Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek
Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Darrakard

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 74

A háború nyitánya

Szer. Jún. 06, 2018 5:07 pm by Serene Nightbough



Kedves Játékosok!

Elérkezett az első …

Comments: 21

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 38


You are not connected. Please login or register

[Audencia] Valahonnan az angyal

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Audencia] Valahonnan az angyal on Szomb. Márc. 11, 2017 10:34 pm

Sebastian Jaakobsen

avatar
Keresztes Lovag
Keresztes Lovag
Sebastian komótosan rótta a főváros utcáit. Volt konkrét célja, de nem sietett teljesíteni. Megint olyan feladatot bíztak rá, aminél nagyon sok mindent szívesebben hajtott volna végre, de nem ellenkezhet. A parancs az parancs.
Egy nefilim csoport érkezett Északra. Már jó ideje itt tartózkodnak, azóta pedig rengeteg pletyka terjedt el a fél angyal népségről. Az Egyház természetesen elküldte a maga embereit, hogy beszéljenek a jövevényekkel, papokat, szerzeteseket, apácákat, inkvizítorokat, kereszteseket, de az Ordo Malleus még nem tette tiszteletét náluk. Mindenki tudta, hogy előbb-utóbb valakit kijelölnek rá, hogy beszéljen velük, de az öreg veterán a legkevésbé se gondolta volna: őt fogják.
Rendjük elsődleges feladata a harc, de azért köztük is akadnak nem kis számban olyanok, akiknek az ékes szólás, a tárgyalás, vagy épp a mindennapi csevegés művészete is magas szinten megy. De Sebastian pont nem ilyen személy. Fiatal kora óta egyetlen dologra nevelték, az pedig a harc. Soha életében nem érdekelte a társalgás komolyabban, mint a legegyszerűbb mód, hogy közöljön dolgokat másokkal. Nem pap ő, hogy ékesszólóan prédikáljon a túlvilágról, vagy bármi másról. És mégis, pont neki kell elmennie, hogy holmi félszerzetekkel találkozzon.
Lassan, de biztosan odaér az épülethez, aminek a címét közölte vele felettese. Kellemes hely, nem túl díszes, de nem is túl egyszerű. Egy darabig még meredten nézi az ajtót, nagyon nem akarja magát rászánni a találkozóra, de muszáj lesz. Még egyszer megigazítja kardövét, mert ha már másba, legalább a fegyverébe had kapaszkodjon majd biztonságosan. A megmunkált fém mindig segítségére volt, remélhetőleg most is támaszt nyújt majd neki.
Bekopog az ajtón, majd amikor kinyitják, határozottan megszólal:
- Sabriyah nagykövetasszonyt keresem. Sebastian Jaakobsen, Ordo Malleus.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: [Audencia] Valahonnan az angyal on Hétf. Márc. 13, 2017 3:32 pm

Jóideje itt életem már, és azóta számtalan emberi szervezet képviseltette magát nálam. Még mindig nehéz volt megérteni az északi emberek egyházának rendjeit, ugyanakkor le is nyűgözött az a struktúrális szervezettség, amit láttam. Az ő kereszteslovagjaik hasonlóak voltak a mi prófétáinkhoz, de míg nálunk egy-egy kiemelkedő harcos örvendett tiszteletnek a négy lovason kívül, addig az emberek szigorúan beosztották a feladatokat és a rangsort is. Eleinte nem értettem, minek ennyire túlbonyolítani, de látva a hatékonyságukat erősen elgondolkoztam valami hasonlónak a kialakításán. Vagyis gondolkoztam volna, hogyha magam is harcos lettem volna, és nem utolsó sorban férfi. Ilyenkor különösen sajnáltam, hogy férjemet Élohim már magához szólította, rajta keresztül sokkal egyszerűbb dolgom lett volna.
Megigazítottam hosszú égkék ruhámat, és az őket díszítő számtalan ezüstékszert. Furcsa volt a tóga könnyedsége után a súlyos brokát, ugyanakkor a télen rájöttem, hogy mennyivel praktikusabb, hogy a jeges szeleket kizárja a lehulló anyag megannyi rétege. Az emberek nagyon készségesek voltak, rengeteg ajándékot kaptunk tőlük, noha a ruhák nagyrészét a még nefilimek között is nagy szárnyaim miatt jelentősen át kellett alakítani.
Tőlem szokatlan módon izgatott voltam. Számos keresztesrend követével találkoztam már, csak épp azzal az eggyel nem, ami igazán érdekelt. Félelemtől csöpögő legendákat suttogtak az Ordo Malleus kegyetlenségéről, de az eredményeikről is, hogy sikeresen tartják minimumon a démonok létszámát északon, a vámpírokról és nekromantákról nem is beszélve. Egy ilyen ütős osztag felvehetné a versenyt akár a fenevadakkal is, az Úr erejével felvértezve... Reménykedtem egy előnyös szövetségben, aminek ez a találkozó lehetett az első lépése.
Kopogtattak az ajtómon. Az egyik pap jelentette be, hogy a követ megérkezett. Felálltam, még egyszer utoljára lesimítva a ruhám ráncait, majd a fogadószobába indultam, és kértem a fiút, hogy oda vezesse be a követet is. A szoba kényelmes volt, egyszerre tükrözte a mi ízlésünket, és az északiak szokásait. Párnák helyett fotel volt, tálcák helyett szék, de a magasnyakú ezüsthancsóban már ott gőzölgött a sivatagból magammal hozott egyik teám. Mindig ugyan abba a székbe ültem, az egyetlen párnázott sámlira, aminek nem volt támlája, így a szárnyaimat szabadon lelógathattam a földre. A férfi akit bekísértek, meglepően idős volt pedig én sem voltam az emberek szavaival élve "mai csirke". Magasrangú tisztre következtettem, már csak ennyiből is.
- Üdvözlöm szerény otthonunkban, uram. - nyújtottam felé egyik kezemet, rábízva, hogy kézfogás, vagy kézcsók lesz-e belőle. Láttam már mindkettőt. - Igazán örülök, hogy végre az Úr pörölyeinek egyik tagjával is találkozhatok.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.