[Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Crispin Shadowbane on Szomb. Júl. 16, 2016 2:26 pm

[Zenei aláfestés]

Miközben az utcákat róttam az éjféli sötétségben, úgy isten igazából elgondolkoztam azon, hogy én még is, mi a fészkes francot keresek itt Carolusburg-ban? Valami halvány emlék felrémlik egy fogadásról, amit részeg önkívületemben tettem, meg valami nőről is mint ha szó lett volna, akivel itt kell találkoznom. Áh, igen, meg van: a fogadás tárgya az volt, hogy megtalálom az északi főváros legnagyobb mellű nőjét és addig fűzöm, míg a mellei közül nem iszom a sört, s mivel részegen nagyon jó fej vagyok, útnak is indultam azon nyomban...és most itt vagyok. Mi. A. Fészkes. Francért?! A torkom még mindig kicsit száraz volt, tekintve, hogy az úton folyamatosan töltöttem újra a sörcimbin által rám hagyott sörikéből, s vizet szerintem már napok óta nem láttam. Még szerencse, hogy este van, így legalább a Nap nem bágyaszt el, és senki se látja, hogy milyen megviselt vagyok. Persze, ahogy mászkálok az utcákon céltalanul, hát min akad meg a szemem? Na min? Csak nem egy másik kocsmán? Hát persze, hogy de. Mint igen csak jófej alkesz, akiben még bőven munkálkodik a négy napi masszív sörözés - és akinek a lova szerintem a sör miatt pusztulkodott el fél napi járásra a várostól - azonnal le is rohantam az italellátó központot egy kis utántöltésre. Azért még az ajtón való belépés előtt elgondolkoztam azon, hogy legközelebb talán tényleg nem sörrel kéne itatnom a lovamat víz hiányában, de aztán hamar el is vetettem a gondolatot. Ha nekem jó az alkohol, akkor neki is jónak kéne hogy legyen, hisz jóval nagyobb darab nálam, jobban kéne bírnia! Eh, hülye állatok, nem tudják, hogy mi a jó nekik.
Szélesre tárom az ajtót, de nem azért, mert olyan széles vagyok, hogy csak így férjek be, hanem mert elvesztettem az egyensúly érzékemet, s beesve az ajtón még meg is fejeltem azt...igen csak érdekes belépésem volt, na. De szerintem itt már mindenki megszokta ezt, ha nem, akkor meg rohadjanak meg. Pár ember figyelt csak felém, azok is csak rezignáltan csóválták a fejüket, hogy már megint egy új tag érkezett. Miután kecses eleganciával feltápászkodtam a földről - menet közben kihasználva minden lehetséges tereptárgyat - lerogytam egy székre, s fejemet az asztalra támasztottam. Ebben a pillanatban a semmiből egy közveszélyes csapos jelent meg, aki rögtön azzal zaklatott, hogy mit kérek.
- Vizet, kérem, vizet!
- Ilyen förtelemmel itt nem szolgálunk!
- Akkor sört. Korsó. Sör. Fejfájás. Részegség. Sör. Az jó, nem?
- Ahogy gondolja.
Azzal eltávozott. Sajnos nem az élők sorából. Hogy a fenébe gondolta ez, hogy megzavarja részeg önkívületemet mindenféle kérdezgetésekkel? 'zanyád azt, fúj, ez büdös volt! Ki a franc böfögött a képembe? Meg van: én voltam! Hehe. Énekeljünk már cimbik valamit! Az jó! Ének! Ölelés! Mindenki vendégem egy körre! Bakker, remélem, hogy ezt nem mondtam hangosan. Felemelem a fejemet heroikus erőfeszítések után, körbenézek: senki se néz rám, a csapos nem viszi neki a korsókat. Nem mondtam ki hangosan. Jó. Megnyugodtam. Úgy gondoltam, hogy ideje megnézni, még is, kik a rákos fenék tartózkodnak bent? Nem sok érdekes alak. Ami a legfelháborítóbb, hogy egy nagy mellű nő se volt. Itt se lesz melles-sörös iszogatás. Szomorkásan csóváltam meg a fejem, aztán valami ütést éreztem. Aztán a földön találtam magam. Már megint. Pislogtam felfelé, mint a partra vetett hal, és egy olyan totál átlagos emberkét láttam. Ami nem volt átlagos nála, hogy nem volt sör a kezében.
- Hé, te állat, hol a söröd! Na várj csak...a francért rántottál Te le engem a földre? Nem lesz itt szex, kivéve, ha mellett növesztesz magadnak!
Nem figyelt rám. Csak dülöngélt tovább. Az anyádat, azt! Gyere vissza! Kinyírlak téged! Remélem, nem borult ki a söröm! Valami nedvességet éreztem a fejemen. Óh, ne, Hold Anya, kérlek, kegyelmezz rajtam! Nem akarom, hogy így érjen véget! Egy lepukkant kocsmában, valami részeg állat által kivégezve. Kérlek, add, hogy nem ömlött ki a söröm, vagy ha igen, én kinyírom ezt a betolakodót! A fejemhez kaptam a kezem, majd miután megfelelő ideig áztattam a kétes eredetű nedűben, az arcomhoz emeltem kicsi kacsóimat. Nem volt piros. Nem vér volt. Megszagoltam. Sör. A ROHADT MOCSKOS BÜDÖS ALPÁRI PROSTITUÁLT NŐÁGI FELMENŐDET!!! És még volt képe tovább is állni! Minő pofátlanság ez?!
- Kihívlak egy párizére...nem párkapcsolatra. A másik párra....ami bajjal jár!
- Párbaj? - próbált kisegíteni a csapos.
- Ja, arra! Hol vagy te szemét?
- Már három perce kidobtam a fenébe. Erről lekéstél haver.
- Három perc? Mi a fészkes fene? Há' most estem le a földre, ippeghogycsak pár másodperce.
- Aha, persze. Két percet azzal töltöttél el, barátom, hogy arról áradoztál, milyen jó lenne itt egy nagy mellű nő mellei közül sört inni, aztán meg a fejedet vizsgálgattad.
- Ezekre a részletekre nem emlékszem....
A csapos ott hagyott engem, hogy még a földön fetrengjek egy kicsit. Aztán feltápászkodtam. Ismét. Önerőből. Rohadjanak meg, hogy ezek nem segítenek nekem! Próbáltam visszaemlékezni a férfi arcára. Semmi. Totál átlagos volt. Akkor is megtalálom. A söröm. Az édes söröm. Az asztalhoz visszatérve szomorúan konstatáltam, hogy bizony a korsó teljes tartalma a földön s részben a fejemen végezte. Sajnos olyan akrobatikus képességekkel nem vagyok megáldva, hogy valahogy lenyaljam a fejemről a nedűt, így letettem erről, s inkább a zsebembe nyúltam, hogy pár váltót előkaparjak. Igen csak érdekes mutatvány volt, tekintve, hogy vagy két percig a zsebemet keresgéltem, mire rájöttem, hogy az nem az asztalon van. Miután ismét eposzi erőfeszítéseket voltam kénytelen tenni arra, hogy kontroláljam magam, megtaláltam a zsebem. Háh! Figyelitek! Van zsebem! És nincs sebem! Egy költő veszett el bennem. Ez még rímelt is! Egy zseni vagyok. Heh? Ez meg mi a franc? Papírka? Há', isten biza', hogy nálam nem volt semmi papír. Eh, na mindegy, ráér ez később is. Ismét rávettem magam, hogy a pulthoz sétáljak, majd az enyhén dülöngélő pultost nézegettem.
- A francért dölöngélsz Te össze vissza? Meg úgy nagyjából mindenki?! Még a polcok is dülöngélnek. Itt mindenki csúnyán be van iddva, mondom én néked!
A pultos nem szólt semmit, csak nézett rám meredten. Most meg mi van? Én is néztem őt. Ő tovább bámult. Megkívánt volna? A kis cuki...de én nem vagyok olyan!
- Öhm...szoba?
-  Ki akarsz venni egy szobát, vagy engem akarsz odavinni? Az előbbi nem áll rendelkezésre, mindegyik foglalt...a seggem meg nem kiadó.
- Én kiadó szobára gondoltam. A másikról ne is beszéljünk. Majd amint abba hagyjátok a rohadt dölöngélést, beszélek erről egy nagy mellű nővel. Hol kapok szobát?
- Leginkább egy sikátorban a hajléktalanakhoz csatlakozva. Az jól illene hozzád. De ha még is úrimódin akarsz élni, pár utcával arrébb van egy fogadó.
- Azzzzz nagyon jóó...gondolom. Hogyan jutok én el oda?
- Kimész az ajtón. Előtte kinyitod. Mielőtt bevágnád az ajtót, hátrafordulsz, mindenkinek további szép estét kívánsz, illedelmesen becsukod az ajtót. Aztán miután kint vagy az utcán, megállapítod, hogy milyen szép az idő erre felé, van még pár járókelő is, és elkezded őket zaklatni ilyen kérdésekkel. Leginkább így.
- Olyan undok vagy...
- Akkor most, gondolom, neki állsz gyakorolni az ajtón távozós részt, mielőtt a részeg haverodhoz hasonlóan téged is kidoblak.
- Barátja az a halálnak, az! Amúgy se dobnál ki. Túlságosan kedvelsz engem!
A pultos nézett. Aztán lassan elkezdett kisétálni a pult mögül. Nagyon lassan. Nagyon fenyegető ábrázattal. Azanyját, ez tényleg kidobna! Mielőtt még madárba mentem volna át a kedves pultos jó voltából, gyorsan ki is rohantam az ajtón, nem elfelejtve a jó tanácsot, hogy előtte nyissam ki. Mielőtt még bevágtam volna az ajtót, visszafordultam:
- A söröd meg rohadt vizezett! Tartsd is meg magadnak!
Azzal úgy izomból bevágtam az ajtót, röhögtem egy sort, majd kissé kacskaringózva, de megindultam valamerre, ahol talán találok járókelőket, akik valami fogadó felé irányítanak. Utamat egy sötét sikátorban szakítottam meg. A Hold szépen világított fen az égen, kicsi fénnyel szolgáltatva. Ideje megnézni a papírkát. Hátha egy nőcike hagyta ott, és most szélesre tárt lábakkal vár valahol, csak meg kell tudnom, hogy hol. Nyah, nézzük csak...
"Tisztelt Uram!"
Te engem csak ne tisztelgess! Tisztelj meg helyette egy korsó sörrel!
"Elnézést, hogy ilyen formában szólítalak meg..."
Engedtem, hogy tegezz?!! Nem vagyunk mi cimborák, hogy a kéknyelvűség törjön ki rajtad és csak egy hasmenéses férfi hátsó fertályának kinyalása segítsen rajtad!!
"..de még nem fedhetem fel a kilétem."
Gyáva kis mocsok! Amúgy is, a francot keres ez az én zsebemben? Téves címzett haver, hallottál már róla? Mindenesetre kösz a papírt, hátsó felem törlésére pont alkalmas lesz az alkalomszerű csalánok és egyéb gazok mellett.
Óh, hát majdnem megsajnállak, hogy kiraboltak. Azt sajnálom, hogy nem én tettem, mert akkor nem csak hogy majdnem megöltek volna, de tuti, hogy halott lennél. Vagy hallott. Nem, halott. Ez a jó szó ide. Franc. Nem kéne ennyit innom. De olvassunk csak tovább, hát ha lesznek benne nők. Szőke elf, fiatalos arccal? Anyádért nem írod le, hogy milyen nemű. Az elfikék még jók is, inkább, mint az emberek. Pfej. Az se baj, ha nő. Izé, ha...áh, mindegy, hagyjuk. Vékony és hosszú kard? Akkor van kardja. Akkor férfi. Nekünk van kardocskánk, bár az enyém nem vékony, hehe. Akkor már nem is érdekel. Ez kiábrándító. Már mint nem az érdeklődés hiánya, hanem hogy kardocskája van. Rohadjon meg. Már most utálom! Kétezerötszáz váltó?!! Hűha, az jól hangzik! Mennyi sö...kurv...szóval, mennyi sok kaját lehet venni rajta! Jah, kaját. Peeersze. Hehe. Röhögök egy sort, aztán folytatom tovább az olvasást. A francon is röhögök? Tudja a fene. Frenc...Franc. Fene. Áh, hagyjuk. A levél további részlete nem nagyon érdekelt, csak elraktároztam magamban az információt...

Ébredés. Fejfájás. A franc?
Felnézek. Egy szép kis liget, vagy mi a fene. Épp egy aranyos kis fa alatt fekszek, ami legalább némi árnyékot szolgáltat nekem. Elkezdem vakarni a fejemet és gondolkozni azon, hogy is kerültem ide, majd rajtaütésszerűen, a semmiből előtör belőlem egy olyan igazi férfias böfögés, és majdnem ismét berúgtam a zamatától. Ez durva. Miközben halkan kuncogtam azon, hogy milyen performanszot sikerült itt véghez vinnem, lassan derengeni kezdett az is, hogy kerültem én ide. Az előző esti ivászat kicsit túlságosan is jóra sikerült. Aztán elolvastam azt az átkozott levelet és a részeg énem úgy gondolta, hogy nagyon jó ötlet lenne felmérni a terepet a találkozó előtt, így kacskaringózva indultam meg a nyugati kapu felé, bár nem tudtam, hogy az még is, merre a fenébe található. Miután jó pár városi őrt, és az aljas módon utcán mászkáló embert és egyéb furcsa szerzetet zaklattam kérdéseimmel, nagy nehezen megtaláltam a kaput, bár tény és való, hogy kaptam kíséretet is pár őr kíséretében, akik szépen ki is tettek a kapun kívül. Nem emlékszem, hogy miért, de remélem hogy nem követtem el akkora nagy balhét.
És most itt vagyok én, egy rohadt fa alatt, a gyomrom kavarog, a fejem hasogat, de hé!, legalább Shea kussol. Egy jó ideje már. Isteni áldás, bizony mondom én néktek. A fa törzsét kapaszkodónak használva feltápászkodtam a földről és felmértem magam. A ruháim nem voltak épp a legtisztábbak, pár helyen felhorzsoltam magam, de ezektől eltekintve viszonylag jó állapotban voltam. A nagy felmérés után úgy döntöttem, hogy ha már alapból itt vagyok, akkor ideje egy kis terepfelmérést végezni. Azonban túl sok látni való nem volt. A tölgy uralta a kis tisztást, azonban tőle nem messze már elkezdődött a fák sora, amelyek majdnem hogy szabályos kör alakban vették körbe a tölgyet. Mint amikor a gúnyolódó kis köcsög gyerekek körbeveszik az áldozatukat. Vagy valami ilyesmi. Másnaposan, vagy inkább aznaposan nem nagyon megy a gondolatok összeterelése értelmes folyamban.  A fák között kacskaringóztam, megfelelő búvóhelyeket keresve, és találtam is jó pár rejtekhelyet. Akárki is lesz a tisztás közepén holnap este, az jobb, hogy ha vigyáz magára, hisz itt akár egy egész hadseregre elegendő gyilkos meg tudná húzni magát... A feltérképezés végeztével úgy döntöttem, hogy ideje visszamenni a városba, keresni valami fogadót, és végre venni egy alapos fürdőzést, meg valami fekete köpenyes ruhát is beszerezni a biztonság kedvéért. Egy gyors hólyagürítés után a nyugati kapu felé vettem az irányt, bár alig bírtam magam vonszolni a kiszáradás és a hülye Nap miatt, de éreztem, hogy meg tudom tenni! Azt hiszem....kivéve, ha beájulok menet közben.

Na, frissen, üdén és kipihenve érkeztem meg a tisztásra, a megbeszélt időpont előtt...jóval előtt, mert ugyebár én csak az örök pesszimista, bizalmatlan elfet adom mindig. Meg amúgy is,  úgy se volt jobb dolgom. A városi  ficsúrokból egy életre elegem lett, a sört drágán mérik, és mire beszereztem egy hülye fekete köpenyt, a fél életemet eluntam. Valószínűleg a szabó, akit megtaláltam, enyhén szólva is homokos volt, mert miközben lemérte a méreteimet - szerencsére a kacsómat kihagyva - vagy harminc alkalommal végigtapogatta  a testemet. A vicces az lett volna, ha még a fegyveremet is megtalálja, de szerencsére a lábamnál nem tapogatózott. Bár gondolkoztam azon, hogy előkapom az éjgyilokom és kinyírom ezt a ....Eh, mindegy, nem bántunk senkit se feleslegesen Cyne, az nem túl jó ötlet. Már mint ötletnek jó, meg szórakozásnak is, de amikor a városi őrök és a lakosság egésze téged kerget, az már nem vicces. Kivéve, hogy ha éppen edzeni akartál és így tudod le a reggeli kocogást. Na, visszakanyarodva a fákhoz, meg ahol voltam. Egy ideje már itt ácsorgok egy fa oldalának dőlve, és csak nézem azt a hülye tölgyfát, nézem, de semmi sem történik. Már épp kezdem azt hinni, hogy ez az egész egy hülye felültetés, amikor végre beindulnak az események.
Volt itt kérem szépen minden! Egy tag megérkezett a fához, majd röhögni kezdett, meg átkozódni, aminek hatására négy olyan kis izé vette körül őt, amikre szavakat nem találtam, de egy pedofil-nekrofil betegséggel megáldott ember számára tuti, hogy maga a mennyország lett volna. Megjegyzés: ne káromkodj egy magányos tölgyfa alatt állva az éjszaka közepén, mert megjelennek a kiskölykök és meg fognak erőszakolni téged. Miután elraktároztam magamban ezt a hasznos információt, csak néztem tovább az eseményeket. Szerencsére pont sikerült jól megválasztanom a megfigyelő állásomat, így tökéletesen láttam és hallottam mindent, ami a tisztáson zajlott. Kezdtem örülni annak, hogy egyelőre a sunyi megfigyelő szerepét választottam. Aztán megjelent egy nő, meg két csonti íjász, és kisebb csata zajlott le. Hűh, gyorsabban zajlanak itt az események, mint egy általam meglátogatott kocsmában. Pedig ha igazán az elememben vagyok, akkor ott hamar kitör a csihi-puhi. Már-már úgy éreztem, hogy akkor ideje lenne talán megmutatni magam a tisztáson tartózkodó kisebb népgyűlésnek, amikor újabb szereplő érkezett a kis drámába. A fáról. He? Madárnak képzeli ez magát. Na majd csinálunk mi belőle palimadarat. Nem, hagyom a madaras poénokat. Nincs affinitásom hozzá. De meghallottam viszont a hívószót. Háh, én lennék a harmadik, és egyben utolsó meghívott? Király. Bár azért tartottam attól, hogy még lesz egy-két váratlan meglepetés vendég, de úgy éreztem, hogy eleget álldogáltam már itt. Már készültem arra, hogy kilépjek a fák árnyékából, amikor egy új ötlet fogalmazódott meg bennem. Ideje végrehajtani a tökéletes belépőt. Előhalásztam az aznap vásárolt borostömlőt, majd azzal a kezemben indultam ki a fák közül, dülöngélve, mint a részeg, a kis csoportosulás felé véve az irányt.
~ Öhm, Cyne...te még is, mi a bánatos hasmenéses lány fülében kibányászott fülzsírból készített viaszbábú mellbimbójából főzött ragulevest művelsz?~
~ Bemutatkozok! Csak figyeld....~
~ Cyne, ne...kérlek....ez fáj....~
Van egy olyan érzésem, hogy a részeg megjelenésére mindenki felkapja a fejét, de ha véletlenül nem hallották volna meg, hogy kicsörtetek a fák közül, egy-két böfögést eleresztve, gondoskodtam arról, hogy mindenképp észrevegyenek. Kissé kásás hangon, váltakozó hangszínnel és hangerővel kezdtem bele nótámba:
"Zölderdőben jártam,
Hegyes tüskét láttam,
Megszúrta a talpam,
Felállott a farkam,
Gyertek lányok, se...."
- Uh, oh...öhm, elnézést, hukk, megzavartam valamit? Óh, fene, elnézést, de tényleg! Mondókámat inkább nem fejezem be, úri hölgyek is vannak itt...sszem. Bár nem látok tisztán...tisztá - so - n. Hehe, szópoén. Értitek? Hukk...fene.
Szabadkoztam a tisztáson állóknak, miközben fekete köpenyem ujjával megtöröltem a szám szélét, majd ugyanezzel a mozdulattal a kis zombi felé fordítottam a fejem.
- Hölgyem...én megértem, hogy erős az anyai szeretet, meg minden...de most komolyan, szegény gyereknek büntetés hogy életben hagyta. Ilyen kinézettel egész életében basztatni fogják....hukkk. Egy kis bort?!
Emeltem fel a tömlőmet, széles vigyorral nézve végig a jelenlévőkön, igyekezve nem tudomást venni a csontváz íjászokról. Nesze neked fejvadász belépő. Még egy két "hukk", meg laza böfit azért eleresztettem a nagy dölöngélés közepette, hogy azért hasonlítsak már egy jól szituált részegre, aki véletlen bukkant itt fel a tisztás kellős közepén, majd vártam a konklúziót.
avatar
Crispin Shadowbane
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos

Hozzászólások száma : 172
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 25
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Bérgyilkos
Szint: 5.
Tapasztalat:
4641/5000  (4641/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Kain Richtschlatter on Szomb. Júl. 23, 2016 9:41 pm

Neil nem válaszol, mire a megbízó a egy pillanatig várakozón néz felé, aztán nem törődik többet ezzel.
- Eléggé erős ahhoz, hogy ne támadjak rá egyedül. - feleli Aliciának. - Az utóbbi kérdésre én is szeretném tudni a választ, az előbbi pedig... elég annyi, hogy egy volt ismerősömmel. - teljesen színtelen a tenorja, képtelenség bármit is kihallani belőle. Hacsak azt nem, hogy ezzel épp elrejt valamit.
Éppen válaszolna Neilnek, mikor mindenki meghallja a tántorgó lépteket és az éneklést. A részeg alak éles ellentétet alkot Neil és Alicia enyhén elmebeteg, de többé-kevésbé értelmes párosával... a sötét alak mégsem szólal meg.
Viszont előrelép egyet, hogy elsőként fogadja az oldalról érkező figurát. Ha a nekromanta vagy a bérgyilkos megszólalna, vagy tenne valamit, enyhén felemeli a kezét, jelezve, hogy ez az ő dolga.
Rezzenéstelenül hallgatja végig az összefüggéstelen szöveget, aztán jól láthatóan ökölbe szorulnak jobb kezének ujjai.
- Ne szórakozz velem. - még csak nem is tűnik idegesnek. - Meghívtalak, te pedig eljöttél... ha hülyének nézel, csak a holttested fog bábként a segítségünkre lenni. Már ha jó lenne az valamire egyáltalán. - egyáltalán nem fenyeget, inkább tűnik ez száraz tényközlésnek. Hogy félelmetes-e? Nem feltétlenül, de mintha nem is törekedne erre.
avatar
Kain Richtschlatter
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő

Hozzászólások száma : 10
Join date : 2016. May. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Alicia Zharis on Vas. Júl. 24, 2016 4:11 am

- Bosszú, édes bosszú... - mondja halkan, inkább csak magának megjegyezve, mellette egy jót mosolyogva a válaszon, miközben szinte már játékosan végighúzza ujjait finom ívű állkapcsán. Tudja, hogy nem ennyiről van szó, ez valahogy egyértelmű. Ennél több van mögötte, ennél sokkal, de sokkal több... De vajon mi? Ki akarja deríteni. Kíváncsi rá, az pedig csak még egy ok a kutatásra, ha nem szabadna egyre mélyebbre és mélyebbre ásni. Veszélyes vizek, veszélyes talaj... Állandóan követte őt, most egyre inkább kedveli, hogy a komfortzónájából kimozdulásra kényszerül.
Léptek szakítják félbe a beszélgetést, csuklás és nóta, méghozzá a kevésbé ízléses fajtából.
Oldalra fordítja a fejét, a hang irányába, és ha nem az éneklésre figyelt volna fel előbb, ijedtségét elnyomva, ugyanakkor gyors lépteket tett volna hátrébb, hogy védve érezze magát élőholtjai társaságában. Viszont a tény, hogy egy részeges egyén jelent meg előttük... Cseppet sem számít ijesztőnek. Inkább csak az undort váltja ki belőle azzal a dallal, amit előszeretettel énekelget hamiskásan, az azt követő szavai pedig csak felhúzzák, bár ennek nyomát sem mutatja. Morcosan, egy magára erőltetett gunyoros mosollyal szemléli a másikat addig, míg beszél, és már most azonnal nyílvesszőket lövetne bele. Anyai szeretet... Ne sértegesse ezekkel a marhaságokkal.
A csontvázak az idegre helyezik a nyílvesszőt, felhúzzák és célra tartanak, Alicia közben megszólal:
- Köszönöm, nem kérek bort, de... - közölné hideg magabiztossággal és szórakozottsággal, mivel szándékában áll végezni a fölösleges szemtanúktól - azok csak bajt hoznak. Na meg ez a férfi így egy szemtanú. Mi más lehetne? A társuk? Na ne vicceljen vele senki. Viszont a beszédet nem tudja befejezni, és még még mielőtt komoly cselekedetekre kerülne sor, az ismeretlen megemeli kezét, ezzel megállítva a nőt egy helytelennek vélt cselekedet megtételében. Kissé talán elégedetlen, hogy az idegesítő préda elúszik, de eleget tesz a jelzésnek: a csontvázakkal ellazíttatja az ideget, de nem engedik le a fegyverüket. Azért annyira könnyen nem fogja adni.
Ahogy elhangzik a kulcsszó, amivel fény derül arra az aprócska információra, hogy ez a részeges senkiházi elvileg a társuk, magasra csúszik a szemöldöke, az első pillanatban pedig nem is tud szólni.
- Ezt maga se gondolhatja komolyan - hitetlenkedik. - Komolyan ennek az alaknak kéne velünk jönnie? - mutat a jövevényre, már-már csalódottan tudakolózva, kifakadva.
avatar
Alicia Zharis
Nekromanta Halálpap
Nekromanta Halálpap

Hozzászólások száma : 325
Join date : 2015. Dec. 28.
Age : 19
Tartózkodási hely : Ahol élőholtat látsz

Karakter információ
Kaszt: Halálhírnök
Szint: 7.
Tapasztalat:
6500/7500  (6500/7500)

Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net/t700-alicia-zharis

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Lexa Warde on Pént. Júl. 29, 2016 6:49 pm

A minőségi konverzációt egy annál is minőségibb színvonalú előadás szakította félbe. A távolból egy fajtársam baktatott elő, aki sajnálatos módon minden bizonnyal az emlegetett társunk volt az, bár nagyon reménykedtem benne, hogy nem ő csak valami szerencsétlen idetévedő, akinek perceken belül véget ér az élete. Miközben felénk haladt, valami elcseszett muzsikát dalolt, fülsértően hamisan. Teljesen bizonytalan léptekkel közeledett, miközben jóízű böfögésekkel szakította félbe az énekét. Ez az egész este egy viccnek is rossz volt, mármint, persze, én is gyakran vagyok eléggé lecsúszott állapotban, de a munkát az esetek nagy részében komolyan veszem. Na mindegy is,legalább kezdett egyre érdekesebbé válni ez az egész
– Ezt most nem mondjátok komolyan, ugye? – vontam szemöldökeimet az egész társaságra. A legnagyobb poén mondjuk még mindig az volt, hogy az imént felbukkanóban bíztam meg jelenleg talán a legjobban a három közül.
– Ez esetben mindenképpen kérnék – nyújtottam ki a kezem a sötételf felé. – Meglepődnék, ha kibírnám veled józanul egy légtérben… - mondtam neki teljes közönnyel.
– Elmondanád most már végre, hogy mi is lesz a feladatunk? – pillantottam a munkaadóra.
avatar
Lexa Warde
Nekromanta Halálpap
Nekromanta Halálpap

Hozzászólások száma : 139
Join date : 2016. Apr. 24.
Age : 19

Karakter információ
Kaszt: Nekromanta
Szint: 3
Tapasztalat:
1975/2500  (1975/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Crispin Shadowbane on Csüt. Aug. 04, 2016 4:13 pm

  Miközben álltam a tisztás kellős közepén -és nem úgy álltam, hanem a két lábaimon... meg hát talán nem is éppen a közepén, de a lényeg, hogy központi régiójában - azon méláztam el, hogy ezek miért nem értékelték a belépőmet? Pedig szerintem igen csak frappánsra sikeredett és egyedire. Erre meg miket kapok? Fenyegetéseket, lenézéseket, és az ilyen "ez meg mi a farkamat keres itt?" arckifejezéseket. Hát már csak ezért se adnék a boromból nekik...igaz, hogy nincs is borom, ez most mellékes, de még ha lenne, se érdemelnék meg! Most komolyan és mélyen megsértették az érzésvilágomat, vagy érzelemvilágomat - öhm, szóval azt a világot, ahol az idióta érzelmek, mint a düh, keserűség, öröm, vágy lakozik. Éééés már megint csak pofázok és pofázok magamban, mindenféle értelmetlenséget összehablatyolva magamnak, miközben a többiek csak néznek rám és talán valamiféle válaszra várnak. Arra aztán várhatnak! Háh! Előadom a némát....nem, az nem jó, már hallottak beszélni. Hogy a francért nem tudom befogni azt a lepcses számat?! Akkor eljátszom a részeget. Nem, nem jó, az már meg volt. Akkor a lelkisérültet? Anyuci pici síró kisfiát, aki legszívesebben a szoknyája alá bújna? Na nem az anyucinak, hanem a fincsi kis husikának, a csapat egyetlen női tagjának. Bár nincs rajta szoknya...ez eléggé elkeserítő tény. Ha egyszer király leszek - a legkirályabb király, aki valaha is királykodott a királyságos királyságomban - akkor kötelezővé teszem, hogy biza' minden nőnek szoknyát kell hordania. Mást nem, csak szoknyát. Na jó, talán még egy cipellőt is engedélyeznék, hogy ne törjék fel a lábukat menet közben és váljanak repedtsarkúvá. Na várjunk, azt másra szokták használni - már mint nem a cipőt, hanem a repedtsarkú kifejezést. De vajon mire? Valami lábbetegség lehet, gondolom én. Mint az éjszakai pillangó - biztos hogy az alvászavarokkal rendelkező egyéneket jellemzik így, bár hogy miért pillangó, azt tudja a fene. Talán azért mert szálldos fa...óóóóóh, már értem. Szálldos az farokról - farokra. De akkor miért éjszakai? Asszem most rontottam el a gyerekkorom maradék ártatlanságát. Még milyen ilyen kifejezések lehetnek, amikbe bele se gondoltam, hogy milyen csúnyaságokat rejthetnek? Kövér disznó?! És miért kövér az a desznyó? Mert rendesen megtömték. Hűtlen kutya...mert a kutyák mindenkivel megcsalják az embert - na jó, nem, ők hűségesek, ez most mellékes. De akkor is, milyen egy elba..tt szexista társadalomban élünk, ahol mindennek köze van a falloszhoz meg a vaginához? Nézzük csak, ott van a hüvely...már mint a kardhüvely, nem a másik...de a másikat meg a kardtokról nevezték el. Vagy fordítva. Egész eddig abban a hitben voltam a bordélylátogatásokkor, hogy amikor azt mondták, hogy a kardomat simán becsúsztathatnám az Ő hüvelyükbe, akkor arra gondoltak, hogy elvesztették a fegyverüket és elakarják venni tőlem a sajátomat! Hogy tiltakoztam ez ellen és rablóbandának neveztem őket, majd hangosan bebaszva magam mögött az ajtót távoztam. Én hülye....kihagytam egy jó éjszakát csak azért, mert itt minden bakker a hülye szexről szól! "Áh, hagyjad, majd én kezeskedek rólad!" - ergo valaki kirántja neked. Vagy a "rá se ránts"....magányos estéiden. Uram ég, még mi a franc lehet itt, ami ennyire rákoncentrálódik a fajfenntartásra? És hogy a francba jutottam el én idáig? Már mint nem a nagy felfedezésig, hanem a gondolatmenetemben erre a pontra, amiről pontosan fogalmam sincs, hogy hol van és megint csak hablatyolok feleslegesen és érzem, hogy egyre jobban megőrülök - vagy megörülök a lehetőségnek, hogy ismét őrült legyen. Őrülten őrült. Vagy örülten őrült? Netán őrölten őrült? Őrölten???!! Nem vagyok egy rohadt zöldség, vagy fűszer, vagy mi. Fű-szer. Az is a drog egy hamiskásan játékos megnevezése. A kis szertelenek...A JÓ BÜDÖS FRANC VAN VELEM?!?!!?!!! És miért ordibálok saját magammal? Shea, baszki, ne játszadozz a fejemmel! De az a mocskos kis ringyó, aki állandóan az elmémet baszkurálja, most kivételesen kussban volt. Nem ,most egymagam vagyok ilyen hülye, mindenféle rásegítés nélkül. És én még azt hittem, hogy csak az a mocskos szemétláda tud az elmémmel játszadozni...de úgy látszik, hogy mint a farkammal, az elmémmel is tudok mókázni. Hát ez rohadt jó. Idegösszeomlás? Ne nézzetek! Mi van? Ja, hogy meg is kéne szólalnom, mi? Öh.hehehehe, bocsika. Nem direkt vóóót na!
  De hát most nézzen már rájuk a self fia ezekre itt! Van egy alak, aki szeret röpképtelen denevéresdit jászani és meglepetés szerűen mások nyakába ugrálni a fa tetejéről! Szerintem csúnya elmezavarokkal rendelkezik a tag és mint ilyen, még talán valamennyire meg is értem, hogy mit érezhet át ilyenkor, amikor itt állatkodik össze-vissza, na de akkor is kérem, valami kis komolyságot erőltessünk már magunkra ember! Hisz lényegében egy igen komoly küldetés rohadt komoly megbeszélése folyna valami bosszúról, meg pénzről meg mit tudom én hogy mikről! Meg emellett is vannak bizonyos bajai szegénykémnek. Ide hív minket az iccaka kellős közepén egy kietlen terepre, aminek a környékére egy egész hadsereget el lehetne rejteni és akkor még mondja róla az ember, hogy nincs valami kettyója. Meg csak úgy random kiválasztgatott minket? Én még érthető is vagyok, hisz én vagyok itt a legszebb és a legjobb, meg minden egyéb, na de a többiek? Jó, a csajszit is megértem, hisz kell valami szórakozás az útra, bár valószínűleg én már csak elvből is kimaradok ebből. Na nem azon elv miatt, hogy nem tudnám elképzelni a párosunkat közösen izzadni egy lepedő alatt, mert miért is ne...de egy nekromanta! Már mint...a francba! Miért mindig a cuki-muki pofikának kell lennie a necinek? Annyira utálom utálni őt, de sajnos nagy fokú nemszeretemséget érzek mindenféle hullasétáltató kis szerzet iránt azóta, hogy az egyik olyan szépen meggyilkolászta az apámat - meg rajta kívül még jó pár másik sötét elfet, ez most mellékes, ők engem aztán annyira érdekelnek, mint púpos férfit a melltartó, amit a púpjára tehetne. Eh, nem a legjobb hasonlat, de most jobbal minek hozakodjak elő? Totál felesleges, főleg ezen társaság számára. Na a lényeg, hogy itt van a kis szexi csajszi, aki nagyon nem begyere nekem. Az identitás zavaros faszi...fa-szi, érted? Mert én nem....Saját magamat nem értem meg, hát ez milyen gyászos már? Totál értetlenül álldogálok itt az értetlenkedésem felett merengve, miközben...nem történik semmi! Mert olyan rohadt jó vagyok hogy mindezen gondolatok a másodperc tört része alatt zajlanak le bennem. Vagy pedig mindenki tetteti, hogy nem mozdul és még levegőt se vesz, csak hogy gúnyolódjanak rajtam! Ba...nem, nem beszélünk csúnyán úri hölgyek társaságában. Igaz, hogy nem fogalmazom meg hangosan, de akkor is illetlenségnek tűnik. Na osztán ott van a harmadik alak egy éjgyilokkal. Éjszakaipiillanógyilokkal. Ez is kurva-irtásra szentelte fel az életét! Harcoljunk együtt a prostik ellen haver! Neked van egy "gyilokod", nekem is, tegyük össze, amink van - csak nem úgy, ahogy Te értenéd...ehehe, neeeem. Nem lesz itt egymással kardozás. Szóval együtt megyünk a bordélyokba és jól megdöfködünk mindenkit. Ezzel az alakkal legalább nem volt bajom, mert kapásból lemarkolta volna a felkínált boromat, már amennyiben lett volna. Érzem, hogy még cimbik leszünk. Ha nem, akkor kinyírom a francban és egyedül megyek prosti-hajkúrászásra. Már megint ez a hajkúrászás meg a kúrász...szelypítek, mi? Shea gondolatai mindig a fejembe fészkelik magukat. De ha a gondolatai a fejembe fészkelik magukat, akkor ez azt jelenti, hogy Shea egy fészekrakó madár? Óóóóó hold anya, segíts nekem! Egy hülye tollas dög a második egóm? Vagy első? Vagy harmadik? Nem számít! AKKOR IS EGY ROHADT MADÁR REPKED A FEJEMBEN!!!! Hupaszki...ez így nagyon nem lesz jó. Megint totál részegre kéne innom magam, hogy töröljem a memóriámat és elűzzem ezeket a gondolatokat. Mamám...ez így húzós lesz. Húzós, mint ahogy a bordély-belieket húzkodnám! Nem, Cyne! Ne gondolj már mindig szexre! Gondolj másra! Például a jelenre és a küldetésre és hogy mennyi jó kis pénzt fogsz kapni érte...amiből elmehetsz kurvázni. Eh...istenem. Inkább szólaljak meg, az is jobb lesz, nem!?
- Nah, csak hogy gyorsan ledaráljak minden egyes kis információt, melyet úgy gondoltam, hogy megosztok veletek. Nem nézlek téged hülyének, csupán identitászavarosnak, de ez most nem jelent semmit, csak az egyik egó a fejembe találta ki ezeket.A hullám szerintem igen csak értékes lenne, de inkább ezzel se foglalkozzunk, nem akarok kipróbálni a gyakorlatban is a dolgot. Főleg hogy van itt neci bővesen..
~ Meg a farkamban ge....eh, értitek...~
- ...de most ezzel se foglalkozzunk, hogy őket nem nagyon csipálom azóta, hogy az egyik kinyírta a fateromat, attól független szent a béke, nem? Ha nem, akkor szentségtelen, mindez engem nem érdekel. Kedves leányzó, igen, komolyan gondolta, én is veletek megyek, bár gondolom hogy ez mostanra már leesett neked, mint ez az alak a fáról. Szóval potyog itt minden, de ezzel most ne foglalkozzunk, ma este maximum már csak az értelmi szint fog esni, meg talán az eső, bár az eget elnézve szerintem nem túl sok esélye van ennek, de ki tudja? Na és akkor nézzük a harmadik tagot. Kedves bérgyilkos uram, sajnos a borostömlőm olyan üres, mint a...eh, hagyjuk a hasonlatokat. Szóval totál száraz. Csontszáraz. Csont...mint azok a hülye íjászok itt. Nem lehetne őket eltüntetni? Kényelmetlenül érzem magam miattuk. De ha lenne, szívesen megosztanám veletek. Már mint inkább csak veled. Ezt is hagyjuk most. Ja, amúgy nem vagyok részeg, csak eljátszottam mert itt mindenki olyan kis komolynak látszott és az egy idő után fárasztó. Nézzük az élet naposabbik oldalát! Bár amennyi selfike van itt, talán az élet Holdas oldalát! Na és akkor mi lesz a feladat?
Ami hihetetlen teljesítmény volt a részemről, hogy az egész ledarálása alatt mindössze kétszer vettem levegőt és olyan gyorsan beszéltem hogy néha még én se tudtam követni a mondanivalómat és szerintem egészen biztos vagyok benne, hogy totál összefüggéstelen lett, de ez most nem tudott érdekelni. Huh, szerintem itt nemsokára mindenki meg akar majd ölni engem. Sebaj! A szép jányzótól még el is fogadnám...már amennyiben nem a dögjeit uszítja rám. Na de inkább ne is nézegessem őt, igen csak vegyes érzelmeim vannak iránta. Nézzük inkább az eget. Kicsit felhős...
- Öhm...bakker, lehet, hogy még is csak esni fog?
avatar
Crispin Shadowbane
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos

Hozzászólások száma : 172
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 25
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Bérgyilkos
Szint: 5.
Tapasztalat:
4641/5000  (4641/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Kain Richtschlatter on Csüt. Aug. 04, 2016 6:41 pm

Nem reagál arra a tényre, hogy a csapat két tagjából kettő mutatja ki erős ellenérzését az újonnan érkezett (az más kérdés, hogy pont Sheatro jött ide a leghamarabb) felé. Nem is válaszol egyiküknek sem, csupán figyeli a 'részeg' mondatait. Nyugodtan végighallgatja, egyáltalán nem érződik rajta ingerültség, még ökölbe szorított jobbja is ellazul.
Aztán sóhajt egyet.
- Nem fogjuk eltüntetni a csontvázakat a kedvedért. - kezdi a választ egyszerűen, magától értetődő hangon. Nem utasít, közöl. - Az identitásomról szóló gondolataid pedig a legkevésbé sem érdekelnek, ahogy az egóid sem, amíg hasznos vagy a számomra. Szükség lesz a jókedvedre... de remélem, meg fogsz komolyodni, ha azt igényli a helyzet.
Hátralép kettőt, így mindhárom sötételfet láthatja egyszerre.
- Hogy mi a feladat, azt kérdezitek? Ahogy a levélben is írtam, egy vékony, kardot használó elfet kell levadásznotok. A férfi neve Feëlien... - szokatlan kecsességgel ejti ki az elf nevet - ...és egy bűnbanda tagja, mely, mint kiderítettem, nem messze táborozik innen. Nem tudom, hányan lehetnek, de öt-tízre gondolok, így létfontosságú, hogy a legkisebb zajt se csapjátok. Ha valaki elrontja, mind meghalunk. Bíztok ennyire egymásban? - nem gesztikulál a beszédéhez, viszont a kérdés elhangzásával végigfut a tekintete mindhármójukon.
avatar
Kain Richtschlatter
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő

Hozzászólások száma : 10
Join date : 2016. May. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Alicia Zharis on Pént. Aug. 05, 2016 12:23 pm

Komolyan nem hiszi el, hogy a társa, akire ráküldte a goblinokat, elfogadná tőle a bort. Méltatlankodva figyeli egy darabig annak vonásait, és szinte már rákérdezne, hogy felfogta-e, pontosan mit is mond, de végül persze ráhagyja. Menjen csak, haverkodjon vele össze, aztán látogassanak meg néhány kocsmát, fektessen le néhány kurvát, jól eltöltve az időt. Úgy kell azt! Legalább kevesebb probléma fog felmerülni a bolond elmék miatt, és akkor majd ő és a felbérlőjük megoldják ezt a feladatot ketten. Elegen lesznek hozzá.
Nagy a kísértés arra, hogy most azonnal hátat fordítson mindannyiuknak, viszont az, hogy egy halom váltót kínált fel a feladat teljesítéséért, már maradásra bírja, de csak épeszű határokig, utána megteszi azt a kellemetlen lépést, és távozik innen. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy nem utasíthat vissza csak úgy küldetéseket, amikért fizetést is kap, elvégre nekromanta! Ki a fene fogja őt felkeresni bárminemű dologgal kapcsolatban? Szóval most tűrnie kell azt a mérhetetlen balgaságot, ami körülveszi őt, aztán vagy változik valami, vagy nem - ettől függően fog cselekedni.
Szinte fáj hallani, ahogy a másik beszél... Ha nem jelzett volna az ismeretlen alak, hogy ne tegyen semmit, akkor bizonyára már rég megidézett volna valamit, amivel arra kényszerítené, hogy fogja be, és tényleg csak a lényegre térjen ki, ne pedig ilyen fölösleges körmondatokkal álljon elő. Roppant zavaró időhúzó eszköz, pláne akkor, amikor dolguk lenne záros határidőn belül. Gondolatban már számtalanszor felnyársalta, felvagdalta, megmérgezte és kínozta ezt a szerencsétlen alakot, és ha nem is ez, de az ellenszenv szikrázó tekintetéből kiolvasható.
Ujjait rászorítja botjára, az arcára kiülő elégedetlenséget viszont igyekszik elnyomni. Érzi, hogy hamarosan le kell vezetnie valamivel a feszültséget - mondjuk agyonverni a beszélőt. Még ha nincs is nagy fizikai ereje, attól még addig ütné a bottal, míg felismerhetetlenné válik az arca, de hogy még véletlenül se tudjon közben megszólalni, egy zombi karjával betömetné a száját. Fel nem tudja fogni, hogy lehet valaki ennyire bőbeszédű... Egy folyót meg tudna tölteni, annyit fröcsög. Eddig is ingerelte a tény, ha valaki sokat csacsog, de ez? Ez bizony most mindent visz, ráadásul elvileg egy bérgyilkosnak kéne lennie, azoknak pedig nem szokásuk ennyit locsogni. Vannak egyáltalán munkaadói? Mert ilyen szájmenős egyén aligha lehet sikeres, ha mindent elpletykál...
Nagyon reméli, hogy nem sajnálatból hívta el őt a feladatra, csak hogy ne haljon éhen...
Óvatosan felbérlőjükre sandít, hátha észrevehet rajta valamit, de mintha nem is figyelne a másikra. Sajnos még csak parancsot se tud leolvasni nem is igazán látszódó vonásairól, miszerint lelőheti... Pedig úgy megtenné, a fenébe is már! Úgy elhallgattatná egy örökkévalóságra!
- Az értelmi szint ennél lejjebb aligha - szúrja közbe ingerülten. Ez az, amit már képtelenségnek vél visszatartani, ennyit muszáj megjegyeznie, ha már a többit visszatartja, és nem fejezi ki ennél is jobban ellenséges szándékait.
Le akarja lövetni. Most azonnal, csak hogy befogja végre, hogy ne kelljen hallania azokat az idétlen szóvicceket, miket mond. Még egyszer nem akarja hallani azt, hogy "ezzel most ne is foglalkozzunk", mert ha újra és újra megteszi...
Le kell nyugodnia. Nem volt ő ilyen forrófejű, de ezzel a fölösleges szájmenéssel akkor is az idegein táncolnak, és mikor a felbérlőjük megszólal, egyszerűen hihetetlennek találja, hogy ő még mindig olyan kimért és nyugodt legyen, mint ahogy azt mutatja. Vagy iszonyatosan jól színészkedik, vagy annyira nem érdekli őt a másik, hogy képtelen magára venni az elhangzottakat.
Megkomolyodni... Persze, majd biztos ez az alak válik komollyá, aki a legkevésbé tűnik képesnek még egy vénember megölésére is... Inkább elkezd a célszeméllyel is iszogatni és játszadozni, aztán úgy megy el a helyszínről, hogy jó haverok lettek, és csak fél nappal később jön rá, hogy el kellett volna vágnia a torkát... El tudja képzelni, hogy ez a helyzet áll fenn a részeget tettetőnél.
Viszont végre a tárgyra térhetnek... Micsoda megváltás! Ezt már jóval szívesebben hallgatja, mint azt az idegőrlő jópofizásnak tűnő akármit.
Ami először megragad benne, az a furcsán elegáns kiejtés, mikor elhangzik a név. Ha tehetné, még egy ideig ízlelgetné gondolatban ezt, viszont a következő információ, miszerint nem kéne zajt csapniuk, kirántja abból a felszínes merengésből, ami alatt igyekezett elképzelni a célpontot.
Halkan nevetni kezd. Az égiek csak szórakoznak vele, ebben biztos, de most kell megállítani a holtak kacagását.
- Ami a bizalmat illeti... - kezdi különös jókedvvel és ehhez hasonlatos mosollyal. - Én nem bízom az életem szószátyár alakokra - tekint következőnek az ezüsthajúra. - Mielőtt még hosszú védőbeszédbe és fölösleges monológokba kezdenél, vágd ki a nyelved. Ha kell, segítek, hogy képes legyél hallgatni - veti oda egy olyan bájos mosollyal, amit eddig még senkinek sem sikerült kiváltania belőle. Tényleg a lehető legkedvesebben néz a másikra, benne valami furcsa, elfojtott haraggal, ami egy átlagos személyt bizonyára egy kissé megrémisztene. Biztosra veszi, hogy buggyant társuknak egyáltalán nem lesz rémisztő, sőt, még csak hatással sem lesz rá, viszont neki szüksége van erre az ábrázatra, hogy ne tényleges ellenségeskedéssel köpje a szavakat.
A felbérlőjük felé fordul.
- Ha velünk marad, és nem teszünk róla, hogy k... - idegesen köhint egyet. - Tehát csendben maradjon végig, lebukunk. - Bizonyára ez egyértelmű a többiek számára is, mégis szükségesnek érzi ennek a közlését. - Nekem nem kifejezetten van ingerenciám arra, hogy hallgassam az összehordott ökörséget, valamint meghalni sincs túl nagy kedvem ilyen pocsék indok miatt. - Hagy némi szünetet, míg a jókedv lehervad az arcáról, komolyan és elégedetlenül figyelve a továbbiakban. - Ami azt jelenti, hogy nem vagyok hajlandó vele együtt dolgozni.
avatar
Alicia Zharis
Nekromanta Halálpap
Nekromanta Halálpap

Hozzászólások száma : 325
Join date : 2015. Dec. 28.
Age : 19
Tartózkodási hely : Ahol élőholtat látsz

Karakter információ
Kaszt: Halálhírnök
Szint: 7.
Tapasztalat:
6500/7500  (6500/7500)

Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net/t700-alicia-zharis

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Crispin Shadowbane on Pént. Aug. 19, 2016 1:26 pm

Figyeltem mindenki reakcióját, ahogy már évek óta teszem minden egyes alkalommal, amikor új emberekkel ismerkedem meg. Vagy elfekkel....vagy mélységiekkel, vagy nefilimekkel - bár velük még nem találkoztam - vagy rózsaszínű egyszarvú rókákkal. Vagy akárkikkel. A lényeg, amikor új ismeretségeket kötök, lett légyen ez szándékos vagy szándéktalan...szóval szándékos vagy lekváros, vagy szakadékos, a lényeg, hogy az "os" ott legyen a végén, mert az valamiféle...tudja a fene, hogy mit fejez ki, de kívánatOS. És néha borzasztó...borzasztós...eh, mindegy, nem mindenhova megy oda az a rohadt "os"-ka. És ha valaki meghallaná a gondolataimat, hogy "és"sel kezdek egy mondatot, tuti, hogy kinyírna engem, mert vannak itt bizony ilyen nagyon nagy képű alakok a világban, akik mindenben a tökéletességre hajtanak és az a tény, hogy valaki direkt vagy véletlen nyelvtani hibákat vét, kikészíti őket. Mint ahogy a fincsi neci husit kikészítette az a tény, hogy ennyit pofázok. A munkaadót nem nagyon érdekelte, legalábbis nem mutatta, de biztos vagyok benne, hogy Őt is idegesíti, azonban Ő képes elvonatkoztatni a zavaró tényezőktől, hogy ha a munkára kell koncentrálni. A harmadik alak, a bérgyilkos társam egy fokkal nyitottabb volt, mint a leányzó, azonban van egy olyan érzésem, hogy Ő se viseltet túl baráti érzelmeket irántam. Milyen nagy kár...hogy én egyikük iránt se érzek semmit se, maximum a csaj iránt, de ez most mellékes, és az is csak a teli puttony miatt van. Fél füllel hallgatom csak a küldetés nagyvonalú leírását, megjegyzem magamnak a nevet, mert miért is ne, a későbbiekben még talán jól jön, ha tudom, hogy mit kell az áldozat mellkasára vésni. Vékony kard? És azon kívül még is, miket használ még? Mellékes. Kiderül majd idővel. Az, hogy van bőven haverja, lényegében nem nagyon tud izgatni, még ha alapból lopakodós megbízatásként is indul ez az egész, ha durvul a helyzet, ott van a nekromanta, aki majd megidéz pár hulla-szolgát, és egyenlítjük a helyzetet. Nem szabad túl sokat előre gondolkozni, csak megfájdul az elf feje tőle, és szinte biztos, hogy semmi sem úgy fog elsülni, ahogy azt előre kigondolta valaki. Ez a baj az előre tervezőkkel, ha valami rosszul sül el és nem úgy megy, ahogy ők azt elképzelték, akkor nem tudnak alkalmazkodni a helyzethez. Ellentétben velem, aki világéletemben spontán alak voltam, egy-két esettől eltekintve, nem akadok fenn az új dolgokon, gyorsan adaptálódok a szituhoz és ennek megfelelően cselekedek. Bár ki tudja, hogy a többiek milyen jellemek, egy tervet se hallottam még eddig.
- Tudod, ez az egésszel a baj. Ha azt nem tudod elviselni, hogy valaki véges-végtelenül felesleges szóáradatot indít, amelynek lényegében semmi értelme nincs...vagy valaki úgy jelenik meg, ami zavar téged, rögtön felidegesíted magad és biztos vagyok benne, hogy csak a kedves munkaadónk jelenléte akadályoz meg abban, hogy még pár teremtményt elővarázsolj, hogy végezzenek velem. Mi lesz, ha a küldetés alatt olyan helyzet adódik elő, ami csak még jobban fog idegesíteni, mint a felesleges monológom? Akkor is majd elkezdesz vagdalózni a szavakkal és a zombikkal? Azt hiszed, hogy ha végig ilyen lennék, akkor túléltem volna az elmúlt éveket? Én általában nem szoktam hagyni, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam és meggondolatlan cselekedetekre kényszerítsenek engem, amelyek később negatív kihatással lehetnek rám....ellentétben egy frissen megismert hullasétáltatóval. Ami azt jelenti, hogy ... nekem édesmindegy, hogy kik lesznek a társaim, én készen állok.
Rövidre sikeredett beszédem után az egyik belső zsebemből előhalásztam egy jó kis ropogós almát, komótosan megtörölgettem, majd beleharaptam és egy lenyűgöző, gyermekiesen ártatlan mosolyt eresztettem meg a leányzó felé egy kacsintás keretében.
avatar
Crispin Shadowbane
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos

Hozzászólások száma : 172
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 25
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Bérgyilkos
Szint: 5.
Tapasztalat:
4641/5000  (4641/5000)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Egy rutinmunka veszélyei

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.