Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek

Latest topics

» [Mina&Wyn] - Poison Ivy
by Serene Nightbough Yesterday at 9:30 pm

» [Magánküldetés] Diachonia
by Gloria Yesterday at 7:57 pm

» Világbővítés V. - Vegyes
by Wilhelmina von Nachtraben Vas. Júl. 15, 2018 9:05 pm

» [Wyn, Mina és Johnny - Magánjáték] Teafű illata a parton
by Wilhelmina von Nachtraben Vas. Júl. 15, 2018 1:00 pm

» Küldetés: Vándorút
by Cedrick von Nebelturm Szomb. Júl. 14, 2018 9:52 pm

» [Magánjáték - Mina & Crispin] Steam & Torchlight
by Wilhelmina von Nachtraben Szomb. Júl. 14, 2018 9:13 pm

» Viccesnek szánt dolgok
by Wilhelmina von Nachtraben Szomb. Júl. 14, 2018 1:01 am

» [Ostromjáték]Fürdőházak
by Wilhelmina von Nachtraben Szomb. Júl. 14, 2018 12:26 am

» [Küldetés] Üldözve és üldöztetve
by Johannes Hagen Szomb. Júl. 14, 2018 12:17 am

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 58

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 3

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 36


You are not connected. Please login or register

Lance Kalver

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Lance Kalver on Szer. Márc. 29, 2017 7:46 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Név: Érmepöckölés/Coin Toss
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A használó egy szabad kezével képes célzottan pöckölni egy pénzérmét. Sebzést nem okoz, de igen zavaró.

Név: Előretörés/Battle Charge
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Hirtelen előretörés nagy sebességgel maximum négy méterre előre tartott fegyverrel, oldalirányban egy szintenként erősödő, széllökéshez hasonló hullámot idéz elő, ami a közel tartózkodókat kibillentheti az egyensúlyukból, ha nem állnak stabilan. A támadásnak kétszeres páncéltörő hatást ad.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: Lance Kalver on Szer. Márc. 29, 2017 8:05 pm

Ciel Eisenschnittel

avatar
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány
Név: Érmepöckölés/Coin Toss
Szint: 1.
Ár: 500 Váltó
Leírás: A használó egy szabad kezével képes célzottan pöckölni egy pénzérmét. Sebzést nem okoz, de igen zavaró.

Név: Előretörés/Battle Charge
Szint: 2.
Ár: 1500 Váltó
Leírás: Hirtelen előretörés nagy sebességgel maximum négy méterre előre tartott fegyverrel, oldalirányban egy széllökéshez hasonló hullámot idéz elő, ami a közel tartózkodókat kibillentheti az egyensúlyukból, ha nem állnak stabilan. A támadásnak kétszeres páncéltörő hatást ad. (Kétszeres, azaz a használt fegyver alap páncéltörő hatásának kétszerese)

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Lance Kalver on Szer. Jan. 03, 2018 10:26 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Név: Strike back!
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Ha a zsoldos egyhuzamban 5 közelharci támadást hárít anélkül, hogy ő támadna, a fegyvere egy kisebb lökést bocsát ki, ami megzavarja az ellenfelet, és lehetőséget ad az ellentámadásra. Öt percenként egyszer aktiválódik.

Név: Enrage
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Ha a zsoldos sérülést okoz ellenfelének, a következő támadása erejéig másfélszeres támadási sebessége lesz. A hatás nem halmozódik, ha a második csapás is betalál, akkor ugyanakkora marad a támadási sebesség, ha nem talál, akkor visszaáll az eredetire.

Név: Double edge
Szint: ?
Ár: ?
Leírás:A zsoldos egy vágást ejt a levegőben, majd ha egy percen belül egy ellenfelet eltalál az első vágással párhuzamosan, mindkét vágás egyszerre landol (Nem muszáj sérülést ejteni az ellenfelen vele!)

Név: Enhanced footwork
Szint: ?
Ár: ?
Előfeltétel: Pusztakezes harc
Leírás: A pusztakezes harc kitanulása során Lance lábmunkája és reflexei tökéletesedtek, így 10% esélye van kikerülni a felé érkező közelharci támadásokat.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Lance Kalver on Csüt. Jan. 04, 2018 9:14 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Strike back - 2. szint 1500 váltó
Enrage - 3. szint 2000 váltó
Double edge (much edge, very darkness, such wakemeup, wow) - 4. szint, 2500 váltó
Enhanced footwork - 1. szint 1000 váltó


_________________
""I do not want lowlifes. The only ones worth ruling over are those that can survive even the flames of hell.""
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

5 Re: Lance Kalver on Kedd Jan. 09, 2018 10:33 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Pályázat a Fáradhatatlan képességre


Még egy nap, alig más, mint a többi. Két város között voltam épp, egy közepes mezőgazdasági falu irányából haladtam a málhámmal a hátamon és a kulacsommal az oldalamon Hellenburg felé. A település bevételének legnagyobb részét a déli fővárossal való kereskedelemből szerezte, ahová időközönként terménnyel megrakott karavánokat indítottak, egy ilyen mellé szegődtem el kísérőnek. A karaván indulása előtt a zsoldoscsapat vezetője végigmért, és becsmérlően annyit szólt.
- Két kilométer után össze fogsz esni. Itt maradsz, keress másnál munkát.
Kihívóan, szinte pimaszul elmosolyodtam.
- Hellenburg a rakománnyal együtt kétnapi járóföld, igaz? Kössünk alkut. Én végig a menet előtt fogok haladni. Ha lelassulok, és emiatt a szekerek elhaladnak mellettem, vagy pihenőt kérek, az eredeti bérem tízszeresét kifizetem magának. Ha viszont a városig a karaván nem tud megelőzni, vagy valaki, legyen az lovász, vagy katona, vagy maga pihenőt kér, a kétszeres árat kell nekem megfizetnie.
A férfinek felcsillant a szeme. Habár kardot viselt az oldalán, inkább tűnt dörzsölt, pénzéhes, gátlástalan fickónak, semmint katonának. Látszott, hogy nem hitte el, és elégedettséggel töltötte el, hogy váratlanul nagy haszonnal fogja zárni az utat, de én ki akartam várni a végét.
- Legyen hát. - Felelte fölényes arckifejezéssel - Gyerünk a sor elejére. - Utasított, én pedig mentem, és miután indulást parancsolt, elkezdtem a gyaloglást. Nem volt sokkal másabb, mint amikor egyik városból mentem a másikba két munka között, vagy éppen közben, mikor ugyanígy kíséret volt a feladatom. Csak mentem és mentem, kényelmes tempóban, végtére is attól még a karaván őrzésével voltam megbízva, nem távolodhattam el tőle túlságosan, nehogy rám fogja a főnök, hogy nem teljesítettem a feladatomat, mert különben ha a fogadást meg is nyerem, kétszer semmi az még mindig semmi. Magamban jót szórakoztam azon, ahogy a karaván vezetője, mikor látta, hogy nem viccelek, bedurvult. Hajcsár módjára hajtotta a karavánokat húzó szerencsétlen állatokat, de ők nem bírtak gyorsabban menni, én pedig csak szedtem a lábamat. Jobb-bal, jobb-bal, jobb-bal. Dél előtt egy-két órával indult a karaván, a nap pedig már lemenőben volt. Egyre hangosabban átkozódtak hátulról, én meg egyre nehezebben fojtottam vissza a nevetésemet. Tudtam, hogy már nyertem, ismertem a magam határait, az övéket meg nagyon látványosan tapasztaltam. Éppen azon gondolkoztam, hogy a feldühödött emberek és a túlerőltetett lovak miatt mekkora kárt fog szenvedni a falu, mire odaérünk Hellenburgba, mikor az éktelen hangzavar közepette egy félreismerhetetlen hangot hallottam magam mögülről, és szélesre húzódott a szám. A főnök szólt ugyanis hozzám. Nem álltam meg, csak hátrafordultam, és a sétát hátrafelé folytatva azzal szembesültem, hogy megállt a menet, a szekerekről pedig egyre-másra ugráltak le a feldühödött parasztemberek. Mérges arckifejezéssel kötötték ki a lovakat, kezdték el őket csutakolni és etetni, mások magukkal kezdtek el törődni, ettek és ittak. Érdekes módon a szokásos jó hangulat, ami a letáborozásokat általában jellemezte, most elmaradt, néhányan a főnökkel vitatkoztak, de gyorsan meghunyászkodtak, amint a férfi a kardja markolatához nyúlt, és inkább visszamentek előkészíteni az ideiglenes tábort. A férfi idegesen intett nekem. Mivel tudtam, hogy ezzel már nyertem, szándékosan futva indultam el felé, hogy még jobban hergeljem. Amint odaértem, nekem esett.
- Te utolsó rohadt senkiházi! Csaltál! Miféle boszorkányság ez? Lakolni fogsz! - Fújtatott, miközben a kardja markolatát kereste a kezével. Én nem haboztam, kihúztam az enyémet, és a markolatgombbal egy erőteljes ütést mértem a fejére, a pillanatnyi zavarát kihasználva pedig fellöktem. Leguggoltam mellé.
- Szerintem nem ebben egyeztünk meg. Most megölhetnélek, de nem foglak, egyetlen okból, szerintem az embereid jobb dolgokat fognak neked kitalálni, te pedig meg fogod érdemelni. A viszont(nem)látásra!
Ezzel felemelkedtem, és minden további szó nélkül elindultam Hellenburg felé. Ennek az embernek a pénzéből nem kértem volna, meg különben is másfél napra voltam Hellenburgtól, ahol szokott lenni munka a magamfajtának. Az utam további része eseménytelenül telt, egyhangúan faltam a kilométereket, mígnem megláttam dél körül Hellenburg falait. Két óra múlva megérkeztem, és bementem a kapun. Tudtam, hogy munkát kellett keresnem, de mindenekelőtt egy fogadóra és egy korsó sörre volt szükségem, na meg alvásra, két nap menetelést megállás nélkül már megérez a tünde is...

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: Lance Kalver on Szer. Jan. 10, 2018 8:45 pm

Már kifejtettem neked, hogy én fogalmam sincs mit írnék arra, ha én akarnám ezt a képességet bepályázni. Ehhez képest nagyon kreatívan oldottad meg azt hogy csak mész és mész, a fogadás kifejezetten kellemes csavar volt a történetben.

Természetesen elfogadva.

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: Lance Kalver on Szer. Márc. 07, 2018 8:00 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Név: Spider grip
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A zsoldos varázserőt koncentrál a végtagjaiba, amitől azoknak valamivel jobb lesz a tapadása. Ideális fa-vagy falmászás, csúszós felületen való haladás könnyítéséhez, vagy ugrás után keletkező lendület könnyebb megfékezéséhez. Maximum szint*2 másodpercig tartható fent, utána 5 percig pihentetni kell. Nem kerül sok varázserőbe, mert azt nem elhasználja, inkább csak keringeti.

Név: Cripple
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Egy erőteljesebb csapás, amit ha hárítanak, 10% eséllyel lezsibbasztja az eszközt tartó végtagot, legyen az fegyver, pajzs vagy karpáncél. Ha betalál a fegyver, vagy egyéb páncélozott testrészt ér, ez a hatás nem aktiválódik, csak a vágás ereje maga lesz nagyobb.

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: Lance Kalver on Szomb. Márc. 10, 2018 8:23 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Spider grip: 3. szint 2000 váltó
Cripple: 4. szint 2500 váltó


_________________
""I do not want lowlifes. The only ones worth ruling over are those that can survive even the flames of hell.""
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

9 Re: Lance Kalver on Kedd Ápr. 17, 2018 7:38 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Név: Lightning reflexes
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: a zsoldos félóránként képes maximum két kisebb lövedéket a fegyverével hárítani, ha időben észreveszi, merről érkeznek.

Név: The unseen blade is the deadliest
Szint: ?
Ár: ?
Leírás:  A zsoldos képes a kardja pengéjét tíz percenként egyszer másfél másodpercre láthatatlanná tenni.

Név: Refresher
Szint: ?
Ár: ?
Leírás:  A zsoldos elkezdi intenzívebben keringetni magában a saját varázserejét, ettől naponta egyszer fizikailag felfrissül. Csak az a kevés varázserő veszik el, amit a szervezet elvon annak érdekében, hogy felfrissüljön.

Név: Steady stand
Szint: ?
Ár: ?
Leírás:  A zsoldos a földbe szúrja a kardját és koncentrálni kezd, amitől az elmecsapások ellen jobban tud küzdeni. Hátránya, hogy amint kihúzza a kardot a földből, a varázslat megszakad. Mélységiek ellen nem hatékony.

Név: Shattering Strike
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A zsoldos egy mágiával átitatott csapást mér ellenfelére, ami a támadásénál kisebb szintű mágikus pajzsokat összetöri. Kettő percenként egyszer használható.

Felhasználó profiljának megtekintése

10 Re: Lance Kalver on Szer. Ápr. 18, 2018 1:13 pm

Darrakard

avatar
a Démoni Írnok
a Démoni Írnok
Lightning Reflexes - 3. szint 2000 váltó
The unseen blade is the deadliest (eeeeh, mindenképp akarod ezt a nevet? xD) - ötletes, 4.szint 2500 váltó
Refresher - ez is kifejezetten tetszik, life tap anyone? noone? mindegy, 4. szint 2500 váltó és 1% varázserőfelhasználás 1 percnyi pihenéssel egyenértékű
Steady stand - erre még visszatérünk, egyelőre nem tudtam róla dönteni
Shattering Strike - avagy fuck you Theo és Ger in particular; 5. szint, 3000 váltó


_________________
""I do not want lowlifes. The only ones worth ruling over are those that can survive even the flames of hell.""
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

11 Re: Lance Kalver on Szomb. Május 12, 2018 7:19 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Spoiler:
Őrző Pályázat: A Természet haragjának nyomában

Eldurrant az agyam. Bal kezemmel előhúztam a kardomat, a jobb kezemen pedig bizsergést éreztem. A jobb kezem átalakult, mintha fából lett volna, karmaim is lettek, ez pedig éppen jól jött. Ideje volt akcióba lendülni.
Leugrottam a fáról, és az egyik banditát vettem célba, de túl rövidet ugrottam, és elvétettem, sőt a lábam is megbicsaklott közben egy kicsit, így egy kicsit fájós bokával álltam fel, viszont abban a pillanatban ez kevésbé érdekelt. Annyi elég volt, hogy felém fordultak egy pillanatra, így Sean célba is vette a hozzá legközelebb álló harcost. Elvétette a célt, sőt egy másik meg is vágta a karján, mikor elüvöltöttem magam, és hirtelen mindannyian felém kezdtek el rohanni. Az első ideérő mocsoknál csatabárd volt, felülről akart lesújtani rám, azonban elfelejtette, hogy nincs rajta páncél, és az egész mellkasa tiszta célpont nekem. Át is szúrtam, aztán a lábammal ellöktem. A következő hullámban ketten érkeztek meg, két oldalról próbáltak támadni, azonban az egyiket a kardommal hárítottam, a másikat pedig megfogtam a kezemmel, amin rajta volt a varázslat, majd fordultam egyet, és akinek a fegyverét fogtam, torkon szúrtam, a másiknak pedig egy nagyon mély karmolásnyomot ejtettem az arcán, amitől térdre esett. Egy egyszerű suhintással megadtam neki a kegyelemdöfést. ~ Négyen voltak! ~ Jutott eszembe, majd hátrafordultam. Sean épp pár méter távolságra acsarkodott az ellenfelével. Majd Sean elkezdett pörögni, azt hittem, megőrült, de rá kellett jönnöm, hogy nem. A haramia elkezdett rohanni felé, ekkor azonban az egykori pártfogóm megállt, és még egy utolsót suhintott a bandita felé. Egy szélroham indult meg, ami összevagdosta és feldöntötte a fegyverest. Sean odafutott, és undorral az arcán ledöfte.
- Ezt neked, f… rohadék! - Mondta. Mert gyilkolni lehet a lányai előtt, csúnyán beszélni, azt már nem, hát oké. Mialatt a kardomat tisztogattam, Sean odalépett hozzám, és hirtelen felindulásból átölelt.
- Köszönöm! - Majd elengedett. Hú, de hálás nekem mostanában mindenki. - Gyere, segíts elhúzni ezeket, aztán még beszélgetünk. - Bökött a fejével a holttestek felé. Biccentettem, és elhúztuk a hullákat egy helyre, ami szerinte jó lesz, majd szólt a kislányoknak.
- Most már idenézhettek!
A két lányka félénken felnézett, és odafutottak az apjukhoz, hogy átöleljék, azután elkezdtek sírni.
- Jól van, jól van, semmi baj… - Csitítgatta őket egy ideig, majd felegyenesedett, és a feleségére, majd rám nézett.
- Brianna, ő Lance. Róla meséltem, miután attól az idióta Schaffertől hazaszabadultam. - Az asszony melegen rám mosolygott. - Örvendek a szerencsének! - Félszegen visszamosolyogtam, és biccentettem. Nem okozott gondot általában, hogy bemutatkozzak valakinek, de ilyen meleg fogadtatást nem is biztos, hogy kaptam már egyáltalán, és nem tudtam, hogy kéne reagálni. Sean odalépett hozzám.
- Köszönöm még egyszer. Ha gondolod, csatlakozz hozzánk ebédre, az a legkevesebb, hogy megvendégelünk.
- K…. köszönöm, elfogadom. - Nyögtem ki végül, és az intésére szótlanul elindultam hozzájuk. A két fiatal lány bizalmatlan pillantásokat vetett rám, utána pedig előreszaladtak, de nem bántam. A harc, az ölelés, a fogadtatás, a meghívás épp elég újszerű és zavarba ejtő volt, nem voltam benne biztos, hogy túlélem, ha még a lányok is rám akaszkodnak. A gondolataimba merülve, némán lépkedtem a többiek után. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy tudni akarom, ő mit csinált, amikor legyőzte az ellenfelét. Nem laktak messze, húsz percet gyalogoltunk, mire elértük a házukat. Egy kisebb, takaros ház volt, jól elrejtve a fák közé. Tudtam, hogy Zephyrantes már nincs messze. Sean beinvitált, Brianna pedig azonnal asztalhoz ültetett, hiába ellenkeztem.
- Ebédidő van, te meg napok óta nem eszel rendesen, látszik rajtad. Most eszel, utána beszélsz, téma lezárva. - Parancsolt rám olyan hangnemben, hogy utána a szememet alig mertem felemelni, amíg volt előttem étel. A többiek is elhelyezkedtek, a háziasszony pedig elkezdett tálalni. Először illatos húslevest, aztán ízletes fűszeres vadhúst rakott az asztalra, amit nem tudtam, hogy hogyan szerzett úgy frissen, mikor akkor értünk be, de betudtam az asszonyi fortélyoknak. Miután mindenki befejezte az evést, ültömben felegyenesedtem.
- Köszönöm, nagyon jól esett. - Mondtam, és őszinte voltam, az egyik legjobb ebéd volt, amit valaha elköltöttem. A házigazdák mosolyogtak.
- Örülök, hogy ízlett! - Mondta Sean, majd odafordult a lányaihoz. - Menjetek fel a szobátokba, most beszélgetünk az úrral egy kicsit, játsszatok békében, egymást ne öljétek meg, vagy ha mégis szeretnétek, kiabáljatok hangosan mindketten, hogy halljuk, mikor hallgat el egyikőtök. - Kacsintott rájuk, a lányok pedig a szemüket lesütve felmentek egy lépcsőn. Sean felsóhajtott, majd felém fordult.
- Még egyszer köszönöm a segítséget. Épp családos sétán voltunk, amikor ezek a banditák megtámadtak minket, egyre több van belőlük. - Itt köpött egyet. - Veled mi történt, mióta legutóbb találkoztunk? És főleg, mi szél hozott erre? - Fordult felém érdeklődve. Vettem egy nagy levegőt, és elmeséltem neki mindent. Megemlítettem a jelentéktelenebb munkáimat és az utazásokat, egészen a mostanival bezárólag, a kereskedőt, a harcokat, és hogy hogyan kötöttem végül ott ki náluk. Elismerően füttyentett.
- Ez igen! És a landolás is mutatós volt. - Kínosan mosolyogtam, és igyekeztem nem mutatni, hogy a bokám még eléggé fáj a leérkezéstől. Ekkor a lányok szobája felől éktelen ordibálást hallottam. A két szülő összenézett.
- Intézem, maradj csak. - Mondta Brianna, azzal magára hagyott engem Seannal. Ő rám nézett, és szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.
- Hogy csináltad? - Kérdeztem szinte követelőzően. Értetlenség ült ki az arcára.
- Mégis mit hogy csináltam?
- Hogy győzted le azt a banditát? Mi volt az a szélroham? - Faggattam tovább. Ráncolta még egy kis ideig a szemöldökét, majd kivilágosodott a tekintete. Rám nézett, és elmosolyodott.
- Szeretnéd megtanulni, igaz? - Hevesen bólogattam, az arca pedig még szélesebb mosolyra húzódott. - Rendben van. Jó srác vagy, megérdemled. Azt javaslom, hogy ma pihenjünk, holnap kora reggel kezdünk. Hosszú volt a nap, főleg neked, úgy sejtem. Pihenj le. Amíg tanulsz, lakhatsz itt, de segítened kell a ház körül is. - Intett az egyik falnál lévő heverő felé.
Bólintottam, ő pedig felment a felesége után a gyerekeihez. Lecsatoltam a fegyveremet, és lefeküdtem a heverőre. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen könnyen ment. Na meg, hogy pihenhetek…

Másnap

Egy furcsa módon álomtalan éjszaka után Sean napkeltekor keltett fel.
- Gyere ki a ház elé. - Mondta, majd elindult, aztán visszafordult. - A kardodat most hagyd bent, nem lesz rá szükség. - Azzal kiment. Megdörzsöltem a szememet, és bármennyire nem tetszett az ötlet, hogy a kardomat itt hagyjam, annyira hozzám nőtt az idők során, de ha így kellett, így. Ahogy kimentem, azt láttam, hogy Sean hátul összefűzött kézzel, egyenes háttal, enyhe terpeszben nézi a felkelő napot, és egy szót se szól. Egy kis idő után türelmetlenül rászóltam.
- Itt vagyok, fordulj már meg! - Láthatóan összerezzent, majd egy mély sóhaj után rám nézett.
- Jól van na, elmerengtem. Szóval! - Köszörülte meg a torkát - Ahhoz, hogy úgy harcolhass, mint én, érezned kell a természetet. Nem csak tapasztalnod, érezned kell. Vegyél egy mély levegőt. - Utasított. Hát ez egyáltalán nem olyan volt, mint amit képzeltem. Azt hittem, elővesszük a fegyvereinket, és harcolunk, és közben majd mondja, hogy mit kell tennem, de nem így lett. Nem vonhattam kérdőre, elvégre ő volt az, aki nekem segített, így némi gondolkodás után vettem egy levegőt.
- Nem jó! - Szólt rám, én pedig fújtam egy nagyot. Ez hosszú lesz… - Mint mondtam, érezd. Amikor beszívod, ne csak a levegőt szívd be. Érezd benne azt, ahonnan jön: a fákat, amik féltőn őrzik. A madarakat, akik szárnyuk alá veszik és siklanak rajta. Az avart, ahogy sodródik benne. A hajnali harmatot, amely ilyenkor a levegőből száll le a növényekre, majd azokról száll vissza oda. Érezd a levegőt, ahogy éltetően bejár téged, és minden élőlényt Veronián. Végy egy mély levegőt, és csak érezd. - Mondta átszellemülten, nekem pedig támadt egy olyan érzésem, hogy ő tényleg él mindent, ami körülötte van, nem csak azt, ami benne, mint a legtöbben. Behunytam a szemem, és átgondoltam mindent, amit Sean mondott, majd mélyet szívtam a levegőből. Még mindig nem éreztem semmit, de nem adtam fel, még akkor se, ha a következő próbálkozásnál egy kósza szösz berepült az orromba, és elkezdtem tüsszögni, Sean pedig elnevette magát.
- Jó, ebből mostanra elég, ma már nem lesz jobb. Holnap megint nekiugrunk. Most gyere velem. - Mondta, és elindult az erdőbe, én pedig követtem. Szótlanul haladtunk, amíg egy viszonylag mély és szélesebb, lassú folyású patakhoz értünk. Megállt a partján, és megszólalt.
- Nyújtsd bele a kezed, és lassan kavard a vizet. Hideg lesz, figyelmeztetlek. De érezned kell a hideg mellett a benne úszkáló, vagy épp alvó halakat, a folyó medrében megbúvó rákokat, a felszínén úszó békanyálat. Érezd, ahogy él a víz. - Mondta, én pedig letérdeltem a víz mellé, és belenyújtottam a kezemet. Igyekeztem koncentrálni arra, amit ő mondott, de kicsivel később egy, a hátsó felemre mért erőteljes billentés kizökkentett mind az egyensúlyomból, mind a koncentrációmból, és beleborultam a vízbe. Füstölögve bukkantam elő a víz alól, csak azért, hogy lássam, ahogy Sean szívből hahotázik. Már majdnem elkezdtem vele együtt nevetni, de aztán eszembe jutott, hogy ha kifejezem, hogy tetszett, talán megint meg fogja tenni, úgyhogy inkább durcás arccal kimásztam a vízből. A tünde, még mindig fuldokolva a nevetéstől, szabadkozott.
- Ne… haragudj… de…. muhu…száháj… volt… - Nyögte ki végül, majd erőt vett magán, és felegyenesedett.
- Menjünk vissza a házba, reggelizzünk, aztán fogjunk valamit ebédre. Nincs nagy kamránk, úgyhogy rendszerint naponta kell elmenni ennivalót cserkészni, és számítok a segítségedre. Tudsz vadászni? - Fordult felém. Én a víztől csöpögve bólintottam.
- Jó. Kapsz majd otthon tiszta, száraz ruhát, eszünk, és elindulunk. Oda már hozhatod a kardod, ha akarod. - Mondta, és elindult visszafelé. Ezek hosszú napok lesznek…

Úgy történt minden, ahogy leírta. Visszaértünk, ettünk, aztán egész nap dolgoztunk valamin, vagy fát vágtunk, vagy aprítottuk, amit előző nap kivágtunk, vagy ástunk, ha kellett. Benti házimunkát Brianna nem volt hajlandó ránk bízni, és valószínűleg igaza volt ebben, jobb, ha ő bent marad, mi pedig kint dolgozunk.
Reggelente a szokásos volt a feladat: lélegezni, majd vizet kavargatni. Egyre jobban ment, ahogy teltek a napok, minden egyes alkalommal egyre többet tudtam megragadni a levegőből: éreztem, ahogy a fák ontják magukból, ahogy madarak szárnyalnak rajta, és ahogy a harmat minden hajnalban elhagyja, majd minden délelőtt visszatér. És egyre többet mondott nekem a víz: éreztem a kavargását, ahogy a halak fickándoznak benne, a békanyál pedig nagyon is élvezi, hogy sodródhat. Nagyon furcsa tapasztalat volt: minden mély levegővételnél megborzongtam, és akárhányszor így belenyújtottam a kezem a patakba, majdnem kirántottam. Nem unatkoztam közben egyáltalán, akármennyire is azt hittem, hogy semmi izgalmas nem lehet a levegővételben, és a vízben nyúlkálásban, és akármennyire hiányzott a pengém, legalább lefoglaltam magam mással.

Másfél héttel később

Sean egy szokásos reggeli kör után egyszer csak bólintott.
- Rendben van. Most ugyanezt kell tenned, csak a fákkal. Érezned kell, ahogy lüktet, ahogy ontja magából a levegőt, ahogy szívja magába a napfényt, ahogy a víz folyik benne. Tedd az egyik fa kérgére a kezed. - Adta ki, én pedig megtettem. Látta, hogy koncentrálok, azonban egy idő után leállított.
- Jó. Láttam már többször is, mennyire vágyakozva nézel a kardodra, ígérem, hogy ez az utolsó, amit gyakorolnod kell, aztán megmutatom azt is, mit csináltam aznap a banditával. - Felálltam a víz mellől, és várakozóan ránéztem, ő pedig folytatta.
- Ugyanaz lesz a feladatot, mint eddig, csak most a természet alapját kell megérezned: magát a földet. Ezt tudjuk a ház előtt is csinálni, gyere. - Intett, és elindultunk vissza a ház felé. Alig bírtam az izgalommal, ami hatalmába kerített. Végre harcolhatok majd! Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön a pillanat. A ház elé értünk, és Sean jelzésére megérintettem a földet is.
- Az is jó, ha ásol egy gödröt, és abba teszed a kezedet, aztán betemeted. Nagyobb lesz a kontakt. - Javasolta, én pedig kérdően néztem rá.
- Csak meg akarsz szívatni, ugye? - Szégyenlősen elmosolyodott.
- Egy kicsit igen. De igazat mondtam, csak gondoltam, védtelenebb leszel, amíg egy kezed le van ásva. - Elmosolyodtam. Lehet, hogy már öreg, de a humorérzékéből szemlátomást nem vesztett az évek során, vagy ha igen, hát igen érdekes lehetett vele régen az élet.
- Azt próbáld meg… - Néztem rá fenyegetően, de a szemem vidám volt. Majd gyorsan kapartam egy kis lyukat, majd beletettem a jobb kezem, és betemettem. Tudta, hogy a bal kezem az ügyesebb, reméltem, hogy így nem lesz kedve kiszúrni velem. Pont úgy koncentráltam, ahogy eddig, de ahogy az elején, most se éreztem semmi különöset, csak azt, hogy nyirkos a föld. Felnéztem Seanra, aki éppen egy taslit próbált kivitelezni, de így, hogy a meglepetés ereje elmúlt, csalódottan visszahúzta a kezét, és még csalódottabb lett, amikor elmondtam neki, hogy semmi.
- Nem baj, ez már gyorsan meglesz, az előző kettő után. Ásd ki magad, moss kezet, és gyere enni, holnap folytatjuk.
Három nappal később
Megint igaza lett, hamar belerázódtam, egy idő után a fákat is tudtam érezni. Éreztem, ahogy a gyanta képződik, és szinte hallottam, ahogy a lombok lélegeznek. A földet is sikerült megéreznem, érzékeltem, ahogy a földigiliszták nyomán porhanyós lesz, szélesebb járatokat ástak bele a vakondok, a mélyben pedig egy föld alatti vízgyűjtő van, a mesterem egyszer csak azt mondta:
- Hozd a kardodat!
Se szó, se beszéd, már rohantam is be érte. Felmarkoltam Fragarachot, és kifutottam. Sean már kivont fegyverrel várt. Lefékeztem előtte, előhúztam Fragarachot, és felemeltem. Vártam, hogy történjen valami. A férfi ravaszul elmosolyodott.
- Mi van, nem támadsz? Nem erre vártál végig? - Kérdezte kihívóan. ~ Ó, de igen! ~ Gondoltam, és nekirontottam. Hátraugrott, és meglendítette a kardját. Mielőtt azonban el tudtam volna gondolkozni, hogy mégis mit hadonászik a levegőben, valami megvágott, és hűvös szellőt éreztem körülötte. Hitetlenkedve néztem Seanra, aki kajánul vigyorgott.
- Mire vársz? Most kell használnod mindazt, amit eddig gyakoroltál! Érezd a természetet! Használd fel erejét! - Azzal ő rontott nekem, és néhány kardcsapás után már a földön voltam, azt se tudva, hogy hol vagyok. Sean felsegített.
- Na ezen még dolgozunk. Ne haragudj, hogy így belevágtam a közepébe, de tudod, hogy nekem is harc az életem, és hiányzott már a küzdelem. Gyere, Brianna beköti a sebedet, és holnap folytatjuk. - Paskolta meg a vállamat, és elindult befelé. A vérző sebet néztem. Ezt meg hogy? Mikor felocsúdtam, követtem a házba, és ellátták a sebeimet, utána pedig folytattuk a napot, mint máskor, a következő reggelek viszont már harcból álltak. Azt már sokkal jobban élveztem, de ezzel együtt jobban is fájt. Mikor leszek már kész?

Három nappal később

- Gyorsabban! - Mondta a tünde fogcsikorgatva, ahogy egymásnak feszültek a pengéink. Nem sokszor éreztem magam ennyire élőnek.
- Határozottabban! - Parancsolt rám, mikor megtámadott, és alig tudtam hárítani a csapását.
- Könnyedebben! A szél vigye a fegyvered, ne a karod! - Kiabálta el magát, majd egy könnyed vízszintes suhintást eresztett meg felém. Felemeltem a kardomat, hogy védekezzek, de hiába: az ő fegyvere megakadt az enyémben, de mégis fellibbentette a ruhám ujját, engem pedig megvágott, pedig hozzám se ért. ~ Megint az a trükk… ~ Ziháltam magamban szinte dühösen. Hogy csinálja? Akárhányszor próbáltam megvágni, mindig hátratáncolt, és megsebesített. Nagyon mérges voltam. Egy alkalommal én is hátraléptem, és elordítottam magam:
- Tudod mit? Ezt neked! - Suhintottam felé a kardomat, tisztában léve azzal, hogy nagyon messze van ahhoz, hogy eltalálja. Ekkor viszont nagyon furcsa élményem volt. Éreztem, ahogy a földből, a levegőből, a fákból belém áramlik az energia, és a kardomon átfutva kiült annak pengéjére, hogy zölden csillogva elhagyja azt. Elképedtem, de talán közel sem annyira, mint Sean. Leeresztette a kardját, és odafutott hozzám, majd örömében átölelt.
- Sikerült! Megcsináltad! - Örvendezett, én pedig kábán álltam. Tényleg sikerült? Ennyi volt?
A hangzavarra kijött a családja többi része is.
- Sikerült! Sikerült neki! Megcsinálta! - Mondta, ahogy elengedett engem, és odafutott a feleségéhez, hogy örömében megcsókolja. ~Ennyire azért csak nem nagy szám… ~ Gondoltam magamban, ahogy bambultam magam elé. Még mindig az érzés hatása alatt voltam, az zökkentett ki, hogy megrángatta valaki a ruhám ujját. A két lány közül a kisebbik volt.
- Meg tetszik mutatni a bácsi, amit az apa tanított? Kíváncsi vagyok rá! - Mondta ártatlan hangon. Noha nem értettem, miért mondja ezt, mert az apjától valószínűleg annyiszor láthatta, hogy sokszor, de miután gyors pillantással meggyőződtem róla, hogy szabad, nekikészültem. Újból megpróbáltam átélni azt, amit az előbb, és sikerült: a bizsergés után megsuhintottam a kardomat, és a zöldes hullám elhagyta a pengét. Elégedetten rávigyorogtam Seanra.
- Köszönöm! - Mondtam, ahogy láttam, hogy a kislány fülig érő mosollyal szalad vissza az anyja mögé. Ha rajtam múlik, azt hiszem, sose fogom megérteni a gyerekeket… De ez most nem is volt fontos. Megtanultam a természet energiáját használni. Győztem!

Felhasználó profiljának megtekintése

12 Re: Lance Kalver on Vas. Május 13, 2018 7:05 pm

Az élményed után elolvastam ezt is. Szép motívum volt, hogy Sean fontosabb volt a pénznél és a melónál, kicsit sajnáltam, hogy ez elég hamar el lett felejtve. Tündeként az is szükséges volt, hogy érezd a természetet, így külön jó volt hogy ezt beleírtad, és az is hogy 3 hét kellett egy force of nature-ig legalább. Azért még hosszú és rögös út áll előtted, hogy igazán a mestere legyél a dolognak, de kezdetnek ez nem rossz. Remélem a lelkiségét is vissza fogom látni a játéktéren.
Külön kiemelném, hogy reaálisan írsz harcot amennyire meg tudom állapítani.
A pályázatod ELFOGADOM, vedd fel a második kasztodat a Tünde Őrzőt.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.