Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 72

[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 10

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 44


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték]Me, myself, you and yourself

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Csüt. Dec. 29, 2016 7:45 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
 Hosszú utazásaim újabb állomása Eichenschield volt, bár mire kimondtam a nevét, vagy húsz alkalommal kötöttem csomót a nyelvemre. Hülye emberek a hülye nyelvükkel, hogy nem tudnak még egy rohadt nagyvárosnak se értelmes nevet adni, amit normálisan ki lehet ejteni anélkül, hogy minden egyes betű után öngyilkos akarsz lenni. Ezek után ez lesz Északi Város 2,aztán a későbbiekben majd találok valami frappánsabb elnevezést rá. Egyelőre megelégedtem azzal, hogy a városkapukon belülre kerültem és neki állhattam annak, hogy keressek magamnak valamiféle szállást. Esteledett, s ahogy a Nap leszállt nyugaton, már látni is lehetett a félholdat, ami meleg tekintettel méregetett engem. Már mint nem úgy meleg, hanem kellemes, megnyugtató tekintettel. Vajon az égitesteknek is van szexuális beállítottsága? Mert akkor a Nap biztos, hogy csőbuzi...ő a legmelegebb mindegyik közül. Nem csoda, hogy az emberek ilyen hülyék, amikor egy homoszexuális gömb fénye süt rájuk... De szerencsére már este volt, így én is nyugodtabban sétálgattam az utcán.
 Dracon körmei hangosan kopogtak a kövezeten. Az a pár gyalogos, aki ilyenkor még az utcán garázdálkodott, gyorsan rohant vissza a szobájába, amikor meglátták a teljesen fehér mini-sárkányt, aki játékosan csóválja a farkát. Bár néha felpúpozta a hátát, amikor valaki túl közel került hozzám, és ilyenkor még én is féltem, hogy rátámad valakire. De szerencsére egészen eddig kontrollálta magát. Azért az megható volt, hogy megvédene engem, ha bárki is rám támadna. Egy kifejlett hím sárkánygyíkot senki se kívánna az ellenségének. Az elmúlt ötszáz méterben Dracon vagy baktatott mellettem/mögöttem, vagy éppenséggel a fejem fölött körözött. Az utcát belengte a városokra jellemző bűz, ami keveredett a nyitott ablakokból kiszálló vacsora illatával, és pár utcával arrébb pár ember hangoskodott. Az erdőhöz szokott állatnak mindezek az impulzusok izgatóan hatottak és már alig várta, hogy feltérképezze magának a várost. Amikor megpróbált a vállamra szállni, majdnem összeroskadtam a súly alatt. Megpaskoltam a kis szemem fénye buksiját, majd elhessegettem. Volt még egy előnye annak, hogy Dracon csatlakozott a társasághoz: Shea azóta meg se szólalt...lehet, hogy besértődött.
 Aztán Dracon gondolt egyet és felszállt, s magasan a fejem felett repült tovább, majd egy ház tetején landolt. Nem foglalkoztam vele, néha csinál furcsaságokat. Léptek zaja mögöttem. Ekkor már egy sötét sikátoron vágtam keresztül, amely csatlakozik a főutcához, amely a High Lights negyedbe vezet. Azt terveztem, hogy ott még körülnézek, mielőtt találnék magamnak valami lakot. Ez a környék viszonylag biztonságos volt, hisz közel volt az elit negyedhez, így nem is aggódtam különösképpen, s nem is voltam kellően óvatos. Megfordultam a léptekre és egy kivont tőrű alakot láttam meg. Tökéletesen láttam a sötétben, vele ellentétben, így észre vettem, hogy a tőr igen csak rozsdás, és a férfi keze remeg.
- Most kajak egy sötét elf ellen akarsz harcolni késő este, a sötétben?
Röhögtem fel, s az éjgyilok már a kezemben is volt. Aztán valami elsuhant mellettem s mielőtt félre tudtam volna vetődni, azt híve, hogy a hátam mögül lőtt rám valaki, már észre is vettem, hogy a kis kedvenckém vetette rá magát a támadóra. A férfi felsikoltott, aztán valami bugyborékoló hang kíséretében földre rogyott. A támadás teljesen váratlanul érte, így nem is tudott védekezni. Draon éles fogai áttépték a torkát, s most a vér széles patakokban távozott a torkán keresztül. A sikolyra valaki felfigyelt, vascsizmák robaja hallatszódott nem is olyan messze.
- Takarodj innen, te dög!
Hessegettem el Dracon-t. Ha meglátják őt a támadás helyszínén, egyből levágják, hogy Ő tépte fel a férfi torkát, s akkor bizony nekünk menekülni kell innen, mielőtt levadásznák őt. A sárkány értelmes tekintetével méregetett engem, majd a sötétséget kihasználva ellavírozott az utcák között, én pedig egy sötét beugróba húzódtam be, s rögtön eggyé vlltam az árnyakkal. Egy fáklyás alak haladt el a sikátor előtt, azonban a támadó holttestét kitakarta egy hordó nagy részt, és az őr se figyelt nagyon oda, csak ment tovább. Valószínűleg a sikolyt csak annak vélte, hogy az egyik asszony megint megbüntette a férjét...vagy nem tudom. Kiváltam az árnyak közül, hogy összeszedjem Dracon-t, amikor megfordulva egy alakot láttam a sikátor végén, aki pont ekkor fordult felém. Megdermedtem. Picsába! Szemtanú! Dracon meg sehol. Vajon mennyit láthatott? Mióta álldogál ott? Kezemben ekkor még ott volt az éjgyilok. Vártam, hogy a másik férfi - mert azt láttam, hogy férfi - mit fog lépni....



A hozzászólást Crispin Shadowbane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 01, 2017 5:29 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Hétf. Jan. 09, 2017 6:57 pm

Hóhajú Yrsil

avatar
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona
Kényelmes késő esti nyomozómunkának tűnt az egész.
Sosem gondoltam volna hogy elválalom a dolgot, hiszen az alsóvárosban elveszett fiatal nők többnyire sosem kerülnek meg...még ha az őrség a fél várost felhányja is érte. Ugyan ritka, de időről időre bekövetkező esemény az, amikor egy fiatal úrihölgy elveszik odalent. Mégsem voltam képes elutasítani Brünhilde asszony kérését. Talán a szülői ösztönünk talált közös hangot, hiszen ha Mika tűnne el...akár a várost is porig égetném hogy megtaláljam. Bárminemű bűntudat nélkül. Egy ötvenezer fős városban szinte lehetetlennek tűnt a feladat, így szinte csak a csodával határos módon bukkantam rá a nőre egy sikátor szélén. Tetőtől talpig vér borította remegett és erőtlenül ellenkezett ahogyan megpróbáltam talpra állítani. Talán nem láttam hogy mi történt vele, mégis volt egy olyan érzésem hogy nem egy szép társaságba keveredett.

- Én...én...igazán köszönöm, Sigfried úr. - markolta a ruhám Brünhilde asszony a vaskos, zsíros ujjaival. A kisujjam erősen beleremegett, hogy ne adjak egy nagy pofont a kedvenc öltözetem összemocskolásáért. De kedvesnek kellett maradnom. Nem csupán azért, mert neve van az asszonynak, hanem azért is, mert ez nem a helyes eljárás. Ő csupán egy ember...sosem fogja megérteni hogy mennyicskét is ér számomra.
- Igazán szívesen, asszonyom. - feleltem mosolyogva, majd kibontakoztam a nő kezei közül. - Most pedig ha megbocsát, hazatérnék. - búcsúztam el, és teljesen kizártam a fejemből mindent amit mondott. Fáradt voltam és kedvetlen. Manapság nem történik sok mókás dolog a világon, azóta a torony óta. Hacsak nem akad némi időm még elbújni a műhelyben hajnalig, és egy újabb szórakoztató talámányon dolgozni. Azok mindig jó mókának számítottak. Egymáshoz zártam a lépteim, és tempósan haladtam előre High Lights felé vezető macskaköves úton, amikor egy férfi sikolya hasította át az éjszakát. Meglehetősen közel hozzám. Ahogy oldalra fordítottam a fejem, egy selfet pillantottam meg aki éppen elhessegetett egy hófehér sárkánygyíkot egy vérben fetrengő férfiról. Karba font kézzel néztem végig ahogy szinte eltűnik egy sikátor árnyékában, megvárva a lábát kapkodó őrséget, majd újra előlépve egyenesen rám pillantott.
- Gyere csak közelebb, fiú... - húzódot csalóka mosolyra az ajkam miközben előreléptem, a vállam felett hátravetve a hajam - ...hadd nézzem miféle szerzetet sodort az utamba az élet. Gyere csak, ne félj...

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Kedd Feb. 07, 2017 4:08 am

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
A férfi hangjára megdermedtem. Közelebb hívott magához, én meg még mindig kezemben tartottam az éjgyilokot. Bátor...vagy inkább botor? Ember volt, tehát botor. Szinte már láttam is a testét, ahogy előttem fetreng a földön, csak egy újabb áldozat, majd ráfogják valami részeges vitára. Bár a ruhája mondjuk elég jó minőségűnek tűnt, már amennyit ekkora távolságból le tudtam szűrni ,s mint ha egyfajta hűvös arrogancia sütött volna belőle. Tehát nemesi származású fattyú. Király. Akkor kiderítem, hogy hol lakik - remélhetőleg nem fog túl hangosan sikoltozni - és meglátogatom a házát, elviszek onnan egy-két dolgot és ebből fedezem az itteni tartózkodásomat. "Sajnos" mindenképp meg kell, hogy haljon, hisz látott engem a tett helyszínén. Az, hogy nem szólt az őröknek, aljas szándékokról árulkodott. Azt hiszi, hogy csak azért, mert nem rohant el rögtön, vagy sikoltozott, hogy magára vonja a még mindig közelben tartózkodó őr figyelmét, hálás leszek neki? Hogy majd a lábai elé térdelek, imát rebegek és csókolgatom a cipőjét? Tipikus ember nemes...azt hiszi, hog körülötte forog az egész világ. Biztos most is valami sötét ügylet intézéséből tartott haza felé. Árulkodás, áskálódás, ármánykodás - hisz végül is, mindegyik mocskos féreg ezt csinálja, nem? Bár csodálom, hogy a dolgot maga intézni s nem valami talpnyalója, akit a feneketlen ládájából pénzel. Tehát fontos dologról van szó, amit nem mer mindenféle jött-mentre rábízni. Hát, most már sehova se fog vezetni ez az ügy, nem igaz? Közelebb léptem hozzá, míg már csak alig pár lépés választott el tőle. Innen már alaposabban végig tudtam őt mérni. Arcom enyhén lenéző fintorba torzult. Úri piperkőc. S nem láttam nála fegyvert sem. Tökéletes áldozat. A velem szemközti ház tetején megláttam Dracon-t, ahogy a fel-felkapó szélben próbál egyensúlyozni ugrásra készen, hogy azonnal közbeavatkozzon, ha bajt szimatolna. Okos fiú, apuci büszke rád.
- Nem szokásom félni, és már nem is vagyok fiú. Mennyit láttál?
  Tette fel követelőző hangvételben a kérdést, miközben az éjgyilokot kényelmesen az alkaromra fektettem. Egyetlen vágással már most átszelhetném a torkát s nézném, ahogy bugyborékol belőle a vér. Igazából a válaszát se kéne megvárnom, de látni akartam a szemében a felismerést, hogy lássa, az élete nemsokára véget ér, ha rossz választ ad nekem. Ha tagadja, hogy látott valamit, az se változtatna semmit se a helyzetén.
- Nem gondolod...jajj, bocsásson meg, minő bárdolatlanság, hisz szemmel láthatólag úriember maga. Tehát: nem gondolja, hogy kicsit veszélyes ezen sötét éjjelen egyedül bóklászni az utcákon? Furcsa történeteket hallani feltépett torkú emberekről. Biztos valami veszélyes alak kószál erre felé...ezek az utcák se biztonságosak már többé.
  Vontam meg a vállam, mint ha érdekelne. Szeretek játszadozni az áldozatokkal, amennyiben azok teljesen jelentéktelen alakok. Nézzük csak, mit is sodort elém az "Élet". Vajon könyörögni fog az életéért? Sikítani fog? Tiltakozni? Vagy botor módon rám támadni? Lássuk, ismeretlen, hogy mennyi vér folyik a testedben? Lásd meg, hogy a Te véred is ugyanolyan vörös, mint az egyszerű közembereké, tanuld meg ezt életed utolsó pillanataiban, hogy kevésbé hülyén távozz a Túlvilágra



A hozzászólást Crispin Shadowbane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 01, 2017 5:30 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Kedd Feb. 07, 2017 9:18 pm

Hóhajú Yrsil

avatar
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona
Az eddig ismeretlen sötét tünde végre kilépett a holdfénybe, megmutatva az ezüstös haját és  meglehetően jóképűnek nevezhető vonásait. Azonnal kizártam a lehetőségét hogy valamelyik helybéli bérgyilkos legyen. Egy beidomítatlan állat, nyílt terepre lépés és az éjszaka lehetőségeinek kihasználatlansága nem volt jellemző a környéken lakó szakmabeliekre. Nem a városból való, és valószínűleg nem is élhet itt. Akkor viszont mit kereshet erre ? A kérdésnek viszont várnia kellett, hiszen a kérésemnek elegett téve egyre közelebb lépett.
- Nem szokásom félni, és már nem is vagyok fiú. - indult meg az ösztönös reakciója, amelyet elvártam a piszkálódó kezdet után. - Mennyit láttál? - mordult rám követelőzően, miközben a pengéjét ráfektette a karjára. Meg akar ölni, ez egyértelműen sugárzik minden mozdulatából. Jobbnak éreztem, ha válaszadás helyett csak hallgatok. Szemeim végigfutottak a felszerelésén, mosolyra húzódó ajkaimon végignyalva eltűnődtem egy kérdésen...vajon ha tövig mártanám a karmocskáimat a puhácska húsában, vajon hasonlítana-e a tegnap felszeletelt marhahúshoz ?
- Nem gondolod...jajj, bocsásson meg, minő bárdolatlanság, hisz szemmel láthatólag úriember maga. Tehát: nem gondolja, hogy kicsit veszélyes ezen sötét éjjelen egyedül bóklászni az utcákon? Furcsa történeteket hallani feltépett torkú emberekről. Biztos valami veszélyes alak kószál erre felé...ezek az utcák se biztonságosak már többé.
- Valóban ? - kérdeztem vissza játékos arckifejezéssel, miközben a bal kézfejem felfelé tartva megvillantom a hosszú, finom ívű karmaimat a félhomályban. Kitartottam a fénybe, hagyva hogy megcsillanjon némi holdfény, miközben tükörként használva a sima felületet megigazgattam az összekócolt hajam. A bolondoknak több szerencséjük van, így addig játszom a bolondot, amíg egyszer utol nem ér az őszinteségem. Vagy a múltam. Lehet mindkettő egyben is.
- Mit gondolsz... - kezdtem bele játékos hangon, mialatt Jörmungand előcsúszott a mellkasom réséből, egyenesen felfelé haladva a hajamba, onnan pedig a vállamon át a jobb karomra tekeredve - ...mégis ki lehet... - tüntetem el a karmaim egy pillanat alatt, majd a balom a körbácsom nyelére helyezem, amely végén jól láthatóvá teszem a pengés kialakítású kampót - ...ez a szörnyen, szörnyen veszélyes alak ? - vetettem széles, hibátlan mosolyom a fiúra. Elléptem a faltól, teljes vállszélességben megmutatva magam a széles holdfényben, majd megálltam a másik előtt vagy tíz lépésnyire. A jobbomon lógó Jörmungand ezalatt lassan elkezdett visszamászni a nyakamba, veszélyesen sziszegve hol eltűnt, hol feltűnt a ruhám résein és dús hajzuhatagom át. Jókedvűen konstatáltam, hogy egy kicsivel magasabb a fickó, mint amit vártam. Bár még így is lefelé kellett néznem, ha a szemébe akartam nézni. Apró self, veszélyes self. Ezt már réges rég az eszembe véstem. Hirtelen enyhe szorítást éreztem a karomon, amely épp elég volt arra hogy a figyelmem a hirtelen felbukkanó férfi és Jörmungand között osztanom kelljen.
- Hmmm ? - néztem a hirtelen felsziszegő Jörmungandra - Egyetértek, inkább dobjunk be egy italt. - válaszoltam, amit újabb elfolytott sziszegések sorozata követett - Nekem sincs kedvem...nem, egy újabb balhé nem hiányzik...jaj, anyám csak Mika meg ne tudja... - emeltem el a kezem a korbácsomról, azonban tekintetem éberen leste a self minden mozdulatát. Bolond vagyok, nem ostoba.  - Egy potya pia, és aztán sosem láttuk egymást ? - ajánlottam fel jókedvűen a lefizetés lehetőségét, hiszen úgyis a fenséges úrinép pénzét szórtam minden álló nap és éjjel. Hiszen ha megtehetem, akkor meg is teszem. Mint ahogy a régen az anyám szokta mondogatni...

Felhasználó profiljának megtekintése

5 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Pént. Feb. 10, 2017 4:45 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
Amire nem számítottam, hogy ez nem egy egyszerű kis úrificsúr, aki a szobájában üldögél kényelmesen, iszogatja a méregdrága, de ihatatlan borát és közben a jól / vagy éppen kevésbé jól nevelt kutyuskája fejét simogatva számolgatja a pénzét. Neem, ez a veszélyesebb fajta kis szemét volt, akinek akkora karmai voltak, hogy Dracon nyüszítve könyörgött volna, hogy adja oda neki a titkos receptet, én meg nyüszögve akartam innen rohanni, mert ez az egész szituáció kezdett nagyon olyan irányt venni, ami nekem nem tetszett. Fél pillanatra félrenéztem, s nem a karmos kis szemetet figyeltem, hogy megnézzem, Dracon merre jár.
Még mindig ott ücsörgött a ház tetején, félig-meddig megbújva egy kémény takarásában, ugrásra készen. Ez legalább megnyugtatott. Ha a karmos-gazdag bármit is tesz, kap a nyakába egy feldühödött sárkánygyíkot, és majd megnézzük, hogy azzal mit fog kezdeni. De egyelőre úgy látszott, hogy csak a saját egójának és hiúságának való áldozás töltötte ki a gondolatait. Ez egyre rosszabb. Az ilyet hogy koncoljam fel nyugodt szívvel? Na nem az aggasztott, hogy ennyire egoista meg pipecskedős, hanem az, hogy valószínűleg vissza is tudna támadni...vagy csak hóbort nála a nagy köröm? A seggét is ezzel a kezekkel törli ki? Mert ha igen, az igen csak fájdalmas lehet. De nem, nem látszik rajta, hogy furcsa pózokat venne fel séta közben...vagy csak jól titkolja a fájdalmát, vagy pedig egyáltalán nem szokta kitisztítani a lenti területeket. Harmadik opcióként fel lehet még azt is hozni, hogy tart erre egy külön szolgát. Az ilyen kényelmes életmódot folytató kis piperkőcökből még ezt is kinézném.
  A második sokk, ami rövid időn belül ért az az volt, amikor egy rohadt kígyó bújt elő a ruhái alól. MI A FRANC?! MI A BÁNATOS FRANC? KI A JÓ BÜDÖS FENE VAGY TE EMBER?! A feldúltság látszott az arcomon, ahogy pár lépést próbáltam távolodni tőle. Csak két lépést tehettem, amikor már a korbácsát kezdte piszkálgatni. Hold Anyára, ez elmebeteg! Ez egy rohadt gyilkos, egy mészáros, egy alak, aki mások megcsonkolásában leli örömét és utána még a kígyóját is megmártogatja a holttestükben...lehet, hogy mindkettőt. Milyen beteg népek élnek erre felé? Na ennyi, kész, én többet biztos, hogy nem jövök emberlakta településekre. Ez a faj beteg! Főleg az az egyed, amelyik velem szemben áll.  Aztán meg közelebb akart jönni hozzám. Nope, takarodj Te innen. Visszamenjél, baszki! Még egy lépést hátráltam, a kezemben pedig már igen csak csúszkált az éjgyilok, amikor beszélni kezdett. Magával. Neeem, ez még nálam is rokkantabb. A kígyójával és nem, nem a Roro-féle kígyóval, hanem a kígyóféle kígyóval, ami ott kígyózott körülötte, a karján és...nagyon nem kígyó ez a helyzet.  Szinte észre se vettem, hogy kérdést intéz hozzám.

- Te teljesen meg vagy őrülve?
  Hördültem fel, amikor piával kezdett el kínálgatni, vagy is hát, meginvitált magához. Aztán persze, levisz engem valami pincébe és én is ott fogok lógni valami kiba húskampón, ahol kísérletezik rajtam, meg sötét szeánszokat végeznek az összegyűlt, ugyanolyan elmeháborodott haverjaival, amelyek mindegyikének van valami bogara - vagy kígyója, vagy bármi állata, amivel az elmebajt le lehet írni szépen, érzékletesen. Bal kezem lehullt a testem mellé és csettintettem egyet.
- Amikor ideges vagyok, csettintek. Te, pedig, nagyon rám hoztad a frászt, bakker!
  Adtam magyarázatot a hórihorgas kis szemétnek. Dracon elértette a jelzést és lesiklott a háztetőről. A szárnyait szélesre tárta, de nem csapkodott velük, így némán suhant az éjszakában. Bal kezemmel megdörgöltem a vállamat. Amikor a sárkánygyík már alig pár méternyire volt, megkerestem azt a pontot a belsőmben, amely még nyugodt volt...s ebben a szent pillanatban az egész környéket éjsötét feketeség lepte be, mint ha minden fény kialudt volna s a Hold maga is a csillagokkal együtt megszűnt volna létezni. Egy szempillantás volt az egész, de mire ismét előjöttek a fények, Dracon már a vállamon üldögélt.
- Nem baj, ha csatlakozik a barátom is? A piában mindig benne vagyok, de Ő és Fury -kopogtattam meg az éjgyilokomat - velem maradnak. Ne vedd sértésnek, de nem érzem valami túl nagy biztonságban magam a közeledben...de az ajánlatot se merem visszautasítani, mert kinézem belőled, hogy a nyomomba eredsz és rám támadsz valahol. Akkor már jobb, ha szem előtt tartalak.



A hozzászólást Crispin Shadowbane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 01, 2017 5:31 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Hétf. Május 01, 2017 6:37 pm

Hóhajú Yrsil

avatar
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona
A démon némán szemlélte a sötét tünde agresszív sértegetését. Nem nyerte el a tetszését a meglehetősen idegbajosnak látszó férfi, azonban tudta hogy minden bizonnyal az ő hibája lesz. Az apró, ártatlan blöffjével talán túllőtt a célon. Mindenesetre a másik már nem mutatta jelét annak hogy szeretné felkoncolni, habár egy pillanatra sem lankadt a figyelme. Elég vérszomjasnak tűnt hogy felkoncoljon egy ártatlan szemtanút. A cseppet sem bizalomgerjesztő fegyvere erősen árulkodott az orgyilkosi mivoltáról, és a társa...aki történetesen még egy egészen aranyosnak mondható sárkánygyík volt, szintén megfeszítette benne az idegeket. Bár az ezzel kapcsolatos emlékeinek részletei homályosak voltak, arra emlékezett hogy meggyűlt már a baja az sötételfek orgyilkos szervezetével. Megborzongott ahogy rágondolt, de igyekezett hogy ne látszon rajta.
Ez esetben inkább elmenekült volna, már ha képes lett volna lehagyni a másikat. Még mindig ott volt a hálás kis trükkje, amivel képes volt a házak tetejéig ellebegni...Eichenschild rozoga háztetőin pedig nem sokan közlekedtek a Héjákon kívül. Nem azért mert nehezen volt megközelíthető, inkább azért, mert aki nem ismerte a járást egy kettőre beszakadt egy házba. Szégyen a futás, de hasznos. Főleg azoknak, akiknek több a vesztenivalójuk egy élet-halál harcban.
- Nem baj, ha csatlakozik a barátom is? A piában mindig benne vagyok, de Ő és Fury - kopogott a fegyverén a sötételf - velem maradnak. Ne vedd sértésnek, de nem érzem valami túl nagy biztonságban magam a közeledben...de az ajánlatot se merem visszautasítani, mert kinézem belőled, hogy a nyomomba eredsz és rám támadsz valahol. Akkor már jobb, ha szem előtt tartalak.
A démon annyira megdöbbent hogy hirtelen szóhoz sem jutott. Ezek szerint nem csak egyszerűen megijesztette, hanem egészen komolyan megrémítette az éjszakai vadászt. Egy sötét elf, aki nem csak a terep, hanem a harci képességeinek előnyeivel is rendelkezett, megijedt egy hajasbabától, mint ő.
- Ne haragudj, de azt hiszem tévedsz. - nevette el magát a démon, jókedvűen kacagva az éjszakába - Nem jelentek ártalmat én senki fiának, és ne haragudj hogy így rád ijesztettem. Természetesen hozd Fury-t és a barátod is, őket is szívesen látom. Elvégre ha mindenki az utcán hagyná a fegyverét, akit csak meghívtam egy italra, a macskakő helyett kardpengék lennének lefektetve... - nevetett tovább, és beletúrt a hajába, elsüllyesztve benne a kígyóját. Jörmungand belekúszott a dús fehérségbe, és körétekerődzött, mint egyfajta dísz, lehűtve magát a forró testmeleg után.
- Harapnál is valamit a pia mellé ? - kérdezte a démon, és udvariasan közelebb invitálta egy barátságos karlendítéssel - Ismerek egy jó fogadót, ahol még éjnek évadján is főznek. A sózott disznójuk valami isteni, hogy és az almasörük is hihetetlenül jó...

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Csüt. Május 11, 2017 11:06 am

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
Csak figyeltem a hórihorgas alakot - ki a franc engedte meg neki, hogy ilyen nagyra nőjön? - és nem, egyáltalán nem nyugodtam meg. Senkinek sem szabadott volna ekkorának lennie, még én nekem is fel kellett néznem, hogy a szemébe bámuljak, ami igen csak nyugtalanított, főleg, hogy ÉN szerettem lenézni másokat és soha, de SOHA nem néztem fel másokra. Erre nesze, itt van ez a hosszú hajú fehér izé, a hajában egy rohadt kígyóval, meg mindenféle mágikus korbácsokkal, meg mit tudom én még milyen trükkökkel és meghív egy italra, meg kajára, meg egyéb dolgokra - bár az utóbbira inkább nem is gondolnék bele. Van egy olyan érzésem, hogy legszívesebben engem szolgálna fel vacsorára és a véremet iszogatná bor helyett. Na de nyugi Cyne, nem olyan vészes. Van egy korbácsa, és? Azt elvágod a pengéddel. Van egy kígyója? Dracon szívesen elfogyasztja. Szóval...csak tök nyugodtan viselkedjél, nincs itt semmi, amitől kicsit is meg kéne rémülnöd. Nagy emberek nagyobbat esnek, nem igaz? Csak gondolj bele abba, hogy milyen lenne, ha futás közben elesne a saját hajában? Vicces lenne, nem igaz? Gondolj erre! Na jó, inkább ne, mert akkor meg elkezdenél itt röhögni, mint valami idióta, ami nem vetne rád valami túlságosan jó fényt. Maradjunk inkább a hűvös, nyugodt viselkedésnél, mint ahogy az illik is a munkádhoz. Egy csipetnyi agymenéssel és hülyeséggel fűszerezve.
  Éreztem, ahogy Draci idegesen toporog a vállamon, a karmait belemélyesztve a bőrömbe, bár szerencsére nem sértette fel a több réteg ruhán keresztül, de akkor is, kényelmetlen és kellemetlen volt. Szemével az előttem álló hosszú haját fürkészte, szinte várva, hogy mikor jön elő a kígyócska, de szerencsémre az nem mutatta meg magát, mert akkor meg erős késztetést éreztem volna arra, hogy kikapjam onnan és megreptessem, bár ahhoz jobb lenne, ha egy több emeletes ház ablakában állnék és megnézném, hogy tud-e repülni, vagy csak hajakban szeret bujkálni? Hála Hold Anyának, elég rövidre vágva hordtam fejékemet ahhoz, hogy oda ne kívánkozzon be más pár bolhán és alkalomadtán tetűn kívül. Na de azokat meg a mosás eltávolítja nagy általánosságban...hát na, érdekes dolgokba bukkanhat a self egy olcsó, lepukkant bordélyban. Azon csodálkozom még, hogy nem kaptam el a viszketős betegséget, bár remélem ez egyrészt az adott nő tisztálkodási szokásainak, másrészt a szervezetem ellenálló képességének is köszönhető. Na de...most hogy is jutottunk el a prostikhoz? Áh, ez...kezd egyre szánalmasabb lenni.

- Szóval sok idegent hívsz meg iszogatni?
  Tettem fel a kérdést csak úgy, érdeklődés gyanánt. Vajon hány kuncsaftja lehet? Vagy is, vendége. Határozottan vendég, nem kuncsaft, az másoknak szokott lenni. Közben már éreztem, hogy lassan indulni kéne, és volt egy olyan sejtésem, hogy merre is fogunk menni. Tekintetemmel a High Lightsba vezető utat méregettem.
- A sör jöhet és a disznó husika is. Remélhetőleg nem fogok tőle röfögni, nem lenne valami túl biztató látvány és halvány. Már mint most nem úgy "halvány", mint amikor valaminek elveszik a fénye, hanem mint hát...ha a szemeddel látsz, a füleddel hallasz és van "lát-vány" akkor kell lennie "hal-vány"nak is, nem? Ja várj, de az két "l" akkor legyen már inkább "hall-vány" és akkor nem tévesztjük össze a dolgokat. Szóval összegezve: a röfögésem nem lenne valami túl jó hallvány, de ha mondjuk van valami más kaja, amitől szerinted viccesebb hangokat lehet kiadni, akkor arra is vevő vagyok.
  Válaszolom neki, miközben átveszem az irányítást és elindulok az úri negyed felé. Tudom, hogy onnan jött az a "kis" mocsok. Igaz, hogy egyszer sem jártam ott, így aztán totál el is tévedek már az oda felé vezető úton, de ezt gyorsan korrigálom is és álcázom azzal, hogy benézek minden egyes kis sikátorba, mint ha csak újabb fenyegetés után kutatnék.
- Azok a mocskok hát...megtámadtak engem, minden figyelmeztetés nélkül, tudod. Én amúgy egy nagyon rendes fickó vagyok, néha még az is elmondható rólam, hogy a fejemmel minden rendben van. A "néha" itt általában az esetek elenyésző részét jelenti. Már mint MINDIG -nyomom meg a szót erősen - rendben van a fejemben minden, hisz ha nem lenne, a szemeim kiesnének a helyükről, tekintve, hogy nem lenne mi bent tartsa őket, a füleim lepotyognának, és az orrom is leesne a helyéről. De akkor legalább el tudnám játszani azt, hogy ha valaki kopogtat az ajtón, csak lekapom az orromat és szó szerint kidugom azt. Szerintem meg lenne a maga kis bája az ilyen jelenetnek, nem gondolod? És amúgy tényleg Ők támadtak rám, nem én provokáltam őket. Jó, mondjuk sejtettem, hogy ott lesznek, hisz kis alsóbbrendű balfaszok voltak, akik a védteleneken szeretnek élvezkedni...már mint a létező vagy nem létező vagyonukon, szerencsére szexuálisan nem akartak szerintem bántalmazni. Na szóval...eh, túl sokat pofázok. Szerintem inkább tényleg igyunk valamit...
  Egy újabb kanyar után elértünk a fényűző negyed bejáratához, most először volt alkalmam arra, hogy fel is mérjem, még is, hova tartunk. Hát, puccos volt, és valószínűleg megérne pár házba betörni, hogy feltöltsem az erszényemet, amely igen csak laposan árválkodott az övemen...meg hát, biztos lenne valaki, aki értékelné, ha egy-két itt tartózkodó mocskot kinyírnék, ha másért nem, hát szórakozásból. Így aztán csak álltam csípőre tett kézzel, jobbra és balra nézve, meg előre és hátra, le és fel, meg átlósan és másik átlósan is, majd:
- Amúgy meg....hol a francban is vagyunk? Azt hittem, hogy TE vagy az idegenvezető, aki mutatja az utat, erre meg tessék, miattad alattomos módon eltévedtem. És nehogy felhozd nekem mentségként azt, hogy én rohantam előre. Tudhatnád, ha piát emleget valaki, akkor én már rohanok is előre. Ha meg eddig nem tudtad, most már tudod és azért mert megsértettél azzal, hogy ezt nem tudtad rólam és vagy éppenséggel tudtad, és ezért is hagytad, hogy előre rohanjak...szóval az alattomos alakoskodásért meg kell hívnod engem legalább egy kör piára. Ez a Cyne-logika, jobb ha hozzászoksz...



A hozzászólást Crispin Shadowbane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 01, 2017 5:31 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Pént. Jún. 23, 2017 10:26 pm

Hóhajú Yrsil

avatar
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona
- Szóval sok idegent hívsz meg iszogatni? - hangozott le a kérdés a self szájából. A démon inkább visszanyelte a röhögését. Mivel sosem voltak hosszú életű ivócimborái, rengeteg vadidegen emberrel ismerkedett össze, majd itta le magát velük a sárga földig. Volt hogy a legmocskosabb, legolcsóbb felvizezett söröket vedelték valamelyik sarki lebujban. Máskor a bálokon részegedett le mocskosul, egy nagy tucat, fenhéjázó nemes társaságában...nem volt olyan hely vagy közeg a városban, ahol már legalább egyszer ne bukkant volna fel bortól kipirult arcú Hóhajú.
- A sör jöhet és a disznó husika is. Remélhetőleg nem fogok tőle röfögni, nem lenne valami túl biztató látvány és halvány. Már mint most nem úgy "halvány", mint amikor valaminek elveszik a fénye, hanem mint hát...ha a szemeddel látsz, a füleddel hallasz és van "lát-vány" akkor kell lennie "hal-vány"nak is, nem? - ontotta ki magából a bolondságot a self, mire a démon hangosan felkacagott. - Ja várj, de az két "l" akkor legyen már inkább "hall-vány" és akkor nem tévesztjük össze a dolgokat. Szóval összegezve: a röfögésem nem lenne valami túl jó hallvány, de ha mondjuk van valami más kaja, amitől szerinted viccesebb hangokat lehet kiadni, akkor arra is vevő vagyok.
Yrsil szinte biztos volt benne hogy egy újabb mókamesterrel akadt dolga. Talán inkább viccelődnie kellett volna ahelyett, hogy a nem létező erejét fitogtatta, és az egész találkozásuk sokkal mókásabb hangulatban váltott volna irányt a kocsma felé. Mindenesetre kapkodnia kellett a lábát, hiszen a fura férfi nem várta meg őt...egyenes léptekkel indult meg High Lights felé. A démon már-már gyanúsnak ítélte volna ezt a felelőtlen viselkedést, amikor észrevette hogy a másik minden útjukba kerülő sikátort alaposan megvizsgál. 'Felesleges rajtaütésre vagy csapdára gyanakodni. Errefelé több őrjárat van, mint égen a csillag. Csak bele ne fussunk egybe.'
- Azok a mocskok hát...megtámadtak engem, minden figyelmeztetés nélkül, tudod. -magyarázkodott a férfi - Én amúgy egy nagyon rendes fickó vagyok, néha még az is elmondható rólam, hogy a fejemmel minden rendben van. A "néha" itt általában az esetek elenyésző részét jelenti. - pofázot tovább, amire a démon már hangosan röhögni kezdett. Mindig is szerette az eszementeket. Messze jobb móka volt velük lógni, mint a világtól besavanyodott képű zsoldosokkal. - Már mint MINDIG -nyomta meg a szót erősen - rendben van a fejemben minden, hisz ha nem lenne, a szemeim kiesnének a helyükről, tekintve, hogy nem lenne mi bent tartsa őket, a füleim lepotyognának, és az orrom is leesne a helyéről. De akkor legalább el tudnám játszani azt, hogy ha valaki kopogtat az ajtón, csak lekapom az orromat és szó szerint kidugom azt. - Yrsilnek meg kellett álnia, hiszen a röhögéstől már könnyek jöttek a szemébe. - Szerintem meg lenne a maga kis bája az ilyen jelenetnek, nem gondolod? És amúgy tényleg Ők támadtak rám, nem én provokáltam őket. Jó, mondjuk sejtettem, hogy ott lesznek, hisz kis alsóbbrendű balfaszok voltak, akik a védteleneken szeretnek élvezkedni...már mint a létező vagy nem létező vagyonukon, szerencsére szexuálisan nem akartak szerintem bántalmazni. Na szóval...eh, túl sokat pofázok. Szerintem inkább tényleg igyunk valamit... - fejezte be a self, mire a démon csak a könnyeit törölgetve bólogatott.
- Amúgy meg....hol a francban is vagyunk? Azt hittem, hogy TE vagy az idegenvezető, aki mutatja az utat, erre meg tessék, miattad alattomos módon eltévedtem. És nehogy felhozd nekem mentségként azt, hogy én rohantam előre. Tudhatnád, ha piát emleget valaki, akkor én már rohanok is előre. Ha meg eddig nem tudtad, most már tudod és azért mert megsértettél azzal, hogy ezt nem tudtad rólam és vagy éppenséggel tudtad, és ezért is hagytad, hogy előre rohanjak...szóval az alattomos alakoskodásért meg kell hívnod engem legalább egy kör piára. Ez a Cyne-logika, jobb ha hozzászoksz...
- Tehát Cyne a neved, igaz ? - kérdezte a démon, egy kissé sem problémázva a másik pattogó viselkedésén. Úgy döntött, hogy még nem mutatkozik be neki, mégha az illem meg is követelné. A neve jelentéktelen volt. - Örvendek. A eltévedés miatt pedig ne aggódj, nem indultál rossz irányba. - villantotta meg a legőszintébb mosolyát, majd hátravetette a haját a válla felett - Szívem szerint a szerény otthonomba invitálnálak, de a lányom nem szereti ha vendégeket hozok haza ilyen későn. A legjobb amit ajánlhatok, a Sörpocak. Egy saroknyira van arra - mutatott egy széles, macskakővel kirakott, olajlámpásokkal kivilágított, csinos kis utcára - és még ott is kaphatunk valami harapnivalót. Meg természetesen jófajta lélekmelengetőt, amit kötve hiszem hogy érdemes visszautasítani egy ilyen hideg éjszakán. - húzta össze a ruháját a nyakánál.  Ekkor valami csörgésszerű hangra lett figyelmes. Nem kellett belemélyednie a hallgatózásba, a páncéllemezek egymásnak csapódása elég jellegzetes volt. Valahol egy őrjárat menetelt az éjszakában, s bár nem voltak közel, a démon mégsem futott volna össze velük éjnek évadján.
- Igazán szép sárkánygyík a társad. - jegyezte meg, miközben a megindult az előzetesen megnevezett kocsma felé. - Meglehetősen szelídnek tűnik. Mindenkit megtűr, vagy csupán téged ?

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Szomb. Aug. 12, 2017 6:57 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
  Az a mocsok folyton röhögcsél mögöttem. Szerinte nevetséges vagyok?! Vagy az, amit mondok! Én teljesen komolyan gondolok minden egyes szót, ami elhagyja fenséges ajkaimat. Én vagyok a megtestesült komolyság, és épeszűség. Nagyjából. Amikor olyan hangulatomban vagyok. Ami mondjuk az esetek elenyésző részében jön elő. Végül megállok a High Ligths bejáratánál ,előadom szerény kis monológomat, amire ismét csak egy kis kuncogás a válasz, utána meg emlegetni kezdi a helyt, ahol lehetne végre inni valamit. Hát, elég sokáig tartott neki, mire kinyögte ezeket az információkat, én meg csak hallgatom őt, kiszáradó torokkal, pálinka és sör köré szőtt álmokkal. Szegény májam már vad dorbézolásba kezdett a testemben és követelte az őt éltető energiák beáramoltatását - remélhetőleg szájon keresztül. Bár állítólag, ha másol adagoljuk be, hamarabb üt, de az ánusz-rózsámat nem terveztem ilyen módon öntözni, nem kell hogy szép nagyra nőjön. Így inkább csak hallgattam és mérlegeltem a lehetőségeket.
- Ja, Cyne, Cynewulf, Shea, Sheatro, amit csak akarsz. Nem vagyok szégyenlős szüzecske, hogy ilyen információkat visszatartsak Mr. Hórihorgas. Szoktál horgolni? És miket szoktál szőni? Alattomos terveket, mi? Kinézem én ám belőled...na jó, nem. Első ránézésre egy teljesen normális, komoly fiatal emberke vagy, némi úrias aurával, mint aki most pottyant ki a manó lábon forgó kastélyából.
  Tényleg eléggé...arisztokratikus megjelenése volt, és a szemében valami olyan fény játszadozott, ami arra engedett következtetni, hogy talán még sem olyan fiatalka, mint amilyennek kinéz. Hisz most, nagyjából a 30as évei elejére tippelném őt. De nem tudtam teljes mértékben megbízni ebben a becslésben. Valami furcsa volt vele kapcsolatban, vagy csak én éreztem így. Túlságosan is sok mindent képzelek a dolgokba.
- Óh, van egy lányod, aki nem szereti a vendégeket? Szerintem is kerüljük őt. Nincs kedvem ahhoz, hogy egy serpenyővel kólintsanak fejbe. Sörpocak -ízlelgetem egy ideig a korcsma nevét. - Nem egy bizalomgerjesztő név, de kezdetnek megteszi. Ha más nem, ott egy self is nyugodtan mocskosul aljas részegre ihatja magát mások pénzén. Nem terveztem fizetni...az soha se volt az én szokásom.
  Teljesen egyértelműnek és magától értetődőnek gondoltam, hogy majd a két méteres létre fog engem anyagilag támogatni. Én vagyok itt a vendég, már pedig a vendégeket meg szokták hívni, nem igaz? Milyen egy huszadrangú gazda lenne az, aki hagyja, hogy a saját érméimet dobáljam a disznóképű és szemű kocsmárosnak? A kaja emlegetésére a gyomrom hangosan korgott, a melegítő ital hatására pedig a májam kezdett örömtáncot járni olyan szinten, mint ha már előre érezné a jó fajta pálinka és rum áldásos hatását. Túl régen ittam már, az a baj... A fickó fázósan húzza össze a kabátját, én egyelőre még nem érzem a hideget, túlságosan is fellelkesedtem a kocsmázás lehetőségén. Dracon is leszállt végre mellénk, és a házigazdát leste árgus szemekkel, várva, hogy mikor kígyózik előre a kígyója. Értetlen és ostoba dög, egyszer még a bajba fog engem sodorni állandó kíváncsiskodásával.
- Azt tűri meg, akit én akarom, hogy megtűrjön. De ha kedves neked a kígyód, egy ideig még nem engeded előre. Megéhezett az én kis picikém. De amúgy szelíd, okos jószág, és ki tudja, lehet, hogy még téged is megkedvel...
  Morgom csak úgy mellékesen. Hát, nem éppen a legjobb bemutatozás, hisz így kapásból úgy tűnünk, még két veszélyes bandita, akikkel nem szabad ujjat húzni, pedig alapjáraton tényleg kedves személyiségek vagyunk, emberi beleket is csak igen ritkán szoktunk kiontani. Így inkább megindultam a mutatott irányba, a szépen kivilágított utcácskán.
- Mondd csak, szeretsz szerencse játékozni? Mit szólnál egy jó kis kártya partihoz? A lelkemet eladnám egy jó kis meccsért...

Felhasználó profiljának megtekintése

10 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Hétf. Aug. 28, 2017 12:57 pm

Hóhajú Yrsil

avatar
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona
- Jör arra megy, amerre ő akar. A kígyók... - bökött a vállán át nézelődő kiskedvencére - ...nem tartoznak a könnyen idomítható pincsik közé. Nem is féltem, tud magára vigyázni. - vont vállat, majd ennyiben hagyta az egészet. Nem igazán aggódótt a sárkánygyík támadása miatt. - De hogy tisztázzak valamit, Hóhajú állja a piád, Mr. Hórihorgas viszont nem. – tette egyértelművé a démon, hogy melyik megszólítást szeretné valójában hallani. Nem volt újdonság hogy valaki viccet űzött a magasságából, azonban ez még messze jobb helyzet volt, mintha hajababának szólították volna. – Másrészt pedig igen, szoktam horgolni. Kötögetni is. Varrok is ha kell, bár szövögetés művészete számomra már kissé unalmas. De nem fogom az öregkori szokásaimmal traktálni… - sóhajtott egy nehézkeset, majd előkotorta a pipáját, és a szája sarkába akasztotta. Épp jó idő volt rágyújtani, és pöfékelni egy kellemeset. Kevés olyan elfoglaltság volt számára, amely jobban megnyugtatta volna, minthogy elszívjon egy fél marék Vörösdombi dohányt. A rajongásig imádta ezt a különlegesen finom fajta növényt, és soha nem volt olyan alkalom, hogy nélküle lépett volna ki az otthona ajtaján. De nem mintha valaha is mehetett volna nélküle, hiszen akárhányszor nyúlt a zsebébe, mindig talált valamennyit benne…
A jó előre megtömött, szépséges faragásokkal és jelekkel díszített pipáját a kocsma ajtaja mellett lógó fáklyához tartotta. Egy gyors pöfékelést követően kellemes dohányillat lengte körül Yrsilt, valamint a sűrű, vörös füst kezdett el az ég felé szálingózni. Odalépett és egy könnyed mozdulattal felrántotta a nehézkesnek tűnő tölgyfaajtót, amely kissé nyikorogva tárult szélesre, bepillantást engedve az odabent zajongó, igencsak jókedvűen kurjogató népségre. A démon lehajolva lépett át az ajtófélfa alatt, majd odabent félig felegyenesedve indult meg a söntés felé. Ahogyan a legtöbb kocsmát, ezt sem az ő méreteihez igazították.
- Erre, erre ! – emelte fel kissé a hangját, hogy átharsogja az odabenti hangoskodást. Átlépett egy részegen szundikáló embert, és egy bravúros manőverrel kikerülte a pincérnő körül legyeskedő részeget. Egy gyors mozdulattal belecsípett a nő fenekébe, mire az dühödten megfordulva egy hatalmas, csattanós pofontban részesítette azt őt zaklató férfit. A démon halkan kuncogott egyet az orra alatt, majd újra nagyot szívott a pipájából. A füstjének színe jópár tekintetet magára vonzott, ám a démon nem törődött velük. Jókedvűen dőlt rá a pultra és a megvárta az odabicegő kocsmárost.
- Áh, jó napot Schneehaar úr. Adjam a szokásosat ? – érdeklődött vidáman a bajszos, vöröslő orrú kocsmáros, miközben gyanakvó tekintettel méregette a selfet. Ugyan a külvárosban nem volt ritka látvány, de a belvárosban fehér holló is gyakrabban tette be a lábát, mint egy kormos.
- Előbb a bemelegítés, Eichenschildi módra. – válaszolta a démon, majd jókedvében elvigyorodott, ahogyan a mellzsebéből egy pakli kártyát húzott elő. Meghajlítva a paklit a lapokat az egyik kezéből a másikba repítette át, amelyet végül a pultra fektetett. – A mai estét írja a számlámhoz.
- Az úr a barátja ? – kérdezte a kocsmáros, miközben két felest tett ki a pultra, és egy flancos, díszes üveget tett a pultra.
- Igen úgy van, ma én állom a piáját. - válaszolta a Hóhajú, majd a kocsmáros füle mögé nyúlva egy kártyalapot varázsolt elő a semmiből. - A jobbikból, kérem.
- Ez esetben… - emelt fel még egy felespoharat a pultra, majd az üveget lecserélte egy kissé poros, dísztelen flaskára - …igyunk mindhármunkra.
- Mire fel az ünneplés ? – kérdezte érdeklődve a Hóhajú.
- Megszületett az unokám ! – dicsekedett ragyogó képpel a férfi.
- Örvendetes hír ! – rázott kezet a kocsmárossal, majd megemelte a poharát, és a self felé fordult – Nem sok dolog lehet szebb egy unokánál. Erre igyunk !

Felhasználó profiljának megtekintése

11 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Vas. Okt. 01, 2017 5:29 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
- Ja, Cyne, Cynewulf, Shea, Sheatro, amit csak akarsz. Nem vagyok szégyenlős szüzecske, hogy ilyen információkat visszatartsak Mr. Hórihorgas.
  Hmm...úgy látszik, hogy itt sikerült egy érzékeny pontra tapintanom, már mint a nem túl célszerű névválasztással. De hát a fene essen belém, meg minden testnyílásomba és forgassanak meg húszszor egy nyárson, amit a jó öreg Sátán bácsi forgat - soha se voltam jóban a nevekkel! Főleg azok után nem, hogy...hát, megtörtént az a kis incidens a bányánál. Tudjátok  drága, fejemben lévő egyedek, akik túlságosan is szeretnek kurjantgatni meg rikácsolni és egyéb hülye hangokat kihallani: szóval az az eset, amikor Hószex, Hósegg, Hószesz, Hósek...restyés bácsi, szóval a csúnya Mélyseggi Mélységi bele piszkált az én iciri-piciri szép kis fejecskémbe és csúnya gondolatokat ültetett el benne. Már mint nem elültetett, csak feltárt. Szóval most, hogy már alapjáratban két névvel tudok magamra hivatkozni, amelyek csak a lejegyzés kedvéért: Cynewulf és Crispin...ez már megmagyarázza azt, hogy mi is a bajom a nevekkel. Aztán még ott van Sheatro és Kiril, meg Roro és...vagytok még? Nem, azt hiszem, hogy egyelőre ennyi is bőven megfelel a kis listának. Szóval szerintem senki se csodálkozzon azon, hogy mindenkinek becenevet adok a legfeltűnőbb tulajdonságai alapján - vagy éppen csak a nevüket eltorzítva, mert az mindig jó móka. Szóval, szerintem eléggé csúnya dolog volt az, hogy Mr. Hórihorgas - csak azért is így fogom őt szólítani a fejecskémben - kioktatott engem, hogy Hóhajúnak hívják...Hó. Utálom a havat. Főleg ha szex és szesz és segg társul mellé. Túlságosan is emlékeztet egy mélységben lakozó Bukott Angyalra, akivel nem a legjobb körülmények között váltunk el egymástól. Nem volt egy szép dolog, hogy a fejemben turkált - az erre adott reakcióm se volt éppen egy olyan, amit barátok szoktak egymással végezni és művelni. Szóval, a tisztázás kedvéért: rohadtul nem vagyok jóban a Hókkal. Sok hű-hó a semmiért.
- De hogy tisztázzak valamit, Hóhjajú állja a piád, Mr. Hórihorgas viszont nem.
 Na EZ az a mondat, amiről én beszélek. Bár a Hórigorgasban is van olyan szó, amely fagyott vizet jelent, ami az égből potyog alá - legalábbis gondolom, hogy víz, mert a kezemben azzá olvad. Furcsa viszont, hogy van, amikor sárga hó hull az égből, de csak egy kis pontra...mint ha csak egy pocsolyát akarna formázni belőle. És miután csak a sárga havat felolvasztod, nem éppen a legjobb az illata. Furcsa egy természeti jelenség, lehet, hogy utána kéne járnom, hogy mi is a háttér története ennek. Van egy mondás, hogy "kunyhó mögül sárga hóból ne egyél". Na már most, alapból ki a rák enne havat? Lehet, hogy úgy van, hogy "ne igyál"? De a havat meg nem tudod meginni, kivéve, ha előtte megmelegíted. Szóval már itt van valami kis gubanc. Na meg ez egy régi népi bölcsesség, már pedig a pár generációval előttünk élő egyedek nem voltak annyira túlságosan hülyék - bár meghaltak, szóval valami még is van a dologban... - és biztos tudták, hogy mi is a dörgés. Tehát, a feladat adott: a helyi könyvtárban utána kéne nézni a könyvtárban...Mission: Yellow Snow. Jól hangzik...határozottan titokzatosé s bölcselkedős. Hm? Mi? Ez még tovább beszél?! MEGZAVARJA A GONDOLATAIMAT?! Átkozott úrificsúrka...
Szoktál horgolni? És miket szoktál szőni? Alattomos terveket, mi? Kinézem én ám belőled...na jó, nem. Első ránézésre egy teljesen normális, komoly fiatal emberke vagy, némi úrias aurával, mint aki most pottyant ki a manó lábon forgó kastélyából.
- Másrészt pedig igen, szoktam horgolni. Kötögetni is. Varrok is, ha kell, bár szövögetés művészete számomra már kissé unalmas. De nem fogom az öregkori szokásaimmal traktálni...
  Öregkori? Kinézel vagy húsznak te átkozott. Jajj, ezek a mai fiatalok, annyira el vannak telve maguktól. Lepotyogott sejhajukról a kecskebőrből varrt seggvédő, és már is azt hiszik, hogy ők itt a menők. Pedig nem. Az én vagyok a magam 27 évével. Ez a kis suhanc mellettem maximum...eh, hagyjuk is. De ha már elő került egy cuki szó, amivel a hátsót lehet jellemezni, hogy konkretizáljunk: sejhaj...ez az alak magát Hóhajúnak állítja be. Ha Hósejhajúnak nevezem, az vajon mennyit dobna az ismeretségünkön? Ha még hozzá vesszük azt a tényt is, hogy a haj a fejen nő, és ő meg sejhajú...akkor most konkrétan Ő egy ülepfej lenne? Óh...azt hiszem, hogy részegen megosztom vele ezeket a gondolatmeneteket, szerintem örülne neki. Egészen addig, míg a hajával meg nem fojtogat. Milyen egy beteg népség ez. Határozottan bejön nekem egy kis kötözős szex, de nem egy pasival, aki húsz évesen öreg csontnak gondolja magát...Amikor neki állt pipázni, csak furcsán néztem rá. Elképzeltem a jelenetet, ahogy egy tűzhely előtt üldögél a kényelmes foteljében, pipázgat, borozgat és várja már, hogy mikor fog ráncosodni. De mindezt legalább már a kocsma bejárata előtt kezdte el csinálni, hogy tovább idegesítsen engem a várakozással, pedig a májam már erősen morgott és piát követelt. Dracon csak elbűvölve figyelte a jelenetet, és Ő is próbált füstöt eregeti a szájából - minden erőteljes próbálkozása ellenére teljesen sikertelenül, ami miatt toporogni kezdett és csak még jobban felidegesítette magát. Olyannyira, hogy el is feledkezett arról, hogy kocsmázni megyünk. Jól van, csak tartson ki ez az állapot még pár évig.
  Végül aztán az ajtó is kitárásra került, és én benézhettem az ivóba. Eléggé tömött volt a helyiség. Bentről tömény pia szag és emberi bűz áramlott ki, na meg némi füst és hangkavalkád. Dracon felkapta a fejét és vicsorogni kezdett, aztán nagy szemekkel nézett rám, mint ha könyörögne. Csak megráztam a fejemet és elindultam befelé. Hátam mögül leginkább egy beletörődő sóhajra emlékeztető hang szállt fel, aztán kis karmok pattogása a fadeszkákon, ahogy Ő is betessékelte magát a helyiségbe.

- Erre, erre!
  Hallottam Hóhajú kurjantását, aki régi ismerősként és törzsvendégként szántott utat a tömegen keresztül. Én csak követtem őt, és közben alaposan felmértem a seregletet. Csak egy nagy adag részeges, akik űzik a legjobb sportot: nők fenekét paskolgatni és a korsó aljára nézni. Elkapott a vágy, hogy én is bevessem magam egy székbe, és az ölembe húzzam valamelyik menyecskét és szerezzünk egymásnak később privátban pár szép percet. Aztán inkább megálltam ezt a késztetést, amely leginkább az ágyékom körüli területekről indult ki. Van egy fogadalmam és egy elhatározásom, és bár az erőm teljében lévő férfi vagyok, akinek az lenne a legfőbb dolga, hogy hintse a magvakat, a túlságosan is hűséges szívem mindeddig megakadályozott minden ilyen kísérletben. Így kissé elszontyolodva követtem a kísérőmet, aki már le is vágódott a pulthoz és a kocsmárossal kezdett el beszélgetni. Az első pár mondatról lemaradtam, csak a lényegi résznél kapcsolódtam be a diskurzusba.
- Az úr a barátja?
~ Barát? Öhm...ja? Fizeti a piát, szóval cimbi, ennyi elég is lesz egyelőre.~
- Igen, úgy van, ma éjjel én állom a piáját. A jobbikból kérem.
  Én pedig gyanakodva figyeltem, ahogy mindenféle bűvésztrükköket mutatott be. A tenyerem izzadni kezdett és óvatosan a köpenyegemet tapogattam, hogy meg vannak-e még a fegyvereim. Nem akartam itt harcolni, túlságosan is sok az ember, és én vagyok az egyedüli Átkozott, de ha bármivel is próbálkozik ez az alak, kibelezem itt és most, még ha ez is lesz életem utolsó tette. Annyira nem figyeltem közben semmire sem, hogy már csak azt hallottam meg, amikor valami unokákról beszéltek...
- Nem sok dolog lehet szebb egy unokánál. Erre igyunk!
  És a poharak már a levegőbe is emelkedtek. Gyorsan lecsaptam a sajátomra és húzóra leküldtem az anyagot. Volt egy kis ereje, de semmi olyasmi, amivel egy selfet ki lehetne zökkenteni a rutinjából. Megnyaltam az ajkaim szélét és egy ideig hagytam, hogy az itóka kényelmesen megülepedjem a gyomromban. Közben félig elfordultam a pulttól és a tömeget nézegettem ismét, fenyegetést keresve. Dracon felrepült a mellettem ülő székre és onnan bámult. A kocsmáros meg őt.
- Nyugi, tök ártatlan egy teremtmény. Tudja tűrtőztetni magát...
- Ameddig nem csinál balhét, maradhat...ma nincs kedvem vitatkozni.
  Azért ahogy rám nézett, látszott rajta, hogy nincs teljesen kibékülve a jelenlétemmel, de csendes ítélkezésen kívül egyelőre másra nem volt hajlandó. Egy szemtelen vigyorral nyugtáztam az enyhe rasszizmust, csak úgy, mint a többiekét. Kényelmesen könyökölve a pulton lustán méregettem a piákat, amelyek a polcon voltak felsorakoztatva.
- Milyen kártyajátékokat ismer, kedves Hóhajú uraság? De most komolyan...? Nem fogom folyton Hajasozni, végül is, nem Hajadon...bár, ahogy most nézem, és bocs a tegezésért, de valami van a hajadon...bocs, olcsó szóvicc, de egyszerűen kihagyhatatlan. Szóval, amennyiben nem csak ez az egyetlen neved, nyugodtan mondhatnál valami rövidebbet is, amit részegen könnyebb kiejteni...a rókákon kívül. Bár azért ahhoz, hogy egy self rókázzon, csúnya mennyiségű pia kell. De most nem akarom ezt bemutatni. Túl úrias ez a hely ahhoz...Én pedig kibaszottul kulturált egyén vagyok, he!

Felhasználó profiljának megtekintése

12 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Csüt. Okt. 05, 2017 3:03 pm

Hóhajú Yrsil

avatar
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona
- Csak a 'kibaszottul kulturált egyéneknek' való kártyajátékokat ismerem. - nevetett a Hóhajú, miközben újra beleszívott a pipájába. Elég mókás fickónak tűnt ez a férfi. Elképzelni sem tudta hogy honnan szedi azt a sok hülyeséget, amely folyóként ömlik ki a száján. - De nevezz csak Yrsilnek, vagy Silnek, ahogy neked jobban tetszik. - mosolygott, miközben a pipája füstjéből a Dracon kicsinyített mását alkotta meg. A hasonmás egy pillanatra gyámoltalanul nézett körbe, majd szárnyra kapott, és a tetőgerendák felé kezdett repülni, ahol szertefoszlott. Szeretett szórakozni a trükkjeivel, ráadásul ez az egy olyan könnyen ment, akár a karikacsapás.
- Nem tervezett ma zenélni, Yrsil úr ? - kérdezte a kocsmáros, miközben újra telitöltötte a poharakat. - Ma este biztosan sokan vannak, biztosan elhallgatnák.
- Ma nem, Sedrick. - válaszolta a Hóhajú, majd a pultra támaszkodva végigmérte a tömeget. Kétségtelen hogy nagyon fel tudta volna dobni a hangulatot, azonban ma nem volt kedve zenélni. Jobbnak érezte egy kis pia mellett ellazulni, és kipihenni az egész heti kemény házimunka fáradalmait. - Bár vonz a gondolat, nem hoztam magammal semmit.
- Van valahol egy öreg lantunk. - ajánlkozott a kocsmáros. Szemmel láthatóan nagyon szerette a dalait. Vagy csak többet akart keresni rajta. - Egy vándorbárd hagyta itt, amikor nem tudott fizetni.
- Csábító ajánlat, de kihagyom. - intette le a férfit. - Ma szórakozni jöttem ide. Apropó, hozzon egy üveg Eichenschild-i pálinkát az asztalunkhoz, négy korsó sört. Csapja a számlámhoz.
- Na, na. - szabadkozott a kocsmáros, miközben átnyújtotta a szinte majdnem teli üveget. - Erre a vendégeim. Igyunk még egyet, az unokám és mindannyiunk egészségére.
- Egészség ! - válaszolta démon, majd a magasba emelte a poharát és benyakalta a piáját. - Mit gondolsz, leülünk ? - kérdezte a selfet, miközben egy sarki asztal felé biccentett és felmutatta az üveget. Egy pakli kártyát mindig magánál tartott a bűvészmutatványai kedvéért. Magában már előre vigyorgott azon, hogy mennyire érdekes menet lesz ez. Pokolian jó szerencsejátékos volt, és ebben benne volt az is, hogy úgy tudott csalni, mint még senki más sem a világon. Eddig minden játékpartnerét kiforgatta a vagyonából, de ezúttal kegyesnek akart maradni. Kis tétekben játszani pont elég volt ahhoz, hogy jól érezze majd magát...

Felhasználó profiljának megtekintése

13 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Vas. Okt. 22, 2017 2:20 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
  A beszélgetés határozottan abba az irányba kezdett terelődni, amire számítottam és amire vártam is, és ez az aprócska tény egy kicsivel jobb hangulatba hozott engem, bár még mindig nem tudtam megbízni az ismeretlen alakban, bár mondjuk ez laza fél órás (vagy kicsivel talán több?) ismeretség után nem is volt akkora nagy meglepetés. Ahhoz még jó pár napnak és közös ivászatnak el kéne telnie, hogy egyáltalán "ismerős" kategóriába besoroljam, nem hogy még "barát" vagy "bizalmas" címeket aggasszam rá. De legalább próbálkozott a kis drágaság - bár a "kis" itt eléggé túlzó volt - és volt egy olyan érzésem, hogy ismét sikerült kifognom egy olyan alakot, aki állja az iszogatásomat erre az estére. Na várjon csak addig, míg bedobom az aduászomat. Utána remélhetőleg totál részegen, és még mindig nagyjából érintetlen erszénnyel hagyom itt ezt a fullasztó nagyvárost.
- Csak a "kibaszottul kulturált egyéneknek" való kártyajátékokat ismerem.
  Nevetett fel Herr Hóhajú, vagy Schneehaar, vagy nevezzék, aminek akarják. Inkább megmaradok a normális neveknél, az emberek átkozott nyelve határozottan undorító volt - mint a faj maga - és már abba is bele fájdult a fejem, hogy ezen nyelvtörő módon kell kommunikálnom. Mi bajuk van a normális nyelvekkel, mint a miénk? Miért kellett ilyen értelmetlen hadoválást kialakítaniuk? Már csak ezért megérdemelték és kiérdemelték teljesen jogos és mélyre ható megvetésemet, és azt, hogy egy szép kis polgárháború ritkítsa a soraikat. Egész Veronia ellen elkövetett aljas és galád sértés volt ez, kérem szépen!
- De nevezz csak Yrsilnek, vagy Silnek, ahogy neked jobban tetszik.
  Fűzi tovább az ismeretséget, miközben a pipájából mindenféle trükkös alakokra mintázott füstöt fúj ki. Dracon elmerengve figyeli, ahogy a díszes matériából az Ő kicsinyített hasonmása jelenik meg és a nyakát nyújtogatja felé. Szemében vidámság és elragadottság, nyelve úgy lóg ki, mint lihegő kutyának egy Elatha- Zephyrantes távolság egyhuzamú megtétele után, és hallani halk fújtatását, ahogy próbálja beszívni a füstöt. Végül megereszt egy olyan hangot, amit még életemben nem hallottam. Mély, torka legmélyéről jövő harcias bömbölés, amely rekedtes és öblös volt. Kihívás, némi agresszió csendült benne. Valószínűleg sárkánygyík nyelven ez annyit jelentett, hogy "takarodj az Alfám és az én közelemből is te átkozott alulfejlett undorító izé!" Azonban amikor a füstalak szétfoszlott, még is csak elszontyolodott és bánatosan nézett maga elé meg rám, amit hamar átvett a bűntudatosság, okos szemeivel annyit kérdezett: "Most elűztem a fajtársamat?" Halkan felnevettem és megpaskoltam a kis butuska fejét.
- Nyugi Draci, nem tettél semmi rosszat. Amúgy megmaradok a Sil-nél, sokkal könnyebb kiejteni, mint a többit...
  Nyugtázom a névválasztást, miközben még egyszer utoljára megvakartam a kis kedvenckém füle tövét, amitől azonnal hasra vágta magát, szárnyait kiterjesztve maga mellett és követelte azt, hogy simogassam a hasát. Eleget tettem ennek a játékos követelőzésnek, majd újdonsült ingyen pia forrásom felé fordultam, viszont a korcsmáros drága megelőzött engem.
- Nem tervezett ma zenélni, Yrsil Úr? Ma este biztosan sokan vannak, biztosan elhallgatnák.
  Óh, tehát bárd? Azokban soha életemben nem tudtam teljes mértékben megbízni. A legtöbb ugyanis alkalomadtán kémként, tolvajként vagy egyéb aljas szakma művelőjeként is tetszelgett. Sok információt hallanak utazásaik során és nem általkodnak ezeket felhasználni saját céljaik elérésére. Mondjuk pont emiatt elítélni őket eléggé álszentség a részemről, de fogalmazhatunk úgy is, hogy nem szeretem a konkurenciát. Meg...az ilyen átkozottak több nőt megkapnak, mint én, ami igazságtalanság! Bár Ő meg eléggé magas...valószínűleg a nők ezt azzal társítják, hogy máshol is ilyen jellemzőkkel rendelkezik és ez már elég ok nekik arra, hogy rögtön másképp viszonyuljanak hozzá. Na EZÉRT nem szeretem a nálam magasabbakat.
- Ma nem, Sedrick.  Bár vonz a gondolat, nem hoztam magammal semmit.
- Van valahol egy öreg lantunk. Egy vándorbárd hagyta itt, amikor nem tudott fizetni.
 Én általában levágott fejeket és kezeket szoktam magam után hagyni, ha nem tudok fizetni...vagy üres szobát. Lehet, hogy ezért vannak néha bajaim a szocializálódással? Mondjuk nem értem, hogy mi a baj ezen jellegű viselkedésemmel. Miért nem kérdezték meg előre, hogy van-e elegendő érmém arra, hogy kifizessem a szobát, az egész napi vad piálást ("Írjad csak a számlámra öregem, a végén fizetek majd, hogy ne kelljen annyiszor mutogatnom itt a tömött erszényemet!" - hehe, ostoba barom, kövekkel van tele! Háh, lesz itt ám meglepetés. Csak meg ne kövezzenek...nem vagyok én szexuális érzelmekkel és kinézettel túlfűtött táncoslány, hogy pénzt dobáljanak hozzám. Meg ha túl sok követ vágnak hozzám, akkor követ is lehetek, azt meg igyekszem elkerülni. Szóóóval...na ja. ). Őszintén szólva, az Ő hibájuk, hogy nem tesznek óvintézkedéseket, ezek után nekem itt ne lepődjenek meg, ha adok nekik egy ingyen leckét... Mondjuk a további atrocitások elkerülése végett nekem is lehet, hogy lantokat, meg ilyeneket kéne hagynom magam után. Vajon mit szólnának ahhoz, ha legközelebb üres üvegeket hagynék csak magam után? Az a legnagyobb ajándék, amit egy selftől kaphatnak és egyben a legnagyobb elismerés is. Határozottan kedvesebb megnyilvánulás lenne a részemről és én mindig is adni szoktam a megítélésemre...
- CSábító ajánlat, de kihagyom. Ma szórakozni jöttem ide. Apropó, hozzon egy üveg Eichenshild-i pálinkát az asztalunkhoz, négy korsó sört. Csapja a számlámhoz.
  Here we gooooo...Csapja a számlámhoz. Jegyezzétek meg: MINDIG KÉRJÉTEK EL ELŐRE A FIZETTSÉGET! Nem ám itt nagy fejetlenség lesz. Miközben a beszélgetés folyt - mind a kettő díszpinty mind önmagam és saját magam között - kívülről csak totál unott arcot vágtam és vártam, hogy történjen is már valami. De a kocsmáros meg nagyon erősködött, hogy Ő fizeti a piát. Nicsak, egy normális ember. Jól van, téged nem foglak bántani, amíg fizeted a védelmi pé...piát.
- Na, na. Erre a vendégeim. Igyunk még egyet, az unokám és mindannyiunk egészségére!
- Egészség!
- Egészség!
 Csatlakoztam én is az általános köszöntgetéshez, mert nem akartam udvariatlannak tűnni, meg nem akartam elveszteni a pia-forrásomat, úgy hogy alkalmazkodtam én az adott szituációhoz.
- Mit gondolsz, leülünk?
- Ja, üljünk le, de előtte még: Csapos, egy kupica pálinkát hármunknak. Adok még egy okot az ünneplésre: ma töltöm be a 26. életévemet!
- Óh, akkor három pálinka rendel! Csak a végén meg nem fogom tudni ellátni a munkámat ennyi piától!
  A csapos eltűnt és hozta a pálinkát. Most nem ajánlotta fel, hogy fizeti a piát - mocskos rasszista kis korcs ember! - így hát kénytelen voltam pár érmét lecsapni az asztalra, mielőtt Hórihorgas ezt is a számlájához akarta volna csapni. Neem, azt már nem. Nem lehet egész este ingyen pián élni, még a végén rájön, hogy csak kihasználom. Fél óránként egy occcsó pia még bőven belefér és a befektetés rövid úton megtérül. Egy igazi üzletember vagyok.
- Hát, akkor húzóra...s ami marad, az harag!
  Sóhajtok fel, ahogy orromat megcsapja a pálinka édes illata. Érezni lehetett rajta a körte zamatát, és ahogy végig csorgott a torkomon, kellemes meleg érzés és bizsergés járta át az egész testemet. Óh, ez kell nekem. Nem akarok józanul meghalni ezen estén sem, úgy hogy ideje belehúznom! A kupicák lehajtása után már az asztalhoz sétáltunk és Sedrick is meghozta a Sil által kikért piákat. A szék hangosan csikorgott, midőn kihúztam. Dracon az ölembe reppent rögtön és ott helyezkedett kényelembe, egyelőre megfeledkezve a szigorú alkohol-ellenségeskedéséről és kérlelő tekintettel méregette Yrsil-t.
- Ha jó barátságot akarsz kötni ezzel a kis átkozott mocsokkal, fújjál még pár sárkánykát. Csak ne túl sokat, mert a végén a nyelvével aljas támadást intéz az arcod ellen és hidd el, a sárkánygyík nyál nagyon ragacsos és nehezen eltávolítható. Amúgy milyen kártyajátékot akarsz játszani? És legfőképpen: mi a tét? Én ma este kegyes hangulatomban vagyok, úgy hogy benne vagyok minden mókában, ami csak elképzelhető - bizonyos keretek között. Azért az asztalon mondjuk nem fogok táncolni, túl sokszor tettem már és soha se tetszett senkinek. Ez meg mondjuk totál irreleváns információ, csak azért osztottam meg veled, hogy tudjad, mire kell számítanod, ha netán túl sok nedű folyik le kiszáradt torkomon és az agyam felett az alkohol édes uralma veszi át az irányítást.
  A kis vakarcs füle tövét vakargatva néztem ma esti ivócimborámra, miközben már alig vártam, hogy megfosszam őt az összes vagyonától!

Felhasználó profiljának megtekintése

14 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Hétf. Feb. 05, 2018 9:38 pm

Hóhajú Yrsil

avatar
a Csábítás Démona
a Csábítás Démona
- Huszonhat ? A Holdanya és Holdapa éltessen sokáig, Cyne. - köszöntötte a selfet kedélyesen. - A lányom is majdnem ennyi idős. - nyúlt bele a mellzsebébe, majd rövid kotorászás után egy tenyérnyi méretű, téglalap alakú vékony fémlapot húzott elő belőle. A hüvelykujjával könnyedén felhajtotta a fedelét, majd átnyújtotta a másiknak. - Ő itt az én szemem fénye, Mika. Áprilisban tölti a huszonhármat. - folytatta miközben hátradőlt, és megigazította a hosszú, a félhomályban inkább ősznek, mint fehérnek látszó hajzuhatagát. - Talán nem látszik, de én már ötven felett botorkálok. - nevetett. - Hihetetlen, mi ?
- A kért sörök, Yrsil úr. - lépett oda az asztalhoz a kocsmáros, majd letett négy nagy sört. - Kívánnak még valamit ? - kérdezte, miközben a hóna alól előhúzta az Eichenschild-i pálinka díszes palackját.
- Köszönöm, Sedrick, egyenlőre ez minden. - intett a férfinak, majd újra a self felé fordult. - Feléd mi a helyzet, Cyne ? Van család, asszony aki hazavár ? - nyúlt bele a zsebébe a kártyalapokért, miközben az ajkait a pipa szívókájára tapasztotta. A dohány nagy fénnyel felparázslott, ahogyan a démon teleszívta a tüdejét, torkát, és még a szájába is felhúzta az összes füstöt amit tudott. Lehunyta a szemét, majd lehajolt az asztal széléhez, és gyengéden szétfújta rajta a vörös színű füstöt, az pedig teljesen beterítette egészen a széléig. A vörös fellegekből megszámlálhatatlanul sok, rendezett sorokban álló katona emelkedett ki, akik olyan picik voltak, hogy hozzájuk mérten a sárkánygyík egy hatalmas sárkánynak tűnt. Lándzsások haladtak elöl, mögöttük pedig íjászoknak látszó gyalogosok meneteltek, egyenesen a self ölében ülő Dracon felé. Az ujjaival lassan dobolni kezdett az asztalon, mintha csak a leghátul ballagó harci dobok hangját utánozta volna, és halovány mosollyal várta a self kiskedvencének reakcióját...

Felhasználó profiljának megtekintése

15 Re: [Magánjáték]Me, myself, you and yourself on Szomb. Feb. 10, 2018 3:24 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
- Ja, köszi szépen!
  Biccentettem a hórihorgas alak felé. Igazából nem tudom, hogy erre ilyenkor mit szokás mondani? Emlékeim szerint soha se ünnepeltük meg még családon belül sem a születésnapokat sem, mert...valahogy nem volt rá belső hagyományunk. Az igazat megvallva, azt se tudom, hogy a selfek egyáltalán szentelnek e figyelmet az ilyen triviális és teljességgel értelmetlen, irreleváns dolgoknak? Én csak az idő múlásának mérésére használom éveim számának növekedését, meg önostorozásra: "Már ismét eltelt egy év, és még mindig nem tettél semmit sem annak érdekében, hogy előrébb juss a feladataidban." Na igen...Amikor a fickó emlegetni kezdte a lányát, és elő húzott belőle valami fémes cuccot, amelyben gondolom a lánya festménye szerepelt, előre megrettentem: biztos hogy a képből ki fog derülni, hogy a lány is van vagy' két méter magas, hosszú, fehér hajjal és az apja vonásaival. Nem mint ha rusnya lenne ez az alak, de el tudtam képzelni, hogy a lánya egy az egyben ugyanaz, mint Ő, csak a mellkasára valaki ragasztott kettő mellet és ezzel el is intézte a kreatív munkát. Amikor azonban a férfi átnyújtotta a képet, önkéntelenül is egy halk füttyentés szaladt ki a számon egy szintúgy ösztönös:
- Nem is rossz!
kíséretében. Aztán inkább befogtam a számat. Tapasztalataim alapján a drága apukák - legalábbis a normálisabbak - nem nagyon szerették, ha a lányukról így nyilatkozik valaki - főleg egy idegen. Amikor az Ő kora került elő, csak a szemöldökömet vontam fel és inkább nem mondtam ki azt, ami az eszembe járt. A magassága alapján inkább már matuzsálemnek gondoltam volna, aki soha nem állt meg a növekedésben, s minden egyes évben még egy inch-csel növekedett a magassága.
- Aye, nem néztem volna, csak 49-nek.
  Biccentettem a férfi felé, szememben hamiskásan csillanó derűvel.  Miután a kocsmárost elzavarta, az én életemet akarta boncolgatni a férfi, ami csak egy kesernyés mosolyt csalt az arcomra, és jó ideig hallgattam, csak figyeltem a füstjátszmát, amelyet Dracon szórakoztatására talált ki. A felé menetelő sereg szemmel láthatólag felkeltette a kis sárkánygyík figyelmét, és a nyelvét öltögetve, vadul lihegve szemlélte a hadsereget, amelynek egy célja: lemészárolni a hatalmas sárkányt! Óh, minő dicső csata lenne! Minő epikusság! Egy magányos, fehér sárkány, több ezer vérszomjas ember ellen! A sárkány egyetlen bűne, hogy nem szerette a piát és elzavarta a nőket a közeléből, pedig a királyok, a nemesek és még az egyszerű parasztok is ezerszámra cibálták hozzá a lányaikat, hogy ugyan, rabolja már el, hátha jön valami szőke herceg fehér lovon, hogy megmentse a jányukat, ezzel bizonyítva, hogy jó férj lenne. Legnagyobb meglepetésükre és bosszúságukra, a Nagy Fehér Sárkány nem fogadta el a felajánlásokat, a boros és sörös hordókat pedig visszaszolgáltatta sajátos módon: az emberek fejére potyogtatta! Háh, a gonosz sárkány története! Az ölemben terpeszkedő kis dög nem volt se gonosz, se nagy, de most még is élvezte egy kicsit a játékot. Hangosan és fenyegetően bőgte el magát, fogaival acsarogni kezdett a felé masírozó seregre, miközben farkával úgy csapkodott örömében, hogy nekem a fejemet kellett hátra hajtanom, különben elkaszálja az államat, vagy kinyomja a szememet.
- Szerinted egy ilyen mellett lenne időm asszonyra és családra? Ő az én kisfiam, és tökéletesen meg vagyok elégedve vele...néha még sok is!
  Paskolgattam meg a kis dög fejét, aki egy gyors pillantást vetett hátra, megnyalta az arcomat és tovább folytatta fenyegetéseinek hozzá vágását a füstsereghez.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Similar topics

-

» Part 14 / 12

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.