Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Vámpír frakció külkdetés] Az éjszaka szárnyai

Hétf. Szept. 02, 2019 7:13 pm by Hannes von Rotmantel

A partvidéki vámpírcsaládok ostrom alatt állnak. Hoshek elfajzott katonái elfoglalták a …

Comments: 9

Küldetés: A ház padlója recseg

Szomb. Szept. 14, 2019 8:15 pm by Sötét Apostol

A ház padlója recseg


[Anora, Tyr és Blythe] Mindenkinek kell egy kis szünet …

Comments: 4

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 112


You are not connected. Please login or register

[Anora, Tyr és Blythe] Mindenkinek kell egy kis szünet

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Vendég


Vendég
Hellenburgban jár, de most kivételesen nem a város szívében. Megelégszik a külváros által nyújtott lehetőségekkel, ami valljuk be elég lehet egy olyan vándor vadász számára, mint ő. Különös lehet, hogy a felszerelése kisebb csapdákban merül ki, ráadásul nyílvessző helyett előszeretettel használja kétkezes kardját, ami jelenleg ott pihen a vállán. Laza a testtartása, sőt abból a katonai fegyveremből is leadott egy kicsit, hogy teljesen új lényéhez igazodjon. Hajdan inkább tartozott a jók közé, most viszont a rossz fiúk sorát erősíti. A szembe jövők közül pár embernek neki megy, mit sem törődve azok perlekedéseivel tovább sétál. Távolabbról követi szövetségese, egy sötételf holdpapnő, aki leginkább magában mérgelődik a nap miatt. Végül az megelégelve a másik után való koslatást odasétál hozzá, hogy megszólítsa.
- Nem mehetnénk be egy fogadóba? Utálom ezt a napot! Miért nem este dolgozunk és nappal pihenünk? – teszi fel a kérdést a hold-csókolta bájos teremtés, aki nagyon csinosan fest a díszes ruhájában. Egy pár elismerő tekintetben megfürdik, de azonban tudomást sem szerez róluk.
- Talán mert, akkor nem töltődik a mágiám. – válaszol elég nyersen Tyr, mire Blythe oldalába öklöz finoman, elég bosszúsan.
- Nem lehetsz ennyire önző?! – teszi a sértődött dámát, de titkon örül annak, hogy mennyire jól átformálta a férfit. Magában jót mosolyog, miközben a szépség megpillant egy fogadót.
- Menjünk be! Kérlek! – bújik oda a harcoshoz, aki fél kézzel tehetetlen a másik ellen, sőt részben élvezi annak simulását a testéhez.
- Jól van, megpihenünk a Magas Trollmenedékben, ha ennyire akarod
Blythe megkönnyebbül ezen szavak hallatára, sőt újult erőre kapva saját maga vonszolja be a fogadóba. Telt háznak tűnik, de végül találnak pontosan egy helyet, ahol három személy foglalhat helyet. Ezután nem marad más, mint a várakozás. A tünde ekkor jön rá, hogy mennyire éhes.

Anora

Anora
Éjvándor
Éjvándor
Muszáj ennem valamit. Ebben a városban lehetetlenség normális ételt kapni. Vagy túl drága, vagy hús van benne. Lopni nem akarok. Már másfél napja csak nézem a lakosokat, ahogy sürögnek-forognak, a tartalékaim elfogytak. Eddig az árnyékban rejtőztem, olyan borzalmasak a napsugarak. Nem csak elveszik az időt a Hold ragyogásától, de az embertömeget is felélesztik. Sebaj, velem van a ló, akinek hamarosan illene nevet adnom. Még úgysem fedeztünk fel itt mindet. Hátha, hátha akad valami, ami megteszi.
Elindulok egy utcán, s látom, hogy egy nő elejt pár csillogó pénzérmét, mikor valaki nekimegy. Mintha az oldalán egy feltűnően csinos fajtámbeli állna. Jó szándékkal felveszem az érméket, hogy visszaadjam, de a nő már elvegyült a tömegben. Az elfnőt sem látom sehol.
-Na, most mi legyen?- kérdezem a lótól. Horkantása mintha egy jel lett volna, ugyanis megpillantottam a Magas Trollmenedéket átellenben.
-Hallottam már erről a fogadról. Ne haragudj, muszáj bemennem, körül akarok nézni és éhes vagyok.-mondtam, majd ott hagytam. Remélem nem lesz semmi baj, nem lopják el és megértett engem, igazán kár lenne egy ilyen erős csődörért.
Belépve az ajtón, látom, hogy alig van hely. Sőt, egyetlen egy van üresen csak. Itt vannak... a hasam korgása meggyőzött arról, hogy odamenjek hozzájuk, mielőtt még meggondoltam volna magam.
Megállok az asztal mellett és várok. Mondanom kéne valamit.
-Leülnöm.. szabad?- kérdezem félve, lesütött szemmel.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


Vendég
Mikor helyet foglal a páros, akkor mindketten csendben nézelődnek, hogy milyen emberek gyűltek össze a Magas Trollmenedékben. Blythe leginkább a több személyből álló csoportosulásokat figyeli, míg Tyr inkább a magányos alakokat, akik próbálnak meghúzódni a háttérben. Egy hosszabb csend után a hold-csókolt szól a férfihez, aki nagyon el van merülve a nézelődésben.
- Tudod legalább már, hogy mit fogsz enni? – érdeklődik a szépség az ex-őrzőtől, akit sikeresen megzavar. A tünde rápillant a társára, aztán az ajkai nyílnak.
- Természetesen tudom, csak jobb ha kivárjuk, hogy érkezik egy itt dolgozó, aki felveszi a rendelésünket. – hangzik tőle teljesen nyugodtan, amire Blythe szemöldöke megugrik, mert akkor ez jelenti, hogy ő képtelen dönteni ez ügyben?
- Mit eszel? – kíváncsiskodik a nő, s reméli a partnere lesz olyan kegyes hozzá, hogy megossza vele ezt a fontos információt. Tévednie kell, mert az újra átadja magát a vizsgálódás hatalmának. Már éppen oldalba bökné ingerlésképpen, mikor észleli a szépség egy jövevény érkezését. Felé fordul, aztán várja, hogy az ex-őrzőnek mikor fog feltűnni az érkező. Fél perc telik el, mikor Tyr szintén odafordul felé. Ekkor hallják mindketten az idegen kérdését, mire összenéznek.
- Foglaljon helyet! – szól a határozott férfihang, ami hűvösen hangzik. Érezni lehet a hangszínében, hogy cseppet sem örül a fogadóban kialakult helyzetnek, de nem tud semmit sem tenni ellene. A hold-csókolt csak oldalba böki a társát, aki ettől morcosabban néz felé. Jól leolvasható róla a „ Mit akarsz most ezzel elérni? „ kifejezés. Érkezik még egy piszkálás, azonban a kiszolgáló személyzet egy tagja érkezik.
- Mit kívánnak enni és inni?
A tünde két másodpercig habozik csupán, mikor a következő szavak hagyják el a száját.
- Egy rabló levest – hangzik el tőle, miközben Blythe pár másodperccel később hozzáteszi.
- Én ugyanazt kérem
Serényen felírja a kiszolgáló, hogy mit óhajt a páros, mikor végül az ismeretlen felé fordul és tőle szintén várja a választ. Ha leadja a rendelését a jövevény, akkor sűrű elnézések közepette távozik az ételükért felelős személy. A tünde kihasználva az alkalmat, azokkal a gyönyörű marcona ábrázatával, de főleg a szép tekintetével méri fel az ismeretlent. Blythe nem nézi jól szemmel, de nem avatkozik bele.
- Khhm, megtudhatnánk, hogy ki vagy? – vonja kérdőre végül a hold-csókolt, mert egyértelműen attól tart, hogy az ő tündéjét kívánja elcsábítani.

Anora

Anora
Éjvándor
Éjvándor
Megengedték, hogy leüljek, ilyen is régen történt velem. Talán kedvesnek kéne tűnnöm. Mosolyogni próbálok, de nem látok semmi érdemleges reakciót.
Mit ehetek itt? Habár nem akartam halott állatot enni, az évek alatt megtanultam, hogy jobb, ha kikerülöm a húst az ételben, mintsem az fogást kérni, amiben nincsen. Majd kikerülöm a tányérban.
-Köszönöm- motyogtam. Nem, ez így nem lesz jó. Határozottabbnak kell tűnnöm, különben sebezhetőnek hisznek. Felveszem a kedves, de hideg arcomat, hátha beválik, még hasznos is lehet belőlük.
Felmérem őket. Először a hold-csókoltat figyelem meg. Érdekes egy hozzám majdnem hasonlóval szemben ülni. Rendkívül csinos és nagyon vonzó. Van valami a szemében, tudás, érdeklődés és ravaszság... és egy kicsi ellenséges érzet is. Gyorsan átemelem tekintetemet a férfira. Már enyhébben figyel engem, egyenesen a szemembe néz. Eltűnt az a hideg szigor, amit akkor láttam, mikor kérdeztem. Figyelem az arcát, a testalkatát, már amennyire az asztaltól ez lehetséges. Benne is megvan az a vonzerő, ami a hold-csókoltban. Kétség kívül jól mutatnak egymás mellett. Csak nem megzavartam valamit? Mégis, nem tudom elengedni azt, hogy a egyik kedvesen néz rám, a másik pedig kicsit haragosan. A kérdése is ezt igazolja.
-Remélem nem zavarok- szólalok meg határozottabban.- Nem találtam máshol helyet, és...- nem tudom folytatni. Nem vagyok még ennyire hozzászokva a közvetlen beszédhez.- Távolról jöttem, csak enni szeretnék. Ha érdekel, a nevem... Zavartan mosolygok egyet, mert ebben a pillanatban a felszolgáló meghozza az ételt, így legalább foglalkozhatok azzal, s nem kell befejeznem a választ.
-Mi járatban erre?- kérdezem pozitívan, mintha nem is tűnt volna fel, hogy nem mondtam meg a nevem, majd nyugodtan elkezdem enni a levesemet. Kezdek megnyugodni, nem lesz ez olyan nehéz, érzem, ahogy egyre határozottabb leszek.Habár nem várok választ, mégis reménykedem, hogy nem fog kudarcba fulladni az első próbálkozásom. Mégsem lehetnek ennyire haragosak rám.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


Vendég
A tündén látszik, hogy nem zavarja a jövevény érkezése, sőt egészen megértő, mert tényleg telt ház van. Ha jobban szemügyre veszi az érkezők, akkor meg tudja állapítani, hogy kopog a szeme az éhségtől. Figyelmét csupán az a tény kerüli el, hogy a partnere az nem igazán örül az egésznek, személyes okok miatt. Tyr hallja a sötételf motyogását, amit nem tud hová tenni, de ettől függetlenül kíváncsian fürkészi annak minden mozdulatát.
- Igazán nincs mit, elég sokan vannak a fogadóban. – hallatszik a férfi szájából, mire a hold-csókolt mellette megböki annak oldalát. Egy darabig összenéznek, hogy farkasszemet nézve egymással megbeszéljék a gondjaikat. Legalábbis egy külső szemlélődőnek ez tűnhet fel, hogy valami megy a háttérben, mert szó egyik ajkán sem távozik. Blythe végén sértetten és fájdalmasan felsóhajt, miközben hátradűl.
- Nem zavarsz, pontosan ide való vagy – jegyzi meg maró gúnnyal, miközben tekintete az ex-őrzőn pihen. Most teljesen az a nézés figyelhető meg: „Még egyszer megfizetsz ezért Tyr, de nem fogom hagyni, hogy más kezére juss. Te az enyém vagy!” A férfi a társa szavai élén próbálkozik enyhíteni a következő szavakkal.
- Rá se ránts, azért ilyen morcos, mert rossz lábbal kelt fel. Ráadásul biztosan a nap miatt ilyen – ejti ki a szavakat, miközben a nő mellette megrúgja a volt kapitányt, akinek a szája széle egy pillanat erejére változik meg. Megtörténik még kétszer ez a dolog, aztán beáll a béke. Aki azt hinné, hogy tényleg így van, annak csak rá kell néznie a párosra. Egyik duzzog, míg a másik a lábrúgás fájdalmán szeretne túljutni. Életmentő dolog érkezik, mármint az ételük. Mindenki csendben hozzálát az ételnek, aminek köszönhetően az érzelmet mérséklődnek mindkettő arcán.
- Még nem mutatkoztál be. – szól a tünde, azonban rögtön hozzáteszi.
- Persze, ha ennyire zavarban vagy, akkor tekints el tőle. Én Tyrwel Ghlan vagyok, s míg ő pedig a társam Blythe Linwood – kezdeményez a bemutatkozásnál, hátha ezzel meg tudja nyerni a másikat.
- Éppen mi is a hasunkat töltjük meg, aztán elhagyjuk Hellenburgot egy jó időre. – mondja, azonban nincs öröm az arcán, mert ez a Tyr nem somolyog annyit, mint régi énje. Inkább a gúnyos, fagyos mosolyhoz szokott. A kemény élet, s a sötétség edzi, amiben szinte egy csepp vidámság sincs. A hold-csókolt beszéd helyett inkább az étel mellett teszi le a szavazatát, csupán ennyit mond az elmondottakhoz.
- Nem vagyunk szerelmesek egymásba – szúrja közbe az ő modortalan, sőt kissé ijesztő hangszínében. Nem lusta kimutatni, hogy mi lakozik a szíve mélyén.

Anora

Anora
Éjvándor
Éjvándor
Megnyugtató érzés a tünde szemébe nézni. Utoljára egy rövid út során volt ilyen tapasztalatom, Gallioval, aki elkísért egy kovácshoz. Örülök, hogy a kezdeti hidegség egy pillanat alatt eltűnt. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet. A holdpapnő szúrós szemmel figyel engem, majd összefordulnak és szavak nélkül beszélgettek. Habár közel állnak egymáshoz, biztosan nem lehetnek együtt, ugyanis még a veszekedő párok sem viselkednek így.
Mikor a holdpapnőről beszél a férfi, halványan elmosolyodok; viccesek. Az étel megjön, leveszem magamról a köpenyemet, ahogy szokásom, ha valaminek nekikezdek. Kicsit kényelmetlenül érzem magam így, semmi nem takarja el testemhez tapadó ruhámat. Közben - ahogy megtudtam a nevét - Tyr, emlékeztet arra, hogy nem mutatkoztam be, úgy látszik, mégsem menekül el a kérdés elől, bármennyire próbálkoztam.
-Anora- válaszolom. - Egyszerűen csak Anora. – magam is meglepődök, hogy milyen lágy a hangom. Nem hallatszik benne már a kétség, inkább a nyugodtság és határozottság, ami bennem lakozik.
A vezetéknevemet évek óta próbálom elfelejteni, egy bérgyilkosnak úgy sincs szüksége rá. Ha valaki meg akar keresni, elég neki ezt az egyszerű nevet megjegyeznie, amit majdnem mindenki ismer egy bizonyos körben minden kis városkában. Reménykedtem benne, hogy nem hallották még, nem akarnék úgy bemutatkozni, hogy „ Sziasztok! Egy kegyetlen, hidegvérű bérgyilkos vagyok, aki pénzért öl gyermekeket és nőket és egy része élvezi is, de az biztos, sosem zavarja, ha munkát kap. Ettől függetlenül kedves és nyitott vagyok, bízzatok csak meg bennem nyugodtan!” Kétlem, hogy akkor is ilyen meleg pillantásokat kapnék.
Tyr megosztja velem az úticéljukat. Érdekes, mert én is így terveztem, hogy valamerre elindulok kalandozni, kutakodni és tanulni. Egy időre elhagyom állandó lakhelyemet, kiszabadulok az erdőből és a monoton gyilkolászásokból. Megfordul a fejemben, hogy csatlakozom hozzájuk.
- Örülök, hogy találkoztunk, én is épp tervezek indulni. Esetleg milyen ötleted lenne… ötletetek lenne, merre érdemes elnézni még Veroniában? – lehajtom a fejem és enni kezdek, leszidom magamat a nyelvbotlásomért.
Látom, hogy Tyr gondolkodik rajta, de Blythe egy furcsa mondatot szúr közbe, amin igencsak meglepődök és érdeklődve nézek rá, keresve az indokot, amiért ezt mondhatta, de nem találok ésszerű magyarázatot.
- Nem, én nem gondoltam, vagyis igen, de … - összeszedem magam és határozottan folytatom, kicsit durvábban, mint szerettem volna – nem hiszem, hogy ez fontos lenne a számomra. – nem tetszett a modora, mert míg Tyrre nézve a nekem szimpatikusabbik énem került előtérbe, addig ha Blythe megszólal a hideg üresség kerít hatalmába, s ez pedig veszélyes mindenkire nézve. – Kíváncsi vagyok, mit ajánlotok nekem… S ha nem okozok nagy bajt, akár szívesen veletek is tartanék, ugyanis konkrét célom nincsen jelenleg.
Az utolsó gondolatot hirtelen raktam mögé, nem gondoltam át ennek a következményeit, akár rosszul is elsülhet. De örülnék végre egy kis társaságnak, kíváncsivá tettek ezek ketten.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


Vendég
Nagy nehézséges szülés után a páros megtudja a jövevény nevét, ami csupán egy névből áll. Nem szólnak semmit erre, hanem az Anorát mindketten elraktározzák az agyukban. A köpönyeg közben lekerül arról, ám sem a tünde, sem pedig a hold-csókolt nem mutat érdeklődést az iránt. Nem mutatják jelét annak, hogy ismernék a nevét, vagy félnének tőle. Ha a vetkőzésnek vége, akkor a zöld seggű és az éjlakó újra egymással szemez, mert van bennük még erő a vitához, hogy kinek a szava fog végül érvénybe lépni.
- Egészen egyszerű, arra megyünk, ahol úgy érezzük adnak nekünk munkát. – hallatszik az ex-őrző hangja, ami egészen egyszerűen, ám céltalannak tűnik. Már nem várost védi, hanem vadászattal foglalkozik. Legtöbbször arra kérik fel, hogy kutasson fel egy-egy állatot vagy szörnyet; majd tegye el láb alól és hozzon bizonyítékot, ami igazolja a dög halálát. Blythe egyenesen felhorkan, mikor hallja a fajtársa szavát, hogy velük akar tartani.
- Nincs célod? Az hogyan lehetséges? Mindenkinek vannak céljai, még nekem is – hangzik a kemény női válasz, továbbra sem rejtegetve nem tetszését a másik kettő előtt. Tyr erre hozzáér a hold-csókolt vállához, hogy ránézzen, aztán ezeket a szavakat ejti ki.
- Mi a gond? Hová tűnt az a viccelődös oldalad? – teszi fel a kérdést, miközben az ex-kapitány társa vállát megrándítja, hogy annak keze lekerüljön a válláról.
- Ne érdekeljen Tyrwel Ghlan – érkezik a hideg zuhany, amire továbbra is egy szemöldök felhúzás a válasz. A férfinek nem jut eszébe, hogy talán a partnere vele akar maradni kettesben, s nem szereti, ha egy újabb személy lép be a személyes terükbe. Egy hangos sóhaj távozik a tünde ajkai közül, s visszafordul Anorához.
- Mindenesetre, ha tény szeretnél csatlakozni hozzánk, akkor nekem nincs ellenvetésem. – fejti ki saját véleményét, miközben Blythe húza durcásan a szája szélét. Magában tervezgeti a megleckéztetést, ami Tyr ellen és a jövevény ellen irányul.

Anora

Anora
Éjvándor
Éjvándor
Úgy látszik, ez a mondat, amit sebtiben ejtettem ki nagyon megviselte a hold-csókoltat. Először a tünde válaszol, hogy arra mennek, amerre munka van. Tehát semmi új az eddigi állapotomhoz képest, csupán lennének útitársaim. Elbizonytalanodok, hogy mennyire jó ez nekem vagy egyáltalán szükséges-e ez a kaland.
A következő pillanatban a nő lehordó hangon kérdez a célom felől, ami nem tetszik, ezért jeges hangon válaszolok.
- Volt célom… a mostani pedig az, hogy ne legyen semmilyen cél. – fúrom a szemébe gyilkos tekintetemet. Nem fogok engedni. Hiába voltam már igen régen társaságban, nem fogom hagyni, hogy uralkodjon, nem olyan vagyok, aki ezt engedi. –  Az akkori vicces énemet a régi célom hullája mellett hagytam. A mostani még nem született meg. – durvábban válaszolok a kelleténél, előtör belőlem a hideg kegyetlenség. Bevallom, ott helyben kedvem lett megölni fajtársamat a felesleges féltékenykedése és feltűnési viszketegsége miatt. Csak az ő hibája lenne.
Ezután, mint derült égből villámcsapás, egy teljesen logikátlan kijelentést tesz, parancsolván, hogy ne érdekeljen a tünde férfi. Felhúzom a szemöldökömet, ennél jobb reakció nem jut eszembe. Miért is érdekelne?
- Csak most találkoztunk, enni akartam és a tervetek érdekelt, régen nem beszélgettem ennyit. Most már eszembe is jutott, hogy miért. Hamar fel lehet idegesíteni az ostoba gondolatokkal. – mosolygok a sötét tündenőre. Látszik, hogy sérti a válasz, elönti a harag, de nem áll meg, folytatja, amit elkezdett, megpróbálja ignorálni a válaszomat.
Bejelenti, hogy nem zavarja, ha csatlakozni akarok, s az ő részéről teljesen rendben van, bár ezt igen nehezen hiszem el. Egy pillanatig még nézem, aztán hangosan kacagni kezdek. Miután abbahagytam, megszólalok.
- Sajnos, ezt kötve hiszem, hogy egy szavad se lenne ellene, és be kell vallanom, hogy elbizonytalanodtam. De mivel ilyen mulattató a helyzet, szívesen veletek tartok. Már csak azért is, mert te nem szeretnéd és így tanulhatok. Megtanulhatom, hogyan kell visszaszólni és kezelni az ellenségeskedő személyeket. Mosolyogva, ugyanakkor jéghideg szemekkel és ravasz, számító tekintettel nézem a nőt.
Megvan a célom. Ő.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


Vendég
Blythe meg sem rezzen a másik jeges hangjától, sőt egyáltalán nem mutatja semmi jelét, hogy behódolna vagy megváltoztatná a nemrég elhangzott szavait. Hallgatja, hogy Anora mennyire bújik ki a bőréből, s mutatja meg foga fehérjét. Belül tökéletesen jól múlat, mert az első szándéka ez volt, míg következőre jobban összeszedi magát. Ennek előjele, hogy túlságosan hallgat, s arcáról érzelmet nem lehet leolvasni. Magában elmélkedik, s úgy véli, hogy először a férfivel fog beszélni, de mindenképpen a megfelelő pillanatban és helyen. Utána jöhet ez az Anora nevezetű fajtársa, s megmutatja neki, hogy ki az úrnő a háznál. Tyr csak meglepetten nézi az előtte lezajló jelenetet,amíg be nem áll a csend. Az étele maradékát kanalazza be, hogy utána a helyén hátradűljön. Fészkelődik, végül közbe szól, hogy az ellenséges hangulatot szétverje a szavaival.  
- Elég – hangja csattan az ex-őrzőnek, mint mikor két fém találkozik egymással. Nem hangos, hogy mások meghallják, csupán a két nő. A hold-csókolt ránéz a ex-kapitányra, hogy összenézzenek pár másodpercig.
- Én pihenni szeretnék, s nem marakodni, mint két kutya egy csonton. – foglalja össze a fennálló helyzetet, hogy minek találja. Blythe nem adja meg az asztalnál levőknek azt a örömöt, hogy megszólal és butaságokat beszéljen. A zöld seggű azonban kihasználja, hogy nála van a beszéd joga ezért folytatja gondolat menetét.
- Mi lenne, ha inkább más dolgokról beszélgetnénk? – veti fel nekik, s reménykedik, hogy hajlanak mindketten a békésebb társalgáshoz.
- Mondjuk engem az érdekelne, hogy esetleg nektek van e ötletetek arra, hogy merre menjünk? Én mindenképpen kizárnám a mocsarat

Anora

Anora
Éjvándor
Éjvándor
A tünde férfi csattanó hangja hoz vissza a jelenbe, testembe. Rádöbbenek, hogy mit is művelek éppen. Fenyegetőzve, már-már veszekedek egy fajtársammal. Ez lennék én? Nem, közel sem. Megfogadom magamnak, hogy többé nem fordul elő ilyesmi, nem éri meg nekem, hogy összeszólalkozzak a hold-csókolttal egy semmiségen, főleg, hogy mindketten csak lejáratnánk magunkat. Én nem vagyok ennyire indulatos és magamat okolom, hogy ennyire nem volt önkontrollom, rossz vényt vetett rám a kirohanásom. Lehajtom a fejem és megnyugszom. Tekintetemet a következő pillanatban higgadtsággal és közömbösséggel megtelve emelem fel.
- Egyetértek, én is a pihés mellett szavazok.  – de ennél többet nem mondok egyelőre. Nem érzem szükségét, hogy többet mondjak.
Ezután elkezdünk ötletelni.
- A mocsárhoz nekem sem fűlik a fogam, szívesebben mennék északra. Gondolom, hogy ti is hallottatok már Azrael kardjáról. Bár csekély az esélye annak, hogy mi találjuk meg, de miközben kalandozunk, hátha belefutunk egy nyomba. – nézek rájuk. – Persze nem akarom mindent eldobva üldözni és felkutatni, annak semmi értelme nem lenne. De mindenképpen mulatságosnak tűnik. - folytatom, ugyanis úgy érzem, magyarázatra szorul ez a távoli elképzelés a kard megtalálásáról.  – Esetleg, ha nektek van valami kifejezett célotok, azt is teljesíthetjük.
Több ötlet jelenleg nem jut eszembe, de még mielőtt a holnapról beszélnénk…
- Ma este merre terveztetek megszállni? – nem tudom, hogy itt mennyi váltó egy szoba, de nem akarom mindenemet elkölteni. De ha kell, kiveszek magamnak egy szobát, de előbb hallani akarom, ők mit reagálnak.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


Vendég
Fura a helyzet, mikor Tyr a két nőnek szól, hogy fejezzék be az ellenségeskedést. Ezen a helyen pihenni szeretne, s feltöltődni energiával a következő szörnyküzdelemhez, vagy egy nagy úthoz. Ő végzi a kemény munkát, s ezt jó lenne, ha észben tartanák mindketten. Beáll a csend, így lassan az a halvány ingerültség az arcán enyhülni kezd, hogy semmitmondó kifejezéssel nézze a két asztaltársát. Anora egyetért a pihenésével, így Blythe az, aki főhet tovább a sértettség levében. Átveszi aztán a teret az ötletelés, hogy ki hová szeretne eljutni, vagy melyik területet találja érdemesnek, hogy alaposan felfedezzék.
- Engem cseppet sem érdekel a kard, mert nem lehet belőle megélni. Egy darabig én is kerestem, de nem találtam meg – fejti ki a véleményét, mikor mellette a hold-csókolt felsóhajt, aztán beszáll a megbeszélésbe, ráadásul normális hangnemben.
- Én a partvidéken maradnék szívesen. Sok érdekesség történhet arra, emellett Veronia középpontja szintén érdekes lehet. Kősivatagot kihagynám – hangzik el tőle, miközben a tünde ránéz, hogy minden rendben van e nála? Már valamennyire ismeri partnerét, hogy meg tudja állapítani valamiben sántikál. Mikor elhangzik a megszállós kérdés, akkor az ex-őrző válaszol rá.
- A szabad ég alatt alszunk két jó bunda társaságában – mondja meg neki, hogy ők régen lemondtak már eme kényelmes fekhelyekről, s nagyon ritkán adják meg magukat a pihe-puha ágynak.
- Ott alszik a jól az tünde és a sötét tünde, főleg a holdfény alatt – tolja meg Blythe a saját gondolataival a beszélgetést, sőt magához veszi a beszéd jogát egy időre.
- Minden este megvan, hogy ki mennyit őrködik és pihen. Főleg a veszélyes területeken – vázolja fel, hogy itt nem lehet kibújni a feladatok alól. Kíváncsi, hogy miként fogadja Anora, s hogy miként fogja az egészet lereagálni.

Anora

Anora
Éjvándor
Éjvándor
Tyr megszólalása után csend telepszik az asztalra, ami hamar feloldódik, s ötletelni kezdünk. Nem lepődöm meg mikor említi, hogy nem érdekli a kard. Nekem is csak egy sokadik lehetőség lett volna arra az esetre, ha nem keverednék bele valami izgalmasabb eseménybe. De ahogy hallgatom őket megbizonyosodom arról, hogy nem kell nekem az után a titokzatos kard után kutatnom, élvezetesebb lesz, ha velük tartok. Érdeklődve figyelek és őrlődök egyik-másik ötletemen.
- Úgy hiszem, a központot mindegyikünk ismerheti már úgy-ahogy, s a partvidék is tartogathat felfedeznivalót nekünk. Bár nekem mindegy, hogy merre megyünk, a lényeg, hogy innen el… jó messzire. – kapcsolódom be én is a beszélgetésbe.
Eszembe jut, hogy mit is fogok én kezdeni. Több évnyi hobbimat és mesterségemet itt hagyom, csak azért, hogy nekiinduljak az ismeretlennek, két idegennel. Minden titkos vágyamról, beteges szokásomról lemondok és megpróbálok elvegyülni a normálisat játszva.
- Rendben, akkor szerzek magamnak majd bundát. – lelkesedem az efféle „szokatlanságokért”, és örülök, hogy a szabad ég alatt töltjük az éjszakát, sokkal megnyugtatóbbnak tartom ilyenkor az egész világot – vállalom az első őrködést, úgyis gyönyörű telihold van most.– mosolygok, s remélem nem lesz ellenükre a javaslatom. Át akarom gondolni, mi is történt velem eddig, s mi vár mostantól rám. Beszélni akarok a Holdhoz, nem tudnék aludni ilyenkor. Bizakodó vagyok a jövőt illetően, ezért nem állok ellen, legyen minden úgy, ahogy ők akarják, s ha valami nem tetszik, elintézem magamnak.
Tetszett a rendszerük, mindenkinek megvan a maga helye és dolga, igazi csapat. A feladatokkal nem lesz gondom, de a csapatot meg kell szoknom, mindig is egymagam róttam a tájat és végeztem el minden munkát magamnak, amit csak kellett.
Hátradőlve nagyot mosolygok, éreztem, hogy egy röpke pillanatra egy boldogság-szellő suhan át a testemen, megnyugtatva engem, hogy rendben leszek.
- Nos, akkor most mi a teendő? – mosolygok szelíden a tünde férfira.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


Vendég
Tyr meghallgatja az Anora nevezetű nőt, míg mellette levő Blythe továbbra is csak szemlélője a másik kettő beszélgetésének. Nem kell attól tartani, hogy beleszól az események folyásába, ami valójában jó, de másik részről rossz. A tündének fogalma sincs róla, hogy mi minden járhat a partnere fejében, s mikor szól bele az ismerkedésbe. Ez a hallgatás a vihar előtti csend, amire nincs idő felkészülni.
- Azért egy vándornak nem csak a bundái vannak. Fontos ismeretek birtokában van, hogy miként kell túlélni egy éjszakát, vagy hol érdemes aludni, mikor leszáll az est. – magyarázza nyugodt hangnemben, miközben egyik szeme a éjimádó szövetségesét figyeli, míg a másik a jövevény sötételf nőt. Felszökik a szemöldöke, mikor az felajánlja az első őrködést az estére, de aztán fejével bólint egyet, hogy megértette. Blythe picit fészkelődik a helyén, mikor hűvös hangszínnel szól hozzájuk.
- Éppen javasolni akartam, hogy megadnám az esélyt az új tagnak. – hangzik egy pici gúny benne, de egyáltalán nem ellenséges. Úgy tűnik, hogy most az egyszer enged a másik kettő akaratának és kivételt tesz.
- Öröm hallani, hogy megbékélsz végre. Nem kell állandóan marakodni. – szól az ex-őrző mosolyogva, amire a hold-csókolt ingatja a fejét.
- Azért ne éld annyira bele magad! – érkezik a túloldalról a válasz, mire a tünde legyint felé. Egy percig szünet, aztán a folytatást vállalja a férfi.
- Nos ha kifizettük az ennivalót, akkor utána mindenki elmehet vásárolni és szabad idejét eltölteni. Felkészülni az utazásra, aztán az északi-nyugati kapunál találkozunk. – mondja ki nekik, mire Blythe ajkáról egy megkönnyebbült sóhaj tőr fel. Mintha azt jelezné vele, hogy hála az égnek és végre megszabadultam tőletek. Az ex-őrző jelez a kezével, hogy szeretné fizetni a saját pénzére az étkezést, majd mikor kipengette a pénzt érte, akkor feláll a helyéről.
- Esetleg van valakinek kérdése a továbbiakkal kapcsolatban?

Anora

Anora
Éjvándor
Éjvándor
Feszülten figyelem, ki szólal meg. Valahogy gondoltam, hogy a nő most egy kicsit visszavonul magába. Tyr kezd el beszélni kicsit meglepődve azon, hogy felajánlottam az őrködést.
- Nem igazán vagyok afféle vándor. Inkább utazónak vallanám magam, és ismeritek a különbséget... – mosolygok kicsit szégyenlősen, tudván, hogy ezzel éppen most vallottam be, hogy nem szoktam őrködős-bundás estékben részt venni. Az erdő mélyén megvan a saját kis lakom, ha meg megyek valahová, elintézem, hogy ne legyen szükséges a bunda, vagy anélkül alszom.
A hold-csókolt és a férfi aprócska, gúnyos párbeszédet folytat le (megint), de én nem figyelek rájuk, elkalandozik a tekintetem a fogadóban, bár igazán semmi érdekeset sem találok. Elgondolom, akadhat-e nekem egy gyors munka még indulás előtt, csak azért, hogy nehogy hiányt szenvedjek.  Közben Tyr elmondja, mi is a terv, majd magához hívatja a pincért. Én is fizetek, majd felállok, magamhoz véve a köpenyt.
- Mondd Tyr… pontosan mi kell az útra? Nem ismerem a ti szokásaitokat. – egyre kellemetlenebbül érzem magam, hogy segítséget kell kérnem. Szemem sarkából látom a nő furcsa pillantásait. Majd kicsivel később hozzáfűzöm – Gondoltam körbenézek a környéken, hátha megakad valamin a szememvagy valakin teszem hozzá gondolatban, nehéz visszafogni magam, egy jó ideje mellőzöm már a vért és meg kell hagyni… hiányzik. Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha megtudnák, mivel is foglalkozom. Sajnos úgy vélem, ez a tervem csupán ábránd marad és a felkészülésen kívül nem marad másra időm.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


Vendég
Mikor megszólal Anora, akkor a tünde tudja, hogy mit válaszoljon és ezzel Blythe is tisztában van, hogy mi lesz a végeredmény.
- Én előre mentem! – szól a hold-csókolt a két társának, aztán távozik a fogadóból. Az ex-őrző együtt marad a sötételf nővel, amit ki is használ természetesen.
- Gyere velem, s akkor elmondok mindent, ha beleegyezel a tanításba. – szól hozzá barátságos hangnem. Egyáltalán nem ellenségként tekint rá, hanem egy nőre, aki érdekes életet él. Nem lehet mindenki vándor, aki ahhoz szokott, hogy sokat kerüli a város zaját, de cserébe a természetben tevékenykedik és ellenáll a viszontagságos időjárásnak. Lassan kifelé tereli a másikat a fogadóból, mert most érzi igazán a fülledt levegőt, annak ellenére, hogy pár ablak nyitva van. Mikor a szabad levegőn vannak az épület előtt, akkor megkönnyebbülten felsóhajt.
- Végre újra kint. – hangzik el tőle, aztán összeszedve gondolatait és Hellenburgról a tudását, s hozzáfog az előadásba. Elmagyarázza neki, hogy a vándor léthez mik azok a dolgok, amik alapvetően szükségesek. Innivaló, ennivaló, egy bunda és pár eszköz, ami megkönnyíti a vándor életét. Példákkal alátámasztja mindegyiket. Egy jó fél órás beszéd kerekedik belőle, miközben még nem indultak el. Beszéde végén jön rá, hogy eddig egy helyben álldogáltak, s Blythe valószínűleg keresni fogja őket.
- Remélem sikerült kicsit belevezetni téged ebbe a világba, amiben élünk. – mondja az arcán egy kedves mosollyal az arcán.
- Úgy érzem, hogy ideje sietnünk, mert Blythének nem fog tetszeni az elmaradásunk és még gyanakodni kezdene – szól kissé fájdalmasan, mert tudja jól, hogy milyen a holdpapnő. Nem mintha együtt járnának, de olykor az a érzete támad.
- Ha van kérdésed, akkor nyugodtan tedd fel. – hangzik el tőle, s ezzel egyetemben a piac felé eltűnnek, mit sem sejtve arról, hogy a harmadik fél követi őket.

// Köszönöm a játékot //

Érdekes találkozás volt, és nagyon jó szál lehetett volna belőle, sajnálom hogy nem lett végül.

Ingridnek 50 tp járt ezért, mert felezzük amit Tyr kapott volna, Anora megkapja a 100 tp-t, ha visszatér legyen szíves átvenni a csirkepultnál.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.