Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

Ciel von Eisenschnittel

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Ciel von Eisenschnittel on Csüt. Júl. 30, 2015 10:07 pm

Ciel Eisenschnittel

avatar
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány
Az erdő homályában egy alacsony férfi settenkedett az úgy kétszáz méterre pislákoló tábortűz felé. Sötét volt, szeme mégis mindent látott, példának okáért az úgy ötven méterre egy ágon ülő őrszemet is. Aludt... Aludt, mikor behatoltak Hellenburg felségterületére. Hiba, vén hiba. Az ilyen katona hamar hadbíróság elé kerülhet, de jelenleg szerencsére elkerülheti azt a sanyarú sorsot. Lábai már nem voltak a régiek, de gyorsnak még mindig ugyanolyan gyorsak s csöndesek. Megközelítette a szundító balekot. Felnézett rá, fejében pillanatokra végigszaladt a gondolat, hogy talán meg kéne kímélnie, de hamar elhessegette. Egy tőrért nyúlt, s elhajította azt, egyenest torkon találva az őrszemet, aki halk, vértől bugyborékoló nyögéssel ledőlt a fáról. A kapitány sebesen előre szökkent, majd elkapta a szerencsétlent, nehogy zajt csapjon. Fiatal fiú volt, még talán 20 se, de jelenleg csak egy lehetséges fosztogató hadjárat katonája, akiért így nem kár. Nem szenvedett sokat, kilehelte a lelkét egy pillanaton belül, s talán még mennybe is juthat. Ő maga már úgy is lemondott erről, de talán még menthet a helyzeten ha hűn szolgálja Hellenburgot. Egy utolsó imát még elmormolt az elhunytért, majd lassan, óvatosan ismét elindult a fény felé, egyetlen ép szemével minden fát-bokrot kémlelve, hátha lát még őrszemet, de mint kiderült ez egy egyszerű 4 védős rendszer lehetett, ugyanis nem bukkant senki másba. Még öregebb hiba, ha idegen területen vagy, legalább 16 embernek kell figyelnie, mind a négy irányba, négy zónában. Azon még ő maga is nehezen tört volna át, nem úgy mint most, ugyanis nemes egyszerűséggel begyalogolt az ellenfél fészkébe. A tűznél öt ember italozott éppen, arról beszélve, hogy jó móka lesz kifosztani a közeli falut, és hogy micsoda potya feladat. A többiek sátrakban aludta. Úgy ötvenen lehettek, jó eséllyel hárman még valahol őrposzton. Hiúz volt most, egy vadász aki figyelte a prédát, s teljes mozdulatlanságban ott feküdt a tábortól 20 méterre, majdnem egy órán keresztül. Semmi mást nem tudott meg, de figyelte az ellenséget, kiismerte őket, s rájött a gyengeségükre. Óvatosan felemelkedett, sarkon fordult, majd ahogy távolodott egyre sebesebben és sebesebben settenkedett, gyalogolt, majd egészen rohant. Kicsi erdő ez, hamar kiért, s kint egy 100 főből álló lovascsapat várta. Kevés páncélt viseltek, hosszú kardokkal és lándzsákkal. Nem frontvonal harcosai, a felderítő alakulat tagjai.
- A szituáció milyen, kapitány?
- Úgy ötvenen vannak, három őrködik, öt italozik... Egyet meg megöltem. Én pedig szomjazom egy kupa borra
- Mik a parancsai.
- Rohanjátok le őket, túszokat nem ejtünk... És adjatok egy kulacs bort!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.