Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek
Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Darrakard

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 74

A háború nyitánya

Szer. Jún. 06, 2018 5:07 pm by Serene Nightbough



Kedves Játékosok!

Elérkezett az első …

Comments: 21

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 38


You are not connected. Please login or register

Sabriyah, az ezüstnefilim

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Sabriyah, az ezüstnefilim on Pént. Jún. 10, 2016 12:11 pm

Fázósan húztam összébb magamon az ezüst bundából készült köpenyem, az emberek ajándékát, hogy kevésbé dideregjek itt északon. Hiányzott a sivatag perzselő Napkorongja, de az emberek világa és a sok izgalmas újdonság, amit eddig el sem bírtunk volna képzelni lefoglalt annyira, hogy ne érezzek honvágyat.
- Mindannyiunknak feladata van az életben. – forgattam meg hosszú ujjaim között a fehér bástyát. – A miénk az, hogy visszavezessük magukat, embereket a helyes útra. Az Úr útjára, melyről eltévelyedtek. Pedig Ő annyiszor adott jelt, hogy térjetek meg, és találják meg az igazságot magukban! Az a Szakadás nevű esemény, amiről a könyveik írnak, az Átok, amivel a tisztátalanokat sújtotta… De nem tanulnak, így nekünk kellett eljönnünk. Az öregjeink és eleinte én is azt hittem, hogy azért hogy elpusztítsuk az embereket, hogy Veronia tiszta lappal kezdhessen, tudja, csupán a kevés kiválasztott, akik elég tiszták, elég érdemesek arra, hogy ezeken a gyönyörű földeken járhassanak. Ám úgy tűnik, Ő jobban szeret annál, hogy végleg elpusztítsa magukat, inkább mindig újabb és újabb esélyt ad, hogy ezúttal bizonyítsanak.
A fekete futó leütötte az egyik parasztomat, én pedig szinte azonnal le is vettem a futót a fehér lóval.
- Mi pedig azért vagyunk itt, hogy végre egyszer ne bukjanak el. Hogy utat mutassunk a káoszban, hogy a fényünk megmutassa az Úr igazi fényét… De ez a háború… Tönkreteszi Veroniát, és megmérgezi még a legigazabb lelkeket is. Szertartásokon, kánonokon marakodnak, ahelyett, hogy a lényeget látnák, és süketek, ha nem azt mondjuk nekik, amit hallani akarnak. Azrael kardjától remélik a megváltást, pedig a változás az ő lelkükben van, azzal kéne kezdeni a világ átformálását, hogy mélyen magukba néznek.
Felsóhajtottam. A légcsövemet szinte égette a hideg levegő, pedig itt északon ez már kora tavasznak számított. Elmélázva néztem a teraszról a furcsa, kőből épített rideg falakat, amik bezárják az embereket magukba.
- Valahogy minél többet gondolkodok rajta, annál inkább hatalmába kerít egy kellemetlen megérzés. Márpedig az én megérzéseim sosem csalnak, ezért jönnek sokszor az enyéim is hozzám tanácsért, megkérdezni mik a benyomásaim. Sosem adtam még rossz tanácsot, és olyan ajándék ez, amit mindig jó érdekében használok. Úgy érzem, más is mozgatja a szálakat. Valami, ami az árnyakban rejtőzik, és ellentart minden igyekezetemnek, lassan, de hatékonyan mérgezi az elmét és a szíveket. Ó nem, nem a fenevadakra gondolok! Talán ellenük még van időnk felkészülni. Nem. Valami közelebbit érzek, valami végtelenül alattomosat, ami – vagy aki – azt akarja, hogy ez a sok konfliktus még sokáig tartson. De nem fogom hagyni. Nem tudom mi a célja pontosan, de nem hagyom, hogy valaha elérje, és kárhozatba taszítsa az emberiséget. Mit gondol, főírnok úr, paranoiás vagyok?
Darion Kardenal főírnok csak elmosolyodott, és leütötte a lovamat a fekete királynőjével.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.