Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Alicia Zharis
Faj: Sötét tünde
Frakció: Nekromanta
Kaszt: Nekromanta
Nem: Nő
Kor: 24 év
Első ránézésre még akár egy normális embernek is nézhetnék, mivel a tündeségre jellemző hosszú, hegyes fül - ami a legegyértelműbb vonás is egyben - folyamatosan a csuklya rejtekében van. Semmi észrevehető nem utal arra, hogy egy sötét tünde lenne, még a sápadtsága sem, hiszen egy rövid időre bármit ki lehet találni, miért is van olyan beteges arcszíne. Ezen átok okozta jellegzetességét még nem veszítette el, és bár nem egy tipikus sötételf, Isten ítélete még így is megjelenik rajta, noha igencsak kis mértékben: roppant világos bőrrel rendelkezik, néha már-már hasonlít egy porcelánbabára. Egyediségét tovább fokozza, hogy hajzuhataga nem az átkozottakra jellemző tejfelszín, hanem éjfekete, dús és enyhén hullámos, ezzel pedig élesedik a kontraszt bőr és haj között, talán még fehérebbé téve arcát.
Szemei nem túl jellegzetesek a felületes szemlélődőnek: kellemes nagyságú, szemgyönyörködtető fémszürkét láthat, mely a felszínes érzelmek különféle lángjaiban táncol. Hol haragos szikrákat szór, hol játékosan és kedélyesen csillan – a valóság azonban az, mikor hideg, hóviharos téli éj ridegségével, vagy éppen a maró gúnnyal ragadja meg mások pillantását. És ha mindez nem lenne elég, ott, legmélyen megbújik a téboly, mely csak különleges alkalmakkor kerül felszínre – ekkor őrülten és eszelősen néz szét a világon.
Azonban ugyanúgy elmondható erről a szempárról, hogy viseli az átok jelét: jobban és közelebbről megfigyelve a kíváncsiskodó észrevehet pár, jobb oldalon mélylila, bal oldalon sárga pettyet a színhártyán, csupán emlékeztetőül, hogy ő sem mentesül a hátrányok és kitaszítottság alól.
Orra finoman ívelt, akárcsak állának vonala és ajkai – utóbbiak kellemesen teltek. Mosolya olyan, mint tekintete – van, mikor édes, van, mikor rosszalló, de egyik sem az igazi. Itt ugyanúgy a hideg, érzelemmentes vagy a gunyoros vigyor található az illúzió mögött, súlyos percekben pedig ez is ijesztően szélessé válhat.
Alkatra vékony és törékeny, gyakorlatilag képtelen a meghízásra. Elfekhez méltón tetszetős megjelenése, leszámítva azokat a pillanatokat, amikor józan eszén felülkerekedik az őrület – ekkor egy igazi rémálom lehet bárki számára, aki egészen idáig csak a felszínes, eljátszott kedvességgel találkozott. Tekintve, hogy szegényesen étkezik, sovány és csontos, hátán jól kirajzolódnak a csigolyák, és csoda, hogy a szép vonások megmaradtak, bár ez bizonyára a tündék örökségének köszönhető. A fizikai megterhelést nem bírja, pontosan az előbb felsorakoztatott dolgok miatt, amihez hozzájárul még mágus mivolta is, így könnyűszerrel győzhető le, ha varázsképtelenné teszik. Mindössze állóképessége magas (a mágia mellett) a rengeteg vándorlásnak köszönhetően, mely hol gyalogosan, hol lóval történt és történik mostanáig is.
172 centiméter magas, a sokszor kihagyott étkezések miatt igencsak könnyű, nagyjából 50-52 kilogramm lehet, aminek nagy részét így is a csontok súlya teszi ki. Ezek sérülékenyek és hamar törnek – tipikus gyenge nőnek számít az emberek közt, elfeknél talán ez nem olyan meglepő.
Ruházatát illetően öltözködését főként a fekete jellemzi, szökőévente ha lehet rajta látni bármi más színt. Mintha örökké csak gyászolna, és talán van is ebben valami – vagy esetleg a nekromantaság örökös sötét hangulata ragadja magával, és azért nem ölt magára vidámabb szöveteket.
Változó, éppen mit húz magára: gyakran van rajta egyrészes női ruha, de van, hogy inkább nadrágban és ingben járja a vidékeket. Ezek anyaga nem épp a legfinomabb bársonyból készültek, de nem is olyan durvák, mint amelyet a városok szegényei viselnek – elviselhető árban lévő darabok ezek, tapintásra pedig átlagosak. Állandó jelleggel van viszont rajta bokacsizmája, bőröve, melyre egy kisebb váltós tarsolyt fűz, valamint nála lévő főzetei lógnak róla, ujjain, csuklóján, fülében, nyakában ékszerek díszlenek, vállaira pedig csuklyás köpeny borul, eltakarva egész testét. Ez utóbbi kopottas és megviselt, látszódnak rajta a hosszú utak fáradalmai, de amúgy teljesen jó, elfogadható állapotban van így is.
Egyéb különlegességek: jobb és bal vádliján egyaránt található egy-egy heg. Nyílt törése volt – innen bal lábán a nyom, a jobbot pedig egy sötét dárda szúrta át, teste pedig mindkettő esetnek hagyott egy kis emlékeztetőt gazdája számára. Ami kevésbé feltűnő: körmei néhány centisek, ám furcsán hegyesek, és bár nem arra vannak, hogy valakit halálig karmoljon, érdemes velük vigyázni. Alkalomadtán igen kellemetlen sérüléseket lehet velük okozni.
Felszerelések: Botja gyakorlatilag állandó jelleggel jobb kezében van, a könyve egy tokba csúsztatva lóg oldalán, övére kötve, a baloldalon. Jobboldalon függnek a kis fiolák: a palackba zárt szellem, valamint a kis gyógyital, ehhez társul még másik kis erszény, amelyek egyikében némi váltó található, a másikban a Tengeri galamb. Nyakában függ köpenye és fölsője alatt – csak hogy a beavatatlan szemek ne lássák – a Moonshift, melynek köszönhetően tündének tűnik, a Death Dominance, a Szentségtelen függő, valamint a Breathstealer. Jobbjának csuklóján pihen a Hamvaszó, baljára vékony lánccal csavarva az Ork’gorok fogazat megkapott része, a felső fogsor. Ugyancsak jobbjának ujjain található két gyűrű: a rubint gyűrű a középső ujján, az ametiszt gyűrű pedig a gyűrűsujján pihen. A Szívmeleg, tekintve, hogy igencsak kilóg vörös színe miatt a sok fekete közül, így azt többnyire ruha alatt hordja testére csavarva, mintegy másik fölsőként.
Az első találkozások a legnehezebbek vele: gunyoros és öntelt, vigyora és pillantása gyakorta erről árulkodik, ami sokaknak zavaró lehet. A néhai közömbösség mára alig figyelhető meg, és az a hideg magatartás is eltűnt, de csak a felszínről. Ezzel a tüskés burokkal próbálja magától elijeszteni a felé közeledő idegeneket, valamint azzal, hogy a vaktában való találgatással fájó pontokba nyúl, de valljuk be: élvezi. Élvezi, hogy eltántoríthat másokat a megismerésétől, hogy néhány szóval olyan károkat okozhat, melyekből eltart egy ideig a felépülés. Élvezi, ha valakit bánthat, de túlzásokba nem esik, mert tudja, máskülönben elveszik a varázsa.
Az általa elismert személyekkel (ilyenek a nála erősebbek vagy éppen azok, akik túlélték a tüskés páncélt) vagy azokkal, akiktől fél, nyilvánvalóan másképp viselkedik: velük többnyire normális. Az ő esetükben jelennek meg a végtelenül hideg és közönyös vonások a kezdetekben, és ahogy alakul a kapcsolat, úgy alakul a viselkedés is; alkalmazkodik az adott személyhez. Kinél megtartja a vonásokat, kinél puhul egy kissé, kinél még jobban megacélozza magát.
Alapvetően higgadt, gyors észjárású, logikus és hallgatag, múltjáról semmiképpen sem beszél, legfeljebb ködös utalásokat tesz, elbizonytalanító kérdéseket tesz fel, melyekről nem lehet eldönteni, magát az igazságot árulta el ezzel, vagy csak a szórakozás kedvéért csinálta. Egyáltalán nem vérszomjas, és bármilyen hihetetlen, fölöslegesen nem öl, csak összetör – súlyos vétket kell ahhoz tenni, hogy célba vegyen vagy végezzen valakivel. Igencsak pesszimista világlátása van, véleménye szerint minden romlott, nincsen egyetlen pont, egyetlen személy sem, mely tisztán tündökölne, és ha már így van, akkor ő miért ne lehetne ugyanolyan romlott? Miért kéne neki a tisztaságot, az ártatlanságot és az áldozat szerepét játszania, ha úgysincs értelme? Ugyanolyan mocskos és nyomorult ő is, mint az őt körülvevők. Különös vonása, hogy nem hisz Istenben és egyetlen feljebbvaló hatalomban sem, annak ellenére sem, hogy ezek létezése mások által bizonyítottak. Ő mindig mindenre talál valami magyarázatot, és emiatt tűnhet földhöz ragadtnak is.
Helyzetfelismerő képessége talán fejlettebb lett a megpróbáltatások alatt, tisztábban lát, nem vakítják el őt az érzelmei, melyekből már nem maradt sok. Megannyi negatívum van már csak, a pozitívak, melyeken keresztül hatást lehetne gyakorolni rá, mind elhaltak. Nem szeret, nem hatja meg semmi, érzelmi alapon nem lehet rá nyomást helyezni, mert amin keresztül eddig lehetett rángatni, az is szertefoszlott – nagy valószínűséggel - ugyanakkor ugrik arra, ha tudást kínálnak fel neki. Nem hisz és nem remél – ő tesz, és tetteket akar másoktól is.
A kihasználás célja vezérli. A legtöbb egyénnel csak azért hajlandó együttműködni, hogy a későbbiek folyamán, tudván a másik képességeit és korlátait, kihasználásra kerülhessenek. Hajlandó megalázkodni és meghunyászkodni addig, míg ki nem tapogatta a gyengéket, míg meg nem ismerte kívül-belül, és ezek ismeretében csap le kegyetlenül – vagy morzsolja el könyörtelenül, ha használhatatlanná válik. Ugyanígy cselekszik, ha valaki megsérti önbecsülését: kivár, majd támad. Mondhatni, a nagyok játékát játssza, egyelőre azonban kicsiben, hogy ő is felemelkedhessen azon a bizonyos ranglétrán olyan magaslatokra, elérve ezzel céljait. Hogy még magasabbra emelkedjen, hagyja, hogy úgy rángassák őt, mint egy bábot, jó szolgálatot tesz ez idő alatt, a lehető legjobb döntéseket próbálja meghozni, és mindezt azért, hogy az egyszerű báb szerepéből speciális, igényelt figura lehessen, ezzel még közelebb kerülve a madzagok rángatójához.
Nem érez megbánást, leliismerete nincsen, ha valaki azt hinné, valami miatt szenved, az nagyot téved. Amíg csak szükséges, pátyolgatja azt, akire épp szüksége van, aztán, ha már nem igényli annak erejét, mert fényét vesztette, hajlnadó köntörfalazás nélkül megmondani neki, hogy csak egy figura volt a tábláján – ez a második rétege jellemének.
Harmadik, és egyben legmélyebb, legkevésbé előkerülő jellemvonása nem más, mint a téboly, mely háttérből irányítja az összes réteget, amelyek eltakarják őt. A korábban ért érzelmi hatások váltották ki ennek felerősödését, és ha ez előjön, egyszerre nyugodt és zaklatott – el nem lehet dönteni, éppen mit érez azon a furcsa boldogságon kívül, ami megjelenik arcán. Ilyenkor gondolkodás nélkül megy bele a legkockázatosabb húzásokba, feltéve életét is egy-egy lépésre, és ekkor nem feltétlen lehet logikát találni abban, mit is tesz, holott ő maga igenis összefüggőnek látja.
