Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

Latest topics

» Cedrick von Nebelturm
by Jerobeam Today at 1:44 pm

» [Pályázatok] Bianca Brunner
by Jerobeam Today at 1:41 pm

» Küldetés: Vándorút
by Lothar von Nebelturm Today at 12:25 pm

» Cyne's Cauldron
by Johnny Wood Yesterday at 9:42 pm

» Kereskedősor
by Johnny Wood Yesterday at 9:39 pm

» Valkyrie Weaponry Fegyverkovács Üzlet
by Kristin Dalgaard Yesterday at 9:38 pm

» Árverések háza
by Kristin Dalgaard Yesterday at 8:59 pm

» Ékszerészet
by Tertullius Yesterday at 8:42 pm

» [Azonnali játék] Ho-ho-hóvihar
by Gerard D. Lawrenz Yesterday at 7:22 pm

[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 11

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 46

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 74


You are not connected. Please login or register

Világbővítés IV: Saját 2.

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Világbővítés IV: Saját 2. on Vas. Jan. 08, 2017 10:20 pm

Békesség! Ismételten kiírnék egy ilyen világbővítős témát, hasonlóan a múltkorihoz. Nyugodtan engedjétek el a fantáziátokat, nem kell feltétlen lényekre gondolni, bármi jöhet. Ha pedig illik a világba, természetesen bekerül! A lényeg az, hogy vagy az északi, kelta, keresztény és zsidó mitológiából legyen, vagy legyen teljesen saját ötlet! Minden pályázat hossza legalább 1000 szó, a részletesebbekért több pénz jár. Jutalom 1000 váltó pályázatonként. Egy ember maximum 5 ilyet küldhet be. Határidő Feb. 10. éjfél! Jó írogatást, kalandorok!

"Szűk a világunk, mégis mindig akad feltérképezendő terület. El sem tudom képzelni, miket rejthetett az Úristen az utunkat elvágó akadályok mögé..."
- Ludwig von Schattenburg, pap, térképész

(u.i.: Igen, kimásoltam a múltkori szövegét, mert épp tanulok, de minden jobb a vizsgára tanulásnál, nem?)

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: Világbővítés IV: Saját 2. on Szomb. Jan. 21, 2017 6:22 pm

Hilde von Nebelturm

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
Finsterblut class concept


" Egy ideális világban egyetlen törvény létezik, az erő törvénye. Nincs olyan bűn, ami megbocsájthatatlan, nincs olyan igazság, ami téves: Ha ártatlan vagy, bebizonyítod, ha igazad van, érvényt szerzel szavadnak. Az Erős uralkodik, a gyenge pedig imádkozik. Így van rendjén. " - Eirich von Finsterblut, családfő 


A Finsterblutok Veronia egyik legjobban félt lényei, puszta hírnevük is képes rettenetes félelmet plántálni az emberek lelkébe. A legtöbb vámpírral ellentétben nem rendelkeznek békés időben is hasznos szereppel, csakis a háború élteti őket, s a vérengzésben lelik meg örömüket. Szívesen fogadnak be vad vámpírokat családjukba, ennek köszönhetően igencsak gyorsan pótolják a háborútól keményen ingadozó számukat. Gyermekeiket spártaiakhoz hasonló szigorral nevelik, az embereket pedig semmilyen szín alatt sem tűrik meg otthoni területeiken. Éppen emiatt egyik legfontosabb résztvevői a Vérkereskedelemnek, komoly váltómennyiséget fektetnek abba, hogy mindig elegendő friss nedűhöz tudjanak jutni. Előszeretettel harcolnak különböző arcfestésekben, melyek a megszokottnál is állatiasabb színben tüntetik fel őket. Nagyon kedvelik egymás társaságát, s igen komoly örömet lelnek abban, hogy barátságosnak közel sem mondható, de családon belüli párbajokat folytathatnak. Egy Finsterblut számára rettenetes szégyen csatán kívül meghalni, nagyon sok katonájuk ezért meglepően öreg. A legtöbb elvadult vámpír a soraikból kerül ki, szívesen száműzik azokat, akik nem felelnek meg a család ideáljának, mi több, nincs is enyhébb vagy durvább büntetés náluk a száműzésnél. A többi család szokásaival ellenben a száműzöttek bármikor visszatérhetnek a Finsterblutok közé, de csakis akkor, ha megharcolnak a becsületükért, s az említett harcból győzedelmesen emelkednek ki.


Finsterblut: A vámpírok népének kegyetlen rendfenetartói, akik amellett, hogy szinte mindenfelé megvetettek, talán Veroniai legerősebb közelharci egységei.
" Azt mondod, hogy 20 Finsterblut? Hmm... Talán negyven felderítő elég lesz egy kis szerencsével és Isten segedelmével" – Ciel von Eisenschnittel, felderítőkapitány
Faj: Vámpír
Használható fegyverek: Bármilyen, kivéve a varázskönyveket, Bibliát, íjakat
Páncélzat: nehéz
Mágia: gyenge
Védekezés: erős
Támadás: erős
Sebesség: közepes


Név: Megállítás
Szint: 1
Ár: 1000 Váltó, Kezdéskor megkapja
Leírás: A Finsterblut hárompercenként képest pusztakézzel is megállítani bármilyen fegyvertől érkező támadást, de csakis akkor, ha azt képest szemmel is figyelni (Ergo egy számszeríjat nem lenne képest megfogni) illetve ha a fegyver gazdája nincsen legalább öt szinttel a Fisterblut felett. A képesség továbbá pár pillanatig sebezhetetlenné teszi a kézterületet, így fegyverhatások sem sebzik, kivéve az ezüstöt és a szent képességeket. Nem használható támadásra. Ha a Finsterblut rámarkol a fegyverre, a hatás eltűnik.


Név: A harc mesterei (Passzív)
Szint: 1.
Ár: 0 Váltó
Leírás: A Finsterblut vámpír kezdéskor ingyenesen megkapja magának a "Pusztakezes harc" képzettséget. Ez ugyanúgy beleszámít a képzettség limitekbe.


Név: Fokozott erőkifejtés
Szint: 2.
Ár: 1500 Váltó
Leírás: A Finsterblut támadása elvégzése előtt állatiasan felkiált, egyetlen csapásnak másfélszeresére növelve erejét. Az így végzett támadás emellett gyenge páncéltörő képességgel is rendelkezik, különösen hatékonnyá téve ezt a közepesen páncélozott ellenfelek ellen (Nehéz páncélosokra hatástalan a törés). A képesség nem használható azonnal egymás után, legalább 1 percnek el kell telnie a következő használat előtt.


Név: Acélököl
Szint: 3.
Ár: 2000 Váltó
Leírás: Hasonlóan a megállításhoz, a Finserblut képes az öklét is megacélosítani pár pillanat, s azzal olyan erejű támadást indítani egy ellenfele ellen, mely akár egy buzogány erejével is felér. A képesség acélkesztyűben is működik, ilyenkor a kesztyű nem képes beformálódni akkor sem, ha felület amit ér kőkemény. A képesség használata utána legalább fél perc lehűlési idő van.


Név: Dermesztő tekintet
Szint: 3.
Ár: 2000 Váltó
Leírás: A Finsterblut csatagőzös tekintete képes egy kiválasztott ellenfele védekezőértékét kétharmadára csökkenteni másfél percre. A technika használata igényli, hogy legalább egy gyengébb sérülés legyen a Finsterbluton, illetve, hogy legalább egy perce harcoljon.


Név: Fájdalom tolerancia (Passzív)
Szint: 4.
Ár: 1500 Váltó
Leírás: A sebek gyakran igen komolyan befolyásolják a karakterek mozgását harcközben. A fájdalom teljes ismeretének hála a Finsterblut vámpír képessé válik elviselni az egész komoly sebeket is, mozgását és harci erejét csakis a törött csontok, kiugrott tagok és szakadt ínszalagok képesek befolyásolni. A képesség nem működik kínzás során, a vámpír ugyanúgy megtörik elegendő fájdalom hatására. Halálos sebek mellett is képes tovább harcolni, ám nyilván nem érdemes ecsetelni, hogy annak hatása végeredménye mi is lesz.


Név: Mészárlás (Passzív)
Szint: 5.
Ár: 3000 Váltó
Leírás: A Finsterblutok félelmetes harcosok, puszta jelenlétük és dühöngő viselkedésük minden bátorságot elpárologtatni ellenfeleik lelkéből. Amennyiben egy Finsterblut képes végrehajtani egy olyan támadást, ami halálos sebet okoz egy NJK-nak (Vagy nagyon ritka esetben JK-nak) minden a közelben lévő (És a támadást látó) nálánál alacsonyabb szintű egység elszörnyülködik erejétől, s így támadóerejük passzívan a kétharmadára csökken három percre. A képesség nem fogyaszt manát, azonnal ismételhető, ám a hatása nem adódik össze, csakis nullázza a három perc számlálóját.


Név: Megállíthatatlan roham
Szint: 6.
Ár: 3500 Váltó
Leírás: A Finsterblut mozgási sebessége kétszeresére nő (Ez a képesség nem használható manőverezésre vagy megállásra, csakis egy adott gyors sprintre), s egy maximum félperc hosszú rohamot indít ellenfele ellen. Minél nagyobb a távolság amit megtesz, annál nagyobb erejű csapást képes mérni a kiválasztott ellenfélre. Teljes töltöttséggel a Finsterblut akár egy egész lovat is képes kettévágni/zúzni. A Roham csakis ötös szint feletti stun vagy root képességekkel törhető meg. Homokon és jégen nem alkalmazható.


Név: Velőtrázó ordítás
Szint: 7.
Ár: 4000 Váltó
Leírás: A Finsterblut vámpír képes olyan állatias erővel felkiáltani, hogy azzal egy általa kiválasztott legfeljebb 30 méterre lévő állatot öt egész másodpercre harcképtelenné tesz. Minden állara hatásos, kivéve azokat, melyek nem elég intelligensek a félelemhez vagy nem hallanak. Amennyiben egy lovast céloz a képességgel, az állat irányíthatatlanná válik a hatás idejére.


Név: Második bőr (Passzív)
Szint: 8.
Ár: 3500 Váltó
Leírás: A többi vámpírral ellentétben a Finsterblut vámpíroknak szinte tényleg a testük részévé válik a páncél. Viselése semmilyen formában sem jelent számukra hátrányt, mi több, képesek annak súlyát ignorálni, s olyan sebességgel mozogni, mint egy közepesen páncélozott katona (Például Zsoldos). A képességnek hála futni is tudnak, s az úszásban sem hátráltatja őket a felszerelés.


Név: Elsöprő Erő (Passzív)
Szint: 9.
Ár: 4000 Váltó
Leírás: A Finsterblut hosszú harci gyakorlás és izomfejlesztésének hála képessé válik arra, hogy egy kétkezes fegyvert egy kézzel tudjon forgatni. Semmilyen sebességhátrányban nem részesül annak használata során. Egyszerre csak egy fegyvert tud használni, amennyiben rendelkezik a képességgel, hogy két fegyverrel is harcolhasson, csakis egyik kezében lesz képes kétkezest forgatni.


Név: Kegyetlen Konverzió (Passzív)
Szint: 10
Ár: 5000 Váltó
Leírás: A Finsterblut megtanul szinte bármilyen sebet begyógyítani, amennyiben elegendő vér áll rendelkezésére. Ha van miből táplálkoznia, elvesztett végtagokat is képes visszagyógyítani mindössze öt perc alatt, teljes leharcoltságból pedig 5 óra alatt össze tudja szedni magát (Természetesen ha levágják a fejét, vége van). Egy végtag begyógyításához egy ember teljes vérkészletére van szükség, egy egész test meggyógyulásához pedig legalább 3 emberére. Az így elfogyasztott vér olyan gyorsan felhasználódik mágikus úton, hogy nem terheli meg a gyomrot. Bár hányszor használható egy nap vagy kaland során, amennyiben van elég ideje a vámpírnak a gyógyuláshoz. Bármikor megszakítható.

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Világbővítés IV: Saját 2. on Csüt. Jan. 26, 2017 3:06 pm

Gloria

avatar
Felszentelt Apáca
Felszentelt Apáca
Alapvetően minden ember fogékony a mágiára, bár azt mondják, ez az érzékenység nem volt meg bennük mikor még Terrán éltek. Veronia beivódott a bőrükbe, az erekben csordogáló vérbe. Vannak akibe jobban, másokba kevésbé, de minden ember ott hordozza a képességet, hogy irányítsa az esszenciát ami benne rejlik a földben a vízben és a levegőben is… A tehetségesebbek pedig nagy dolgokra hivatottak, és hatalmas erőket tudnak az uralmuk alá vonni megfelelő képzés mellett.

„Azt hiszed ezek csak összehányt vonalak? A rúnák ősibbek a kereszténységnél, régen üzenetet hordoztak, a múltat a jelent és a jövőt… De még most is, hogy már nem hiszünk bennük, a puszta leírásuk is olyan erőket idéz meg, amiket nem szabad alábecsülni.” - Wolfgang Scheider, rúnamágus

Emberemlékezet óta járják a földet varázslók, akik már az emberekkel voltak a szakadás előtt is, Terra ősi földjein. Jórészt már mállott tekercsek írnak arról, hogy mielőtt megérkeztek volna a keresztény papok és hittérítők, a régi vallás papjai egyben varázslók is voltak, akik az istenek akaratát próbálták kiolvasni a tőlük kapott szimbólumokból, és amellett, hogy a sorsot fürkészték általuk, erőt is tudtak belőlük meríteni, amit bárki elérhetett, ha megtanulta. Az egyszerű emberek a papok helyett hozzájuk fordultak útmutatásért, hogy közvetítsék az istenek akaratát, és ezért cserébe apró ajándékokkal kedveskedtek nekik.
Mikor pedig Veronia minden fia és lánya keresztény hitre tért, a rúnák akkor is velük maradtak, bár a vallásos áhítat lekopott róluk, még így is veszélyes erőt képviseltek, eszközök voltak a mágia vad folyamainak megszelídítésére. A régi papok sosem tűntek el a föld színéről, csupán átalakultak eleinte csöndes megfigyelőkké, később azonban voltak, akik felismerték a mágiában rejlő potenciált, a rúnákat fegyverként használták, hatékonyságuk miatt pedig hamar ismét bekerültek a köztudatba.
Mivel az erő a szimbólumokban rejlik, ezért, ha egy hozzáértő megtervez egy összetett varázslatót és leírja azt egy tekercsre, akkor onnan az erőt már egy laikus is el tudja szabadítani. Éppen ezért a rúnamágusok többnyire könyvet hordanak magukkal, amiben minden le van írva az egyszerű, alaprúnáktól kezdve a bonyolultabb, sok rúnát magukba foglaló összetett varázslatokig, a végén jónéhány üres lappal, ahová a saját rajzaikat tervezhetik meg. Hogy miért pont ezek a szimbólumok tárolják a mágikus erőt, miért pont azt az erőt, és hogy lehetséges-e új szimbólumokat alkotni vagy csak a meglévőket kombinálni, azt nem tudják, de komoly kutatások folynak ezügyben.

„Kiszámíthatatlanok. Sose bízz meg valakiben, aki a teret és az időt a puszta akaratával befolyásolni tudja. Olyan erő ez, ami nem lenne embernek való, és Isten mégis engedi.” - Daniel Sternberger, északi pap

Még a rúnamágusok eredete tiszta volt, és az ősi papok létezése megmaradt a kollektív emlékezetben, addig az arkán mágusok származása a homályba veszett, csupán néhány zavaros utalás van arra, hogy bizonyos emberek mágiája akkor erősödött fel, amikor megérkeztek Veroniára, de hogy mi okozta ezt a hirtelen ébredést, arra csak elméleteik vannak még ma is. Különböző mágikus gócpontokra gyanakodnak, és nagyon igyekeznek, hogy a még nagyobb erő birtoklása érdekében megfejtsék ezt a titkot, és rátaláljanak az erejük forrására.
Nagyon szeretnek különböző fókusztárgyakat használni, ami tovább erősíti őket, például különböző kristályokkal kombinált mágusbotokat, ritkábban alkarnyi hosszú pálcákat, gyűrűket és amuletteket. Ezekbe van, hogy konkrét varázslatokat zárnak, van, hogy csak a mágikus erőt gyűjtik velük össze.
Az arkán mágia leginkább a puszta energia manipulációjára jó, a tehetségesebbek ennek képesek elemi formákat is adni, így lehetséges, hogy egy nagyerejű arkán mágus irányítsa a tüzet vagy bármely más elemet, de ehhez hosszú évek tanulása és hatalmas energiabefektetés szükséges.

„A gőgünk nem engedi, hogy mind együtt dolgozzunk. A kutatás az életünk, az egyetlen amire büszkék lehetünk, ki engedné, hogy ezt valaki ellopja?” - Luis Woerfel, rúnamágus mester

Napjainkra a mágusok elismert társadalmi csoporttá váltak, a félelemmel vegyes tisztelet még mindig ott kering a levegőben, de már messze nem annyira domináns, mint a Szakadás után néhány száz évben. Ma az élet legkülönbözőbb területein találkozni velük, nagyon sok közöttük a tudós, aki a mágia mibenléte mellett a természet leírását is célul tűzte ki, vagy régi relikviákat és történelmi emlékeket keres. Ezen kívül azonban élen járnak a tárgyak bájolásában, sokszor az alkímiában, de egyesek még az ékszerészetben is.
Sokan ténykednek tanácsadóként, az „Udvari mágus” elismert pozíció, mint a két királyságban, se sokszor a gazdagabb nemesek is maguk mellé fogadnak egy-egy varázslót. Ezek általában nagyon nagyra vannak a világban betöltött szerepükkel, hogy befolyásolni tudják a világ politikájának alakulását, és sokszor a csak a tudománynak élő mágusokat ignoránsnak vagy egyenesen dilettánsnak tartják.
A hadseregben külön szakasza van a csatamágusoknak is, akik fegyverként használják az erejüket, hogy megváltoztassák egy-egy háború kimenetelét, ők általában nagy tiszteletnek örvendenek, de akik látták micsoda pusztításra képesek, inkább rettegik a nevüket.
Utolsó nagy csoportjuk a mindenki által lenézett, és csak „bérmágus”-oknak titulált szabadúszók, akik pénzért nagyjából bármilyen munkát elvégeznek, legyen szó szörnyvadászatról, ajtók betörésmentesítéséről, vagy kisasszonyoknak különböző amulettek eladásáról.

Hamar felismerték azonban, hogy bár nem szívesen dolgoznak együtt (ez főleg a kutató mágusokra és az udvari mágusokra jellemző) valamilyen laza szerveződésre szükségük van, hogy a jó munkát honorálják, a kontárokat pedig kigyomlálják a soraik közül. Ráadásul, ha a fontosabb eredményeket megosztják egymással, azzal elkerülhetik, hogy ketten is ugyan azon dolgozzanak egyszerre másrészt az új felfedezések segíthetik a többiek munkáját is.
A mágusok ezért öt körbe szerveződtek:

1: A legbelső körben mindig ketten vannak, egy rúnamágus és egy arkánmágus, akit az összes többi adott mágiaágban jártas varázsló elismer vezetőnek. A kinevezés az adott mágus haláláig tart, az utódot pedig mindig az eredményei alapján a második és harmadik kör mágusai választják meg szavazással. Egy ilyen szavazás mindig hatalmas társadalmi esemény és természetesen nem mentes a háttérben szervezkedéstől, lefizetésektől, sőt egyesek még a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Ha a csalásra fény derül, az adott varázslók rangját elveszik, és kikerülnek a negyedik körbe.

2: A Magoi-k köre. Azok az elismert mágusok tartoznak ide, akik a többiek előtt bizonyították, hogy valamilyen területen kiemelkedőek. A bekerülés feltétele egy vizsga a többi Magoi és a vezetők előtt, illetve egy előzetes írásos dokumentáció az adott munkáról. Ez lehet egy kiemelkedően fontos felfedezés, ami a mágia természetét illeti, de ide tartozik a teljesen új varázslatok alkotása is, amit a jelöltben be kel mutatnia a bizottság előtt és el kell magyaráznia a működését. A sikeres vizsga után a jelölt bekerül a körbe és megkapja a neve elé az M. tagot, továbbá a felfedezését kizárólag ő oktathatja, és ő felügyeli a további kutatásokat a témában. Nincs felső korlát, hogy mennyien lehetnek, de igen nehéz ide bekerülni.

3: A Mesterek köre. Az inasok egy vizsga letétele után kerülhetnek be ide, amiben számot adnak a tudásukról az adott mágiaágban. Két lista létezik egyik rúnamágiákkal, másik arkánmágiákkal, amiket mind be kell mutatni, ez után egy elméleti beszámoló következik, végül pedig az inasnak elő kell adnia egy tervezetet, amivel mesterként foglalkozni akar. A sikeres vizsga után válik az inas a mágustársadalom teljesértékű tagjává, szavazhat a vezetőkről, és vállalhat saját tanítványokat.  A legnépesebb csoport.

4. Az inasok köre. Az inas már megtanulta az alapokat, és már önállóan kutat, dolgozik, ám a mestere még valamilyen szinten felügyeli a ténykedését. Általában inas korban kezdenek el a mágusok elmélyedni egy-egy kifejezett témában. Ahhoz, hogy valaki inas lehessen le kell tennie egy vizsgát, amin előre meghatározott varázslatokat kell bemutatni, és a mágia alapvető működését is el kell tudnia magyarázni a diáknak.

5. A tanítványok köre. Mindenki, aki mágia tanulásra adja a fejét, a mágustársadalom szemében először tanítvány lesz. A tanítványok kora igen változatos, de a tehetségesebbeket a szüleim már egész kiskorban elkezdik taníttatni. A legfontosabb, hogy legyen egy mester, aki elvállalja a tanítást, és az kezdi el bevezetni a gyereket (ritkán felnőttet) a varázslás alapjaiba. A mester sokszor kérhet pénzt a szülőktől a gyerek taníttatásáért, aki ez után a hét napból legalább ötöt a mesterrel tölt, aki a saját munkája mellett mindent megtanít neki. A tanítvány többnyire jártas lesz a mestere területében, de a többiben kevésbé, ha valami más érdekli sokszor önszorgalomból kell képeznie magát. Nagyritkán előfordul, hogy két mester összefog és közösen vállalnak tanítványokat. Az a tapasztalat, hogy ezek a gyerekek sokkal jobban teljesítenek az inasvizsgán is és később is, így többekben kezd megfogalmazódni egy igény, hogy létrehozzanak egy szervezett iskolát, de ez még nem jött létre, és a varázslók többsége szerint soha nem is fog.

A vallásháború kezdetéig és a nagy emberkirályság kettészakadásáig (V.I.SZ. 800) csupán egy kör létezett a kontinensen, de a háború a mágusokat is megosztotta. Voltak akik dél mellé álltak, voltak akik északot támogatták, és bár a legtöbben semlegesek szerettek volna maradni a két király minden mestertől követelte, hogy foglaljon állást egyik, vagy másik mellett. Erre a mágia harci potenciálja miatt volt szükség.
Így a mágustársadalom kettészakadt ahogy a királyságok, és most egymástól függetlenül működik egy-egy kör északon és délen, 2-2 vezetővel. A két kör között hivatalosan semmilyen kapcsolat nem áll fent, nincs ellenségeskedés, de mintha nem lennének hajlandóak tudomást venni a másik létezéséről.
Északon minden maradt a régiben, a mágusok önként csatlakoznak a hadsereghez, ha akarnak, és elég sokan teszik is meg, délen azonban igyekeznek minél jobban kihasználni a varázslók erejében rejtőző katonai potenciált. A két vezető mellé a legfelsőbb körbe bekerült egy felügyelő, aki mindig magas rangú katonai tiszt, egyben a protestáns egyház tagja is. Jelenleg minden tanítvány és inas átesik katonai és stratégiai kiképzésen is. Bár hivatalosan ez nem kötelező, a vezetők és a magoi-ok erősen presszionálják a mestereket, hogy végeztessék el a tanítványaikkal és az inasaikkal ezt a képzést, és a legtöbben vegyenek részt időről időre katonai offenzívákban.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Világbővítés IV: Saját 2. on Csüt. Jan. 26, 2017 7:57 pm

Hilde von Nebelturm

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
Általános érdekességek és információk a vámpírokról I:

A vámpír családok és a neveik:

Veronia területén tizenkét darab elfogadott család létezik, melyek mind megtalálhatóak a faj leírásánál. A Család, mint kifejezés csalóka, sokkalta inkább nemzetségekről, törzsekről beszélhetünk, mint klasszikus értelembe vett famíliákról. A legtöbb átlagos vámpír három névvel rendelkezik, egy a keresztnév, egy a Titkos Családnév, egy pedig a Nemzetségnév. Példaként itt van pár név, s egy kis leírás a fellelhető különbségekről a három esetben. 

Lothar von Nebelturm, Nebelturm családfő

Mindössze egyetlen vezetéknévvel rendelkezik Lothar, ugyanis egyenesági tagja a nemzetségnek, s emellett még a Nebelturm CSALÁD tagja is. A von elhagyható. Későbbiekben kitérek arra, hogy miért is hasznos, hogy nincs több név a "valódi családtagoknál". Családfő státuszba CSAKIS olyan kerülhet, aki a családnevet viseli, ergo valódi leszármazottja a családnak. A beházasodás lehetséges, ilyenkor elhagyja a beházasodott nő a Titkos vezetéknevet, s papíron lehetősége van a családfői szerep elvállalásában, de ez egy kifejezetten ritka eset, s nem sok precedens van rá. 

Friedrich Regis von Nebelturm, lovászfiú

Friedrich csakúgy a Nebelturm nemzetség része, mint mondjuk Lothar, ám nem az egyenesági család tagja, éppen emiatt pedig a hivatalos vezetékneve Regis. Erre a vezetéknévre viszont emberek között nincs szüksége, s éppen emiatt von Nebelturmként fogja bemutatni magát egy olyan személynek, aki nem a nemzetség tagja. Ez nem csak egyértelműsíti az ember számára, hogy melyik nemzetségből való (Elvégre jó eséllyel ennyi lesz csak fontos egy Déli vagy Északi számára), rangját és feladatát is jól elrejt. Éppen emiatt nehéz is kiismerni azt, hogy ki lehetett Friedrich családtagja a városon belül, s emiatt nem lehet annak jelentős esélye, hogy talán felkutassák őket.

Alexander (Kuch) von Nebelturm, kitaszított vámpír

Alexander valamilyen bűnt követett el a nemzetség ellen, aminek is hála kitaszították a családból. Elvesztette a jogot, hogy rendelkezzen saját vezetéknévvel s a családtagjai jó eséllyel nem néznék jó szemmel, ha a vezetéknevüket használná, ezért Nebelturmként mutatkozhat be. A kitagadással elvész a jog a saját névtől.

Mi is hát az előnye annak, hogy lényegében az emberek az esetek többségében csakis a kereszt és a nemzetség nevet ismerik a vámpírnak? Legyen Lothar, Friedrich, Alexander, a bemutatkozásból senki se fogja tudni a rangot a családon belül. Egy von Nebelturm ugyanúgy lehet egy jelentéktelen szolga, mint egy tanácstag, így pedig kétszer is meggondolják az emberek, hogy érdemes-e kikezdeni a vámpírral. A fontos dolgok mások orra alá kötése sosem volt a vérszívók szokása. 

A Vámpírok és Isten

Nem titok, hogy a vámpírok nagyon is jól ismerten viselik testükön Isten létének jegyét, nem kétséges számukra létezése, s tagadhatatlan ereje. Ennek ellenére még sincs szokásukban imádni őt, a maguk módján kívánják tisztelni az Urat. Ámbátor nem imádkoznak, se nem keresztelkednek, mégis megtisztelik az alapvető keresztény erkölcsi normákat. Településeiken még a templomok létét is megengedik az ember lakosság örömére, ám nem szokás, hogy valaha is eljárnának bármiféle szertartásra is. A vámpírok számára Isten személyes, mindenki egy kissé máshogy közelíti meg (Van, aki sehogy), de általánosan elmondható, hogy nem viselkednek kevésbé erkölcsösen mint az emberek, sőt, bizonyos családok nagyon komoly és jól definiált törvényeket fektetnek a nemzetségtagok elé, ezek a törvények pedig gyakran Bibliai alapon nyugszanak a modern korszellemmel vegyítve. Általános vámpír dogmaként kezelhető továbbá, hogy a vámpír ugyanúgy joggal rendelkezik az üdvösséghez mint az ember, ám azt nem is biztos, hogy alanyi jogon meg is szerzi, harcolnia kell érte, s példás viselkedéssel móddal kiérdemelnie. 

A vér fogyasztása nem minősül bűnnek erkölcsi alapon, ugyanis azon vámpíroknak, akik harcolnak vagy varázsolnak, szüksége van rá, s éppen emiatt olyasféle morális döntésnek minősül a vérszívás, mint egy állat levadászása az ember számára. Nem ritka, hogy egy-egy vámpír Bibliával rendelkezzen, ám többnyire nem képesek azt érteni, s csakis szimbolikus jelentőséggel van az otthonukban. Ez kissé változott a protestantizmus léte óta, a német Bibliának hála immáron az átlagos vámpírnak is lehet egy kicsit több fogalma az emberek vallásáról. Végeredményként elmondható az is, hogy ha egy vámpír Istenhez szól, többnyire nem kér tőle valami jót, azért fohászkodik, hogy valami rossz ne történjen. Kevésbé elnéző hatalomnak tartják, s mivel még most is veri őket az átok, nem is meglepő, hogy joggal inkább félelemből tisztelik, mint szeretik.

Vámpírok és a házasság

A házasság keresztény szokásoknak ellentmondóan nem „Isten színe előtt” történik, hanem a vér szentségében. A vámpír kultúra minden porcikáját átlengi az utóbbi folyadék tisztelete, s a házasságnál sem más ez. Egy tipikus esküvőn az arra meghívott családtagok és egy tanácstag vesz részt. A tanácstag egyfajta társadalmi szerződésként vezeti fel a két vámpír egyesülését, amit aztán a spirituális egyesülés is követ, egy rövid szertartás formájában, ahol a két vámpír egy-egy vékony vágást ejt a másik tenyerén, aminek vére pedig egy kupába folyik. Ezt a kupát öntik fel borral, s végül ahogy elfogyasztja a vért a fiatal pár, spirituálisan egyként kezelendőek, immáron házasok. Ez az egyetlen bevett formája a vámpír-vámpír vérfogyasztásnak, s éppen emiatt szentsége megkérdőjelezhetetlen. A családtagok ezután jó szerencsét kívánnak a házasodott párnak, s egy mulatság veszi kezdetét. Ideális esetben a mulatság másnapján esik meg a Vérfakasztás ünnepe, mely a női vámpír szüzességének elvesztését foglalja magába, s az elvégzett aktus (És tisztaság) bebizonyítása végett ki kell terítenie a friss családnak a vérfoltot tartalmazó lepedőt. Szokás szerint harmadnapra ennek örömére a mulatságra meghívott személyek ajándékokat hoznak a menyasszonynak. Rettenetes szégyen, ha valaki nem helyezi ki a véres lepedőt a háza elé. Az idők ezóta változtak, s inkább csak a kulturális vonzat miatt fontos ez, nem a „Tisztaság” bebizonyítására. Speciális helyzetnek minősül az, ha egy vámpír és ember házasodik. Ilyenkor a vámpír szokásoknak megfelelően kell eljárni, ellenben a vámpírnak nem kell megvágnia a kezét, s csakis az emberi hitves köteles vért adni a pohárba. Ez azt szimbolizálja, hogy párként mindig biztosítani fogja a friss vér szükség esetén, s azt is, hogy nem tör párja életére. (Sok vámpír ezt már degradálónak tartja, s nem hajlandó így végezni a szertartást. Ilyenkor a kapcsolat nem elfogadott, ám ez nem igazán jelent semmilyen szégyent sem a pár számára).

Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy régen szokásban volt két hitvest is tartania egy vámpír férfinek: Másik felét, a vámpír nőt, s Vérhitvesét, aki egy emberi sorokból vett nő volt. Ezt mostanság már nagyon kevesen tartják, s csakis a konzervatívabb családok soraiban vannak rá példák (Finsterblut, Rotmantel), ahol továbbá a Vérhitves szerepe inkább hasonlít rabszolgáéhoz, mintsem valódi feleséghez.

Vámpírok és a felsőbbrendűség

Nemzetségtől függően változik a bevett nézet az emberek és a vámpírok képzelt hierarchiájában, de általánosan elmondható, hogy a vámpírok fontosabb lényeknek tartják magukat, mint az embereket. Többek között ennek oka az is, hogy természetes ragadozónak számítanak a prédaként tekintett emberekkel szemben. Meglepő módon ez mégsem jelentik azt, hogy lenéznék az embereket, sok vámpír tiszteli és becsülettel kezeli őket, míg mások kevésbé. A Rotmantelek például kifejezetten alantasnak vélik az embert, míg a Neulanderek szinte köztük élnek, s van, amelyik embernek is vallja magát, egyenest elhatárolódva a vérfogyasztástól.

Felhasználó profiljának megtekintése

5 Re: Világbővítés IV: Saját 2. on Kedd Feb. 07, 2017 1:49 pm

Lexa Warde

avatar
Nekromanta Halálpap
Nekromanta Halálpap
Ősdémonok


„Mindenki azt gondolja, amit megengednek neki. Félnek a nekromantáktól, félnek az útonállóktól, vagy a boszorkányoktól… senki sem mutatja meg nekik, hogy valójában ki is, az igazi gonosz.” – Jonathan atya, szerzetes.

Leírásuk:Az ősdémonok történetei nagyon régre nyúlnak vissza. Az egyetlen közös bennük, hogy ők a megtestesült gonoszság, és minden egyes pozitív dologgal szemben állnak. Nincsen más céljuk, minthogy megkeserítsék minden egyes entitás életét, akiét csak tudják, és hogy a világot a kárhozatalba taszítsák. Az ősdémonok a halandók fájdalmain, félelmén, és szenvedés táplálkoznak, ebből gyűjtve erejüket.
Velük való összecsapás: Az ősdémonok egy velünk párhuzamos, úgynevezett ”szellemvilágban” élnek, ahol rajtuk kívül az angyalok, és a holtak lelkei vannak. Itt egy külön palotában élnek, ahol rang szerinti szinteken helyezkednek el. Elég idővel - körülbelül három emberi hónap - képesek annyi erőt összegyűjteni, hogy elkészítsenek egy portált a két világ között, amin keresztül az erejük nagy részét fizikai formájukban tudják világunkban megjeleníteni, s így próbálnak Veronián minél több kárt okozni. Azonban még ennek legyőzésével sem tűnnek el örökre, csak erejük nagy részét elvesztik, és visszatérnek a palotába.
// A játéktéren ez úgy jelenne meg, hogy event szerűen lép színre egy-egy, akiknek legyőzéséhez rengeteg ember szükséges. Ezek nagy, sok körös összecsapások lennének, ahol megannyi játékos és NJK küzdene együttes erőkkel az ősdémonok ellen. Ezek a lények rettenetesen erősek, ezért a realitás megőrzése végett, a játékok non-canonok lennének, mivel itt tényleg bárki könnyűszerrel távozhat az élők sorai közül.//

Belial, az ármányok mestere


Leírás: Belial az ősdémonok egyik legrettegettebbje, a sötét, és gonosz erők vezére. A mellett, hogy kitűnő harcos és hadvezér, nagyon erős mágiával is rendelkezik, amit főként illúziómágiákat takar. Három méter magas, testén szinte mindenütt páncélt visel. Ismertető jegyei a patákban végződő lábak, a két, hatalmas, szürke tollazató szárny, és ősz haján viselt acélszarv-korona. Fegyverként egy kétélű lándzsát használ.

Képességei:

Első fázis:

Név: Öklelés
Leírás: Belial felrugaszkodik a levegőbe, majd lándzsáját a földbe szúrja, s szárnyaival kilövi magát előre egy körülbelül tizenöt méteren, felhasítva mindent, ami a fegyverének újába kerül. Aki Belial közelében van a repülés közben, az a széláramlattól, a karakter erőnlététől függően odébb repül pár métert. Két kör lehűlési ideje van.

Név: A sötétség hívása
Leírás: Belial véletlenszerűen kiválaszt egy ellenfelet, s annak elméjébe kerül. Démoni igéket mondd, melyet csak a célpont hall, s földöntúli javakkal kecsegteti, miközben bajtársai ellen fordítja, s megtébolyítja elméjét. A karakter egy körre Belialt fogja pártolni, s társai ellen harcol, majd a varázslat megtörik. A képességet minden második körben használja.

Név: Tűzsarló
Leírás: Belial lándzsájával vízszintesen suhint, egy négy méteres, tűzből álló sarló alakot előidézve, melyet a célpont felé lő ki. Két kör lehűlési ideje van.

Második fázis:

Név: A pokol szolgái
Leírás: Belial megidézi szolgáit, ami öt darab négyes szintű háborúdémon. Ezek az egységek halálukig a csatatéren maradnak, azonban magát a képességet csak egyszer képes használni egy harc alatt. Az egységek rendelkeznek a négyes szintig összes megvásárolható háborúdémon képességgel.

Név: Változó csatatér
Leírás: Nagyon erős illúzió segítségével Belial a csatateret egy teljesen más környezetté varázsol át. Kietlen sziklák, sötét égbolt, iszonyú hőség, lávafolyamok… a pokol színterét varázsolja az ellenfelei szeme elé.

Név: Meteorzápor
Leírás: Az égből több méter átmérőjű égő szikladarabokat idéz le, melyek egy tíz négyzetméteres területen belül záporoznak. Három körön át tart, azonban egy csata alatt csak egyszer képes használni.

Harmadik fázis:

Név: Végső forma
Leírás: Belial eddigi kinézetét egy illúzió segítségével tartotta fent, amit megszüntet. Egy hatalmas, hét méter magas szörnnyé változik, hosszú, fekete karmokkal. Bőrét égési sebek díszítik, húsa szabályosan rohad, ami undorító bűzzel jár, mely az egész csatateret belengi. Szemei vörösbe gyúlnak, fogai megnőnek, haja kihullik. Testén, több helyen is fekélyek jelennek meg, azonban mivel már nem kell fent tartania az illúziót, rengeteg ereje szabadul fel, így sokkal erősebb lesz a harc hátralévő részében.

Diwergius, a járványok ura


Leírás: Diwergius az egyik legalattomosabb ősdémon. Taktikája a csatatér teljes meggyengítése, majd utána mérni elsöprő csapást ellenfeleire. A négy méter magas démon arcokat mintázó acélpáncélt visel, azonban könyöktől lefelé nem védi semmi. Kezei azon részén teljesen levált a bőr, s vérbe borult húsa visszataszító látvány mindenki számára. Hatalmas szárnyai el vannak halva, csapzottan, a földet súrolva vannak vállán. Szemei lilás fénnyel világítanak, látása tökéletes.

Képességei:

Első fázis:

Név: Bloaters
Leírás: Diwergius öt darab apró lényt idéz meg a föld mélyéből. Egy méter magasak, azonban hasuk hatalmasra van felduzzadva, s zöldes színben világítanak. Nagyon gyorsak, s azonnal az ellenfélre futnak, majd ha közelükbe értek, a kezükben lévő kést hasukba szúrják, amitől felrobbannak. A gyomruk égető, zöld savval van megtelve, ami robbanáskor három méter sugarú körben szétfröcskölődik, az élő szöveteket borzasztóan károsítja. Négy körönként képes megidézni őket

Név: Savbomba
Leírás: Három darab egy méter átmérőjű, zöld maró savból álló gömböt lő ki a célpont ellenfél felé, ami ütközéskor másfél méter sugarú körben robban. Az élő szöveteket effektíven károsítja, s a páncélokat is korrodálja. Két kör lehűlési ideje van

Név: Terjedő veszedelem
Leírás: Diwergius két ellenfelet véletlenszerűen kiválaszt, akikre átok szór, s emiatt egy betegséget kapnak el. A betegség négy körig tart, az utolsó körben végzetes. Először a testen fekélyes, nyílt sebek alakulnak ki, ami a fizikumát teljesen legyengíti, majd a belső szerveik rohadásnak indulnak. A második körtől a fertőzött vért kezd hányni, s képtelen lesz harcolni, majd a negyedik kör végén belehal. Csak erős egyházi személy áldásával éli túl, vagy hozzáértő orvos anti-mérgével. Ha a fertőzött meghal, a betegség tovább terjed egy másik véletlenszerűen kiválasztott ellenfélre.

Második fázis:

Név: A pestis démonai
Leírás: Három lényt idéz meg Diwergius, melyeknek ereje egy hatos szintű démonéval ér fel. Arcukon maszkot viselnek, melyek elfedik rohadó bőrüket, s kezükben kétkezes kardot forgatnak, mely egy méreggel van bevonva, ami roncsolja az izmokat. Könnyű páncélt viselnek, harci erejük közepes. Egy csatában egyszer használható képesség

Név: Méregköd
Leírás: Diwergius egységeit és magát egy kénes köddel vonja be magát, mely a bőrt égeti, s nagy mértékben gyengíti a fizikumot. Belélegezve hallucinációt okoz. A köd két körig áll fent, négy kör lehűlési ideje van.

Név: A pestis karmai
Leírás: Diwergius fizikai harca is bontakozik, ujjai végén öt centiméter borotvaéles karmok jelennek meg, mely az angyalai kardjának bevont mérgébe van beitatva.

Harmadik fázis

Név: Szulfur-eső
Leírás: Az egész csatatéren a harc hátra lévő részében kénes eső kezd esni, mely a bőrt, az élőszerveket, és a páncélokat egyaránt roncsolja. Nagymértékben megnehezíti a harcot, s iszonyú fájdalommal jár. Diwergius immunis rá.



A hozzászólást Neil Remington összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 07, 2017 10:04 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: Világbővítés IV: Saját 2. on Kedd Feb. 07, 2017 4:24 pm

Kristin Dalgaard

avatar
Keresztes Lovag
Keresztes Lovag
A lovagrendekről és a keresztesek szervezetéről

A keresztes lovagrendek eredetéről:
A legendák és feljegyzéstöredékek úgy tartják az első „szent harcos”, aki erejét és életét az egyház szolgálatába állította I. Károly király idősebb leánya, Hildegard Karolsdottir volt (ismertebb nevén „Fényes Hildegard”, az első viking harcos, aki képes volt az Úr szent fényét használni a csatában). Természetesen az ő harcstílusa még közel sem volt a lovagi modorhoz ám az Exercituum hagyományosan őt nevezi meg, mint a szervezet előfutárát. Többek között ez tekinthető a magyarázatnak arra miért jelentős a női lovagok aránya a keresztesek között egészen az alapításuktól kezdve.

A keresztesek jellegzetes, fémpáncélos, egy vagy két kézzel forgatott kardra és pajzsra alapozó harcstílusát a hagyomány szerint Azrael arkangyal tanította az embereknek Veronia fiatalkorában. A reálisabb magyarázat valószínűleg a hajós életmód elhagyásában keresendő: folyamatos szárazföldi hadakozásban már nem volt szükséges a könnyű, bőr vagy sodrony páncél adta szabad, gyors mozgás előnye, ugyanakkor az íjak fejlődésével és később a számszeríjak megjelenésével szükségessé vált az azok megállítására alkalmas harci viselet kialakítása. Ezt tovább ösztökélte Veronia gazdag és különlegesen előnyös tulajdonságú érclelőhelyeinek feltárása és kiaknázása, és mivel a korai időkben az Egyház szerepe a mai állapotnál is jelentősebb volt az Átok jelentette fenyegetés friss emléke miatt az Exercituum lovagjai lettek az elsők, akik felszerelhették magukat az új hadnemben.

A lovagrendekről általában:
Minden, a Veroniai Kegyelmes Isten Egyházának püspökei által felkent lovag a Keresztes Lovagsereg, avagy latinul a Sacra Institutio Exercituum Christi alá tartozik, azonban a Szent Hivatal inkvizítoraival ellentétben nincs központilag irányítva a teljes testület. Minden lovagrend egyedileg igazgatott és vezetett és feladatköre is az adott rend profiljától függ. A rendek élén a nagymester áll, akit mindig a Szentszék jelöl ki. A nagymester a rend igazgatásában, annak lélekszámától függően egy vagy több elöljáróra támaszkodik, akik folyamatosan felügyelik a rend alá tartozó lovagokat a hivataluk által megkövetelt magatartás betartatása végett. A „közrendű” lovagoknak nincs külön címük, születéskor kapott keresztnevüket viselik és az elöljáróktól kapják utasításaikat. Egy-egy rendhez tartoznak még az alapkiképzésen átesett, magukat elhatározott apródok is, akik a rend életvitelét segítik megkönnyíteni és további, későbbi funkciójukra hangsúlyozott kiképzést kapnak.

A keresztes rendek egyetlen lovagja sem, a nagymesterek kivételével, egyházi méltóság. Az Exercituum mint klérus közeli laikus szervezet működik, megkérdőjelezhetetlenül elhatárolva magát a papságtól ám kivonva magát az állami irányítás prioritása alól. Természetesen minden lovag engedelmességgel tartozik a Veroniai Királyság örökletes uralkodójának, ám egyházi feletteseik parancsai minden esetben felülírják azt, ha szükséges.

Az egyes lovagrendek:

Ordo Maellus („Isten pörölye”)
„Féld a haragot, féld a büntetést, féld a bűnt! A legősibb és leghatásosabb tanítás.„
Erasmus nagymester
Alapítás éve: V.I.SZ. 54
Jelenlegi nagymester: Erasmus bíboros
Jelkép: Kereszt körüli, vértől csepegő töviskoszorú
Jelmondat: „Közel a harag napja.”
Leírás: A legidősebb keresztes rend, alapításuk szinte egybeesik az Egyház megszületésével. A korai időkben még nagyon is élő viking harci düh szinte érintetlenül maradt fenn az Ordo Maellus köreiben, tagjaik különösen kegyetlen és könyörtelen harcosok hírében állnak. Feladatuk különösen az első évszázadban és a legutóbbiban vált szükségessé, ugyanis ez a rend tölti be az Egyház büntető és kivégző osztagának szerepét. Az Isten Pörölye kérlelhetetlen a bűnösök jogos büntetésének kiosztásában, legyenek eretnekek, nekromanták, démonok, hitehagyók, fals tanítók, vámpírok, boszorkányok vagy kiátkozott volt keresztények. Harcmodoruk a legoffenzívebb, általában kétkezes kardot használnak, gyakran méreggel bevonva vagy fogazottan. Régi legenda szerint a vámpírok nehézpáncél viseleti hagyományát az Ordo Maellus által végrehajtott V.I.SZ. 200 körüli népirtásból eredő félelem váltotta ki. Híres tagjai voltak „Vérmező” Albertus püspök, IV. Sixtus pápa és Esroniel von Himmelreich zsinatelnök.

Ordo Regnum Dei („Isten Királysága”)
„Néha idegesítenek, mert azt hiszik, mindenhez jobban értenek. De mikor a Holtmezőn elszabadult a pokol hálás voltam értük.„
Eric Hoeven szakaszparancsnok, Királyi Gyalogsági Ezred
Alapítás éve: V.I.SZ. 254
Jelenlegi nagymester: Martius püspök
Jelkép: Koronából kiemelkedő aranykereszt
Jelmondat: „Adveniat regnum tuum (…)sicut  in coelo et in terra.” (Jöjjön el a te országod (…) amint a mennyben, úgy a földön is.)
Leírás: Az Ordo Regnum, avagy gúnynevükön a „király keresztesei” egy igen speciális rend. Tagjai szerves részét képezik az északi királyság reguláris hadseregének, négy-öt fős csapatokban egyes szakaszokhoz vannak kiosztva. A lovagok szent fegyverkezést és szentségre érzékeny ellenfelek elleni harcot érintő kérdésekben tanáccsal és segítséggel látják el az állam katonáit és bérelt zsoldosait. Igen gyakran kíséri őket egy-egy felszentelt áldozópap, ám koránt sincsenek olyan jelentős számban, hogy kevert seregről beszélhetnénk, mint a déli királyságban. Kezdetleges próbálkozásaikat a laikus katonák túlzott egyházi kontrollnak vélték és ellenszenves volt a fellépés velük szemben, a démon-háború (V.I.SZ. 598-602) alatt azonban jelentős segítséget jelentettek az egyes ütközetekben. Tagjaik jelentős lexikális tudás birtokában vannak mind csapatstratégia, mind párharcok, mind ostromok tekintetében az Egyház által kitüntetett figyelemre méltónak jelölt ellenségek (démonok, vámpírok, nekromanták és élőholtak, protestáns eretnekek) ellen. Ennek hátulütője, hogy konkrét harci potenciáljuk, főleg emberek és tündék ellen keresztes lovagok átlagához képest gyengébb. Híres tagjaik voltak Innesfeldt-i Szent Marianne lovag, Szent Dominik vértanú és VII. Ince pápa.

Ordo Canes Domini („Az Úr Vérebei”)
„Egyesek azt állítják róluk, hogy éjszaka a templom tetején alszanak vízköpők képében. De tévednek, egyáltalán nem alszanak.„
”Fekete” Hans, fővárosi mestertolvaj
Alapítás éve: V.I.SZ. 768
Jelenlegi nagymester: Domitius lovag
Jelkép: Fehér pajzson fekete kereszt
Jelmondat: „Pro gratia Domini custode sanctem.” (Az Úr dicsőségéért őrizd a szentségest.)
Leírás: A Canes Domini egy fiatal és csekély lelket számláló rend, amelynek tekintélyét a V.I.SZ. 800-ban történt egyházszakadás kellően megtépázta, hogy sokan jelentéktelennek tartsák. Feladata az szakrális szempontból fontos helyek, a szent ereklyék és a nagytekintélyű egyházi személyek védelme. Harcmodoruk a védekezésre és védelemre tolódott, pajzsot és egykezes kardot vagy buzogányt használnak. A szokásos, démonérzékelés áldása mellett egy megfelelő rangot elért tagjaik képessé válnak az általuk elhivatottan védelmezett tárgyak vagy személyek elleni ártó szándékot megérezni a közelükben állókból, amennyiben azok nem rejtik azt mágikusan. A Nagy Harag Évében a rend feladata volt a Hellenburgi Nagytemplom őrzése is, ám Esroniel von Himmelreich és protestáns lázadói ellen vereséget szenvedtek és tiszti karuk szinte teljesen megsemmisült. Azóta az új nagymester, a jelenleg egyházi rangot nem birtokló Domitius lovag vezetésével a rend újrarendezte a sorait és egyre több sikeres feladatot hajt végre, így tagjainak száma is fokozatosan növekszik. Jelenleg egyetlen tagjuk sem tüntette ki magát a kódexekben.

Ordo Militia Caelorum („A Menny Serege”)
„Sem kard sem halál nem rémít, mert mennyei gazdagságot talál az, aki szent célért esik el a csatamezőn, Krusztus igaz katonájaként.„
Részlet a keresztesek hitvallásából
Alapítás éve: V.I.SZ. 56
Jelenlegi nagymester: Cornelia rendfőnöknő
Jelkép: Három vörös kereszt, a középső nagyobb és kiemelkedő
Jelmondat: „A seregek urának dicsőségére.”
Leírás: A legnépesebb rend, az egyház „sorkatonasága”. Tagjai a világi katonai szolgálattal megegyező feladatot látnak el, az egyház hadmozdulatainak fő ereje. Kifejezett funkciójuk épp ezért nincs, mindig az adott parancs függvényében cselekednek és látnak el támadó, védekező, hódító vagy akár felderítő feladatokat is. Harcmodoruk egy-, másfél- vagy kétkezes kardra idomult, a lovagok egyedi ízlése és preferenciája szerint, pajzsot ritkán használnak. Páncélzatuk kevésbé masszív ám több és gyorsabb mozgásra ad lehetőséget. Divíziókra vannak osztva, amelyek általában egy-egy színt és szimbólumot viselnek (Fekete Griff, Vörös Kígyó, Zöld Szarvas, stb…) a könnyebb irányítás és a részleges mozgósítás lehetővé tétele végett. A divíziókat az elöljárók vezetik, akik közvetlen elszámolással tartoznak a nagymesternek (jelenleg Cornelia Rotstadt lovagnak, aki egyedüli nő a nagymesterek között). Híres tagjaik voltak II. Sixtus pápa és Szent Theodora vértanú és rendfőnöknő.

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: Világbővítés IV: Saját 2. on Szer. Feb. 08, 2017 9:42 pm

Eiryn

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
Hiúságdémon

"A hiúságdémon olyan, mint egy nagymacskába oltott hisztis kisgyerek. Amíg a kedvére teszel, mosolyog és törleszkedik, de elég egyetlen rossz mozdulat, és már nincs meg a lábad."
Egy pórul járt illető



A démonok közül talán a hiúságdémonok a legváltozatosabbak. Hiba lenne azt gondolni, hogy mindnyájan szépek, hiszen az ember nem csak a külsejére lehet büszke. Ez vezet azokhoz a jellem- és kinézetbeli eltérésekhez, amelyek olyan sokfélévé teszik őket. Elmondható róluk, hogy a feléjük irányuló figyelemből nyerik a hatalmukat, de ennek elérésére rengeteg módot választhatnak: egyesek nagy kegyesen szórják tökéletességük morzsáit a "tudatlan aljanépnek", és előszeretettel veszik körbe magukat csúnya és tehetségtelen emberekkel, hogy minél inkább kiragyogjanak a tömegből, a többiek ámulatában és irigységében fürdőzve. Mások finnyásan elkerülik az alsóbb és műveletlenebb néposztályokat, és lehetőleg arisztokratákkal közösködnek, élvezettel tündökölve önnön fontosságuknak, illetve előkelőségüknek tudatában, még az uralkodó rétegeknek is bizonyítva, hogy mennyire csodálatosak. Vannak olyanok is, akik féltékenyen őrzik valós vagy vélt erényeik titkát, főként rejtélyes hallgatással nyerve el a bölcseknek kijáró tiszteletet, s egy-egy homályos utalással, vagy elejtett megjegyzésekkel titokzatos személyiségekké varázsolják magukat. Mindezek ellenére természetesen vannak közös tulajdonságaik: Nagyon igényesek hiúságuk tárgyára, bár nem igazán fordítanak időt annak fejlesztésére - elvégre minek csiszolgatni valamit, ami tökéletes? Legfeljebb le kell porolni néha-néha. Emellett nem tudják elviselni, ha bárki jobbnak mutatkozik náluk, emiatt a többi démonnal - különösen a tudás- és csábdémonokkal -  meglehetősen feszült a viszonyuk. A nagy társaságot, tömeget kedvelik, ahol ők lehetnek középpontban, amiért mindent meg is tesznek. Szeretnek meghökkenést kelteni, éppen ezért néhányan nem is leplezik testük démoni részeit, vagy nagy attrakció közepette felfedik azokat. Kedvelik a teátrális belépőket és távozásokat, az elegáns késés mesterei. Sokan a szórakoztatóiparban dolgoznak, hiszen hol máshol lehetne még ilyen kitűnően bezsebelni a tömegek ámulatát? Általában elbűvölőek és kedvesek, mindaddig legalábbis, amíg úgy gondolják, hogy a partnerük érdemes rá. A sértéseket nem tűrik el... és mindent sértésnek vesznek. Veronia leghisztisebb faja, de ettől még nem szabad őket félvállról venni: egy hiúságdémon dühe általában nem a toporzékolásban, hanem komoly fizikai sérülésekben nyilvánul meg. Emellett igen megbízható munkaerők, már ha azt csinálhatják, amit akarnak, és megfelelő mennyiségű dicséretet kapnak cserébe. Nincs annál szerencsésebb fickó, akinek sikerül egy hiúságdémont felfogadni szakácsnak: kevés pénzért és sok dicséretért egészen kiváló ételeket ehet, és ha ügyesen kezeli a dührohamokat, akkor még a konyhát sem kell hetente kétszer felújítani. Ami az általános harci képességeiket illeti, a fizikai erejük és a gyorsaságuk, illetve preferált harceszközeik személyenként eltérőek. Fajként főleg a körülöttük lévők befolyásolásában és az elme összezavarásában jeleskednek, egyéb mágiáik nem túl jelentősek. Ha harcra kerül a sor, inkább az egy-egy elleni küzdelmet választják, a párbajok sokat segítenek a lelki világuk egyensúlyban tartásán. Remek csapatjátékosok, ha oda kerül a sor, csak a dicsőséget kell nekik átengedni.



Név: Revans
Szint: 1.
Ár: Hiúságdémonok kezdéskor ingyen megkapják
Leírás: A hiúságdémon bármely vélt vagy valós sérelemért (legyen az fizikai sérülés vagy egy nem betűrt ing) az erejének a másfélszeresével eshet neki a vétkesnek. A hatása szint*10 másodpercig áll, kétóránként használható.

Név: Lesújtó pillantás
Szint: 2.
Ár: 1500 váltó
Leírás: A hiúságdémon jól tudja, hogy mindenki más alávaló féreg csupán, ezzel a képességgel pedig mindenki mással is érzékelteti. Akin használja, az hirtelen ostobának és gyengének érzi magát, így egy percig teljesen magába zuhan. A képesség hátránya, hogy egyszerre csak egy emberen használható, és utána öt órán keresztül pihentetni kell.

Név: Me, myself and I!
Szint: 2.
Ár: 1000 váltó
Leírás: A démon megérzi, ha róla beszélnek, ahogyan a beszélő szándékait is vele kapcsolatban. Haszos az egyháziak és a kételkedő rosszakarók kiszimatolására, illetve a hiúság legyezgetésére.

Név: Nem vagy tökéletes!
Szint: 3.
Ár: 2000 váltó
Leírás: A démon mindig mindenki másban a hibákat keresi - és meg is találja. Ezzel a képességgel a démon harc során meghatározhatja az ellenfele taktikájának és felszerelésének gyenge pontjait, vagy csak remek alapot talál a gúnyolódáshoz. Ehhez 2 percig figyelnie kell a célszemélyt, mialatt a támadási készségei a felére esnek vissza.

Név: Görbe tükör
Szint: 3.
Ár: 2000 váltó
Leírás: A démon felnagyítja ellenfele egy tetszőleges hátrányát, legyen az a lassúság, a fáradékonyság, a rossz célzás, stb., így ezek öt percre megkétszereződnek. Használat után öt órát pihentetni kell.

Név: Itt vagyok!
Szint: 4.
Ár: 2500 váltó
Leírás: Egy kiáltással a démon kijelöl egy szint*1 négyzetméteres területet, amelyen belül ha valaki hátat mer neki fordítani, azt egy erős mágikus korbácsütés éri. Több több elleni harcban nagyon hasznos képesség.

Név: A Napra lehet...
Szint: 4.
Ár: 2500 váltó
Leírás: A démon egy hirtelen fényvillanást idéz elő, ami elvakítja az ellenfelét. Bár sebzést nem okoz, nagyon praktikus lehet egy harcban, és igen hatásos be- és kilépőket lehet vele varázsolni. Óránként egyszer használható.

Név:
Ó, hogy milyen szép is vagyok!
Szint: 5.
Ár: 3000 váltó
Leírás: Ha a démon ránéz egy tükröződő felületre, tökéletességének látványától képes a sérüléseinek szint*5 %-át meggyógyítani. Harc közben is használható, lehűlési ideje 4 óra.

Név: Undorodom tőled!
Szint: 6.
Ár: 3500 váltó
Leírás: A démon megvetése szó szerint letaglózza az ellenfelét. Gyakorlatilag egy hatalmas mágikus súlyt ejt a fejére és a vállaira, amitől az ellenfél a földre roskad. Három óránként egyszer használható.

Név: Én vagyok az Isten!
Szint: 7.
Ár: 4000 váltó
Leírás: A hiúságdémon önmagát mindenkinél feljebbvalónak tartja, még Istennél is. Ezzel a képességgel 5 percig nem hatnak rá a szent támadások, csak annyit sérül, amennyit egy átlagember. Naponta kétszer használható.

Név: Vágyakozás
Szint: 8.
Ár: 4500 váltó
Leírás: A démon képes felvenni az ellenfele által legjobban csodált személy alakját, attól függetlenül, hogy látta-e már az illetőt. Az illúzió tökéletes, a hangot és a jellemző mozgást is átveszi. Öt percig fenntartható, egyszerre csak egy emberen használható, óránként egyszer.

Név: Felkelés
Szint: 9.
Ár: 5000 váltó
Leírás: A hiúságdémon képes egy ember ellen hangolni a közvéleményt. Ez - a démon szándékától fügően - lehet puszta rosszindulat és piszkálódás, de akár lincselésig is fajulhat a dolog. 10 percig fenntartható, naponta csak egyszer lehet használni.

Név: A tömegek ópiuma
Szint: 10.
Ár: 6000 váltó
Leírás: A hiúságdémonok mások csodálatából nyerik az erejüket. Ezzel a képességgel mindenkit, aki egy picit csodálja őt, a hatása alá von, és bábként irányít. Az áldozatok nem emlékeznek utána semmire. Legfeljebb 10 emberen működik egyszerre, és csak 20 percig, naponta kétszer.

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: Világbővítés IV: Saját 2. on Csüt. Feb. 09, 2017 8:13 pm

Adalya Amram Ehud

avatar
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta

Selkie (ejtsd: szelkí)


(Hangulatzene : https://www.youtube.com/watch?v=O8bTH_7maBA)

A selkie-k, avagy selich-ek, ahogy az óvilágban hívták őket, fókaemberek. Nem hasonlíthatóak sem a szirénekhez, sem pedig a sellőkhöz, mivel átalakulásuk, legyen az földön vagy vízen, minden esetben teljes. A tengerben fóka képében élnek, ha pedig szárazföldre lépnek, levedlik fókabőrüket, s emberként járják a partokat. A kíváncsiság vezérli őket, mert amúgy nincs okuk elhagyni a szigeteket, melyen állati formájukban élnek.

Kinézet, Testfelépítés: Emberként bőrük sápadt, hajuk és szemük sötét, testük nyúlánk, karcsú. Vonzóak az emberi szemnek, úgy a nők, mint a férfiak.

Élőhely: Leginkább a Kísértet-szigetek környékén látni, ahogy egy-egy kerek fej, szürkésbarna uszony felbukkan a habok között, ritkaság számba megy, hogy Verónia partjait járnák. Hét évente egyszer képesek ezt megtenni, ha nem térnek vissza, elpusztulnak. Egyedüli kivételt képez, ha valaki elrejti a bőrüket, melyet a szárazföldre lépésükkor vedlenek le.

Jellem, Viselkedés: A tenger más titokzatos lényeitől eltérően ők egyszerre vad és vadász, ha az embernép elcsábításáról van szó. Gyakran lépnek partra azzal a szándékkal, hogy egy földit, akit kívánatosnak ítéltek, külsejükkel és fellépésükkel megbabonázzanak és magukkal vigyenek társuk gyanánt. Ám gyakran megesik, hogy áldozatául esnek választottjuknak. Ugyanis csak fókabőrüket felöltve képesek újra fókává változni, ha valaki elrejti köpenyüket, képtelenek visszatérni mindaddig, amíg újra magukra nem öltik. Az így földi létre kényszerített selkie nem térhet vissza, s rövidebb életű is lesz, mint ha a tengerben maradt volna.

Talán meglepő, de egy selkie gyengéd, gondos társ. Elvégzik a teendőket a házban és a ház körül, óvják, nevelik gyermekeiket. Ám esténként, vagy amikor a tenger kiárad, szívhez szóló, szívszaggató dalaikban felrémlik az otthonuk utáni sosem szűnő vágyakozás. Ez a hívás olyan erős, hogy bármennyire boldogok is legyenek emberi családjuk körében, ha megtalálják bőrüket, hátra hagynak mindent földi életükből, vissza se nézve gázolnak a tengerbe és válnak fókává újfent. Az sem ritkaság, hogy az ember és selkie egyesüléséből született gyermek találja meg a fókabőrt, magára ölti és ő távozik.  Sokan sekélyesnek ítélik egy selkie szerelmét, bármennyire odaadó is legyen a családi körben, hiszen más különben hogy volnának képesek hátat fordítani férjüknek, feleségüknek, szüleiknek, vagy éppen csecsemőkorú gyermekeiknek?
A szigetek lakói sok történetet ismernek hasonló alkalmakról. Közülük kiemelkedik egy történet, mely bizonyíthatja érzéseik mélységét. Ebben egy selkie nő miután megtalálta bőrét és visszatért népéhez, megmenti matróz férjét, aki majdnem életét veszíti egy viharban. Ugyan nem térhet hozzá vissza többé, de így is őrködik felette tengeri útjai során. Ez azonban egyedi, ritka esetnek számít.

Életkor, Fejlődés, Szaporodás: Körülbelül 60 évig élnek, akik emberré lesznek még rövidebb ideig. Maguk között és emberekkel képesek szaporodni. Ez utóbbit főleg unalomból, kíváncsiságból teszik. Évente vagy két évente egyetlen gyermeket szülnek.

Társadalom: Laza társadalmi szerveződésben élnek, nincs valódi vezetőjük. Ugyan mindig van egy pár, akit követnek, s fejedelemként tisztelnek, de mivel békében élnek, távol minden más fajtól, s életmódjuk egyszerű, nincs szükségük merev hierarchiára.

Képességek, Erők: Erejük a tengerre és külsejükre korlátozódik.
Fóka alakban képesek manipulálni a tengeri áramlatokat, a hullámokat, de csak minimális mértékben. Egy hajót például nem tudnak kitéríteni, viszont egy személyt meg tudnak menteni, vagy a mélység örök feledésének homályába lerántani. Ez utóbbi nem szokásuk, kivéve ha okot adnak rá nekik. Nem kedvelik a fókavadászokat. Tájékozódási készségük kiváló, így aki eltéved a tengeren, biztosan szigetre talál, ha egy fókát követ.
Emberi formájukban különös vonzóerővel bírnak, képesek megbabonázni a másik nem képviselőit, hogy azok azt hiszi szerelembe estek és fejvesztve követik újdonsült kedvesüket, aki megossza velük a bőrét, így örökké selkie-vé válnak maguk is.

Gyakoriság: ritkák

Veszélyesség: relatív

Ok a vadászatra:[/b] fókabőr

Populáció: 300 de változó


„A lányom selkie lett, bizony… az anyám is az volt. Nehéz ezt megemészteni, az ember nem azért nemzz gyermeket, hogy az elhagyja, de három éve már annak, hogy újra láttam. Már a lányomat. Legalábbis azt gondolom, hogy láttam, csak is ő lehetett. Egy fóka volt, amott, arrafele, látja, annál a zátonynál ott? Ott úszkált pár napig, aztán este kiült és a házunk felé nézett. Hát kalyiba, nekünk ez az otthonunk… de azért tisztesen meg lehet élni a halászatból is. Persze az megint más, ha valaki úr. Az a selkie azt mondta magáról, hogy fejedelem. Ugyanúgy leste a lányomat azidőben, mint a lányom engem. Aztán egy nap kijött a vízből, aztán mit ad ég, levedlette a bőrét. A lányom minden állattal együtt érez, kirohant, hogy megsegítse, hát nem egy anyaszült meztelen férfi állt ott a fóka helyén?! Mondom, megyek, agyon ütöm, ne ijesztgesse a lányomat, takarja be magát, de az asszony oda volt meg vissza, hogy hisz az ő anyja is selkie volt, hogy ezek aztán urak a vízben és biztos megtetszett nekik Aruna. Hát nem igaza volt?... ezeknek a nőknek mindig igazuk van. Mire jött a lányom és azt mondta, hogy ő márpedig hozzá megy ehhez a vadidegenhez. Azt hittem őt csapom agyon, hogy ennyi esze sincs! De a férfi kitartott amellett, hogy meghal, ha nem mehet vissza a vízbe a nap végéig, és inkább meghal, mintsem hogy a lányom nélkül maradjon. Akkor követtem el életem legnagyobb hibáját, mert ahelyett, hogy visszakergettem volna a vízbe, dühömben azt mondtam, csináljanak amit akarnak, én leveszem róluk a kezem. Hát nem eszébe jutott az én bolondos Arunámnak, hogy a nagyanyja is fóka volt? Mindig mondogattuk neki, jó mese volt, de eze tényleg és el is mentek, hogy elkérjék. Az anyósom akkor már rég a föld alatt volt, sose találta meg a bőrt, de az apósom elmesélte a lányomnak, hogy hová rejtette. Nem tudom miért pont a féleszű unokájának. Elég az ahhoz, hogy a selkie úr már nagyon a végét járta, de a lányom mindig dolgos és erős lány volt, kiásta a fa alól a ládát és hát tényleg benne volt a bőr. Még épp időben jöttek vissza, nem halt meg az a fókafi. A lányom meg épp csak visszakiáltott, hogy hálás mindenért. Biztos félt, hogy visszatartjuk és igaza is volt, ott ütöttem volna agyon azt a kurafit, ha tudom, hogy többé nem látom az egyszem leányom. De azért legalább rendesen elbúcsúzhatott volna. Aztán már csak a csobbanást hallottuk az asszonnyal és nem láttuk többé… Akarom mondani láttuk, három éve, igaz-e, már említettem. És azt mondtam-e, hogy kisfókákkal volt? Nem vagyok érzelgős ember, a faluban meg kiröhögnének, de én tudom, hogy a kisunokáim voltak, azt már csak tudja egy nagyapa, nem igaz? Hát így volt ez, jobban kell vigyázni a  fiatalokra, nagy ám a tenger csábítása.”

- Aaren Johannsen elmondása alapján Ód’ra Fallon, tudós, gyűjtő, a Tenger-lexikonból, ’Tenger népei’ cikkely alatt

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: Világbővítés IV: Saját 2. on Kedd Feb. 28, 2017 3:31 pm

Lezárom (ideje már, igaz?), mindenki írja jóvá a megfelelő mennyiségű váltót!

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Similar topics

-

» Világleírás
» Térképek

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.