálva fölfelé indultam, egy mélyebb pontját keresve a víznek, ahol akár derékig is ér a patak.
Miután meguntam, elindultam visszafelé, és a legnagyobb – bár kellemes – meglepetésemre egy férfit láttam meg jóízűen heverészni, pontosan köztem és a ruháim között. Mikor biztos voltam benne, hogy észrevett, rámosolyogtam. Nem fárasztottam magam azzal, hogy pőreségem takarjam. – Jó napot, idegen! – köszöntem felé lágy, dallamos hangon.
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Hétf. Ápr. 11, 2016 4:02 pm

Nyugodtan fekszik a helyén, miközben örömét leli a táj fürkészésében. Mindaddig a pontig, míg egyszer csak észrevesz egy meztelen nőt, aki rámosolyog és köszönti. Nem zavarja különösebben a fedetlen test látványa, mert párat látott már. A meglepetést inkább az okozza nála, hogy mikor körülnézett, akkor nem látott senkit, most viszont előtűnik a semmiből. Az sem tagadhatja meg maga elől, hogy egyszer biztosan megvizsgálja a nő lágy vonalait tetőtől talpig. Biccent felé, aztán úgy dönt feláll a helyéről.
- Szebb napot! – köszön rá határozott hangnemben, némi hideg éllel. Mióta Yenával van jobbára megváltozott. Nem úgy gondolkozik mint régen. Jelenleg szabad, de ha visszatér Hellenburgba, akkor minden valószínűség szerint tovább romlik az ő élete. Mit sem bizonyítja ezt a tényt, mikor a következőt jegyzi meg fejében.
~ Nem olyan rossz, kifejezetten formás ~ miközben egyik fele itt van a jelenben, addig a másik fantáziál. Azelőtt leginkább érdekelte, azonban a csábdémon megjelenése óta kifejezetten a nők érdeklik. A női lélek rejtelmei, azok cselekedetei és egyebek. Ha jobban belegondol csupán szeretők, s nem pedig egy pár.
- Tán keres itt valamit? – teszi fel érdeklődve a kérdést, miközben begyújt. Hamar ropogni kezd a tűz, holott még korán van és kellemes az idő. Azonban a nő nem fog magától megszáradni.
- Minek köszönhetem a megjelenését? S mit keres itt a vadonban? – faggatózik, hátha kap rá választ. Nem reménykedik benne. Ha a másik tovább vonul, akkor követi a szemével, így ugyebár van alkalma hátulról megcsodálni.
- Ha akar a tűz mellett felmelegedhet. – enyhül meg az irányába, mert kifejezetten nem néz ki harcosnak. Inkább nézi táncosnak. Helyet foglal a földön, aztán csendben várja a választ.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Hétf. Ápr. 11, 2016 5:33 pm

Csupán a szemöldököm szinte észrevehetetlen, rezdülésnyi mozdulatával reagáltam a tényt, ahogy az ismeretlen férfi tekintete végigsiklott a testemen. Megfürödtem a pillantásában, kifejezetten tetszett, hogy nem sikerült zavarba hoznom, s hogy szinte szemérmetlenül kalandozott a domborulataimon. Igaz, egyelőre csak a szemével.
− Csak a ruháimat – felelem a nekem szögezett kérdésnek, miközben magam is végigmérem őt, én azonban csak akkor, mikor kutató tekintetem nem találkozhat az övével, esetleg csak sejtheti, hogy a testén kóborol. Van egy olyan halvány sejtésem, hogy a kedvemért csihol csupán tüzet, s ez valamiféle ismerős-idegen érzéssel szalad végig a gerincem ívén. Nocsak, vannak még úriemberek! – A gondolatra égnek merednek az apró szőrszálak a tarkómon.
− Csendre vágytam… Aztán egy fürdőre. És mint mondtam, a ruháimat itt hagytam − vallok engedelmesen a kérdések sortüzét megfelelve.
− Köszönöm – biccentek felé, majd felé sétálva, először megállok a tűz mellett egy pillanatra, majd lopva a ló felé sandítok. – A ruháim ott vannak – fejemmel az állat melletti bokor felé intek. – Szelíd? Mármint a ló… Félnék elmenni mellette – lágy mosollyal fürkészem a férfi arcát.
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Hétf. Ápr. 11, 2016 7:18 pm

A jövevény hamar válaszol a kérdésére, miszerint a ruháit keresi, amit ezek szerint a környéken rejtett el. Ez szintén nem vette észre, bár cseppet sem mer belegondolni, ha most nála lennének. Vajon mit gondolna róla a nő? A gyengébbik nem öltözeteinek huncut rablójára? Vagy egy olyan tisztességtelen alaknak, akinek semmi sem szent? Végül elkezd tevékenykedni, így fogalma sincs arról, hogy büntetlenül nézi a másik. Tüzet gyújt, mert a hideg víz után a meztelen test nehezen szárad meg, kivéve, ha van egy kellemes melengető tűz.
~ Pontosan én is csendre vágyok, de a többit még nem volt alkalmam kipróbálni. ~ Vélekedik magában, miközben akarva és akaratlanul, többször végigsimít a nő testén, de csupán a szemével. Férfiből van, s ha a nő nem iparkodik takarni testének meztelen mivoltát, akkor ő kihasználja a helyzetet. Nem sejti még, hogy ezáltal a másik félnek kedvez, mert egyre jobban a hatása alá kerül. A tűz mellett megáll az idegen, miközben a tünde odalép mellé. Az újdonsült társasága lassan megkérdezi, hogy a ló melletti bokorban találhatóak a cuccai.
- Nem, rúg, harap és tüzet okád. Ő a legmelegebb vérű csodaló a vidéken. – magyarázza, de csak egy mosoly keretében. Ha kapcsol a nő, akkor rájöhet, hogy ugratja csupán.
- Maradjon itt melegedni, nehogy megfázzon. – ezzel gyors léptekkel indul a lovához, aki jókedvűen üdvözli gazdáját. Megsimogatja az állat orrnyergét, aztán odalép a kérdéses bokorhoz és kutakodni kezd. Rátalál mindegyik öltözékre, ami csak ott található. Mindenféle ruhával megpakolva ér vissza a meztelen teremtéshez, hogy átnyújtsa az egészet. Ezen után egy időre eltűnik, hogy hozzon még gallyakat az estére. Beletelik tizenöt perc, mire visszaér.
- Sikerült felmelegedni?

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Szer. Ápr. 13, 2016 1:47 am

Érzem, ahogy újra és újra megrajzolja a vonalaim a szemével. Tehetné mondjuk másképp is. Elképzelem, ahogy a kezével vagy épp puha csókokkal húzza meg a határaim. A mentális képtől libabőr szalad végig a karjaimon, ami óhatatlanul azt sugallhatja, hogy valóban fázom, nekem pedig eszem ágában sincs bármi mást állítani. Már megtanultam, hogy sose bölcs dolog őszintének lenni. Közelebb lépek a tűzhöz, még mindig nem zavartatom magam a pőreségem miatt, a karjaim a lángok felé nyújtom, élvezem, ahogy a melegség átjárja a testem.
Kuncogok, de olyan jóízűen, mintha minimum az évszázad viccét sütötte volna épp el. – Nem azt mondom, hogy nem tűnik szelídnek – vonom meg a vállam a ló felé sandítva. – De tudom, hogy a látszat könnyen lehet csalóka. Mint például téged is elnézve, uram – hamiskás mosollyal pillantok rá. – Te se tűnsz kimondottan gonosznak, de ki tudja, mik a céljaid… Akár velem. Talán azért gyújtottál tüzet, mert meg akarsz enni – féloldalasan somolygok tovább, közelebb lépve a tűzhöz, megmártózva a jóleső melegben.

Míg a férfi odavan, azon gondolkodok, hogy felvegyem-e a ruháim, de egyelőre inkább meztelen várom vissza. Szeretném még egyszer magamon tudni a tekintetét.
− Persze, a tűz is elég meleg – sóhajtom a visszatérő felé, a hangom élével egészen határozottan azt próbálva érzékeltetni, hogy vannak olyan dolgok, amíg könnyebben hevítik át az embert, például egy férfi ölelése. − Sajnálom, hogy ennyi bajt okozok! − búgom csábos hangon, aztán lassan öltözködni kezdek.
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Szer. Ápr. 13, 2016 9:09 am

A nő nem veszi fel az ruháját, míg odavan gallyakat gyűjteni, amit nem tud mire vélni. Teljesen értetlen belül, azonban nem sokáig. Ha az idegen ennyire nincs öltözős kedvében, akkor végigjár a tekintete a másikon. Nem ragadtatja el magát túlságosan, hanem próbál nyugodt maradni ebben a helyzetben. Mikor öltözni kezd, akkor teljesen megnyugszik, hogy végre nem éri őt annyi csábítás.
- Nem tesz semmit – sóhajt egyet azért, mert többet nem láthatja azokat a formás részeket, mert a finom kelme fedi a szépség testét. Következő ötlete, hogy biztosan éhes a fürdőzés miatt a jövevény, ezért rákérdez.
- Esetleg szeretne harapni valamit? – érdeklődik, miközben neki a harapás szótól egészen másra emlékszik. Érzi, hogy baj van. Ha túl sokat fog itt időzni nála, akkor nem biztos, hogy ellen tud majd állni ennek a kísértésnek. Egyelőre kordában tudja tartani cselekedeteit. Ezen elmélkedés közben jön rá, hogy még be sem mutatkozott, ezért próbálja pótolni a hiányosságát.
- A nevem Tyrwel Ghlan, de szólítson csak Tyrnek – mondja felé, miközben könnyedén meghajlik, mint egy nemes tünde. Közelebb sétál az újdonsült társaságához, hogy mellette újra kinyissa a száját.
- Nincs túl sok ennivalóm, de ha gondolja megosztozhatunk rajta. A felét sem enném meg. – magyarázza neki, amiben ferdítés van, mert izmos férfi, s kell neki emiatt a táplálék. Sikerül végül csupán a nő bájos arcára összpontosítania, amit haladásnak tekint. Ellen kell állnia az őt ostromló erőknek.
- Nem tartja rossz ötletnek egyedül mászkálni a vadonban? Megannyi veszély leselkedik itt bárkire. – fejti ki véleményét, amiben aggódás jelét észlelni.
- Bár jómagam szintén egyedül vagyok, de a társam szokott jelezni – bólint a ló irányába. Felfedi a partnere előtt, hogy szereti a jószágot és jó barátjának tekinti.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Csüt. Ápr. 14, 2016 9:35 pm

A feltett kérdésre nem válaszolok hangosan, csak egy aprócskát rázok a fejemen, de azért nem röstellek a gesztushoz mellékelni egy csalóka, pimasz mosolyt. Az nem kizárt, hogy harapnék valamit… Elvégre én mikor nem vagyok éhes? Csakhogy pont nem olyan dolgokra, amit éppen felajánlott. Ámde ne szaladjunk ennyire előre, nem kell még semmiről lemondanom, ki tudja, mit tartogathat számunkra még ez a délután?
− Tyrwel Ghlan – ismétlem utána, engedve könnyedén, fátyolos színnel kicsúszni a hangokat az ajkaim közül, mintha csak színes, jóízű füstöt lélegeznék ki, vagy varázsigét kántálnék. – Adrastea – szólalok meg néhány másodperc múlva újra, ezúttal teljesen érzelemmentes hangon. – De aki becézni akar, csak Teának szólít – a szám sarkát egy halvány mosoly íveli fölfelé.
− Tényleg nem kérek, de köszönöm. Ellenben valami másban szükségem lenne segítségre – puha mosollyal fordítok neki hátat, hogy aztán a vállam fölött visszanézhessek rá. – Nehezen boldogulok a gombokkal, ha megtenné, hogy segít velük… − Természetesen a ruhám hátán lévő gombokra célzok, amikkel egyébként tökéletesen elvagyok, de ki nem hagynám az alkalmat, hogy újdonsült ismerősöm gombolja be őket. Ha másért nem is, tényleg kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet az érintése.
− És arra még nem gondoltál, Tyr – váltok át bensőségesebb hangra −, hogy én is lehetek egyike a veszélyeknek, ami a védtelenekre leselkedik a vadonban? – kérdezem fanyar mosollyal, aztán sóhajtok, mintha csak viccet mondtam volna, és hát... minden viccnek fele igaz. Egyáltalán nem vagyok annyira veszélyes, mint amennyire szeretnék.
-- De nem, nem félek -- felelek végül a kérdésre is. -- Bízom abban, hogy mindig bele fogok botlani egy hozzád hasonló segítőkész férfiba, aki majd megvéd -- megvonom a vállam, miközben kislányosan ártatlan mosollyal sandítok az arcára.

avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Csüt. Ápr. 14, 2016 11:02 pm

A nő csupán egyszer kimondja a nevét, amire bólint egyet. Fogalma sincs róla, hogy csupán ízlelgeti a becses nevét. Nem kell sok ahhoz, hogy bemutatkozzon neki a meztelen teremtés. Szó esik a becenevéről, azonban ő cseppet sem az a fajta tünde. Feltűnik Tyrnek, hogy sokat mosolyog felé, ám egyáltalán nem zavarja az ilyen fajta somolygás.
- Milyen fajta segítségre lenne szüksége? – érdeklődik Teánál, aki elmeséli neki, hogy a ruhája gombjait kellene begombolni. Egy sóhajtás távozik a férfi ajkáról, de odalép a társaságához. Lágy mozdulatokkal végzi a rá osztott feladatot. Hamar végez, így ellép tőle, mert nem kell tovább ott lennie a közelében.
- Én nem látok semmilyen veszélyt, azon kívül, hogy szeretsz meztelenkedni – mondja el a véleményét, mert van olyan sejtése, hogy a nő szándékosan teszi ezeket a dolgokat. Egyelőre nem szól fel ellene, mert mint minden férfi kíváncsi a végére. Az tudomására jut, hogy nem fél egyedül mászkálni a veszélyes terepeken, amitől vadmerőnek tekinti.
- Szerencséd, hogy én itt erre jártam. Mit tettél volna egy trollal? Vagy esetleg, ha a farkasok rád támadnak? – kérdez vissza. Látja, hogy partnere rásandít a komoly arcára, az acélos élekre és arra sebhelyre, ami szinte hozzá a lényének része.
- Esetleg van valami, amire szükséged lenne? – ajánlja fel a szimpatikus nőnek, akit most így öltözetben is megtekint. Nem csalódik a látványban, sőt örül, hogy végre ruha van rajta.
- Mert ha nincs, akkor én mennék vissza pihenni. – fejti ki, hogy leginkább arra vágyik. Egyedül szeretne lenni és henyélni a napon. De ezen terveibe belenyúlhat az előtte levő. Csak lépésre van a csábdémontól.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Pént. Ápr. 15, 2016 5:54 pm

Nem feltűnő, óvatos mozdulattal dőlök enyhén hátra, míg a gombokkal babrál, hogy a bőröm egy óvatlan pillanatig az ujjaihoz érjen. Mégis, mintha tonnányi súlyként nehezedne rám a keze, a gerincem mentén libabőr szalad végig az érintése nyomán. Akárcsak az összes férfi, összeroppanthatna ő is. Talán csak egyetlen pillanatra kéne lankadjon a figyelmem, míg átverne a hazug szeme, s úgy tehetné magáévá az egész lényemet, mint ahogy a testem birtokolja a szemével. Halk sóhaj szakad le az ajkaimról, s ahogy ellép, én magam is a másik irányba húzódok. Sokkal veszélyesebb vagy te minden vadnál, Tyrwel Ghlan, de valószínűleg fogalmad sincs róla. Nekem meg persze eszem ágában sincs felhívni a figyelmed a hatalmadra.
− Fürödtem – vonom meg a vállam. Ez legyen elég magyarázat arra, hogy miért voltam meztelen. Persze nem állítok egyáltalán valótlant, tényleg fürödtem, de azt már nem kötöm az orrára, hogy csak azért hanyagoltam olyan sokáig a felöltözést, mert meglehetősen imponált, ahogy lopva, vagy épp kevésbé kendőzetlenül magáévá tette a testem a tekintetével.
− Valóban szerencsés vagyok – értek egyet egy apró sóhaj és egy halvány mosoly keretében. – Nem is tudok, mit mondani. Ha egy trollal vagy farkas falkával találkozom, valószínűleg csak annyit tehettem volna, hogy emelt fővel meghalok. Persze megpróbálhattam volna elszaladni. Tudod, hogy van ez… Szégyen a futás, de halna meg inkább az, aki kerget – féloldalasan somolygok rá.
Sértetten villan felé a tekintetem. Ó, tehát csak így itt hagyna? Azt is bevallom, hogy teljességgel meglep a felém irányuló kimért hűvössége, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ennyire könnyedén utasítson vissza valaki. Ez egyrészt arra ösztönöz, hogy valamiképp addig feszítsem a húrt, míg be nem adja a derekát, vagy ki nem derül a távolságtartás oka, de az se tűnik rossz opciónak, hogy egyszerűen faképnél hagyom. El tudom ugyan képzelni a pihenésnek olyan formáját, ami mindkettőnk számára lehetne szórakoztató is, de oldja csak meg magának… Tétovázok még egy pillanatot, hogy mit tegyek, magamban mérlegelve a lehetőségeket, amikor Tyr lova a füleit hátracsapva figyelni kezd, az állat izmai megfeszülnek, izgatott fújtatásba fog. – Mit is mondtál? A veszélyt jelzi? – kérdezem a férfitól, de ezúttal nem a vonásait kémlelem, hanem körbefürkészek a tájon.
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Szomb. Ápr. 16, 2016 12:51 pm

Észleli a nő tettét, ahogy hátradől, így érintkezik az ujjbegye annak bőrével. Mivel nem látja az arcát, így fogalma sincs arról, hogy milyen érzéseket vált ki a másikból.
- S legalább jól esett a fürdés? – teszi fel a kérdést a férfi, miközben pár pillanatra elkalandozik a tekintet. Lassan kezd gyengülni az a bizonyos védelem, amit felállított magában.
- Lényeg, hogy élsz és itt vagy most már biztonságban. – zárja le ezt a témát, miközben beáll a csend. Nem tudja, hogy milyen témát hozzon fel? Nem biztos, hogy a másik ugyan úgy rajongana azokért a dolgokért, mint ahogy ő például a könyv olvasásért. Tábornok elkezd nyugtalankodni, ezért nem tesz mást, mint elkapja a nő kezét és odahúzza a lóhoz. Itt megáll, majd hosszas nézelődés után felsóhajt. Nem tűnik fel, hogy még mindig fogja a csábdémon kezét. Mikor a hátasa lenyugszik, akkor odafordul partneréhez, és magát meglepve vonja a kecses testet a sajátjához. Mélyen belenéz igéző zöld íriszeivel a társasága lélektükrébe.
- Elment a veszély, s én majd vigyázok a tested minden egyes pontjára. – ejti ki a szavakat férfias határozottsággal, miközben az a hátul levő kéz végigsimít a másik gerince vonalán, lágyan érve annak testéhez. Egy darabig marad ebben az állapotban, míg végül elereszti. Arra gondol, hogy itt az erdőben hamarosan elkezd sötétedni, így jó lenne fát gyűjteni.
- Fel kellene készülnünk az estére, jó lenne fát gyűjteni, hogy este meleg legyen. – vázolja fel, miközben felötlik benne, hogy a nővel összebújva könnyebb lenne. Egészen erős benne ez a vágy. Kiszökik az ajkai közül a következő kérdés.
- Van alvóhelyed? Mert ha nincs, akkor én szívesen megosztom a sajátom.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Szomb. Ápr. 16, 2016 5:55 pm

− Nem esett rosszul – vonom fel a szemöldököm, miközben az íriszeimet pajkos fény színezi át. – De nem tagadom, el tudok képzelni jobb, vagy legalább ugyanannyira kellemes szórakozást is – nem átalkodok rákacsintani.
Csupán bólintok, mintegy megelőlegezve a csöndet. Észlelem, hogy kényelmetlenül érzi magát, mint akit zavar a hallgatás. Az emberek többsége valóban fél a csendtől, legtöbbször kínosnak is érzik, én kicsit másképp viszonyulok az egészhez. A valóban fontos dolgok sose abban a sávban vannak, amiket kimondunk; az igazán lényeges gondolatokat és érzéseket az ember mindig elhallgatja. Igazán csak a csendjeiből ismerszik meg valaki, s engem most határozottan érdekelni kezdett a tünde.
Engedem magamat a ló irányába húzni, a tekintetem riadtan rebben Tyr arcára. Nem mondanám, hogy félek, de előszeretettel szoktam ingerelni a férfiakban a hőst, elvégre ki ne érezné magát nagyobb férfinak magát attól, ha egy védtelen nőt a pártfogása alá vehet? Értelemszerűen nekem se rossz, ha valaki nagyobb férfinak érzi magát mellettem.
Szinte nem is kell magához vonnia, mintha csak jól ismert koreográfia tánclépéseihez igazodnék, felé lépek, az ujjaim a mellkasára fektetem, tenyerem a szíve fölé simul. Nem mondok semmit, csak fölnézek az arcába, a tekintetem nekifeszül az övének. Az egymásba simuló két szín úgy harmonizál egymással, mintha csak az első őszi dér csókolná meg az erdő sűrű lombjainak zúgó zöldjét. Hagyom, hogy a pillanat megfellebbezhetetlenül terüljön körénk, kiszámíthatatlan varázslattal ölelve körbe minket.
Féloldalas mosollyal fordulok utána, nem titkolom: tetszik, hogy velem együtt képzeli el az estét.
− Köszönöm – súgom a köztünk lévő csekélyke, könnyen legyőzhető távba. – Nem fogod megbánni. Ha másért nem, hát összebújva biztosan nem fogunk fázni – ártatlan tekintettel pislogok rá, miközben enyhén ráharapok az alsóajkamra.
− Menjünk, gyűjtsünk fát! – a tünde felé lépek, megragadom a csuklóját, és a fák felé kezdem húzni.


avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Hétf. Ápr. 18, 2016 10:35 am

Nézi, ahogy a társasága íriszeit némi pajkosság színezi át. A következő szavak hallatán megugrik kissé a szemöldöke, mintha csak biztosra szeretne menni, hogy teljesen jól értette az egészet? A hangulatot Tábornok jelzése szakítja félbe, s a következő események a védelem jegyében történnek. Mikor elmúlik a veszély, akkor lépnek tovább az alvás kérdésére.
- Én nem gondoltam különösebbre összebújáson kívül. – jegyzi meg, mikor a nő beleharap alsó ajkaiba. Erősnek próbál mutatkozni a tünde, de valójában már ott toporog a feladás előszobájában. Ha társaságának van még egy pici türelme, akkor biztosan megkapja magának a férfit, aki vigyázni fog rá. Tea elkapja a csuklóját, majd húzza őt az erdőbe, aminek enged. Nem kell sokat menniük, mert rögtön megpillant egy jó adag elszáradt gallyat. Ügyesen kibontakozik a nő rabságából, hogy könnyed lépésekkel érjen oda. Elkezdi a kezével tördelni azokat, néha pedig besegít neki a közeli fa törzse. Gyorsan dolgozik, mert a sötétség hamar eljön hozzájuk. Mikor van három adagnyi tüzelőjük, akkor a csábdémonhoz fordul. Nem mond semmit, pusztán odalép hozzá és lop egy csókot az ajkairól. Két keze védőn karolja át, közben íriszei elárulják, hogy feladta az ellenállást. Mikor sikerül elválni tőle, akkor felsóhajt.
- Most el kell engedjelek, mert dolgoznom kell. – szól hozzá, miközben nagyon lassan próbál elválni a csábdémontól. Sikerül, így gyorsan felkapja az egyik fahalmot és indul a táborukhoz. Mikor ott letette, akkor jön a következőért, aztán az utolsóért. Mikor végez, akkor visszatér a partneréhez, hogy megfogja annak kezét. Visszahozza a csuklójánál fogva a táborukba, s a tűz mellett megállnak, ami szépen ropog.
- Gyönyörű vagy, mint a reggelben szirmait kinyitó csodaszép virág – bókol neki, ami leginkább a testének kellemes vonalait jelenti. A tündének pár pillanattal rájön, hogy milyen furcsát mondott az elébb, de elhessegeti maga mellől az érzést. Figyeli a másikat, s annak jelzéseit. Vajon, most miként fog tovább folytatódni? Tyr nem érzi magát védtelennek, pedig most teljesen az. Az a bizonyos érzés különös játékot kezd vele játszani.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Kedd Ápr. 19, 2016 2:41 pm

A nagy fa alatt megállva figyelem, ahogy dolgozik. Persze segíthetnék, de mivel jóval ügyesebb, erősebb és gyorsabb, mint én, valószínűleg csak feltartanám, hogy ügyetlenkedni kezdenék. Így inkább csak egy fél mosollyal figyelem, ahogy elkészül a három rőzse-halom, majd felvont szemöldökkel figyelem, ahogy közelíteni kezd felém.
Mint a becserkészett vad, ami az utolsó pillanatban döbben rá, hogy belesétált a csapdába. Teljesen ösztönszerűen simulok hozzá, kifejezéstelen arccal, inkább riadt, mint elégedett tekintettel figyelem a másféleképp villanó szemeket, mielőtt még lehunynám a sajátom abban a pillanatban, ahogy az ajkai az enyémhez érnek. Győztem. Győztem, és ez nem tölt el semmiféle örömérzettel, sokkal inkább érzem magam elárulva.
A nyaka köré font karjaim engedem a testem mellé hullani, miután megszólal, és mereven biccentek, jelezve, hogy mehet. Megfeszült izmokkal állok, mintha átok merevítené mozdíthatatlanná a tagjaim, nem is érzékelve a körbevevő időt. Csak akkor veszem észre a férfit, mikor hozzámér, sután rámosolygok, hagyom, hogy vezessen.
− Valóban gyönyörű vagyok? – fordítom felé a fejem réveteg tekintettel. A kellemes érzés kérés nélkül terjed szét a mellkasomban, oldva a bennem lévő feszültséget. Persze ez még nem jelent semmit. Még tetszem neki, mert körülleng a fajra jellemző mágia, aminek a tulajdonságait hordozom. Még nem lát engem, elvakítja a démoni varázslat. Halkan nevetek. – És akkor vajon gyönyörűnek fogsz-e látni, Tyrwel Ghlan, ha megtudod, hogy démon vagyok? Biztos tudsz-e lenni abban, hogy valóban szép vagyok, és nemcsak megmérgezem a szemed? – közelebb lépek hozzá, már ha nem lép el, tenyerem a mellkasára fektetem, űzött pillantást emelek az arcára. – És megbánod-e, hogy az erdőben megcsókoltál?
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Kedd Ápr. 19, 2016 7:35 pm

A helyzet közöttük forróvá válik, amit érdekesen reagál le a partnere. Tekintete rögtön kíváncsiskodik, hogy vajon mi fog történni ezután? Próbál arra figyelni, aki vele van jelen pillanatban. Érkezik egy kérdés, amire habozás nélkül válaszol.
- Szépséged magával ragadt, s többször futtattam szemeim vonalaidon. – vallja be férfiasan a nőnek, hogy bizony nem kerülte el szemével a másikat. Egy időre nem szólal meg a csábdémon, így időt hagyva a tündének, hogy néhány gondolat átvillanjon rajta.
~ Vajon ő most milyennek talál engem? Vajon férfinek tart, vagy állatnak? ~ mondja magában, mikor megszakad a kapcsolata a belső világával, mert egy hosszú kérdéssel lepi meg a bájos teremtés.
- Micsoda? – szökik fel a szemöldöke a magasba a démon szó hallatán, ezzel jelezve, hogy teljesen váratlanul érte.
- Már...na de várj! Te tényleg démon vagy? – kérdez rá, miközben megkövülve figyeli annak közeledését. Elkésik, mikor a partnere tenyere találkozik az ő mellkasával. Elmélkedik egy darabig, aztán válaszol.
- Nem gondolod, hogy megcsókoltalak volna akkor, ha tudatában vagyok eme tényeknek? – találkozik össze a tekintetük. Keze szórakozottan simít végig a másik hátán, egyszer lefelé, aztán irányt változtatva, fölfelé. Legszívesebben megcsókolná újból, de leginkább arra vár, hogy milyen szava lesz a másiknak rá?

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Kedd Ápr. 19, 2016 10:50 pm

− Miért hazudnék? – kérdezek vissza kissé talán túl élesen, a szemöldököm összeráncolom, és olyasféleképp nézek rá, mint ahogy egy sértett kislány tenné. És valamilyen szinten sértve is érzem magam, bár teljesen következetlenül. A viselkedésem leginkább egy macskáéra emlékeztethet, akinek egészen addig fájt a foga az egérre, amíg el nem kapta, utána pedig, mivel jobbat nem tud vele kezdeni, inkább ott hagyja a gazdasszonya küszöbén. Valóban sokkal érdekesebbnek találtam a tündét, amíg passzívan viselkedett, s nem mondom, hogy most érdektelenné váltam volna az irányába, inkább csak más mederbe terelte az eseményeket azzal, hogy feladta az ellenállást. Talán örülnöm kéne, elvégre megkaphatnám, de amit most akarna nyújtani, az édeskevés ahhoz képest, amit el szeretnék venni tőle. Az őszintesége kell. Ha akar, hát akarjon engem. Akarjon úgy is, ha szörnyeteg vagyok, ne csak addig, míg csak a szemet megtévesztő ártatlan szépséget látja bennem.
Szórakozottan rámosolygok. Ujjaim felfelé csúsznak a mellkasán, kihúzom magam, hogy a bőröm belesimuljon a tenyerébe: mint egy cirógatást követelő macska. – Miért, megtetted volna? – lehelem halk sóhajként, pilláim árnyékából szomorkás hitetlenséggel fürkészem az arcát, és várok. Egészen eddig a pontig mintha mindig sejtettem volna előre, hogy mi lesz a következő lépés, most azonban tanácstalan vagyok. Várom, hogy Tyrwel Ghlan meglepjen.
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Szer. Ápr. 20, 2016 6:22 pm

A nő visszakérdez, miközben a szemöldökét ráncolja. Férfiként nem tudja felfogni, hogy mi lehet a gondja a gyengéd nem képviselőjének? Biztosan történik a háttérben valami, amiről halvány sejtelme sincs. Nem beszél túl sokat, így a tünde tanácstalanul áll a helyén. A partnerét fürkészi, s annak mozdulatait, hogy mi lesz annak lépése. Kicsit fészkelődik, mint a kotlós a tojásokon, de ettől válik a pillanat igazán igézővé. Ez a hallgatás több, mint bármilyen beszéd. Odahajol, aztán lop egy csókot a női ajakról, azonban sokkal több időt tölt azokon, mint kellene. Mikor sikerül elválni attól, akkor szólal meg.
- Zavar tán a közelségem? – teszi fel a kérdését somolyogva, miközben teljesen magához vonja a nő testét. Határozott mozdulat, mint aki pontosan tudja, hogy mit akar elérni. Kellemes ilyen helyzetbe kerülni, főleg egy hozzá hasonló bájos teremtéssel. Tekintete egyszer végigsimít a nő nyakától lentebb található területen, miközben fájdalmasan felsóhajt.
- Nem lenne könnyebb, ha most...
Szándékosan nem fejezi be a mondandóját, hogy hasson a csábdémonra. Nem tudja, hogy milyen hatással lesz ez rá. Egy picit elmélkedik a továbbiakon, s úgy dönt, hogy egyértelműbbé teszi a helyzet komolyságát. Az új ötletétől vezérelve elengedi a partnerét, hogy kettőt lépjen hátra. Azután nem marad más dolog hátra, mint a felsőtestét borító öltözetektől megszabaduljon. Láthatóvá válik izmos felsőteste és a rajta található sebhelyei. Odalép az összegyűjtött fákhoz, dob a tűzre kettőt, aztán teljes figyelme újra a nőn összpontosul.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Csüt. Ápr. 21, 2016 12:51 am

Engedem, hogy megcsókoljon. Sőt, mi az, hogy engedem?! Úgy kapok az ajkai után, mint ahogy a sivatagban hosszú időre eltévedt ember telhetetlenül ölelné magához a vizeskorsót. Észre sem veszem, ahogy az ujjaim ökölbe szorulnak – megmarkolom a mellkasát fedő könnyű szövetet.
Puhán simulok hozzá, szinte ösztönszerűen, akár húznia se kéne. Az arcát figyelem, tekintetem megállapodik a szája könnyed ívén, a saját alsó ajkam beharapom. A kérdésre nem válaszolok hangosan, csak a fejemet ingatom meg. A távolsága jobban zavarna. Vagy ha valóban közel lenne; úgy, ahogy a szerelmesek vannak közel.
− Micsoda? – kérdezek vissza suttogva. Aztán hagyom, hogy engedjen, hagyom, hogy menjen, az ujjaim ellazítom, egy kissé kinyújtom a kezem, hogy egy pillanatig még érintsem a mellkasát. Nyelvem hegye végigsiklik a szám peremén, ahogy vetkőzni kezd. A tekintetem végigszalad az immár meztelen felsőtestén. – Van még mit levetned ahhoz, hogy kvittek legyünk – mosolygok rá kacéran. Elvégre ő már látott engem teljesen meztelenül is. Így utólag belegondolva, talán hiba is volt felöltözni… Miután tett a tűzre, és végre ismét rám néz, a szemöldököm felvonom, aztán csak a szememmel intek: folytassa a vetkőzést.
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Csüt. Ápr. 21, 2016 7:40 pm

Nem ellenkezik a csók miatt, sőt Tea úgy kap ajkai után. Elégedettséggel tölti el a férfit ez a tény, miközben hagyja a nőt, hogy megragadja a ruházatát. Ha nincs mibe kapaszkodnia, akkor szívesen felajánlja a sajátját. Mint egy macska úgy bújik hozzá, ami felemelő, egyben részegítő hatású. A csábdémon arcának kifejezését nézi a szép íriszeivel, így feltűnik annak ajakharapása. A másik kérdésére csak felugrik a szemöldöke, aztán úgy dönt, hogy nem válaszol. Lassan a szavak értelműket vesztik, mert valami mással kezdenek el beszélgetni. Tea hagyja elengedni, így sikerül a tündének a felsőtestéről levetni a ruháit.
- Látom zavar a nadrágom – jegyzi meg pimasz éllel, közben pár mozdulat után hagyja leesni azt. A végén csak kilép belőle, aztán az ex-őrző a maga kihívó tekintetével kérdez rá, hogy mi a véleménye a partnerének. Pillanatokon belül odalép a szépséghez, hogy az utolsó kérdést tegye fel.
- Segítsek a gomboknál? – somolyog hozzá, miközben odasimul hozzá…
...Nem tudni mennyi telt el azóta, de a ropogó tűz mellett üldögél. Mellette foglal helyet a csábdémon, s karja pedig annak derekát karolja át. Nem tudja mit mondhatna így elsőre.
- Köszönöm – hallatszik az ex-őrzőtől, aki az utóbbi időkben jól kifogja a nőket. Eszébe jut neki Yena, de egyszerűen nem hibáztatja magát, mert mással feküdt le.
- Tea, nem vagy éhes? Én mindenképpen harapnék. Van nálam kolbász, cipó és egy kis zöldség. – kérdezi tőle, miközben meztelenül odasétál a cuccaihoz, hogy előhalássza a nem olyan rég kimondott szavait. Mikor visszatér, akkor utána magára húzza a nadrágját.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Csüt. Ápr. 28, 2016 11:45 pm

Azokon a dolgokon gondolkodok, amiket mondott. Ahogy mondta. Valójában nem is tudom megfogalmazni, hogy milyen jó érzés volt veled lenni. Hát persze, hogy nem tudod. Nem is ismersz, Tyrwel Ghlan, és nem tartom valószínűnek, hogy ez valaha változni fog. Én nem arra születtem, hogy lassanként, lépésről-lépésre hódítsanak, hogy kinyíljak, hogy igazán odaadjam valakinek, hogy valaki valaha tudja, milyen érzés mellettem lenni. Én csak megtévesztelek, bekebelezlek, elaltatlak, körbeszőlek mindenféle bugyuta mesékkel, mint ahogy a pók fonja körbe az áldozatát, hogy megfojtsa. Mellettem csak az őrjítő, mindent eltöltő vágy létezik, ami elvakítja a szemed, hogy tényleg engem láss. Megborzongok a bőrömet karistoló hűvös széltől, és közelebb húzódom a tündéhez a tűz mellett.

− Mit köszönsz? – kérdezem elég csöndesen ahhoz, hogy ne érződjön a hangomban megbúvó él. – Nekem nem kell hálásnak lenned – az arcára sandítok, de csak rövid időre, hogy semmit ne olvashasson ki a szememből. Mocskosnak és undorítónak érzem magam, elárultnak. De legalább erősnek. Olyan erősnek, hogy akár az egész világot bekebelezhetné a bennem lapuló sötétség, ha kiengedném.
− Nem vagyok éhes, de te egyél nyugodtan – mosolyogva fordulok felé. A térdeim a mellkasomhoz húzom, és átölelem a vádlimat.
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Vendég on Pént. Ápr. 29, 2016 5:07 pm

- Ne tedd itt az ártatlant. Azt, hogy velem voltál, természetesen. – válaszolja a férfit, miközben hallgatja annak szavait. Nem tudja, hogy milyen gondolatok kavarognak a másikban, ezért csak azt teszi, amit helyesnek talál. Mikor hallja a csábdémontól, hogy nem éhes, akkor odahajol egy lágy csókért.
- Jól van, de szólj mindenképpen, ha megéhezel. – ezzel elfordul, hogy az említett dolgokból fenséges ennivalót varázsoljon. Természetesen nem távolodik el a nőtől, hanem pontosan ellenkezőleg. Leül mellé, miközben nyugodtan csendben falatozgat. Ha a társasága meggondolja magát, akkor tud venni az ínycsiklandozó tálról, ami valójában kis apró katonákból áll. Mikor végez, akkor elpakol és visszatér a beszélgető partneréhez.
- Nos aludhatunk? – teszi fel a kérdést, miközben melegítő szándékkal odabújik a másikhoz egy kicsit. Két percig némán szuszog bele a másik fülébe, aztán rak még egy utolsó faadagot a tűzre. Ha nincsen másiknak ellenére, akkor az ágyuknál ő kerül a földre, míg a másikat magára vonja lágyan.
- Kellemes álmokat. – hallatja a hangját, aztán lehunyja a szemét. Öt perc múlva már mélyen alszik, a női testet átkarolva. Másnap késő reggel nyolc óra környékén ébred fel. Mikor nagyban ébredezik, akkor kezével tapogatja a környezetét, ezzel keresve alvótársát, hogy merre tűnhetett.
- Tea! Tea itt vagy? – teszi fel a kérdést álmosan.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Adrastea on Pént. Ápr. 29, 2016 5:51 pm

A sértettség apró ráncokat vés a homlokomra, ahogy összehúzom a szemöldököm, de elfordítom a fejem, hogy elrejtsem előle az arcomat. Nem kell tudnia, hogy mit érzek. Hogy egyáltalán érzek valamit. Egyáltalán nincs jelentősége.
Miután végez az evéssel, engedelmesen követem vissza a fekvőhelyre, a mellkasára hajtom a fejem, hallgatom a szíve kiszámítható ritmusát, míg el nem alszik. Óvatosan bontakozom ki a karjai közül, egy kísértet nesztelenségével öltöm magamra a ruháim: ezúttal nincs szükségem segítségre a gomboknál.

Az éjszaka hűvös levegője átszivárog a pórusaimon, hidege az izmaim közé fészkeli magát, egészen közel a csontomhoz. Harmatos fűtől nedves a lábfejem, egészen a bokámig. A patakpartra sétálok, leülök egy nagyobb kőre. A csermely folyamát közrevevő fák sűrű lombjain átszűrődő holdfény, és a szaladó hullámok csilingelő nevetése színezi ízessé az éjszakát. Megnyugszom. Belesüppedek a puha, mély békébe és engedem, hogy a világ átfolyjon rajtam. Csak akkor veszem észre, hogy sírok, mikor érzem a könnyek nedvességét az arcomon. Némán zokogok, nem sokáig. Az ilyen pillanatokat meg kell becsülni, különlegessé kell tenni, nem szabad sem elhamarkodni, sem elnyújtani, mert akkor elveszíti a varázsát.

Amikor virradni kezd, leveszem magamról a ruháim, hogy megmosakodjak. Az új napokat szeretem tisztán kezdeni. Tisztán és mással. Visszamehetnék a tündéhez, de én még soha nem mentem vissza senkihez, és még sosem fordultam vissza búcsúzáskor. Teljesen ellentétes irányba indulok, mint amerre Tyrwel táborozik. A patak mentén fölfelé, majd attól keletre, az erdő mellett van egy kicsiny falu, tele barátságos emberekkel. Ma elcsábítok egyet az asszonyától.
avatar
Adrastea
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona

Hozzászólások száma : 199
Join date : 2016. Apr. 06.

Karakter információ
Kaszt: succubus
Szint: 5.
Tapasztalat:
3755/5000  (3755/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Ciel Eisenschnittel on Vas. Május 15, 2016 8:08 pm

Nagyszerű játék lett, s érdekes volt kicsit belelesni Tea lelkivilágának mélységeiben. Tyr még mindig alfa, úgy látom ez nem változik, nagyon jót nevettem a "- Látom zavar a nadrágom" résznél. Természetesen jár a 100 Tp jutalom.
avatar
Ciel Eisenschnittel
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány

Hozzászólások száma : 550
Join date : 2015. Jul. 30.
Tartózkodási hely : Ahol felderíteni kell

Karakter információ
Kaszt: Felderítő
Szint: Jó magas
Tapasztalat:
555/555  (555/555)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Véletlenek és védtelenek - Tea és Tyr

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.