Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

Markus von Feldas

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Markus von Feldas on Csüt. Feb. 02, 2017 7:55 pm

Markus von Feldas

avatar
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő
Az éj leplén a számtalan, apró csillag ezüstös, kopott fénnyel világította meg az elhagyatott erdei utat. Nem rég köszönhetett még be a tél, a finom szemű hó még csak vékonyan borított be mindent. Lovak haladtak az úton. Az elsőnek színe beolvadt eme festői tájba, miközben kecses léptekkel ropogtatta a havat a patái alatt. Nyomában egy éjfekete mén, ki fáradtan prüszkölt egyet. Lovasa nyugtatólag erre megpaskolta az oldalát.
Teljes volt a csönd; se madarak éneke, se a fák között megbújt róka apró, osonó mancsai nem vertek semmiféle zajt. Nyugalom követte a lovasokat így, karácsony éjjelén.
Aztán hirtelen mennydörgött az ég, és mint egy jelre, megjelent a baj. A villámlás megvilágította az alakokat, kékszín köpenyek villantak fel az eltorzult, vicsorgó arcok mellett. Pallosok pengéjén táncolt a fény.
A hófehér lovas megállt.
Csontkezek jelentek meg a földből, csontmarkok ragadtak meg és csontöklök csapták hátra a rohamozó templomosokat. Ez csupán egy pillanatra állította meg a betolakodókat, de nem is kellett több. Most már nem ok ők voltak túlerőben.
A harcnak gyorsan vége lett. A páncélos alakok szerteszét hevertek a hóban, csontkupacok alatt, szétzúzott páncélokban, a vérükkel felfestett havon.
A távolban egy templom harangütése hangzott el; talán máris éjfél lenne?
- Ezeknek már semmi sem szent? - kérdezte a hölgy a fehér lóról hideg hangon. Vékony selyemruhát hordott, ami egyértelműen egy divatdarab volt. Gyönyörű, holdsápadt bőrét csak egy hatalmas heg csúfította el kissé, a hasán. Egyértelműen látszik, hogy egy szúrás okozhatta. A hölgyet a halál illata lengte körbe.
- Nem, Úrnőm. - mondta a fekete lovas élettelen és búgó hangon, mint egy kőgólem, éppen csak egy leheletnyivel kevesebb érzelemmel. Kardjáról épp még egy szűz hófoltban mosta le a már alvadásnak indult vért, társai körében. A régmúlt katonái üreges szemgödrökkel meredtek rá.
- Megkaptátok a második esélyetek. Térjetek vissza a Nyugalomba. - mondta az akolitus, miközben visszakapaszkodott csődörére. Mögötte bajtársai hamuvá sínylődtek, és mint a róluk alkotott emlékeket, messze fújta őket a szél.
- A ghouloknak nem létezik nyugalom... - lehelte maga elé a hölgy fáradtan és szomorúan.
- Igaz, Úrnőm. - válaszolt a testőre engedelmesen.
- Menjünk Markus. Nem akarjuk megvárakoztatni.
- Nem, Úrnőm.
Folytatták utukat tovább kelet felé, bele az éjszakába. Valakinek még meg kellet bűnhődnie.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.