Theo Wagner

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Theo Wagner

Témanyitás by Theo Wagner on Pént. Feb. 03, 2017 2:08 pm

Romtúra

Theo, betöltötte tizennyolcadik életévét, és ezért születésnapja alkalmából Felix elég érettnek találta, hogy elvigye egy olyan ásatásra, ami még felfedezetlen romokkal történik. Ezek a romok nagy eséllyel, aktív csapdákkal és veszélyes lényekkel vannak tele, akik vagy beköltöztek a romokba, vagy védik azt. Felix másik ajándéka egy utazáshoz kellemes könnyű viselet volt, mely kitűnő hosszabb utazásokra.
Igy hát Theo Születésnapja után három nappal, már készen állt egy izgalmasabbnál izgalmasabb felfedezésre, amely felfedezésnek, a Schattenschield hegység adott otthont. Az úton Theot, majd megölte a kíváncsiság, hogy vajon miket fog találni, felfedezni, és tanulni. De mind ezek elött, Felix rendesen kioktatta az ilyen helyeken található veszélyekről, melybe beletartoztak a csapdák, a sírrablók, a romokba beköltözött különösebbnél különösebb lények, és persze az ősi rúnákkal, és vésetekkel felerősített őrgólemek.
Felix szerint a csapdák, sírrablók, és különös lények, kevésbé veszélyesek, mint az ősi kor által szült őrgolemek. Az őrgólemeket rúnákkal és vésetekkel erősítették meg, mind ezek mellett, a fejben elhelyezkedő varázslatot egy védő rúna, vagy anyagi szinten erősítő rúna védi. De az őrgólem ha felszerelik képes távolsági varázslatokat is használni, ezért ő a legveszélyesebb. Felix elmagyarázta neki, hogy az őrgólemek legyőzése négy emberes munka, mivel a gólem anyagában, és mágiával is megvan erősítve, különösebb rúnák és vésetek segítségével. Így hát két ember leválasztja a végtagokat erősebb varázslatokkal, míg a másik kettő lefoglalja a gólemet. Majd mikor a gólem nem képes már mozogni, és visszatámadni, akkor el lehet kezdeni a fejben lévő varázslat elpusztítását.
Azért van erre a sorrendre szükség, mert van, amikor a fejben lévő varázslatot védő mágia, olyan erős, hogy a gólemet az ottani archeológusok, tudósok, és mágia használók, nem képesek elpusztítani. Ilyenkor a „Lefegyverzett” gólemet csak félreállítják az útból, mivel az már tehetetlen. Persze itt is akadnak kivételek, amikor önmegsemmisítő varázslatot ültetnek a gólembe, ekkor Felix szerint majdnem csak a futás segít.

Az út a Schattenschield hegységi függő romokhoz, nagyjából 2 hónapig tartott. Ezalatt Theo sok mindent tanult Felixtől, a túlélés és a minél gördülékenyebb kutatás érdekében. Ezeket az ismereteket nagyon könnyedén elsajátította, mivel már az első rom felfedezése óta imádta az ismeretlen, az ősi titkok, és ereklyék felfedezését. Az út alatt, Theo láthatta Felix képességeit élesben. Érdekes varázslatot fejlesztett ki magának, amit Felix maga csak „die Tür” nek hívott. Az út alatt kisebb csomagokat vittek magukkal, mivel Felix az élelmet és egyebeket a Die Tür el nyitott kis ajtókon keresztül képes volt előteremteni. Felix nem árult el többet a Die Türről Theonak, csak annyit hogy ez a legerősebb arkán mágia, egy újraértelmezett használati módja. Theo ezt a titkot is nagyon szívesen megfejtette volna, csak még nem érthette a működési elvét, meg magát a magas szintű mágiát. Az úton a későbbiekben megtudta, hogy egy húsz fős archeológusokból, mágia használókból, és tudósokból álló csapat fogja vizsgálni a Schattenschield hegységi romokat.
Mikor a hegy aljához értek, Theo ledöbbenve tapasztalta, hogy egy ekkora méretekkel rendelkező hegységre kell felmászniuk. A romok háromezer méteres magasságban, voltak elhelyezkedve, de onnan lentről, még hangya méretben sem látták őket, ám de a felhők is lehet közrejátszottak ebben. A tábor kétezerötszáz méteren helyezkedett el, egy viszonylag a sátraknak megfelelő terepen, de voltak, akiknek a hegyoldalba mágiával vágtak helyet a saját sátruknak, vagy akár mágiával bűvölték meg, hogy az stabilan álljon.
Az út odáig kínkeserves volt, a meredek hegyoldalba vájt ősrégi lépcsők, melyek már megérezték az idő vasfogát, majdhogynem lemállottak a hegy oldaláról. A feljutás időigényes volt, bele is telt pár napba, mivel szükséges volt, hogy megszokják a magaslaton uralkodó ritkább levegőt. A feljutás fárasztó volt, de Theot kiengesztelte a látvány, ami a táborban fogadta. A tábor kialakítása, a mágiával falhoz bűvölt függő sátrak, melyek úgy lógtak a meredek hegyoldalról, mint szőlőfürt a vesszőről. De voltak erős mágiával a gránitba vájt üregek is, melyek kutató csapatok lakhelyéül szolgáltak. Theo hirtelenjében, nem tudott betelni ezzel az egész történéssel, a sok felfedezendő tudás, titok, és ereklye csak arra várt, hogy valaki felfedezze. Ez még egy felfedezettlen rom volt, és a titkok, amiket rejthet, csak itt ismerhetők meg, mert lehet, hogy a nagyvilágba már el se juthatnak.
Felixet az itt lévő kutatók, mágusok, és archeológusok többsége, már jól ismerte. Amíg ő az ismerőseivel beszélte meg az ásatás menetét, és a többiek kutatásait, Theo a tábort járva gyönyörködött a tájban, melyet nem sok embernek van alkalma látni. Innen már látszottak a rom kisebb részei, de a látvány nagy részét a hegység kitakarta.
Az esti tábortűznél, megbeszélték a holnapi indulás időpontját, a kutató csapatok felosztását, a várható csapdákat, és más veszélyeket. Miután az értekezés fő részét lezárták, végre megbeszélhették egymás között a különböző kutatásaik eredményét, folyamatát, és értékelték azt. Majd mind lefeküdtek, hogy másnap reggel erejük tejében tehessék meg, a vizsgálat első szakaszait.
Theo és Felix Sátra a tábortűztől tíz méterre helyezkedett el, amely Felix egyik bűvölt függősátra volt. Ezek a helyek nem éppen tériszonyos embereknek való. A kétezerötszáz méteren, a hegyoldalhoz függesztett sátrak, a zuhanás érzetét keltették. A sátorból tisztán lehetett látni a mocsárvidék egy részét, és Hellenburg városát. Theo fejében az este nagy részében csak ez az ásatás járt, izgult, hogy miket találhat, és hogy milyen akadályokat kell majd leküzdenie. Az este folyamán sikerült kialudnia magát, és a reggel újult erővel, és kíváncsisággal vethette magát a romok kutatásának izgalmaiba.

Az út a romokhoz, könnyebb volt mint a táborhoz vezető, de ez se volt leányálom. A felfele tartó úton, több pihenőt és szünetet is tartva, de a végén mégis megérkeztek a célhoz. A romok bejáratai tíz-tizenöt méterrel lógtak ki a meredek hegyoldalból, melyek lenyűgözték Theot, és a kutató csapatot, mivel a fizika törvényeit meghazudtolva álltak a hegyoldalba, és a hegyoldalon. Az ősi írással, és mintákkal díszitett romok, csak úgy csalogatták befele az embert, amelynek belseje a kutatók és tudósok számításai szerint, mélyen gyökerezik a hegyben.
Az első felderítő csapatoknak van a legveszélyesebb munkája, ezért ide a legtapasztaltabb embereket küldik, erős mágusokkal egyetemben. A romok belseje különböző csapdákkal, és ellenségekkel lehetnek tele, ezen okokból, az első csapatnak mozgékonynak kell lennie, mivel ha valami olyan történik, amivel nem tudnának elbánni, az életben való kijutás válik a legfőbb prioritássá. Felixék behatoltak a romokba hogy felderítsék azt.
Amíg a felderítő csapatok a romokban tartózkodtak, addig a többiek beszélgettek, és a visszaértükre vártak. Theo az itt maradt kutatóktól kérdezősködött, amelyektől megtudta, hogy ezekben a romokban, nagy gyakorisággal megtalálhatók őrgólemek, különféle csapdák, mint például a bűvölt csapóajtók, vagy külön gyilkos termek lényekből a trollok, és goblinok a legjellemzőbbek.
Miután Theo úgy gondolta, hogy már elég tudást magába szívott a romokból, a kíváncsiságát már nemtudta tovább fékezni, ezért a rom bejáratához lépett. Ezen a helyen, tusázva saját vágyaival, óriási harcot vívott, hogy most bemenjen és kielégítse az ismeretlen utáni sóvárgás vágyát, vagy a Felixnek tett ígéretéhez hűen, kint megvárja őket. Majd az önküzdelem végeztével, a kíváncsiság által hajtott fiú, átlépte a rom bejáratának küszöbét.

Ahogy belépett, megcsapta az a jellegzetes illat, melyek egy elfeledett idő aromájával töltötték ki a teret. A hely kisugárzása, az illatok, a rom falának tapintása, és az ősi szövegek, csak úgy hívogatták Theot, a rom belsejének irányába. Ám ahogy a tudásra szomjas fiatal haladt az angyalrom belseje felé, hirtelen megtorpant.
Egy kellemetlen érzés uralkodott el benne, hogy ezt neki mégse kéne megtennie. Kicsit bánatosan, de visszafordult a lelkiismerete által legyőzött fiú, majd megindult a bejárat felé.
A bejáratnál észrevett egy ismerős jelet az ősi nyelvből, melyet még fiatal korában tanult, és ez egy pillanatra elterelte a figyelmét. Ez az idő bőven elég volt kíváncsisága számára, hogy hátba döfje a lelkiismeretét, mely eddig visszatartotta Theot. A tudásszomj győzött, és így akarva akaratlanul, de a romok vizsgálata közben egyre mélyebbre haladt a titkokat rejtő kamrák, belsejének iránya felé.
Ezek után, már csak egyszer állt meg hogy visszaforduljon, ám ez a pillanat nem tartott sokáig, mivel ahogy a fiú meglátta a távolságot ő és a bejárat között, a visszafordulás ötletét, teljességgel lehetetlennek tartotta, mely ötletet el is vetett.
Majd ahogy haladt tovább, egy egy beaktivált csapda nyomára bukkant, amelyek közelében még sírrablók kreatívabbnál kreatívabban szétroncsolt csontvázai feküdtek. Volt, amelyiket már széthordhatták különböző lények, de akár állatok is. De a legérdekesebbnek, a csontvázakon látható sérülések bizonyultak. Az egyenes vágások arra utaltak, mintha valami úgy nyeste le volna ezeket az embereket, mint ahogy forró kés hatol át a vajon.
A vizsgálódás után Theo a rom falának díszítéseit, ősi freskóit, és szobrait kezdte el csodálni, és vizsgálni. A freskók, egy letűnt kor emlékképeit örökítették meg, melyek között voltak a teremtésről, harcokról, majd volt egy, mely érdekes képeket mutatott. A képen egy anya állt a gyermekével a romok elött, mely gyermeket befogadtak, majd a romba vittek. A rom és a befogadott gyermek képe szinte alig változott, de a romon kívüli világkép rohamosan, és gyorsan tette ezt. Theo emlékezetébe véste ezt a képet, mivel úgy gondolta, hogy talán még hasznára lesz ez a tudás.

Míg folytatta a vizsgálódást, haladt a romok belsejének irányába. Felixék követése nem volt nehéz, csak követni kellett a friss lábnyomokat, melyet a felderítő tudósok, mágusok, és kutatok hagytak a porban. Ezen kívül, még egyértelműbb nyomokat is lehetett találni, mint beaktivált csapdákat, vagy jelöléseket, melyek mutatták a romból kivezető utat.
Ahogy a tudásszomjas fiú haladt a nyomok mentén, egy érdekes fényre lett figyelmes, az egyik kanyarban. Mikorra odaért, kiderült, hogy egy lefegyverzett őrgólem, melyet itt hagytak a felderítők. Látszott, hogy siettek, nem vizsgálták át az őrgólemet, melynek fénye lassan, de biztosan kihunyóban volt. Theo felállt, leporolta magát, majd majd továbbhaladt.
Úgy gondolta, hogy Felixék már nem lehetnek olyan messze, mivel az őrgólemeket nem éppen gyors munka legyőzni. Ám alig tett meg pár lépést, a Gólem mellkasa kinyílt, mely egy kis kéken világító követ rejtett. Theonak nem kellett kétszer mondani, átvizsgálta a gólemet újabb csapdák után kutatva, majd mikor megbizonyosodott róla hogy veszélytelen, a követ kezdte átvizsgláni. De amikor már a kezében tartotta a követ melyet talált, egy hangos ricsajra, és nagy erejű mágikus erő kisugárzására lett figyelmes.


A hozzászólást Theo Wagner összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 11, 2017 9:12 pm-kor.
avatar
Theo Wagner
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jan. 13.
Age : 19

Karakter információ
Kaszt: Arkán mágus
Szint: 3
Tapasztalat:
1405/2500  (1405/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Theo Wagner

Témanyitás by Emilie von Schattenstahl on Pént. Feb. 03, 2017 3:08 pm

Nos, mivel már privátban elég jól kiveséztük ezt az irományt, ezért nem is szaporítanám a szót nagyon: Gördülékenyen írsz, kellemes kis olvasmány, és nagyon jól megfogod ezt az egész kutatós-felfedezős témát. Az ismétlésekre és a vesszőkre viszont figyelj!
Jutalmad pedig 1000 váltó, 100 TP, és a következő tárgy:

Név: Flintstone
Leírás: Egy apró, mélyvörös kő, ami egy egyszerű bőrnyakláncra van felfűzve. Különlegessége, hogy nem számít, milyen hideg van, akkor is képes egy apró lángot kibocsájtani, mely tűzgyújtásra alkalmas. Másik funkciója pedig az, hogy aktiválás után erős fényt bocsájt ki, ami korom sötétben négy méter sugárban hat.
avatar
Emilie von Schattenstahl
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2017. Feb. 01.

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 420
Tapasztalat:
420/420  (420/420)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Theo Wagner

Témanyitás by Theo Wagner on Szomb. Márc. 11, 2017 9:31 pm

Szerencse A Szerencsétlenségben

Ahogy a fiú felállt, megindult a ricsaj, és a mágikus erő irányába. Az út a célig kanyargós volt, és igen gyakran találkozott őrgólemek, vagy éppen egyéb ott tanyázó lények holtestjeivel, de ezek csak a tájékozódást segítették Felixék követéséhez, és mivel a csapdákat már kiiktatták, ezért igen gyorsan, és játszi könnyedséggel haladt.

A fiú már már eufórikus állapotban haladt a rom belsejében, melyben azt sem tudta, hogy mit, és merre nézzen. De egy dologban biztos volt, hogy ahonnan az erőt érezte, ott valami nagydolog van történőben.



Így hát szedte a lábát, folyósóról folyósóra, kanyarról kanyarra, lépcsökön fel és le haladva, de sehogy se talált oda. Majd rádöbbent, hogy eltévedt. Ekkor a nyugtalanság, és félelem kezdett úrrá lenni rajta, de mint jó kutató, tudós, régész, és persze arkán mágus, az eszetlen futkározás, pánik és kapkodás, csak szégyent hozna rá, és persze még jobban belekeverné ebbe a kellemetlen helyzetbe.

~ Nyugalom, nyugalom, emlékezz mt tanultál az ilyen helyzetekre. Mondogatta magában Theo, miközben azt próbálta kitalálni, hogy mikor tévedhetett el, és merre jusson vissza.

~ Hát akkor haladjunk előre lassan és figyelmesen, hátha találunk valamit.

Ahogy haladt nyugodtan előre, egy tábornyi goblinra lett figyelmes, akik épp a folyósó közepén pihentek. Ekkor egy pillanatra Theo megtorpant, majd megdermedt. Azt, hogy a félelemtől, vagy a meglepődöttségtől, nem tudta kitalálni, de egyben biztos volt. Ha most nem fordul vissza, ebből még nagy gondok keletkezhetnek.

Ekkor, egy fél lépést tett hátra, majd a kő, amire éppen rálépett, besüppedt a talpa alatt. Ekkor Theo elsápadt, és füllel kezdte követni a hangok irányát. A besüppedt kőtől indulva, csapódások, súlyok, és csigák csapódását, és egyéb mechanikák hangját hallotta. Ezek a hangok végig futottak a talpa alatt, majd a jobb oldali falon keresztül, elhaladt úgy nagyjából 10 méterre mögé. Nem sokkal, ahogy a hangok abbahagytak, valami nyitódást hallott maga mögött, melyre szépen lassan hátranézett, és meglátta, hogy mégis micsoda problémát is generált magának.

A hangokra, már a goblinok is kezdtek ébredezni, bár ők még az álmot törölték ki éppen a szemeikből. Mindeközben Theo ahogy látta a nagy üres feketeséget, amelyet a mögötte kinyílott plafonon lévő csapóajtó belseje árasztott magából, csak egy érdekes eltorzult vigyorral, szépen lassan, majd egyre gyorsabban elkezdett sétálni a frissen felébresztett, kis útonállók felé. A goblinok meglepődötten néztek a fiúra, majd harci pózukat felvéve, várták a fiú támadását. Ahogy a fiú egyre gyorsabban haladt feléjük ezzel a már nem emberi vigyorral a képén, hirtelen megjelent a sötétből előbújó szikla is, amely a plafonon kinyitódott csapóajtóból, egyre gyorsabban gördülve érkezett a fiú után.

Ahogy a fiú ezzel a fura sápadt arccal, és elvont mosollyal kezdett rohanni az ellenfelei felé, úgy a goblinok dermedten álltak, a kő elsöprő erejének, és a fiú nagyon fura látványának kombinációjától.

A fiú mindeközben át szlalomozott a goblinok között, mintha csak kis akadályok lettek volna, és elkezdett futni a folyósón keresztül a kanyar felé, ahogy csak bírta.

Ahogy a goblinok magukhoz tértek, úgy ők is követni kezdték Theot, ezen a hosszú menekülésen, a szikla elsöprő ereje elől. Így a futóverseny sorrendje felált. Hátul a sziklával, előtte öt goblinnal, és az élen Theoval ahogy futottak az életükért.

A fiatal arkán mágus úgy gondolta, ha most eléri azt a kanyart, akkor a fényél, már sikeresen megmenekült, a goblinok, és a kő által okozott csúfos jövőtől.

Az elmélye teljesen kitisztult, már csak egy dolog lebegett a szemei elött, a méterek fogyatkozó száma, ahogy haladt előre. Ahogy haladt a fény felé, egyre jobban elöntötte a megmenekülés által okozott nyugalom, és boldogság érzete. Ám de ahogy kiért a fényre, és it elfordult balra két dolgot vett észre.

Egy: Ez még nem lesz a vége élete egyik leghosszabbnak tűnő maratonjának.
Kettő: Hát az ott a csarnok közepében nem Félix, és társai?

Az első észrevételnek, még voltak hozzáadódó problémái, ahogy jobbra fordulva, az út egy spirál alakját felvéve, haladt lefelé a csarnok külső peremén.

Miközben Theo futott az életéért, azért közben a kíváncsisága nem hagyta békében menekülni. Le le nézegetett a csarnokba, ahol látta, hogy egy 6 méteres őrgólemmel harcolnak, és nem éppen áll rózsásan a helyzetük. Ámbár többet már nem tudott kivenni a helyzetből, mivel ő neki is, megvoltak a saját problémái egy több tonnás szikla, és 5 goblin társaságában.

Ahogy haladtak lefelé a spirálon, úgy látta Felixék romló helyzetét, és a sajátját is. Erre meg még jött az a probléma, hogy a spirál végé, egy híd vezet keresztül a csarnokon, mely közepe a gólem fölött le van szakadva.

Futás közben, ahogy A fiú hátrafele nézett egyszer egyszer, látta, a közeledő szikla, és goblinok látványát, de ezenkívül felfigyelt egy teljesen új dologra. A szikla, nem illeszkedik pontosan a folyósó alakjához, és a sarkaiban, egy kis hely tátong, ami talán egy egész embernek nem is, de az ő vékonyabb testalkatához bőven elegendő, hogy a kő mögé kerülhessen.

Ahogy haladtak lefele, már a második emeletnél tarthattak, és az elsőnél érkezik a híd. Theo arcára már a komolyság ült ki, és konkrét terveit latolgatta, és esélyeit, hogy ő most ezt a manővert sikeresen végre tudja e hajtani anélkül, hogy neki végzetes, vagy életveszélyes sérülései lennének, mivel még senki sem hallott akrobata arkán mágusról korábban, de egyszer él az ember, pontosabban most csak ez a választás van, mert az az egy élet eléggé kétes helyzetbe került.

Szóval Theo vett egy nagy levegőt, ahogy képes volt a nagy lihegés közben, hátranézett a goblinokra, intett egyet, melyek kicsit oldalra hajtották fejüket, majd egy érdekes képpel próbálták kitalálni, hogy a fiú testbeszédje mégis mit akar jelenteni számukra, majd tizenöt méterrel a kanyar és a híd elött, bevetődött a szorosan a fal mellé.

Ahogy a goblinok és a szikla haladt felé, csak imádkozott, hogy átférjen azon a kis helyen, és megússza karcolások és sérülések nélkül. Ahogy elugrott, kicsit később, pár méterrel odébb, két goblin is megpróbálta, de az egyiknek a lábai bánták ezt a próbálkozást, a másik pedig a testétől búcsúzhatott el a szikla több tonnás csókja által.

Ahogy Theo a kő elhaladása után felállt, leporolta magát, majd a belső perem széléhez sétálva, figyelte az eseményeket.
Felix egy erős pajzsal tartotta vissza a gólem förtelmes ostromát, hogy a sérült társait védje, mely sarokba szorította őket. Theot lenyűgözte ez a pajzs micsoda erőt képes visszatartani, és mekkora területet képes megvédeni. De azért más is élvezte a figyelmét.

A három goblin, és a szikla még mindig haladtak az útvonalon a híd felé, mely alatt még mindig a gólem óriási erőket megmozgató, ostroma tartotta zsákutcában Felixéket. Ez volt a szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gólem olyan csőlátással rendelkezett, hogy környezetére fittyet hányva, csak arra az egy pontra összpontosított, mintha nem lenne más dolog a világon. Ahogy felettük a goblinok elérték a félig leszakad hidat, megpróbálták átugrani, ebből egynek sikerült megkapaszkodnia, de kettő rázuhanta gólemre, majd a gólemről a földre. Theó a harmadik kis ellenfelét figyelte, majd céllövöldével szórakoztatva magát, három arkán lövedék kilövése után, abból 1 találattal, a harmadik goblint is a gólem elé juttatta. A gólem ekkor már felfigyelt a goblinokra, kik próbálták összeszedni magukat a földön, és a hídról a gólemre, a gólemről pedig a földre történő zuhanás után. A gólem, mintha elvesztette volna csőlátását, azonnal a goblinokra támadt, de ez már késő volt. A szikla ebben a pillanatban felé ért, és a hatalmas súlyával, tiszteletadásra kényszerítette a hatalmas gólemet, ki csókot adva az anyaföldnek vált ártalmatlanná.

Ahogy a gólem kimúlni látszott, Theo hátrafordult, és a két már halott vagy nagyon azon állapot közeli goblin kizsákmányolását, és átkutatását végezte. Ahogy ezzel végzett, és összeszedett pár váltót és pár érdekesebb kristályt, úgy megindult lefele a híd irányába. Ahogy haladt, az erős mágia kisugárzás megszűnt, lehet Felix, lehet, hogy a gólem leállása miatt, de ennek a megállapítására a fiú még nem volt elég képzett.

Ahogy leért a spirál aljára, már csak azt kellett megtudnia, hogy mégis hogyan jusson le Félixékhez. Ahogy a fiú odament a hídra, és figyelte Felixék csodálkozó arcát hogy mégis mi történt, a szájából egy szó sem akart kibukkanni, mert hogy a tiltás ellenére  lépett be a romokba, mely romokban persze hogy most kell a bűntudatának észrevennie, hogy a kíváncsiság figyelmetlen, mely így könnyen a kíváncsiság halálához, és a bűntudat felülkerekedéséhez vezetett.

Ekkor Theo szólni próbált szólni, de nem sikerült neki. E helyett, egy kavics szívesen elvégezte eme feladatát, és Theo hangját helyettesítve, konkrétan Felix fejére esett, mely a hatás ellenhatás értelmében, ugyanazon irányon, melyet a kő megtett, nézett fel Theóra Felix.

A helyzet furcsaságából Theonak le se esett, hogy most igazából újabb szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lezuhanó szikla csókja, örök álomba juttatta, a drágalátos gólemünket.

Egy fél perces néma bámulás után, ejtette ki Felix az első szavát.
- Köszönöm. Mondta a fiúnak, bár több szót már nem bírt szólni, majd összeesett, a nagymértékű mágia használattól.

A fiú, észrevette, hogy a híd oldalának, egy oszlop van nekidőlve, melyen megkapaszkodva, lecsúszhat a szintre, melyen Felixék is tartózkodnak.

Ahogy a fiú leért a szintjükre, odafutott mesteréhez, aggódva hogy mégis mi történt vele, de a felderítő csapat, maradék három ép tagja, megnyugtatta, hogy minden rendben van, és hogy az aggódás helyett, inkább segítsen kivinni a lábán sérült tudóst, majd ők kiviszik Félixet a barlangból.

Nagyjából,, egy óra lehetett a sétálás kifele a barlangból, majd miután kijutottak a romokból, a sérülteket ellátták, majd a megbeszélések után, és a romok eddigi felfedezett útvonalainak térképre vetése után, a tudósok az esti tábortűz mellett, további információkat osztottak meg kutatásaikról, és ismereteikről, vagy egyéb felfedezéseikről, elméleteikről.

Ahogy ezekkel végeztek, az esti őrökön kívül mindenki lepihent, hogy másnap újult erővel láthassanak neki a kutatásnak, ami már sokkalta mélyebben fog történni, mint a mostani.
avatar
Theo Wagner
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jan. 13.
Age : 19

Karakter információ
Kaszt: Arkán mágus
Szint: 3
Tapasztalat:
1405/2500  (1405/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Theo Wagner

Témanyitás by Sabriyah on Hétf. Márc. 13, 2017 5:46 pm

No akkor, Rem után én is tiszteletemet teszem ebben a topicban. Kedves történet volt, szinte láttam magam előtt a versenyfutást, ahogy elől szalad Theo, mögötte a goblinok lehátul pedig a kő, jót derültem rajta. Very Happy Tartalmilag az élmény teljesen rendben volt. Ami viszont magát az írói stílus illeti, lenne néhány építő jellegű javaslatom:
Ha ránézel a bekezdéseidre, akkor a 80%-uk vagy az "ahogy" vagy az "ekkor" szóval kezdődnek. Teljesen feleslegesek. Ha szimplán leveszed az elejéről akkor is ugyanolyan érthető lesz, nem kellenek azok oda.
Igeidő: A cselekményeket múltban írod, ez dícséretes is, de ebben az esetben a környezetet mikor leírod, az is múlt időben szép. Pl: " Ez volt a szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gólem olyan csőlátással rendelkezett, hogy környezetére fittyet hányva, csak arra az egy pontra összpontosított, mintha nem lenne más dolog a világon." Elkezded szépen múlt időben, majd az utolsó tagmondatnál a "lenne" szó ezt megtöri, ehelyett ha azt írod, hogy "lett volna" az szebb lenne. Több helyen is láttam ugyan ezt, hogy a cselekmény múlt, a leírás jelen, kérlek erre figyelj oda máskor.
Vesszők és tagmondatok: Ha túl sok "majd"-ot használsz egy mondatban, az jelzésértékű, hogy jobb lenne ha két külön mondatra szednéd szét. Többnyire nem kell a "majd" egyértelmű, hogy mi miután következik.
"Ahogy a fiú leért a szintjükre, odafutott mesteréhez, aggódva hogy mégis mi történt vele, de a felderítő csapat, maradék három ép tagja, megnyugtatta, hogy minden rendben van, és hogy az aggódás helyett, inkább segítsen kivinni a lábán sérült tudóst, majd ők kiviszik Félixet a barlangból." -> "Ahogy a fiú leért a szintjükre odafutott mesteréhez, aggódva, hogy mégis mi történt vele, de a felderítő csapat maradék három ép tagja megnyugtatta, hogy minden rendben van, és hogy az aggódás helyett inkább segítsen kivinni a lábán sérült tudóst, majd ők kiviszik Félixet a barlangból." Ha megnézed átvariáltam a vesszőket, hogy helyes legyen. Hint: "hogy" elé 90%-ban teszünk vesszőt, ige elé 90%-ban sosem.

Úgy tűnhet, hogy nagyon szétszedtem most ezt, de ezek apróságok csak, hogy szebb és könnyebben olvasható élmények legyenek a következőek. Érdekes egyébként, hogy ezeket a hibákat a reagjaidban nem szoktam látni, szóval menni fog ez. Érdemes lehet még egyszer figyelmesen elolvasni az élményt legközelebb mielőbb beküldöd, és fel fognak neked is tűnni az ilyen sánta dolgok.

Mindettől függetlenül jár a 100 xp és mivel ez a 2. élményed ezért 2000 váltó is.
avatar
Sabriyah
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 231
Join date : 2016. Jun. 08.

Karakter információ
Kaszt: Apostol
Szint: angyali
Tapasztalat:
777/777  (777/777)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Theo Wagner

Témanyitás by Theo Wagner on Hétf. Ápr. 17, 2017 10:31 pm

Az éjszakai égbolt társaságában

Felkelek, kinézek az ablakon, de csak a hold fénye bámul rám vissza kérdező tekintetével, hogy én miért nem az igazak álmát alszom éppen.
Az ablakban merengve, mindenen jár az agyam. Élet, teremtés, történelem, az ember. Mind nehéz téma, melyeken a tudósok legfelsőbb körei vitatkoznak évekig, vagy netalántán akár évtizedekig is.

- Netalántán, jót tenne az álmosság ellen egy kis friss levegő. – Mormogtam egyedüllétemben, miközben lomha lépteimmel megfordultam, és az emelet felé vettem az irányt. Szép lassan haladtam, miközben elkezdtem elmélkedni, hogy ezen a csodás csillagos estén, amikor az égboltot is csak pár kósza felhő tarkítja, és az őrző hold figyelésében, a csillagok nyálya legeli a fekete égboltot, én mégis miért nem alszom.

Útközben találkozom Sariellel, de ő éppen Inkával van elfoglalva. Hogy játszanak e éppen, vagy netalántán az éjszakai kis túrájukat végzik e, nem tudom. Sokszor elelmélkedem rajta, hogy mégis milyen érzés lehet egy ilyen gólem testében élni úgy, hogy a múltadról mit sem tudhatsz. Milyen érzés lehet szükségletek nélkül éni, vagy ezeknek a szükségleteknek a hiánya milyen lehet.
Ahogy haladtam, és elmélkedtem, már fel is jutottam a kedvenc pihenőhelyem feljárójához. Egy kis létra volt a teraszon, mely tökéletes feljárást engedett a tetőre, mely kis meredeksége miatt, príma fekvőhelyként szolgált. A tető kiváló rálátást biztosít az égboltra, és a ház körül elterülő ugaros részre, melyen a fű és egyéb növények, a holdfényben fürödve, és a szél ölelésében lengedeznek.

Ahogy megmásztam a tetőre vezető öt fokos létrát, úgy észrevettem, hogy a párnámat és a vékony nyári takarómat is magammal hoztam. – Heh áldott reflexek. – szólalok fel egy pillanatra egymagamban, majd leterítem a tetőre félig összehajtva a takarómat, elhelyezem a párnámat, majd belebújok, mintha csak egy hálózsák lenne.
~ A csillagos ég alatt, netalántán jobban tudok majd aludni. ~ Gondolom magamban, miközben a megfelelő pozíciót keresve forgolódok a gyorsan elkészített olcsó költségvetésű hálózsákomban.

Végül nem jutottam dűlőre, és a legmegfelelőbbnek, a hanyatt fekvést találtam, hogy majd a csillagok, a hold, és megannyi kis kósza felhő álomba ringat majd.
Az álom sehogy se jött a szememre, de annál jobban kezdett kattogni az agyam olyan dolgokon, amiken az embernek a mindennapjai során, vagy ideje sincs gondolkodni, netalántán az eszébe se jut, vagy csak egyszerűen nem talál hozzá partnert.

Ahogy figyeltem az égboltot, bele láttam magamat, a jelenemet, a jövőmet, és a múltamat.

Magamat, mint a megannyi tudást ismerő varázslót és tudóst, mely tudást a csillagok virágoskertje írhatna le a legjobban. De ugyanúgy a csillagok mellett létező a fekete sejtelmes végtelen űr is bennem létezik, mely a bennem rejlő meg nem válaszolt kérdések, meg nem ismert tudás, és megannyi kaland hiányát jelképezi. Ez az űr csak arra vár, hogy új kalandok ismereteivel teremthessen új csillagokat az ürességembe.

A jelenemet, mint ahogy most a csillagok ott pislákolnak a hold selymes ezüstös fény nyalábjaiban, úgy ugyanez a kép a szemem tükrében is pontosan ugyanígy látszik. A fenti égboltról nézve láthatnám magamat, a kíváncsiságtól buzgó fiatal fiút, kinek talán a vesztét is egyszer ugyanez a kíváncsiság fogja elhozni.
– Haha – nevetem el magamat egy pillanatra, mivel a haláltól magától nem félek, sokkalta inkább attól, hogy halálom után elvesztem az esélyt a jövőbeli kutatások alkalmaitól.

Az égboltban létező jövőm temérdek rejtélyek, néhol erősen, néhol lazán összefonódott tömkelege, melyben egy szál kiválasztása, egy másik létének megszűnéséhez vezethet. A választék majdhogynem végtelen, mint az égbolton terelődő csillagok nyájának megszámlálhatatlan sokasága. Mint ahogy az én jövőm, úgy az égbolt jövője is kifürkészhetetlen, és tele van kérdésekkel, találgatásokkal melyek lehet hogy válaszra találnak, de lehet hogy örök feledésbe merülnek.

A múltamat, vagy netalántán múltunkat tudjuk, mint ahogy már régóta ismerjük az égboltot is, melyre megannyi kultúra épült, csillagképeire és égitestjeire pedig megannyi istenség született. Az égbolt képes vezetni, becsapni, de segíteni is, ha képes vagy hallani, megismerni, és felismerni a mondanivalóját. Az égbolt ezeken kívül ugyanúgy megőrzi a történéseket, változik, születik, és hal, mint az emberek minden időben.

Ezen rejtélyes égbolt a benne rejlő tömérdek titkával olyan, mint síró csecsemő az anyja ölében. Aki körülöttük van, csak találgat, de sohasem értheti a gyermek vágyát, csak az anyja, ki az élete kezdetéig szíve alatt hordta őt. Ugyanígy a mi világunkban is lehet valahol egy ember. Egy ember, ki tudja az igazságot, és érti a hatalmas égbolt minden vágyát és titkát, mely titkokat az égbolt kiáltja felénk, de mi sohasem értjük.

- Na mivan veled fiú?- Jelenik meg Sariel a tetőn, majd megáll nagyjából a vállam mellett.
- Ha már aludni nem tudok, kicsit elmélkedek az égbolt nyelvét kutatva.- szóltam felé, miközben az égbolt tájain barangoltam képzeletben.
- Mégis mi olyan érdekes az égboltban? Az égbolt az égbolt. Éjjel kis fényt ad, és it kimerült a téma.- szólt felém, majd keresett egy kényelmes helyet a takaróm szélénél, fejét nekitámasztva lefeküdt ő is.
- Nem érdekel téged, hogy megannyi fénylő égitest van az égbolton, és ez a sokaság mégis miből nyerheti éjszakai fényét? Vagy netalántán távoli világok napja lennének ezek is? És ha így van netalántán más világok is létezhetnek?
- Azt hittem, hogy legalább valami érdekes témán agyalsz, de ez így unalmas. Na, mindegy én már lefeküdtem ide, szóval ne zavarj fiú had aludjak.- Szólt Riel majd oldalára fordulva nyomta el az álom, és szemének kéken izzó fénye szép lassan halvány sötétkékbe fordult.

Mégis mi történhet ilyenkor Riellel.. a sisak mögötti világos kéken fénylő szempár szép lassan sötétkékbe borul, majd egy alváshoz közeli állapotba kerül. Amiről nem tudunk semmit. Vajon mégis mit érezhet? Érzései, vagy esetleg tapintása szaglása egyéb érzékei működnek ebben a kis kőtestben? Ezek olyan rejtélyek melyeket egyszer mindenképpen megtudok tőle, de még nem. Még nem, nem zargatom, az emlékei elvesztése a múltjával együtt, és hirtelen egy kő testben ébredés biztos hagyott nyomot a lelkében.

Van bennem egy nagyon rossz érzés a gólembe ágyazott lélekről magáról. Én magam kezdetekben örültem a sikernek, melyben Riel egy nem vált fordulat volt. De mégis mostanában egyre többet gondolok az egészre az ő szemszögéből. Mégis milyen lehet úgy élni az életed, hogy gyakorlatilag szabad vagy, de egy örökkévalóságra egy piciny börtön fogja vagy, mely börtön bőven elég erős hogy téged fogva tartson, de mégis te magad gyenge vagy pont a börtönöd által.

Ha én meghalnék, akkor ő vele mi történne? Egy örökkévalóságig bolyongana? Ezt sajnos nem tudhatom.

A leg megrázóbb dolog a világban, maga a létünk.

Az ember kicsiny léte nem meghatározó ebben a hatalmas világban, melyet még teljesen fel se fedeztünk, és teljesen már fel se fedezhetünk. Nem, nem fedezhetünk fel ez a szomorú. Megtenni, megtehetnénk, ha tudnánk. Egyes tetteinkkel olyan hatásokat gyakorlunk a világunkra, mely megakadályozza, kiírtja, vagy netalántán a feledés homályába taszítja azt, amit megismerhetnénk a jövőben.

Egy embernyi élet, megegyezik egy porszemmel ebben a hatalmas világban, melyet a legkisebb szellő is képes elfújni. Egy embernyi élet egy vízcsepp. Egy vízcsepp, mely lehullik az égből, bekerül a folyóba, bekerül a tengerbe, bekerül az anyaföldbe, majd mikor eljön az idő, visszaszáll az égbe, és kezdi ezt elölről.
Ez a körforgás élteti a világunkat.

De mégis hogyan értelmezzük az öröklétet?

Az egyik szempontból az ember, és az öröklét, nagyon távoli fogalmak egymástól. Emlékszem, hogy az emberi élet milyen törékeny. Egy rossz lépés, egy rossz pillanat, a balszerencse, vagy akár a szerencse is képes kioltani egy ember csöppnyi kis életét. És ezt, a világ meg sem érzi.

Mit ér az ember, egy erős fához, egy kősziklához, és magához a természethez képest. Ők képesek tovább élni, mint az ember. A kő, megőrzi, amit az ember belevésett, és ebből gondolhatnánk azt is, hogy a kőben, már ott az ember, de ez nem igaz. A kőben csak a természet van, és a természetben a kő. Az ember alkotása, firkálmánya, karcai, lehet, hogy a kő oldalán lesznek hosszú ideig, de azokat a természet lemossa, az ember nyomát eltüntetni, majd a kő oldalát újra simára csiszolja, vagy befedi mohával, mely maga kitölti a sebet, melyet az ember okozott.

Az ember, furfangos lény. Eszmékkel, tettekkel, könyvekkel, szobrokkal, épületekkel, és még sorolhatnám, hogy mégis mennyi dologgal próbálják önmagukat a köztudatban tartani, hogy valaki emlékezzen rájuk, és így tovább élhessenek abban.

Majdnem olyan, mintha a porszem és a vízcsepp találkoznának. Egyedül csak egy kis morzsa mind a kettő a világ végtelen pusztaságában, de együtt már egy picit mást alkotnak. Együtt, képesek egy darabig küzdeni a természet ellen. A természet ellen, mely türelmes, de e türelem miatt éri el mindig azt, amit akar. Egy darabig kettejük ereje képes egymást összefogni, egy közös harmadik dolgot alkotni, mely megmarad egy ideig, mely a világnak csak egy pillanat, de az életnek több generáció.

De ez sem tarthat örökké. A természet tudja a dolgát, nem erősen, csak mindig egy kicsit nyúl hozzá a dolgokhoz. Ugyanígy a porszem és a vízcsepp is szétválik, majd folytatja útját a körforgásban.

Sajnos az ember felejt, és háborúzik. Mindig utáltam az értelmetlen harcot, melynek sohasem lehet megfelelő indoka, csak kifogása a vérontás elindítására. Sajnos az ember kapzsi lény, és mindent magának akar megszerezni akkor is, ha ez mások vérrel áztatott útján is vezet keresztül.

A háborúban nem kell vérnek folynia ahhoz, hogy emberek haljanak meg. Elég csak rombolni, és pusztítani, melyben elpusztulnak olyan értékek, melyek egy ember múltját kötötték a jelenünkhöz, és eme vékony szál volt nekik az, mely az emberek tudatában életben tartotta őket, amit képviseltek, és a hagyatékukat.

„Az utolsó könyv halála, az írója halála is egyben.”
avatar
Theo Wagner
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2017. Jan. 13.
Age : 19

Karakter információ
Kaszt: Arkán mágus
Szint: 3
Tapasztalat:
1405/2500  (1405/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Theo Wagner

Témanyitás by Emilie von Schattenstahl on Hétf. Ápr. 17, 2017 10:56 pm

Kifejezetten érdekes agymenés volt, mely adott némi mélységet a karakternek. A fontosabb dolgokat átbeszéltük privátban, meg annyit jegyeznék meg, hogy a szóismétlések és a vesszőhibák itt-ott megjelennek.
Jutalmad: 1000 Váltó és 100 TP
avatar
Emilie von Schattenstahl
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2017. Feb. 01.

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 420
Tapasztalat:
420/420  (420/420)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Theo Wagner

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.