Másodlagos kasztos pályázat
-
Miért kéne egy mocskos nekromantát tanítanom? – csattan fel a vörös hajú nő, viszont halkan teszi ezt, így a fogadó nyüzsgésében nem figyel fel rá senki. Még csak az hiányzik, hogy valaki megtudja, Északon egy halálmágus kóborol… Aliciának nem hiányzik a kergetőzés, épp elég volt nem túl régen Zabost meghajtani, hogy beérje a meggyilkolt zsoldosokat, megmenekítve a mágusnővel a fekete hajú és öltözetű férfit.
A vörös egyáltalán nincs megelégedve a helyzettel. Nem akar egy Aliciához hasonlót a szárnyai alá venni, hogy még jobban erősítse őt, viszont ha kell, a halálpap képes áldozatokat hozni, hogy meggyőzze a rúnamágust. Képes lenne arra, hogy a jelenleg legnagyobb tervét leleplezze előtte: hogy meg akarja ölni az Apostolt, amihez viszont szüksége van még több tudásra. Még több erőre. Még több hatalomra.
-
Mert ez a mocskos nekromanta meghálálja, nem igaz? – fordul a mellette ülő holtmágus felé egy szívélyes mosollyal a férfi, amit a másik kettő legszívesebben letörölne.
-
Killian, engem nem érdekelnek a ghoullá válási ambícióid… - sóhajtja a mágus lemondóan, mire a holtidéző szemei kíváncsian nyílnak nagyobbra. Ghoullá akar válni? Mi ő, egy akolitus? Mert ugyan úgy néz ki, legalábbis elég sötéten öltözködik ahhoz, hogy elhiggyék ezt róla, ugyanakkor az a képesség, amit bemutatott, cseppet sem hasonlítható ahhoz. Esetleg… Az lenne a második kasztja, mint ahogy neki a rúnamágus lesz? Még az is lehet.
-
De megtennéd a kedvemért, nem? – érdeklődik mézesmázosan, amitől a nekromanta szívesen nyomna a fejébe egy nagy tál pitét, csak hogy utána küzdjön a ragacsos massza letörlésével. Nem akarja látni azt a sunyi arcot, ami van neki. Egyszerűen már az első pillanattól kezdve gyűlöli, de mást nem tehet: a lánghajú nőnek az ismerőse, így kénytelen elviselni a jelenlétét.
-
Még mit nem! – teszi karba a kezét a mágus, hátradőlve, hátát a szék támlájának támasztva, hisztisen oldalra fordítva a fejét. Talán fel kéne adnia, és keresnie mást? Akkor minek segített a zsoldosok kivégzésében? A semmiért?
-
Van pén… - kezdi, azonban a vörös félbeszakítja.
-
Nem kell a szutykos pénzed! – rivall rá, finoman rácsapva az asztalra, vagy inkább csak megsimogatva azt, érezhetően legyűrve a benne felgyulladt haragot. –
Mint ahogy a kedves, himbálózó nyúlványodra sincs szükségem. Nem vagyok sem tanár, sem szajha, hanem egy zsoldos, aki most is csak azért ússza meg az üldöztetést, mert nem tudják rám bizonyítani a te eseteddel ellentétben – suttogja a mondat második felét, fogai közt szűrve a szavakat. –
Még csak szóba sem kéne állnom sem veled, fajankóval, sem ezzel a szukával – sziszegi dühösen, a sértegetésre azonban Alicia - Killiannel ellentétben - nem reagál.
-
Hé, ezt te sem gondolhatod komolyan, répafej! – kezd gyerekes vitába, de a nő nem veszi a fáradságot, hogy folytassa.
-
Miért is nem? – vonja fel a szemöldökét kérdőn és számon kérőn.
-
Keresek egy másik rúnamágust – közli Alicia, megunva, hogy nem jutnak egyről a kettőre, valamint hogy egyáltalán nem is méltatják figyelemre sem. Csak ők ketten beszélnek, Killian gyakorlatilag a nevében, a mágus pedig hajthatatlan. Minek is kéne akkor maradnia? Nem látja értelmét órákig itt fűzni őt, inkább keres egy könnyebben meggyőzhető alakot, még ha évek múltán is kerül erre sor.
-
Jó, keress csak! – érkezik a vöröstől egy legyintés kíséretében az ingerült reakció.
A férfi gyakorlatilag vele egyszerre szólal fel:
-
Nem-nem-nem-nem-nem-nem-nem! Nem mehetsz! – ragadja meg a nekromanta karját finoman, mielőtt felállhatna.
-
Márpedig megyek – fejti le az ujjakat magáról. –
Nem látom értelmét a maradásnak – közli, és már állna fel, de Anna folytatja a beszélgetést.
-
Egyáltalán minek akarsz rúnamágiát tanulni? – értetlenkedik.
-
Erősödni akar, hát nem egyértelmű? – válaszol Killian azonnal Alicia helyett, aki megforgatja a szemeit. Pontosan erre gondolt az előbb… Miért csinálja ezt? Ja, persze az alku. Hogy is szólt? Egyelőre sehogy, érdekes, mi? Mindenesetre valószínűnek tartja, hogy ezt a feladatot bízza majd Aliciára: ha elért arra a szintre, valamint Killian is meghalt, akkor támassza fel. De mi biztosítja őt afelől, hogy a tünde így fog tenni? Vagy csak megint túlbonyoltja, mint ahogy szokta?
-
Minek? Van egy élőholt serege, legyen már elég annyi neki! – beszél úgy, mintha a szóban forgó személy nem ülne ott velük. Roppant frusztráló, és nagy valószínűséggel direkt csinálja, csak hogy idegessé tegye, valamint elüldözze a halálpapot. De hát ő menne! Viszont az a nyavalyás Killian nem engedi őt. Ha most megint megpróbálna távozni, a férfi ugyanúgy megállítaná, ebben biztos.
-
Győzni akarok – szól közbe, mielőtt továbbmehetne a társalgás, megelégelve, hogy ismét kénytelenné vált csendben maradni egy rövid időre annak ellenére, hogy neki kéne ezt megbeszélnie a mágussal.
-
Mégis mi ellen? – érdeklődik gyanakodva, ugyanakkor némileg kíváncsivá is válva, a halálpap azonban nem válaszol, csak a szemeibe néz komolyan és határozottan. –
Ki vagy mi a célpontod? – ismétli a kérdést némileg másképp megfogalmazva. Ki kéne mondania?
-
Mi van, ha nem válaszolok?-
Akkor nem is leszek hajlandó tanítani téged – közli nemes egyszerűséggel, ismételten hátradőlve, önelégült vigyorral, mintha csak megnyerte volna a csatát.
-
És ha igen, akkor tanítasz? – kérdezi a holtmágus, mire bólintás a válasz.
Alicia mély levegőt vesz, maga elé néz, és azon tűnődik, tényleg meg kéne-e osztania ezt. Elvégre… Nem egy köztudott információ, hogy „mestere” ellene fordul, amint lesz rá lehetősége, viszont más választása nincs. Itt van előtte egy rúnamágus, akit majdnem sikerült már meggyőzni, csupán egy szót kell kimondania ahhoz, hogy megnyerje őt tanítójának. De ez a szó olyan… Hogyha kitudódik a vele járó információ, megbukik. Tényleg ekkora kockázatot kell tennie?
Igen. Ez már olyan játék, ahol rákényszerül olyan tettekre, amiknek köszönhetően könnyedén keresztbe húzhatják a számításait. Ez már egy olyan nagyszabású terv, ahol vagy semmihez sem tud kezdeni, mert túl óvatosan lépeget, vagy tesz merész lépéseket, melynél megvan az esélye, hogy veszélybe sodorja önmagát, valamint a végeredmény is roppant kétes: vagy fényes győzelmet arat, vagy bukottként ér véget élete.
Muszáj beszélnie.
-
Az Apostol.Hosszú másodpercekig döbbent csend telepszik a párosra. A mágusnő egyáltalán nem tudja elhinni azt, jól hallott-e, Killian is egy rövid időre teljes sokk hatása alá kerül, de végül ő töri meg a csendet kirobbanó nevetésével. Az asztalra hajtja a fejét, kacagását is elnyomja, így már csak rázkódó vállai jelzik, mennyire jól szórakozik.
-
Ezt… Ezt te sem gondolhatod komolyan – jut szóhoz a mágus is. –
Meg hogy hiheted, hogy ezt bevesszük? – Hangja értetlenül és kétségbeesetten cseng. Érezhetően nem tudja hova tenni ezt az információt – nem tudja kezelni ezt a nagy jelentőségű dolgot.
-
Várj, Anna, várj – nevet még mindig Killian.
-
Ugyan mégis mire? – válik ingerültté a nő.
-
Nézd meg az arcát – mosolyog kedvesen a férfi. –
Látod azt az ábrázatot? – érdeklődik, mire Anna elkezdi vizsgálgatni Aliciát, de végül zavartan megrázza a fejét.
-
Látom. Mi van vele?-
Nem látod – közli finoman.
-
Ugyan mit ne látnék?! – üt haragosan az asztalra, és szerencséjükre legyen írva, hogy nem sok szempár téved irányukba. –
Látok egy sovány, gyenge nőt, akinek fogalma sincs arról, miről hablatyol. Tudod te, kislány, mit mondtál az előbb?-
Tisztában vagyok vele – biccent egyet határozottan a nekromanta, mire Anna hitetlenkedve hátradől.
-
Te nem vagy eszednél – érinti meg homlokát teljesen ledöbbenve. –
Te nem vagy eszednél! – ismétli erőteljesebben.
-
Elsőre is hallottam – bólint újra. Tudja jól, hogy ez így van. Tudja jól, hogy lehetetlen feladatra vállalkozott. Meg is mondta még akkor a zsinatelnöknek: mindössze pár megvalósíthatatlan célja van.
-
Így van. Nincs eszénél – ért egyet Killian is. –
De határozott. Borzalmas emberismerő képességed miatt nem láthatod, de komolyan gondolja – közelebb hajol, mintha valami rettentően fontos és titkos információt akarna megosztani társnőjével. –
Halálosan komolyan. És meg is fogja tudni csinálni.-
Te ezt komolyan beveszed?! – Még mindig zavart, és lassan már tehetetlennek is érzi magát. –
Te komolyan elhiszed, hogy azt a kurva nekromantát legyőzheti?! Te sem vagy normális! Jézusom, mindketten hülyék vagytok!-
Arról, hogy mennyire vagyok bolond, már régóta tudhattál, nem kéne meglepjen – dől hátra a férfi is mosolyogva. –
De hogy az Apostol kurva-e vagy sem, arról még nincsenek információim – tartja meg a barátságos ábrázatot. –
Az persze lehet, hogy hullabaszó, elvégre… - emeli eltűnődve állához jobbját, végigsimítva rajta. –
Hé, szerinted van a környékén egy bögyös-csöcsös nő, aki kielégíti néhány holdfényes-csillagos éjszakán? – fordul Alicia felé kérdőn, szemei csintalanul csillognak. Látszólag egyáltalán nem érdekli a téma, egyértelműen csak a vicc kedvéért folytatja ezt a szálat, a halálhírnök viszont nem érzi, hogy neki is hasonlóan kéne tennie, így megvonja a vállát.
-
Annyira nem érdekel – válaszol közönyösen.
-
Jézusom, Killian, te megvesztél – dörzsölgeti lehunyt szemeit Anna. –
Ilyen baromságokat is csak te hordhatsz össze – csúsznak ujjai halántékára. –
Hullabaszó és kurva, csöcsös nőkkel körülvéve… - motyogja az orra alatt, mint aki tényleg nem hiszi el, hogy a férfi ilyen zakkant. –
Egyéb, amit megosztanál?-
Te kezdted! - vágja rá azonnal szórakozottan.
-
Én ugyan nem – rázza meg a fejét nemlegesen, már-már sértetten.
-
De-de, még te mondtad, hogy… Hogy is volt? Á, igen, tehát hogy azt a kurva nekromantát legyőzheti. Méghozzá kijelentve – bólogat okoskodón, karba tett kezekkel.
-
Kijelentve biztos nem mondtam ilyet – vonja össze szemöldökét haragosan. –
Még csak ne is próbálj meggyőzni.-
Bólintottál arra a kérdésemre, hogyha válaszolok a tiédre, tanítasz – szúrja közbe a holtmágus, mire Anna ereiben megfagy a vér. –
Én válaszoltam. Ha nem gondolnám komolyan, nem mondtam volna pont őt. – Még egy ideig várakozik, hátha a mágus vagy a kardforgató kíván valamit szólni, de mindketten csendben maradnak. Anna továbbra is csak hitetlenkedik, Killian pedig magabiztosan mosolyog, közben rákönyököl az asztalra, hogy tenyerébe helyezze arcát, úgy nézve hol a feszülten, egyenes háttal üldögélő halálpapra, hol a vörösre, ki szinte mindjárt felrobban, mint egy kitörni készülő vulkán.
-
Tisztában vagyok vele, hogy nehéz lesz, mint ahogy azzal is, szinte megközelíthetetlen, de én képes leszek rá. – Gondolatban csak nevetni tud saját magán. Honnan ez a nagy magabiztosság? Ilyet csak azok a nyomorult hősök mondanak, akik a szánalom útját követik. A nemlétező tisztaság szánalmas útját.
-
És mégis hogy? – kuncog gunyorosan Anna. Bizonyára ugyanúgy vélekedik róla, mint ahogy Alicia saját magáról.
-
Elérem valahogy, hogy a közelébe jussak – kezdi. -
Nekromantaként van rá esélyem, viszont tényleg akkora hatalma van, hogy hiába érem el azt a szintet a nekromanciában, ő még mindig előttem fog járni. Szükségem van másféle tudásra, amivel megelőzhetem – magyarázza komolyan és határozottan.
-
Amivel legyőzheti – szól közbe Killian. –
És ha mindez nem lenne elég, a kis őrült lányunk el tudja intézni a siker után, hogy híre menjen: nagyon sokat hozzátettél ahhoz a végkimenetelhez. Híres lehetsz. Olyan rúnamágus lehetsz, akiről ódákat fognak zengni – fűzögeti. Szinte oda lehet képzelni, ahogy egy kígyó belefecskendezi áldozatába a mérgét. Undorító…
-
Csak egy árnyék leszek, vagy inkább… Az igazi győztes árnyékában leszek – közli rosszmájúan, nem engedve a csábításnak, ami részben jó, mert nem megvezethető ennyivel, részben viszont rossz, mert ismét kevés esélye van annak, hogy Alicia tanításába kezdjen.
-
Az nem tényleges hírnév. Én azzal mire megyek?-
A legutóbbi események óta bizonyára mindenki őt kergeti… Ha ez nem változik, továbbra is üldözni fogják, ez a kishölgy pedig később elkapja – érinti meg a halálhírnök vállát. -
, majd elárulja, ki tanította őt rúnamágiára, ami elősegítette a sikert, így a te neved is megmarad az utókornak. Téged is dicsőíteni fognak. Hozzád fognak járni, hogy mesélj, milyen volt akkoriban a világ, mikor még az Apostol élt.-
És hozzám fognak járni, hogy megtudják, milyen volt a legyőzője, igen – biccent egyet elégedetlenül Anna. –
Nem kérek ebből a hírnévből még mindig.-
Bemesélheted, hogy te is jelen voltál a meggyilkolása helyszínén – vigyorog Killian. –
De most őszintén. Nem lenne jobb egy Apostol nélküli világban? Ahol te is hatalmas mágusnak számíthatsz? Ahol elismert leszel ezek miatt?Hezitál. Láthatóan csábítja a gondolat, azonban nem akarja, hogy csupán ennyi előnye származzon belőle.
-
Később viszonozni fogom a szívességet. Bármilyen feladatról is legyen szó, rendelkezésedre fogok állni – szólal meg Alicia egy lényegesen jobb ajánlattal. –
Nem fogom átadni magam az inkvizíciónak és az egyháznak, tehát a bőrömet nem kívánom vásárra vinni, de bizonyos mértékű kockázatokat vállalok.Csend. Gondolatokkal és feszültséggel teli némaság telepszik rájuk, míg Anna tűnődik és mérlegel. Maga elé néz, összefűzött ujjait figyeli zöld szempárával, koncentrálva. Akárki nézzen rá, az meg tudja állapítani, hogyha most megzavarják, robban, és ahelyett, hogy nyugodt körülmények között távozna a fogadóból, felgyújtja az egészet.
-
Ám legyen – sóhajtja, mély beletörődéssel adva be derekát a hosszadalmas kérlelésnek.
Egyszerűen nem tudja felfogni, hogy végül sikerült meggyőzniük a mágust. A biztonság kedvéért a férfira pillant, akinek arcán cinkos, elégedett mosoly terül szét ezt hallva, és érzékelve a nő kémlelő tekintetét, felé fordítja egy kissé fejét. Kék szemei hidegen csillannak, és érezhető, hogy valamit rejteget. Szinte tudja az ember róla, ahogy ránéz, és azt is azonnal megállapíthatja bárki, hogy ennél sokkal, de sokkal fagyosabb is lehetne ez a szempár. Sokkal kegyetlenebb, mely az övé már sosem lehet, elvégre ott mélyen tébolyult – nem tudna olyan rideg, könyörtelen nyugalommal szemlélődni, mint ahogy a férfi képes lehet rá. Nem tudna fenntartani egy ilyen megjelenést, helyette inkább úrrá lenne rajta az őrület, ami ott lenn meglapul benne. Marad inkább a gúnyolódásnál.
-
De aztán nehogy nyávogj nekem, hogy nehéz megtanulni őket! – húzza el a száját, fenyegetőn megemelve mutatóujját. –
Semmi kedvem időpocsékolással foglalkozni – teszi karba a kezét.
-
Ugyan, Anna, tudod, hogy kárpótollak. – Killian mosolya és hangja undorítóan édes. Ha olyan helyzetben lenne, hogy kimutathatná ellenszenvét, már rég megtette volna, viszont most kénytelen visszafogni magát. Tisztában van vele, hogy ideiglenes társai sokkalta erősebbek nála így, ketten.
-
Ajánlom is – morogja, majd mikor a férfi megpróbálkozik egy finom simítással az arcán, ő elüti az ujjakat, a mozdulatot pedig folytatja: ingerülten tűr füle mögé néhány vöröslő tincset. Zöldes szemeit haragosan hunyja be, majd ismét összefonja karjait mellkasa előtt.
-
Nem lesz olcsó – teszi még hozzá ugyanúgy zsörtölődve. Mintha egy hisztis úrilány lenne, nagyjából úgy viselkedik – legalábbis Aliciának ez jut róla eszébe.
-
Tehát akkor megegyeztünk?-
Meg. Tanítani foglak. Holnap reggel kezdünk is – jelenti ki kelletlenül, aztán komollyá válik. -
De ha csak egyszer… Egyszer késel, érted? Ha csak egyetlen egyszer előfordul ilyen, mehetsz Isten hírével. Ugyanez a helyzet, ha nyávogsz. Nem tudom elviselni a nyafka cafkákat. Értve? – közli ingerülten, mire a tünde legszívesebben felnevetne. Pont ő beszél? Nevetséges.
-
Értve – bólint a halálpap is végül. Érzi a másikból kisugárzó mágikus erőt… Erős. Egyértelműen az, és egészen addig nem akar ellene szegülni, míg meg nem tanította az alapokra. Egészen addig lesz a szolgája, amíg meg nem tanította arra, ami kell az induláshoz. Addig behódol neki, és nem lesz egy rossz szava sem, amint viszont elsajátította a szükséges tudást, onnantól saját maga fog továbbfejlődni.
//Ha kellene még, pl. előzmények, elküldöm azt is ide, pályázatba [amúgy élménynek szánom őket], de az kb. 5k szavas...
//
- Anna Ross:
- Killian Schatten: