Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

Azonnali játék: One night at Darr's

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Azonnali játék: One night at Darr's on Kedd Feb. 07, 2017 2:33 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Darion hátranyalta valószínűleg festett fekete haját, ahogy a radiátoron ülve telefonált.
- Igen, tudom anya. Nyugi, nem hagyom üresen a házat. Két felsőéves elvállalta, hogy vigyáznak rá meg Lilithre. - A fiú szája fanyar grimaszba torzult, ahogy az anyja megrovó hangja átsikított az iPhone hangszóróján. - Nem tudom honnan tanult ennyi rossz szót. Nem én mondogatom folyton hogy "Utálom az embereket!", elhiheted. A törpepapagájok már csak ilyenek. - Újabb szóáradat következett, Darion pedig sóhajtott. - Nem lesz buli, nyugi. Nem fogják kihasználni hogy nem érek rá a diákkonferencia miatt. Ugye, Norven, Loreena? - nézett sokatmondóan a két felsőéves sportolóra. Természetesen neki nem voltak illúziói, a háza amit a szülei vettek neki a legjobb kecó volt a környéken, amint kiteszi a lábát a városból a legnagyobb buli lesz ott, amit az Azrael Highschool valaha megélt. Csak remélte, hogy feltakarítanak utána...

Határidő: Február 21.
Jutalom: 150 TP és egy felejthetetlen éjszaka


_________________
"And who are you, the proud lord said, that I must bow so low."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

2 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Hétf. Feb. 13, 2017 10:28 am

Elizabeth von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Mindenki iskolai időszakában feltűnik több, de legalább egy olyan személy, akit mindenki elkerül inkább. Aki valamiért jobban szereti a magányt és a sötétebb színeket az életében, valamint akivel ezek miatt senki sem áll szóba. Én is egy ilyen lány vagyok, de egyáltalán nem bántam sohasem. Mindig is határozottan hittem abban, hogy a fekete egy igenis szép szín, a rock és a metál a világ legjobb zenei műfajai közé tartoznak, és a démonok, valamint vámpírok világa igenis létezik. Ennek köszönhetően többször gúnyoltak boszorkánynak, sátánistának, vagy éppen Miss Twilightnak a kedvenc könyvsorozatom miatt. Ez vagyok én, aki csendben ül a szobájában, és várja, hogy élete Edwardja megjelenjen, és elvigye egy fekete motoron ebből a szerencsétlen valóságból. De ez sajnos soha nem működött így, és ezt a karomon látható vágásnyomok is igazolták. Mondanom sem kell, hogy ezért is mindig megkaptam a napi verés adagomat a tesi öltözőben a lányoktól, mint „magamutogató dráma királynő”. Én viszont tűrtem minden szó nélkül.. bár napi szinten woodoo babákat készítettem a pompon királynő hajából, melybe utána többször is beleszúrtam az otthon található tűk 99%-át. Eredmény? Sajnos a várható nagy semmi. De nem adtam fel, mindig is kitartó voltam ilyen dolgokban, és ha nem is működött... legalább élveztem.

Ennek köszönhetően minden iskolai nap borzalmasnak bizonyult, mely alól a mai sem volt kivétel. A leghátsó padból figyeltem, ahogyan a többiek újra és újra röhögnek valamin, majd rám pillantanak, összesugdolóznak, és újra felnevetnek. Én már megszoktam ezt, ezért mindig csak egy szemforgatással díjaztam, vagy oda se néztem. A csengőszó ilyenkor számomra a megváltás fényes hangjaként szokta megtörni meg a csendet. Összepakolom a cuccaimat, felkapom a fekete halálfejes táskámat, és megcélzom a kijáratot. Véget értek az óráim, ilyenkor mindig célirányosan elindulok az iskola kijárata felé, hogy minél kevesebb sérelmet kelljen elviselnem. Eredménytelen volt… újfent.
- Hé, Liz! Várj meg! – szól utánam egy ismerős hang. Az egyik osztálytársam volt az, aki nem éppen az én súlycsoportomba tartozott. A sportolók és a szurkolólányok hadát gyarapította, életemben először most szólt úgy hozzám, hogy nem talált ki számomra valamiféle gúnyos becenevet. Legszívesebben tovább sétáltam volna, de megragadta a vállamat és maga felé fordított.
- Liz! Ma este egy buli lesz az egyik haveromnál, és szeretném, ha te is ott lennél. Este kilencre legyél itt ezen a címen.. – nyomta kezembe kacsintva a papírdarabot, majd tovább rohant. A gimis életem első olyan pillanata volt ez, amikor meghívtak egy buliba. Megfogadtam, hogy ha eljön ez a pillanat, mindenképpen nemet fogok mondani, de valamiért mégis úgy éreztem ez hiba lenne. Ki tudja, mikor hívnának meg legközelebb egy ilyen eseményre, nem hagyhattam ki. Elhatároztam, hogy elmegyek.

Egész délután azzal foglalkoztam, hogy tűrhető minőségben jelenhessek meg majd este. Kifésültem a hosszú ébenfekete hajamból a kócos részeket, órákon keresztül válogattam a ruhatáramból a megfelelő darabokat, és a smink sem készült el várhatóan pillanatok alatt. Végül a stílusomhoz mérten egy fekete rövidszoknyát párosítottam egy fekete ujjatlannal, melyek igazából nem is keltettek olyan aránylag borzalmas hatást, mint általában szoktak. A rúzsaim közül a vöröset választottam ki, mely igazán merész húzás volt az eddigi feketétől a feketéig tartó színskálámhoz képest. A végeredménnyel is elégedett voltam, bár még soha nem izgultam ennyire egy közösségi esemény miatt. Az órára pillantottam, és tudatosult bennem a tény, hogy már indulnom is kell. A papíron szereplő cím egy órányira volt tőlem, így egy taxit hívva viszonylag hamar ott is teremhettem.

A ház – ahol a buli volt - a környék egyik leggyönyörűbb épületei közé tartozott, teljesen ledermedtem miután kiléptem a taxiból, és a szemem elé tárult ez a hatalmas lakóparadicsom. A zene már messziről hallatszott, a buli pedig már nagyban zajlott az érkezésem előtt is. A fények, a táncoló emberek, a lüktető ritmus olyan mértékben elnyerte a tetszésemet, mint eddig még soha. A fiúk pillantásában végre nem a megvetést, hanem a csodálatot láttam viszont. Lányos zavaromban határozottan meg is céloztam a legközelebbi puncsos asztalt, amiből hamar merítettem is ki magamnak egy keveset. Az első korty után egyből feltűnt az eddig oly kevésszer érzett alkoholos utóíz, mely egy kisebb grimaszt idézett elő az arcomra. Nem volt nagyon lehetőségem még ez előtt nagyon alkoholizálni, így az ízét és a hatását sem nagyon tudtam megtapasztalni. Megpróbáltam tartani a mértéket, hiszen nem tudhattam milyen ördögi dolgokra vehet rá ez az ital nagyobb mennyiségben. Kellemetlen lenne pont az első bulimon megtapasztalni.

Nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy az egyik engem bámuló fiú végül felkérjen táncolni. Zavarodottan elmosolyodtam, és bólintottam a felkérésére. Megragadta a kezem, és behúzott a többi táncoló ember közé. Első ilyen szituációként elfogott a szédülés, hiszen eddig erőteljesen kerültem az embereket, most pedig akárhová néztem, ők vettek körül. A fiú egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét, valamint minden fordulatnál egyre közelebb húzott magához. Ez elsőre annyira nem zavart, viszont amikor már a keze is gyakran félre-félre csúszott olyan helyekre ahova nem kellett volna, elkezdett idegesíteni. Végül teljesen magához húzott, és ki is akarta belőlem erőszakolni az első csókomat, ám ebben a pillanatban ellöktem magamtól, és kiszáguldottam a szobából a kinti terasz részre. Friss levegőre volt szükségem. Egyrészt a poros, izzadt emberek közelsége miatt, másrészt mert ez az új szituáció igazán kellemetlen helyzetekbe sodort. Én számomra, mint aki új a bulizás világában, ez egy kicsit gyors tempónak bizonyult. Nem voltam hozzászokva idegen férfiak érintéséhez, valamint ahhoz sem, hogy ennyi idegen megbámuljon ilyen kirívó öltözékben.

Az események persze itt sem akadhattak meg, a következő pillanatban meg is jelent életem nagy ellensége, az iskola Méhkirálynője. Teljes mértékben kiakadt, amikor meglátott, nem igazán szándékozta elrejteni az érzéseit, és ezt még szavakban is megerősítette.
- Ez meg mit keres itt? Úristen, mióta engedünk be ide szektásokat? – kiált fel hangosan, mondandóját a pasijának címezve, aki meghívott engem.
- Hé, bébi. Nyugi, gondoltam egyszer ő is jól szórakozhat az életben... csak nem zavar annyira a jelenléte… - mentegetőzött a srác, de a barátnője szemében egyre nagyobb lángok kezdtek felcsapni. Én nem akartam nagy hisztit, inkább sarkon fordultam, és minél előbb le akartam lépni, de úgy tűnt ez csak még inkább felhergelte a szőke hercegnőt.
- Ki engedte meg, hogy csak így flegmán hátat fordíts nekem? Te cafka..! – erőteljesen megindult felém, majd egy határozott lökéssel kibillentett az egyensúlyomból, melynek következtében egy hatalmasat csobbantam akaratom ellenére a ház terasza mellett található medencébe. Ahogyan feljöttem a víz aljáról, nem hallottam mást csak a nevetést, mely minden irányból engem célzott. A lány persze mentegetőzni kezdett, és ezt az egészet is rám akarta kenni.
- Én nem csináltam semmit… nem tehetek arról, ha ilyen szerencsétlen.. hozzá sem értem.. – és a nagy közönség természetesen minden szavát itta, ahogyan eddig is. Lassan kiúsztam a medence szélére, kimásztam belőle, és megcéloztam a kijáratot. Nem akartam tovább hallani ezt a megvető nevetésáradatot… az elejétől fogva tudnom kellett volna, hogy hiba volt elfogadni a meghívást. Mégis mit hittem, mi fog változni, ha eljövök ide? Az utcára érve azonnal fogtam magamnak egy taxit, és hazavitettem magam. Közben a fejemben többször lejátszódott a jövő heti cikizésem megannyi változata. Nem akartam iskolába menni, meg akartam halni. Az élet szívás, és én nem akarok benne részt venni. Halál az összes népszerű libára, halál a méhkirálynőre! Elegem van…

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Hétf. Feb. 13, 2017 3:51 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Szinte a lábam is elfelejtettem letenni, ahogy lassan begördültünk a dobhártyarepesztő basszusos zenétől hangos lakótorony elé, amit Liz hangos szisszenéssel juttatott eszembe. Megtámasztottam a motort és végigszaladtam a szememmel az épület villódzó fényektől lyuggatott emeletein elismerően füttyentettem. Elsarea leszállt mögülem és csípőre tett kézzel vonta fel elegánsra rajzolt szemöldökét.
- Biztos ide hívtak? Katherékről tudom hogy gazdagok de hogy ennyire?
- Áh, ez nem az övék szerintem. Valami Dar... Dari... Mindegy, jó helyen vagyunk. - adtam fel a próbálkozást, még egy rántással megigazítva a dzsekimet és derékon ragadtam a lányt. - Nézzünk be? - Liz csak vigyorogva eltolt magától, mintha próbált volna belökni a bejárat mellett futó sövénybe (amire természetesen a maga hatvan kilójával képtelen volt). Ahogy beléptünk az üvegajtón egyből megcsapott a tobzódás tömény párája, szinte úgy csapva fel az orromba mintha az elfogyasztott szesz hűlne cseppé az arcomon. Talán így is volt, kutya hideg volt odakint. Bár elég tequila után a legnagyobb nyár is lehetett volna, nem volt, aki megmondja a különbséget. Szerencsére nem kellett sokat taszigálnom, elég volt a tény hogy nagyrészt elláttam a gimis suhancok feje fölött, hogy utat engedjenek, Liz pedig úgy csúszott át minden feltűnő résen, akár egy árnyék. Nem kellett sok, hogy kiszúrjam Kathert, a múltkori gyorsulási verseny győztesét – sokat segített, hogy ő volt a kevesek egyike, akinek volt képe félhomályban, beltéren napszemüveget viselni.
- Szevasztok kismenők! Látom már elkezdtétek. - léptem oda egy szolid mosollyal, mire a házigazda szája felkanyarodott a sötétített lencsék alatt.
- Az országút ördöge! Üdv Reingard - nyújtott kezet, majd Elsarea felé fordult. - Liz, ugye? Mit isztok?
- Kezdésnek sört. - szorítottam meg a srác kezét tesztelve kissé hogy milyen nyomásnál szisszen fel, de egy sportolót nem volt könnyű megroppantani.
- Rein, Liz! - hallottam valahonnan a fejünk fölül, majd egy nagy huppanással Lory, a helyi track királynő ugrott le a bárpult tetejéről kis híján a nyakát törve közben. Valószínűleg nem az első pohara volt amit lecsapott maga mögé és nem is tűnt úgy hogy meg akarna állni, ahogy felkapott két gin-tonicot és a kezünkbe nyomta. - Ez jó lesz?
- Ez is megteszi. - vontam vállat, mire Liz csak legyintett.
- Fantáziátlan vagy, Rein! - Szinte színpadiasan lökte le a torkán a gint, aztán lassan kifújta a levegőt és grimaszolt is. Természetesen rájátszott, de azza még nem ártott senkinek. - Hűűű, kezdem érezni, hogy történik valami!
- Tudtok inni. Lorynak igaza volt - forgatta meg Kather a kezében tartott teáscsészét, bár az illata alapján nem kamillatea volt benne. - Az igazi buli a harmadikon van. Jött valami tavaly végzett srác is. Tetovál.
- Úúúúúúúúúú, akarok tetoválást. Liz? Csinálunk közöset? - akasztotta csillogó, szesztől ködös tekintetét Elsareára Lory, aki résnyira húzta a szemeit de végül csak vállat vont és egy még nekem is értelmezhetetlen mosolyt villantott.
- Persze! Addig hagyjuk a fiúkat érvényesülni!
- Azt hiszem, nekem megteszi ez is. Te tudsz inni, Kather? Már ha nem vezetsz. - mosolyodtam el kihívóan felhajtva a poharam tartalmát és nekidőltem a legközelebbi stabil tárgynak, épp egy bárszéknek.
- Én ne tudnék? Bár, tudod, milyen az élsport... - felelt egy hasonlóan harcra kész, laposan elejtett pillantással. - A kirakatban kevesebb ital jut. Sörözni akarsz, ugye? Van belga fehér sörünk, apám klubjából, meg valami tekervényes nevű nugátos fekete...
Ahogy a lassan távolodó lányokat néztem nem tudtam nem észrevenni, hogy Liz megbicsaklik ahogy belekortyol valamelyik véletlenszerűen felvett pohárból kortyolva és csak fejcsóválva reméltem, hogy nem lesz olyan baja, amit nem tud kialudni holnapra.
- A belga söröket szeretem, kezdjük azzal. - bólintottam Kathernek, de egy érdekes felcsippentett részlet felett nem tudtam tovasiklani. - Apád klubjából? Az mit takar?
- Valami tagságis dolog, a jacht miatt - legyintett, mint aki egyáltalán nem akar beszélni a dologról. Igazából a kíváncsiságom elégedett volt, így nem erőltettem. - Van egy egész sor cifra marhaságuk, ami senkinek nem fog hiányozni. Illetve... volt. Értesz a sörcsapokhoz?
- Egy ideig dolgoztam egy bárban, szóval megnézhetem. - mosolyodtam el halványan, odalépve az említett sörcsaphoz. - Pohár vagy korsó?
- A hordót kéne a csapos állványra tenni. Elvileg úgy működik. Fene se érti. Nem értek semmihez, ami bonyolultabb, mint egy golfütő. - mondta minden gúnyos önirónia nélkül, miközben apró galacsinokká tépkedett egy zsebkendőt és finomszemű porral töltötte meg őket. - Dolgoztál? A suliban azt pletykálják, sose dolgoztál. Hogy drifter vagy. Tudod... utcagyerek. Csavargó. - felszedett néhány gömböt és felém nyújtotta őket.
- Pohár. Kezdjünk bombákkal.
Nevetve horkantam fel a pletykára, de nem lepődtem meg. A gimis kismenők sosem gondoltak tovább a tévképzeteiknél.
- Valamiből élni kell. Mindig dolgozok valamit. Sosem ugyanazt. - feleltem, miközben összeszereltem a sörcsapot. A pultos meló még a kellemesebbek közé tartozott, és nem fenyegettek olyan veszélyek, mint legutóbb. Néha azt kívántam bár rendes munkám lenne, egyszerű, unalmas és kényelmes. De az nem én lettem volna. Kinyújtóztattam a vállaimat, amitől fekete bőrdzsekim halkan roppant néhányan – pont mint azok a szerencsétlen hajléktalanok, akiknek a csontját törtem érte. A bandaháború kemény dolog, és ha a Street Saints úgy dönt, hogy kikergeti a Death Cultot a fészkéből, mert magának akarja a kikötő térségét ott senki sem érhetett szép véget. Egyik bandával sem szimpatizáltam túlságosan, az előbbi azt hitte, hogy meg fogja váltani a világot egyszer, az utóbbi meg azt, hogy már megtette. Meg a furcsa halálimádatuktól is végigvert a hideg verejték, így kissé megkönnyebbülés volt berepeszteni egy-kettőnek a koponyáját. - Legyen akkor! - nyújtottam oda neki egy műanyagpoharat (amiből vétek volt jó sört inni de ha ez volt hát ez volt, szomjas férfi nem válogat).
- Lizhez hozzá se mer szólni senki. - vigyorgott, ahogy a két lány kacsázó mozgását figyelte, lenyelve a golyócskákat és hosszú kortyokban fogva neki a sörnek. - A focisták tudnának veled mit kezdeni a csapatban.
Úgy tettem, ahogy ő, a nyelvemre ejtettem a drogot és szomjasan, négy-öt korttyal jó harmadáig ürítettem a poharat.
- Ajánlom is mindenkinek. Bár amúgy ne félj, Liz meg fogja oldani, hogy a fél ház vele flörtöljön mielőtt képletesen tökön rúgja majd az összest. Mindig ezt csinálja. De tudom, Julia néném is állandóan próbál meggyőzni, hogy menjek vissza, csináljak valami értelmeset, aminek jövője is van.
- Lory is szereti húzni az agyakat... - Ekkor jöhetett rá Kather hogy le van maradva, ugyanis szaporán nyelni kezdte a sörét, mint aki tényleg versenyre itta. Szerettem a kihívásokat és a srác kezdett eléggé tökösnek tűnni gimis létére. - Meleg van itt. A medencénél jobb inni.
- Akkor nézzük meg a medencét. - gurítottam le a pohár alján maradt alkoholt és még újratöltöttem, mielőtt elléptem volna a pulttól. - Van valaki ott felettébb lenge fürdőruhában, akinek jobban vonz a látványa a bejáratnál? - vigyorodtam el ködösen. Valószínűleg a speed lehetett az oka, egy sört nem szoktam semennyire megérezni. Kather is leugrott a bárszékről, akár Lory az előbb kockáztatva a nyaktörést, de végül megtalálta az egyensúlyát.
- Elég sokan. Úriember nem válogat. Ismered a házigazdát, egyébkén'?
- Azt a Dar.. Darin... Eh, nem tudtam megjegyezni. Nem, nem volt hozzá szerencsém. - indultam meg próbálva tartani a tempóját, az egyik fordulóban kis híján tovább haladva és nekisodródva a falnak. Fene, ez a rohadt zsebkendőzés rosszul kanyarodó tragacs motort csinált az emberből? - Hogy engedte meg ezt?
- Kompenzálni akart, amiért máskor az agyunkra megy. - mutatott körbe a pohárral én pedig szinte elhűlve néztem ahogy az aranyszínű folyadék vészesen megközelíti a peremét és közel áll a kiloccsanáshoz. - Újgazdag. Azok mindig viselkedni akarnak, nehoty mehgszóják őket.
Köhögni kezdtem, ahogy a nevetés félúton megakadt a torkomon. Lehet hogy paródiának szánta, de mintha ráöntötték volna a finomkodást, akármilyen menőn nyalta fel a haját és akármilyen fenyegető fekete volt a napszemüvege.
- Biztoos láttadmár. Nagyképű egy alak.
- Nagyképű meg újgazdag? És mégse vagytok rokonlelkek? - vigyorogtam leplezetlenül, míg a bokám ki nem csavarodott alattam és kis híján orra nem estem. Ugye nem loccsant ki a söröm?! - Legalább a padlója lehetne egyenes, ha ennyi pénze van!
- Én régi, nagy családból szá'mazom - horkant fel Kather mint egy vérig sértett kisasszony, észre sem véve az előbbi káromkodásomat. Láthatóan azonban gyorsan túltette magát rajta és elgondolkodva a medence hullámokban kiöntő szélét vizsgálta. - Vajon levetkőzzünk? Lehet, hogy amúgy hideg lenne.
- Baj, ha hideg? Nem bírod, Kather?
- Nem is az. Csak a zsebemben cigaretta van... - a mondat vége meglepett kiáltásba fordult, ahogy sikeresen megcsúszott a tócsákon, amik a partot tarkították és kapálódzva keresett valamit amibe belekapaszkodhat.
- Akkor dobd le a gatyád el ne ázzon! Amúgy meg csak nem lopják el, de ha igen ne félj, a bukósisaktartóban van még három doboz. Bár határról csempészett olcsó dolog, ha az nem fordul ki a régi, nagy családos szádból. - lapogattam meg a vállát ahogy az épp az egyensúlyáért küzdött, lecsapva a poharát egy közeli pultra. - Lötyögteted a sört Kather! - mordultam fel, ahogy a drága nedű cseppenként ment kárba.
- Hogy mi? Nem - tiltakozott a fejét rázva, miközben szemei kétségbeesetten próbáltak valami fókuszt találni. - De múgy... amúgy, na. Szóval a srác minden cucca itt van. Majd felöltözünk onnan.
Nem zavartatta magát, elegánsan és nagy gonddal előhalászta a zsebéből a dobozt, kivett két szál cigarettát, az egyik et felém nyújtotta aztán zsebre vágva a maradékot minden korábbi eleganciát sarokba dobva bevágódott a medencébe. megcsóváltam a fejem, amitől a kép pördült kettőt majd ledobtam a bőrdzsekim egy közeli székre. Még eléggé magamnál voltam hogy tudjam a cigaretta elázik a vízben így a fülem mögé tettem az ajándék szálat; amihez nem voltam eléggé magamhoz az az emlékezés arra, hogy nem tudok úszni. Kapálódzva, a fuldoklók ösztönös karcsapásaival evickéltem ki a partjára Kather mellé, aki már néhány felállított üveget böngészett. - Venom. Kérsz?
- Bah, azt nem mondtad hogy úszni is kell! Mi az ég az a Venom? - szaladt fel mindkét szemöldököm, de végül megvontam a vállam. - Kérek!
- Nemár, hogy nem tudsz úszni! - nevetett a tapintatot mellőzve, illetve sokkal inkább elfelejtve. A szesz bizony mindne gátlást ki tud mosni az ember agyából. - WKD, SC meg vodka. Főleg vodka. Narancsléal.
Elvettem az üveget és beleszagoltam, ami hiba volt ugyanis kis híján eldobtam, de úgy döntöttem bátor leszek. Olyan rossz nem lehet…
- Francba. Az öngyújtóm Lorynál maradt... - tapogatta végig magát Kather ám én egyelőre a Venommal voltam elfoglalva.
- Hát lássuk! - kortyoltam bele, de már kevésbé bátran mint a sört. Annyira nem volt borzasztó mint vártam, sőt egészen kellemes volt. Talán kicsit túl sok vodkával. - És jó hogy nem tudok úszni, az én apámnak nem volt jachtja medencével hogy kelljen. - Az öngyújtóra csak legyintettem. - Hagyd csak, gyújtsd meg a cipőtalpadon! Bár... lehet ahhoz gyufa is kell, de próba szerencse.
- A hajó úszik helyetted.  Azért fizeted. - összeráncolta a homlokát, mint aki nagyon erőlködik hogy összerakjon egy értelmes magyarázatot egy nagyon nehéz kérdésre de végül csak megvonta a vállát és elengedte a dolgot. Ami nem megy azt ne erőltessük, igaza is volt. - Érted. Láttam ilyet. De csak filmen. Meg nem illik a talpad mutogatni se. Hátha egy lány csupasz talpán működik. - vigyorodott el a javaslatomra, mire ismét megveregettem a vállát.
- Hát rajta, ide a te sármod kell Kather! Ha nem gyullad fel a lehelleted az alkoholgőztől megcsinálom én is! Kit szemeltél ki? - fordítottam hátat a peremnek és néztem végig a medencében fürdő lányokon. - Kitehettetek volna "Felsőrész viselése tilos" táblát, jobban jártatok volna. Egy szint után biztos lett volna nem egy lány, aki betartja.
- Hmmm. – dünnyögött, miközben felmérte a választékot. - A fekete.  Asz'em nem is ide jár. valamelyik vendég nővére.
- Reméljük elég tüzes, akkor még talán sikerülhet is. Vagy ha nem lekiabálunk Rolynak... - Egy pillanatra megálltam, mert biztosra vettem hogy valami nem stimmel de gyorsan visszatértem az eredeti tervhez és folytattam. - .. hogy dobja fel. Csak majd álljunk fedezékbe, Liz azt mondta, hogy olyan a dobása mintha villám csapna meg. Bár nem tudom ezt kin látta, téged talált el?
- Néha versenyzünk edzés... helyett - bukott ki az igazság egy kis zökkenő után. Ennyi alkohol után már senki nem tud hazudni; sem szépíteni. - Néha hagyom nyerni. De néha magától győz...
A gondos célpontválasztást egy, a túlsó parton megjelenő öltönyös srác zavarta meg, csuklóján és nyakánál megvillantak a bőrén húzódó tetoválások. Egy poharat szorongatott és láthatóan a világfájdalom épp az ő arcán talált otthonra.
- Baszki...ez a cucc....hol van a srác? Kell még anyag! Baszod, haluzom hogy emberek vannak a medencében.
- HÉ! - kiáltott fel Kather elszörnyedve, azzala  mozdulattal el is ejtve a cigarettát aminek a meggyújtásán olyan gondosan törtük a fejünket. - VALAKI FELADTA A HÁZAT A PIACRA? ITT EGY INGATLANOS! Eladjuk Darion kéglijét 50 dolcsiért? LORY!
- Ez...megkönnyebbülés. Piát valaki? - ült le az öltönyös fazon a vízbe lógatva a lábát, cigarettára gyújtva. Felvágós.
- Nem, ittam már. Egy talp kéne. Egy lánytalp. - kezdett vele párbeszédbe Kather, mire én csak hátraejtettem a fejem és hagytam, hogy lejátszák egymás között. Mindig ilyen érdekesen színjátszós volt a mennyezet? Tovább kortyolgattam a Venomot, míg húzást nem éreztem a vállamon és egy ismerős szemüveg villant be a szemem sarkába.
- Fura dolgot láttam az előbb. Talán ki kéne mászni... és inni egy gyengébbet. Sört, vagy nemtom.
- Ha két kandikáló lábat láttál nem vagy egyedül. De nem kéne megmenteni mielőtt megfullad? - kapaszkodtam bele a csempébe mert a srác nehezebb volt mint először tűnt. Vagy nekem nem volt már egyensúlyom csak a föld vonzása. Meg a vízé és a fulladásos halálé, de annak szerettem volna ellenállni. - Vagy az ingatlanos majd megoldja?
- Nem úgy volt, hogy nem úszol?
- Nem hát. De jobban kapálódzom mint ő. Én még fenn vagyok a vízen, nem? - Úgy tűnt eljinxeltem a helyzetet, ugyanis a két kandikáló láb tulajdonosa, egy meglehetősen átlátszó ruhában tündöklő csaj megtalálta hol van a fent és lent és rendbe vágta a saját állapotát, fejjel a víz fölé emelkedett. - Az a baj hogy így lent van a talpa, szóval merülnöd kell Kather. - vakartam meg az arcomat. Kezdett untatni az egész, egyre több kedvem volt elfeküdni valahol és aludni. A vízben elalvástól is csak az akadályozott meg hogy amint lecsuktam a szmeem forogni kezdett velem Darion háza mintha körhintán lennék, amitől erőteljesen hánynom kellett így inkább nyitva tartottam a szemem és úgy kapaszkodtam az egyes pontokba, amikre kifüggeszthetem a pillantásom mintha mentőkötelek lettek volna.
- Eszemben sincs - borzadt össze Kather. - VIZES a talpa. - Meg kell hagyni, volt benne valami.
- Akkor ebből nem lesz cigizés. - húztam el a számat. Az ingatlanos fazon ekkor megragadta a patyolatfehér és csuromvizes, így minden báját látszani engedő öngyilkos hajlamú lányt és felrángatta a partra, ahol viszonylagos biztonságban volt. Legalább is a víztől, ennyi biztos volt.
- Mondjuk, ha idejön a talp... - nézte hunyorogva a párost, majd odakiáltott nekik. - Cigarettátok van?
Ekkor tűnt fel mindkettőnknek a négyünk között félúton egy pohárra fektetett, még égő papírhenger, amire Kather szemei felragyogtak.
- Ó! Nézd, Reingard. Működött. - vette fel elégedetten. - Szép trükk.
- Hmmm, régen nem így működött, de annyi baj legyen. Az eredménynek kell tudni örülni. - dörzsöltem meg az államat, de saját bölcsességemet megfogadva csak vállat vontam. Egy darabig mindketten néztük a valószínűleg a bulin felszolgált anyagoktól agyhalál közeli páros küzdelmét a medence szélével, míg végül Kather törte meg a csendet.
- Feladod, Reingard? Vagy másszunk ki és igyunk még egyet?
- Feladni? Ellened? Nem most fogom elkezdeni! - kapaszkodtam meg a csempében és jó húsz másodperc próbálkozás után fel is másztam rá a lehető legmacsósabban amire egy beállt ember képes volt. Egészen büszke voltam magamra. A házigazda is követett, kezét-lábát egyaránt bevetve a művelethez majd ketten egy kis lendületet véve sikeresen eltámolyogtunk egy asztalig.
- Két gyors vodka egymásután... aztán talán át kéne öltöznöm. Tudod, a vacsorához.
- Vacsora? - szaladt fel a szemöldököm. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen bulin még vacsora is lesz. - De a vodka jöhet! Az még menni fog vagy öntsem én? - kérdeztem minden gúny nélkül, őszintén.
- Enni is kell! Lory rendelt valami ehetőt... azt hiszem... - Láthatóan ő maga sem volt biztos az állítás helyénvalóságában, ugyanis összeráncolta a homlokát de ugyanúgy elengedte, mint az utóbbi félórában mindent. - Elsőt én. Aztán te.
Át kellett volna vennem a kezdeményezést, ugyanis amennyi a két pohár közé kiömlött az asztalra a következő kört is kitette volna. Az öltönyös ingatlanos kiáltott valamit, de nem igazán sikerült felfognom a szavak jelentését. Csak annyit láttam, hogy úgy vágódott el a medence mellett, hogy a poharából egy csepp se löttyent ki, amire elismerően bólintottam.
- Na így kell piával bánni, látod Kather! - közel hajoltam az asztalhoz, az orrom szinte hozzáért a kilötybölt vodkához a nagy megrovásomban. - Nem így! Na de hány óra? - emeltem meg a poharat sokat sejtető vigyorral.
- Hogymi? - nézett rám egy régi, kőkorszaki számítógép töltőcsíkjával a szemében.
- HÚZÓRA! - kiáltotta oda valaki, de már belefogtam a magyarázatba így elment a fülem mellett.
- Eh, kezdő vagy még. Hány óra? Húzóra! - azzal legurítottam a vodkát. Igazából már meg sem éreztem, nem lettem tőle rosszabbul csak az időt húzta el a lebegő semmit, amiben éreztem magam. Nem tetszett, jó lett volna lassan a józanság felé kapálódzni, mint az előbb a medencében, de nem veszíthettem. Ez már becsületkérdés volt.
- Hé, te srác, neked meg hogy áll a hajad?! - fűzte tovább a játékot az öltönyös fazon pedig egyértelmű volt, hogy Kathernek fogalma sem volt miről is beszél.
- Áh. - Mindössze ennyi volt a válasz, majd lassan átjutott a ködön a szavak jelentése is. - Valami gondod van a hajammal? - hajtotta fel a vodkáját
- Pff...ez nincs benne a buliban. IGYÁLLLLLLLL!
- Buliban? nem. Én csak a házra vigyázok... - felelte, mint aki a rendőröknek mentegetőzik, majd rám nézet. Tekintete imbolygásából azt vettem észre hogy ő sincs jobb állapotban mint én, sőt… Bár hogy hogyan siekrült kivennem a szemét és értelmes következtetést levonni belőle csak a jó ég tudta. - Egy perc. Lemegyek a boltba... ásványvízért - intett, mint aki épp a színpadot hagyja el az öltözőjébe. - Csak megkeresem a másik cipőm. Ne csináljatok rendelet. Rendet. Rumlit. Három perc és jövök.
Három perc. Mintha Liz mondott volna valamit Katherrel és a három perccel amit a suliban pletykálnak, de nem emlékeztem mi volt az. De igazából nem számított. Töltöttem magamnak még egy vodkát és felé intettem a pohárral.
- Számolni fogom!

Akkor láttam Kathert utoljára másnap reggelig. Azt hiszem ezt a győzelmet elkönyvelhetem, megint.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Hétf. Feb. 13, 2017 10:54 pm

Gloria

avatar
Felszentelt Apáca
Felszentelt Apáca
Tudták, hogy Darion Kardenalnak van a legmenőbb lakása az egész suliban… Vagyis hallották, pletykákból, hogy valaki egyszer járt nála, de a látvány, ami fogadta őket minden képzeletet felülmúlt. Hófehér süppedős bőrkanapék, hangulatvilágítás, és drága szőnyegek keretezték útjukat, ahogy beléptek Katherrel. Még a szája is tátva maradt kicsit. Ő sem panaszkodhatott, jómódúak voltak a szülei, de az ő egész házuk eltörpült az iskola főkockájának rezidenciája mellett. Majd’ fél percig állt a hatalmas akvárium előtt, bámulva a vitorláshalak elegáns táncát, a konyha hatalmas volt a gránit pulttal és még egy bárpultot is talált. A lakás több részén is hatalmas hangfalak voltak elhelyezve, csakhogy a magányos fiú sztereóban élvezhesse a zenét. És akkor még nem is voltak az emeleteken…
- Vétek, hogy nem használja ki rendesen ezt a lakást Darion. Tuti sokkal népszerűbb lenne.
Norven is elismerően nézett körbe.
- Tetszik.
- Kather, mi nem követünk el ilyen bűnöket remélem. - vigyorgott rá a barátjára, miközben fejében már formálódott az ördögi terv. Nem azért ajánlották fel önként és dalolva, hogy vigyáznak a házra a hétvégén, hogy ne használják ki a remek lehetőséget. Mi értelme volna az egésznek, ha csak filmet néznének a hatalmas, egész falat beborító plazmatévén?
- Én sose tenném... de nincs saját lakásom. Neked? - tettette barátja az ártatlant.
- Nekem sincs. De kölcsönbe épp most kaptunk egyet.
Szeretteljesen simított végig a hatalmas hifin, majd benyomta a lejátszás gombot, hogy megadja a hangulatot… Mire iszonyatos erővel tört ki a hangszórókból a Linkin Park Crawling in my skin című örökzöld, gusztustalanul emo-s slágere. Ijedtében azonnal ki is kapcsolta, majd még mindig dobogó szívvel támaszkodott neki az eszköznek. Mintha épp most vívott volna epikus csatát egy hatalmas sárkánnyal…
- Jézusom Darion... Kell egy rendes lejátszólista.
- Uhh… - fintorgott Kather is undorodva. - Valahogy ezt el kell tüntetni. A többi viszont... - vigyorgott mostmár ő is gonoszul. - Bárpult?
- Vajon fel van töltve? - kíváncsian nézett bele, de közben barátja már szervezte is az estét.
- Mindegy, kicsi mindenkinek, ha tele is van.
A telefonját kezdte nyomkodni, mintha keresgélne benne.
- Kit hívjunk először?
- Tudod, hogy megy ez, hívsz egyet, az hoz három másikat... De felhívhatod Reingardot elsőnek, a sok olcsó sör mindig jól jön. Legegyszerűbb ha csinálsz rá egy nyilvános Facebook eseményt. - vont vállat. Szerencsére ma már egyszerűen ment az ilyesmi, a hírek pedig futótűzként terjedtek. Ez az este legendás lesz, érezte a zsigereiben.
- Elsőnek, egy fiút? Loreena!
Hirtelen kapott észbe. Neki ugyan volt barátja, legalábbis erősen alakulóban, de szegény Kathernek valahogy mostanában nem volt szerencséje a dologgal. Szerette volna összehozni egy kedves lánnyal, de sajnos a jelöltek száma tartott a nullához.
Úristen, mióta gondolkozok én kockanyelven?
- Hazament már Anat?
A fiú megvonta a vállát, mint akit nem is érdekelt a dolog, pedig Lory tudta, hogy nagyon is érdekelte, de macsók voltak mind a ketten a kesergéshez.
- Még nem hevertem ki a múltkorit. De rendben, legyen Reingard.
- Meghívhatnánk még... Hildét? Meg... Hallottál arról a srácról, aki valami házi szeszt főz a kémia laborban? - morfondírozott még, keresve a lehetőségeket. Voltak akiket tényleg meg kellett hívni, és voltak akik jöttek maguktól is, csak el kellett találni az egyensúlyt.
- Ez borzalmasan hangzik. A SAJÁT házamba soha nem hívnám meg...
Rövid csend állt be, amit csak a telefonok érintőképernyőjének hangja tört meg.
- Guruljunk el piáért. A bátyámnak van igazolványa.
- Oké, kell még műanyagpohár, rendelünk pizzát... megcsináltad az eseményt?
- Aha, meg, meg... csak Dariont nehogy beinvelje valaki.

Ha valaki azt hitte, hogy az egyetemisták rendezik a város legjobb bulijait, azok nem ismerték Norven Kathert és Loreena Wildwindot. A zenét egy iPodról pillanatok alatt megoldották, ahogy összekötötték a hangfal rendszer helyett, így lassú, érzelmes balladák és fájdalmas sikolyok helyett táncolható zene dübörgött végre, a kezdve könnyedebb divatos slágerekkel, az igazi kemény house inkább a végére maradt, amikor már remélhetőleg túl részeg lesz mindenki ahhoz, hogy a zenére figyeljen.
Az alkohol, amit vettek megtöltötte a kocsik csomagtartóját, de szerencsére gondoltak megfelelő mennyiségű pohárra és tányérra is. Ameddig ő megrendelte a pizzákat, addig Kather egyéb anyagokról egyezkedett gyorsan telefonon, amik elmaradhatatlan kellékei voltak az efféle partiknak, ahol nem voltak korlátok, sem szabályok, csak féktelen életigenlés… Persze illegális volt a szerek nagyrésze, sőt, nekik még az alkohol is hiszen kiskorúak voltak, így csak remélni merte, hogy Darionnak a szomszédjai is voltak olyan jófejek, és nem hívják rájuk a rendőrséget.
Ahogyan számított rá, minden meghívott hozott magával legalább még egyet, ha nem még hármat, így valahol ötven környéként inkább abbahagyta az érkezők számolását. A nappalit tánctérré alakították át, félretolva a kanapékat, és egybenyitották a bárpulttal, hogy senkinek se kelljen messzire menni piáért. Már az első vendégek megérkezése előtt megkezdte az alapozást, egy kör vodka, két kis pirula, és mindig éppen mi akadt a keze ügyébe. Elveszítette az időérzékét, és a következő pillanatban már azon kapta magát, hogy piros converse cipője Darion Kardenal csodálatos gránitpultját tapossa. Lehúzott egy újabb pohár… Azt se tudta mi volt az. Többen saját keverésű piát hoztak, de mindegyiket szívesen látták, és nem tartottak attól, hogy nem lesz, ami elfogy. Delíriumos kamaszok feje búbját látta fentről, ahogy önkívületben rázzák, néha nem is a ritmusra, csak hogy mozogjanak valamit. A hangfalból újabb divatos sláger hangzott fel, talán valami „Ego” lehetett a címe, amiről eszébe jutottak a régi, még kisiskolában vett hip-hop órák emlékei. Pördült kettőt miközben egy adag ropi porrá omlott a cipőtalpa alatt, majd leguggolt és megfogta az első útba eső kezet, amit ért. Egy pillanatra találkozott a tekintete a lányéval. Talán Alice-nek hívták, egy évvel alatta járt a suliban, és azt rebesgették róla, hogy nagyon elszállt, egyesek szerint valami new age-szekta tagja volt. Még így is érezte rajta a marihuána tömény szagát, hogyha a réveteg tekintett nem is volt elég… De nem számított. Határozott mozdulattal rántotta fel maga mellé a pultra, hogy két teljesen ellentétes stílusban kezdjék el ropni, a tömeg pedig éljenzett alattuk. Mintha valóban szupersztárok lettek volna. Pörgött, ugrált és riszált, egymás után hányva az ismert mozdulatokat, többnyire eltalálva a ritmust, de azért nem mindig. A szám végeztével elegánsan hajolt meg, és kézcsókot adott partnernőjének, majd lesegítette a pultról.
Ekkor látta meg a távolban az érkező Reingardot, és fehérre meszelt halott menyasszony barátnőjét Lizt. Nem is tudta mi volt a teljes neve, de abban biztos volt, hogy a nagyon hétköznapi Elizabethnél vagy két fokkal kacifántosabb. A bárpult tetején állva emelte meg feléjük a poharát, majd leugrott onnan, hogy közelebbről is köszönthesse az aszfalt ördögét.
- Mit isztok? - kérdezte tőlük pont Kather aki előbb ért oda üdvözölni a párost.
- Rein, Liz! - köszönt ő is lelkesen, majd elkapott a legközelebbi asztalról két gin-tonicot és a kezükbe nyomta. - Ez jó lesz?
- Kezdésnek sört. - dörmögte Rein, de amikor a kezébe került a gin-tonic vállat vont. - Ez is megteszi.
- Fantáziátlan vagy, Rein! - mosolyodott el Liz, ahogy egy húzásra kiitta a sajátját, majd erőltetett fintort vágott és még lassan ki is fújta a levegőt. Ahogyan az öltözéke, úgy a lány egész viselkedése teátrális volt. - Hűűű, kezdem érezni hogy történik valami!
- Tudtok inni. Lorynak igaza volt. - forgatta meg kicsit a teáscsészébe töltött pezsgőjét. Nem lehetett eldönteni, hogy nem talált mást, ennyire stílusos akart lenni, vagy más annyira be volt állva, hogy mindegy volt. - Az igazi buli a harmadikon van.
A harmadik… Medence, csajok, drog… Minden, amit nem akartak elsőre közszemlére tenni, csak az igazán kemény arcoknak. Szerencsére Darion lakásában bőven akadt hely mindennek.
- Jött valami tavaly végzett srác is. Tetovál.
Ebben Lory már nem volt biztos… De az rémlett neki, hogy valaki tetovál, hiszen voltak, akik újdonsült mintákkal parádéztak körbe. Loreena alig állt a lábán, és néha kettőt látott olyan dolgokból is, amikből csak egy volt, de hirtelen elfogta a vágy, hogy ő is beálljon a tetováltak sorába, és örökre a bőrébe varrassa ennek a bulinak az emlékét.
- Úúúúúúúúúú, akarok tetoválást. Liz? Csinálunk közöset?
Nem értette miért akar a lánnyal közös tetkót, hiszen nem is voltak annyira jóban, de ez a részlet éppen nem tűnt fontosnak. A másiknak értelmezhetetlen kifejezés futott végig az arcán, de végülis elmosolyodott a maga különös holló módján.
- Persze! Addig hagyjuk a fiúkat érvényesülni!
- Azt hiszem nekem megteszi ez is. Te tudsz inni, Kather? Már ha nem vezetsz. - mondta rögtön Rein is. Loreena karon ragadta Lizt, és elkezdte húzni a lépcső felé.
- Akkor keressük meg azt a tetoválót... Nameg amit út közben találunk még...
Liz kicsit gépiesen indult meg vele, és még gyorsan elkapott egy pohár italt, látszólag vodkát, amiből jó nagyot kortyolt is, de végül megindultak felfelé.
- Szeretnék a csípőmre hátul egy denevért, szerinted fura lenne?
Mi más…
- Ribancrendszámot akarsz? Akkor már inkább tetesd a két lapockádhoz. De a denevér illik hozzád. Nem is tudom mit szeretnék... Elmondok egy titkot... - hajolt oda Liz füléhez. Már erősen bűzlött az alkoholtól, de aki maga is iszik az nem is érzi, nem igaz? - Imádom a tündéreket. Gyűjtöm őket, de még Kather se látta, mindig elteszem egy dobozba, ha átjön.
Kész, vége, fény derült a legsötétebb titkára. Mostmár nem volt visszaút a totális leégésig.
- Tündéreket, aham. - szaladt fel a lány szemöldöke. - És nekem megmutatod a dobozt? Hátha van még abból, amitől tündéreket kezdtél gyűjteni...
Loreena felnevetett. Felértek a lépcsőn, ahol már valóban nagyban ment a parti, és közelebb húzott magukhoz egy ezüstszínű tálcát. A porcukornak kinéző csíkok már előre ott sorakoztak szép, katonás rendben.
- Szívj fel egyet és meglájuk tetszeni fognak-e. - nevetett még mindig, és talán nem egészen természetesen. - De tündérszárnyaim lesznek.
- Az apám azt mondja, hogy a drogok végérvényesen károsítják egy ember életét... - gondolkozott el az ajkát a mutatóujjával alátámasztva. - Bár ő most nincs itt... - odahajolt a tálcához és felszívott egy kokaincsíkot. Aprót tüsszentett, és nagyokat pislogva csodálkozott rá a világra. - Váó, kicsit... Nem ilyen szokott lenni a világ, vagy igen?
- Talán mindig ilyen, csak szándékosan tompítjuk el... Ki tudja? Na hol az a tetováló?! - kiáltott fel, mielőtt nagyon filozofikussá vált volna a hangulat. Azért voltak itt, hogy bulizzanak, nem azért, hogy az élet értelméről és a világ mélységeiről elmélkedjenek.
Még levett három tequilát a pultról, mielőtt a tetoválóhoz értek volna. Kather azt mondta egy tavaly végzett srác… Ellenben akit meglátott tetoválótűvel a kezében az túlságosan is ismerős volt.
- Na hát erre tényleg szükség lesz... - hajtotta fel a tequilát, amikor meglátta az eggyel alatta járó, barna hajú művészlányt. Nem sokat tudott róla, csak annyit hogy gyönyörűen rajzol, és úgy tűnik ezt a tehetségét mellékes keresettel kamatoztatta, amit egyébként józanul meglehetősen ügyes megoldásnak tartott volna.
- Hogy vagy Eiryn? Tényleg te vagy a tetováló, vagy Kather csak szopatott? - merthogy simán kinézte volna a barátjából.
A lány egy vigyorral fogadta a kérdést.
- Ne sértegess, gyerekkorom óta csinálod! Ha akarsz mintát, akkor ezeket nézd!
A bal kezének ruhaujja alól könyöktől csuklóig tartó cirádás nonfiguratív minták kanyarogtak. Valóban szép volt és aprólékos.
- Na, mi cone, ha volna?
- Eh, azt hiszed, hogy ettől hanyatt vágódok és széttárom a lábam mi? Nekem egy denevér kellene, a lehető legdögösebb, úgy ide. - fordult meg Liz, és két-két ujjával téglalapot rajzolt az ágyékára, a csípője fölé. - Ha ribancrendszám ha nem. Lory meg repülni akar... Mármint már repül, de nem úgy... Hanem így szárnyakat, mint abban a filmben tudod, amiben az a kannibál orvos van...
Lory felnevetett. Már eléggé repült így is, bár nem tervezett szentjánosbogárrá válni. Attól a filmtől a frász is kitörte. Átkarolta Liz vállát.
- Ne haragudj Ery, Liz úgy tűnik ha iszik átveszi a pasija tapló modorát. na nem azért én nagyon bírom Reint csakhát... Szóval ja. Liznek kéne egy ribancrendszám denevér, nekem meg tündérszárnyak... Tudod olyan szépek.
Elvett még három tequilát, és az egyiket Eiryn kezébe nyomta.
- Tessék Ery, egy neked, egy Lizzynek, egy meg nekem...
A művészlány gyorsan egy szalvétára skiccelte fel a Liznek szánt mintát, miközben jót nevetett Loreena mentegetőzésén.
- Ez így megfelelne? Amúgy Lory, ha nem akarsz egy elcseszett tetoválást, akkor most nem adsz nekem több tequilát egy ideig.
- Hmmm. Szerinted ez eléggé kifejezi azt amit jelenteni akar? - fordult lendületesen Lory felé, ahogy megnézte a denevért. - A te szárnyaid amúgy cukik.
A lánynak fogalma sem volt, hogy egy denevér mégis mit akarna jelenteni? Biztos ez is valami goth dolog volt, lehetett drakula, vérszívás, lehetett a pasijának egy metaforája is, honnan tudta volna? Ő csak repülni akart szép színes tündérszárnyakon.
- Cukik? Na jó... Mivel részeg vagyok most elnézem. De ha a suliban is cukinak mered nevezni többet nem vagyunk barátok. - igazából eddig sem voltak azok, de ez nem számított ilyen körülmények között. - Ery, hát te tudod, akkor nem adok többet. De miután készen vagyunk, utána muszáj innod neked is, mert érted, milyen buli már az, ahol végülis te dolgozol? Nem lehet túl jó.
A denevérre pedig jobb híján csak bólogatni tudott.
- Szerintem ja. Jó lesz.
- Mit akar jelenteni? - kérdezte Liztől türelmetlenül, utána viszont ismét Loryra vigyorgott. - Édesem, én szívesen iszom, de a tetoválás nem épp kellemes, és ha szar lesz, nehéz kijavítani. Ha ezt bevállalod, akkor add azt az üveget, én csak téged próbállak védeni. - ez után az arcukhoz vészesen közel lengette meg a tűt, hogy szinte érezni lehetett a forró fém és a festék szagát.
- Bár nektek valószínűleg nem fog ártani az alkohol. Jó fájdalomcsillapító.
- Azt akarja jelenteni hogy vedd el a szemed mert a pasim végignyal az arcodon egy motorral. - vigyorodott el Liz is, akit még Eiryn türelmetlensége sem tudott kizökkenteni a jókedvéből. - Hmmm, amúgy az egyik rokonom ki tudja szedni de eddig kevesen bírták ki azt ordítás és zokogás nélkül. Pedig egyszer volt egy fakír is.
- A rokonaid ijesztőek... - jegyezte meg szemforgatva.
- Hát jó, akkor most nem hozok több piát, legalábbis neked nem, csak nekünk, mert ez tuti kurvára fog fájni. De utána gondom lesz rá, hogy bepótold! Lehetsz az első Lizzy.
Ameddig a lányok nekifogtak, gyorsan kerített még egy üveg tequilát sót és egy tál felszeletelt citromot, ahogyan az illett.
- Hát, a lézer nem egy kellemes dolog. - hallotta még Eirynt, ahogyan Liz mellé telepedett, hogy nekifogjon a nagy műnek.
-Próbálj meg nem ficeregni! Ha mégis mozogsz, nem az én hibám lesz, ha nem tetszik a végeredmény. És ez most... fájni fog.
A tetoválópisztoly elkezdett rezegni. Festék, vér és fémszag vegyült az alkoholgőzös levegőbe, ahogyan lassan felkerült a denevér a lányra. Loreena nem tudta mennyi ideig tartott az egész, az időérzékét már régen elveszítette. Festék, törlés, festék törlés, mire végül Eiryn diadalmasan letette a tűt.
- Na? Lézer, vagy jó így?
- Szerinted én azt, hogy látom? A világ lehet, hogy forog de azért nem tudok utána fordulni, hogy megnézzem a saját derekam hátul. Van egy tükröd?
- Nem, de telóm van.
A tetoválólány csinált egy gyors képet a telefonjával és megmutatta a másiknak.
- Itt van. Ezt kaptad.
- Menő lett. - nézte meg Lory is, miközben legurított még egy tequilát és adott egyet Liznek is. - A fájdalomra. Nade én jövök! Csinálj belőlem tündért.
Könnyed mozdulattal dobta le a felsőjét, és hasalt el Eiryn előtt. Meglehetősen izmos volt, már-már túlment a nőiesség határain, de hát ezt tette a sok sport, a tiszti főiskolára pedig kellett is az erőnlét.
- Na, akkor most kezdem. Azért nem olyan szörnyű, ki fogod bírni.
A tű égő érzéssel szúródott először a bőrébe, de az alkohol már eltompította a fájdalomérzetét. Minél tovább tartott, annál inkább hozzászokott az állandó, tompa érzéshez, ahogyan a pisztoly hosszú, egyenes vonalakat húzott rajta, hogy kialakítsa a hártyás szárnyak mintáját. Szinte már-már meditatív volt, ahogyan átadta magát a fájdalomnak, a dübörgő zene és a parti zsivaja közben. Majd egyszercsak abbamaradt.
- Rólad is csinálok képet, de mondjátok, hogy használhatom reklámnak!
Bólogatott, hogy természetesen igen, miközben megnézte a hátáról készült képet. Elégedett volt vele.
- Akkor... Ide azzal a piával, remélem, más már nem akar alkotást!
- Jó lett, tényleg van benned valamennyi tehetség. Remélem Reinnek is tetszeni fog! Hmm, tudod mit Ery, legyünk barátnők! Valahogy úgy érzem mintha hasonlóak lennénk, de nem tudom megmagyarázni. nem vagyunk mi távoli rokonok?

- Tessék. Ha más nem csapott le rád előbb, akkor így járt! - nyújtotta oda Eirynnek az üveget. Remélhetőleg ők voltak az utolsók, mert másnak már csak részeg minta jutott volna, bár ki tudja… Azt mondják az alkohol megnöveli a kreativitást, csak éppen a kéz koordinációjával lettek volna bajok.
- Liz, ahány emberrel anyám ágyba bújt, még féltestvérek is lehetünk. Mára mindenesetre a barátom vagy, mert Lory hozott piát helyetted is.
Úgy húzta meg az üveget, mintha egész életében ezt nyakalta volna, Liz gyorsan meg is próbálta kikapni a kezéből.
- Hé, ne mint a vizet az ebédhez! Csak nyeled, mint egy kacsa de iszod is? Bele fogsz dögleni az alkoholmérgezésbe... Már ha érdekel, ha nem azt is megértem.
- Jézusom ti mindketten ilyen halálvágyó emos csajok vagytok? Ne tudjátok meg, mikor ideértünk Katherrel a hifiben a crawling in my skin ment... Pedig mindig van miért élni csajok... - bukott ki Loreenából a részegek bölcsessége. Pedig úgy jött ide, hogy nem akar filozofálni.
- Kedveseim... Van mit felejtenem, és genetikusan túl jól bírom a piát. Ennyi az egész. - bólintott Eiryn lendületesen. - Lory, meghalni nem rossz dolog, de élni viccesebb. Nem fogom feldobni a talpam, amíg valakit idegesít az, hogy élek.
- Áh, senki nem dobja fel a talpát sajnos csak úgy. Túlságosan szeretjük a szenvedést. Meg a tequilát! - sózta meg a karját Liz... Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a saját nyakát is és a két lány felé nyújtotta a citromot. - Melyikőtök szeretné? - kérdezte vigyorogva.
Na ez a beszéd. Ha azért élsz, hogy másokat idegesíts az is jobb a semminél.- nevetett ismét. Majd amikor Liz megsózta magát... Hirtelen sajnálta, hogy Norven és Rein nem voltak ott, hogy lássák a jelenetet. - Enyém a kar.
Odahúzta magához Liz csuklóját és lenyalta róla a sót, majd ráitta a tequilát, és beleharapott a citromba, ahogyan azt kellett. Jobban tetszett neki a dolog, mint amennyire be merte volna vallani.
- Várj, ehhez még nem vagyok elég részeg... - motyogta Eiryn, miközben ismét meghúzta a tequilásüveget, és szerencsére úgy tűnt, belátta, hogy ez túl jó buli ahhoz, hogy elrontsa. Nem visszakozott, elkapta Liz vállát és lenyalta a lány nyakáról a sőt, majd ráitta ő is a kis pohárka alkoholt.
- Akkor most én voltam a vámpír? - kérdezte már részegen kuncogva.
- Hát te változtattál denevérré! - kuncogott vissza amaz. - Legalább is valami olyasmi. Én kit kapok?
Loreena töltött a két lánynak, majd megsózta magát.

Képszakadás… Nem emlékezett rá, és később sem tudta felidézni, hogyan folytatódott az estéje és az iszogatása Eryvel és Lizzel. Egyszer belezuhant a medencébe, de féletette az új tetkóját ezért gyorsan kimászott. Aztán valami tánc volt. Ital. Drog. Mégtöbb ital. Valaki leöntötte ezért elkezdett vele hangosan pörölni…
- Helló! Démonokat üzől, hogy ordibálsz? - hallotta meg maga mellől az álmos, meglehetősen pikirt hangot. Valószínűleg, ha józan lett volna reflexből ugrott volna neki, de túl tompa volt ahhoz, hogy hirtelen fellángoljon benne a harag.
- Hülye vagy? Démonok nincsenek! Csak hangos a zene!
- Zene? Ez zene? Erre még egy tehén se bőgne. - válaszolta ismét cinikusan a fiú. Meglehetősen jóképű volt a delírium fátylán át, de azért igencsak sértette a büszkeségét a becsmérlés. Hiszen a lejátszási listát saját kezűleg állította össze!
Csak tudnád mi volt a hangszóróban ezelőtt…
Persze lehet hogy pont olyan ízlése volt, mint Darionnak… Ami jó volt, hogyha öltözködésről volt szó és Armani ingekről, de pocsék volt zenei téren. Arrébb lépett egyet, ugyanis a srác már alig állt a lábán, és valahogy nem akart alatta kikötni. Már fogalmazta a csípős választ, mikor az hirtelen elterelte a témát.
- Van kedved inni velem egy Izgató Disznóságot? Saját pia, én készítettem. Van benne tojáslikőr, méz és fehérbor…
Ennek az említésére rögtön elszállt a mérge. Valahogy tudták hogyan lehet ezen a partin lecsillapítani a kedélyeket, ráadásul nem kerülte el a figyelmét a „saját készítésű” kifejezés sem. Ha valamit még érdemes volt inni az estén, akkor ez az volt.
- Óóóó, te vagy a srác, akiről pletykálják, hogy alkoholt főz a kémialaborban? Legyen, megkóstolom, de ha kihánynám, neked kell fognod a hajam! - nem törődött már a túlzott őszinteséggel, és sajnos úgy érezte, hogy a gyomra bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot és dezertál a májával együtt… De ezt a lehetőséget nem akarta elszalasztani.
- Hát ahol csak lehet, s van idő. - vigyorgott rá a srác. - A nevem Kuno, de a közeli barátaimnak, csak Szesszy. - támaszkodott meg Lory mellett, egyenesen benne az aurájában. Nagy nehezen hátrébb tolta magát, és a lány már fellélegzett volna, amikor az megragadta a kezét és elkezdte húzni az italospult felé.
- Sze... szesszy... - nevetgélt a furcsa becenéven, miközben az igazit már el is felejtette. Nem örült az érintésnek, újabb olyan dolog volt, amiért józanul már ütött volna, de az alkohol eltompította az ítélőképességét.
- Gyere igyunk. - amikor odaértek keresett még egy tiszta poharat és töltött mindkettejüknek a furcsa fehéres italból. Loreena nem akart asszociálni. Nem.
- Igyunk a virágokra.
- Lory vagyok amúúúúgy... - motyogta miközben elvette a poharat. - A vi... virágokra? Miért a virágokra?
- Lory, jó kimondani a neved. Mert a virágok szépek, ráadásul pontosan olyan isteni nektárt tartalmaznak, mint ez az Izgató Disznóság. Megkóstolód, s kell majd még...
A műanyag poharak nem adtak ki olyan szép, csilingelő hangot, mint az üveg, de a gesztus volt a lényege a koccintásnak.
- Jól van így legyen. - meghúzta az italt, ami leginkább egy likőrre emlékeztette, a sok tequila odalent pedig morogva jelezte nemtetszését, hogy új elem csatlakozik a gyomorban kavargó, sős citromleves partihoz. - Uhh.... ez... édes... És honnan a neve?
Szesszy egyben húzta le a pohara tartalmát, úgy tűnt neki ez a mennyiség már meg sem kottyant.
- Ja, igen ez édes. De szerintem lehetne a nők kedvence simán. A nevét általában úgy szoktam adni, hogy amit éppen meglátok a tévében. S mivel disznót mutattak, így ezért lett az a neve, ami. - vallotta be.
- És így lett izgató disznó... - kuncogott halkan a névadáson, de talán már nem volt olyan dolog, amin ne kuncogott volna.
- Ízlik mi?? Izgatja a nyelőcsövedet mi? - kérdezte miközben nekidőlt a lánynak, de gyorsan vissza is húzódott megint. Úgy tűnt nem erőssége a távolság megtartása, hogy se túl távol se túl közel ne legyen.
- Bocs. Különben van ettől erősebb italom, az szintén keverék. De attól letéped a ruhát a csajokról.- nevette el a végét. - Meg lehet biztos dobnál egy rókát a padlóra
- Szóval a csajokról tépném le a ruhát mi? De nem. Rókázni nem fogok. Kihívás elfogadva, hozz egy olyat is!
- Hát jóh, én előre szóltam.
Következőnek Szesszy valami barna piát vett elő, de Loreenának ötlete sem volt, hogy mi lehetett benne. Színültig töltötte a poharakat ismét, és az egyiket átnyújtotta a lánynak.
- Nah ha ezt megiszod húzóra, akkor kapsz jutalmul egy puszit tőlem, meg egy elismerést, hogy szesztestvérem vagy. Persze, ha nem hánysz be.
Leplezetlenül mérte végig a srácot erre a kijelentésre. Jóképűnek jóképű volt, kiállásra sem volt baj… Csak a baj az volt, hogy bármennyire is utálta a helyzetet ami megkötötte, az ő szíve már tartozott valahova, és ezt egyszerűen nem tudta elfelejteni, még a rengeteg tudatmódosítóval együtt sem. Na persze lazultak az ő erkölcsei is, hiszen jól eljátszottak egymással Eirynnel és Lizzel, de valahogy az megint más volt.
- Az előbb azt mondtad csajokról fogom letépni a ruhát, és most te akarsz nekem puszit adni? - elvette a poharat. A szesztestvér szó viszont kifejezetten tetszett neki.
- Hát mi a lócitromba ne tenném? Lazulás van, ismerkedés és barátkozás. Szimpatikus vagy, mint darázsnak az cukros gyümölcs.
- Cheers. De most a szesztestvérekre iszunk. - azzal elkezdte inni. És még tovább, és még tovább pedig érezte, hogy a gyomra már nem akarta. Remegő kezét még jobban rászorította a pohárra, majd amikor véget ért a küzdelem diadalmasan csapta le az asztalra.
- Kész! Megittam…
A világ hirtelen kifordult a négy sarkából és meg kellett támaszkodnia az asztalban, hogy ne essen be alá. A gyomra kavargott és bukfenceket vetett.
- Szesszy... szarul vagyok...
A fiú nyelt egy nagyot.
- Noh hova vigyelek rókáztatni? Kintre, vagy bentre?
- Azt hiszem.... Azt hiszem nyílik innen egy fürdőszoba... Valahonnan. Az jó lesz.
- Tudsz jönni, vagy vigyelek?
Megkapaszkodott a másikba és megpróbált egyenesen állni, de úgy tűnt ez még sikerült, szerencsére, és minden bizonnyal a járás is megy, némi segítséggel.
- Legyen az hogy beléd karolok.
A fiú bólintott, majd együtt megindultak az egyik fürdőszoba felé. Elmosódott arcok úsztak el mellette, összefolyt hangok, de csak arra tudott koncentrálni, hogy eljusson a megfelelő vécécsészéig, és ne kelljen reggel szőnyeget takarítania, mielőtt Darion hazaérkezik. Szesszí végül behúzta kettejüket egy fürdőszobának tűnő helyiségbe, majd becsukta maguk mögött az ajtót. Hallotta a kulcs kattanását a zárban, a rájuk boruló sötétség viszont semmi jót nem sejtetett. Ezer dolog futott át a fején. Ezernyi rossz dolog, amit el akart kerülni. Még tudott védekezni ha kellett, még elég erős volt talán, elég cselekvőképes…
- Itt vagyunk. - hallotta meg a másik mély hangját.
- Itt... Itt sötét van... - hirtelen pánikba esett, de próbált nem hisztérikusnak hangzani.- Kapcsold fel a villanyt!
A gyomra ebben a pillanatban adta meg magát, és nem találta meg, hogy hol lett volna az a bizonyos wc csésze. Közben Szesszy is megtalálta a villanykapcsolót, és még időben odaért, hogy elhúzza a lány haját, aki a benne lévő szinte összes alkoholt kiadta magáról a fehér csempére.
- Nézd ott a szeme a rókának! - viccelődött.- Egész sokáig bírtad szó se róla.
Sokkal jobban érezte magát. A világ kevésbé forgott, nem émelygett annyira, a hideg csempe pedig jól esett a homlokának.
- Ha tudnád.... Már azelőttől iszom, hogy ti megjöttetek volna... De ha belőled is jönne, nyugodtan az enyém mellé...
Lassan mozgott és megtöltött két fogmosópoharat vízzel, majd nekidőlt a szemközti falnak és lassan lecsúszott mellette. Felhúzott térddel, kezében a vizet szorongatva kuporgott odalent és meglehetősen szánalmasnak érezte magát.
- Tessék Szesszy. Ha kijött aminek ki kellett igyál vizet. - nyújtotta oda a fiúnak a másik poharat.
- Én alapból alapozva jöttem ide, whisky, OOC, Tűz-hányó, Izgató Disznóság és All Out Túrából egy kör. - odahajolt és adott egy alkoholgőzös puszit Loreena arcára. A lány hagyta. Végülis elhozta idáig… És meg is ígérte a szesz lehajátásért.- Eléggé bizonytalan a helyzet nálam.
Letelepedett a lány mellé és nekidőlt.
- Nem találkoztunk mi már valahol?
A kérdésre felnevetett.
- Dehogynem... Minden nap a suliban...
- Uhh, jah, de szerintem így nem. - somolygott Szesszy. Mi is volt a rendes neve…? - Nem vagy fáradt?
- Három csík kokain van bennem és legalább négy speed. Szerintem még három napig nem fogok aludni. - nevetett fel ismét. Mit árult el ez róla? Fáradt volt, és mégsem, szédüls és mégsem, aludni akart de mégsem… Minden kettős volt, minden bizonytalan, mást akart az elméje, de a szerek még dolgoztak a testében. - De ha te fáradt vagy... Csak van még üres kanapé. Az ágyakat nem ajánlom, szerintem túl sokan dugtak már bennük.
Mármint ezen az estén… Egyébként nem hiszem, hogy Darion felavatta volna őket…
- Áh dehogy vagyok fáradt, csak unatkozom. - simogatta meg Szesszy Loreena arcát. Ó tudta, hogy mi járt a fiú fejében, nagyon is jól tudta, de nem akarta. - Én nem kokozok, sem egyéb marhaság. Csak a szesz.
Jah, meg a szex is, mi?
- Pedig, most vagy fiatal és most van rá lehetőség. Mikor ha nem most?
A simogatást viszont már határozottan utasította el. Megfogta a fiú kezét és arrébb tette le a földre. Nem akarta az érintését, és igazából valahogy minimális kedve sem volt a játszadozáshoz. Érezte ahogyan az este már a végéhez közeledett. Hány óra lehetett? Öt? Vagy mégtöbb? Becsukta a szemét, és fejét ismét a hideg csempének döntötte, a jóleső enyhülését. Másnap hogy fogja bánni ezt az estét…
- Keress egy lányt Szesszy, egy másikat. Velem úgyse hiszem, hogy lehetne most mit kezdeni... Meg amúgy is...
- Áhh, a faterom biztosan nyúlpaprikást csinálna belőlem, ha megtudná, hogy drogozok. A szeszeléshez legalább hivatalos engedélyem. Főleg, hogy most egyedül vagyok otthon. - az elutasításra arrébb húzódott a lánytól, de Lory nem tudta eldönteni, hogy csak tudomásul vette, vagy valamennyire meg is sértődött.
- Hát elég tompa vagy a drogoktól, meg gondolom van pasid.
- Jahh... meg a szesztől is. Pasi... ja... van. Valahol...
Nem akart most rá gondolni. Felhívta délután, hogy eljön-e a buliba. Nagyon szerette volna… De megint összeveszett az apjával az egyetem miatt, így nem jött haza a hétvégére, inkább a kampuszon maradt és egyébként is tíz rajzot kellett leadnia a tanárának… Így nem jött el. Hiányzott…
- Ne félj, az én anyám is megölne, ha tudná. Bár sosincs otthon, így nem tudja meg szerintem. Nem is hiszem, hogy érdekelné mit csinálok. A tiédet legalább érdekled. - mondta keserűen, inkább a szülőkre terelve a témát, noha az sem volt jobb a szerelmi életnél. Az ő anyját csak egy dolog érdekelte, a teljesítmény, de ha ennek az lett volna az ára, hogy kokaintúladagolásban vergődik habzó szájjal, hát megérte volna neki.
- Van valahol? Elhagytad? Hmmm, pedig szerintem a ház egyes pontjain szerintem megy a szex. mondja ki hangosan. - Hmm, akkor nehéz dolgod lehet. Bár nekem se könnyű egyes helyzetekben.
- Biztos megy. Ilyen bulin mindig... Nem hagytam el, csak nem tudott eljönni a kampuszról. - vont vállat, mintha nem érdekelné, pedig nagyon is bántotta a dolog. - De engem ilyenkor nem igazán érdekel ki kivel fekszik össze, hiszen reggel nem is fognak emlékezni. Ha nem emlékszel rá mi értelme?
- Milyen vad szerencsétlenség, hogy nem tudott eljönni.
A nehéz dologra felkuncogott megint. Ha Szesszy tudna róla, a katona anyjáról, a nyomorék apjáról… De nem tudott. Nem beszélt, inkább másokat hallgatott, hiszen mi értelme lett volna ha nem megoldható a probléma?
- Senkinek sem könnyű. Mi a sztorid? Sokat basztatnak az olyan sportolók, mint én meg Kather?
- Hát többnyire nem, de az a gáz, hogy mikor növekszik a pocak, akkor már gáz. - mondta miközben kinyitotta a fürdőszoba ajtaját.
- Aki hülye az meg is érdemli...
- Hmm, az én sztorim mi? Kemény szülők, akik ritkán engednek meg nekem bármit is. Főleg úgy, ha rosszalkodok a suliban. Kémialaborban sok dolgot láttam már. Például azt, hogy két tanár szexelt a szünetben. Tudtad, hogy hangszigetelt az egész? Vagy éppenséggel én bővítettem a kémia tudásom. - sóhajtott fel.- Persze legtöbbször mindent rám kennek.
- Nem tudtam, hogy hangszigetelt. Legalább felajánlották az ötöst év végén, ha már rajtakaptad őket? Amúgy meg kéne ismerned Hildét... Ő is imádja a kémiát...
- Hangszigetelt teljesen, szóval folyhatnak ott teljesen csúnya dolgot. Különösebben már nem érdekel. Inkább megfenyegettek, hogy ha elmondom bárkinek is, akkor eltanácsolnak a suliból, sőt megbukok a tárgyból. - mesélte. Félelmetesnek hangzott a történet, de úgy tűnik az Azrael gimiben még a tanárok sem voltak szentek. - Hilde? Ő meg kicsoda?
- Pfff.... rohadékok. - kommentálta a fenyegetést. - Nyugi én nem köplek be, hogy elmondtad. Hilde meg az osztálytársnőm. Sápadt bőr, fekete haj, szakadt farmer és mindent leszarok stílus. Zárkózott de nagyon bájos. Majd bemutatlak neki a jövőhéten, biztos kijönnétek. Tudod, közös érdeklődés meg minden.
Nem úgy tűnt, mintha a másiknak rémlene, így csak elengedte a dolgot.
- Szerintem jót csevegtünk, s láthatólag megmaradsz. Ha nem gond, akkor én mennék, mert haza kell gyalogolnom, ami innen elég távolság.
- Jó gyaloglást, nehogy elüssön valami... És.... Jó piákat keversz, majd hozhatsz legközelebb is, bár ez után nem hiszem, hogy valaha odaadja nekünk ezt a kérót Darion. Én még maradok kicsit... Viszlát Szesszy.
Búcsúzott el, majd ismét behunyta a szemét. Nem tudta meddig marat ott a padlón ülve, de mikor legközelebb felkelt már világos volt, a nyaka fájt, a torka ki volt száradva… És a háta is égett a buli örökké bőrébe varrt emlékétől…

Felhasználó profiljának megtekintése

5 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Vas. Feb. 19, 2017 1:38 am

Hilde von Nebelturm

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
Mélyet szívott a törékeny, foltos üvegből. A sűrű fehér füst lassan mászott le torkán, tüdeje szinte azonnal próbálta volna kivetni a vehemens mérget, de egyre csak jött és jött, míg végül le nem csapta a kukából csórt zippo tetejét, s lejjebb nem eresztette a pipát, hogy bolondos páraként fújhassa ki a tüdejébe felgyülemlett metamfetamin felhőt. Ez volt az utolsó adag kristálya, a kis ujjnyi zacskó teljesen elfogyott, a benne maradt port rászórta kezére, majd felszívta bal orrába. Igen... Már érezte is... Igen, faszom, igen! Végignézett egy kicsit az épületen, mélyen elundorította a fennhéjázó pazarlás... Mekkorát szarnék a küszöbre, baszd meg. 

Szemlélte még egy picit a házat (Ilyet úgy is csak a Kertvárosi sorozatokban látott), majd tett pár lépést a ház ajtaja felé. Részegekkel volt már tele minden, emberek járkáltak ide-oda, mindenféle földi jóval foglalkozva. Néhányat ismert, néhányat kevésbé, néhányat utált. Letépném a fejedet te fasz, s beleszarnék a nyakadba, igen, a tiédbe... Hosszú történet volt, hogy miként is került ide, de szerencsére nem volt sem kidobó, sem válogatás, az jöhetett a buliba aki akart, s ő is úgy döntött, hogy kihasználja majd a magát adó kósza lehetőséget, pláne, hogy gyászolni próbálta kicsit az utóbbi idők történéseit. Esroniel kiiratkozott az iskolából, ő maga pedig bejutott a Kémiaversenyre, de immáron nem az volt a felkészítőtanárja, aki miatt elsősorban ment volna, hanem egy fakalapos fekete hajú szarjankó, valami Freyr. A napok teltével progresszívan haladtak a vágások a kezén, de most valahogy nem volt kedve ehhez, s a fingszagú vén fasztól lopott pár dollárból vett magának egy töredéknyi mocskos kristályt, na meg lopott egy doboz cigit az egyik pózer jock geci szekrényéből. Ha tudták volna, lehet elverik rajta, de senki sem jött rá.. Elvett egyet az utolsó pár szálból, s szája szélébe illesztette, keményen ráharapva, miközben ficánkolva meggyújtotta ismét az öngyújtót. A szer elkezdett hatni, keményen, kurvára keményen. Izgágasága, gondolatainak csapongó jellege, s a tény, hogy valahogy hirtelen mégsem volt éhes (Pedig ezelőtt már rohadtul éhezett, az egyetlen otthoni kaja a napokban pohárban volt felszolgálva, jéggel köretként, már, amikor nagyapjának éppen olyanja volt, hogy nem üvegből itta.) Tüdejét megtöltötte a sűrű füst, kieresztette azt, s szájának oldalába biggyesztette a cigarettát, egy nagyot köpve a zöld pázsitra, ami legalább olyan sokat érhetett, mint az ő egész házuk. Fintorgott, majd tett pár lépést, kigombolva nyakánál a kopott kék flanelinget. Mikor megkapta a templomi gyűjtésből már akkor olyan szaga volt, mint egy egész dohányszárító üzemnek, eredeti gazdája akkora kéményekkel eregethetett, mint a Nebelcity indusztriál óriásai. Egyáltalán ki adott ilyen ruhákat a templomi gyűjtésbe? Ő elfogadta persze szó nélkül, úgy is dohányzott, ezerszer inkább mint a rózsaszín "Jézus szeret téged" pólókat (Jézus nem szerette, erre már hamar rájött), de mégis, mi van ha egy józan életűhöz jutna egy ilyen? Vigyorgott, majd belépett a terebélyes előtérbe. Erőszakos, tolakodó elektronikus zene csapta meg a fülét, cigarettáját kezébe vette, majd rápöccintett a földre. Ki a faszt érdekelt a lakás tulajdonosa? A buli már nagyban zajlott, vagy két méterre tőle egy jóember feküdt a földön egy szép szőnyegen, így első ránézésére könnyebb alkoholmérgezéssel küzdhetett. Körbenézett, hogy látták-e, majd belerúgott. Az még csak meg se moccant, elégedetlenül húzta el a száját, s valami innivalóreményébe körbenézett. A nagyobbik teremben komoly mulatozások mentek, az emberek látszólag értékelték a muzsikát, s olyasféle vadsággal rázták magukat rá, mint élő megtestesülései az ecstasynak. Földön vörös műanyag pohár, átlépett a terembe, s felvette azt. Sör volt benne, félig töltve ráadásul. Szagán nem érződött semmi gyanús, lehajtotta ahogy az meg volt írva a könyvben. Édeskés és sűrű volt, zavarta az ismeretlen ízvilág, köpött egyet a padlóra, s azonnal elindultak lejmoló reflexei, hogy merre is lelhetett valami olyasmit, ami jobban a szájízéhez illett. Asztalon likőrök, üres, éppen félég lévő italok. Nem kellett neki a szar lőre, nagyobb vad volt a fegyver távcsövében, elfordult, s csendesebb szobát keresett magának...

Nem kellett sokat nézelődni, csendes, királyi lakosztályra lelt hamarvást, hol csakis a baszó Jancsi és Juliska elhullajtott óvszermorzsái jelezték az élet valamikori létezését. Ajtó mellett vastag szekrény, nem is akármilyen, bárszekrény. Fel sem bírta fogni, miféle úri huncutság volt a szobában tartani az italokat, de önkénytelenül is elfintorodott, majd kinyitotta azt. Volt bent minden, amit kereshetett volna egy feltörekvőben lévő alkoholista, kezdve a vodkával, egészen tovább a mindenféle seggragasztó édes lóhugyokon át végül konyakokig, snapszokig. Valami komolyabbat akart, valami igazán amerikait, whiskyt. Tovább dúrt és keresett, nem lehetett az, hogy PONT ITT NEM VOLT WHISKY. Keze selymes dobozba akadt, kirántotta azt, kevésnek híján széttörve egy üveg Remy Martin konyakot. Poros és puha szövetbe borított fekete dobozka volt, belében pedig valami mozgott. Kinyitotta, eldobta a tárolót az ágyba, majd elővette a telefonját, hogy megnézze mi is volt ráírva a kékes üvegre. Johnny Wanker(Pun inteded) Blue Label. Létezett olyan, ami nem piros volt? Nézegette, felmérte, majd leszedte a borítást a tetejéről.
- Azt a büdös kurva... Ennek dugója van...
Sosem látott még ilyesmit, de nem akarta elhalasztani a lehetőséget. Leszedte a parafát a tetejéből, s belesüllyesztette azt a zsebébe. Erős és füstös szaga volt az italnak, belekortyolt, majd elszontyolodva húzta el a száját. Hát ez kurva rossz. Visszatette a dugót bele, majd fogta azt és a tárolóját, s dobozostól kiejtette az ablakon a sűrű sövénybe, ami a ház oldalában volt. Hála az égnek senki sem látta, senki sem itt ivott, mindenki a medencés oldalán élvezte a hűsítő vizet... Majd ha lelép, felszedi azt a dobozt, s hazaviszi, s eladja valami könnyű pénzért. Visszalépett a bárszekrényhez, majd kivette a vodkát, s egy csavarintás után lezavarta az üveg harmadát a torkán. Igen... Vajon mit lehetett itt lopni még? Vajon volt valahol drog?

Nem kellett túlságosan sokat keresnie, ahogy felment a lakás egyik lépcsőjén (EMELETES HÁZ?!), hamar egy terembe találta magát, ahol valamikor komoly buli mehetett, de most már csak fáradt emberek beszéltek hátradőlve, néha fel-felállva, hogy felszippantsanak egy csíkot az ezüsttálcán lévő sztrádákból. Eleinte valószínűleg még értelmes csíkok lehettek, mostanra megvastagodtak... Zavar nélkül lépett oda, belekortyolva a vodkába (Majdnem hányt is, nagyon tömény volt), majd előkapott egy kósza egydollárost, s feltekerte azt, felszippantva egyik orrába egy akkora csíkot, amit még filmben se látott. Közben ügyesen felkapta a kint hagyott szipkát, tuti százdolláros volt, s helyette ott hagyta a saját dollárosát. Tökéletes üzlet volt, senki sem vehette észre... Büdös burzsuj szarok. Csak egy pillanat kellett, köhögött párat, s még nyaka is viszketett, de olyan erővel uralkodott el rajta az eufória, hogy szinte észre sem vette, hogy még orrából a vér is megeredt. Hátrált pár lépést, majd leroskadt egy jock kabátot viselő vékony férfi mellé. Az már aludt, halkan fel-felhorkantva. Hirtelen felindulásból nyomott egy puszit az arcára, majd elővette a cigarettás dobozást, s rágyújtott, mélyeket lélegezve.
- Régen éreztem magam ennyire kurvára jól, te is jól szórakozol, nem? * Beleivott a vodkába, majd leeresztette, hogy harcoljon az öklendezéssel * - Igennek veszem, te fasz. Amúgy ki is vagy? Nem érdekel mondjuk, csak mondhatnál már magadról valamit, ha már én elmeséltem az életem. Ritkán tudok ilyen sok jó dologhoz jutni, rossz néven veszed, ha beszélek még? Ez a vodka is jobb, mint amit árulnak a boltokban, tuti geci drága lehet. Kérsz? * Beleöntött egy keveset a sportoló ölébe. Az nem reagált semmit, teljese KO volt. Hangosan felnevetett. * - Vicces vagy. Gecire be vagyok állva, de asszem te is. Kérsz cigit? Nem sajnálom, lehet pont tőled loptam.
Elővette a dobozt ismét, s kivett belőle két szálat. Egyiket beillesztette a saját szájába, egész pontosan a túlsó oldalára (Egy már úgy is égett, de neki kettő járt). A másikat megfogta, s odabiggyesztette az alvó férfi ajkai közé, majd meggyújtotta azt is, s sajátját is, immáron két cigarettával a szájában.
- Nagyon magányos vagyok néha, tudod milyen nehéz ez? Senkinek lenni, senkit nem érdekelni. Tudod mit ettem tegnap? Egy zacskó chipset. Érted? Persze, hogy nem érted, te hülye fasz, miért értenéd. A cigit bezzeg elfogadtad, hogy rohadnál meg. Kussolj... Ennyire azért ne. 
Sértődötten elfordult, majd egy mélyet szívott abból a cigiből, ami régebb óta égett. Már érezte is a filter keserű ízét, kivette szájából, majd eloltotta a csikket a dívány karfáján. Kárt akart tenni ebben a fennhéjázó undorító lakásban... Felemelte a vodkát, s ivott még belőle két kortyot, alig maradt bármi is az üvegbe, pár korty talán. Befordult, eldobva a cigit a szájából, majd odaokádott a dívány mögé... Leginkább csak vizet és vodkát, más nem nagyon volt benne, de attól függetlenül rosszul esett neki. Kicsapta az orrába maradt nedvességet, majd visszafordult a jockhoz.
- Ez nagyon rosszul esett, de most már jobban vagyok, meg amúgy nem is érdekel. Sosem kokainoztam még, de gecire tetszik nekem, nagyon felszabadító. Felszívok még egy csíkot, jó? Nem sértődsz meg, igaz?

A dolgok furcsán követték egymást. Egy üveg vodka, s még két csík fehér után már nem igazán rémlett, hogy mit is tett. Annyi biztosan megragadt a fejében, hogy egyik pillanatban még beszélt a részeg férfival, másik pillanatban pedig egy kisebb kanállal tömött kokaint az elülső zsebébe... A vodka már nem volt nála... Most a konyhába volt, a hűtő előtt ülve... Füvezett volna? Kurva éhes volt hirtelen, valahonnan szervált pár darab pizzaszélet, némelyiken még egy kevés szósz is volt... De mi a frászt számított az? Hátrafordult, s kitárta az ajtót. Legnagyobb meglepetésében nem első volt itt, a hűtőben egy férfi ült, szétbarmolva az óvatosan rendezett reteszeket. Witten, felismerte, a kémiaklubba járt ő is. Hogy mégis mi a faszt keresett a hűtőben, az már más kérdés, de nem akarta megzavarni azt, éppen egy már üres pudingos doboz alját nyalta, pont, ahogy a csövesek szokták a kukázott margarin maradékát.
- Adj már valamit enni.
A megtermett férfi valamit nézelődött, majd végül egy zacskó szeletelt sonkát adott neki, egy üvegnyi valamilyen drága gyöngyhagymás kovászos uborkát, s egy doboz tubusos sajtot. Letekerte a tetejét az uborkának, majd azonnal rányomott egy ötöd dobozni sajtot, s megette úgy ahogy volt, lekísérve azt két összetekert szelet seranno sonkával.
- Baszd meg * Jelentette ki telei szájjal, majd azonnal összedobott egy új kombót, most beletekerve az uborkát a sonkába, s úgy nyomva rá a sajtot. Felnyújtott a férfinak. * - Edd meg, mennyei. .
A melák elfogadta, majd csámcsogva elfogyasztotta azt, végül állati ösztönből felnyögve. Úgy tűnt, elnyerte a tetszését az étel. Odaadta neki a maradék üveg uborkát, s pár szelet sonkát belenyomott a zsebébe, oda a kokain mellé. Jó lesz az még a hazaúton... A tubusos sajtot viszont nem hagyta, belenyomta az egészet arcába, majd eldobta a konyha közepére az üres cuccot. Szekrényeket kezdett nyitogatni, itt-ott mindenféle csodás Tefal Feketeacél edényeket talált, élezett késeket (Egyet el is rakott, ha már itt volt), s végül nagy nehezen rálelt a rágcsa tárolóra is. Almaszirom? Mi az, Buzichips? Kidobált mindent, ami nem kellett neki, majd felszerelkezett négy zacskó chipsel. Két sajtossal, egy rákossal, egy ecetessel. Széles léptekkel indult kifele, mindent bejárt a lehetőségek között, itt-ott alvó részegekbe botlott, máshol alvó Katherbe... Nagyvonalúan kivette a zsebéből az egyik kokain paníros sonkát, s letette mellé az ágyra, oda az orra elé. Kiérdemelte. Akárhogyan is, pár komoly kör után végül sikerült kijutnia az előtérbe... Még mindig ott feküdt a földön az alkoholmérgezéses fickó... Mikor is jöhetett? Egy óra? Két óra? Három? Hat? Ki a fasz tudja. Odalépett hozzá, s teljes erejéből belerúgott a lábába. A férfi megmoccant, felemelve a fejét.
- Mi a faszom?
- Hoztam neked chipset.
Isteni megváltóként ledobta elé a rákos chipset, majd figyelte, ahogy a zavart, értetlen faszi kinyújtotta érte kezét, s kinyitotta azt, mennyi mannaként belekóstolva.
- Ja, köszi. Amúgy te ki vagy?
- Hellenburg védelmezője.
- Ja, oké.
Büszke, öles léptekkel sétált kifele a lakásból. Ez egy sikeres este volt, ha nem is emlékezett sokra... Körbepillantott, majd elégedetten kinyitott egy zacskó chipset, s rászórta két a verandán ülő füvező alakra, akik ordítva rázták a fejüket örömükben, s vadul kezdték felzabálni a földről a chipset.
- Egyetek, gyermekeim! 
Most már csak meg kellett találnia, hogy hova is dobta ki azt a doboz whiskyt... Valami sövénybe, nem?

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Kedd Feb. 21, 2017 6:06 pm

Adalya Amram Ehud

avatar
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta
DISCLAIMER: Az aláhúzott szövegrészekre rá lehet kattintani! (nehogy már hiába vacakoltam vele XD)


Alice papája és mamája hippiek és természetvédők, az a munkájuk, hogy tüntetni járnak. Afféle hírnökök... hírül viszik minden embernek az üvegházhatás veszélyeit, a jégcsúcsok olvadását és hogy meg kell menteni a bálnákat . Egy lakóparkban laknak, ahol trélerük kiütközik a többi unalmas, hétköznapi lakókocsi közül - hatalmas virágok és békeszimbólumok ékesítik. Alice érzi a szeretetet, akkor is amikor gitároznak, énekelnek és táncolnak a tűz körül, és akkor is, amikor éjszaka nem mehet be, mert rázkódik az egész kocsi.
Alice-nek van egy törött tükre, abba gyakorta belenéz, de nem azért mert hiú volna, pedig gyönyörűségesen szép. Fehére a bőre telente, azonnal egyenletesen lebarnul nyáron. Hosszú, laza hullámú szőke haja van, az arca pedig, szülei szerint, mint az angyaloké. De Alice nem ezért néz bele, hanem mert hiszi, hogy az a lány ott, a túlvilági ikertestvére, aki útmutatást adhat neki. Kér is tőle rendszeresen.
Most épp Kuno kanapéján hever, a fiú szüleinek tipikus középosztálybeli garázsában. Talpán saru, hosszú lábai egészen combközépig fedetlenek, onnantól fehér anyagok laza sokasága borítja. Nyakában a béke jele, homlokán aranyszín pánt, hajában friss virágok – Kuno anyjának kertjéből. Éppen rajzol, míg osztálytársa és kedvese, Crispin, főznek...
A hangszórókból Papa Roach szól.

Alice a szeme sarkából észleli, hogy Cris beletúr a hajába, ezt akkor szokta ha valamivel nagyon elégedett, valamivel éppen végzett, aztán a srácok felhajtják a lét.
- Kész a varázsital?
- Hogy kész-e baby? Oh, de még mennyire...készen lesznek tőle akik megkóstolják! Kérsz egy kortyot....mondjuk mindegyikből?
Alice ott hagyja a rajzolgatást és csillogó szemekkel fordul a lepárló szerkezet felé, míg Cris magyaráz.
- Óh, szívem hívhatod ezt varázsitalnak is akár! Mikor már tele vagy és lehúzol belőle, teleportálsz, de tutira! Másnap kilométerekkel arrébb egy árokban találod magad, miközben rókákat nyalogatsz és virágokból fonsz koszorút magadnak.
- Oké.
Mondja csak jelezvén, hogy jól hangzik és mindenben benne van.
- Ha valaki megkostolja az enyém, az beöltözik nyuszinak, s elkezd répát enni, utána meg dob egy hátast és tetszhalottnak tetteti magát.
Így nehéz lesz a döntés. Cis megkíméli és útnyújt neki egy pohárral, amiről nem tudja, hogy OOC(- Vigyázz, rombolja a nyelőcsöveket is!), de biztos örülne, ha tudná, hogy gombák vannak benne.
- Nah ettől aztán letéped a tapétát a falról! – így az egyik.
- Meg a ruhákat a csajokról is! Vagy a csajokat a ruháról... – kontrázik a másik.
Alice rábólint.
Még elgondolkodik a nyelőcsövön, aztán látja, hogy a többiek egészben hajtják fel. Ő is így tesz. Illetve megpróbálkozik vele. Az első korty lemegy, a második... Aztán megkapaszkodik kedvesében és nagy ívben kiköpi a szeszt.
- Látom a nyulakat. - Közli, bár ő talán még e nélkül is látná.
- Ezzz azz bébi, élvezd az életet! Csapassuk ma nagyban! És bőven lesz szerintem ügyfél, aki megkóstolja a mágikus főztjeinket, ugye Szesszy? Na de én megyek, átöltözök és belövöm a sérómat, nem jelenhetek meg egy ilyen fontos üzleti tárgyalásra oda nem illő felszerelésben!
Cris, mielőtt kimenne a garázsból, még leveti a pólóját, kivillantva nem csekély tetkóit, és egy jól ívelt dobással Alice ölébe ejti. A lány beleszagol a pólóba és elmosolyodik. Aztán hogy hajról volt szó, elkezdi különválogatni hosszú, enyhén hullámos szőke tincseit, nem érzi úgy, hogy fésűt igényelne, bár mások másképp lehetnek ezzel.
- Kérsz  Szesszy nektárt? Én nem féltem a legjobb cimbim barátnőjétől.
Alice rápillant nagy, réveteg szemeivel és rábólint.
- Nagyon kedves vagy. - fordul Kuno felé, azzal kivesz egy virágot a hajából és a meglepett fiú fekete sörényébe illeszti.
- Csak nem hagyom árván a májad. – tölt mindkettejüknek. - A szesz csodálatos hatalmára!
- Szerelmeskedj ne háborúzz! - teszi hozzá a magáét, és a szesz most is hasonlóképp jár mint az előbb, a nagyja lemegy a maradékot kiprüszköli.
- Remélem jól érzed magad, s nem egy lófarmon a lovak között.
- Szeretem a lovakat. - szól hozzá Alice.
Szinte végszóra betoppan Crispin is, belőtt séróval, kezében egy pohár whiskey-vel, szájából egy szivar lóg ki, végig néz a társaságon.
- Kuno, te nagyon kivirágoztál, amíg távol voltam. Minden rendben van, öcskös? - kérdezi, miközben hanyagul a kocsinak dől, arcán hamiskás vigyorral.
- Piák bepalackozva és szépen elrendezve. Indulhatunk, amikor akarunk! Ki áll készen arra, hogy Darion házát szétcsessze a fenébe?
- Jah, Crispi. Elfordulsz egyszer, meg visszafordulsz és én leszek a megtestesült Édenkert. Különben jól vagyok, mint a másnapos lócitrom. Alig várom, hogy ihassak még. - odalép cimborájához, aztán kiveszi a whiskey-s poharat a kezéből és megissza.
- Nah várj, lecsapatom magam vízzel, mert bűzlők az alkoholtol.
- MI VAN?! HOGY VOLT MERSZED? - hördül fel, ahogy Kuno kiveszi a whiskey-t a kezéből.
Mivel így felszabadul mind a két keze, rögtön letámadja Alice-t és amíg Kuno vízzel hadakozik, lehúzza a fotelba és az ölébe ülteti.
- Na és, mi jót tett eddig ez a kis tolvaj?
Alice még a ‘Darion háza‘ résznél tart gondolatban, már mondaná, hogy a házakat is szereti – elvégre ő egy trélerben lakik -, de akkor barátja nekiesik. Az ölébe huppan, átkarolja  a nyakát, Alice oldalt fordítja  fejét úgy néz rá furcsálkodva.
- Ma még nem loptam semmit.
Mondja szégyenlősen, lesüti a szemét, mert tény hogy szeret elemelni ezt-azt, de csak mert minden olyan szép ezen a világon és ő szereti megfogni és a tarisznyájába beletenni. A virágokat a kertből nem számolja, azok szabadon nőnek, még ha valaki e lis ültette őket korábban.
- Ma még nem loptál semmit? Majd lopunk Dar-éknál pár szép percet és egy szobát magunknak...vagy a virágágyást.
Alice nagyon boldog, a barátja mindig tudja hogyan tegye azzá. Szereti a perecet, a szobákat átkutanti, a virágokat pedig egyenesen imádja.
- Rendben.
És iszik, mert szeretne teleportálni még ma.
Hosszú az út a musztángig - pálinkával van kikövezve. Az autónál Cris megint lekapja, hosszan csókolóznak, mert így stílusos és mert akarnak.
- Na akkor pattanás van kölykök! Alice, drága, te az anyósülésre, ha kell, akkor fogod majd a sebváltót...amelyiket akarod - villant rá egy őszintén tapló, ZéPes vigyort - Kuno, a hátsó ülés a tiéd, navigálsz és ha kell, Csubakka hangokat adsz ki, amikor fénysebességre kapcsolunk!
Bepakolnak, Cris felnyomja a rádiót a maximumig - C'mon C'mon C'mon!! – adja hozzá a hangját az énekesekéhez, de Alice nem ítélkezik. Aztán Kuno is behajtogatja magát közéjük és az origamit emlegeti. Alice szereti az origamit is, Sil megtanította hogyan kell, de már ezt se tudja a világ tudtára hozni, mert beindul a zene és a zene mozgatja őt - illetve Cris keze, mely két kanyar és két sebesség között a combján játszadozik. De leginkább csak bólogat, a tájat nézi vagy szemlehunyva élvezi az élet sodrását. Nincs halálféleme, pedig indokolt volna, a szél illatával vegyül a barátjából áradó pia szaga és hát az nem garancia a biztonságos célbaéréshez, de az életben semmi sem az. A kocsi száguld, a feje forog, a szíve vadul ver, úgy érzi repülnek. S hamarosan meg is érkeznek Darion házához. A lány elkerekedett szemeiben visszaverődnek a fények, a hatalmas ház minden emeletéből dől a nevetéssel, kiáltásokkal, és mindenféle dallamos-dallamtalan lármákkal egyetemben. Mint egy hangyaboly, egy darázsfészek. Alice elragadtatottan nézi, amit ésszel aligha bír felfogni, és azt, ami a zene ritmusára minden porcikájában visszahngzik: az élet hívó lüktetését.
A srácok kipakolják, amit főztek.
- Bocs bébi, egy kicsit most dobbantok, van egy kis elintézni valóm! -azaz drogozni megy - Ha végzek, visszajövök hozzád és megnézzük, hol lehet kicsit....bulizni, oké! Addig, érezd jól magad és mutasd meg, milyen vadóc is tudsz te lenni!
Nem aggódik, hogy faképnél hagyja.

Később...
Alice nem az a tipikusan népszerű fajta. Egyszerre elvont kívülálló – van aki szektásnak tartja -, és valaki, akivel lazulni lehet. Sokáig nem találja az ‘embereit‘, de ő szeret szemlélődni. És persze iszogat.
Ahogy ott jár-kel, egyszerre látja a rángatózó Remet. Jól ismeri ám, a családja is, hiszen a srác velük is ‘üzletel‘, de most még a lány mércéjével is úgy szét van menve, mint a szar. Odamegy hozzá a homlokára teszi a kezét, nem is igazán a hőmérséklete miatt, bár azért is, de az energiák miatt... az életenergiák a lényeg.
- Rem... - szólítja meg aggodalmas hangon Alice aki egyelőre még csak részeg, forog a terem vele. - Jól vagy?
- Mi a fasz?... – rántja el a fejét és jól megnézi magának. - Aliiiice! – ordítja, mikor végre felismeri és szorosan magához öleli. Igazság szerint Alice is megijedt, amikor a másik hirtelen elrándult, aztán az öröm rá is átragad és lelkesen viszonozza az ölelést.
- Én ne lennék jól? – vigyorog rá, egy percre sem hagyva abba a táncot. - Mi a helyzet?
Most már ő is próbál úgy igazán bekapcsolódnia  táncba, egyelőre lengedezik ide-oda. Elgondolkodik, mi lehet a helyzet.
- Cris-t kerestem, de biztos még mindig dolga van. - tűnődik hangosan, aztán kicsit közelebb hajol, és a hangját is kicsit lehalkítja.
- Van még a varázsfüvedből? Olyan jó volt. - teszi hozzá az arcán őszinte áhitattal és gyönyörűséggel az emléktől. Neki minden varázslatos, ami élvezetet okoz.
Rem jóízűen felnevet, s ez biztatóan hangzik
- Hogyne lenne! Együtt akarod elnyomni, vagy mással?
Alice körülnéz, de egyelőre nem lát más barátságos arcot, Rem pedig máris jókedvűnek tűnik.
- Akkor együtt. - bólint is hozzá.
- Rendben, akkor menjünk ki a kertbe. – bólint rá Rem is, majd a táncot egy pillanatra sem abbahagyva halad kifelé a házból. Alice átszellemülten lebeg Rem nyomában, kecsesen libben el egy-egy vad táncmozdulat elől, ki az ajtón, bele a természetbe - szereti a kerteket a fákat és a varázsszereket, már csak azért is jó ez az este. Egy fa tövében térdelnek le, s a srác nekiáll, hogy előkeresse a felszerelést.
- Összeörlőzöd amíg megcsinálom a tippet?
Örlőzik a kis fém őrlőben, aztán Rem ujjai között hamar össze is áll a joint. A lány mint valami szent szertartást követi nyomon, ahogy a fiú három rövid slukkot szív be, mindegyiket lenttartva, majd rekedt hangon megszólal, miközben átnyújtja neki a cigit:
- Hármasozzuk el. - azzal kifújja ki a füstöt.
Alice némán veszi át és ő is leszívja háromszorra. Igaz, kicsit köhög, inkább sütinek szereti, a szívás nem az ő asztala, de amennyire tudja benn tartja - nagyon komolyan veszi, mint mindent, ami szertartás a maga nemében. Visszaadja és kifújja. Még az orrából is jön, mint egy sárkány - finoman legyezget maga előtt. Máris érzi hogy könnyebb a teste. Elmosolyodik.
- Te kivel jöttél? - érdeklődik és körülnéz, mintha azonnal meg is láthatná, már amennyiben nem egyedül jött.
- Öm.... a csajjal... - legyinttem a levegőben, majd továbbadtam a cigit. - Te?
- Ühüm. - feleli Alice válaszképpen. Átveszi a cigit, visszaadja. Nevetni kezd.
De Remből si előtör a nevetés. A fiú hanyatt vágódik a fűben őmellé, és felfelé bámul, a csillagokra.
- Tyhűűűűűűűűűű...
Alice a tenyerére támaszkodik kicsit oldalt dől, hosszú hajának hullámai épp kitakarnak Rem elől egy szegletet, de így is fel lát. A lány jobbját az égre emeli, ujjai végigsimogatják a látóteret, az égi testeket.
- Azok mind angyalok. Mindenkinek van. Neked is biztos.
Mondja komolyan, s Rem tudhatja, hogy ez nem a füvecske hatása. Szeretne 'adni' neki valamit, ha már a fiú nem kéri meg a szer árát.
- Én is angyal vagyok. - teszi hozzá tényszerűen, ő ebben semmi furcsát nem lát és olyan igaznak tudja, mint a két szemét a fejében. Átszellemülten mosolyog hozzá.
- Erre már rég rájöttem. – fordul felé, majd a fiú is egyik kezére támaszkodik, míg másikat Alice arcára helyezi. Ő persze szokás szerint érti, mit beszél a másik... és a lány csodálatosnak tartja, hogy Rem is felismerte az angyalokat a csillagokban. De közben nem csodálkozik, hiszen aki ilyen varázsszerekkel üzletel, az tudhat valamit.
A lány - aki nem mellesleg Crispin barátnője - ránéz és viszonozván a gesztust, kezét az égről a fiú arcára simítja. Szeretet és béke, ettől kerek a világ - ez egy nagyon spirituális pillanat.
Aztán Rem megcsókolja.
A lánynak nem újdonság, ami most történik, s a szülei felkészítették rá. Talán sosem lesz képes mérlegelni a helyzetet vagy mások szavait, de ha valaki csücsörítő szájjal közelít a látóterébe, azt képes lesz kezelni, tekintve, hogy fekete öves karatés...
A szerek hatása alatt nem elég gyors: Rem megízlelheti  édes-puha ajkait, hogy aztán a következő pillanatban, a fiú számára felfoghatatlan gyorsasággal és erővel kerüljön hassal vissza a földre. Alice megragadja az arcát érintő kezet, fordít rajta egyet, belekönyököl és Rem hamarosan másféle füveket is megízlelhet, nem tud mozdulni és a fogás jócskán fáj is.
- Én megbocsájtok Neked.
Mondja Alice egy lélegzetvételnyi szünet után. Azzal hogy imígyen szolgáltatott ítéletet és feloldozást, elengedi, feláll. Nézi, ha nem kap utána, hátat fordít és elsétál. Bévül vérzik a szíve, érzi hogy ez árulás Cris felé, de közben Remért is sajog, hisz mindenki csak gyöngédségre vágyik ebben a szomjazó világban.

Később...
A házból dőlt a zene és Alice a Világegyetem fájdalmán és csodáján merengve vágott át a tomboló tömegen, ami egyszerre beszippantotta, s ő átadta magát neki. Az alkohol és a joint együttes erővel oldották fel benne – és a körülötte levőkben – a tér korlátait. Eggyé vált velük, feloldódott bennük, nem volt határ közte és a többiek között, a zenében és a vérükben kerengő varázslatban megszűnt minden különbség. Feltartott karokkal hagyta, hogy a testek ide-oda nyomódva lökdössék, tereljék, míg egy pult alá nem került. Épp csak egy pillanatig tartott, hogy egy, az övével hasonló méretű, mégis erős kéz mergragadta az ujjait a magasból, két külön világ - az egyik vékony, éteri, a másik is karcsú, de sportos, határozott, mintha egy életteli májusi délután nézett volna farkasszemet egy ábrándos nyári éjszakával.
- Allez, Allez, Allez...
A következő, amire emlékszik, hogy mellette áll, s táncol, a vad és energikus hip-hop mellett, Alice karjai, csípője lágyan fordul, megrándul, s egyre vadabbul, válla, mellkasa köröket ír le a fehér ruha alatt a tánc elragadó ritmusára. S alattuk a tombolás nem áll meg, de Alice nem észleli a különbséget, ők egyek a lánnyal a piáspulton és egyek az ugrándozó, éljenző tömeggel.

Később...
Cris sehol, mindenki vadul járkál a házban, isznak, táncolnak. Alice egyre többüket felismerni vél, rájuk mosolyog, de vagy nem látják az alkoholszinttől vagy épp el vannak foglalva a tobzódással. Nem számít, ő is felvesz két üveget, ekkor már többen utána fordulnak, de késő, már rájött a kíváncsiság, hogy körbejárja a házat, s megy csak megy egyre fel. Több szobába benyit – valami a tarisznyájában is landol -, másokra rányit, nem, nem Cris at, de nem számít, ez is hozzátartozik, csak sodorja valami, s aztán már húzza is fel, egyre felfelé. Zenét hall, gitárt, s a mosolya most válik csak igazán szélessé. Honnan szól? Olyan ismerős...nyitva a tetőablak, de van lépcső, nyitva az ajtó és a tetőről egyre hangosabb a szám, Alice lazán mozog rá, s csak akkor válik teljessé a gyönyörűség amikor megpillantja Silt. Hát persze.
Nem szól semmit csak hátulról átöleli üdvözlésképp, a két üveget keresztbe rakva a nyaka előtt aztán még ugyanúgy üvegestől libeg, forog a dallamra. Érzi az éjszakát, érzi ahogy a szél lustán mozog körülötte, lesütnek a csillagok, a zene megbűvöli, csodálatos este.
"There are many here among us
Who feel that life is but a joke..."

SIl félre teszi a gitárt és átveszi tőle az üvegeket, még elsuttog egy sort, de Alice így is hallja, a dal, a szavak megsimogatják a lelkét.
- Jó látni téged is, Alice ! Hogyhogy itt ?
Alice még lép és libben párat, bár már nem szól a gitár és az énekszó is elhal, de ő a szívé mélyén érzi,  hallja a zenét, akkor is ha nem szól semmi. Sil dalait akkor is nagyon kedveli.
Kérdésére megáll, leejti a kezeit és örömtelien néz vissza barátjára.
- Cris elhozott magával. Meg Kunoval. - vonja meg a vállát. - És te?
Odamegy hozzá, leül és az üvegekre néz.
- Megiszod velem? Az utolsó kettő, biztos finom.
- Én Gerarddal jöttem. Tudod, az a fura srác a suliból, mindig headseten beszél...
Alice összehúzott szemmel koncentrált és látszott az arcán, hogy homloka mögött végigveszi az összes headsetes furcsa srácot.
- Végére hagyják mindig a legjobbat, igaz ? – dől hátra kényelmesen. - Azt írja hogy...ez bizony szaké. És jóféle, ráadásul. Nem tudom ki hozta, de igyunk egyet az ismeretlen nevére... – neveti el magát, ma mindenki olyan jókedvű, de  Sil mindig kedves is. A fiú felbontja az üveget és felé nyújtja.  - Ilyet kérsz vagy azt a másik ismeretlent ?
- Hmm. - Még mindig a rejtélyes headsetes srácon gondolkodik, amikor Sil szemügyre vette az üvegeket, kicsit későn kapcsol. - Á, szaké! Az rizsből van!... vagy krumpliból...
Mondja ragyogó szemekkel, elfelhősödik az arca, mereng, aztán legyint egyet, tök mindegy. Rábólint.
- Ilyet igyunk. -mondja lelkesen és izgatottságában elfészkelődik. Ma igazán jókedve van.
- Képzeld kidíszítettem a konyhát hajtogatott hattyúkkal és virágokkal! Nézd...-előhúzza a mobilját, vadul nyomkodja a touchscreent, virágok, állatok, köztük Cris, és egy magányos varangy képe mereng fel a kijelzőn, aztán elhúzza párszor az ujját és a Starkey család trélerének belseje tűnik eléjük ahol az eleve színesre mázolt túlzsúfolt konyharészen felülről több tucat origami madár és virágkelyhek lógnak be.
- Azta, ez nagyon jó !
Nagyon jól esik neki a dícséret, fejét kicsit lehajtva szégyenlősen elmosolyodik, miközben oldalba bökik. Az első pár igazán nem volt híres, de amikor már ott ült körbe rakva újdonsült állatkáival, tudta, hogy csak úgy nem szórhatja őket szét a szélben.
- A rókát még gyakorlom. - De a konyháról más is eszébe jut. - Tényleg, sütit nem hoztál? - kérdi reménykedve.
Közben fogja az üveget, beleiszik és beleborzong.
- Csak rasztamuffint sikerült hoznom... – Sil átveszi és ő is meghúzza az üveget. - Viszont ha még nem gyújtották fel a konyhát, akár itt helyben is süthetek neked..
Alice szó szerint lecsap az ajánlatra - tenyerét levágja támasz gyanánt, hogy teljesen Sil felé fordulhasson, hála Istennek, hogy már nincs nála az üveg.
- Komolyan mondod?! Gyerünk!!!
Visz mindent ha kell, Alicet kevés dolog tudja igazán fellelkesíteni, de a szép dolgok és a jó kaják köztük vannak. Meg Sil társaságában valahogy mindig sokkal felszabadultabb, nem mintha amúgy nem lenne néha abszurdmód laza és elvont, de semmiképp sem ilyen...csapongó. Hiába, ha hasonszőrűek találkoznak, ott talán még a konyha is égni fogni ma... és biztos vannak szép formájú csillogós dobozkáik...
A lánynak nagyon mehetnékje van, de Sil nem mozdul.
- Persze, mehetünk ha gondolod, vagy...elénekelhetem a kedvenc dalodat. - kacsint rá, majd átkarolja a nyakát - Nézd a csillagos eget...
Alice megdermed a nagy megindulás közben...
...nincs süti...
...csillagok...
Egészen megváltozik az arca, a tekintete áthatóvá válik, a fejét is félre billenti kicsit, de csak egy picit, közben Sil átkarolja. Látja rajta, hogy valamiért a barátja nincs annyira feltüzelve a főzés iránt, mint szokása. Aztán arc és fej követik a fiú ujját, felnéz az égre, fel azokra az ominózus csillagokra és elfelejti mi történt Remmel a fa alatt. A pillantása újra megváltozik, mindig is nagy békességgel, megnyugvással tölti el az éjszaki égbolt látványa. Úgy érzi van bennük valami ismerős a távolságuk és titokzatosságuk ellenére, valami rokon. Igaz, hogy a fények lenről kicsit tompítják, de nem tudják eltakarni a ragyogásukat. Fejét a fiú vállára ejti egy pillanatra.
- Énekeld el a kedvenc számomat. - kéri bújkáló mosollyal az arcán és a hangjában, majd előrehajol a gitárért, hogy átadja neki, de Sil megelőzi. Finoman megpendíti a húrokat, majd felzeng a dallam és hamarosan Sil hangja is követi.
''There she goes
There she goes again
Racing through' my brain
And I just can't contain
This feelin' that remains''

Alice ragyogó mosollyal lép elő és mindenről megfeledkezik maga körül. Minden elhalkul, nem számít az egyenletes dübörgés alattuk, a kiszűrődő fények, fel-feltörő kacajok, felkiáltások... magasan vannak, a mennyezet fölöttük a puszta égbolt. Selymes, hűs a levegő, és az éjszaka illatától terhes. A lány számára pedig csak ez van és a zene ebben a pillanatban. Tudata egyszerre tisztul ki és veszik el újra. There she goes... megindul átszellemült derűvel az arcán és időnként ő is bekapcsolódik egy-egy sorhoz, de szereti Sil hangját, így főleg csak magában énekel. S táncol, karjait széttárja, ruhája lengedez lágy, egyszerű mozdulataira. Néha azt képzeli magáról, hogy szárnyai vannak és elrepülhet. Fel a magasba, akár a csillagokig, vagy egyéb tájaira a Földnek és a léleknek. Silre pillant, tudja, hogy megérti... Alice csak boldog szeretne lenni, örülni annak, aminek lehet. Hisz az életben olyan sok minden van és nem minden könnyű és örömteli.
Miután vége, meghajtja a térdét, afféle pukedli-meghajtás szerűen, rábólint. Elneveti magát, majd visszahuppan Sil mellé, jó hogy fel nem löki, és iszik még a szakéból.
- Mit gondolsz az életről, Sil? Mi az értelme? Van értelme szeretet nélkül? Ugye nem?
Kérdi egyszerre komolyan és játékosan. Alice arcára várakozás ül ki.
- Az életnek felesleges értemet keresni. – válaszol a fiú szokásos jókedvűen. - Élni kell benne. A tegnap történelem, a holnap rejtély...a jelen pedig ajándék.
Arcizmai minden mondatnál finoman megrándulnak a nevetőizmai, aztán hátraveti a fejét és nevet. A szaké kezd dolgozni benne, az italok, amiket Crisék hajtattak fel vele, a marihuána, és az éjszaka és a világegyetem végtelensége. S ők ketten, két puha, törékeny pont, itt ülnek ezen a tetőn, amit az Idő majd elbont, s mégis egyszerre olyan rendkívül fontosak - maguknak, valakinek - és teljesen jelentéktelenek az Élet nagy körforgásának.
- Sil, van Isten? - suttogja.
- Biztosan. Ha találkozom vele, majd rákéredezek hogy van-e Alice. Kiváncsi leszek az arckifejezésére..
- Most gondolj bele... – húzza meg a szakét és bök a csillagok felé. : Alice oldalt dönti a fejét, még előre is hajol kicsit, mintha attól jobban láthatná a csillagokat, bár jelen ittas állapotában talán igaz is.  
- Ott állok majd én és Isten, fej-váll mellett...mert ugye hát úgy száznyolcvan körülinek saccolom az ürgét ...
Alice látóterébe bekerül a szaké, átveszi és meghúzza, majd az ölébe ejti és újra a csillagokhoz fordul.
- Aztán megkérdezem tőle hogy : Hé tesó, passzolsz egy kis tüzet ? Ő : Ja, persze tesó, Alice haverja vagy, neked mindent !
A fiú elneveti magát, a lány pedig vele nevet, de aztán komolyan bólogat.
- Ez igaz, én ismerem, én angyal vagyok, Sil. Úgyhogy akármi van, - tesz egy széles mozdulatot, afféle bőkezűség kifejezése gyanánt, közben csuklik egyet - előtted nyitva a mennyek kapuja.
Aztán ő is nevet.
- Ebben nem tudok vitázni veled, Alice. – húz elő egy spanglit. - Te mindig is egy angyal voltál.
Alice úgy érzi deja vu-je van, már megint joint, már megint angyalok, ma mintha már szó lett volna róla.
- Akkor ne vitázz. - mondja és próbálja a mutatóujját a másik ajkaira helyezni, de Sil nem látja, mással van elfoglalva, aztán meg megállapítja, amit Alice is tud, mégis úgy mondja, hogy a lányt gondolkodóba ejti. Valami kedves nosztalgiával, s mégis, mintha lenne ott valami más is, valami amit nem mond ki.
- Éppen ezért jó hogy itt vagy nekem. – A fiú kifújja a füstöt és kedvesen rámosolyog. - Vigyázhatsz rám, amikor éppen egy igazi ördögfajzattá válok...
Még épp elveszi a szakét az öléből, hogy a fiú kényelmesen elhelyezhesse a fejét. Alicet elkápráztatja a másik mosolya - mennyi szépség és melegség van a világon! - ösztönösen viszonozza. Szinte egyidejűleg azzal, hogy azt mondja vigyázhatsz rám, a homlokára simítja a tenyerét és halkan dúdolni kezd hogy ne akassza meg, ha még ül valami a szívén, amiről beszélni szeretne.
Halkan hümmög, aztán szinte suttogva dúdol is:
- I'm bein' followed by a mooonshadow...mooonshadow, mooonshadow...
And if I ever lose my eyes, if my colours all run dry,
Yes if I ever lose my eyes, Oh if... I won't have to cry no more. hmm-hmm

Halkan felnevet, szabad kezéből elrakja a szakét és elkezd elválasztani pár tincset a fiú fejének oldalán. Befonja, ha Sil nem vigyáz, de nem elég óvatos, vagy csak a kedvéért tűr, mert nem hessegeti el a lány kezét. És ő örül, hogy Sil hagyja magát, végigfonja, a végén megcsomózza. Reggelre ki is bomlik, egy éji ajándék.
- Az élet szép. – szól Sil továbbra is kitartóan bámulva a csillagos eget. - Mit csinálsz holnap ?
- Holnap milyen nap van? - gondolkodik el hangosan. - a szokásost. Miért?
Nézi az arcát és magába szívja a füstöt. Lent már elszívtak egyet Remmel. Ott kellett hagynia, de hát az élet már csak ilyen. Örökké változó. Egyedül a szépsége örök.
- Átjöhetnél délután, már ha van kedved. - nyújtom fel a spanglit a lánynak - Úgysem tennék semmi hasznosat, feldobhatnád a napom. Hozd el Crist is, ha unatkozik...
Tetszik neki az ötlet, szeret Sillel lógni. Crisben már nem olyan biztos, mennyire jönnének ki, de meg fogja próbálni, megkérdezi – ha megtalálja végre.
- Rendben. - veszi át, s megpróbálkozik megint a benntartással. Hiába, ő már csak sütizős marad, még ami a varázsszereket illeti is. - Meg kell keresnem. - jelenti ki aztán. - Nem jösz most velem?
Tudja, hogy Sil itt jobban el van a gitárjával, mégis reméli, hogy csatlakozik hozzá.
- Majd lemegyek később, indulj meg előre. - emelem fel a fejem, és megcsodálom a vadonatúj tincsem - Csodás lett, mint mindig.
Alice megöleli búcsúzóul.
- Köszönöm a zenét.
Nevet, de komoly, ő mindig derűs és mindig komoly és mindig mosolyog. Mert minden és mindenki kedves neki, aki a világban van. S Sil különösképp. A fiú talán szerencsésnek érzi magát, hogy rátalált a lányra, megszépíti a világát, s fellélegezhet mellette... de ez nem ilyen egyszerű. Alice örök életében szerencsés volt, a szülei jó emberek, igazán szeretik, még ha kívülállónak nevelték is fel a többséghez képest, mások meg is próbálták csúfolni vele, de róla lepereg. Csak a magány fogja el néha, ahogy mindenkit. Ám csak kevesen vannak, akik úgy értik, s látják az életet, ahogy ő érzi. Sil pedig ilyen. Szelíd, mint a régi nagy harcosok. A béke harcosai.
- Te vagy csodás. - Állapítja meg, azzal megtalálja a lépcsőfeljárót és Silt a másik üveggel hátra hagyva eltűnik mögötte.

Később...
- Te, Alice, ott van egy üzenet a palackban...
- A beteg kishugomnak írtam, de most beleesett a vízbe... Nem tudnád kihozni?
- Mi nem tudunk úszni.
Alice nem jó úszó, részeg és el van szállva, de vele van az Erő. Persze, ennek mind van értelme....  Fehér szél, csobbanás. Két pattanásos fiú röhög. Persze, jó ötlet vele felhozatni a piát, amit elejtettek.
Nem sokkal később...
- Nem, ittam már. Egy talp kéne. Egy lánytalp.
Ki mondta, hogy nincsenek csodák, hát még ennyi varázsszer és mágikus ital után?... Lefelé hajtja magát, mások is vannak a vízben, valaki a hátára lép, kinyomja belőle a levegőt. Alice épp fuldoklik, a lába kiáll a vízből.
Csodák márpedig vannak. Alice felszínre tör, kezében az üveg, most nem bír szólni.
- Wow, és még a tavitüncikénél pia is van! Ez a verzió határozottan jobban tetszik. Várj...ALICE?! MI A FRANCOT CSINÁLSZ TE? Jajj, asszony, egy pillanatra hagylak magadra és én betépek?! Ja, nem, ez irreleváns...de Te meg megfulladsz? Én legalább csak kokóban fuldokoltam...de, milyen pia is van nálad szivi?
- Én is betéptem. - biztosítja szerelmét. És nagyon örül, hogy újra látja.
- Akkor ebből nem lesz cigizés. – hallatszik egy srác csalódott hangja.
- Na, gyere csak velem. Van egy újdonsült cimbin, aki női talpakra gerjed. Nem mint ha bedobnálak a közösbe, de...ha rosszalkodik, akkor...hmm....leitatom és elfelejtjük az egészet.
Alice egy szavát se érti, bár ez nem újdonság, és mit sem számít, hisz igazán szereti.
- Mondjuk, ha idejön a talp... – szól egy másik a csalódott hang gazdája mellől. - Cigarettátok van?
A két fiú tovább elmélkedik, Alice pedig nagyokat bólogat, úgy érzi bölcs ifjak közé került, aztán egyszer csak Crispin kezd el vergődni előtte, és őt cibálni kifelé a medencéből. A fehér ruha egyértelműen csurom vizes és tökéletesen rátapad a lány minden szegmensére, a mellbimbójától kezdve jóformán a bőre összes pórusát kirajzolja, átlátást engedve a szöveten.
Cris ott hagyja az enyhén borzongó lányt, majd söröspoharával visszatér és kiterül mellette. Alice a pattanásos fiúkat keresi hunyorogva átható szemeivel, érdekesmód  lemondtak a jóféle borról és már nem kell nekik a kishúgnak szánt palackba zárt üzenet sem...
Közben a fiúk tovább diskurálnak, de a lány hirtelen nagyon elfárad. Odakucorodik Cris mellé és karjaival a kihalászott üveget, szemével a piás poharat őrzi a fiú kezében.

Később...
Ha van is később, az megmarad Alice álmai között.



A hozzászólást Andromeda összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 22, 2017 8:05 am-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Kedd Feb. 21, 2017 11:39 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos

Hát, itt voltunk megint, Kuno garázsában. A város külterületén elhelyezkedő lakáshoz tartozó melléképületet teljes egészében átjárta az alkohol maró illata, de számunkra ez volt a legédesebb szag, amely ezen a világon létezett. Tekintetem körbejárta a garázst: gondosan elrendezett szerszámok, pár meztelen nős plakát, és persze minden kellék, amely a házi készítésű piák elkészítéséhez kell. Büszkén figyeltem a berendezést, miközben kotyvalékaink utolsó pár cseppje csöpögött bele a berendezés alá elhelyezett poharakba. Végig simítottam bozontos hajamon, s megigazítottam a hülye hipster szemüvegemet, amely igazából nem volt dioptriás, de azért kellett az életérzéshez. Egyrészt Einstein-nek képzeltem a hülye haj miatt, másrészt pedig Dionüszosz szent követének. Vad vigyort eresztettem meg Szesszy felé, aki ugyanolyan elvetemült tekintettel méregette mesterművünket. Amint az utolsó csepp is kibuggyant a mennyei eszközből, készen álltunk arra, hogy lehúzzuk egymás főzetét, értékelve azt és persze felkészülve arra, hogy elvigyük Darion bulijára. Mint a Highschool szeszfőző mesterei, nélkülünk nem is lett volna buli. A pohár pereme fölül Alice-t vizsgálgattam, aki elrévedve rajzolgatott valamit egy füzetbe, s a kis hippi ruhája félrecsúszott, láthatóvá téve formás combjait, felizgatva a gondolataimat, hogy ha követném a combok vonalát a kezemmel, valami sokkal édesebb részhez jutnék. Kuno koccintásra emelte a poharát és én viszonoztam a gesztust.
- Nah, ettől aztán letéped a tapétát a falról!
- Meg a ruhákat a csajokról is! Vagy a csajokat a ruháról... - replikáztam rá.
  Nem szórakoztam túl sokat, húzóra leküldtem Szesszy mesteri All Out Túráját. A pia szétégette a torkomat, s alkoholhoz szokott szervezetem is megérezte, hogy ez bizony igen csak ütős motyó lett. A fejem is elvörösödött belé, s szerintem a torkomról is leégetett minden létező és nem létező szőrt. Miközben én a sokk utóhatásaival voltam elfoglalkozva, Alice réveteg tekintettel pillantott fel a füzetéből.
- Kész a varázsital?
- Hogy kész-e baby? Óh, de még mennyire...készen lesznek tőle, akik megkóstolják! Kész egy kortyot...mondjuk mindegyikből? Óh, szívem, hívhatod ezt varázsitalnak is akár! Mikor már tele vagy és lehúzol belőle, teleportálsz, te tutira! Másnap kilométerekkel arrébb egy árokpartban találod magad, miközben rókákat nyalogatsz és virágokból koszorút fonsz magadnak.
  A leányzó felállt a lelakott kanapéból, amit még évekkel ezelőtt hoztunk ide és csillogó tekintettel figyelte a lepárolót, miközben én ugyanilyen tekintettel nézegettem őt, főleg ebben a ruhában. Mondjuk úgy, hogy nem csak a piától vöröslött a fejem, próbálva versenyre kelni egy rákkal. Valami drámai szöveget vártam tőle, amiben kifejti a hippi filozófiát az egész piálásról, de csak egy egyszerű szóval rendezte le.
- Oké.
- Ha valaki megkóstolja az enyém, az beöltözik nyuszinak, s elkezd répát enni, utána meg dob egy hátast és tetszhalottnak tetteti magát -tette hozzá a magáét Kuno is.
  Nem akartam, hogy Alice meggondolja magát, így gyorsan átnyújtottam neki egyet az Out Of Control keverékemből.

- Vigyázz, rombolja a nyelőcsöveket is!
  Figyelmeztettem őt, mert néha igen csak meggondolatlan és szeleburdi is tudott lenni, s igazából azon évek alatt, amit egy párként töltöttünk el, még mindig nem sikerült kiigazodnom rajta s nem tudtam, mennyire is bírja a piát. Az első korty még egész simán lecsúszott, s már feltámadt bennem a remény, hogy a Súlyosan Elvetemült Lőre Fogyasztó, a S.E.L.F., azaz én megtaláltam a világ legszebb nőjét magamnak, akivel nem mellesleg még durván lehet piálni is. A második korty lerombolta az ilyen jellegű elképzeléseimet. OOC-m egy erős permetsugár kíséretében távozott a csábos ajkak közül, beterítve a garázs padlóját.
- Látom a nyulakat.
  Addig jó, míg mi a rókákat nem látjuk  - akartam hozzátenni, de inkább meggondoltam magamat, még a végén kirohant volna, hogy megkeresse az említett négy lábú jószágokat és megölelgesse őket.
- Ezzz azz bébi, élvezd az életet! Csapassuk ma nagyban! És bőven lesz szerintem ügyfél, aki megkóstolja mágikus főzetjeinket, ugye Szesszy? Na de én megyek, átöltözök és belövöm a sérómat, nem jelenhetek meg egy ilyen fontos üzleti tárgyaláson oda nem illő felszerelésemben!
  Jelentettem be a távozásomat, s még távozásom előtt lekaptam magamról a pólómat s egy jól ívelt dobással Alice-hoz juttattam. Persze, hogy Kuno nem állhatta meg, hogy ne kommentáljon, de szerencsére nem a meztelen felsőtestemre tett megjegyzéseket, csupán "felháborodott" az itala illetlen megszólítása miatt.
- Mágikus főzt? Ez isteni nedű, cseszd meg!
  Elmosolyodtam, miközben némileg ingatag léptekkel indultam meg a ház felé. A garázs előtt ott parkolt Apuci Szeme Fénye, a Shelby GT500-as. Szerelmes tekintetekkel mértem végig a kocsimat s simítottam végig rajta, aztán fájó szívvel hagytam ott. Nem volt leállítva, s a hangszórókból még most is teljes hangerővel ordított a rock 'n' roll, elnyomva a bent folyó beszélgetést...

...végeztem a fürdéssel, s volt még időm arra is, hogy belőjem a hajamat, hogy igazán menőn nézzek ki. A RayBan Aviator szemüveg az ingembe akasztva pihent, a kezemben egy pohár jó fajta whiskey-t tartottam, a számból pedig valami nem túl márkás szivar lógott ki, így néztem végig a társaságon. Megláttam, hogy Kuno hajában egy virág díszeleg, valószínűleg Alice rakta oda.

- Kuno, Te nagyon kivirágoztál, amíg távol voltam. Minden rendben van öcskös?
  Kérdeztem ál-aggodalommal, miközben hanyagul a kocsinak dőltem, arcomon hamiskás vigyor terült szét, s belekortyoltam a Chivas Regal-ba. Nem ihattam erősebbet, hisz ma még vezetek! Azt meg igazán nem mondhatják el rólam, hogy meggondolatlan, sőt, felelőtlen lennék!
- Jah, Crispi. Elfordulsz egyszer, meg visszafordulsz és én leszek a megtestesült Édenkert. Különben jól vagyok, mint a másnapos lócitrom. Alig várom, hogy ihassak még.
- Piák bepalackozva és szépen elrendezve. Indulhatunk, amikor akarunk! Ki áll készen arra, hogy Darion házát szétcsessze a fenébe?
  Próbálkoztam beindítani a társaságot, hogy végre útra keljünk. Kuno jött is, és kapásból kivette a kezemből a whiskey-s poharat és leküldte. Na ez viszont igazán csak felháborított! Mielőtt azonban még revansot vehettem volna, Szesszy valami vizet meg csapatást emlegetve lelépett, így kettesben maradtunk Alice-szal. Rögtön a kanapéhoz vonom és az ölembe húzom őt, Ő pedig a nyakamat karolja át és furcsálkodva nézve megjegyzi:
- Ma még nem loptam semmit.
- Ma még nem loptál semmit? Majd lopunk Dar-éknál pár szép percet és egy szobát magunknak....vagy a virágágyást.
  Válaszoltam neki, miközben a kezem már a combjánál matatott és vadul megcsókoltam. Ekkor jött vissza Kuno is.
- Nah, cuccoljunk be fiatalok, de előtte igyunk.
  Érkezett a felszólítás, és engem nem kellet kétszer bíztatni, ha ivásról volt szó. Elengedtem Alice-t és amint felállt az ölemből, már rohantam is Szesszy barátomhoz, akinek a kezében már három pohárka Izgató Disznóság hevert. Mindhárman megittuk a magunk kis adagját, s míg Kuno barátom a kocsiba pakolta az italokat, még egy vad táncot jártam ajkammal Alice fedetlen pontjain, majd bepattantam az ülésbe, s elkezdtem ellenőrizni mindent, hogy zökkenőmentes utunk legyen
- Nah, akkor pattanás van kölykök! Alice drága, te az anyósülésre, ha kell, akkor fogod majd a sebváltót...amelyiket akarod. Kuno, a hátsó ülés a tiéd, navigálsz és ha kell, Csubakka hangokat adsz ki, amikor fénysebességre kapcsolunk!
- Ez aztán origami művészet volt ide bejutnom.
  Mindenki a kocsiban volt. A kocsi sebességben, a rádiót bekapcsolva rögtön ki is választottam egy, a hangulathoz illő zenét: PROach - Alive 'n' Out Of Controlt-t. A kormányon dobolva várom, hogy jöjjön a "Go!" rész. Aztán együtt ordítom ezt a részt Jacoby-val. Kuplung el, nyélgáz és már csikorgó gumikkal csapatunk is a naplementébe. A fejem kicsit kóvályog, de még viszonylag látom az utat és ismerek egy utat, amelyet viszonylag kevesen használnak, így nem kell a dugóban kocsikkal játszanom flippert, hogy oda érjünk időben.
- C'mon, C'mon, C'mon!
  Ordítom a bandával együtt.

  Csikorgó kerekekkel, s satu fékkel állunk meg Darion-ék háza előtt. A rock majd szétbassza az ablakokat, páran furcsálkodó pillantásokat vetnek ránk, de aztán csak legyintenek egyet. Itt ma este senki se józan és százas, egy ilyen belépő meg szinte már elvárható volt a két Alkohol Királytól.

- Cirspi, minden üveg piának el kell fogynia.
- Óh, abban biztos lehetsz, hogy minden el fog fogyni...meg az övék is! Készen állsz, Testvérem a Szeszben?
- Készen állok, természetesen!
  Csak bólintok egyet, majd Kuno-val együtt működve hamar kipakolunk minden piát a csomagtartóból. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: Kuno All Out Túrája és Izgató Disznósága, az én Out Of Control és Tűz-hányó keverékem. Igazán hangzatos, fantáziadús nevek, de nagyjából leírják, hogy milyen hatásra számíthatsz tőlük. Mire végeztünk, rendes kiizzadtam, s hogy pótoljam a kiesett folyadékmennyiséget, fogtam egy random poharat - mint ha valami fehér lett volna az aljában.. - s töltöttem mind a négy ital-kombinációból. Beleszagoltam és már attól majdnem elhánytam magam. Ez biztos hogy detox-túra menetjegye! De...azt hiszem, itt az ideje bulizni egyet, az utolsó év, az utolsó nagy buli! Odasétálok Alice-hoz, s elbúcsúzok tőle, egy ideig nem látjuk egymást, mert nekem....küldetésem van.
- Bocs bébi, egy kicsit most dobbantok, van egy kis elintézni valóm. Ha végzek, visszajövök hozzád és megnézzük hol lehet kicsit....bulizni, oké? Addig érezd jól magad és mutasd meg, milyen vadóc is tudsz te lenni!

  Az egész rohadt házat egy kva részeg készítette! Legalábbis ezt a magyarázatot találtam arra, hogy itt minden forgott és elmosódott volt, meg néha megbotlottam alattomosan megbúvó tereptárgyakban. Aztán megláttam egy alakot, aki körül jó pár csaj álldogált, s mindegyiken látszott, hogy tele vannak, mint az atom. Valószínűleg Ő az a srác, akit keresett. Ekkor már éreztem rendesen a pia hatását és részeg énem úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne még egy húzós kábszert is a szervezetembe juttatni. Megvártam, míg ürül a placc, majd a sráchoz léptem.
- Csáá haver, na figyu, monccsak, mi anyagod van? Kokó? Eki? Maris? A legütősebbet! S cserébe kaphatsz a keverékemből. Ezt itt most alkottam! Tűz-hányó és Out of Control- az én keverékeim - összekeverve Kuno Izgató Disznóságával és All Out Túrájával. Egy korty és a mennyekbe teleportálsz baszki!
- Halkabban bazdmeg! - förmed rám a haver, s közelebb lép hozzám. - Gyere, menjünk ki az erkélyre.
  Vállamat vonogatva hűséges kutyaként követem a díler bácsit. Amint az erkélyre értünk, rögtön felém fordul.
- Nem kérek semmi ilyen kotyvalékot, maximum kesst. De mivel vagyok olyan kedves, hogy árulok neked anélkül, hogy tudnám, hogy ki is vagy és hogy honnét tudod, hogy árulok, egy koreszt passzolhatsz.
  Engem aztán nem kell félteni és irigy se vagyok, átnyújtom neki a poharat. Ő is iszik belőle, ezennel hivatalosan is szesztestvérek vagyunk. Jól bírja, nem fintorog és nem is ájul el tőle rögtön. Én épp egy rókát próbálok visszatartani a korlátnak támaszkodva s az udvaron zajló eseményeket figyelve.
- De csak óvatosan, tényleg szétüt a fenébe!- figyelmeztetem őt. - Ha kell, kesst is adok. Mennyi kell? De jó pénzért ütős motyót passzolj ám!
- Ha valami olyat akarsz, ami szétborít és felpörget, mint a szar, vagy eki vagy kokó .Ekiből 1500 egy tabletta, kokóból 10k-ba adok egy grammot, de elnézve téged, annyi nem kell. 4kba tolok vele egy utcát.
- 4k egy utcáért? Haver, Te az emberedre találtál! De akkor nem ám valami sötét sikátor legyen az az utca, hanem legalább egy kibaszott sugárút legyen! Hogy én meg sugárba hányhassam szét ezt a szép udvart!
  Nem is figyelem, hogy mennyit nyomok a gyerek kezébe, csak random kivettem valamennyi kesst a pénztárcámból, aki meg számolás nélkül süllyesztette a zsebébe és int, hogy kövessem.
- Gyere, menjünk a mosdóba. Remélhetőleg senkit sem szopnak le éppen...
- Ha igen, akkor mi is csatlakozunk. A farkunkra a cuccot, a csaj tuti hogy kapható lesz a dologra. Csak az asszonynak egy szót se! Amúgy mi ez a mánia, hogy mindenki a mosdóban cuccol és orálozik?
  Teszem fel értetlenkedve a kérdést, miközben már a legközelebbi illemhely felé sietünk. Tényleg totál nem vagyok képben, választ viszont nem kapok. Végre találunk egy megfelelő helyet és be is mentünk oda. A díler bezárta magunk mögött az ajtót, majd a WC-ülőkére huppanva elő is vette a kellékeket.
- Általában a WC-kben van egy csodálatos szerkezet. Ki tudod találni, mi az?
  "Nem", akartam mondani, de időt se hagyott rá.
- ZÁR!
  Bólogattam, hogy megértettem az egyszerű logikát és elrévedve figyeltem, ahogy egy CD és egy borotvapenge segítségével szépen kikészíti az utcákat. Egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy biztos jó ötlet-e totál részegen még kokózni is, de aztán ismét csak vállat vontam. Ez az igenek bulija, itt nem mondok semmire se nemet, főleg ha én erőltettem. A művelet végével egy papírpénzt göngyöl össze és ezt használva szívószálnak, fel is küldi az orrába.
- Sz...szívd fe'!
- Oké, haver, te mondtad!
 Bólintottam az egyértelmű felszólításra, s az előzőleg ellesett technikával én is összegöngyöltem egy zöldhasút, s olyan erősen szippantottam fel az anyagot, hogy azt csodáltam, nem közvetlen az agyamba ment minden por. Éreztem, hogy a cucc rögtön ütni kezd. A szívem azon nyomban neki lódul, mint ha vadállatok járnának vad táncot a mellkasomban. Rögtön szédülni is kezdek, s a bőröm mint ha lángolna.
- Wooohoooo!
  Akartam ordítani, de csak valami rekedtes hang jött ki a torkomon. A fejemet hátra hajtva hagytam, hogy a cucc átjárja az egész testemet, s közben már az ajtónak dőlve csúsztam le a földre, mert nem éreztem, hogy meg tudnék állni egy helyben. A gondolataim száguldoznak, s rendes halálfélelem kapott el, ahogy egyre jobban terjedt szét a hatást. Aztafaszomatebbeacuccbaeztszétbaszdekurvára!
- Ha...er...bármi...bajod lenne....szólj...és....leeendezzsük. Crispin!
 Próbáltam bemutatkozni meg megnyugtatni az újdonsült legjobb cimborámat, hogy rám ezentúl mindig számíthat. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve csutkára nyitom a hideg vizes csapot és a fejemet az éltető vízsugár alá nyomom. Túl sok jót nem tett, mert most meg a jeges zuhatagtól hápogok, de legalább valamennyit kitisztította a fejemet és nagy kortyokban nyeltem az éltető nedűt, mert éreztem, hogy a torkom szárazabb, mint az a rohadt Szahara.
- Baszd...ez üt.
- VÁGOM GECI!
  Érkezik a csatakiáltásos felelet. A tükörből látom, hogy az emberünk már fel is pattan a WC-ről és nagyon fel van pörögve. Jó neki, én örülök, hogy egyáltalán élek, bassza meg! Ez hülye ötlet volt. Mivel én az ajtó közelében voltam, elzártam az útját, pedig nagyon látszott rajta, hogy már csapatné ezerrel.
- VIGYÁZZ, HALLOD! HAGYJ MENJEK KI TÁNCOLNI! HALLOD, MENJÜNK MÁR!
 Ordít rám, miközben már egy lazább táncot nyomott le az átszűrődő basszus ritmusára. Engem se kellett mondjuk túlságosan biztatni. Az ajtóhoz lépek és próbálom kinyitni. Nem akar engedi. A zárral cseszekedek, de közben majdnem kitépem azt a helyéről, tokostul. De végül a zár elfordul, az ajtó meg hangosan csattanva csapódik neki a falnak.
- IRÁNY TÁNCOLNI BASZD!
  Adom meg a végszót és rohanok is ki a WC-ből, hogy a tömeg kellős közepébe csapódjak. Menet közben a piától és az utcától bekészülve minden csajt alaposan letaperolok, és a fejemet egy igen szép dekoltázsba merítem. Talán mint ha egy pofon is elcsattant volna. Nem számít, mert:
- BULI VAN BASZOD!
 Érzem az égető érzést az ágyékomban. Ideje összeszedni Alice-t is, és ha kell, itt a ház kellős közepén a magamévá tenni! HOL LEHET?! KELL NEKEM! MOST, AZONNAL! Egy csaj igen lenge ruhában verette két srác között. Majdnem úgy volt, hogy Őt kapom el egy körre, de aztán uralkodtam aljas vágyaimon, inkább csak a hátsójára csaptam rá egyet.
- Wooohooo....MEGÉRKEZETT CRISPIN!
Ordítottam el magam, és a tömegbe vetettem magam...

...fél óráig kerestem Alice-t, közben messze keveredtem a cuccos haveromtól. Még pár totál ismeretlen arccal ittunk és pár füves cigit is eltoltam, úgy hogy kezdtem egyre jobban élvezni a bulit. Van egy halvány emlékem arról, hogy mint ha karaokeztam is volna, bár valaki rohadt hamisul kornyikált. Az valószínűleg én voltam. Aztán, miután feladtam az esélyét annak, hogy itt megtalálom életem párját, vágyaim kielégítőjét, úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne a medencéhez battyogni és megmerítkezni a hideg vízben, az  talán kijózanít...vagy megfulladok. Áh, az nem lehet, HALHATATLAN VAGYOK!!! Ezzel az immortalitásos érzéssel vegyítve alkohol gőzös gondolataimat, végül megtaláltam a medencét is, ahol már két srác dumálgatott. Ismerősek voltak valahonnan...de az agyam már nem fogott nagyon. Hát, ha Alice nem...talán ők. Neeem, ezek hímneműek! Azokkal nem! Bár...fhu, hülye drogok. Tántorogva közelítek a víz felé, kezemben egy újabb pohár piával.

- Baszki...ez a cucc...hol van a srác? Kell még anyag! Baszod, haluzom hogy emberek vannak a medencében.
  Teszem hozzá a végén, mert lehet, hogy tényleg csak képzelem őket. Elvégre...mindenki bent van és bulizik, őket csak ide képzeltem, mint a lelkiismeretem darabjait. Még totál józanok - hozzám képest mindenki az körülbelül. De aztán az egyik szellemalak megszólal.
- Hé! VALAKI FELADTA A HÁZAT A PIACRA? ITT EGY INGATLANOS!
- He? Ki itt az ingatag?
- Eladjuk Darion kéglijét 50 dolcsiért?
  Fhu...ezek se józanok már. Ez megnyugtató. Nagy nehezen előhalásztam a zsebemből egy cigit és rágyújtottam, miközben a medence szélére seggeltem le, s lábamat a hűs vízbe mártottam. Megkönnyebbülés.
- Ez...megkönnyebbülés. Piát valaki? -kérdezem tőlük, miközben a Szesszy-S.E.L.F. féle keveréket ajánlgattam körben. Senki se fogadta el...szégyen!
- Nem, ittam már. Egy talp kéne. Egy lánytalp.
  Woooow....ember....te is készen vagy már! Határozottan kezdem megkedvelni ezt a roggyant elméjű alakot.
- Woow, ember, talpakat akarsz nyalogatni? Te beteg vagy! Tetszik a hozzáállásod.
  Mire befejeztem a mondatomat, láttam meg, hogy két formás női láb kandikál ki a vízből. Hirtelenjében nem tudtam eldönteni, hogy ez még a drog/pia hatása-e ,vagy tényleg megtörténik-e ez az egész. Tisztára olyan volt, mint ha egy mesében lettem volna, s mindenfele rózsaszín sárkányok és elefántok vívtak ádáz harcot egymással. A többiekre pillantottam, akik szemmel láthatólag szintúgy észrevették, hogy bizony, ott van valami. Akkor még sem álom. Mint mindig, most is szokásom szerint kimondtam az első mondatot, ami az eszembe jutott.
- Hű, ki akar halászni magának egy dögös csajt?
  Míg a többiek egymás között beszélik meg a tapasztalataikat, csak fél füllel hallom, hogy megint valami ingatlanost emlegetnek. A fene se tudja, hogy ezek mit haluznak össze-vissza, de biztos, hogy nem olyan epikus, mint az enyém. Az űrlények menet közben leigázták a rózsaszín sárkányokat és épp most kötöttek vérszerződést a lila koton-szörnyekkel. Brrr....asszem ez nem sima kokó volt, vagy én nem bírtam annyira az utcázást.
- Ki az ingatlanos?
 Tettem fel az amúgy igen csak egyértelmű kérdést, még ha választ nem is kaptam rá. Na mindegy, ettől függetlenül hülyén már nem fogok meghalni - legalábbis ennél hülyébben már biztos, hogy nem. Úgy döntöttem, hogy most már utána járok annak, hogy még is, kinek a tulajdonában áll az a két feltűnően szexi lábacska. A poharat letettem a földre, majd keresztben ráfektettem az épp hogy csak meggyújtott cigit, meg mellé raktam az öngyújtót. Menet közben a telefonom kiesett a zsebemből, így legalább emiatt nem kellett már aggódnom, aztán úgy ahogy voltam, öltönyöstül együtt ugrottam a vízbe. Éreztem, hogy a ruhák azonnal átáznak s a holtsúly kezdett lehúzni. Gyorsan tempózni kezdtem, közben gyerekkorom kedvenc meséjéből, a Pokémon-ból általam olyan jól ismert víz alapú állatkákkal pacsizgattam. Volt ott Squirtle-től elkezdve Poliwrath-on át minden, amit csak el lehetett képzelni. Aztán a fejem áttörte a vízfelületet, s végre levegőhöz jutottam. Nagy kortyokban nyeltem be az éltető gázokat, s csak úsztam tovább, rendületlenül.
- Tuti, hogy haluzok. Mi a francot adott az a kölyök? Két meztelen lábat látok? Mik ezek? Excaliburok? Aki meghúzza őket, az király lesz? Ja nem, kihúzza...utána meghúzza. Király. ÉN VAGYOK ARKÚR KIRÁLY!
 Ordítotam el magam, már amennyire tudtam, s ekkor értem a lány közelébe, aki kecses hattyúként, vagy tavi tündérként tör elő. Felismertem, hogy ez bizony a kedvenc ügyeletes barátosném, Alice, a kezében egy üveggel, és csak hápog, mint a partra vetett hal. Édes Istenkém, ez a lány mindig bajba kerül, ha nem vagyok ott?
- Wow, és még a tavitüncikénél pia is van! Ez a verzió határozottan jobban tetszik. Várj...ALICE? MI A FRANCOT CSINÁLSZ TE ITT? Jajj, asszony, egy pillanatra hagylak magadra és én betépek? Ja, nem, ez irreleváns. de Te meg megfulladsz? ÉN legalább csak kokóban fuldokoltam...de, milyen pia is van nálad szivi?
 Kérdezem tőle a végén a legfontosabbat. A keze kiemelkedik a vízből, és egy üveg Sauvignon jelenik meg. Jól van, legalább az ízlése nem romlott el, az úszási képességeivel ellentétben. Durva egy estéje lehetett neki is.
- Én is betéptem.
 Ja, akkor semmi baj! Csak két totál szétcuccolt agyú szerelmes és kanos fiatal - már mint az utóbbi leginkább én voltam - épp epikus vizi csatát vív egy üveg Sauvignon-ért és próbálnak nem megfulladni. Közelebb úsztam hozzá és megfogtam a kezét, hogy megpróbáljam legalább egy helyben tartani és kieszelni, hogy még is, hogy a fenébe fogom én őt kijuttatni a vízből úgy, hogy ne süllyedjünk el mind a ketten és utána vizihullaként tengessük tovább az életünket. Aztán eszembe jutott a páros, akik szintúgy szét voltak készülve az anyagtól és képzeletbeli ingatlanosokkal tárgyalgattak női talpakról.
- Na, gyere csak velem. Van egy újdonsült cimbim, aki női talpakra gerjed. Nem mint ha bedobnálak a közösbe, de....ha rosszalkodik, akkor...hm...leitatom és elfelejtjük az egészet.
 Aztán elkezdtem a leányzót kihúzni a vízből, s értelemszerűen akkor már én is mentem a medence széle felé. Pár perces epikus harc után megérkeztünk az említett vízzel megtöltött képződmény szélére és én magam kimásztam, majd kiráncigáltam a szerelmemet is. Miután ilyen szépen megmenekült, megindultam a furcsa páros felé, akik még mindig a vízben áztatták mostanra már minden biztosan ráncos farkukat. Ők közben a poharamnál hagyott cigivel bűvészkedtek. Hát, na mindegy, nekem még van bőven, felőlem szívják, ameddig akarják és azt, amit akarnak...engem mindez nem zavar! Aztán Alice-ra pillantok, akinek a vizes ruhája teljesen rátapadt, s kirajzolódott minden egyes apró kis részlet. Éreztem, hogy most már nem csak a kokós-pia keverék miatt fut ki minden vér az arcomból és fókuszálódik más területekre. Főleg, amikor a mellbimbójairól lejjebb suhant a tekintetem. Ajjajj....csak találjunk egy szobát és esküszöm, hogy a kicsi Alice visszakerül Csodaországba, én meg a Mennybe.  Mire azonban végeztem a nézelődéssel s egyelőre csak a pillantásommal elégítettem ki a saját vágyaimat, a páros már kimászott a vízből, s most a medence partjánál folytatták tovább a beszélgetést. Így megindultam feléjük, de leginkább a poharam felé...meg a cigimért, ami már nem volt ott. Halványan derengett, hogy valami történt vele, csak arra nem emlékeztem már, hogy mi is történt fél perccel ezelőtt.
- Öhm...hol a rákba a cigim?
 Adok hangot is a gondolataimnak, aztán vállat vonok és kiveszek egy másik szálat a dobozból, majd a vihargyújtóval szórakozva végül meggyújtom. Mélyeket slukkantok, hagyom, hogy a füst átjárja a tüdőmet, majd kipöfékelem s már indítom is a következő támadást a tüdőm ellen. Közben a duó valami vacsoráról beszél. Na még az kéne! Egy falatot eszek és kihányok mindent! Egyék csak amit találnak, engem meg hagyjanak békén. Ja, hogy meg se hívtak?! Milyen irigy, alávaló teremtmények ezek! Na ezért nem kaptok a piámból! Aztán végre olyan téma felé terelődött a szó, amit én is megértettem. Piát töltöttek egymásnak. Na, ez már tetszik. A kicsit beképzeltebbnek tűnő alak végül a poharát emeli felém. Oh, haverok lettünk?
- A kedves egészségetekre hányjék. Kell cigi? Vagy gyújtó? Amúgy meg Crispin, állok...nem, inkább ülök a szolgálatukra.
  Javítom ki magamat hirtelenjében, amikor kezdem érezni, hogy a föld ismét forog, ahogy a jó öreg Galilei is megaszonta, s erős csattanással ültetem le seggemet a földre. Aztán éreztem, hogy mindjárt hanyatt is dőlök, így a poharat jó magasba tartva tartottam meg biztosan, s egy csepp pia se borult ki. Még jó, különben itt sírtam volna el magamat.
- Na, így kell piával bánni, látod, Kather?
 Kather? Milyen név ez? Biztos sokat kat-ét-erezték...hehe. Na jó, ez szánalmas szóvicc volt. Meg hát, én nem vagyok homofób, csak ne előttem csinálják. De legalább a nevét megtudtam. A másiknak is halványan rémlett, mint ha emlegették volna, csak abban a pillanatban el is felejtettem.
- Nem így, de hány óra?
 Folytatja végül a srác, felemlegetve a régóta közszájon forgó ősi rigmust. Azonnal felkapom a fejemet, és rögtön választ is adok rá, hiába nem engem kérdeztek.
- HÚZÓRA!
 Ordítom el magam, és csak ekkor veszem észre, hogy Alice is ott fekszik mellettem. Kezemet a lábai közé ejtve figyelgetem a csillagokat és hallgatom a beszélgetést.
- Eh, kezdő vagy még. Hány óra? Húzóra!
  Adja meg a választ a kérdező is.
- Úgy úgy!
  Erősíti meg azt, hogy én is eltaláltam a választ. Arcomon hamiskás vigyor jelenik meg. A katéteres csávó úgy látszik, hogy nem annyira tapasztalt az ilyen dolgokban, mint mi, az újdonsült cimbimmel. Na, neki is tetszik a hozzáállása, végre saját fajtám között érzem magamat. Kicsit megemelem magam törzsből, hogy a kicsit karótnyelt alakra nézzek.
- HÉ, Te, srác, neked megy hogy áll a hajad?!
- Valami gond van a hajammal?
- Pff...ez sincs benne a buliban. IGYÁLLLL!
  Adtam meg a kötelező jellegű választ, mielőtt még elkezdene nekem hajgondozási tanácsokat adni, vagy kikelni magából, hogy a frizuráját kritizálom. Így inkább Alice felé fordultam, s ismét végig mértem csuromvizes testét. Óh, azok a formás domborulatok. Megtaláltam az igazit, ez már bizonyos.
- Édes, Te is iszol, nem? Aztán utána megkóstoljuk a kimentett cuccot is.
 Kérdezem tőle, aztán megemelem a poharamat a többiek felé. Elmosódottan hallom csak az ingatlanos ügynökös-női talpas fétisekkel rendelkező srác válaszát.
- Buliban? Nem. Én csak a házra vigyázok.
 A francnak? Nem fogják ellopni. Mi meg kibaszott kultúráltak vagyunk, nem rombolunk itt mást, csak agysejteket. Nem értem, mire fel ez a nagy aggódás. A beszélgetés további részleteire nem is figyelek, mert érzem, hogy kezd húzni a fejem, csak halványan érzékelem, hogy a tenyeres-talpas alak távozott. Alice már szépen ki van ütve mellettem, a másik medencés alak, aki kicsit bulisabb alkat, mint a most távozó társa - igen csak hamar elment mondjuk...  - még maradt, de már Ő se szólt hozzánk, mi se hozzá. Alickám főleg nem. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam őt a vállamra és megindultam a szomszéd felé. Azt hiszem, hogy tudom, hol fogjuk azokat az édes perceket lopni magunknak....már amennyiben sikerül őt felébresztenem.


...a hajnal a szomszéd pázsitján talál ránk két rendőr kíséretében. Pontosabban csak rám, mert a lány még mindig totál ki van ütve, engem is csak az ébresztett fel, hogy az egyik tag vizet locsolt az arcomba. Amikor kinyitottam a szememet, egy dühös arcot láttam magam előtt.

- Uram, maga tudja, hogy mi a francot csinál itt? Nem? Megmondjam? Éppen magánbirtok háborítás bűncselekményét követi el, szeméremsértés kíséretében! Vegye már el a nadrágját!
  Lenéztem, és láttam, hogy alul totál meztelen voltam. Csak nem...? Hát, csak nem használtam ki, hogy a lányka ki van dőlve mellettem. Vagy is hát, ki tudja? A nadrágot magamra rángattam nagy nehézségek árán és még mindig réveteg tekintettel méregettem a rend hűséges őreit.
- Figyu, haver....van nálatok pia? Totál ki vagyok száradva!
  A következő élményem, hogy két erős kar ragad meg engem és kezd el cibálni, valami hülye szöveget pofázva.
- Jogában áll hallgatni...
- Jajj, ne nevettessen! Az sosem fog megtörténni! Imádok pofázni! Ti is jó pofik vagytok, dumáljunk hát!
  Épp hogy csak sikerült lehúznom a fejemet, amikor teljes erőből vágtak a zsarukocsi hátuljába. Meg kell vallani, durván jó buli volt!

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Szer. Feb. 22, 2017 8:24 am

Eiryn

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
Eiryn befejezi Rem legújabb tetkóját, és elégedetten elpakolja a festéket.
- Ügyes nagyfiú vagy, nem nyavajogtál annyit, mint először - vigyorog, és hatalmas léggömböt fúj a rágójából.
- Az tényleg fájt! - mentegetőzik a srác, majd végül ő is jóízűen elvigyorodik.
- Whoa!... nagyon fasza lett. - pillant végig Rem a karján. Eiryn felvillant egy mosolyt.
- Mertél volna mást mondani... - zsebeli be a dicséretet. Olyan elégedett, hogy már majdnem dorombol.
- Egyébként milyen alkalomra kellett? Csak nem a mai bulira? - kérdezi.
- Nem is tudom... részben igen, részben mindig is szerettem volna egy ilyet is. - Rem feláll, majd a zsebéből elővarázsol egy cigisdobozt, és Eiryn felé kínálja.
- Kérsz?
A lány először kinyúl a felkínált cigi felé, aztán visszahúzza a kezét.
- Ah, most nem. Mintha valaki említette volna, hogy a buliban is lesz dolgom.
- Ugyan már, ez hogy függ össze? - Rem még mindig várakozón nyújtja a dobozt.
- Azt ne mondd, hogy ha cigizel, utána nem tudsz varrni.
- Csak ismerlek. - vonja fel a fél szemöldökét Eiryn. Bármennyire is kedveli a fiút, ez nem változtat a tényen, hogy a suli legnagyobb drogdílere.
- Bár... Ha megesküszöl, hogy csak dohány van benne, akkor kérek - teszi hozzá. Rem elvigyorodik.
- A gyári cigibe még nem sikerült sosem belecsempésznem...
Eiryn visszavigyorog, majd kivesz egy szálat a dobozból.
- Azért jobb az óvatosság - jegyzi meg, majd élvezettel rágyújt.
- Szóval azt akarod mondani, hogy nem is csinálsz a buli előtt semmit se? Még speedet sem?
Rem a magasba emeli a szemöldökét, és sokat sejtetően a táskájába túr. Eiryn elnézően csóválja a fejét.
- Rem, nem emlékszel, legutóbb mi történt, amikor beállva próbáltam varrni? Pedig azóta is ott van az az elcseszett gumikacsa a lábadon, nem?
Az emlék megmosolyogtatja. Hogy miért egyezett bele, hogy kacsát varr, és miért lett a kacsának aligátorszája és kerekei, azt ugyan nem tudná megmondani, de azóta nem mer khm... más tudatállapotban alkotni.
- Ez? - Rem felhúzza a lábszárán a szűk, kiszakított fekete farmernadrágot.
- Ez hölgyem, egy kibaszott mestermű, amit múzeumban kéne mutogatni, vagy legalább egy külön kiállítást kéne szervezni köré. - vigyorog, miközben nagyokat slukkol a cigarettájából. Eiryn rámosolyog a vérkacsára, majd szúrósnak szánt pillantással a gazdájára mered.
- Azóta érettebb és felnőttebb lettem.
Ennél a kijelentésnél kénytelen egy kissé felfele pislogni, hogy időben el tudjon ugrani, ha leszakadna a mennyezet, tekintve, hogy az incidens maximum két hónapja történt.
- Azért ha street arttá változtatod a kacsámat, enyém a bevétel fele - vigyorodik el végül. Rem a hűtőhöz sétál, majd két doboz Monsterrel tér vissza.
- De egye fene... ha te sem nyomsz előtte, én sem... - jelenti ki a fiú, miközben az egyik dobozt Eiryn felé dobja, majd némi szünet után röhögve hozzáteszi:
- Na jó... lehet egy jointot elpattintok odafele... De meg kell ígérned: ha végeztél a melóval, minimum hogy egy utca kokót eltolsz velem! - mutogat a lányra, mintha ezzel biztosíthatná a dolgot. Eiryn fél szemöldökét felhúzva kinyitja a dobozt.
- Rem... Ilyen szolidaritást... Csak egy jointot?! Igazi jó barát vagy - hálálkodik szarkasztikusan, majd lehúzza a monstert. Megpróbálja figyelmen kívül hagyni a borzalmas műanyagízt, ami nem is megy olyan rosszul - bár igaz ami igaz, ennyi gyakorlás után nem is lehetne.
- Édesem, a komoly függőség drága dolog. Az apám amúgy is elissza mindenünket. Mehet a kokó, de egyezzünk ki feleannyiban. - néz végül a fiúra.
- Chill, jó hetünk volt a srácokkal, az estédet állom.
- Oké, ingyen cuccra nem mondok nemet - vigyorog, aztán Rem nyomában ő is elindul kifelé. Amikor a srác leáll a tükör előtt, egy picit megrázza a fejét, és elnéző mosollyal várakozik.
- Jó a hajam?
A kérdésre színpadiasan forgatja a szemét, bár Rem aggodalmas pillantása és gondterhelt hangja inkább szórakoztató, mint terhes.
- Gyönyörű vagy, mint mindig, egy angyalbőrbe bújt ördög, és az a vérkacsa a szexepiled. Menjünk már!
Azzal barátságosan Rem vállába öklöz, és kisiet az ajtón.
- Jeez, nyugi már, nem késünk el sehonnan...
- Félreérted drágám, csak a tükör csodálatától akartalak elrángatni - vigyorog pimaszul. Arra már nem is emlékszik, hogy hol ragadt rá az az igen rossz szokás, hogy minden ok nélkül becézi az embereket, de Rem már megszokhatta.
- Kiket ismersz egyébként a buliból?
- Hát - von vállat - Nem sok embert. A legtöbbjüket csak látásból. De állítólag jó buli lesz, úgyhogy ki nem hagynám!
- Akkor jó, mert én körülbelül senkit sem.... Na mindegy, valami formás segg biztos lesz, azért meg megéri elmenni, hátha...
Eiryn legszívesebben újra csak a szemét forgatná erre a megállapításra. Tipikus Rem.
- Na, ennyit erről. Pedig azt reméltem, hogy majd te bemutatsz a nagyérdeműnek... - Jó nagyot nyújtózik, hogy lerázza magáról a fáradtság utolsó morzsáit is.
- Ki az, akinek tetkót kell varrnod?
- Fogalmam sincs. Olyan "valaki mondta nekem, hogy valaki említette neki, hogy valakinek kéne" infókra támaszkodom. - von vállat a lány, és a füle mögé simítja a haját.
- De lesz ingyen pia, és így van jó ürügyem ott téblábolni - vigyorog.
- És te? Üzletelsz?
- Gondolom... Igazából... csak ki akartam ütni magam valahol, aztán egy fasza bulin azért mégis mókásabb. Ki tudja, lehet még valami balhé is lesz, vagy találkozok valami jó nővel... ha már a mostanival kicsit összekaptunk.
Eiryn megrovóan ingatja a fejét, mint valami szomorú bólogatós kutya, de a szemében vidámság csillog.
- Biztos segít rendezni a dolgokat, ha holnap mindenki a ma éjszakádról mesél. De legalább én jót fogok röhögni a fejeden, amikor elmesélem neked, hogy milyen volt a csaj...
Na igen. Olyan mázlija van, hogy majd' mindenre emlékezni szokott egy-egy görbe este után, függetlenül attól, hogy tulajdonképpen mennyit is ivott. Bár az is igaz, hogy néhány emléket szíves-örömest elfelejtene...
- Ugyan már! - Rem úgy húzza fel magát, mint egy kurblis kisautót.
- A múltkori csaj sem volt olyan rossz... csak te túloztál...
Eiryn felröhög a durcás hangnemre.
- Hát, jobban jártál, hogy nem emlékeztél rá. - böki még oda vigyorogva.
- Biztos nem kérsz? - kérdezi Rem nevetve, a lány felé kínálva a jointot. Eiryn megrázza a fejét, és nyelvet nyújt a srácra.
- Ennyivel nem fogsz tudni lefizetni, hogy hallgassak - mosolyog pimaszul.
- Jeez, csak kedves akarok veled lenni, és te már is csak a rosszat látod az emberben...
Együtt nevet Remmel, de nem tudja megállni, tovább csipkelődik.
- Mert benned csak rossz van!
Rem hirtelen elkomolyodik.
- Azt azért ígérd meg, hogy ha halálkész leszek, majd elhozol a buliról... Vagy legalább a kertbe vigyél ki, hogy friss levegőn legyek, vagy a fasztudja... - A végére persze már kacag, és a lány is elmosolyodik.
- Hát, ha én jobb állapotban leszek, majd megoldom valahogy. De ha rám hánysz, azt nem fogom megbocsátani! - néz reményei szerint ádáz tekintettel Remre.
- Ugyan már... Mikor volt az utolsó alkalom, hogy behánytam! - a srác duzzogva pillant rá, majd elröhögi magát.
- Na jó... két hete, de az nem számít!
Eiryn együtt nevet Remmel, majd komolyra fordítja a szót.
- Nyugi, kimentelek, ha tudlak, de cserébe te is vigyázz rám, oké?
- Ez már csak természetes. Még a feltételezés is fáj, hogy kinézed belőlem, hogy nem tenném.
- Te is megkértél, nem?
Egy percig némán slattyog Rem mellett.
- Azért nem ártana, ha szereznél valakit B tervnek. Nem feltétlenül leszek elérhető, ha belendül a buli. - jegyzi meg.
- Nyugi Anya, feltudom magam találni. Szerinted pont az én társaságomat ne keresnék, amikor ennyi mindent hozok?
- ütögeti meg a táskája alját. Eiryn egy picit összehúzza a szemöldökét a szurkálódásra. Kivételesen komolyan beszélt.
- Pont ezért féltelek, seggfej! - vágja oldalba a srácot a könyökével.
- És kell valaki, aki vigyáz a seggedre, ha már te nem vagy képes rá!
- Jó jó jó... - rázza a fejét Rem - Feljegyezve.
Egy fél percig néma csöndben battyognak egymás mellet, majd - a lány nem kis meglepetésére - a fiú egész komolyan folytatja.
- Köszönöm.
Eiryn vállat von, megpróbálva elbagatellizálni a helyzetet. Neki már egy ideje senki sem vigyázza a hátát, és talán Rem az egyetlen, akihez néha el tud menekülni, de hangosan ezt soha nem mondaná ki.
- Hát, nem akarom elveszteni a törzsvendégeim... - böki ki helyette, és reméli, hogy kellően blazírtnak hangzott. Közben megérkeznek a megadott címre. Eiryn tátott szájjal bámulja a nagyzoló, kétszintes épületet. Hát, itt aztán tényleg lehet majd bulizni. Már kint a fülébe dübörög a zene, és mindenhol félig, vagy már teljesen részeg emberek ugrálnak, hevernek, meg miegyéb. Odabent csakhamar elszakad Remtől, aki elmegy valamerre - valószínűleg segít a mennybe jutni a kedves ismerősöknek. Felkap a pultról egy üveg sört, csak az alapozás végett, majd keres magának egy nyugis sarkot, ahol kipakolhatja a cuccait. Valaki a kezébe nyom egy pohár narancslevet, ami gyanúsan erős alkoholszagot áraszt... Mellesleg az íze is elég alkoholos. A hangulata minden korttyal emelkedik, míg végül nagyjából a felénél úgy dönt, hogy majd csak meló után iszik többet, és lepasszolja a poharat egy arra járó idiótának. Hamarosan feltűnik két iskolatársa, ha jól emlékszik, Loreena és Elsarea a nevük. Mindketten igen emelkedett hangulatban vannak, persze a maguk módján: Lory amolyan ugrabugrálós, világimádó - stílusban, Liz pedig felsőbbrendű megvetéssel ereszkedik le a maga emo-trónjáról. Loreena láthatólag meghökken, amikor megpillantja Eirynt, a fene tudja, hogy azért-e, mert iskolatársak, vagy azért, mert egy kissé érettebb tetoválót várt.
- Na hát erre tényleg szükség lesz... - hajtja fel a kezében tartott tequilát.
- Hogy vagy Eiryn? Tényleg te vagy a tetováló, vagy Kather csak szopatott?
Eiryn rávigyorog Loryra. Alapvetően nem csípi a népszerű, szép sportolólányokat, de a kevés alkohol, ami lecsúszott, elnézővé teszi.
- Ne sértegess, gyerekkorom óta csinálom! Ha akarsz mintát, akkor ezeket nézd!
Felhúzza bal kezének ruhaujját, hogy megmutassa a könyökhajlatától a csuklójáig tekergő absztrakt mintákat.
- Na, mi kéne, ha volna?
- Eh, azt hiszed hogy ettől hanyatt vágódok és széttárom a lábam mi? Nekem egy denevér kellene, a lehető legdögösebb, úgy ide. - fordul meg Liz és rajzol két-két ujjával téglalapot az ágyékára, a csípője fölé.
- Ha ribancrendszám ha nem. Lory meg repülni akar... Mármint már repül, de nem úgy... Hanem így szárnyakat mint abban a filmben tudod, amiben az a kannibál orvos van...
Lory átkarolja Liz vállát
- Ne haragudj Ery, Liz úgy tűnik ha iszik átveszi a pasija tapló modorát. na nem azért én nagyon bírom Reint csakhát... Szóval ja. Liznek kéne egy ribancrendszám denevér, nekem meg tündérszárnyak... Tudod olyan szépek.
Közben azért megszemléli Eiryn tetkóit, és elvesz még három tequilát.
- Tessék Ery, egy neked, egy Lizzynek, egy meg nekem...
Eiryn szép, nagy ívben leszarja Liz baromságait, elvégre buli van, vagy mi, nem fogja felvenni minden részeg marha beszólásait. Lory mentegetőzésére is csak röhög, majd gyorsan keres egy alig használt szalvétát, és felskicceli rá a bőregeret és a szárnyacskákat.
- Ez így megfelelne? Amúgy Lory, ha nem akarsz egy elcseszett tetoválást, akkor most nem adsz nekem több tequilát egy ideig.
- Hmmm. Szerinted ez eléggé kifejezi azt amit jelenteni akar? - fordul Liz lendületesen Lory felé ahogy megnézi a denevért. - A te szárnyaid amúgy cukik.
- Cukik? Na jó... Mivel részeg vagyok most elnézem. De ha a suliban is cukinak mered nevezni többet nem vagyunk barátok. Ery, hát te tudod, akkor nem adok többet. De miután készen vagyunk, utána muszáj innod neked is, mert érted, milyen buli már az, ahol végülis te dolgozol?
Lory hevesen bizonygatja az igazát, majd összehúzott szemmel bámulja egy ideig a denevért.
- Szerintem ja. Jó lesz. - hozza meg végül az ítéletet.
- Mit akar jelenteni?
Eiryn türelmetlenül pillant Lizre. Ha nem mondja meg, mire kell, akkor ő honnan a francból tudja? Ezek után Loryra vigyorog.
- Édesem, én szívesen iszom, de a tetoválás nem épp kellemes, és ha szar lesz, nehéz kijavítani. Ha ezt bevállalod, akkor add azt az üveget, én csak téged próbállak védeni.
Szavainak nyomatékosítása érdekében felveszi a tűt, és meglengeti Lory szeme előtt.
- Bár nektek valószínűleg nem fog ártani az alkohol. Jó fájdalomcsillapító.
- Azt akarja jelenteni hogy vedd el a szemed mert a pasim végignyal az arcodon egy motorral. - vigyorodik el Liz, láthatóan nem foglalkozva Eiryn hirtelen türelmetlenségével.
- Hmmm, amúgy az egyik rokonom ki tudja szedni de eddig kevesen bírták ki azt ordítás és zokogás nélkül. Pedig egyszer volt egy fakír is.
- A rokonaid ijesztőek... - jegyzi meg Lory szemforgatva.
- Hát jó, akkor most nem hozok több piát, legalábbis neked nem, csak nekünk, mert ez tuti kurvára fog fájni. De utána gondom lesz rá hogy bepótold! Lehetsz az első Lizzy.
Eiryn vállat von.
- Hát, a lézer nem egy kellemes dolog. - csak ennyit fűz hozzá a dologhoz, majd fogja a tűjét, megnézi nagyítóval a hegyét (az a szemét Al már többször is szar tűt hozott), előkaparja a festéket, és Liz mellé telepszik.
-Próbálj meg nem ficeregni! Ha mégis mozogsz, nem az én hibám lesz, ha nem tetszik a végeredmény. És ez most... fájni fog.
Mindig is őszinte volt a kliensekkel. A tűt Liz bőrébe döfi, festék, törlés, majd kezdi elölről. Amint elkészül, elégedetten leengedi a szerszámot.
- Na? Lézer, vagy jó így?
- Szerinted én azt hogy látom? A világ lehet hogy forog de azért nem tudok utánafordulni hogy megnézzem a saját derekam hátul. Van egy tükröd?
- Nem, de telóm van.
Előkaparja a mobilját, és készít egy gyors képet.
- Itt van. Ezt kaptad.
Lory, aki csendesen ülte végig a procedúrát egy tequila társaságában, most közelebb húzódik.
- Menő lett. - nézi miközben legurít még egy tequilát és ad Liznek is.
- A fájdalomra. Nade én jövök! Csinálj belőlem tündért - ragyog rá Eirynre.
- Na, akkor most kezdem. Azért nem olyan szörnyű, ki fogod bírni.
Újabb tű, újabb ellenőrzés, ugyanazt végigjátssza, mint Lizzel. Lory felszisszen, amikor a tű a bőréhez ér, de hála az égnek nem mocorog. A szárnyacskák kicsit több időt vesznek igénybe, de az eredmény kielégítő lett.
- Rólad is csinálok képet, de mondjátok, hogy használhatom reklámnak! - Vigyorog rá a lányokra, majd szépen elpakolja a cuccát. A tű nem játék.
- Akkor... Ide azzal a piával, remélem, más ma már nem akar alkotást!
Lory mosolyogva közelebb nyújtja az üveget.
- Tessék. Ha más nem csapott le rád előbb, akkor így járt!
Liz megnézegeti a képet, aztán elégedetten vigyorodik el
- Jó lett, tényleg van benned valamennyi tehetség. Remélem Reinnek is tetszeni fog! Hmm, tudod mit Ery, legyünk barátnők! Valahogy úgy érzem mintha hasonlóak lennénk, de nem tudom megmagyarázni. nem vagyunk mi távoli rokonok?
- Liz, ahány emberrel anyám ágyba bújt, még féltestvérek is lehetünk. Mára mindenesetre a barátom vagy, mert Lory hozott piát helyetted is.
Ezek utan az üveg után nyúl, és meghúzza. Utálja az alkohol ízét, így olyan gyorsan iszik, hogy csak a hatást érezze.
- Hé, ne mint a vizet az ebédhez! Csak nyeled mint egy kacsa de iszod is? - kap Liz az üveghez.
- Bele fogsz dögleni az alkoholmérgezésbe... Már ha érdekel, ha nem azt is megértem.
- Jézusom ti mindketten ilyen halálvágyó emos csajok vagytok? Ne tudjátok meg, mikor ideértünk Katherrel a hifiben a crawling in my skin ment... Pedig mindig van miért élni csajok... - Lory bölcs szavaira Eiryn csak elvigyorodik.
- Kedveseim... Van mit felejtenem, és genetikusan túl jól bírom a piát. Ennyi az egész.
Lendületesen bólint, már érzi, hogy az alkohol egy kissé megingatja a világot. A feje ezzel szemben szokás szerint viszonylag tiszta marad, de a motorikus funkciói rohamosan romlanak.
- Lory, meghalni nem rossz dolog, de élni viccesebb. Nem fogom feldobni a talpam, amíg valakit idegesít az, hogy élek.
- Áh, senki nem dobja fel a talpát sajnos csak úgy. Túlságosan szeretjük a szenvedést. Meg a tequilát! - sózza meg a karját, majd nyakát Liz, és a többiek felé nyújtja a citromot.
- Melyikőtök szeretné? - kérdezi vigyorogva.
- Na ez a beszéd. Ha azért élsz hogy másokat idegesíts az is jobb a semminél. - nevet Lory, majd amikor Liz megsózza magát, magához húzza a kezét.
- Enyém a kar - nyalja le a sót a másik lány csuklójáról és ráissza a tequilát.
Eiryn a maga részéről el sem hiszi, hogy ilyesmi történik...
- Várj, ehhez még nem vagyok elég részeg... - motyogja. Az üvegért nyúl, megint meghúzza... És kb. fél perc múlva már belátja, hogy mennyire király is Liz ötlete. Hátulról elkapja a vállát, és gyorsan lenyalja a nyakáról a sót. Éljen a pia!
- Akkor most én voltam a vámpír? - kérdezi kuncogva.
- Hát te változtattál denevérré! - vigyorog Liz. - Legalább is valami olyasmi. Én kit kapok? - néz kíváncsi, kerek szemekkel a saját poharára majd vissza a két lányra. Loreena tölt, majd megsózza magát. Az est hasonló szellemben folytatódik, majd alkohol olajozta társaságuk felbomlik, és ki-ki megy a maga útjára. Eiryn a maga részéről elmegy megkeresni Remet, hogy megnézze, mennyire van már kiütve. Persze nem találja. Fene ebbe a bazinagy házba! És fene abba, aki hajópadlót rakott ebbe a kacsalábon forgó palotába! Ingadozó földdel bonyolult közlekedni. A kutatás közben talál egy kevés gint, meg valami azonosítatlan piát. Remet persze nem, pedig most már azért keresi, hogy vigye haza... Vagy legalább ki az udvarra. Csak a falhoz támaszkodva tud közlekedni... már amennyire tud... Nem tud. A földre rogy, és próbálja nem lehányni a szőnyeget. Nagyon szarul van... Hirtelen valaki a hóna alá nyúl, és betámogatja egy bántóan fehér szobába. Ahol muszáj hánynia. Miután kiadja magából az alkoholt, összecsuklik a hűvös kőpadlón. A megmentője közben eltűnik, azt sem tudja amúgy, hogy ki a franc volt az. Egy pár perc túlélés után már képes rá, hogy felismerje a fürdőszobát, és felhúzza magát a mosdókagylóig. Némi víz, és máris jobban van. Egyrészt már nem ül az az undorító íz a szájában, másrészt nem forog olyan hevesen a világ. Úgy dönt, hogy egy kis szabad levegő is jót tenne, így viszonylag stabil léptekkel indul a kert felé. Éppen kimenne, amikor Rem jön vele szembe. Először megkönnyebbül, aztán dühös lesz.
- Hol a fenében voltál? Totál eltűntél, és szükségem lett volna rád!
- MIII? - ordít a fiú. Oké. Szóval Rem élvezte a cuccot, amit hozott. Sajnos az alkohol miatt nem tud azonnal megbocsátani.
- Hol a fenében voltál?! - üvölti vissza.
- Ember... halkabban... mindenki minket bámul... - böki oldalba Eirynt, és körbenéz, de a kutya se figyel rájuk.
- Amúgy... a fasztudja... kint, meg bent... azt fent... aztán kint asszem... - dörzsöli a fejét.
- Ja aztán kint voltam, ja. Akarsz táncolni?
Eiryn megrázza a fejét.
- Először nem hallasz, aztán meg lecseszel, hogy hangos vagyok? Hihetetlen vagy!
Kint meg bent. Ez aztán a pontos helymeghatározását. Újra megrázza a fejét, de a beszívott Remre lehetetlen sokáig dühösnek lenni. Főleg, ha táncról van szó. Egy pillanatig még megpróbál morcosan nézni, de hamarosan mosolyba olvad az arca.
- Menjünk, te hülye! - mondja végül. Rem a derekánál fogva húzza magával, és elkezdenek táncolni. A zene átjárja a testét, élvezettel engedi, hogy a ritmus elragadja, és feloldódik. Egyedül itt képes leengedni a maga köré emelt falakat és szarkazmus nélkül túlélni.
- Jól sikerültek a tetkók? - hajol a fiú a füléhez, hogy ne kelljen ordítania. Eiryn tettetett sértettséggel mered a srácra.
-  Persze, hogy jól. Majd nézd meg, Loryt és Lizt kell keresned! - válaszolja, és karjait Rem vállára ejti.
- Akarsz még maradni? Arra gondolta, folytathatnánk a bulit nálunk... Te, Én, gyertyafény, kokain...
Eiryn felnevet a srác ferde vigyorát látva.
- Rem, te most komolyan fel akarsz szedni, vagy csak túl sokat ittam?
Megpördül, és a hátával a másik mellkasához simul.
- Ezt most rádhagynám, döntsd el te...
A szavainak némileg ellentmondóan Rem kezei elkalandoznak a csípőjén. Eiryn megborzong.
- Még hogy én döntöm el! - vigyorog, miközben lassan végighúzza a mutatóujját Rem karján. Megfontolja az ajánlatot. Végül is... Régóta barátok, és mi baj lehet belőle? Ráadásul egy ilyen jó buli és egy jó adag pia valahogyan megkívánja, hogy ne egyedül menjen haza. Így végül visszafordul, és egy pajkos mosoly kíséretében a sráchoz simul.
- Végül is, mi baj lehet belőle?
Nem is tudja, hogy hogyan keverednek vissza a lakáshoz, de valahogy csak odatalálnak. A srác vagy egy órát bajlódik a zárral, majd konkrétan beesik az ajtón. Eiryn vigyorogva figyeli Rem szerencsétlenkedését a zárral, majd valamivel talán kecsesebben belép. Odabent szép nyugisan lepakolja a cuccát, majd kiterül a padlón, karját-lábát szétvetve, mint aki hóangyalt akar csinálni.
- Éhes vagy? Akarsz kaját rendelni?
- Nem kérek semmit, köszi.
- Addig rakj be valami zenét, van spotify előfizetve a gépemen.
Eiryn egy ideig figyeli, ahogy Rem széttúrja a táskáját. Hát, így jár, aki nem pakol rendet a cuccai között... mint például ő is. A zene említésére felpattan, és a gép elé ül.
- Mit szeretnél hallgatni? Valami pörgőset, vagy nyugisat?
- Amit csak szeretnél... Valami laza trippeset...
A válaszra a szemét forgatja. Ez aztán az egzakt meghatározás! De nem problémázik sokat, amíg a fiú kiutcázza a kokót, addig keres valami jó pörgős számot, és kérdőn Remhez fordul.
- Ez megfelel?
Amint megvan a kokó, ő is az ágyra telepszik laza törökülésben, és várja, hogy Rem végezzen. A fiú felteker egy papírpénzt, és a segítségével felszippantja a cuccot.
-  AAAAaaaaaaaah..... Te.... jössz...
Eiryn a tárcán lévő utca után nyúl. Ahogy felszippantja a port, végigömlik rajta az eufória. Ez semmihez sem fogható. Komolyan aggódnia kéne a függőség miatt, de sajnos most rohadtul nem érdekli az egész felelősségteljes gondolkodás. Végre egy kicsit elengedheti magát, neki is kijár ennyi élvezet, nem?! Kábán Remre mosolyog.
- Nem véletlenül te vagy a kedvenc emberem!
A fiú végigsimít az arcán. Eiryn elkapja Rem kezét, és az arcához szorítja. Képtelen megkülönböztetni a valós élvezetet a kokain okozta élménytől, de akkor és ott a lehető legjobban érzi magát.
- Egy tánc? - vigyorog Rem.
- Tánc? - nevet fel Eiryn.
- Ha megígéred, hogy elkapsz esés közben, akkor bármikor!
Feláll, és magával húzza Remet is.
- Még szép, hogy elkaplak. - kacsintás.
Nevetve simul a sráchoz, és táncolnak... El a zene meg a ritmus mellett, de így a jó.
- Hát, akkor kapj el! - villant fel egy csintalan mosolyt, és derékból hátrahajol, kiengedett haja a földet söpri. Bár elég hajlékony, nagyon reméli, hogy Rem megtámasztja a derekánál, mert nem egészen biztos benne, hogy a pia meg a kokó segít megtartani az egyensúlyát. Elégedetten mosolyog, ahogy megérzi az erős kezeket a derekánál. Jó, ha van, aki elkapja az ember lányát. Amikor újra közel kerül Remhez, átkarolja, és végigsimít a hátán... És akkor a fiú ajka az övére tapad. A csók végigborzongatja kokaintól és alkoholtól túlfűtött testét. Közelebb húzódik a sráchoz, és vágyakozva felsóhajt.
- Akarlak...
Lágyan felnevet a követelőzésre, és becsúsztatja a kezét Rem pólója alá, miközben a fiú végigsimogatja. Ujjai végigkalandoznak a hátán, a mellkasán és a hasán, élvezettel simítva végig az izmokat. Az utolsó, félig-meddig tudatosnak mondható gondolata az, hogy erre mindenképpen emlékeznie kell majd reggel - egyrészt hogy elmesélje majd Remnek, másrészt meg túl szép emlék ahhoz, hogy feledésbe merüljön. Ezután már csak kettejükre figyel. Rem lekapja róla a felsőt, majd a háta mögé lép, kezei pedig végigsimítanak rajta. Elakadó lélegzettel simul a fiú mellkasához, feje hátracsuklik annak vállára. Kezével hátranyúl, és belekapaszkodik Rem csípőjébe. Igen. Rem az igazi drog...

Eiryn épp valami nagyon szépet álmodik, amikor Rem hangja kirángatja a kellemes öntudatlanságból. Tiltakozva nyünnyög egy keveset az ébrenlét ellen, már csak azért is, mert az előző nap ledöntött alkohol nem épp áldásos utóhatásaként majd' szétment a feje. Végül azonban kénytelen megadni magát a reggelnek, így nyújtózik egyet, és kissé hunyorogva Remre pillant.
- Jó reggelt - dünnyögi. Csak ezután esik le neki, hogy a srác teljesen meztelen. Kipattan a szeme, ahogy az éjszaka homályos emlékei között kutat magyarázatért. Amikor nagy megkönnyebbülésére rábukkan a válaszra, elvigyorodik.
- Na, megint el kell mesélnem, hogy mit csináltál tegnap? - kérdezi csipkelődve.
- Hát... nem nagyon emlékszem, de... nem kell sokat törnöm az agyam, hogy ki találjam mi volt... - Rem csókot lehel a homlokára, majd visszaül s székbe a cigijéhez és az energiaitalához.
- De most, hogy így mondod, egy kis memóriafrissítésnek, újraélhetnénk ezt az egészet...
A szemét forgatja, majd mosolyogva visszahanyatlik a párnára.
- Akkor gondolom nem lep meg, ha elmesélem, hogy leitattál és bedrogoztál egy ártatlan csajt, aztán vetkőzős pókert játszottál vele, végül sírógörcsöt kaptál, amiért vesztettél...
Próbál komolyan és ártatlanul nézni, de sajnálatos módon ez másnaposan nem igazán megy neki. Ami a memóriafrissítést illeti... Mosolyogva kimászik az ágyból, ringó csípővel Rem felé indul, majd megkerüli, és kiszolgálja magát a hűtőből.
- Hát, kellett annyit innod - vigyorog kajánul, majd belekortyol az energiaitalba.
- A FASZT! - pattan fel a székből Rem idegesen. - ANNYIRA AZÉRT EMLÉKSZEM, NE PRÓBÁLJ MEG ÁTBASZNI, ÁÁÁÁRTATLANKA...
A felháborodott tiráda nem tart sokáig, a fiú pár másodpercre rá már röhög. Eiryn hatalmasat kacag Rem ideges reakcióján.
- Dehogy emlékszel! - nevet - És komoly csak ennyire bízol meg a kihelyezett memóriaegységedben?
Egy pillanatig elgondolkodva oldalra biccenti a fejét.
- Bár... Lehet, hogy a bizalmatlanság ezúttal nem volt TELJESEN alaptalan... De valld be, hogy igazából nem tudsz haragudni - mosolyog édesen. A hűtő mellett állva színpadiasan sóhajt, miközben hagyja, hogy Rem magához húzza.
- Bújjunk vissza, még korán van... - vigyorog a srác. Eiryn Rem pillantását követve felnéz az órára. Hát ja, korán van még, kora délután. Végül nagyot sóhajt.
- Fene essen abba az arany szívembe... Miért kell nekem minden jöttment kívánságait teljesítenem?
Azzal az ágy felé indul, sejtelmes mosollyal maga után húzva a fiút.
- De csak akkor, ha ma is nálad alhatok... Nincs kedvem hazamenni - súgja a fülébe, miközben visszahuppan a matracra.

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Szer. Feb. 22, 2017 2:42 pm

Institoris

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Lory egészen elvarázsoltnak tűnik, ahogy egyre inkább elnyel minket a hatalmas lakás. Jártam már kétszintes loftban, azt azonban még csak nem is tudtam, hogy négyszintes egyáltalán létezik.
- Vétek, hogy nem használja ki rendesen ezt a lakást Darion - tapint végig a lány egyből végig az akvárium kényesre nyalt üvegfelületén. - Tuti sokkal népszerűbb lenne.
Jellegzetes, a kapucsengők kétütemű dallamát utánzó füttyszót hallatok egyetértésem jeléül. Úgy csukom be az ajtót, mintha attól tartanék, hogy a folyosón elhaladók belátnak.
- Tetszik.
Széles, csínytevő vigyort villant rám.
- Kather, mi nem követünk el ilyen bűnöket remélem.
Felvonom a szemöldököm.
- Én sose tenném... de nincs saját lakásom. Neked?
- Nekem sincs. De kölcsönbe épp most kaptunk egyet.
Mielőtt észbekapnék, bekapcsolja a hangfalakat: dübörögve bömböl fel valami felismerhetetlen együttes, csaknem kiugrasztva mindkettőnket a bőrünkből. Lory gyorsabb, mint én, de a hirtelen csendben is ott visszhangzik még a házigazda zenéje.
- Jézusom Darion... Kell egy rendes lejátszólista.
- Uhh - ráncolom a képem, mintha most jöttem volna rá, hogy víz helyett ecet folyik a csapból. - Valahogy ezt el kell tüntetni. A többi viszont...
Rávigyorgok a lányra.
- Bárpult?
- Vajon fel van töltve?
Ő kíváncsian kukkant a szekrénybe, míg én legyintek.
- Mindegy, kicsi mindenkinek, ha tele is van.
Egyébként is, a háza egy dolog, de meglopni nem akarom a srácot. Nem mintha egy bulit meg lehetne úszni enélkül.
A telefonommal babrálok.
- Kit hívjunk először?
- Tudod, hogy megy ez, hívsz egyet, az hoz három másikat... De felhívhatod Reingardot elsőnek, a sok olcsó sör mindig jól jön. Legegyszerűbb, ha csinálsz rá egy nyilvános Facebook eseményt.
- Elsőnek, egy fiút? - játszom a sértettet. - Loreena!
Úgy néz rám, mint aki csak most jött rá, mit mondott.
- Hazament már Anat?
Megvonom a vállam, a mennyezetre fordítva a tekintetem.
- Még nem hevertem ki a múltkorit. De rendben, legyen Reingard.
- Meghívhatnánk még... Hildét? Meg... Hallottál arról a srácról aki valami házi szeszt főz a kémia laborban?
- Ez borzalmasan hangzik. A SAJÁT házamba soha nem hívnám meg...
Jelentőségteljes csend, aztán vigyorgok.
- Guruljunk el piáért. A bátyámnak van igazolványa.
A legkevesebb, hogy beszerezzük az alapokat. Másnap is lesz dolgunk bőven a lábadozáson kívül: takaríttatni meg elszaladni boltba, hogy pótolhassuk, ami Kardenal saját konyhájából eltűnik. Egyelőre azonban félre az öregemberkedéssel!
Ideje bulizni.
Lory alighanem ugyanígy gondolja. A csilingelő hangokból ítélve a slusszkulcsát lengeti.
- Oké, kell még műanyagpohár, rendelünk pizzát... megcsináltad az eseményt?
- Aha, meg, meg... csak Dariont nehogy beinvelje valaki...


- Szevasztok kismenők! Látom, már elkezdtétek.
Vagy ezer év telt el, mióta az első vendégek megérkeztek: sokáig emelkedett társalgást folytattunk az egyetemekről, a politikáról meg a világról. Nyakaltuk a pezsgőt, és időközben mintha készítettünk volna egy csésze teát is... szinte fel sem tűnt, hogy időközben öreg este lett.
Naná. Kicsit hunyorognom kell, mert napszemüveget viselek, noha a félhomály miatt már korábban lejjebb toltam az orromon, de addig, hogy levegyem, már nem jutottam el. Túl részeg voltam.
A szemüveg pedig túl drága.
- Az országút ördöge! - tolakszom át a vonaglásban egybetapadt vendégeken a hallban, miután olyan udvariatlanul közénk sodorta őket a zene. - Üdv, Reingard - nyújtok kezet a megtermett fickónak, egy kissé aggodalmaskodva, vajon összetöri-e az ujjaimat. - Liz, ugye? Mit isztok?
- Rein, Liz!
Lory trackes pályafutását feledve dübörög le az asztalról, amelyen állva elbődült az imént; döbbenetesen jó mozgáskoordinációval lép a jövevényekhez, és poharakat nyom a kezükbe, figyelmen kívül hagyva Reingard 'kezdésnek sört' válaszát.
- Ez jó lesz?
A képe egészségesen kipirult az italtól, hogy a különféle cukorkákat, amelyeket benassolt, ne is említsük. Vigyora alighanem igen hasonló az enyémhez.
- Ez is megteszi - biccent bölcsen az áldozata.
- Fantáziátlan vagy, Rein! - vágja rá szilajon a kísérője, egyetlen húzásra kiürítve a maga poharát. A szagból ítélve tetemes mennyiségű gin lehetett benne, alighanem tonikkal. - Hűűű, kezdem érezni hogy történik valami!
- Tudtok inni. Lorynak igaza volt - forgatom meg a különösebb indok nélkül teáscsészébe töltött pezsgőmet. - Az igazi buli a harmadikon van.
Az igazi buli alatt természetesen a vizes ruhás lányokat és a narkót értem.
- Jött valami tavaly végzett srác is. Tetovál.
- Úúúúúúúúúú, akarok tetoválást - csap le rá Loreena azonnal. - Liz? Csinálunk közöset?
- Persze! - hangzik a határozott válasz némi szünet után. - Addig hagyjuk a fiúkat érvényesülni!
Loryt kevés választja el attól, hogy a levegőbe bokszoljon, és ezt valamiért kifejezetten mulatságosnak találom.
- Akkor keressük meg azt a tetoválót... - szól máris, belekapaszkodva Liz könyökébe. - Nameg amit út közben találunk még...
Izgatottan, hátra sem pillantva és kissé támolyogva távoznak: még látom, ahogy a fekete hajú lány jókora pohár vodkát emel el valaki könyöke mellől.
Reingard közben nekiveti a kétyardnyi vállát a falnak, egyben legurítva a gin-tonicot, ahogy a barátnőjétől láttuk az imént.
- Azt hiszem, nekem megteszi ez is. Te tudsz inni, Kather? - villant rám kihívó és megdöbbentően fehér mosolyt. - Már ha nem vezetsz.
- Én ne tudnék? - vágom rá egyből hetykén, noha a hangom kásásabb, mint ideális lenne. - Bár, tudod, milyen az élsport... A kirakatban kevesebb ital jut. Sörözni akarsz, ugye? Van belga fehér sörünk, apám klubjából, meg valami tekervényes nevű nugátos fekete...
- A belga söröket szeretem, kezdjük azzal. - bólint Rein. - Apád klubjából? Az mit takar?
- Valami tagságis dolog, a jacht miatt - legyintek. A kocsim rendszáma a klub engedélyezettjei közt van, így jutottam egyáltalán be. Persze Willem is kellett az ötlet megvalósításához: a bátyám minden valamirevaló buliban ott van, és nála jobban senki sem tudja, mit lehet büntetlenül elemelni. - Van egy egész sor cifra marhaságuk, ami senkinek nem fog hiányozni. Illetve... volt. Értesz a sörcsapokhoz?
- Egy ideig dolgoztam egy bárban, szóval megnézhetem - bólintja ő. - Pohár vagy korsó?
Inogva, szélesen intek a munkaasztal felé.
- A hordót kéne a csapos állványra tenni. Elvileg úgy működik. Fene se érti. Nem értek semmihez, ami bonyolultabb, mint egy golfütő - jegyzem meg, nagy műgonddal ügyködve egy zsebkendő rétegeinek szétválasztásán. Amikor megvan, aprócska darabokra cincálom, és port göngyölök beléjük. Helyes kis galacsinokat gyűjtök a pulton. - Dolgoztál? A suliban azt pletykálják, sose dolgoztál. Hogy drifter vagy. Tudod... utcagyerek. Csavargó.
Fel se tűnik, hogy lehetnék valamivel tapintatosabb is: néhány gömböcskét nyújtok a srác felé. - Pohár. Kezdjünk bombákkal.
A nevetése olyan éles horkanással érkezik, hogy valószínűleg a többi emeleten is hallják.
- Valamiből élni kell - feleli. - Mindig dolgozok valamit. Sosem ugyanazt. Legyen akkor!
Már tölti is a poharakat az időközben összeszerelt csapról. Fene se érti, hogy működnek.
- Lizhez hozá se mer szólni senki - vigyorgom, lenyelve pár gömböcskét és pár hosszú korttyal nekikezdek az átnyújtott sörnek. - A focisták tudnának veled mit kezdeni a csapatban.
Követi a példámat, noha sokkal többet képes inni. Ez egyből látszott.
- Ajánlom is mindenkinek. Bár amúgy ne félj, Liz meg fogja oldani, hogy a fél ház vele flörtöljön, mielőtt képletesen tökönrúgja majd az összeset. Mindig ezt csinálja. De tudom, Julia néném is állandóan próbál meggyőzni hogy menjek vissza, csináljak valami értelmeset aminek jövője is van.

- Lory is szereti húzni az agyakat... - vigyorgok a két lány után, aztán, mintha sietni kéne, iszom tovább, félig kiürítve a poharat. pPersze nem kéne ennyire rohanni, de tulajdonképpen mi történhet? A bátyámnak jól megy az ilyesmi. És tudományos értelemben, biológiailag vagy mi, ő én vagyok. Vagy valami hasonló. - Meleg van itt. A medencénél jobb inni.
- Akkor nézzük meg a medencét - egyezik bele Reingard, újratöltve a poharát. - Van valaki ott felettébb lenge fürdőruhában, akinek jobban vonz a látványa a bejáratnál?
- Elég sokan. Úriember nem válogat - szállok le a bárszékről, elképzeléseim szerint elég elegánsan. - Ismered a házigazdát, egyébkén'?
- Azt a Dar.. Darin... Eh, nem tudtam megjegyezni. Nem, nem volt hozzá szerencsém. Hogy engedte meg ezt?
Na igen. Az igazi kérdések, barátom.
Nem engedte meg.
- Kompenzálni akart, amiért máskor az agyunkra megy - jegyzem meg az igazság helyett, a rám olyannyira jellemző széles gesztussal körbemutatva mindenfelé, mintha nem volna nálam pohár. - Újgazdag. Azok mindig viselkedni akarnak, nehoty mehgszóják őket.
Darion különösen sajátos hanglejtése valószínűleg igen távol áll az enyémtől, ettől függetlenül kifejezetten jól szórakozom a dolgon. A medencecsarnok ajtaja mondjuk lehetne egy kicsit szélesebb, miknek van ez, hangyáknak?
- Biztoos láttadmár - verekszem át magam végül. - Nagyképű egy alak.
Öntudatlanul szipogok. Iszom, de észre se veszem.
- Vajon levetkőzzünk? - bámulom a vizet. - Lehet, hogy amúgy hideg lenne.
- Nagyképű meg újgazdag? És mégse vagytok rokonlelkek? - vigyorogja ő kicsit lemaradva, de csak egy pillanatig, mert jókorát botlik, talán a saját lábában. - Legalább a padlója lehetne egyenes, ha ennyi pénze van.
Gyorsan iszik, mielőtt egy újabb botlással esetleg kiborítaná az italt.
- Baj, ha hideg? Nem bírod, Kather?
Fölhorkanok, mintha a feltételezés is sértene.
- Én régi, nagy családból szá'mazom - tiltakozom, a mondat végét meglepett kiáltásba fojtva, ahogy megcsúszom a párkányon szétlocsolt vízben. Mágikus módon mégsem sikerül hanyattesnem; az úgy kétyardnyira levő pultban kapaszkodom meg, erőteljesebben levágva rá a műanyag poharat, mint az feltétlen indokolt volna.
- Nem is az. Csak a zsebemben cigaretta van...
- Akkor dobd le a gatyád, el ne ázzon! Amúgy meg csak nem lopják el, de ha igen ne félj, a bukósisaktartóban van még három doboz. Bár határról csempészett olcsó dolog, ha az nem fordul ki a régi, nagy családos szádból.
Vasmarka kíméletlen barátságossággal landol a vállamon, mintha jót mulatna épp.
- Lötyögteted a sört, Kather!
- Hogy mi? nem - rázom a fejem, mert mintha valahol hallottam volna, hogy az segít a szédülésen. Jó nagy hazugság volt. - De múgy... amúgy, na.
Szipogok.
- Szó'al a srác minden cucca itt van. Majd felöltözünk onnan.
És mint aki magával ezt teljesen megbeszélte, előveszem a cigarettásdobozt a zsebemből, egy szálat Reingardnak nyújtok, egyet elveszek magam, aztán zsebre vágom a dobozt, és magától értetődő zökkenéssel loccsanok a vízbe. A párkányon így is sorakozik már pár üveg. A legközelebbi egészen rokonszenves.
- Venom - jelentem ki lelkesen. - Kérsz?

Csak ekkor ér utol a robajhoz hasonlatos csobbanás, amellyel az ivócimborám megérkezik a vízbe: kapálózva tör felszínre rögtön, igen mogorva prüszkölésekkel. Beletelik egy kis időbe, míg mellém evickél.
- Bah, azt nem mondtad, hogy úszni is kell! Mi az ég az a Venom?
- Nemár, hogy nem tudsz úszni!
Nevetnem kell a kalimpálásán, bár az is igaz, hogy sokkal részegebb vagyok őnála: nekem csak előny, hogy a tele medencében nem lehet olyan könnyen eltaknyolni.
- WKD, SC meg vodka. Főleg vodka. Narancsléal.
- Kérek.
Átnyújtom neki az üveget, aztán akkurátusan végigtaperolom magam, ami kívülről kérdésesen festhet.
- Francba. Az öngyújtóm Lorynál maradt...
- Hát lássuk! - kortyol bele merészen, mégis az ehhez hasonló fantázianevű italoknak járó óvatossággal. - És jó, hogy nem tudok úszni, az én apámnak nem volt jachtja medencével, hogy kelljen.
Két korty közt rám sandít, amit nagyvonalú intés követ.
- Hagyd csak, gyújtsd meg a cipőtalpadon! Bár... lehet, ahhoz gyufa is kell, de próba szerencse.
Valamiért a megjegyzésre egy medencében leparkolt jacht ugrik be, amit kifejezetten mulatságosnak találok.
- A hajó úszik helyetted. Azért fizeted.
Ráncolom a homlokom, mert én magam is érzem, hogy a gondolatmenet félúton gellert kapott, de nem igazán látom, hogy pontosan hol. Végül inkább csak vállat vonok. - Érted.
Rövid ideig próbálom elképzelni, mire gondolhatott.
- Láttam ilyet. De csak filmen. Meg nem illik a talpad mutogatni se...
Azután a fejemben kigyullad a bizonyos villanykörte.
- Hátha egy lány csupasz talpán működik.
- Hát rajta, ide a te sármod kell Kather! - támogat élénken Reingard. - Ha nem gyullad fel a leheleted az alkoholgőztől, megcsinálom én is! Kit szemeltél ki?
Pillantás erejéig megfodul, végigmustrálva a lányokat, akikkel a jókora víztükrön osztozunk. Nincsenek jobb állapotban, mint mi.
- Kitehettetek volna "Felsőrész viselése tilos" táblát, jobban jártatok volna. Egy szint után biztos lett volna nem egy lány, aki betartja.
- Hmmm - inkább mondom a hangot, mint valóban hümmögök, ami ennyi ital után helyénvalónak hangzik. Nélküle... legalábbis furcsa lenne. - A fekete. Asz'em nem is ide jár. Valamelyik vendég nővére.
- Reméljük, elég tüzes, akkor még talán sikerülhet is. Vagy ha nem... lekiabálunk Rolynak... hogy dobja fel. Csak majd álljunk fedezékbe, Liz azt mondta, hogy olyan a dobása, mintha villám csapna meg. Bár nem tudom, ezt kin látta, téged talált el?
Nem is akárhogyan. Az azonban biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen.
- Néha versenyzünk edzés... helyett - kanyarítom az igazság felé a kijelentést nevetve. - Néha hagyom nyerni. De néha magától győz...

Folytatnám is, jóval tovább, ha a medence szélén ücsörgő, tetovált srác magára nem vonná a figyelmem az ordítozásával.
- Baszki...ez a cucc....hol van a srác? Kell még anyag! Baszod, haluzom hogy emberek vannak a medencében.
Ki megy öltönyben bulizni? Biztos, hogy nem vendég. De akkor mi?
Csak azért jöhetett, hogy felmérje a házat.
- HÉ - kiáltok föl elszörnyedve, a ccigarettát a vízbe ejtve egyúttal. - VALAKI FELADTA A HÁZAT A PIACRA? ITT EGY INGATLANOS!
A fickó, úgy látszik, nem akar lelepleződni.
- He? Ki itt az ingatag?
Engem ugyan nem csap be: valaki alighanem el akarja adni a házat. Csakis egy embert ismerek, aki képes ilyesmire.
- Eladjuk Darion kéglijét 50 dolcsiért? LORY!
Az öltönyös inkább lecsüccsen és cigarettára gyújt. Mázlista.
- Ez...megkönnyebbülés. Piát valaki?
Le van maradva.
- Nem, ittam már. Egy talp kéne. Egy lánytalp.
- Wooow ember, talpakat akarsz nyalogatni? Te beteg vagy! Tetszik a hozzáállásod. Hű, kiakar halászni magának egy dögös csajt?
Hirtelen úgy érzem, meg kell kapaszkodjam valamiben, és erre Rein válla kitűnő.
- Fura dolgot láttam az előbb. Talán ki kéne mászni... és inni egy gyengébbet. Sört, vagy nemtom.
- Ha két kandikáló lábat láttál nem vagy egyedül. De nem kéne megmenteni mielőtt megfullad? - tűnődik ő. - Vagy az ingatlanos majd megoldja?
Amaz még mindig tagad.
- Ki az ingatlanos? - tiltakozik, ám engem jobban leköt, hogy bár Reingardba fogódzom, még nem fulladtunk meg.
- Nem úgy volt, hogy nem úszol?
- Nem hát. De jobban kapálódzom mint ő. Én még fenn vagyok a vízen, nem?
Az ügynök éktelenül kiáltozva a vízbe veti magát, és a lábak felé csapkod; csakhamar megfordítja őket, így a tulajdonos ázott, csinos arca kerül felülre.
- Az a baj hogy így lent van a talpa, szóval merülnöd kell Kather - állapítja meg az ivócimborám.
Kezdek komolyabban szédülni, és nemigen veszem észre már azt sem, hogy még mindig a vállát szorongatom.
- Eszemben sincs - borzadok össze. - VIZES a talpa. Mondjuk, ha idejön a talp... - hunyorogva figyelem a közeledő párost, különös késztetést érezve arra, hogy a lehető legtöbbször kimondhassam a 'talp' szót fennhangon. Milyen ostobán hangzik! - Cigarettátok van?
Alig fejezem be a mondanivalóm, a könyökömnél meg is jelenik egy, ráadásul meggyújtva.
- Ó! Nézd, Reingard. Működött - nyúlok a parázsló kis hengerért egész földerülten. - Szép trükk.
- Hmmm, régen nem így működött, de annyi baj legyen. Az eredménynek kell tudni örülni.
Az öltönyös fickó és ázott partnere a párkányon vergődnek, mint egy különös, modern balettben.
Egy darabig nézem őket és belül megnyugtat, hogy még rosszabb állapotban vannak, mint én... pedig már érzem, hogy sok volt a jóból. De a kihívásra emlékszem.
- Feladod, Reingard? Vagy másszunk ki és igyunk még egyet?
- Feladni? Ellened? Nem most fogom elkezdeni! - vág vissza az izomkolosszus, irigylésre méltó erőbedobással mászva partra.
Valahogy magam is kikapaszkodom, sokkal kevésbé elegánsan, leginkább négykézláb... feltápászkodom aztán, el az asztalig. nem fázom, pedig nagyon is érzem, hogy vastag patakban csorog belőlem a víz.
Mennyi lehet az idő? Bizonyára mindjárt csengetnek.
- Két gyors vodka egymásután... aztán talán át kéne öltöznöm. Tudod, a vacsorához.
Rein úgy néz rám, mint akit még sosem teremtettek le, hogy elkésett az asztaltól.
- Vacsora? De a vodka jöhet! Az még mennifog vagy öntsem én?
- Enni is kell! Lory rendelt valami ehetőt... azt hiszem... - homlokráncolva próbálom felidézni, ez végül megtörtént-e, aztán az üveg után nyúlok. Biztos igen. - Elsőt én. Aztán te.
Magabiztosan töltök két pohárba, meg közéjük az asztalra.
Az ázott ingatlanügynök eközben maga is egy teli poharat lóbál, követhetetlen tósztokat harsogva.
- Na így kell piával bánni, látod Kather! - kiáltozza Reingard, vodkát ragadva - Nem így! Na de hány óra?
Fölemeli az italát, én viszont üresen bámulok rá, teljesen megfeledkezve a karórámról. Hogy jön ez ide?
- Hogymi?
A leányhalász a medenceparton érti a csíziót.
- HÚZÓRA! - ordibálja, és Rein elvigyorodik.
- Eh, kezdő vagy még. Hány óra? Húzóra! - rikkantja, legurítva az italát, aztán int a barátunknak. - Úgy úgy!
Egyértelmű, hogy kimaradtam valamiből, mégis úgy érzem magam ettől, mintha a csőcselék felett állnék, ezért lezseren elvigyorodom, és felhajtom az italt.
- Hé, te srác, neked meg hogy áll a hajad?! - érkezik az újabb rikoltás, és ez úgy hat rám, mint gong az ökölvívóra. Kihúzom magam. Komám, kell egy pofon?
- Valami gondod van a hajammal?
Az visszakozik.
- Pff...ez nincs benne a buliban. IGYÁLLLLLLLL!
Követi a saját tanácsát, engem pedig különös, paranoid gondolat lep meg, ahogy figyelem.
- Buliban? nem. Én csak a házra vigyázok...
Reinre pillantok, vagyis inkább az egyikre, mert valahogy két egyforma férfira esett szét időközben. Kettő ellen már nem érzem elég erősnek magam... és ami azt illeti, rá kell döbbennem, hogy rettenetesen szomjas vagyok.
- Egy perc. Lemegyek a boltba... ásványvízért - intek feleslegesen széles gesztussal. - Csak megkeresem a másik cipőm.
Emlékeim szerint a hallban rúgtam le, de hogy melyik házban, arra kevésbé emlékszem. Talán az ágy alatt lehet. Nincs választásom. Meg kell keresni. Támolyogva lököm el magam a pulttól.
- Ne csináljatok rendelet. Rendet. Rumlit. Három perc és jövök.
- Számolni fogom! - hallom a hátam mögött Reingardot, és remélem, nem felejti el, hogy egy körre vagyok csak attól, hogy legyőzzem őket.
Csak előtte víz kell.

Álomszerű homályban evickélek át a lakáson, ágyak és kanapék alá be-benézve, hogy vajon hol hagyhattam a cipőm: homlokráncolva igyekszem visszaemlékezni, melyiket viselhettem utoljára. A szomjúságom közben egyre követelőzőbbé válik: fekete-vörös huzatú, jókora ágy mellől nyílik a fürdőszoba, ahol végül hosszan iszom a csapból és bár zuhanyozni volna kedvem hirtelen, tudom, hogy az még ráér. Miért is jöttem? ja igen.
A cipőm.
Az ágy alacsony lábakon áll, s ahogy elnyúlok rajta amúgy csuromvizesen, csepp hangot se hallat: most, hogy fejjel lefelé bepillantok a keret alá, agresszívan pördül bennem táncra minden, amit eddig a nap kezdete óta megittam. Úgy vág fejbe a szédülés, hogy önkéntelenül fordulok hanyatt, megfeledkezve a cipőről.
Át kéne öltöznöm.
Vagy szólni a bátyámnak, hogy ma kihagyom a vacsorát...
Aztán sötétség.

Felhasználó profiljának megtekintése https://goo.gl/PNcR7L

10 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Szer. Feb. 22, 2017 7:14 pm

Lexa Warde

avatar
Nekromanta Halálpap
Nekromanta Halálpap


- Ügyes nagyfiú vagy, nem nyavalyogtál annyit, mint először – vigyorogott Eiryn, ahogy befejezte az új tetoválásomat nálunk. Már jó ideje ismertem, gyakran lógtunk együtt, és a bőrömön helyet foglaló remekművekért nagy részben őt illeti a dicsőség.
- Egyébként milyen alkalomra kellett? Csak nem a mai bulira? – érdeklődött.
- Az tényleg fájt! – mentegetőztem, majd végül vettem a poént, és én is jóízűen vigyorogtam.
- Whoa!... nagyon fasza lett. - néztem végig a karomon elterülő újonnan szerzett mesterművön.
- Nem is tudom... részben igen, részben mindig is szerettem volna egy ilyet is. – álltam fel, majd zsebem mélyéből előkutattam a cigis dobozom, s hátrahajtva tetejét a lány felé nyújtottam.
- Kérsz? – kínáltam meg
- Mertél volna mást mondani... – nézett rám kamu-szúrós tekintettel, majd kezét kinyújtotta a cigi felé, de hezitált.
- Ah, most nem. Mintha valaki említette volna, hogy a buliban is lesz dolgom. – jött elő furcsa alibijével.
- Ugyan már, ez hogy függ össze? – tartottam ki még kezemet mindig felé, sarkallva a lányt. - Azt ne mondd, hogy ha cigizel, utána nem tudsz varrni.
- Csak ismerlek. – vonta fel a fél szemöldökét.
- Bár... Ha megesküszöl, hogy csak dohány van benne, akkor kérek – szavai fájtak, de be kellett vallanom, hogy teljesen megértettem.
- A gyári cigibe még nem sikerült sosem belecsempésznem... – vigyorogtam a lányra, majd miután kivett egy szálat, rágyújtottam, miközben magamra dobtam bőrdzsekimet
- Szóval azt akarod mondani, hogy nem is csinálsz a buli előtt semmit se? Még speedet sem? - emeltem magasba a szemöldökeim, miközben a táskámban turkáltam.
- Azért jobb az óvatosság – vigyorgott rám, miközben ő is jóízűen rágyújtott.
- Rem, nem emlékszel, legutóbb mi történt, amikor beállva próbáltam varrni? Pedig azóta is ott van az az elcseszett gumikacsa a lábadon, nem? - olvasott be, de nem értem, miért volt kiakadva. Egy gumikacsa, aligátor szájakkal, versenyautó kerekekkel? Mi ez, ha nem művészet?
- Ez? – húztam fel lábszáramon a szűk, kiszakított fekete farmernadrágot - Ez hölgyem, egy kibaszott mestermű, amit múzeumban kéne mutogatni, vagy legalább egy külön kiállítást kéne szervezni köré. – vigyorogtam, miközben nagyokat slukkoltam cigarettámból.
- Azóta érettebb és felnőttebb lettem. – hazudott szemembe a lány.
- Azért ha street arttá változtatod a kacsámat, enyém a bevétel fele - vigyorodik el végül. – nevetett Eiryn
- De egye fene... ha te sem nyomsz előtte, én sem... – léptem oda a hűtőhöz, majd kivettem két doboz monstert, az egyiket a lány felé dobtam. - Na jó... lehet egy jointot elpattintok odafele... – röhögtem el magam . - De meg kell ígérned: ha végeztél a melóval, minimum hogy egy utca kokót eltolsz velem! – mutogattam rá ujjammal, szavaim megerősítése érdekében.
- Rem... Ilyen szolidaritást... Csak egy jointot?! Igazi jó barát vagy!
- Édesem, a komoly függőség drága dolog. Az apám amúgy is elissza mindenünket. Mehet a kokó, de egyezzünk ki feleannyiban.
- Chill, jó hetünk volt a srácokkal, az estédet állom. - kortyoltam nagyot a monsteremből, majd közben vállamra csaptam a táskám, és az ajtó felé indultam. Még a tükör előtt megálltam, majd jobban szemügyre véve magam igazgattam kicsit a frizurám.
- Oké, ingyen cuccra nem mondok nemet…
- Jó a hajam? – vetettem aggódó pillantást a leányzóra
- Gyönyörű vagy, mint mindig, egy angyalbőrbe bújt ördög, és az a vérkacsa a szexepiled. Menjünk már! – majd türelmetlenül gyengéden hátba lökött.
- Jeez, nyugi már, nem késünk el sehonnan... – forgattam a szemeimet, miközben szépen kitessékeltek az ajtón.
- Félreérted drágám, csak a tükör csodálatától akartalak elrángatni – nevetett.
- Kiket ismersz egyébként a buliból? – kérdeztem miközben kiértünk a hűvös utcára.
- Hát – vonta meg vállat - Nem sok embert. A legtöbbjüket csak látásból. De állítólag jó buli lesz, úgyhogy ki nem hagynám!
- Akkor jó, mert én körülbelül senkit sem.... Na mindegy, valami formás segg biztos lesz, azért meg megéri elmenni, hátha... – vigyorogtam a lányra, miközben belső zsebemből előkotortam az emlegetett jointot.
- Na, ennyit erről. Pedig azt reméltem, hogy majd te bemutatsz a nagyérdeműnek... - sóhajtott fel nyújtózkodva.
- Ki az, akinek tetkót kell varrnod? – érdeklődtem.
- Fogalmam sincs. Olyan "valaki mondta nekem, hogy valaki említette neki, hogy valakinek kéne" infókra támaszkodom. – vonta vállát. - De lesz ingyen pia, és így van jó ürügyem ott téblábolni – vigyorgott
- És te? Üzletelsz? – tette fel a költői kérdést.
- Gondolom... – slukkoltam nagyokat a jointomból - Igazából... csak ki akartam ütni magam valahol, aztán egy fasza bulin azért mégis mókásabb. Kitudja, lehet még valami balhé is lesz, vagy találkozok valami jó nővel... ha már a mostanival kicsit összekaptunk – merengtem el, miközben a nyirkos betonon futtattam szemem.
- Biztos segít rendezni a dolgokat, ha holnap mindenki a ma éjszakádról mesél. De legalább én jót fogok röhögni a fejeden, amikor elmesélem neked, hogy milyen volt a csaj... – ingatta fejét megrovóan.
- Ugyan már! – teremtettem le a lányt, a saját védelmem érdekében. - A múltkori csaj sem volt olyan rossz... csak te túloztál... – duzzogtam, majd kinyújtottam felé a jointot. - Biztos nem kérsz? – nevettem fel.
- Hát, jobban jártál, hogy nem emlékeztél rá. – nevetett ő is duzzogásomra.
- Ennyivel nem fogsz tudni lefizetni, hogy hallgassak – vigyorgott jókedvűen.
- Jeez, csak kedves akarok veled lenni, és te már is csak a rosszat látod az emberben... - forgattam a szemeim, majd felnevettem.
- Azt azért ígérd meg, hogy ha halálkész leszek, majd elhozol a buliról... – vetettem komoly pillantást a lányra. - Vagy legalább a kertbe vigyél ki, hogy friss levegőn legyek, vagy a fasztudja... - kacagtam hangosan.
- Mert benned csak rossz van – csesztetett tovább.
- Hát, ha én jobb állapotban leszek, majd megoldom valahogy. De ha rám hánysz, azt nem fogom megbocsátani! – nézett rám haragosan, mintha olyan gyakran előfordult volna.
- Ugyan már... Mikor volt az utolsó alkalom, hogy behánytam! -  duzzogtam a vádaskodás miatt. - Na jó... két hete, de az nem számít! -  röhögtem fel.
- Nyugi, kimentelek, ha tudlak, de cserébe te is vigyázz rám, oké?
- Ez már csak természetes. – tettem ígéretet a lánynak. - Még a feltételezés is fáj, hogy kinézed belőlem, hogy nem tenném.
- Te is megkértél, nem? – vágott vissza, majd hagytam a levegőben lógni a beszélgetést köztünk egy jó percig.
- Azért nem ártana, ha szereznél valakit B tervnek. Nem feltétlenül leszek elérhető, ha belendül a buli. – készített fel.
- Nyugi Anya, fel tudom magam találni. - szurkálódtam a lánnyal.  - Szerinted pont az én társaságomat ne keresnék, amikor ennyi mindent hozok? – ütögettem meg a táskám alját.
- Pont ezért féltelek, seggfej! – ütött könyökével oldalba.
- És kell valaki, aki vigyáz a seggedre, ha már te nem vagy képes rá! – oktatott ki anyáskodóan.
- Jó jó jó... – ráztam a fejem. - Feljegyezve. – fogattam a szemeim, majd egy fél perc néma csend beállása után, más hangnemben szólaltam meg.
- Köszönöm.
- Hát, nem akarom elveszteni a törzsvendégeim...

***

A buli száguldott, mint az ólomszárnyakon suhanó acélbagoly, de ahogy egyre több mindent fogyasztottam – MDMA, pár joint, mindenféle itt-ott talált pia – egyre kezdett felpörögni az egész, és kifejezetten jól éreztem magam. Mint az ismert helyi dealer, elég hamar összegyűlt körülöttem egy kis társaság – főként fiatal leányzók -, akik folyton folyvást arra vártak, hogy ki mikor kap egy kis ingyen kóstolót. Akaratlanul is egy videó jutott eszembe, ahol egy tehenet állt körbe egy rakás kutya, és mind őt nyalogatta…
Pár óra telhetett el, amikor a semmiből felbukkant valami fura fazon, azonnal nekem rontva.
- Csááá haver, Na figyu, monccsak, mi anyagod van? Kokó? Eki? Maris? A legütősebbet! S cserébe kaphatsz a pia keverékemből. Ezt itt most alkottam! - mutatott rá a pohárra a kezében - az én főzeteim összekeverve Kuno Izgató Disznóságával és All Out Túrájával. Egy korty és a mennyekbe teleportálsz baszki!
- Halkabban bazdmeg! – förmedtem rá, s közelebb léptem hozzá. - Gyere, menjünk ki az erkélyre. – biccentettem fejemmel az ajtó felé.
- Nem kérek semmi ilyen kotyvalékot, maximum kesst. De mivel vagyok olyan kedves, hogy árulok neked anélkül, hogy tudnám, hogy ki is vagy, és hogy honnét tudod, hogy árulok, egy koreszt passzolhatsz. -  tartottam ki felé kezemet az üveg reményében, amit azonnal oda is nyújtott.
- De csak óvatosan, tényleg szétüt a fenébe!
- Ha kell, kesst is adok. Mennyi kell? De jó pénzért ütős motyót passzolj ám! – súgta, miközben az erkélykorláton támaszkodott.
- Ha valami olyat akarsz ami szétborít, és felpörget mint a szar, vagy eki, vagy kokó. Ekiből 500 egy tabletta, Kokóból 10k-ba adok egy grammot, de elnézve téged annyi neked nem kell. 4kba tolok veled egy utcát. – Közöltem vele, miközben a titokzatos kotyvalékból lehúztam egy ütősebb kortyot.
- 4k egy utcáért? Haver, Te az emberedre találtál! De akkor nem ám valami sötét sikátor legyen az az utca, hanem legalább egy kibaszott sugárút legyen! Hogy én meg sugárba hányhassam szét ezt a szép udvart! – matatott a zsebében, azonban annyira szét volt ütve már a tag, hogy sokkal többet adott, mint amennyibe került volna… arról nem is beszélve, hogy ha nem fizetett volna rá, akkor is bőven egy lehúzásnak minősült volna ez az egész procedúra.
Leszámolás nélkül beletemettem zsebem mélyébe a pénzt, majd intettem a srácnak.
- Gyere, menjünk a mosdóba. Remélhetőleg senkit sem szopnak le éppen...
- Ha igen, akkor mi is csatlakozunk. A farkunkra a cuccot, a csaj tuti hogy kapható lesz a dologra. Csak az asszonynak egy szót se! – követett a mellékhelyiségbe.
- Amúgy mi ez a mánia, hogy mindenki mosdóban cuccol és orálozik?
Megérkezéskor gondosan magunkra zártam az ajtót, majd lehajtva a wc ülőkét lehuppantam arra.
-Általában a wckben, van egy csodálatos szerkezet... ki tudod találni mi az? – hagytam neki egy kis időt, miközben elővettem belső zsebemből egy cd-t, amit ölembe tettem, majd kimértem egy fél grammot a felületre. - ZÁR! – adtam meg neki a megoldást, ha magától nem jött volna rá. Egy borotvapengével összeutcáztam, majd a srác álltal adott papírpénz egyikét felgöngyöltem, s felszívtam a fehér port. Hátravágtam fejemet, ahogy éreztem hogy azonnal kezd beütni, majd bal kezemmel orromat szorítva odaadtam neki a lemezt, rajta az utcájával.
- Sz...Szívd fe' – próbáltam kinyögni, miközben éreztem, ahogy pulzusom az egeket kezdi verni.
- Oké, haver, te mondtad! – majd azonnal kapta elő a kis pénzgurigát segédeszköznek.
- Wooohooooo! – ordibált.
- Ha..er...bármi...bajod lenne – szipogta,miközben az orrát dörgölte erősen - szólj...és...leendezzsük! Crispin.. – mutatkozott be maga módján, miközben felpattant, és a csap alá nyomta a fejét.
- Baszd...ez üt!
- VÁGOM GECI! – pattantam fel a wcről.
- VIGYÁZZ, HALLOD! HAGYJ MENJEK KI TÁNCOLNI HALLOD MENJÜNK MÁR! – ordítottam a képébe, majd már bent a mellékhelyiségben nekiálltam veretni a falakon átszűrődő basszusra
- IRÁNY TÁNCOLNI BASZD!

***

A kokain nagyon szétcsapta az elmémet, körülbelül órahosszán át verettem a táncparketten. Ekkor megjelent egy ismerős, aki kezét anyáskodóan homlokomra tette, mintha azt nézte volna meg, hogy lázas vagyok-e.
- Rem... – szólítja meg aggodalmas hangon Alice - Jól vagy?
Amikor a fehér köntösös leányzó odalépett, s kezét homlokomra helyezte, reflexből eluralkodtak rajtam az ösztönök:
- Mi a fasz?... – rántottam el a fejem, majd amikor észrevettem, hogy kihez is van szerencsém, összeállt a kép.
- Aliiiice! – ordítottam fel örömömben, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Én ne lennék jól? – vigyorogtam rá, miközben szüntelen táncoltam. - Mi a helyzet?
- Van még a varázsfüvedből? Olyan jó volt. – kérdezte olyan áhítattal, mintha valami szent ereklyéről kérdezett volna.
A kérdésre jóízűen felnevettem
- Hogyne lenne! Együtt akarod elnyomni, vagy mással?
- Akkor együtt. – nézett körbe először, majd amikor egy lovat sem látott, elkönyvelt engem szamárnak.
- Rendben, akkor menjünk ki a kertbe. – bólintottam én is, majd a táncot egy pillanatra sem abbahagyva haladtam ki a házból. Egy fa tövébe lehuppanva kerestem elő a szükséges kellékeket.
- Összeőrlőzöd amíg megcsinálom a tippet? – adtam oda neki a pakkot és a fémőrlőmet. Amikor mindketten elkészültünk, csak megtekertem a jointot, majd belső zsebemből kikutatva benzines öngyújtómat, begyújtottam azt. Három rövid slukkot szívtam bele, mindegyiket lent tartva, majd rekedt hangon megszólaltam, miközben átnyújtottam neki a cigit.
- Hármasozzuk el. – majd azzal kifújtam a tüdőmben helyet foglaló füstöt.
- Te kivel jöttél? – érdeklődött, miközben a cigit adta vissza.
Ahogy jár köztünk a cigi, vérvörös szemeim mögül csak bámultam, s próbáltam felfogni a történéseket.
- Öm.... a csajjal... – legyintettem a levegőben, majd továbbadtam a cigit.
- Te?
- Ühüm. – felelte Alice válaszképpen teljes komolysággal, majd felnevetett.
A lány reakciójára hangos röhögés tört ki belőlem. Hanyatt vágódtam a fűben a leányzó mellé, majd a csillagokat kezdtem bámulni.
- Tyhűűűűűűűűűű...
A lány bal kezére támaszkodott, miközben felém dőlt, s az eget kezdte bámulni.
- Azok mind angyalok. Mindenkinek van. Neked is biztos. – mondta teljes átszellemültséggel.
- Én is angyal vagyok.
Érdeklődve hallgattam, amiket a lány mondott, majd csapott az alkalmon.
- Erre már rég rájöttem. – fordultam felé, majd én is egyik kezemre támaszkodtam, míg másikat arcára helyeztem, s ő hasonlóképpen tett.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy csak bámultuk egymást, de ennek ellenére az érzések - ami főként részegség, illumináltság és kanosság volt - vittek előre, s csókot adtam ajkaira. Azonban ő ezt nem igazán díjazta.
- Mi a fasz?! - ordítottam, ahogy a lány hirtelen valami nindzsamozdulattal levágott a földre. - Egy kurva "Sajnálom, ez nekem most nem"-ből is értek! - fogtam sajgó karomat, majd leporolva magamat felálltam, s néztem, ahogy elvonul a lány a távolban.
- Én megbocsájtok Neked. – mondta a lány elvarázsolva, amiből körülbelül egy szót sem értettem…


***

Éppen befelé tartottam a kertből, az előbbi incidenst követően, majd az ajtóban összetalálkoztam Eirynnal, aki maga a megváltás volt számomra, a sok weirdo között.
- Hol a fenében voltál? Totál eltűntél, és szükségem lett volna rád! – harsogta.
- MIII? – ordítottam, mert egy pillanatra azt flasheltem, hogy nem hallok semmit a hangos zenétől, aztán rájöttem, hogy igazából teljesen érthető hangerővel beszélt.
- Hol a fenében voltál?! – kontrázott üvöltve.
- Ember... halkabban... – böktem oldalba a lányt. - mindenki minket bámul... – néztem körben a tömegen, viszont a buli későbbi óráiban mindenki már annyira hulla kész volt, hogy aligha fogták fel a történéseket.
- Először nem hallasz, aztán meg lecseszel, hogy hangos vagyok? Hihetetlen vagy! – osztott ki, de nem igazán tudtam felfogni szavait.
- Amúgy... a fasztudja... kint, meg bent... azt fent... aztán kint asszem... – dörzsöltem a fejemet. - Ja aztán kint voltam, ja. - néztem rá halál komolyan. - Akarsz táncolni?
- Menjünk, te hülye! – mosolyodott el végre.
A lányt derekánál fogva vezettem magammal, be a táncparkett közepére. Kezemet szorosan csípőjére csúsztattam, és igazán hozzásimulva kezdtem el táncolni vele.
- Jól sikerültek a tetkók? – hajoltam füléhez, hogy a mellettünk lévő hangszóró ellenére is halljon engem.
- Persze, hogy jól. Majd nézd meg, Loryt és Lizt kell keresned! – ejtette kezeit vállamra, de a nevek nem sokat mondtak.
- Akarsz még maradni? Arra gondolta, folytathatnánk a bulit nálunk... Te, Én, gyertyafény, kokain... – vigyorogtam a leányzó szemeibe.
- Rem, te most komolyan fel akarsz szedni, vagy csak túl sokat ittam? – pördült meg, majd mellkasomhoz simult.
- Ezt most rád hagynám, döntsd el te... - nevettem a lánnyal együtt, majd kezemet csípőjén előre csúsztattam, s diszkréten simogatni kezdtem a lányt a tánc közben.
- Még hogy én döntöm el! – vigyorgott, miközben karomon végighúzta lassan a mutatóujját. Visszafordult, majd egy pajkos mosoly kíséretében a hozzám bújt.
- Végül is, mi baj lehet belőle?
And Remington scores again...

***

Az ajtóhoz érve a kulcsaimmal eltököltem egy jó másfél percet... fene ezeket a bonyolult szerkezeteket. Mikor végre sikerült kitárnom az ajtót, körülbelül úgy estem be rajta, s ledobtam a táskámat a sarokba. Felkapcsoltam a vörös led-fényeimet, majd elkezdtem szemeimet dörzsölni.
- Éhes vagy? Akarsz kaját rendelni? – kérdeztem tőle, miközben leguggoltam táskámhoz, s elkezdtem benne fötörni, az emlegetett kokain után.
- Addig rakj be valami zenét, van spotify előfizetve a gépemen. – böktem fejemmel az asztali gépem felé, melyre fel volt kötve az 5.1es hangrendszerem, amire mindig is oly büszke voltam.
- Nem kérek semmit, köszi. – hevert le a földre, majd a zene említésére felpattant.
- Mit szeretnél hallgatni? Valami pörgőset, vagy nyugisat?
- Amit csak szeretnél... – mormogtam, miközben táskámat túrtam, azonban idővel leesett, hogy ez egy lány számára nem elfogadható válasz. Ők soha nem szeretnének semmit sem, de ugyanakkor semmi sem felel meg nekik. - Valami laza trippeset... – böktem ki végül, majd végre megtaláltam a fémtárcám, és a kis zacskóban tárolt, porcukor szerű kábítószert. Leültem a franciaágyam szélére, majd elkezdtem kiutcázni a tárcán.
- Ez megfelel? – ült le mellém törökülésben, várva a körére.
Feltekertem egy papírpénzt amit a zsebemben találtam, majd annak segítségével felszippantottam a fehér port. Remegve vágtam hátra a fejemet, szemem teljesen kidülledt.
- AAAAaaaaaaaah..... - borzongtam bele, s kezeimet remegve nyújtottam ki a plafon felé. Éreztem, ahogy pulzusom felmegy, s az elmém elhomályosodik.
- Te.... jössz... – sziszegtem, ahogy kinyújtottam felé a tárcát, rajta a lány utcájával.
- Nem véletlenül te vagy a kedvenc emberem! – mosolygott rám kábán, üveges tekintettel.
Lágyan végigsimítottam a lány arcán, szavai megmelengették szívemet. Szótlanul vigyorogtam rá, képtelen voltam mit mondani. A zene közben behatolt a fejemben, s ott szépen letelepedett. Éreztem, hogy testemet többfajta bizsergés is átjárta - a kokain, a zene, a lány jelenléte... semmihez nem lehetett hasonlítani ezt az érzést.
- Egy tánc? – böktem oda kaján vigyorral arcomon
- Tánc? - nevetett fel – Ha megígéred, hogy elkapsz esés közben, akkor bármikor! – [/color] pattant is fel, majd kezével maga felé húzott.
Gyorsan felpattanva siettem a lány után, s szorosan magamhoz húztam. Inkább nézett ki ez az egész művelet egy ölelkezés közben jobbra-balra lépkedésnek, mint táncnak, de én baromi jól éreztem magam.
- Még szép, hogy elkaplak. - vigyorogtam a lányra, egy kacsintással megtoldva.
- Hát, akkor kapj el! – engedte el magát, s elkezdett hátradőlni.
A hátra zuhanó lányt látva ijedtség fogott el, majd gyorsan elkaptam derekánál, még az utolsó másodpercben. Lassan magamhoz húztam törékeny testét, s felé hajolva néztem igéző szemeibe. Nem tudtam magam tartóztatni... a mámoros érzések és a leányzó szépsége teljesen elhomályosították elmémet, s az ösztöneim csak az érzéseket hozták belőlem ki. Odahajoltam hozzá, és szenvedélyes csókot leheltem puha ajkaira. Közel húzódott hozzám, s ahogy kezeivel táncot járt hátamon, vágyakozva sóhajtott fel.
- Akarlak... – borzongtam bele az érzésbe, majd a Eiryn nyakába omolva kezdtem végigcsókolni lágyan vállától nyakán keresztül arcáig. Először kezeimmel csak hátát, és formás fenekét simogattam, majd elkezdtem kihámozni vállától kezdve felsőjéből. Ő benyúlt pólóm alá, s ujjaival egész testemet itt-ott simogatta – a mellkasom a hátam – ujjainak puha érintésébe egész testem lágyan beleborzongott, s fokozódott bennem a vágy. Levettem Eirynről a felsőjét, majd mezítelen hátát simogatva csókoltam őt szenvedélyesen. Lecsúsztam ajkaimmal nyakához, s háta mögé mentem, majd miközben vállait csókolgattam, kezemmel lassan simítottam végig hasfalát, ahogyan azt fehérneműjébe csúsztattam…

***

A délutáni nap sugarai kellemetlenül sütöttek be a redőnyöm résein. Sajgó fejjel keltem ki ágyamból, s ami először szemet szúrt, hogy egy szál ruha sem volt rajtam. Hát... biztos melegem volt az éjjel, habár nem sokra emlékszem belőle. Felkeltem, s odasétáltam a hűtőhöz, szorgosan kutatva valami életmentő energiaitalért. Miután megtaláltam, felbontottam azt, s nagyokat kortyoltam belőle, miközben a konyhaasztalon lévő cigisdobozból halásztam ki egy szálat, s rágyújtottam. Amikor sarkon fordultam, akkor azonban elég nagy meglepetés ért. Eiryn is az ágyamban feküdt, méghozzá... ő is meztelenül. Azt mondani, hogy "Hát, minden bizonnyal neki is melege volt" kicsit meredek lenne, így elég hamar leesett, hogy mi is történt. Elvigyorodtam, majd letettem asztalomra az üdítős dobozt és az égő cigimet, majd odamásztam a lányhoz, és a fülébe suttogtam.
- Ébresztő cukorfalat.
 - Jó reggelt – dünnyögte még félálomban, majd őt is elkapta a meglepődés.
- Na, megint el kell mesélnem, hogy mit csináltál tegnap? -  kérdezte tőlem csipkelődve.
- Hát... nem nagyon emlékszem, de... nem kell sokat törnöm az agyam, hogy ki találjam mi volt... – csókot leheltem homlokára, majd visszaültem székembe, s folytattam a reggeli cigi-energiaital rituálémat.
- De most, hogy így mondod, egy kis memóriafrissítésnek, újraélhetnénk ezt az egészet... – vigyorogtam rá kajánul.
- Akkor gondolom nem lep meg, ha elmesélem, hogy leitattál és bedrogoztál egy ártatlan csajt, aztán vetkőzős pókert játszottál vele, végül sírógörcsöt kaptál, amiért vesztettél... – forgatta szemeit, de a lány túl átláthatóan hazudott… Az első fele még stimmel bármikor, de sírni! Ugyan már.
- A FASZT! - pattantam fel székemből idegességemben. - ANNYIRA AZÉRT EMLÉKSZEM, NE PRÓBÁLJ MEG ÁTBASZNI, ÁÁÁÁRTATLANKA... – háborodtam fel teljesen, majd elröhögtem magam. Odasétáltam a konyhában ácsorgó gyönyörű leányzóhoz, s kezeimet csípőjére tettem, majd közel húztam magamhoz.
- Bújjunk vissza, még korán van... – vigyorogtam rá, miközben a falon lévő órára néztem, ami éppen délután 3at ütött.
- Fene essen abba az arany szívembe... Miért kell nekem minden jöttment kívánságait teljesítenem? – indult az ágy felé, kezével húzva engem.
- De csak akkor, ha ma is nálad alhatok... Nincs kedvem hazamenni – súgta fülembe, ahogy lehuppantunk a matracra…

Felhasználó profiljának megtekintése

11 Re: Azonnali játék: One night at Darr's on Szer. Feb. 22, 2017 7:51 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Remek party volt, a következő azonnali pedig a takarítás lesz! (jk)
Mindenki jutalma az ígért 150 TP.


_________________
"And who are you, the proud lord said, that I must bow so low."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.