Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek
Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Darrakard

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 74

A háború nyitánya

Szer. Jún. 06, 2018 5:07 pm by Serene Nightbough



Kedves Játékosok!

Elérkezett az első …

Comments: 21

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 38


You are not connected. Please login or register

Kain Richtschlatter

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Kain Richtschlatter on Szer. Május 04, 2016 9:23 pm

Kain Richtschlatter

avatar
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő
A lángok felemésztik a nemrég még békés falucska házait.
A füst kíméletlenül beszivárog a tüdőbe, kaparja a torkot, nehézzé teszi a légzést.
A pernye szárnyra kap az enyhe szellővel, ezzel még rémisztőbbé teszi ezt a helyet.
Holttestek mindenhol: az utcán éppúgy, mint a félig leégett falak közt.
És sehol egy élő, a kicsiny község főterétől eltekintve, ahol egy tíz-tizenöt fős csapat pihen meg a harc után. Harc...? Inkább mészárlás volt ez. Egytől egyig mind véresek, és...
Egy sincs közülük, aki megsérült volna. A leölt áldozatok vére mocskolja be mindet.
Fényes győzelem, szép préda a rablóbandának, mégsem jókedvűek. Inkább mintha idegesek, csalódottak lennének... de ahogy meglátnak közeledni valakit, azonnal fegyelmezett csend lesz köztük. Robusztus férfialak az, kopott mellvértben, egy széles pallost tartva jobb kezében (sok embernek két kéz is kevés lenne ehhez). Arcán féktelen düh lángol.
Senki nem szólal meg; félreállnak előle, megnyitva az utat egy földön fekvő, szánalmas ember felé. Mintha egymás ellentétei lennének: a magas, izmos, tekintélyes rablóvezér a megtört, félholtra vert fogollyal szemben.
-Ő az utolsó, Kain. - töri meg a csendet végre egy szőke elf. - Mindenki más meghalt.
Nem érkezik rá válasz. Az izmos férfi megmarkolja a pallosát, és közelebb lép a szerencsétlenhez - az reszketni kezd, megpróbál elkúszni, de persze hiába.
A fegyver felemelkedik a magasba, majd lesújt - egyenesen a védtelen lakos bal karjára. Az acél hideg kegyetlenséggel villan, és felkarból lecsapja azt.
Vérfagyasztó üvöltés, majd a megcsonkított nyöszörögve markolja meg azt a keveset, ami megmaradt a végtagjából.
-Hol van? - ezen a két szón is érződik, hogy a vezér legszívesebben nem állna meg ennyinél. Kényszerűségből tartja magát.
-Nem... nem tudom... soha nem is volt itt... mi nem tudjuk, hogy...
-Ti? - szakítja félbe a mondatot. - Már nincs olyan, hogy ti. Mind meghaltak. A családod, a barátaid... mi végeztük ki őket. És te is követni fogod őket, ha nem válaszolsz értelmesen.
A megkínzott halkan elsírja magát. Túl sok neki a lelki és a testi kín egyszerre.
-De... de nálunk soha... esküszöm...
-Azért még ne öld meg, lehet, hogy hasznos lesz! - lép közelebb az elf, de hasztalan.
-Szóval semmit nem tudsz?
-Semmit... esküszöm... kérlek...
Nem várja meg a folytatást: közelebb lép, hasbarúgja, mire a földön fekvő összegörnyed. Megkímélni? Ugyan... ezt? Egy gyors, pontos csapás, és a feje a földre hull.
Az egész hiába volt. Ez már a harmadik falu, amit kiirtott, és mégse találta meg.
Ideje továbbmenni. Már így is túl sok időt pazaroltak el itt.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.