Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:



You are not connected. Please login or register

Jozef Strangut

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Jozef Strangut Empty Jozef Strangut on Csüt. Jún. 30, 2016 6:11 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Név: Angyalhaj
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: „Operientes!” szavak elhangzása után az ellenfél szemére mintha sűrű fátyol borulna, így elveszíti látása nagy részét, inkább csak körvonalakat, árnyékokat lát a körülötte állókból, ezért mind támadásra, mind védekezésre használható.
Hatása egy perc.

Név: Vadsíp
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Nádból faragott kis lapok, melyeken változó helyeken lyukak vannak és a legenyhébb légmozgásban is képesek füttyszerű hangokat kiadni. Hasznos segítő olyan helyzetben, amikor tévútra kell vezetni, vagy csapdába kell vezetni valakit, főleg éjszaka. A készlet 10 darab kis lapot tartalmaz, de használat után, akár vissza is lehet szedni őket, vagy elvesztése esetén újból megvásárolni.

2Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Szer. Júl. 06, 2016 4:03 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Angyalhaj: Az az egy perc bőven nagyon sok, legyen inkább tíz másodperc, így 3.szint, 2000 váltó

Vadsíp: Elfogadva, a 10 darab legyen 500 váltó

http://questforazrael.hungarianforum.net

3Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Szomb. Feb. 04, 2017 6:04 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Éjköpönyeg
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Egy fekete kapucnis köpönyeg, melyet ha körbekanyarít magán viselője, akkor két méteres sugarú körben szurokfekete sötétséget gerjeszt 30 másodpercig.


Póknyál
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Másfél méter hosszú, nagyon vékony és nagyon tapadós kötélféle, a két végén egy-egy könnyű súllyal (olyan, mint egy bóla), ami nem csak rátekeredik az áldozat eltalált testrészére, de erősen meg is tapad. Nehéz leszedni, még ha el is vágják, mert ahol összeérnek a szálak, újra összetapadnak.

4Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Csüt. Feb. 09, 2017 6:02 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Az Éjköpönyeg a Self Bérgyilkosok Dark Moon nevű képessége így ha szeretnél hasonlót vedd fel másodlagos kasztnak. A Póknyál pedig ebben a formában nem elfogadható, legyen eltéphető vagy elvágható és ne tapadjon össze, esetleg lehet ragacsos. Illetve ehhez kellene egy élmény, hogy honnan is szerzett Jozef ilyet.

http://questforazrael.hungarianforum.net

5Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Csüt. Feb. 09, 2017 6:41 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Póknyál
Ár: ?
Leírás: Másfél méter hosszú, nagyon vékony és nagyon tapadós kötélféle, a két végén egy-egy könnyű súllyal (olyan, mint egy bóla), ami nem csak rátekeredik az áldozat eltalált testrészére, de erősen meg is tapad, mert ragacsos. Éles tárggyal el lehet vágni.

6Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Csüt. Feb. 09, 2017 7:42 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Így már rendben, legyen 150 váltó darabja illetve egy élmény, hogy kitől szerzel be ilyet. (Természetesen egyszer használatos mindgyik, ha elfogy újr fel kell töltekezned.

http://questforazrael.hungarianforum.net

7Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Szer. Aug. 01, 2018 3:29 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Név: Áld meg Uram!
Szint: 5.
Ár: 3000
Leírás: A templomban használt „szenteltvíz-hintő”, csak kisebb változatban, amit a pap övére lehet felcsatolni. Ha az ellenség felé „hint” vele, akkor szenteltvíz helyett Szent Fény szóródik róla permetszerűen a közeledők (ellenfél) felé. Hatása fele a Szent Fény hatásának. Hatóköre kb. 3-4 méter, ahogy a lendület engedi.



A hozzászólást Jozef Strandgut összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 01, 2018 3:39 pm-kor.

8Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Szer. Aug. 01, 2018 3:34 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Elfogadva, annyi módosítással, hogy így a sebzés csak az alap Sacra Lux hatásának fele. Viszont szerintem nem kell rá ekkora negatívum, ugyanazokkal a feltételekkel használható, mint a Sacra Lux, tehát nem kell várnod semennyit (cserébe viszont lefoglalja az egyik kezed). 5. szint, 3000 váltó.

http://questforazrael.hungarianforum.net

9Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Csüt. Nov. 15, 2018 6:31 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Van pár újabb kérelmem, amik remélem megállják a helyüket.

Név: Silencio II.
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca egy gömböt formál a kezével, miközben áldást kér az Úrtól, ezzel létrehozva egy 5 méter átmérőjű kört, aki a körön kívül áll semmit nem hallhat abból, ami a körön belül zajlik.

Név: Mézga
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca egy taszító mozdulatot tesz a kezével az ellenfele felé, aki egy percre úgy érezheti, hogy minden tagja ólom nehézzé válik, így a mozdulatai igen csak lelassulnak (mintha egy lassított filmfelvételt néznénk), a hatás erőssége attól függ, hogy az ellenfél mennyire él bűnös életet.

Név: Az érintés hatalma
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca keresztet vet magára, aztán egy fohász után: "Szabadíts meg a gonosztól" , megérinti az ellenfelét, aki tenyérnyi, égési sérülést szenved el az érintés helyén, mely arányban áll lelkének bűnösségével. Halálos vétkek esetén súlyos égési sérülést okoz.

10Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Pént. Nov. 16, 2018 5:58 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Silentio II. - ezen egy jó ideig vaciláltam, ugyanis nagyon határán van a pap képességei közé illő varázslatoknak, de úgy döntöttem végül is társakat segítő áldásnak elfogadható; öt percig tartható fent összesen és óránként egyszer ismételhető, 5. szint 3000 váltó

Mézga - ennek találjunk már valami nevet, ami illik egy egyházi képességnek, ha szeretnéd teszek javaslatot; egyébként nem rossz, annyi kiegészítéssel, hogy maximum tíz másodpercig tart, óránként egyszer; 3. szint 2000 váltó

Az érintés hatalma - ennek is jobb lenne valami kevésbé hivalkodó név, esetleg mondjuk Kézrátétel vagy hasonló, de egyébként ez is rendben van; ennek nincs ismételhetőségi ideje, viszont minden használat előtt keresztet kell vetned; 4. szint 2500 váltó

http://questforazrael.hungarianforum.net

11Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Kedd Ápr. 09, 2019 4:58 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Ezek a régi pályázott képességeim Jozeffel, szeretném újból elfogadtatni és besoroltatni, ha jók lesznek:

Név: Áld meg Uram!
Szint: 5.
Ár: 3000
Leírás: A templomban használt „szenteltvíz-hintő”, csak kisebb változatban, amit a pap övére lehet felcsatolni. Ha az ellenség felé „hint” vele, akkor szenteltvíz helyett Szent Fény szóródik róla permetszerűen a közeledők (ellenfél) felé. Hatása fele a Szent Fény hatásának. Hatóköre kb. 3-4 méter, ahogy a lendület engedi.

Név: Silencio II.
Szint: 5.
Ár: 3000 váltó
Leírás: A pap/apáca egy gömböt formál a kezével, miközben áldást kér az Úrtól, ezzel létrehozva egy 5 méter átmérőjű kört, aki a körön kívül áll semmit nem hallhat abból, ami a körön belül zajlik. A képesség 5 percig tartható fenn és óránként egyszer ismételhető.

Név: Hamvaszkodás
Szint: 3.
Ár: 2000 váltó
Leírás: A pap/apáca egy taszító mozdulatot tesz a kezével az ellenfele felé, aki egy percre úgy érezheti, hogy minden tagja ólom nehézzé válik, így a mozdulatai igen csak lelassulnak (mintha egy lassított filmfelvételt néznénk), a hatás erőssége attól függ, hogy az ellenfél mennyire él bűnös életet. A képesség maximum tíz másodpercig tart, óránként egyszer használható.

Név: Kézrátétel
Szint: 4.
Ár: 2500 váltó
Leírás: A pap/apáca keresztet vet magára, aztán egy fohász után: "Szabadíts meg a gonosztól" , megérinti az ellenfelét, akinek a homlokán erre megjelenik egy szürke, hamuval rajzolt kereszt, majd tenyérnyi, égési sérülést szenved el az érintés helyén, mely arányban áll lelkének bűnösségével. Halálos vétkek esetén súlyos égési sérülést okoz. Minden érintés előtt keresztet kell vetni.

12Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Kedd Ápr. 09, 2019 6:39 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Név: Benedicite (Áldd meg, Uram)
Típus: Bűbáj (1/2 kör)
Erősség: II (Papi ág - Lux Dei)
Ár: 2500
Felhasználás: Szövetség alapú
Leírás: A pap meglendíti a felszereléséül szolgáló szenteltvízhintőt, melyről szent fény szóródik permetszerűen egy irányba. Hatása fele a Sacra Lux hatásának, és egy, a paptól legfeljebb három méterre lévő két méter átmérőjű területet fed le.

Név:
Silencio II. (Csend II.)
Típus: Mágia
Erősség: III. (Papi ág - Fortis Dei)
Ár: 4000 váltó
Felhasználás: Szövetség alapú
Leírás: A pap/apáca egy gömböt formál a kezével, miközben áldást kér az Úrtól, ezzel létrehozva egy 5 méter átmérőjű kört, aki a körön kívül áll semmit nem hallhat abból, ami a körön belül zajlik. A képesség 5 körig tartható fent.

Név: Cinerum (Hamvaszkodás)
Típus: Mágia
Erősség: III. (Papi ág - Fortis Dei)
Ár: 5500 váltó
Leírás: A pap/apáca egy taszító mozdulatot tesz a kezével az ellenfele felé, aki egy percre úgy érezheti, hogy minden tagja ólom nehézzé válik, így a mozdulatai igen csak lelassulnak. A hatás erőssége az ellenfél bűnösségétől függ, így egyszerű emberek és tündék csupán gyorsabban fáradnak, protestánsok elveszítik a sebességük felét, démonok, kultisták és nekromanták viszont minden körben egyre nehezebben mozognak, míg a harmadik körben teljesen mozdulatlanná dermednek. A képesség négy körig fejti ki a hatását.

Név: Manum imponite (Kézrátétel)
Típus: Bűbáj (1/2 kör)
Erősség: IV. (Papi ág - Lux Dei)
Ár: 5500 váltó
Leírás: A pap/apáca keresztet vet magára, aztán egy fohász után ("Szabadíts meg a gonosztól"), megérinti az ellenfelét, akinek a homlokán erre megjelenik egy szürke, hamuval rajzolt kereszt, majd tenyérnyi égési sérülést szenved el az érintés helyén, mely arányban áll lelkének bűnösségével. Embereken és tündéken könnyű, nekromantákon közepes, kultistákon és démonokon súlyos égési sebet okoz, az élőholtak és mélységi szolgák húsát pedig több venti mélyen hamuvá égeti.

http://questforazrael.hungarianforum.net

13Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Csüt. Ápr. 11, 2019 6:22 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Talán ezeket is el kéne újból fogadtatnom, meg van, amit besorolni kell (?), mindenesetre rátok bízom Smile
Igazából nem tudom, hogy ezek most milyen kategóriába esnek képesség vagy tárgy Sad (Remélem tárgy...)

Név: Crucifix Aurum
Ár: 700 váltó
Leírás: A Finsterblut vámpírok amalgám nyakékéből újrakovácsolt apró feszülettel ellátott kis imalánc, aminek viselése pont hogy jobb kedvűvé és kevésbé fáradttá teszi az illetőt napfényben.

Név: Vadsíp
Szint: 2
Ár: 500
Leírás: Nádból faragott kis lapok, melyeken változó helyeken lyukak vannak és a legenyhébb légmozgásban is képesek füttyszerű hangokat kiadni. Hasznos segítő olyan helyzetben, amikor tévútra kell vezetni, vagy csapdába kell vezetni valakit, főleg éjszaka. A készlet 10 darab kis lapot tartalmaz, de használat után, akár vissza is lehet szedni őket, vagy elvesztése esetén újból megvásárolni.

Név: Angyalhaj
Szint: 3
Ár: 2000
Leírás: „Operientes!” szavak elhangzása után az ellenfél szemére mintha sűrű fátyol borulna, így elveszíti látása nagy részét, inkább csak körvonalakat, árnyékokat lát a körülötte állókból, ezért mind támadásra, mind védekezésre használható.
Hatása 10 másodperc.

Név: Stellenweise
Leírás: A Nachtraben családfő ajándéka, egy egy ember befogadására képes mágikus kör. Használatához nem kell mágusnak lenni, a karakterek természetes mágikus tere elég, hogy aktiválja. A kör összesen három alkalommal képes a karaktert egy általa már látott helyre teleportálni egy másodperc előkészítési idő után. A harmadik használat után a kör elhalványodik majd teljesen eltűnik.

Név: Az angyal ölelése
Leírás: Egy toll Jerobeam szárnyaiból, amelyet ha valaki a szívéhez szorít egy egyeztetés idejére immunis lesz minden természetes tűzre.

14Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Csüt. Ápr. 11, 2019 8:09 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Név: Crucifix Aurum
Ár: 700 váltó
Típus: Kiegészítő
Leírás: A Finsterblut vámpírok amalgám nyakékéből újrakovácsolt apró feszülettel ellátott kis imalánc, aminek viselése pont hogy jobb kedvűvé és kevésbé fáradttá teszi az illetőt napfényben.

Név: Stellenweise
Típus: -
Leírás: A Nachtraben családfő ajándéka, egy egy ember befogadására képes mágikus kör. Használatához nem kell mágusnak lenni, a karakterek természetes mágikus tere elég, hogy aktiválja. A kör összesen három alkalommal képes a karaktert egy általa már látott helyre teleportálni egy másodperc előkészítési idő után. A harmadik használat után a kör elhalványodik majd teljesen eltűnik.

Név: Az angyal ölelése
Típus: Kiegészítő
Leírás: Egy toll Jerobeam szárnyaiból, amelyet ha valaki a szívéhez szorít egy egyeztetés idejére immunis lesz minden természetes tűzre.


Ez egy mérnök recept lesz:

Név: Vadsíp
Hozzávalók: fa
Tanulás: 200 váltó
Típus: -
Leírás: Nádból faragott kis lapok, melyeken változó helyeken lyukak vannak és a legenyhébb légmozgásban is képesek füttyszerű hangokat kiadni. Hasznos segítő olyan helyzetben, amikor tévútra kell vezetni, vagy csapdába kell vezetni valakit, főleg éjszaka. A készlet 10 darab kis lapot tartalmaz, de használat után, akár vissza is lehet szedni őket, vagy elvesztése esetén újból megvásárolni.

Ez pedig egy képesség:

Név: Operientes (Takarás)
Típus: Bűbáj (1/5 kör)
Erősség: II. (Papi ág - Fortis Dei)
Ár: 2500 váltó
Felhasználás: Szövetség alapú
Leírás: Az ellenfél szemére mintha sűrű fátyol borulna, így elveszíti látása nagy részét, inkább csak körvonalakat, árnyékokat lát a körülötte állókból. Nem okoz teljes vakságot, de megnehezíti a barát és ellenség megkülönböztetését valamint a célzást is. Két körig tart.

http://questforazrael.hungarianforum.net

15Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Szomb. Ápr. 13, 2019 8:28 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Kereszteslovaggá válásom kezdete.......

A kollégium eléggé fel volt bolydulva, hiszen közeledett a pappá szentelés időpontja. Ideges és izgatott voltam, mert már minden erre esélyes társam megkapta az engedélyt, de az enyém késett. Aztán rá kellett döbbennem, hogy nagy valószínűséggel nem is kapom meg és ezt minden bizonnyal Johannes püspöknek köszönhetem.
Életemben nem voltam még ilyen dühös valakire és nem is álltam volna jót magamért egyházi méltóság ide vagy oda, ha most elébem kerül.
És ha ez nem lett volna még elég, idézést kaptam egy tárgyalásra és mint kiderült pont a jövőm eldöntése lesz majd a tét. Nem nagyon ismertem Theocretes atyát, aki ezen tárgyalás vezetőjének lett kijelölve, csak azt tudtam, hogy , az Ordo Metatronum Scriptorum egyik írnoka, és az is biztos, hogy nem én voltam a kedvenc novícius a testvérek között, ezért elég borús volt ez a jövő. Azt gondoltam, hogy a pappá szentelésemnek búcsút is inthetek ezzel.
Legszívesebben lelopóztam volna a pincébe és miseborba fojtottam volna a bánatom, de nem hiszem, hogy ezzel jó pontot szereztem volna. Titkon azért még mindig reménykedtem........
Így inkább lementem a kis kápolnába és őszintén fohászkodtam az Úrhoz, hogy segítsen meg és űzze ki a fejemből annak gondolatát, hogy borbafojtás helyett Johannes atya torkát szorongassam meg.
Ezek után felmentem a cellámba, ahol rendbe szedtem magam, a hajam is igyekeztem valami normális formába kényszeríteni, amitől természetesen csak rosszabb lett, ezért aztán vállat vontam és elindultam a végzetem felé, a tárgyalásra kijelölt apró, alig használt kápolnába.
Ez már csak azért is volt jó, mert így senki nem láthatta a dicstelen vonulásomat, bár már rég nem övezett az az ellenszenv és utálat, ami idekerülésem után. Még magam is meglepődtem, hogy mennyire kezdett elhalványulni az az idő, hiszen annyi minden történt velem azóta és akkor még nem is beszéltem Norven püspökről, fogadott atyámról......Nagyot sóhajtottam. Már rég találkoztam vele és be kellett vallanom, hogy nagyon hiányzott még szigorú pillantása is.
Na de vissza a saját vesszőfutásomhoz.
Az ajtóban egy áhítatos arcú pap állt, aki amint meglátott kinyitotta a templom ajtaját. Meghajtottam fejem az atya felé, majd beléptem és bár láthatóan egyenesre húztam a derekam, azért a fejem lehajtva tartottam, megadva a tiszteletet a jelen lévőknek.
A szemem sarkából azért érzékeltem, hogy  a helyet átrendezték, az oltár hiányzott, ellenben a szentélyben három szék és egy szószék volt felállítva, amelyen két férfi és egy nő ült, a szószéknél pedig egy harmadik férfi állt, aki azonnal meg is szólított.
- Jozef Strandgut diakonus, lépjen előre!
Gondolom ő lehetett Theocretes atya.
- Dicsértessék! - tettem eleget az utasításnak és eléjük lépdeltem, majd felemelve a fejem néztem rájuk. Ha már valószínűleg nem leszek pap, akkor így akartam tudomásul venni.
A négy hang egyszerre felelt "Mindörökké, Ámen!"-t, aztán a szószéken álló pap megszólalt.
- Én, Isten kegyelméből Theocretes, az Ordo Metatronum Scriptorum apátja megnyitottnak nyilvánítom a tárgyalást. A jelenlévők továbbiakban Karthesius érsek a Sacra Institutio képviseletében, Esthella priorissza és Dietrich atya a Katedrális tanítórendjétől. Mivel megjelent... - nézett rám az atya, aki egyébként egy kissé testesebb férfi  volt fekete szakállal. - ...úgy gondolom tisztában van, miért is vagyunk itt.
Én minden jelen lévő felé meghajtottam a fejem, ahogy bemutatta őket. Most az egyszer próbáltam nagyon fegyelmezett és szabálytartó lenni, hátha ezzel jó pontot szerzek.
Utoljára az apát felé fordítottam a fejem, hogy reagáljak a szavaira.
- Nem tudok biztosat atyám, csak annyit, hogy az egyházi pályafutásomról lesz tárgyalás, bár nem értem mi a baj, hiszen nem követtem el tudtommal semmiféle vétséget. - válaszoltam, igyekezve a lehető legudvariasabban fogalmazni és nem kimutatni a megbántottságomat.
- Tudod-e, mi a legnagyobb keresztény erény, Jozef diakonus? - kérdezte lágyan Esthella priorissza.
- A szerénység? - bizonytalankodtam, hiszen volt még pár, nem tudtam melyikre gondolt és lehet nem a megfelelő választ adtam.
- Az alázat. - felelte az apáca.
~ Ó egek! Tudtam, hogy nem lesz jó! ~ nyeltem le a mérgemet, de máris jött a következő kérdés és úgy éreztem most valamiféle vizsgát teszek.
- És azt tudod-e, mi az egyház hatodik szentsége? - szólt most Karthesius érsek.
- Az apostoli szolgálat szentsége. - mondtam erre már magabiztosan, hiszen ez könnyű volt.
- Nevelőiddel és megfigyelőiddel konzultálva úgy tapasztaltuk, hogy belőled hiányzik mind az alázat, mind a szolgálat szívélyessége, Jozef. - szólalt meg semleges hangon Dietrich atya. - Ki akarsz tűnni, vágysz arra, hogy hiteddel, erényességeddel és feddhetetlenségeddel kiemelkedj társaid közül, miközben Urunk azt mondta, aki első akar lenni köztetek, legyen az utolsó.
- Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik. Aki engem követ, az legyen a többinek szolgája. - folytatta a válogatott idézetek sorát Karthesius érsek. - Nem csak annak kell engedelmeskedned és tisztelettel lenned felé, aki szerinted megérdemli, Jozef. Azt csak az Úr döntheti el, az Egyházban elvárjuk minden áldozópaptól, hogy felettesei felé alázatos legyen és engedelmes. - folytatta, miközben a szemét végig rajtam tartotta. - A Sátán volt az, aki megválogatta az Úr parancsait, Jozef. És von Himmelreich volt az, aki megválogatta az egyházét. Ameddig ezt nem tanulod meg nem állsz készen az Urat szolgálni, mint áldozópap.
A válaszom helyes volt ugyan, ezért nem ezt a reakciót vártam a tárgyaláson résztvevő atyákból.
A feddő szavaikat hallgatva a reményem füstként szállt el fokról-fokra, lelki szemem előtt.
És még azt sem mondhattam, hogy mindenben tévedtek, még ha az okokat természetesen vitattam is volna. Na igen.....vitattam volna.......
Az alázattal tényleg voltak kis gondjaim, de nem úgy akartam kitűnni, ahogy ők hitték! Nem gondoltam többnek magam, vagy jobbnak, csak bizonyítani akartam, hogy én, egy sötét elf kormos is érek valamit. Ez miért baj?
A Sátán és Himmelreich hozzám való hasonlítgatására pedig az igazságtalanságtól elsápadtam.
- Én nem........nem válogattam meg az Úr parancsait, legalábbis sosem állt szándékomban és.......én mindent megtettem, hogy jó pap legyek.........de.....vannak személyek, akik a személyes ellentétüket képesek kivetíteni az előmenetelemre. - fakadtam ki, mert biztos voltam benne, hogy az a személy a tekintélyét használva avatkozott bele a jövőbe és már olyan mindegy volt, valószínűleg az ítéletet már meg is hozták. - Elnézést kérek. - vettem azért mégis nagy levegőt és próbáltam lehiggasztani magam.
- Te is látod magadon, Jozef. - szólt engedékenyen a priorissza. - Különben nem hibáztatnád Tertullius püspököt egyszeri feladatának teljesítéséért. Nem harcolnál és nem dacoskodnál egy ítélet ellen. Mégis teszed.
~ Hát igen! Ezt elszúrtam! ~
Meg kellet hajolnom a priorissza igazsága előtt, de nem Johannes atyával kapcsolatban. Ám nem lett volna értelme, ha most átkokat szórok rá, mert úgy sem értem volna el semmit, csak magam tüntettem volna fel rossz színben. Így csak dacosan összeszorítottam a szám. Legyen nekik igazuk! Majd később meglátjuk!
- Alázatot kell tanulnod, Jozef. - vette át a szót Dietrich atya és én azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon mire utal ezzel, hiszen az alázatra nevelésnek elég tág háza van az Egyházban, de mielőtt még ötletelésbe kezdtem volna, kinyílt az ajtó és nagy csörömpöléssel egy férfi, méghozzá maga  Sangarinus püspök lépett be nagy meglepetésemre, majd szabályosan térdre vetette magát mellettem a papok előtt, majd mélyen fejet hajtott.
- Laudetur Iesus Christus. Úgy értesítettek, hogy hívattak erre az ülésre.
- In aeternum, amen. Késett, Sangarinus lovag. - felelt neki Theochritos.
- Mea culpa, apát atyám. A teendőim eddig feltartottak.
Ez után a kis közjáték után az Ordo Metatronum apátja visszafordult felém.
- Az ítéletet meghozta a Szentszék. Jozef Strandgut diakonus határozatlan ideig egy keresztesrend növendéke lesz, a lovagokkal él, harcol és imádkozik, ameddig úgy nem értesültünk róla, hogy magaviselete megfelelően változott. Az itt megjelent Sangarinus lovag és érsekatya lesz az eligazítója, büntetését az Ordo Draconis lovagrendnél fogja tölteni.
A tünde lovag halványan elmosolyodott, mint aki jó hírt hallott, de nem emelte fel a fejét.
- Jól értem, hogy a kérésemet elfogadták?
- Jól. A tárgyalást a cél elérése okán berekesztem. - felelte Theocritos, aztán leszállt az ambóról, a másik három pap pedig felállt.
Mikor az apát hangja felzengett és eljutott a tudatomig, hogy mit mondott, csak döbbenten, földbe gyökerezett lábbal álltam ott tovább.
~ Hogy mi? ~ zsongtak a gondolataim, mint egy felbolydult méhraj. ~ Keresztes növendék? ~
Valahol a szívem mélyén azonban mintha lenyugodott volna valami, ........bár egyelőre a kudarcom volt az elsöprőbb.
Az Ordo Draconis vezetőjének szavai eljutottak ugyan a fülemig, de értelmüket nem is próbáltam meg keresni.
- Na, de mégis.....meddig? - nyögtem fel és úgy éreztem ez, ha rajtuk múlik, sohanapján lesz.
Még sosem hallottam, hogy a keresztesektől szenteltek volna pappá valakit. Lemondóan ereszkedett meg a vállam. Mi értelme lett volna vitatkozni, csak rontottam volna valószínűleg a dolgomon.
- Mikor kell átköltöznöm?
- Az új priorod mindenről tájékoztat majd, Jozef. Ne add fel a reményt, hidd el, hogy minden az Úr akarata szerint történik. - mosolygott rám biztatóan Esthella priorissza, aki észrevette lehangoltságomat.
- Értettem. És köszönöm Önöknek atyák és Önnek is priorissza, hogy foglalkoznak a ....jövőmmel. - hajtottam fejet, de elég fogcsikorgatóra sikerült.
Mivel már ki volt jelölve az új vezetőm, ahogy mindannyian kisétáltak a kápolnából, kettesben hagyva a lovaggal, mereven várakozva vártam, hogy megszólítson.
Sangarinus felemelkedett és elégedett nyugalommal nézett le rám.
- Jozef Strandgut. Jól tudom, hogy Eichenschild ostroma után a helytállásodért Gustav király a korona lovagjává ütött?
- Igen püspök úr, jól tudja, de mivel nem töltök be tisztséget az Egyházban, így addig nem élhetek igazán a lovagi kiváltsággal, de ezt biztosan Ön is tudja. - válaszoltam kissé kesernyésen, hiszen bár dicsőség volt, nem mentem vele sokra.
- Azt javaslom ezentúl kerülje az udvariasságba burkolt cinizmust. - felelte ugyanolyan nyugodtan a lovag. - Két nap múlva jelenjen meg az Ordo Draconis rendházában. Ha jól emlékszem, tudja hol van.
Nyeltem egyet a rendreutasítására, bár nem adta jelét, hogy nagyon zokon vette volna. Ám nem lett volna jó, ha már első nap kihúzom a gyufát a rendfőnöknél. Ha már ott kell élnem........
- Igenis uram, majd vigyázok a nyelvemre. - hajtottam fejet. - És nem felejtettem el, tudom hová kell mennem. Időben ott leszek. Önnél kell jelentkeznem?
- Nálam. Felmérem a jelenlegi képességeit és meglátjuk hogyan is fogjunk neki a képzésének. Akkor hát két nap múlva, Jozef diakonus. Laudetur! - döntötte meg a fejét a prior kezét a kardján tartva, aztán kisétál, ügyet sem véve a még mindig fölbegyökerezett valómra.
Ezek után nem csoda, ha a hátralévő napomat a gyakorló pályán töltöm és jóformán ájulásig püfölöm a próbabábut.
A következő napom kész gyötrelem volt és azt hittem sosem lesz vége. A novicius társaim között is sokan megdöbbentek, hiszen legtöbbjük még küldetésen sem volt, biztosra vették a pappá szentelésemet, ám tudtam van pár, aki kárörömmel vette tudomásul a sorsom alakulását.
Én igyekeztem úgy tenni, mintha ez inkább kitüntetés lett volna, de a düh és a csalódottság közben majd szét vetett.
A motyóm nem volt túl sok, elfért egy nagyobb zsákban a fegyvereimmel együtt. Sajnos az íjamat - bármely rozoga is volt, - nem hozhattam el, így az nem szerepelt a holmim között. Rajtam is az a ruha volt, amit a kalandozásokhoz szoktam hordani, hiszen már nem voltam többé papnövendék.
Természetesen egyáltalán nem voltam túl boldog, de igyekeztem nem kimutatni, amikor megláttam, hogy a prior személyesen fogad a bejáratnál az ajtófélfának dőlve, páncél nélkül - még nem is láttam így, - egyszerű utazóruhában.
- Uram, - szólítottam meg, mert még nem tudtam igazán mi a rend a megszólításával és ez tűnt a legjobbnak, - letelt a két nap és itt vagyok az utasításnak megfelelően.
- Helyes. Mennyire ért a kardforgatáshoz?
- Azt hiszem elég jól, elég sokat gyakoroltam. - szaladt egy kis mosoly át az arcomon, ahogy fogadott atyámmal folytatott kardpárbajokra gondoltam.
- Meglátjuk. - mosolygott vissza a prior, félreértve a vidámságomat. - Gyere. - aztán elindult a rendház oldala mentén egy nagy tér felé.
A gyakorlótéren több lovag és növendék gyakorolta a kardvívást és buzogányharcot, akik között meglepő módon sok tünde és féltünde volt.
A prior elfoglalt egy üres teret és magához vett egy tompa gyakorlókardot, miközben jelzett, hogy tegyek ugyanígy.
Nem gondoltam volna, hogy azonnal próbára fog tenni, de rajtam nem fog múlni. Úgyis dolgozott bennem a megbántottság és a sértettség, hogy nem vagyok elég jó papnak, mikor nem egyszer az életemet kockáztattam a hitért. Az azonban meglepett, hogy maga a prior állt ki ellenem. Na de annál jobb!
Persze azért nem voltam annyira beképzelt, hogy azt feltételezzem legyőzhetem, de megizzaszthatom talán és a mérgem is kiadhatom legalább.
Ledobtam hát egy félreeső helyen a zsákom és én is választottam egy gyakorló kardot, majd ellenőriztem a nap állását és úgy álltam fel alapállásba, hogy az az oldalamra essen.
Nem ismertem a stílusát, ezért inkább vártam, hogy merre mozdul majd.
- Jó alapállás. - dicsért meg Sangarinus atya, miközben behelyezkedett ő is. - Támadj!
Nem kellett kétszer mondania, bár jobb lett volna, ha - ahogy előtte elképzeltem, - ő támadt volna először.
Előre törtem, a nyaka felé, rézsútosan indítva a vágást, számítva rá, hogy félre fogja ütni a pengémet, ezért aztán nem is adtam bele minden erőmet, hanem amikor érintkezett a két penge, akkor kissé visszarántva azt, megváltoztatva a támadás irányát, a hasa felé szúrtam.
Ahogy számítottam rá az érsek félre is ütötte a pengémet, de aztán szinte egyszerre fordította a saját pengéjét az enyémmel, kissé oldalra tolva a szúrásomat, ami így ártalmatlanul ment el az oldala mellett. Nem vette be a cselemet! Pedig a kivitelezés majdnem tökéletes volt.
Akármennyire is hajtott a méreg, azért el kellett ismernem, hogy a tünde lovag meglepően gyors és erős volt..........a korához képest. Talán még Norven atyánál is erősebb.......
- Szépen tartod az uralmat a támadás ereje fölött. Na még egyszer!
A dicséretre egyáltalán nem számítottam, egy pillanatra ki is estem a sértett szerepből és elmosolyodtam.
- Az egyik legjobbtól tanultam. - jegyeztem meg.
- Óh, a híres Boszorkánypöröly. Biztosan alapos mester volt. - felelte továbbra is mosolyogva.
Bólintottam a szavára, mert igazat szólt, Norven atya tényleg alapos volt.
Aztán újra alapállásba fordítottam a pengét, hogy nem számítson az irányra, majd előre lódultam ismét, de nem sokkal azelőtt, hogy karnyújtásnyira értem volna hozzá, egy teljes fordulatot téve magam körül a bal oldalára akartam perdülni, hogy a térdét vehessem célba.
Aztán majdnem elbotlottam a saját lábamban, amikor hátrarántottam a felsőtestem, a kardja nyakamnál való megjelenése láttán.
- Látom azért vannak hiányosságok, de a merészség meg van. De például teljesen felesleges erőfitogtatás párbaj közben megpördülni, az ellenfél ha elég gyakorlott ennyi idő alatt pontosan tudja hová is vágjon, ha kijössz a piruettből. Kivéve persze, ha birtoklod a tünde őrzők legendás sebességét és lendületét. Tovább!
Elvörösödtem, ahogy elmondta a hibámat, mert ezt sem először hallottam, csak persze most is meg akartam mutatni, hogy tudok én ilyet is.......És persze a büszkeség és dicsekvés hibájába estem. Hát úgy látszott, nem hiába kötöttem ki itt a pappá avatás helyett.
A püspök pedig újra és újra támadásra utasított, amit rendre hagyott végig vinni, de a legvégén sosem tudtam bevinni a találatot. Mindent kivédett,de sosem támadott vissza, pedig számtalan esélye lett volna megszúrni, vagy megvágni. Ha igazán beleadott volna mindent már tele lettem volna vastag hurkákkal és kék foltokkal. És még azt sem láttam, hogy sokkal gyorsabban vette volna a levegőt, míg én már alig bírtam felemelni a gyakorlókardot.
Mikor aztán hátralépett és elrakta a helyére a kardot, jelezve, hogy vége a megpróbáltatásomnak, a térdemre támaszkodva kapkodtam a levegőt, miközben éreztem, hogy csorog a hátamon a víz.
- Azt hiszem ennyi elég lesz. A kardforgató oktatást hanyagolhatjuk az esetedben, az alapokkal tisztában vagy. A gyakorlat azonban hiányzik még, így rögtön a párharcokra térünk holnaptól. Majd kijelölök neked egy alkalmas gyakorlópartnert. Ma este közös zsolozsma a szokott időben, vacsora előtte egy fél órával. A rendházban a leghátsó cella a tiéd a jobb oldalt. - magyarázta, miközben leakasztott egy vizeskulacsot és felém dobta. - Azt hiszem jobb, ha most elmondom, hogy minden kihágásért és engedetlenségért kényszerű böjt és többlet háztáji feladatok a büntetés, szóval csak akkor ajánlom a szabályszegést, ha szeretsz kardokat fényesíteni éhgyomorral. Egyébként pedig Isten hozott az Ordo Draconis testvérei között, Jozef.
Épp időben emelkedtem fel, hogy elkapjam a felém dobott kulacsot és azonnal le is húztam a felét.
A prior szavai azt mutatták, hogy jól tájékozott velem kapcsolatban.
Nem is tudtam elrejteni a vigyorom. Kezdtem megkedvelni a fickót és be kellett látnom, hogy nem rá kell haragudnom.
- Köszönöm és értettem, uram. Igyekezni fogok, hogy ne okozzak túl sok .....problémát. Nem szeretek koplalni.
Elraktam én is a kardot, majd a holmimért indultam, hogy elfoglaljam a cellámat és kicsit rendbe hozzam magam a vacsora előtt. Na meg felmérjem a terepet. Példának okáért, hogy hol lehet kaját szereznem, ugyanis sosem voltam az a szabálykövető alkat.....................

//Köszönöm Darr segítő közreműködését a reag megszületésében. //

16Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Szomb. Ápr. 13, 2019 10:19 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Hinnye, erre nem számítottam. Fordulatos kis történet volt, kíváncsi leszek rá, Jozef hogyan fog majd boldogulni újdonsült rangjával és persze az ezzel járó feladatokkal. A pályázatot természetesen elfogadom, lássuk Herr Strangut, a vitéz lovag hogy teljesít a csatatéren.

17Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Kedd Feb. 25, 2020 9:47 am

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
Néha ki kellett engedni a gőzt egy-egy nehezebb nap után, így jól esett sétálni egyet az emberek között, ahol ráadásul már nem is okoztam feltűnést. A rendnek ugyanis nagy birtoka volt, olyan, melyet bármely szerzetesrend megérdemel. Az itteni emberek rendes istenfélő keresztények voltak, templomi misét nem mulasztott el egyikük sem és egyike volt azon helyeknek, ahol kevésbé bámultak meg tünde mivoltom miatt. A püspök úr faja és persze a rend tagjai közt található nagyszámú tünde miatt szinte megszokott volt a jelenlétünk. A kolostor körül rengeteg lovag, pap járt fel s alá. Ismerősek és kevésbé ismerősek egyaránt megfordultak köztük.
Itt tűnt fel az az ügyetlen tünde öregember a vasárnapi tömeg között. Csukott szemmel járt, botjával utat keresve maga előtt, időről időre nekiütközve egy-egy embernek, lévén nem látta merre tart. Gyors léptekkel haladt ennek ellenére, s egy pillanat alatt már előttem is termett.
Nem akartam hinni a szememnek, ez az öreg volt a táborból! Elég feltűnő jelenség volt ahhoz, hogy megjegyezzem. Már-már félre álltam volna előle, de annyira pontosan kikerülve engem haladt el, hogy kételkedni kezdtem benne, hogy tényleg nem lát.....
- Te.......te mit keresel itt? - nyögtem ki elfeledkezve magamról, hogy talán jobb lett volna csendben maradni…..
Az öreg meglepetten kapta fel a fejét. Üreges, semmitlátó szemeit is kinyitotta egy pillanatra, ahogy a hangom felé fordult, és hőkölten nézett vissza.
- Te vagy az, kölyök? - kérdezett vissza.
- Igen, én vagyok a az, aki a püspök mellett voltam, és akit a tanácsodra megbízott, hogy keressek szövetségeseket, de akkor sem árultad el, hogy ki vagy  és miért hozzánk jöttél ezzel? Hogy kerültél ide, azt hittem te az erdőbe mész. - néztem végig rajta.
- Áh... - intett ujjával jobbra balra, ahogy elmosolyodott - Az, hogy oda húz a szívem nem jelenti, hogy ott is maradok életem végéig. Ide jöttem, hogy egy régi ismerősömet felkeressem. Ő a környéken lakik. - mondta, ahogy ismét végignézett rajtam, mintha látna is valamit. - Tudtam, hogy te vagy az! - folytatta lelkesen - Nehéz elhinni, hogy ilyen bitang erős vagy ilyen fiatal hanggal. - nevette el magát.
Hát ebben igaza volt, bár ahogy az erdei tündéket hallgattam, ők inkább a teljes elzárkózás mellett tették le a voksukat, de gondolom azért nem zártak be senkit az erdőbe. Az utolsó szavai azonban megleptek...
- Én? Erős? Honnan gondolod? Még csak tanonc vagyok....
- Te...tanonc? - nevette el magát az öreg, most már szinte a hasát fogva - Mi történt, ilyen vakok az egyházban? Kiszúrták a püspökúr szemét? Egy-két király megirigyelné az erőt, aminek parancsolsz. Vagy talán még sosem használtad?
Döbbenten meredtem az öregre, aki talán megbolondult, vagy sosem volt ép, hiszen olyan dolgokat mondott nekem, ami botorság volt.
- Miről beszélsz te? Semmilyen különleges erőm nincs és még nagyon sok mindent kell tanulnom. Nem értem mit kéne használnom, egyáltalán honnan veszel ilyesmit? - ráztam meg a fejem, bár ezt nem láthatta.
Az öreg gúnyosan oldalra biccentette a fejét, mintha csak az egyházat próbálná kigúnyolni.
- Ezt mondták neked a feljebbvalók? Szerintem meg pont az ellenkezője. Talán a kinézeted átverhet másokat, azonban engem nem téveszthet meg. Én csak az ösztöneimnek hiszek. Én félelmetes mágia árad belőled.
A fejemhez kaptam hitetlenkedésében, aztán felnevettem ezen a felvetésén.
- Ne nevettess, egyáltalán nem ismersz, ráadásul fogalmam sincs ki vagy te, de bolondság ez. Csak tudnám, ha "félelmetes" mágiám lenne, nem?
Az öreg elgondolkozott. Aztán óvatosan hátrált egy lépést.
- Talán ha demonstrálnád, meg tudnánk nézni, milyen erő lakozik benned. - nézett ravasz mosollyal rám. - Mit szólnál, ha összemérnénk az erőnket.
Egyáltalán nem értettem, mit akart ebből kihozni, de most már csak azért is belementem, hogy megszabaduljak tőle.
- De gondolom nem itt a falu közepén szeretnéd, ahol valaki megsérülhet és mire gondolsz egyáltalán.
Bolond vagyok, hogy belemegyek, de talán ez jobb belátásra bírja.
- Ha tudsz egy jobb helyet, örömmel követlek. - felelte az öreg - Esetleg egy barakk, vagy egy vívópálya?
- Van egy gyakorlóhely nem messze, ott jó lesz. - intettem a falu széle felé, aztán el is indultam, ha nem tett le a dologról.
Nem sokkal később már a gyakorlótéren álltunk, ami majdhogynem üres volt, csak a rend pár tagja lézengett ott. Vasárnap nem sokan akartak gyakorlatozni, így bőven volt hely, hogy összemérjük erőnket, ami őszintén bevallva nevetséges volt, de hát tiszteljük az öregeket és a bolondokat………amúgy sem állt szándékomban bármilyen ártó mágiát használni vele szemben.
- Nehéz dolgod lesz...én nem vagyok ám holmi démon, akit a fűből kiszagolhatsz. - kuncogott a vak sötét tünde.
- Mit akarsz egyáltalán, milyen párbajt? - vajon mit tudhat, nem néztem volna mágusnak.
- Csak mutass nekem pár varázsigét. - vigyorgott még mindig "Butterfly" - Abból majd kiderül, mire vagy képes. Gyerünk, próbálj meg lelőni.
Újabb döbbenet!
- Próbáljalak.......lelőni? - léptem kicsit távol tőle, de aztán megadóan sóhajtottam…….ha ezt akarja, egy Szent Fény nem árthat neki semmit, így a Bibliámra téve a kezem megidéztem a bűbájt, talán elég lesz, hogy bebizonyítsa, nincs igaza és végre elmegy békével, nem zargatva engem többet.
A legnagyobb meglepetésemre a férfi azonban egy könnyed mozdulattal lépett oldalra, így kitérve a fényem elől. A szent fény a távolba repült, nekivágódva egy közeli fa lombjának, melyből rémülten ugrottak ki az ott fészkelő madarak.
- Mi a csuda akart ez lenni? - próbált az öreg hergelni.
Igaz, hogy nem erőltettem meg magam, de azért egy öregembertől nem vártam volna, hogy ilyen könnyedén elkerüli a bűbájt.
Azért persze több kell ahhoz, hogy én felhúzzam magam, bár kíváncsivá tett.
- Az, hogy nem akarom, hogy bajod legyen, egy erősebb mágia nem játék.
- Bíz bennem. A mágia az egyetlen, ami nem tud nekem ártani. - mosolygott vissza az öreg, ahogy kezével felém intett.
- Hát te tudod! - néztem rá kételkedve, aztán megtettem, amit akart, remélve, hogy nem okozok nagy kárt. Ha eléri a tűzhullám, gyorsan segítek eloltani és kicsit legfeljebb megpörkölődik, befejezve a piszkálásomat.
Az öreg meglepetten vonta fel a szemöldökét. Az előzőnél nagyobb lendülettel ugrott oldalra, ahogy a hullám elsöpört mellette, ő pedig féltérdre ereszkedvé ért földet.
- Hm...nem rossz, de tudsz te ennél többet is. - mondta, ahogy kiegyenesedett és leporolta a nadrágját.
Egy öregembertől , főleg egy vaktól, nem, hogy nem volt rossz, egyenesen csoda volt! Összehúztam a szemöldökömet.
- Ezt nem mondod komolyan? Ha ennél erősebbet használok, meghalhatsz. Lehet, hogy eddig szerencséd volt, de ha nem is kerülted volna ki, csak kisebb sérülésed lett volna, de nem akarlak megölni, az gyilkosság lenne.....- ráztam a fejem.
Az öregember vállat vont.
- Rendben...ha te nem támadsz, hát támadok én. - mondta, ahogy csettintett az ujjával.
Ekkor hirtelen felizzott körülöttem a talaj. Kék, halvány fénnynel derengő láncok repültek ki eszeveszett sebességgel a földből, s mire észbe kaphattam volna, elkapták és megragadták a két csuklómat, egyenesed a föld felé húzva, hogy lent tartsanak. Az öreg egy ravasz vigyorral vette elő a sétapálcáját, ahogy felém közeledett.
Tényleg nem vettem komolyan ezt az egészet, azt hittem bolond, de amikor ez a furcsa mágia a földhöz láncolt, kezdtem kételkedni abban, hogy mit akar. Főleg, amikor azzal a különös vigyorral, bottal a kezében közeledett.
Minden erőmmel próbáltam szabadulni. Amíg csak tudtam erőltetem, hogy a kezem felé fordítsam és megtegyem a következő varázsláshoz szükséges taszító mozdulatot, hogy lassítsam, vagy akár meg is állítsam.
Láthatóan ez a támadás meg is lepi, meg nem is a különös öregurat. Látszólag ismét számított valamire, de ilyennel még nem találkozott, s rogyadozó tagokkal állt egy helyben meg.
- A keservit... - mordult el, ahogy erőtlenül felém emelte a kezét.
Szívesen a fejéhez vágtam volna, hogy úgy kellett neked, de a béklyók még a helyemen tartottak és ez nem tetszett.
Ekkor a férfi tenyeréből egy hatalmas energiasugár csapott ki. A fényes, kék színben pompázó, majd fatörzsnyi vastag fénynyaláb egyenesen felém indult.
Nem maradt adós a válasszal. Komolyan azt gondoltam most, hogy meg akar ölni és ez az egész egy csapda volt, amibe szépen belesétáltam.
Magam elé kaptam a kezem, amennyire csak a béklyóktól bírtam, aztán fohászkodtam a fold felszenteléséhez körülöttem, ami talán elég lesz, hogy legalább életben maradjak.
A fénysugár nekem csapódott, majdnem felborítva és elkezdte égetni a bőrömet. Tagjaim sajogni kezdtek, a szemembe pedig könny csordult. Szerencsére a felszentelt föld lassan enyhítette a fájdalmat és gyógyítani is kezdte a sebeket.
- Meg akarsz ölni? Nem lett volna egyszerűbb kést döfni belém, amikor elmész mellettem? - nyögtem fel, ahogy levegő után kapkodtam.
- Csak látni akarom, mire vagy képes. Remélem most már nem okoz gondot. - vigyorgott vissza az öreg.
- Te akartad! - emeltem meg a fejem, hogy a szemébe nézzek és lássa, vége a tréfának.
Talán, ha látja, hogy mennyire erősen be tudom vonni az Úr fényével, ami, mivel ellenségként gondoltam rá égetnie kell, engem meg gyógyítani, átgondolja ezt a “játékot”.
A vak sötét tünde elégedetlenül nézett magára. Aztán ismét csettintett egyet. Ahogy az ujjai egymás mellé futottak, eltűnt a fény és a mozgása is fürge lett. Minden mágiám eltűnt róla!
- Még mindig nem tartasz méltónak a legjobb varázslatodra? - nézett kihívóan rám. Zavartan néztem a fénytelen szemekbe.
- Meg akarsz halni? Vagy azt akarod, hogy azzal a tudattal kelljen élnem, hogy meggyilkoltam egy öregembert? - sziszegtem, de már nem voltam messze a tűréshatáromnál.
- Ó, aligha hiszem, hogy meg tudna engem ölni egy ilyen gyenge kis "tanonc". - hergelt tovább.
Megremegtem és végül elhatároztam magam.
- Nem azért mert tanoncnak hívsz, hiszen az vagyok, sosem gondoltam többet magamról, de az Úr még eldöntheti, hogy bolond vagy-e vagy sem. - azzal elengedtem útjára a legtöbbet, amit tudtam, a Dies Irae-t. Ezzel már több ellenségem is elpusztítottam, de most csak egy kis erőt akarta ráirányítani, tényleg nem akartam megölni.
Az öreg meglepetten nyitotta ki két üres, fehérlő szemét, ahogy az égből lecsapott rá a veres fény és beborította. De ő ismét csettintett és körülötte azonnal köddé vállt a mágia, úgy ahogy korábban is, ő pedig lihegve lépett egyet hátra.
- Na...ez már megéreztem volna...ez az, amiről beszéltem. - nyögött egy nagyot, kissé meglepődve saját magán is . Aztán elmosolyodott és lelkesen a combjára csapott - Tudtam ám, hogy ott van benned!
Hát én még életemben nem láttam ilyet! Ott térdeltem előtte leesett állal és csak meredtem rá döbbenten.
- Hogy.....hogy csináltad? Ez nem lehet! - hebegtem, nem foglalkozva azzal, hogy mit tett még hozzá, hiszen ezt mindig is tudtam, semmi különös nem volt benne.
- Ez is csak mágia...nem olyan erős, mint amivel megcéloztál, de a célnak megfelelő volt. Ez elől már nem tudtam volna időben elugrani. - nevette el magát ismét.
Értetlenül tápászkodom fel, hiszen a varázslat láncai lehullottak rólam az előbb.
- De még soha senki nem tudta elkerülni, sem így.....eltüntetni egy....csettintéssel.  Ilyet még sosem láttam.
- Tele van a világ olyan dolgokkal, amiket el sem tudnánk képzelni... - felelte sejtelmesen az öreg - Bár ez nem a mágiámnak köszönhető. Öreg veterán vagyok már, érzésre mozognak a tagjaim. Mire ennyi idős leszel, így fogsz te is mozogni. - nevette magát el ismét - Bár ilyen förtelmes érzékkel nehéz dolgod lesz. Hogy még a magad erejét se tudd felmérni...miket tanítanak nektek a rendházban?
Én úgy véltem, hogy annak, amit csinált semmi köze nem volt ahhoz, hogy öreg és sokat tapasztalt, de talán sosem fogja elárulni.
Azonban azért kicsit felhúztam az orrom, hogy becsmérli a tudásunkat és a tanulásunkat.
- Én nem tartom magam különlegesnek, más is meg tudja tenni, amit én és ennek semmi köze ahhoz, hogy mit tanulok vagy nem. Igenis sokat kapok a rendtől és a vezetőmtől. Köszönöm a ........bemutatódat, de most már mennem kell.....
Az öreg hümmögött egyet.
- Várj egy kicsit! - szólt utánam - Van még valami, amiért idejöttem.
- Mit akarsz még, eddig csak szórakoztál velem. - mormogtam, de azért visszafordultam.
- Nevezzük inkább próbának. - mondta óvatosan az öreg, ahogy közelebb lépett - Az a helyzet, hogy utódot keresni jöttem. Olyanokat, akiknek átadhatom a tudásomat. Öreg vagyok már, nincs sok napom hátra, csak érthető, miért akarom. És a te tehetséged igencsak elcsábított.
Nem akartam maradni, de a kiváncsiságom győzött, hiszen az, amit csinált, nagyon nagy dolog, ha megtanulhatnám tőle......
- Azt gondolod, hogy én  .....jó vagyok? - haboztam.
A férfi még egy lépéssel közelebb lépett.
- Azt gondolom, ha a Régi Erdőben születtél volna...Névtelen Árnynak választottak volna. - hízelgett.
Most már határozottan tetszett, amit mondott, de azért annyira nem voltam elszállva magamtól, hogy ne lássak át a ravaszságán.
- Na persze.......messziről jött ember......tudod a mondást, de ha át akarod adni ezt a tudást, én nem tiltakozom. - léptem vissza hozzá egy vigyorral.
- Ó, hát hogyne. - legyintett elegánsan az öregúr - Ám van egy súlyos hibád. Nem bírod felmérni az ellenfeled erejét. - magyarázott kedélyesen - Amikor csatára kerül a sor, két lehetőséged van. Harcolsz, és nyersz, vagy pedig menekülsz. Ha rosszul döntesz, meghaltál. Ami tudományom nekem van, segít ezt a döntést meghozni. Onnan láttam a varázslataid erejét. Onnan láttam a te erődet is.
Elfintorodtam a hibám emlegetésére.
- Persze, ha tudnám az ellenfelem erejét előre, akkor ez könnyű döntés lenne, de nem hiszem, hogy ezzel egyedül lennék. Azt mondod, hogy ezt te meg tudod tenni? Ez szép, de egy Dies Irae-t kivédeni ez kevés, úgy vélem.
- Áh, szóval ez volt a neve neki... - kuncogott Butterfly - Valóban, igazad van. Az évek során sok más praktikát is elsajátítottam. Ezeket mind együtt használom. De kezdetnek megteszi az is, ha megérzi az ember az erőset maga körül. Szóval, mit mondasz, fiam?
- Ostoba lennék, ha nem élnék a lehetőséggel, ha már felajánlják. Természetesen szívesen megtanulnám. - hajtottam fejet előtte.
- Remek. Nos, drága Jozef, én, "Butterfly" örömmel fogadlak tanítványommá. Mire végzünk, jutalom gyanánt az igazi nevem is elárulom, ahogy azt a hagyomány diktálja. - húzott elő egy kisebb kendőt a háta mögül, majd hirtelen mögém ugrott és se szó se beszéd, bekötötte vele a szemem.
- Ez egy picit...erőteljes edzés lesz. Remélem jól bírod a strapát. - nevette ismét el magát.
Jó pár hét kellett, mire elsajátítottam az alapokat. A Mester nem viccelt, valóban kegyetlenül és kíméletlenül edzett engem. Folyton folyvást varázslatokkal bombázott, mígnem képes voltam azok irányát meghatározni. A mozgásom ugyan közelébe sem ért az öreg sötét tünde veteránnak, de egyre tisztábban és tisztábban kezdtem a mágiát érezni. Más volt ez, mint egy démon adta fejfájás. Ez barátságos volt. Kedves. Mint egy segítő sugallat. Hamarosan érezni kezdtem az erőt a rend erősebb tagjaiban, mesterében...és persze magamban is. Butterfly tartotta a szavát, s mikor végeztünk, megsúgta nekem a születéskor kapott nevét is: William Farfir.

A tanult képesség:

Név: Mágia érzékelés
Ár: 1500 váltó
Tanulás: 1500 szó
Leírás: A karakter elsajátít egy hatodik érzéket, mellyel a mágia áramlását lesz képes nyomon követni. Képes megérezni, ha a vele szemben álló legalább 5-ös szintű. Ha valaki tőle szin*1 méterre varázslatot használ, azt megérzi. Képes a használt varázslatok erősségét és felhasználási módját is nyomon követni. Pontosan meg tudja határozni, hogy melyik varázslat kitől származik, vagy honnan származik akkor is, ha annak forrása rejtőzködni próbál előle. Mágikus tárgyakon nem használható


//Ez a reag nem jöhetett volna létre Lothar von Nebelturm mesélő igen csak hathatós közreműködése nélkül, amiért hálás köszönetem üldözni fogja Very Happy //



A hozzászólást Jozef Strandgut összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 25, 2020 5:29 pm-kor.

18Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Kedd Feb. 25, 2020 4:29 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Igazán remekül megírt pályázat volt, nagyon meglepődtem, amikor olvastam. Nagyon szép kis történet, kerek. Külön dicséret jár a mesélőnek, aki segített...hé, várjunk csak egy percet!

No de, viccet félretéve, tényleg remek kis történet volt, Jozef szokás szerint hozta a formát. A legtöbb dolgot már discordon elmondtam, de azért, hogy nyoma legyen leírom itt is. Imádom amikor a kölyök próbál sunyulni annak ellenére, hogy teljesen jó szándéka van neki. A szószám is stimmel, így semmi akadálya, hogy a pályázatot elfogadjam.

19Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Csüt. Márc. 05, 2020 6:02 pm

Jozef Strandgut

Jozef Strandgut
Klerikus
Klerikus
A lovagrendben sem volt sétagalopp az élet és a harci oktatás és sosem gondoltam volna, hogy egy vak öregember felveszi velük a versenyt. Hát William Farfir felvette! Eltelt ugyan már egy hét a legutolsó találkozásunk óta, de még mindig volt olyan hely a testemen amit éreztem.
Most pedig megint önként hajtom a bakó bárdja alá a fejem, újabb dolgok megtanulása fejében.
Az öreg mester a püspök úr egyik közeli falujában húzta meg magát, aránylag messze a renház vastag valaitól és a figyelő szemektől nyugodtan és békésen tudott oktatni.
William-ot nem találtam a házánál, a szomszédja azt mondta a határ szélén vár, így oda indultam, amikor belefutottam a zsoldosokba, akik a rendházat szolgálták.
A lovagok, papok, felszentelt kardok mellett szinte minden rend tartott szolgálatában pár egyszerű talpast is, akik segítették őket.
- Hova ilyen sietősen, Jozef? - intett nevetve utána az egyikük, éppen a kis faluban őrjáratozva társával.
- Sietni épp nem sietek, de egy barátomhoz tartok. - intettem nekik. - Minden rendben? - kérdeztem vissza csak a rend kedvéért.
- Csendes és békés, akár a madárfészek. - biccentett a harcos, ahogy a kezével intett egy nagyot - Aztán köszönj be valamikor a tanyára, ha erre jársz. - vigyorgott vissza a fiúra. A férfit történetesen az egyik parasztházban szállásolták el.
- Úgy lesz, a bort én viszem. - vigyorogtam fel rá és biztos voltam benne, hogy értette, jó kis bor lesz az, majd folytattam az utam.
A kis falu szélén ült az öreg egy nagy kupac kő között. Annak idején a szántóföldekről hordhatták le őket, mert útjában voltak az ekének. Gyanítottam, hogy mivel tudta, hogy jövök, nem volt véletlen a hely választás.
- Üdv Mester! Hogy szolgál az egészséged ma? - kérdeztem udvariasan, mert jobb, ha nem orrol meg rám már az újabb leckék kezdetén.
Butterfly hátrafordította a fejét, majd hezitálás nélkül kinyújtotta a kezét, mielőtt bármit válaszolt volna, majd három apró, kékes árnyalattal izzó, nyílhegy alakú lövedéket indított meg felém.
Bár nem számítottam ilyen "lelkes" fogadtatásra, azért a nemrég belém vert és ösztönös reflexek tették a dolgukat és a következő pillanatban már az árokból másztam ki - egyházi neveltetésemmel ellentétesen - szitkozódva és a fülemet dörzsölve, amit megperzselt az egyik nyíl.
- Látom, hogy jó erőben vagy, de azért legalább a köszönést megvárhattad volna......
- Hm...kiváló. - dünnyögött az öreg - Pap létedre elég energikus vagy. Az inkvizíció emberei szoktak így mozogni. - jegyezte meg, ahogy megfordult, majd szembeállt velem. - Szép napot neked is.
- Nem vagyok pap...... - csattantam fel, mert bár már egyáltalán nem bántam, hogy lovagtanoncnak álltam, a seb még mindig fájt, hogy annyi év küszködés után sem találtak méltónak........ - És sokat tanultam a fogadott apámtól, na meg a rendházban sem lopom a napot, ahogy elképzeled. - álltam meg előtte. - Miért vagyunk itt?
- Szeretném folytatni a kiképzésed. Ezúttal egy az egyházfiktól sokkal távolabb álló tudománnyal. - mondta, ahogy intett egyet - Legendák szólnak olyan harcosokról, akik földhoz tudták nyomni a fülüket, mérföldekről megérezve az ellensége...én sajnos nem tartozom közéjük, de amióta a szemem elvesztettem, a fülemmel és a mágiámmal látok. Ez olyan adottság, amit az éjszaka ténykedők sajátítanak előszeretettel el. Még a sötét tündék közt is kevesen szánnak rá időt. Miért is szánnának, a sötét tündék szeme tökéletesen megsegít minket éjszaka.
Érdeklődve hallgattam a mozgalmas fogadtatás után, hogy ismét méltónak talált, hogy újabb titkokat osszon meg velem, bár a legendák világa sokszor erősen lódított, enyhén szólva. Persze, ahogy én is ki tudtam használni a faj adta sajátosságaimat, ami azért valljuk be nem túl gyakori itt északon, főleg, miután népem többsége távozott e földről, azért lehetnek mások is, akik más fejlett adottságokkal rendelkeznek.
- És a legendás harcosokon kívül, te tudsz olyanról, aki képes erre, mármint, hogy messziről megérezhetsz valakit? Ha ilyet meg lehet tanulni ez hatalmas előnyt jelentene az éjszaki látás mellett. - ismertem el.
- Nem, de meg tudlak tanítani arra, amit én ismerek. Én addig edzettem a fülemet, hogy csak az igazán képzett harcosok képesek anélkül követni, hogy észre vennem. Ezek a fülek segítenek tájékozódni is. Meg kell mondjam, az egyház csörgő páncélú harcosai gyakran néznek el az ilyen adottságok felett, de ha nem csal a fülem...te nem tartozol közéjük. Nem számít, ha erősebb vagy az ellenfelednél. Csupán csak egy szúrás kell a szívedbe, s azt bármilyen gyenge harcos meg tudja tenni. Ezért akarom a füledet megedzeni.
Teljesen logikus volt, amit mondott és reális is és ez jobban hangzott, mint valami megfoghatatlan legenda. Az nem volt semmilyen titok, hogy azok akik elvesztették a szemük világát, más érzékeik terén fejlődtek, néha elképzelhetetlen módon.
- Szívesen megtanulnám ezt a képességet, de remélem ehhez nem szándékozol megvakítani. - húztam össze gyanakvóan a szemem, mert nála sosem lehetett tudni.
- Ó nem. - vigyorodott el az öreg - Éppen ellenkezőleg. - mondta, ahogy két jókora darab puha viaszt vett elő - Tessék, ezt dugd a két füledbe.
Értetlenül néztem rá, majd a viaszdarabokra.
- Ha bedugaszolom a fülem, az, hogyan segít abban, hogy meghalljak bármit is? - kérdeztem.
- Először ki kell élesítened a hallásod. Egész eddig nem figyeltél oda a halk hangokra, mert nem volt rá szükséged. De így, hogy minden hang elhalkul, kénytelen leszel alkalmazkodni hozzá. Valamint...van még valami más is, de azt majd meglátod.
Már kezdtem hozzászokni, hogy a Mester nem éppen szokványos módszerekkel oktat, bár ez nem mindig volt fájdalommentes nekem, de tény, hogy hamar megtanultam a leckéket. Most sem voltam meggyőződve róla, hogy élvezni fogom a feladatokat, főleg, ahogy a végén meglebegtetett valamit, amit még nem árult el.
- Hát jó, egy próbát megér. - vettem el tőle a viaszt és beletuszkoltam a fülembe.
A zajok szinte teljesen eltűntek és máris elbizonytalanodtam, hiszen azért, ha az ember nem is fogja fel, de nagyon támaszkodik a hallására.
Butterfyl elégedetten bólintott, aztán folytatta, miközben fel alá járkált körülöttem.
- Nagyszerű. Először nem fogsz semmit hallani. Le kell csendesítened magad. A saját légzésed, szuszogásod gátol meg benne. Meg kell tanulnod nem visszatartani magadat. Amíg erre sor kerül addig maradjon ott a viasz. Ez olyan, amit napok alatt lehet csak elsajátítani. – mondta.
Erőlködve próbáltam a hallásomra összpontosítani, amikor láttam, hogy beszélni kezd. Ahogy mászkálni kezdett fordultam utána és jórészt a szájáról olvastam le, mit mond, mert szinte csak olyan dörmögés félét hallottam, ami teljesen összefolyt.
Igaza volt, hallottam a saját szívverésem dörömbölését, az izgatott lélegzetemet, mert próbáltam felkészülni rá, hogy valami váratlant fog csinálni.
Erőszakkal csitítottam magam, lassítottam a légzésemen és a környezetemre figyelni.
A mester egy hosszabb pálcát vett elő.
- Tégy meg egy szívességet és ne lépj oldalra. Bár az aurádat érzem, nem tudnék pontosan súlytani. Most pedig gyakoroljunk egy kis vívást. Had zakatoljon a szíved izgalmában. - vigyorgott rám.
~ Vívás..... ~ jutott el hozzám a tompa hang a többivel együtt, de abban nem voltam biztos, hiszen az adrenalin akaratlanul ömlött szét a véremben és akárhogy igyekeztem, nem nagyon tudtam kordában tartani.
Előhúztam a saját kardom és próbáltam betartani a szabályt, hogy nem mozdulok el, bár ez nehezebb volt, mint gondoltam volna, mert az ösztönök ellenem dolgoztak.
Minden esetre nagyon igyekeztem.......
Az öreg mester elég esetlenül, de nagyjából mindig jó irányba csapott a fadarabbal. Órákon át tartott a gyakorlatozás, mígnem a vén kecske, nagyokat lihegve, s elfáradva pihenőt intett.
Az izmaim már belemerevedtek abba, hogy mindig kontrolláljam az elugrási kényszeremet. William ütéseit nem volt nehéz védeni, de a folyamatos koncentrálás és a majdnem süket csend, jobban kikészített, mint vártam. Nem vallottam volna be, de nagyon örültem, amikor végre lefújta a további gyakorlatozást.
- Huh...mára legyen elég ennyi. Nem bírják már a tagjaim úgy, mint ifjúkoromban. - mondta, a két füle felé mutatva, ezzel jelezve, hogy kivehetem a viaszt - Ne felejts ma este fület mosni... - adott még egy utolsó tanácsot - Holnap folytatjuk. Elnézést. Többet csinálhatnánk, ha tovább bírnám, de ezzel kell beérjük.
Lihegve kaptam ki egy fájdalmas grimasszal a viasz maradékát és dobtam jó messzire.
- Haha, nagyon tréfás..... Haza kísérjelek, hátha nem bírnak el odáig a lábaid. - vágtam vissza.
- A kezem fáj, nem a lábam. - vágott vissza vigyorogva a mester - Most vegyél egy mély levegőt. - torpant meg, ahogy végignézett rajtam. - És csukd be a szemed.
Már megtanultam, hogy ha vele vagyok gyorsan reagáljak, így azonnal megtorpantam, amikor mondta, bár aztán bosszúsan fújtam ki a levegőt, hogy csak egyszerűen hallgatóznom kell.
Viszont vigyort csalt az arcomra, ahogy rájöttem, hogy tényleg sok minden olyan jut el most a fülemhez, amire máskor oda sem figyeltem.
- Még hamar elmúlik. - mondta a mester - De idővel lég lesz koncentrálnod, hogy így hallhass.
- Hát remélem is, nem túl kellemes egy viaszdugóval az ember fülében. - bólintottam.
- Jól van. Holnap folytatjuk. - bólintott a mester.
Ugyan úgy nem adta könnyen a tudást és az elismerést "Butterfly" mester, ahogy a mágia érzékelésnél sem, sok vér és verejték volt a munkában és nagyon sok idő.
A gyakorlat hasonló volt, élesíteni a hallást, elnyomni a szív döbörgő zörejét. Sok időbe telt, mire ugyanolyan kényelmesen tudtam a kardot forgatni, mint hallásom nélkül.
Mikor már azt hittem készen állok, jött az újabb lecke, hogy még van mit tanulnom.
- Elég lesz. Most vedd ki a viaszt. Mással folytatjuk.
Megvárta, míg megteszem, majd folytatta.
- Hogy kellően erős hallása legyen valakinek, két eléltétes dolognak kell mesterévé vállnia. Éreznie a legkisebb neszeket...és kizárni a morgó zajokat. Most az utóbbit fogjuk gyakorolni. És ehhez már meg is találtam a megfelelő helyet.
A mester a falu kovácsához vezetett. Már messziről meg lehetett mondani, hogy iszonyatosan zajos hely. Kalapács csattogott, tűz ropogott, víz sistergett mindenütt, ahogy a korom és a füst magasan az égbe szállott ama ház kéményéből.
- Itt foglyuk az edzést folytatni. Biztosra mondhatom, a legzajosabb hely az egész faluban...nos...eseténként a kocsmát leszámítva. De arra még nem állsz készen.
A kovács műhely tényleg a legzajosabb helyek egyike volt, az érzékennyé vált hallásommal azt hittem a fejemet kalapálják. A szurkálódására csak elhúztam a szám.
- Lehet, hogy gyakorlottabb kocsmázó vagyok, mint gondolod.
Persze ez nem volt igaz, még mindig gondjaim voltak az itallal, valamiért egy kevéske is fejbevert.
- A gyakorlott...egy képlékeny szó. Mást jelent faluról falura... - mosolygott vissza a mester - A gyakorlat egyszerű lesz. Meg kell tanulnod kizárni a zajokat. Ám a szíveddel ellentétben ezeknek nem vagy képes parancsolni. A kulcs, akkor zárni el a hallásod, amikor érkeznek, és akkor koncentrálni, amikor eltűntek. Tökéletes...nem lesz. Soha sem. De a csata sem az. Ha csatába vonulsz, az már messze nem tökéletes.
Sejtettem, hogy nem lesz könnyű, hiszen most pont az ellenkezőjét kellett csinálnom annak, amit eddig gyakoroltunk. Eddig minden neszre oda kellett figyelnem, erőltetnem a hallásomat, most pedig be kellett "csuknom" a fülemet és csak arra kinyitni, ami fontos és lényeges.
- És azt hogyan csináljam? Ahogy mondod, nem tudok a fülemnek parancsolni, hogy mit halljon és mit ne. - néztem rá kérdően.
- Ez így van. - helyeselt - Az erős hang mindig elnyomja a gyengébbet. Ám a hangok nem egy pillanat szüleményei. Hosszasan maradnak. Meg kell találni a zajok közt azt a momentumot, amikor tisztán tudsz hallani. Arra a momentumra figyelni. - mutatott ujjával az égnek.
A kovácsműhely erre olybá tűnt, ideális gyakorlótér. A kalapács ritmikusan ütött a fémre, szinte kiszámítható módon, hogy az ember előre látta, mikor kezd el újra a veres acélon csengeni.
- A feladat egyszerű lesz. Be kell csuknod a szemed, majd felém mutatni. - mondta a mester, ahogy elővette a botját és a földet kezdte vele el kocogtatni - Én adok némi segítséget...
Nem gondoltam, hogy ez egyszerűbb lesz, mint bármi, amit eddig tanított, sőt talán ez lesz a legnehezebb. Egyelőre elképzelni sem tudtam, hogy fogom ezt az éles kalapács hangot kizárni. Azt is inkább csak láttam, mint hallottam, hogy kocogtatni kezdi a padlót.
- Ha te mondod...... - húztam fel a vállam nem kis kételkedéssel, aztán becsuktam a szemem és próbáltam a bot hangjára koncentrálni, ám mire sikerült volna, mindig lecsapott a kalapács.......
- A francba .....- kaptam arra a kezem, ahol az előbb még a botot hallottam.....
Ismét órák teltek el. A tréning kevésbé volt fárasztó, mint az előző, ám megviseli az ember idegeit...a becsületének még nagyobb kárt tesz.
Az ezt követő gyakorlatok nem a fizikai állóképességemet tették próbára igazán, hanem az elmémet. Pár óra gyakorlás múlva a fejem szét akart szakadni és a nyakam olyan merevnek éreztem, mintha egész nap vizes vödröket cipeltem volna. És ez így ment nap, mint nap, csak a helyszínek változtak, a falusiak meg már nem is nagyon foglalkoztak velünk, olyan megszokott látvány lett, ahogy bohócot csináltam magamból.
Észre sem vettem, hogy a merevség megszünt egy idő után, ahogy a fejem sem fájt már. A Mester szavai váratlanul értek ezek után.
- Kezdesz fürgébb lenni, Jozef. Azt hiszem végre lezárhatjuk a kiképzésed. - mondta sejtelmesen.
- Fürgébb? Néha még a lábam is alig bírom felemelni. - támaszkodtam meg a kardomon, aztán hitetlenkedve rápillantottam. - Átmentem a vizsgán?
- Nem, a vizsga még csak most jön. - mondta az öreg - Most elmegyünk inni!
Miért is gondoltam, hogy ilyen könnyen az ölembe dobja a sikert?
A kocsmázáshoz muszáj volt jóképet vágnom, ha már előtte felvágtam vele, de reméltem, hogy nem azt akarja, hogy az asztal alá igyam. Nem azt akarta!
- A feladat egyszerű lesz. Hallgass ki pár beszélgetést. Minden hangnak eltérő a tónusa. Erővel el lehet őket egymástól választani. Így szűrheted ki a zajból a valódi, hasznos dallamokat.
A nyüzsgő, részeg dalolástól és jókedvű vagy épp veszekedő hangoktól hangos ivóban a feladat lehetetlennek látszott. De nem akartam megadni a Mesternek az örömöt, hogy feladom, így aztán a pultnál lévő két alakra koncentráltam lehunyt szemmel. Fokozatosan, szinte lépésről-lépésre zártam ki a hangokat. És csak reméltem, hogy a "jó" beszélgetést hallom ki a többi közül, de még így is néha "elment" a hang.
- Az egyik férfi lánya hozományáról van szó, a lábasjószág számán egyezkednek......- mondtam halkan, ahogy ráncba szalad a homlokom az erőlködéstől.
- Hm...érdekes...lássuk mit találsz még. - nyögött egyet a mester, ahogy pipára gyújtott.
- Két asztallal odébb a két alak a társukat heccelik, hogy nem boldogul otthon az asszonnyal. - pirultam kicsit bele, mert elég szabadosan fogalmaztak.
- Jól van. Ez kellően éles. A hallásod fejlődni fog még, ha időt szánsz rá. Egyelőre azonban örvendezzünk annak, hogy eddig eljutottál, és igyunk egy jót. - nevetett a mester.
Megkönnyebbülve hagytam abba, mert nem volt szép dolog mások beszélgetését kihallgatni, de az ital emlegetése még ennél is rosszabb volt.
- Jó, de én csak egy pohárkával iszom, nem jó a gyomrom, nem akarom még jobban felkeverni - védekeztem.
- Kifogások... - gúnyolódott a mester, ahogy rendelt egy italt.

Tanult képesség:
Név: Éles hallás
Ár: 2500 váltó
Tanulás: 1500 szó
Leírás: A karakter megtanulja, hogyan figyeljen oda az apróbb neszekre és hangokra, akkor is ha azok elsőre jelentéktelennek tűnnek, ezzel csapdák, suttogás, vagy osonás hangját is képesek meghallani, ami mások fülét már elkerülné. A képességgel rendelkező karaktert csak olyan ellenfél tudja észrevétlenül megközelíteni, aki rendelkezik a Lopakodás képességgel.

//Ismételten köszönöm Lothar úrnak a pályázat lemesélését, nem adja könnyen a képességeket, de így mondhatom, hogy megdolgoztam érte. Smile //

20Jozef Strangut Empty Re: Jozef Strangut on Csüt. Márc. 05, 2020 6:44 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
És már érkezik is a hivatalos ellenőrzés Itt is az előzőhöz hasonlóan nincs semmi kivetnivaló, így semmi akadálya, hogy elfogadjam. Mostmár meg lehet nyugodtan venni ezt is.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.