Világbővítés III.: Saját

Kedves testvérek! Rég volt már, hogy ilyet írtam ki, így itt az ideje egy új pályázati lehetőségnek! Ennek a témája viszont kötetlen: Mindenki azt pályázhat, amit szeretne. Ha pedig illik a világba, természetesen bekerül! A lényeg az, hogy vagy az északi, kelta, keresztény és zsidó mitológiából legyen, vagy legyen teljesen saját ötlet! Minden pályázat hossza legalább 1000 szó, a részletesebbekért több pénz jár. Jutalom 1000 váltó pályázatonként. Egy ember maximum 5 ilyet küldhet be. Határidő Dec. 3 éjfél! Jó írogatást, kalandorok!

"Szűk a világunk, mégis mindig akad feltérképezendő terület. El sem tudom képzelni, miket rejthetett az Úristen az utunkat elvágó akadályok mögé..."

„Eme csodálatos lényeket, szinte bűn megölni… meg azért is, mert ha rád fröccsen a vérük, többet ki nem mosod a ruhádból…„

Kinézet, Testfelépítés: Robusztus testalkatú, elég masszív lény, mely eléggé hasonlít egy nagytestű bivalyra, bár szemmel látható különbségekkel azért persze rendelkeznek. Első és legszembetűnőbb különbség a testüket keresztül kasul hálózó foszforeszkáló sávok sokasága, mely leginkább a gerinc mentén lévő csontos rétegre jellemző, de a lény oldalán is megtalálható, eme elváltozások. Némelyik példányra azonban igen minimális szinten, vagy egyáltalán nem jellemző a ragyogás, innen lehet tudni, hogy a példány beteg, vagy haldoklik. Bőrük igen ellenálló és tapintásra leginkább a kemény talajra emlékeztet. Méretileg mind a nőstény, mind a hím azonos testalkatú, ám a hímek esetében nyakuk környékén színpompás tollak pompáznak, melyek ugyanúgy izzanak, mint az állat más felületei, ám a színűk változó, attól függően mivel táplálkozik az állat. Fontos, hogy a tollak annál jobban ragyognak minél dominánsabb a hím, bár ennek okát, még nem sikerült kideríteni. Orrukon található szarv roppant kemény, így ha valamit megrohamoz, nem nagyon marad annak ép csontja, ha eltalálja… persze csak ha túléli. Átlagos marmagasságuk hozzávetőleg 1,5-2 méter súlyuk a több tonnát is elérhetik, révén izmos testük és vaskos csontjaik vannak. Érdekes, hogy táplálkozások végett, székletük szintén halványan fénylik, de ami furcsább, hogy a végtermék magában igen mérgező a környezetre, kivétel ennek a foszforeszkáló növények, ezeknek kifejezetten előnyös eme trágyázás. Magas méregkoncentrátumuk miatt, vérüket a méregkeverésben is előszeretettel használják.

Életkor, Fejlődés, Szaporodás:  Viszonylag sok ideig élnek, némelyikük megélheti a negyedik, vagy az ötödik évszázadát is, viszont igen ritka, hogy ezek az állatok végkimerülésbe pusztuljanak el, a sajnálatos vadászatuk miatt, ugyanis az orvvadászok kedvelt célpontjai. Születésük után, már egy-két hét lezajlása után „kirepülnek a fészekből”, és igen hamar alkalmazkodnak is az erdők vad tájaihoz, hisz kevés olyan ragadozó van, ami már ilyen fiatalon is képes szembeszállni velük, hisz már most akkorák, hogy egy átlagos férfi mellkasáig érnek, izmos testükkel és kemény orrukkal meg könnyen csontját is törhetik a támadónak. Bár sajnos azért történnek tragédiák, de tízből kilenc példány túléli az első veszélyesebb időszakot, azután pedig tényleg elég kevés félnivalójuk van. Fiatalon szinte egész testük foszforeszkál, majd minél idősebbek ez a felület szépen lassan apadni kezd (ez a bőrük keményedéséhez köthető), míg az igen idős példányok szinte teljesen „kiégnek”, így elég könnyű behatárolni, hogy egy-egy példány körülbelül milyen idős lehet. Eme gyönyörű állatok emlősök, így kicsinyeiket elevenen szülik, majd egy-két hónapig szoptatják, míg magától rá nem szoknak a szilárd étekre. Érdekes, de a kicsinyeik roppant hamar átszoknak a fél-szilárd, szilárd ételre (leginkább gombákra), amely végett igen hamar képesek saját magukról gondoskodni. Immunrendszerek roppant erős, így a mérges gombák is csak enyhe fásultságot okoznak nekik, pont emiatt méreggel roppant nehéz ártani nekik. Elléskor nagy ritkán előfordul, hogy egyszerre két borjú is születik, de leginkább egy példány a jellemző, mint a legtöbb emlősnél, ám a többi fajjal ellentétben ezen példányok nem ikrek, hanem két külön álló borjú. Ez oda vezethető vissza, hogy egykét nőstény előfordul, hogy egyszerre több petesejttel is rendelkezik, hogy a nemzés nagyobb eséllyel végbemenjen. Két nemzés között nem ritka, hogy közel fél évszázad is eltelik, főleg azért, mert a nőstény petesejtje nagyon nehezen termékenyül meg, illetve érik meg ismét, hisz a vemhesség ideje alatt a nőstény petesejtjei elsorvadnak (okát még nem fedezték fel). A születési nemi eloszlás körülbelül 75-15% a nőstények javára, így viszonylag elég kevés hímmel rendelkeznek.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: Eme növényevő állatok előszeretettel fogyasztják a Nebewald vidékén található foszforeszkáló, ám mérgező növényeket, leginkább mohákat. Bár eme növények nincsenek komoly hatással szervezetükre, enyhe mámoros, ám kissé fásult hangulatot (utóbbi csak a fiatalabb példányokra vonatkozik) okozva nekik. Párzási időszakukat könnyen felismerhetjük, ugyanis ilyenkor rengeteg mohát esznek, hogy a megfelelő kedélyállapotba keresgéljék párjukat. Érdekes, de ennél a fajnál nincs se alfahím, se családi légkör. Előfordul, hogy egy-egy kapcsolat csak a párzás ideéig tart, majd a hím tovább is áll egy következő nőstényhez. Így nyíltan mondhatjuk, hogy a családi összetartás nincs jelen eme példányoknál, hisz az anya állat is legkésőbb egy éves korukra elhagyja a gyermekét. Nem túl harcias fajták, leginkább elcammognak a konfliktusok elől, bár ha valakinek mégis sikerül felbosszantani őket, könnyen az állat szarva hegyén találhatja magát, bár ezek ellenére is elég szelíd, nyugodt állat. Eltűrik a humanoidok közelségét, van, hogy hátukra is engedik őket, bár kissé makacsok, így nem éppen megfelelő hátas állatok, bár tény, hogy roppant hasznos teherszállítók, ha sikerül valahogy ösztönöznünk, hogy arra menjen, amire mi akarjuk. Leginkább Nebewald területén találhatóak meg, de szinte bárhol fellelhetőek, ahol megtalálhatóak a foszforeszkáló növények, így barlangokba is előfordulnak, persze csak jó mélyen, ám ezeknek az életkörülményeik végett sokkal tompább a színűk. Az elfek körében nagy népszerűséget örvend eme színpompás lény, s bár sötétbőrű fajtársaik területén él a legtöbb ilyen példány a két csoport beleegyezett, hogy eme faj védett állatnak minősül, így vadászatuk tiltott, mind az elfek, mind az emberek részéről, ám gyakorta előfordul, hogy néhány self vagy ember megszegi a törvényt, ez esetben a levadászandó példánytól függően változnak a büntetések. Ha valaki egy nőstényt vadászik le és rajtakapják, köteles kifizetni 95.000 váltónyi büntetést, illetve egy évre börtönbe vonulni, amennyiben nem képes fizetni ingósságait bevonhatják fedezékként, illetve az fennmaradó összegtől függően bónusz börtönéveket is hozzácsaphatnak a büntetéséhez. Amennyiben egy hímet ejtenek el, s rajtakapják, hogy az állatot megölték vagy feldolgozzák, az elkövetőket a helyszínen ki kell végezni, súlyos természeti károkozás végett. Amennyiben valakit eme állatokból készült, feldolgozott értéktárgyakban érnek elf, self területeken belül, azoknak szintén bírságban lesz részük. Ez persze csak a vadon élő példányokra igaz, ugyanis a Selfek képesek voltak háziasítani eme különös lényeket. Bár ezek a háziasított „marhák” mérete jóval kisebb, és jellemileg is jóval szófogadóbbak, továbbra se ajánlott felhergelni őket. A szelídített példányaik kiváló haszonállatok, mind földművelés terén, mind húsiparilag, ugyanis ha figyelünk, hogy ne egyenek mérgező növényeket, húsukat fogyaszthatjuk (bár emiatt az élő egyedek kevésbé színesek), bár ezt továbbra is csak a selfek képesek elfogyasztani.

Társadalom: Főképp magányosan járnak elkerülve a bajokat, ám nem ritka, hogy kisebb csoportosulások közepette akadnak rájuk, ám ezek a csordák hajlamosak gyakran változtatni otthonukat, ugyanis elég gyorsan képesek felzabálni a közeli tápanyagjaikat. Mint említve volt, nincs alfahím, így a csoportosulásokat általában a legidősebb példány vezeti.

Képességek, Erők:  Izmos teste, és nagy súlya miatt, rendkívül erőset öklel, illetve teste kis mértékben ellenáll a mágikus támadásoknak.

Gyakoriság: kissé ritka

Veszélyesség: amennyiben nem ingerlik, háborgatják, nem veszélyes

Ok a vadászatra: A hímek tollai igen nagy értékkel bír az érdeklődők körében, ugyanis néhány évig ez a színpompás toll, még továbbra is világít. Bőrüket és a tollakat is leginkább a díszítőiparban használják fel, annak ellenére, hogy az állat vadászata tiltott.

Populáció: 8~10.000

/nevet nem sikerült találnom eme csodabogárnak xd/

„Igazából azt hittem a sivatagban maximum az a legrosszabb, ami velem történhet, hogy elfogy a vizem… most már… annyira nem vagyok biztos ebben…”

Kinézet, Testfelépítés: Méretileg talán a legnagyobb testű rovaroknak minősülnek, ugyanis egy kifejlett példány egy felnőtt lónál is nagyobbra nőhet, míg a ritkaság számba menő királynők akár egy elefánt méretét is elérhetik, sőt túl is nőhetik megtermékenyített időszakukban. Szívük és agyuk egy igen ellenálló, kemény koponya képződményben található, mely lényegében arra szolgál, hogy egyetlen gyengepontjukat védelmezze. Kitinpáncél ezen kívül igen ellenállóm és kemény, és bár kitűnő vért alap lenne, szinte lehetetlen megformálni, így általában kitinjét sosem tartják meg a vadászai. Testét megannyi apró hátsó, illetve néhány vastag mellső láb mozgatja, melynek felépítése leginkább egy skorpióéra emlékeztet. További hasonlóság eme állat és a skorpió között a módosult csontképződmény a potrohon, ám a Furkász nem rendelkezik méreggel, ám e helyett egy „kétkarú” kemény és mozgatható ollót kapott farára, mellyel gúsba kötheti ellenfelét, vagy akár ketté is törheti. Rengeteg vörös szeme ellenére elég rossz a látása, leginkább testén elszórva levő tüskéire hagyatkozik, melyet megannyi apró, igen érzékeny idegszőrszál borít, amellyel a homok közé dugva eme testréseket, képes jelezni akár több száz méterről is, hogy az ellenfele hol tartózkodik, ezt a homok minimális regézéséből képes kideríteni, amelyet a célpont okoz. Kettős szájszervvel rendelkezik: egy normális, hegyes fogakkal ellátott, illetve egy módosult szájszervvel, amely az alapszájban található a nyelv alatt. A másodlagos, avagy szívóka szája leginkább egy szúnyog szájszervére hasonlít, amit áldozatába bök (egy étkezés során, több helyen is), majd kiszívja annak testnedvét (nem feltétlen csak a vért). Mindkét szájhoz  egy-egy külön gyomor vezet, ám a szívóka szájhoz tartozó gyomor a másik gyomorhoz kapcsolódik. A kisebb másodlagos (szívó) gyomor feladata a kiszívott testnedvekből kinyerni a folyadékot, majd a szervezetbe juttatni, minden mást az elsődleges gyomorba kell juttatnia, ahol teljesen átlagos emésztés megy végbe.


Életkor, Fejlődés, Szaporodás: A Furkász az egyik leghosszabb élettartamú élőlények közé tartozik, ugyanis szinte képtelen a természetes halálra magas regenerálódó képessége miatt, bár előfordul, hogy egy-egy példány végkimerülésbe hal bele (főképp a királynők), de ezek a példányok is már több ezer évet leéltek már, így lényegében igen ősi fajról beszélhetünk, hisz több generáció cserélődött már le az évezredek során. Természetesen nem halhatatlanok, s valójában a kihalás szélére kerültek, ugyanis más fajok és saját maguk pusztítják évről évre az „állományt”, melyet nem képesek pótolni. Ennek több oka is van. Bár a lárvából kikelt Fürkész, máris kifejlett példánynak minősül és szinte párzásra alkalmas, általában nagyon ritka, hogy egy Fürkész 100 év alatt párzásra vegye a fejét. Ugyanis minta feketeözvegyeknél, a Fürkész királynők is megölik az együttlét után, vagy közben (néha akár előtt is) a hímet, így azok nem szívesen mennek a süllyesztőbe. Fontos megjegyezni, hogy mindössze 4 ismert királynő él, ám a számítások szerint, nem lehet több élő királynő, mint 8 egyed, ugyanis bár csak a királynő tud petét lerakni, hogy egy petéből királynő szülessen, annak az esélye 0,01% vagy még kevesebb. Így sajnos eme faj lassú kihalásra kényszerül. Nagyjából évenként egy tucat, két tucat példány hal meg, ám ennek töredéke születik (kb 10 egyed 2 évenként), hisz a sivatag nagy, a nőstény kevés, a hímek meg nem akarnak párosodni. Ennek ellenére azonban nincs minden veszve, ugyanis a királynő teste nem véletlenül nagy. A hímekkel ellentétben nem bújik a föld alá, de nincs is természetes ragadozója, hisz csáprágója még az acélt is képes meghorpasztani, áttöri. Apró testén gigászi potroh pihen, melyen nagyjából 30 szaporodó szerv is megtalálható, mindegyik nyílás egy közös petefészekbe vezet, ahol hozzávetőleg közel 400 petesejt pihen megtermékenyülésre. Ennek leginkább a Szuperholdak (nagyjából 70 évenkénti esemény, amikor a bolygó holdja legközelebb van a felszínhez) idején van jelentősége, amely során a hímek közel 30-40%-a egy „orgia” keretében megkeresi és megtermékenyíti a királynőt (bár a hímek közel 5% jár csak sikerrel, mert vagy felfalják az aktus előtt, vagy nem talál királynőt). A probléma azonban az, hogy bár egyszerre több hímmel is szaporodhat, és több petéje is megtermékenyülhet az aktív hímek kevés létszáma és gyenge ivarsejtjeik végett sajnos hozzávetőleg átlagosan csak 100~150 petesejt termékenyedig meg, míg a királynő jóvoltából ennek a számnak közel vele 60~70 hím veszik oda, hogy éhségét csillapítsa, eme apró növekedés pedig nem elég, hogy az elkövetkezendő 70 évre kitartson a populáció, így mint említve volt a faj a kihalás szélére juttatja saját magát.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: Igen vad, kiszámíthatatlan lények. Bár sokak szerint a Furkászok az ölés kedvéért gyilkolnak, valójában eme primitív lények nem képesek az ilyen mértékű gondolatokra, csupán szeretik készleteiket mindig túlhalmozni, hogy ínséges időkben is túléljenek. A Furkász gyakorlatilag mindenevő, nincs olyan dolog, amelyet ne fogasítana el, sőt amennyiben tartalékai megfogytak van, hogy saját magát kezdi el felemészteni, lerágva például egy-két lábát. A regeneráció jóval kevesebb energiába kerül meglepő módon, mint amit visszanyer ezzel a tettével, de mivel ő is érzi a fájdalmat igen kevésszer nyúlnak ehhez a folyamathoz, inkább felfalnak mindent, amit csak tudnak, legyen az ember, növény, vagy épp a saját fajtájuk. A Furkász az életének nagy részét a homokba bújva tölti prédára lesve, érzékeivel kutatva az áldozat után. Ha talál, türelmesen vár, majd ha a cél feléje ér (előzőleg természetesen alig, vagy egyáltalán nem látható módon a célpont útvonalára megy) kampószerű ollóival megragadja, és kíméletlen szorításba fogja áldozatát. Nagy eséllyel a szorítás már végzetes lehet, de amennyiben mégse az áldozatnak el kell viselnie a húsába maró borotvaéles fogakat, majd a szívóka szúrásait, mely megfosztja őt az értékes nedűitől. Miután csont szárazra szívta természetesen a hús végett ugyancsak felfalja a prédáját. Mivel azonban egyetlen élőhelye a forró sivatag, így ritkán talál célpontot… legalábbis olyan, ami kisebb nála.

Társadalom: A Furkászoknak nincsen társadalmuk, minden példány magányosan él. Természetesen, mint a legtöbb fajnak, úgy náluk is a Királynő érez a legtöbb tiszteletet, de gyakorlatilag semmilyen hatalommal nem bír az utódai felett, kivétel ez alól, hogy őt egyáltalán nem támadják meg. Bár ez igen jelentős kivétel, ugyanis a Furkászok van, hogy saját „testvéreiket” falják fel, ha éppen amaz rossz úton közlekedett, így nyíltan állíthatjuk, hogy a Furkászok magányos természetűek.

Képességek, Erők:  A Furkász elképesztő regenerálódó képességgel bír. Hiába vágjuk le az összes lábát, van hogy pár nap múlva az összes újranő, a belsőségein okozta kárt is hamar helyre tudja hozni, egyedül úgy ölhető meg a lény, hogy szétzúzzuk a fejét, ahol agya és szíve is található.

Gyakoriság: viszonylag ritka

Veszélyesség: Életveszélyes! Még képzett személyekre is halálos lehet, hisz váratlanul ránk vetve magát, teljes mértékben ki vagyunk neki szolgáltatva, amennyiben egyedül vagyunk.

Ok a vadászatra: Amennyiben egyedül próbálunk szerencsét, akkor minden esetben felejtsük el ezt a tevékenységet, mivel nagy eséllyel csak a vesztünkbe rohanunk, s amennyiben olyan csapat tagjai vagyunk, aki vadászott már ilyen példányra, akkor mindenképp pályázzunk a belső szerveire, ugyanis a Furkász belsőségei meglepően édeskések, sok helyen édességet készítenek belőle… bár elég drága és furcsa egy édesség, nagyon népszerű és igen ízletes.

Populáció: kb 5.000

Név: Törvényember
Leírás: A közemberek egyszerűen Kutyásőrségnek szokták őket nevezni, és a központi vezetéstől távolabb került faluk, kisebb városok rendfenntartóiként működnek. Mindenképp szoros szálak fűzik őket szőrös társukhoz.
”Voltam már a nagyvárosban, de azok a bamba katonák jócskán le vannak maradva ezekhez a kopószimatos elvetemültekhez képest.” Hanz, tolvajinas
Frakció: Fővárosi Királyi Palota, Hellenburgi Királyi Szövetség, Független
Faj: Ember, Tünde, Sötéttünde
Használható fegyverek: Furkósbot, Farkaskutya
Páncélzat: könnyű
Mágia: gyenge
Védekezés: átlagos
Támadás: jó
Sebesség: jó

Képességek

Név: Treue / Hűség
Szint: 1.
Ár: Törvényemberek kezdéskor megkapják, 1000 váltó
Leírás: A Törvényember társával már nagyon szoros kapcsolatot alakított ki, így az mindig követi a parancsait, és nem támad rá gazdájára, függetlenül minden külsőleges hatástól. Passzív.

Név: Blackjack
Szint: 2.
Ár: 1500 váltó
Leírás: A Törvényember megtanulta a furkósbotjával az ellenfele szakszerű leterítését, komolyabb károkozás nélkül való elkábítását. Hátulról való támadás esetén elájul, egyébként csupán megszédül a delikvens.

Név: Hund Agriff/ Kutyaroham
Szint: 3.
Ár: 2000 váltó
Leírás: A Törvényember kutyája ráront az ellenfélre, annak az ereit (és lehetőségtől adódóan) a torkát megcélozva. Kivéreztetheti az ellenfelet, torkon kapás esetén akár halált okozva.

Név: Hundnase / Kutyaorr
Szint: 4.
Ár: 2500 váltó
Leírás: A Törvényember társa profi nyomkövető (egynapos nyomokat még lekövet szag alapján, ha azt nem fedi hó/homok/víz/egyéb) és éberen figyel mindig: megkönnyítve a felderítést és megnehezítve a rajtaütés elszenvedését.

Név: Telepathie / Telepátia
Szint: 5.
Ár: 3000 váltó
Leírás: A Törvényember társával olyan szoros kapcsolatot sikerült kialakítania, hogy képesek egymással - gondolati képekkel - kommunikálni, alapvető parancsokat adni a másiknak. Ez a képesség idővel fejlődik, 10. szintre akár tényleges beszélgetéseket is lefolytathat a kutyájával a törvény embere.

Név: Heulen / Üvöltés
Szint: 6.
Ár: 3500 váltó
Leírás: A Törvényember kutyája egy sokkoló vonyítást enged meg meg, megbénítva minden közelben lévő lényt egy pillanatra. Csupán gazdája immunis rá.

Név: Ziel / Célpont
Szint: 7.
Ár: 4000 váltó
Leírás: A Törvényember kijelöl kutyájának egy célpontot - általában egy füttyentéssel - akire az állat a teljes figyelmét ráfordítja. Akármilyen parancsot kap a feladata mellé, azt a kutya hiba nélkül és akár a haláláig követ. Ha harci feladatról van szó, a célpont nem úszhatja meg a találkozást ép bőrrel. Naponta egyszer használható a kutya fáradékonysága miatt.

Név: Biestform / Bestiaforma
Szint: 8.
Ár: 4500 váltó
Leírás: A Törvényembere nagyon közel kerül a társához, így elérhetővé téve egy rituálét. Holdvilágos éjszakán egyesülhetnek, egy testbe két lélekként, egy farkasember.szerű lénnyé alakulva. A Törvényember gyorsabb és erősebb lesz, és a kulturált- vagy vad viselkedést az szabja meg, melyikük akaratereje erősebb kettejük közül. Az átalakulás fájdalommal jár, és csupán az éjszaka meglétéig tarthatják fenn, mivel a napfény égeti a bundájukat. Hetente 3-4 alkalommal használható, rendszeressége lelkük némi összemosódását eredményezheti. A Bestiaformában minden kutyára vonatkozó képességet képesek használni.

Név: Fest / Lakoma
Szint: 9.
Ár: 5000 váltó
Leírás: Csak Bestiaformában használható. Belefogyasztva egy hullába - legyen az állat vagy akár ember - meggyógyíthatja akár a közepesen súlyos sérüléseit is. Ennek rendszeres használata a Bestiaforma fizikális fejlődését okozza, de ezzel egyetemben állatiasítja az ember gondolkodását.

Név: Blut Anruf/ A vér hívása
Szint: 10.
Ár: 6000 váltó
Leírás: Csak Bestiaformában elérhető. Feláldozva emberi gondolkodásmódját, rövid időre átadja magát teljesen az ösztönöknek, rövid időre kitolva határait, összetett formához képest is másfélszeres sebességet (mint egy vágtató ló) és erőt (mint egy két lábról lecsapó medve) elérve. Ha ráveti magát eközben egy ellenfélre, gondolkodás nélkül darabokra tépi. Logikusan használata nem ajánlott.

Rendtörténet

Előzmények
A Nagy Harag évét követő időszakban a legtávolabban fekvő települések - mind Déli, mind Északi oldalon - akarva-akaratlanul is központi figyelem nélkül maradtak, kiszolgáltatva a banditáknak és a felcsapongó helyi bűnözésnek. A Tünde- és Köderdő peremi falvak szövetkeztek egymással, hogy megoldják a helyzetet szomszédjaik segítségével. Mind a sötét, mind az ‘erdei’ tündék segítőkésznek bizonyultak. Az elfek segítségével kitenyésztették a Farkaskutyákat; a németjuhászok és farkasok keveredéséből létrejövő állatok szófogadó, hatalmas bestiáknak bizonyultak, amiket komoly feltételek mellett adtak ki csak a kezük alól tenyésztőik. A sötételfek egy régi, farkasokhoz kapcsoló rituálét osztottak meg a rend őreivel, amit csak olyanok tudnak végrehajtani, akik páratlanul közel állnak a Hold eme vad imádóihoz. Természetesen utóbbi nem közérdekű dolog.

Berendezkedés
Mára elkezdődtek a kiválasztott ember- és kutyakölykök közös felnevelése és képzése, de elődjeikre azonnal szükség volt, így jelentkezés alapon kezdtek Törvényőröket toborozni. Komoly elvárásoknak kellett megfelelnie annak, aki egy ilyen bestiát és rangot akart magáénak tudni. Közösségének nagyrészénének támogatnia kellett, és a kutyáknak is el kellett fogadnia. Az állatok szimata e téren tévedhetetlennek voltak, legalábbis nincs hivatalos feljegyzés hatalmával visszaélő Törvényőrről. Az állatok veszélyességén felül erre mind azért volt szükség, mivel a titulus mind a három hatalmi ág jogkörével (törvényhozói, végrehajtói és igazsághozói) felruházza a törvény emberét apró birodalmában. A kikötés, hogy erről lemond a Birodalmiak érkeztével megszületett, de sosem hajtódott végre.
Egy településen egy Törvényőr, és egy a képzés alatt álló tanonc, úgy nevetett Kölyök található. A Kölyök egy fiatal gyerek, aki mellett egy kölyökkutya szolgál. Ez idő tájt összebarátkoznak, és tanulják az idősebbtől a követendő, morál diktálta dogmákat, hogy a jövőben jó Törvényőrök legyenek.

Megemlítendő személyek
Felvezetés: A Törvényőröket csupán egy laza szál tartja összefogva, annak okán hogy csupán nehezen tudnak kommunikálni egymással. Minden információt idomított madarak szállítanak, aminek az érkezte óráktól hetekig elterjedhet. Ha két Törvényőr között valami oknál fogva megoldhatatlan konfliktus teremtődik, egy, a viszonylagos vezetőjük bíráskodik; a Hollóormi (Raven Rock) Törvényember.
Név: Klaus Baldwin
Leírás: Középrövid, szőke haját vörös fejkendővel fogja hátra, állán vastag, csapzott körszakáll, amibe belekúszik maga a bajusza is. A szegcsontjáig lenyúló szintén vörös körsálon kívül teljességgel hétköznapian öltözött embert komornak, magának valónak titulálnak az emberek, de ha valaki nagyritkán feljár hozzá ítéletért, azt igazságosan és röviden szokta elintézni.

Név: Dognose, eredeti nevén Vilemyr Leafcloak
Leírás: Egy, a Tündérerdő legszélén élő tünde, akit a farkasokhoz való érthetetlen szeretete miatt lett megbízva a farkaskutyák kitenyésztésével. Rengeteg időt tölt kutyái között, így ha néha találkozik egy kétlábúval azzal barátságosan és vidáman viselkedik. Ellenszenvét könnyen kilehet vívni a kutyák iránt való érdektelenséggel, és utálatát a szőrös barátai felé tanúsított gyűlölettel.

(Megjegyzés: A kaszt erőkiegyenlítés- és a világba való jobb beillesztése miatt természetesen változtatható. A karaktert a Darkest Dungeon: Houndmaster-éről mintáztam, az őszinteség révet.)

„Hogy néz ki a szurony? Mintha egy kutyát meghúzott volna egy gyík… és telelőttük volna az ivadékukat nyílvesszővel…”

Kinézet, Testfelépítés: Méretileg a Szurony körülbelül akkora, akár egy átlagos nagykutya, nagyjából csupán csak a derekunkig érnek. Természetesen az Alfák nőhetnek nagyobbra is, de ritka, hogy egy példány az ember mellkasáig érjen (előfordulhat, de nagyon ritka esetekben, leginkább csak akkor, ha a környezeti hatások bőséget, állandó vadászlehetőséget biztosít nekik). Bár teste izmos és nehéz, valójában meglepő sebességgel képes a helyváltoztatásra. Ez a vaskos, izmos hátsólábuk és kissé fejletlen mellsőlábuk miatt lehetséges. Éppen emiatt, ha ki akarunk térni előlük, egyszerűen csak hirtelen kanyart kell vennünk, ugyanis nagyon nehezen képesek irányít váltani, gyakran felborulnak, ha óvatlanok. A Szurony masszív, kemény bőre eléggé ellenáll, a szimpla ütések, karcolásoknak rövidtávon, bár persze egy jól irányzott vágással könnyen húsukba márthatjuk a pengénk. Testét gerince mentén változó méretű tüskeréteg borítja, melyek egy különleges méregmirigyeket tartalmaz, mely véráramba jutva, hasonlóan halálos lehet, mint egy rája szúrása. Éppen ezért igen körültekintőnek kell lenni, mivel itt több tüskére kell figyelni, nem csak egyre. Szája tele több száz viszonylag „apró” foggal van teletűzdelve, melyhez éles és érdes szintén tüskés nyelv is tartozik. Szinte játszi könnyedséggel szabja le a húst az áldozatáról, melyet aztán erős gyomorsavjának köszönhetően megemészt (még a nem emészthető dolgokat is üríthető állapotra „marja le” (pl akár a könnyűvért darabkákat is alűr)). Egyetlen gyengéjük az apró szemük, mely bár képes érzékelni a vörösön túli tartományt (hőlátás) az erős fényre azonban egy kissé érzékenyek, ezen felül eléggé apró teret képesek érzékelni, ami miatt könnyű meglepni őket, ha elrejtjük a szagunkat. Annak ellenére, hogy látják a színeket és a formákat, ritkán váltanak normál látásra, leginkább csak a hő látásra támaszkodnak, illetve éles szaglásukra.

Életkor, Fejlődés, Szaporodás:  Emberi életkort nézve, ezek a lények elég rövid időt képesek csak élni, ugyanis egy-egy példány gyakorta csak negyed-fél emberöltőt él csupán. Az 50-60 éves kort megélt Szurony, már ritkaságnak számít. Ez leginkább az életvitelüknek köszönhető, a belső hatalmi harcok (Alfává válás) és az állandó vadászatok miatt, ugyanis elég gyakran történnek elhalálozások a két esemény alatt. Nagyjából három-négy korszakra lehet bontani fejlődési szakaszaikat. Születésükkor a Szuronyok igen sérülékenyek és pár napig a kutyákhoz hasonlóan képtelenek kinyitni a szemeiket, ilyenkor számítanak a legsebezhetőbbek. Ezt a réteget Alom-nak nevezzük, vagyis a „gyermekcsoport”, akiket óvni és felügyelni kell. Mivel azonban a Szuronyok almát ritkán háborgatja más faj, így a kicsinyek többsége megéri a Fiatal kort, amikor már részt vesznek a portyákon az igaz, de közvetlenül a harcokban, csak végszükség esetén szállnak be. A Fiatal egyedeket onnan lehet felismerni, hogy kisebbek és mindig az összecsapások során a legmesszebb lévő ponton csoportosulnak. Leginkább csak tanulnak, mint harcolnak. A következő életszakaszba tartozók a Felnőtt példányok, akik teljes jogú tagjai a falkának és csak ők pályázhatnak az Alfa címre. A Felnőtt „rangot” általában 13-15 éves korukra érdemlik ki, bár az ügyetlen példányok relatív későn érnek meg erre a címre, ugyanis akár válnak „felnőtté” ha elejtik az első prédájukat (ezek gyakran nyulak, vagy más apróbb állatok szoktak lenni, amiket egyedül is elkaphatnak). Illetve az utolsó csoport a Véneké, azoké a Szuronyoké, akik vagy megrokkantak, vagy képtelenek a vadászatra. Általában ők vigyáznak az alomra, vagy foglalják le az Ifjoncokat (nemritkán az idősebb Szurony bele is hal ebe a „játékba”). Érett korszakuk példánytól függően változó, de nagyjából valahol a Vén és a Felnőtt korszak között van úgy kb 30-35 év körül, de mint említve volt ez az érték változó, egy átlagos Alfa gyakorta már egész fiatalon nemzőképes. Egy alomba átlagosan 3-4 kölyök születik. Ezen felül persze ott vannak az Alfák a Szuronyok „elit”-jei, akik mindig a falka legnagyobb, legerősebb tagjai. Nagyjából egy falkába 3-4 Alfa él, akik az élelem elosztásában, az utódnemzésben mindig elsőbbséget élveznek.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: A szuronyok annak ellenére, hogy rendkívül értelmes, gondolkodó faj, ennek ellenére egyszerre igen primitívek is. Ha vadászatról van szó, nincs náluk veszélyesebb falka, ugyanis meglepően gyorsan alkalmazkodnak a harci álláshoz, és meglepő módon már-már stratégiákat gondolnak ki az áldozat legyőzéséhez, de ezzel egy időben eléggé buták is, hiszen gyakran saját fajtájuknak esnek nekik egy-egy falkabeli viszály során, illetve nem képesek felismerni, hogy mikor érdemes visszavonulni. Utóbbi okára eddig nem sikerült rájönni miért képtelenek, hisz intelligens mi voltjuknak meg kéne követelni ezt procedúrát, de egy vesztes csata esetén is alig egy-két példány menekül el önszántából a támadó csapatból. Nagy valószínűséggel talán az lehet a dolog mögötti kulcs, hogy a Szuronyok gyakran felfalják azokat a példányokat a Falkában, akik gyengeségre utaló jeleket mutatnak, így saját egészségüket féltve maradnak inkább harcban. Mindenesetre igen nehezen szelídíthetőek, mely bár lehetséges, de rendkívüli szaktudást igényel és türelmet. Ez azért van, mert nem tűrik el más fajok közelségét és nagyon hosszú időnek kell eltelnie, hogy hozzászokjanak az illető szagához, alakjához. Általában a Falka megtámadja a területükre tévedőket, behatolókat és elég sokáig is üldözik is őket, ha esetleg azok elmenekülni terveznek. Ha valaki esetleg csapdába akarna csalni egy Szuronyt, annak nagyon körültekintőnek kell lennie, ugyanis érzik a veszélyt, ha pedig fenyegetve érzik magukat sokkalta veszélyesebbek. Vadászatuk során általában mindig csak egy példány vetül az áldozatra, vagy annak hátára, ez leginkább azért van, mert veszélyes tüskéig miatt könnyen megölhetik egymást, ha óvatlanok, de mivel nem félik elhúzni a csatákat, így ez a vonások létszámfölényük miatt még elég hasznos is nekik. Egyetlen fontos dolog az, hogy leterítés mindig az Alfa feladata, ha bármelyik másik példány öli meg véletlenül a prédát, gyakran az Alfa rögtön neki esik. Kedvelik a nyirkos, sötét helyeket, így leginkább mocsárvidékeken, barlangokban fedezhetőek fel.

Társadalom: A faj teljes egészében érezhető a tisztelet és alázat az idősebb harcra képes példány felé, s még a pár éves kölyök is meghunyászkodik egy Felnőtt előtt, s a prédákból is ők ehetnek először. Fontos megjegyezni, hogy ez csak a harcra kész egyedekre vonatkozik, az elvénült, gyenge Szuronyok általában semmilyen jogot nem élveznek a falkában, gyakorta a Fiatalok a legtöbb öreg egy-egy fiatal példány miatt múlik ki, de azért ez csak a legritkább esetekben történik, ugyanis a falka vezetőjének, az Alfának, kötelessége, hogy minél több egyed alkossa a falkát, még ha az csak egy Vén is. Alfa bármelyik hím lehet, amennyiben kiérdemelte a Felnőtt címet, ám azok a fiatalok, akik előbb próbálkoznának megszerezni a címet, vagy valamilyen rendellenességgel születnek, nemhogy nem lesznek elfogadott vezetők, még a falka maga tépi szét az egyedet. Az Alfává válás valójában annyiban merül ki, hogy a Felnőttnek tisztességes egy az egy elleni harcban felül kell kerekednie az előző Alfán. Minden esetben akkor ér véget a próbatétel, ha az egyik fél elhalálozik, még akkor is, ha esetleg a kihívó a saját apjával kell megharcolnia. A Szuronyok nem ismerik a tréfát, ha egyik fél életben hagyja a vesztest, az Alfát (a győztest) megfosztják a címétől és száműzik, míg az elbukott harcost széttépik és felfalják. Ebben az esetben vagy az ez előtti Alfa, vagy a legerősebb Felnőtt Szurony veszi át a falka vezetését. A Szuronyok társadalmában a nőstények leginkább csak ellésre „vannak”, s amennyiben egy nőstény megtámadna, megsebesítene egy vadászatra alkalmas hímet, a falka megnyomorítja, vagy széttépi az engedetlen nőstényt, így érthető, hogy javarészt hímek alkotják a falkákat.

Képességek, Erők: Rendkívül értelmesek, találékonyak állathoz képest, ezen felül testüket hosszú, hegyes tüskék borítják, mely a könnyebb vérteket is képes átdöfni. Vigyázni kell a Szuronyokkal, mert ha körbekerítenek minket, nem feltétlen fogjuk elhagyni azt a kört… legalábbis egészben. Erős állkapcsuk és éles karmaik további veszélyforrást jelentenek.

Gyakoriság: viszonylag gyakoriak (legalábbis barlangrendszerekben)

Veszélyesség: Egy nagyobb falka akár 5-6 képzett harcosra is jelentős veszélyt jelent, a magányos példányoktól is tartsuk meg a kellő távolságot.

Ok a vadászatra: Eme lények egész alagútrendszereket és azok bejáratát tarthatják irányításuk alatt, ha nem vadásszák le őket akár teljes bányarendszereket is elfoglalhatnak, ezzel emberek életét veszélyeztetve meg.

Populáció: 40-50.000

Név: Okkultista
Leírás: Egy speciális rend, ami a kultisták elleni harcra esküdött fel. Tagjai lelkész-templomosokk, olyan emberek akik bár nagy hatalommal bírnak a hitetlenekkel szemben, más fajta fenyegetése ellen kimondottan átlagon alul teljesítenek.
“Hogy küzdjünk a Mélység ellen, valakinek ismernie is kell...” - Hammerschmidt, rendfőnök
Frakció: Protestáns Egyház
Faj: Ember, Nefilim
Használható fegyverek: Rövidkard, Hosszúkard, Gyertyatartó
Páncélzat: közepes
Mágia: jó
Támadás: jó
Védekezés: gyenge
Sebesség: gyenge

Képességek

Név: Reingung / Megtisztítás
Szint: 1.
Ár: Okkultisták kezdéskor megkapják, 1000 váltó
Leírás: Az Okkultista áldást kér pengéjére, amit szent fény jár át egy rövid ideig. A Kultisták által idézett lényeken és amorf testrészein hibátlanul áthalad és megakadályoz mindennemű regenerációt. Másokra nincs hatással.

Név: Stempel / Bélyeg
Szint: 2.
Ár: 1500 váltó
Leírás: Az Okkultista szabad kezét szent energiával tölti fel. Ha ezzel megérint egy Kultistát, annak a homlokán egy bélyeg, egy bekarikázott hullócsillag jelenik meg. Az érintés hosszától függően rajta marad a Kultistán a jel, ezzel jelezve mindenkinek Kultista létét, így még azok számára láttatva is, akik egyébként nem érzékelnék. Minden szentségtelen (Kultista, Nekromanta, Démon) élőlénynek enyhe égési sérülést okoz.

Név: Glühmwürchen Licht / Szentjánosbogár fénye
Szint: 3.
Ár: 2000 váltó
Leírás: Az Okkultista előkap egy gyertyát, ami szentséges fénnyel kezd égni. Lángja erőteljes, de megnyugtató, és meggyújtása után egy óráig ég. Nem számít tűznek. A Kultistáknak erősen irritálja a szemét.

Név: Sterne-Feuer / Csillagtűz
Szint: 4.
Ár: 2500 váltó
Leírás: Az Okkultista egy csillagot rajzol szabad kezével a levegőbe, amiből egy fényes sugár csap ki a meghatározott ellenfél felé. Vakító és fellöki az ellenfelet, de komoly sérülést nem okoz. A Kultistáknak olyan, mint a tűz.

Név: Dichtung / Pecsét
Szint: 5.
Ár: 3000 váltó
Leírás: Az Okkultista egy jelet helyez el valaki homlokán, egy bekarikázott csillagot. Akik ezt a jelet viselik, egy napra erősen ellenállóak lesznek a Mélységiek őrjítő befolyásának.

Név: Aufschließen / Feloldás
Szint: 6.
Ár: 3500 váltó
Leírás: Az Okkultisták gyógyítótechnikája, bár elég gyenge (fele annyira erős mint egy Lelkész gyógyítása), de nem csak fizikai, hanem mentális sérülést is ápol. Ez lényegében annyit tesz, hogy megnyugtatja az embert, és csökkenti vagy eltávolítja a mások által rátett szellemileg ártó hatásokat.

Név: Abfangen / Lehallgatás
Szint: 7.
Ár: 4000 váltó
Leírás: Az Okkultista megtanulta, hogy belehalljon a Mélységiek és Kultisták telepatikus társalgásába. Csak rövid ideig használható, mert könnyen kárt tehet az emberben. A Mélységi nem minden esetben észleli ezt a behatolást.

Név: Gewicht / Súly
Szint: 8.
Ár: 4500 váltó
Leírás: Az Okkultista felrajzol a levegőbe egy hegyet ábrázoló stilizált képet, és egy kötélforma lövedéket lő az ellenfél felé. Ha az eltalálja, akkor a fizikai valójára akkora súly nehezedik, mint amilyenek a lelkét nyomják. A nyomott súly a célpont belső érzésén alapszik, nem a világén.

Név: Urteil / Ítélet
Szint: 9.
Ár: 5000 váltó
Leírás: Az Okkultista a levegőbe rajzol egy korona jelképet, amiből három, szent fehér fénnyel izzó láncot lövet a célpontja felé. A láncok 10 m hosszan képesek kinyúlni a jelképből, és ha a célpontot eltalálják, köré fonódnak és mozgásképtelenné teszik. Több lánc erősebb hatást ér el, tisztán fizikai- és szentségtelen hatásokkal nem lehet elvágni. A Kultistákat úgy égeti mint a felhevített vas.

Név: Konfrontation / Szembesítés
Szint: 10.
Ár: 6000 váltó
Leírás: Érintésalapú. Az Okkultista szembesíti a Kultitsát minden elkövetett bűnével, ami a fejében végigrohanó, filmszerű bűnökben jelenik meg, közben feloldva rajta a Mélységi hatását. Jobb esetben ettől végleg megszabadul a delikvens a Mélységi befolyásától, de sikeressége nem garantált. (Játékos karakterre e képesség nem rákényszeríthető.)

Rendtörténet

Előzmények
Kevesebb visszataszító és megátalkodott, gonosz teremtény tapossa a földet mint a Kultisták, és ezt a tényt senki sem vitatja el tőlük. Csupán veszélyességük és a potenciális káosz, amit magukban hordoznak árnyékba került Észak- és Dél végeláthatatlan harcai során - de ez a sötét lepel fellibbent egy alkalommal, felnyitva az illetékesek szemét. Esroniel von Himmelreich, kétszáz magasan képzett templomos és Isten segedelme volt szükséges ahhoz, hogy egyet a rettegett Mélységiekből visszaküldjenek a pokolba. Az eset után felismerve a probléma súlyosságát megkezdődtek a munkálatok egy, a Kultisták ellen célirányosan kiképzett rend megalapítására.

Berendezkedés
Az Okkultisták rendjének templomosai rendíthetetlen harcosok, akik már-már a hivatali jelképként is szolgáló kétkezes pallosukat rövid-vagy hosszú kardra cserélték, hogy mindig lehessen egy szabad kezük harci jelképeik vagy eszközeik használatára. A fény ezen bajnokait még a rendes templomos kiképzés előtt kiválogatják, legyen az önkéntes jelentkezés vagy a Kultisták elleni harchoz való méltányos jellemelemek (kimagasló rendíthetetlenség, önbizalom) rendelkezők betoborzásával. Ahogy elvégezték tanulmányaikat, egy rangidőstől kapnak utasításokat, amik eleinte felderítés és nyomozás, később akár Déli Királyság határain belül való őrjáratozásra- és Kultista vadászatra adó parancs lehet.
Az Okkultisták legyenek bármilyen elhivatottak is, sosem szállnak - okításukból adódóan - egyenlőtlen harcba a hitetlenekkel szemben, vagy Rendtársaiktól, vagy a Protestáns Egyház más harcosaitól kérnek segítséget ahhoz, hogy küzdelmük legalább egyenlő legyen. Általában párosával alkotnak csapatokat, ritkán járják a vidéket egymaguk.
Ők is viselik a kék Protestáns köpenyt, de ők élnek a megtévesztés visszafogott művészetével, így ellenfeleik felkutatása közben akár ettől is megválhatnak ideiglenesen.

Megemlítendő személyek

Név: Gottfried Hammerschmidt
Leírás: Az Okkultisták rendjének feje, korábban magasan képzett templomos lovag. A Kultistáktól elszenvedett vereségei - mind felesége, mind egyetlen lánya halálának okozói - miatt fanatikus gyűlöletet érez irántuk, és mindent megtesz, hogy az utolsót is eltávolítsa a föld színéről. Kopasz, mogorva képű alak, válla széles, karjai vastagok, láthatóan egész életében csak harcolt.
Nagy kincse családi pörölye, a Wertend (Ítélkező), amit utoljára a Kultistákkal vívott első harcában használt. Azóta rendelte el a vágófegyverek használatát, mivel az ütések az amorf testük ellen hatástalannak bizonyultak.
Rendtársaival szemben egyenes, rövid, de egyáltalán nem nyers - pontosan tudja, hogy ha győzni akar, mindenkire szüksége lesz. Az ifjoncokkal előfordulhat, hogy atyáskodóan viselkedik, aggódó természetéből adódóan.

Név: Kathrin Kaiser
Leírás: Az Okkultista rend egyik első tagja, mára Kapitánya - egyik közvetítő, aki az ifjoncoknak ad feladatokat. Szívélyes társaság, jókedvű, lelkes és hangos, néha az ifjoncokkal flörtölget is - persze csak halkan, és mindenki tudja, hogy játékosságból, humorból. Azt tartja, hogy a komoly légkör árt a lelkesedésnek, így mindig próbálja emelni a hangulatot.
Átlagos magasságú, régen természetes szépségnek számított, és se a harcok, se a kor nem engedi neki, hogy ne egy ‘szemrevaló anyának’ tűnjön. A korai harmincas éveiben jár.

(Megjegyzés; szintén változtatható erőkiegyensúlyozás- és történeti beillesztés szempontjából.)

Név: Hollódoktor
Leírás: A Hollódoktorok, hivatali nevükön ‘Pestis doktorok’, a harcmezőket, és más, fertőzés borított vidékeket járva próbálják a haldoklók sorsát megkönnyíteni, javarészt eredménytelenül - legalábbis csoportjuk erre tette fel életét. Sokan a haldoklókon, betegeken kísérleteznek, hogy vagy a gyógymódot, vagy más végeredményt érjenek el. Felismerhetőek messziről a hollóforma maszkjukról.
”Mi lenne jobb laboratórium egy véráztatta harcmezőnél?” a Professzor, névleges fő-főorvos
Frakció: Független (egyik Királyságnak se részei, de semleges státusszal rendelkeznek a hadtereken)
Faj:´Ember
Használható fegyverek: Tőr, Főzetek, Bűvkő (kémiai anyagokkal erősen átáztatott speciális ásvány, ami megőrzi a felszívott anyag tulajdonságait)
Páncélzat: könnyű
Mágia: gyenge
Támadás: nagyon jó
Védekezés: gyenge
Sebesség: jó

Képességek

Név: Aderlass / Érvágás
Szint: 1.
Ár: Hollódoktorok kezdéskor megkapják, 1000 váltó
Leírás: A Hollódoktorok jártasak valamennyire az emberi- és tündei anatómiában, amennyire az kötődik fő feladatukhoz. A következő támadásukkal egy verőeret támadnak meg, amivel siker esetén komoly károkat okozhatnak egy egyszerű emberi lényben. Vértek ellen nem hatásos.

Név: Wonder Blutegel/ Csodapióca
Szint: 1.
Ár: 1000 váltó
Leírás: A Hollódoktoroknak van néhány egyszerű orvosi állatjuk, mind például egy pióca-faj. Ezeknek az állatoknak nagyon lassú az anyagcseréjük, így a magukban tárolt vért nagyon sokáig képesek tárolni, testük meg kocsonyajellegű, feltételezhetően távoli rokonaik a “slejmeknek”. Egy pióca egy fajta vért képes tárolni.

Név: Erickstend Luft / Fojtólég
Szint: 2.
Ár: 1500 váltó
Leírás: A Hollódoktor szabadjára enged flaskájából egy anyagot, ami a levegővel érintkezve füstállagúként halad tovább. Az anyag önmagában ártalmatlan, de terjedéséhez lebontja az oxigén molekulákat, így belélegezve - vagy egy idő után a közelében lenni - fulladást okozhat. Terjedése igen lassú, és folyamatosan kapcsolatban kell lennie a flaskában lévő anyaggal, különben a gáz eláll.

Név: Grell Gas / Vakító gáz
Szint: 3.
Ár: 2000 váltó
Leírás: A Hollódoktor elhajít egy rongyokba csomagolt bűvkövet, aminek gáza erősen irritálja a szemet, rövid ideig megvakítva mindenkit, akinek nincs védve a látószerve. A gáz gyorsan terjed, de pár pillanat múlva terjedése abbamarad.

Név: Heliung / Kúra
Szint: 4.
Ár: 2500 váltó
Leírás: A Hollódoktor alkalmazza az egyik kísérleti gyógyszerét; a legtöbb, maximum közepesen erősnek titulált mérget kimossa a szervezetből egy erőteljes gyomorrontás kíséretében. Némileg meggyorsítja a szervezet regenerálódó képességét is ideiglenesen.

Név: Mit dem Sterben gehen/ Ahol a Halál jár
Szint: 5.
Ár: 3000 váltó
Leírás: A Hollódoktornak mind híre mind tehetsége magasba szökkent; általánosságban az emberek mindenfele elkezdenek babonásan félni tőle, egyfajta sérthetetlenséget élvezve, ami természetesen nem garantált. A Fojtólég mostantól a bányaléghez hasonlóan könnyen gyúlékonnyá is válik, a Vakító gáz erős maró érzést kelt a nyálkahártyán.

Név: Schnell Rost / Gyorsrozsda
Szint: 6.
Ár: 3500 váltó
Leírás: A Hollódoktor ellenfelének hajít egy erősen korrozív bűvkövet, ami az érintett felületen elkezdi kimarni a fémpáncélokat. Emberre és bőrre hatástalan, szintúgy a fekete acélra. A fém minőségétől függően pár másodperc elég hogy átlyukassza azt, de csak addig amíg a fizikai kontaktus fenn áll.

Név: Drall / Pörgető
Szint: 7.
Ár: 4000 váltó
Leírás: A Hollódoktor egyik főzete, ami befolyásolja az adrenalin-termelést, így a vérnyomást, így a teljesítményt is rövid távon, mesterségesen kitolva az elfogyasztó határait. Gyorsabb lesz és jobban fog reagálni, agya gyorsabban fog pörögni. Gyakori használata a test korai öregedését és legyengülését hozza magával. Gyengébb dózisban révedést, általánosan jó közérzetet okoz, ez, hosszútávon erőteljes függést okozhat.

Név: Stahl Schleim / Acélnyálka
Szint: 8.
Ár: 4500 váltó
Leírás: A Hollódoktor flaskájából egy ragadós, könnyen formálható anyagot önt ki; ereje megegyezik a jól megmunkált acéléval és pár pillanat alatt használhatóra szárad. Egyetlen hátránya hogy túl sokat nem tarthat magánál, így nagyobb képződményeket csak legfeljebb részlegesen tud létrehozni. A képesség enyhén ragadóssá-tapadóssá teszi a Gyorsrozsda nevű képességet is, amit ettől függetlenül még könnyedén eltávolíthat magáról az ember.

Név: Wind Feuer / Tűzszél
Szint: 9.
Ár: 5000 váltó
Leírás: A Hollódoktor egy bőrre is ártalmas anyaggal átitatott - rongyokkal alaposan bebugyolált bűvkövet dob el, amiből egy rövid idő után olyan gáz keletkezik, ami égi sérülést okoz a szerves élőlényeknek. Ez ellen még a Hollódoktor is csak részlegesen védett, használata csak végső esetben ajánlott.

Név: Engel Segen / Angyali áldás
Szint: 10.
Ár: 6000 váltó
Leírás: A Hollódoktor használja a legerősebb italát, amit elfogyasztva az ember minden fertőzést (még a pestisből is!) deaktivál, és emberfeletti sebességre felgyorsítja a regenerációt. A sérült egyéntől onnantól magán áll képes e felépülni. Egyetlen hátránya, hogy nagyon kevés ember ismeri a receptet, és előállítása oly mértékben drága, hogy a Hollódoktor csak nagyon ritkán használhatja. Természetesen nem azonnal működik.

Rendtörténet

Előzmények
A Holtmezei ütközetet követően rengeteg sérült és beteg maradt a csatatéren, olyan mértékben, amit egyik oldal szanitécei, de még a Rotmantel vámpír család tagjai együttes erővel se tudtak kezelni. A legkomolyabb megoldhatatlannak tűnő kárt a fertőző betegségek, és legfőképpen a pestis okozta. Szükségessé vált egy olyan szervezet megalapítása, aminek az egyetlen dolga a sérültek és a betegek ellátása háborús időszakban, kikerülve a királyságok tudásbeli- és a vámpírok számbeli hiányát. Az első önkénteseket - veterán katonákat, szeretteiket elvesztő családtagokat, vagy szimplán elborzadt embereket - elkezdték kiképezni a Rotmanteletek, a legszigorúbb titoktartás mellett. Ennek az eredménye a hozzájuk hasonló, félőrült szakemberek lettek, akik magukat Pestis doktornak, mindenki más Hollódoktornak hívnak.

Berendezkedés
A Hollódoktorokról sok pletyka jár - az egyik legnépszerűbb, hogy maga a Halál elöljárói ők, és a pestist terjesztik. Természetesen ez nem igaz, ezek a mendemondák részben abból születtek, hogy a betegeket nem tudják meggyógyítani, legjobb esetben is csak enyhíteni tudnak a fájdalmukon. Másrészt az ijesztő, rejtelmes viselkedésük és maszkjuk tehet róla, de utóbbira szükségük is van. A maszk olyan növényeket és illatszereket tartalmaz, ami egyrészt megnehezíti - elvileg - a pestis elkapását, de mindenképp csökkenti az átható, erős dögszagot, amivel nap mint nap kapcsolatba kell lépjenek.
Központjuk nincs, a világot több csoportban dolgozó Kocsikban róják - a rendjük elindulását is onnan datálhatjuk, hogy az Első Kocsi elindult a maga tizenkét főjével, azóta egy ilyen orvosi csoportnak hagyományosan tizenkét tagja van -. A Kocsik maguk karavánok, némelyik átalakított hintó, másik durva deszkákkal beácsolt szekér, de mindig mozgásban vannak. Védelmet nem igényelnek, mert az emberek babonás félelmei tökéletesen megvédik őket minden veszélytől, azon felül meg képesek vigyázni magukra. Minden Kocsit egy rangidős Főorvos vezet, aki tapasztalatával kivívta ehhez a bizalmat.
A kocsik között nincs hierarchikus rendszer, de vezetőjüknek az első Kocsi főorvosát tartják, a Professzort.

Megemlítendő személyek
Név: Professzor
Leírás: Kimondottan rejtélyes figura, még maguk a kollégai se tudják igazi kilétét. Külön kocsiban utazik, és gyakran eltűnik hosszútávra, mindenkit magyarázat nélkül hagyva. Orvosi- és kutatói tudása megkérdőjelezhetetlen. Egy a biztos, aktív társalgási kapcsolatban áll a Rotmantelekkel.

Név: Mathias von Rotmantel
Leírás: A Professzor jobb keze, egy ifjú vámpír, aki a kocsit szokta kezelni, ha a Professzor eltűnne. Kapcsolattartó az Orvosok és a Rotmantel család között. Feltételezhetően közeli kapcsolatban áll a Professzorral. Olyan pletykák terjednek róla, hogy külön élvezetet okoz neki ha magatehetetlen, sérült emberekből szívhat ki vért. Ő a Professzor névleges testőre is, bár se ezt, se harctéri tudását sosem kellett bizonygatnia.

(UI: Még mindig szabadon szerkeszthető, és most az ihletet a Darkest Dungeon: Plague Doctor karakterétől nyertem.)

Mivel kérelmet kaptam a dologgal kapcsolatban, elcsúsztatom az útvesztő határidejét dec. 10.-e éjfélre. További hosszabbítás nem lehetséges.

„Cuki,cuki… de ha domboldalon laksz, ne tarts ilyet…”

Kinézet, Testfelépítés: Bársonyos, puha szőrzet borítja a teljes testét, mely főként, szürkés, barnás árnyalatban fordul elő. Rendkívül dús a szőrzete, és víztaszító jelleggel is bír, emiatt igen nehezen lesz koszos, sáros, de gyakori szőrváltása miatt, ez a környezetéről nemigen mondható el. Ragyogó aranysárga szemük van, s bár ennek száma kissé szokatlan, de az Gömbedek pontosan három szemmel rendelkeznek. (egy bónusz, a koponya közepén, az orr felett). Kiváló a térérzékük és a látásuk mind nappali, mind éjszakai időben. Orruk azonban csak minimálisan képes érzékelni a szagokat, így elég könnyű őket meglepni, ha elég halkak vagyunk. Azonban pont ez ellen vannak a túlméretezett füleik, amelyeket a nyulakéhoz hasonlatos elven képes mozgatni. Nagyon éles a hallásuk és viszonylag elég nagy teret képes „lefedni” ezzel, de épp emiatt az erős, intenzív hanghatások könnyen megrémisztik, így ha meg akarjuk közelíteni viszonylag csöndesen kell tennünk azt. Gerince rugalmas, s látszatra eléggé púpos. Ez persze szándékosan ilyen, ugyanis ennek hála a Gömbed képes teljesen összehúzni magát, mint valami sün, teljesen összegömbölyödve. Érdekes, hogy ebben az állapotban rengeteg időt képesek eltölteni, mindenféle utóhatás nélkül, sokszor csak az éhség képes „kirobbantani” ebből a pozícióból, ha valami igencsak megrémítette őket. Bozontos farkára figyelnünk kell, nehogy rálépjük, mert a farok végbe valamilyen oknál fogva rengeteg idegsejt található, mely nyomán az állat apró érintéssel is képes érezni a föld apró lüktetését, ami mondjuk egy ragadozó lépései adnak ki. Szomorú, de több példány is volt, hogy belehalt a fájdalomba, mert a farok vég megsérült, vagy beakadt valahová, épp ezért, fokozott figyelemmel kell lennünk, ha kedvencünkkel történik valami.

Életkor, Fejlődés, Szaporodás: Bár azt hinné az ember, hogy milyen sokáig élnek eme csodás állatok, valójában az is ritka, ha 20 évet túlélnek. Életük rövid, s néha igen magányos, de ez őket nem igen zavarja. A legfurcsább azonban az, hogy minden Gömbed, még idős korában is viszonylag aktív életet él, s nagyon nehéz megkülönböztetni egy beteg állatot egy egészségestől, mely gyakorta egy Gömbedet csak akkor terít le egy betegség, mikor már tényleg a végét járja egy-egy példány, így ha kedvencünk beteg, lehet csak túl későn figyelhetünk fel rá. Árulkodó jel lehet azonban, a homlok közepén levő szem elszíneződése (narancssárgás, pirosas árnyalatra), vagy a pupilla „lüktetése”. Egy Gömbed hamar felnő és ivaréretté válik, néha akár pár éves korukba is már szaporodóképesek. Ezek az állatok is emlős kategóriába tartoznak bele és szaporodásuk sem tér el semmiben az ebbe a csoportba tartozó állatok közül. Viszont igen termékenyek, egy alomba akár a nőstény 3-4 utódot is ellhet, majd fél év kihagyás után ugyancsak ennyit. Bár szaporodni gyorsan tudnak és teszik is a dolgukat, igen hamar elnépesedhetnének, ám a kicsik hamar „kirepülnek a családi fészekből”. A szaporulat azonban azért nő csak lassan, mert igen kevés példány éli meg az 5. kort, mivel elég gyakran esnek áldozatul a nagyobb ragodozóknak.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: Roppant nyugodt és türelmes állat, bár a hétköznapi macskákkal ellentétben jóval több mozgást igényel. Igen értelmesek, még a kutyákon is túltehetnek, viszont pont emiatt roppant könnyű őket megszelídíteni, igazából egy vadonélő példányt is könnyen maga mellé szeretgethet olyan is, akinek még nem volt dolga még igazán állatokkal. Fontos, hogy bár külsőre nagyon hasonlít a macskákhoz, de viselkedés ügyileg megannyi dologban eltér. Példának okáért szeret fürödni a patakok vizébe (bár lég dús szőrzete miatt, gyakorlatilag a víz tetején „lebeg”), és megrémíteni is viszonylag nehéz. Mivel mindenevő, nincs nagyon olyan dolog, amit ne lenne hajlandó megenni, de sose nyúl olyan dologhoz, amiről tudja, hogy nem fér belé (bár ha éhes, azért megrágcsálja, de hobbiból nem teszi). Sokan azt hiszik, hogy ez példány is épp olyan hobbivadász, mint a közeli fajtársa, de igazából, nemhogy ne, szereti a „játszadozást”, de az előbb említett ok miatt, táplálékszerzés céljából is ritkán egerészik, inkább a könnyebben megszerezhető dolgokra hajt. Bár három szemével és hatalmas fülével kiválóan lát éjszakai is, de jobban kedveli a nappali időket, ahol szabadabban mozoghat, s a többi állat is élénkebb. Karmai igen aprók (de roppant élesek, így legyünk körültekintőek, ugyanis könnyen felszabhatja a bőrt!), így igen ritkán képes zsákmányra vadászni. Jobban szereti a dögöket, illetve az édeskés gyümölcsöket, de a rovaroktól elkezdve a puha gyökerekig, bármit megeszik, Kerüli az összetűzéseket, még a saját fajtásaival is, míg a nála termetesebb ragadozók elől, nyíltan menekül, ha veszélyeztetve érzi magát. Bár a Gömbed fürge és ügyes, mégse ez teszi igazán gyors menekülővé, hanem az, hogy összegömbölyödve képes legurulni szinte bármilyen terepen (elég nagy sebességgel) úgy, hogy meg sem sérül, még akkor sem, ha sziklás, kavicsos terepen teszi ezt hála a puha, ruganyos bundájának. Erről kapták a nevüket is. Pont eme menekülési stratégiája miatt, leginkább csak dombvidékek, hegygerincek tetején fordulnak elő, ahol könnyen lehagyhatják üldözőiket. Előfordulnak még az erdős területeken is, ahol a gyökerek közt tudnak ügyeskedni.

Társadalom: Nincs igazán szükségük társaságra, de nem is vetik meg azt. Egy Gömbed tökéletesen megvan magányosan is, bár ha sikerül háziasítani, az emberi légkört is hamar megszokja. Elég gyorsan alkalmazkodik a társasághoz, ezért is olyan népszerű háziállat. Bármilyen fajjal képes együtt élni, amíg valamilyen szinten képes nyereséget hozni neki, ez lehet a könnyű táplálékszerzés, vagy szimplán csak annyi, hogy képes megmelengetni magát társában egy fagyos, téli éjszaka közben. Sokan azt állítják, hogy igen hűséges állatok, valójában csak annyi van a háttérben, hogy az emberek mellett szinte minden igényük ki van elégítve, így általában elég sokáig kihúzzák a társaságunk és igencsak ritka az, hogy egy Gömbed elszökjön a gazdájától, ám ilyenkor sejthetjük, hogy tulaja nem bánt épp jól a kedvencével.

Képességek, Erők: A Gömbedek kifejezetten érzékenyek a földmozgásokra, természeti csapásokra, mint más élőlények, így ha kifejezetten nyugtalannak látnánk kis kedvencünk, akkor tudhatjuk, hogy baj közeleg. Emellett puha, lég dús szőrzete miatt, az apróbb sérüléseket, karcolásokat, zúzódásokat képes minden probléma nélkül elkerülni, még akkor is ha mondjuk valami háztartási eszköz mondjuk ráesik. Igen szívós és kitartó állat, bár néha pontosan annyi galibát is csinál.

Gyakoriság: gyakori

Veszélyesség: Teljes mértékben ártalmatlan, még a kisgyerekekre sincs veszéllyel.

Ok a vadászatra: Prémje roppant puha, bár mivel egy elég kedvelt állatról van szó, sokan nem nézik jó szemmel, ha valaki Gömbed prémmel a nyakába mászkál.

Populáció: 100.000

„Aszonta’ az egyik komám, hogy úgy néz ki mint valami kutyafattya… há’ bizza igaza vót…

Kinézet, Testfelépítés: Nagyjából ló méretű szőrös, tollas lény, mely külsőre nem is igen hasonlít egy állatra sem. Bár előszeretettel hívják Griffnek, valójában csupán a Griffek egy távoli leszármazottjáról van szó, egy elkorcsosult fajról, mely a Griffek semmilyen büszkeségéből nem örökölt. Ahogy a Griff büszke és tiszta állat, úgy a Valvran betegségek egész garmadáját terjeszti. A Valvranok emlősszerű fekete szőrrel, bőrrel borított testéből hollószerű fej nő ki, míg hátából repülésre is alkalmas, izmos, erős szárnyak növekednek. Fontos, hogy bár csőre van, szája mégis rendkívülien hegyes és megszámlálhatatlanul sok, apró, kicsi fogakkal van kitömve. Nyelve fűrészfogas, hogy könnyebben felaprítsa a húst, annak ellenére, hogy nagy nyelőcsővel rendelkezik. Ez azért van, mert az állat roppant türelmetlen és sokszor csak félig rágja meg az ételt, s van, hogy még szinte egészben nyeli le áldozatát. Ha sikerül is elejtenünk egy Valvrant mihamarabb el kell égetnünk a testét, ugyanis mint említettük különféle betegségeket terjeszt, ez leginkább a mocskos életmódja és a táplálkozása végett van. Szemük nagyon gyenge, így ritkán vadásznak nappali fénynél, de annak ellenére, hogy lepratelepek, igen izmos és vaskos testfelépítésük és éles karmaik vannak, így jobb nem lebecsülni őket!

Életkor, Fejlődés, Szaporodás:  Elég rövid ideig élnek, pocsék táplálkozási sokásaik miatt. Nagyjából 4-5 évtized csupán, s nagyon ritka, hogy egy-egy példány ne valamilyen fertőző, súlyos betegségben hulljon el. Igazi lepraterepek, így általában van, hogyha egy példány kimúl, a közelében található fajtársai is kimúlnak ugyanazon vírus, baktérium „keze által”. Bár megpróbálták több fejlődési szakaszba bontani a Valvranokat, de olyannyira káoszszerű a példányok fejlődése, hogy nincs rá pontos behatárolás. Néhány egyed, már pár hónapos korában elhagyja a fészket, míg mások többéves korukra is szüleik nyakán élősködnek. Éppen ezért igen ritka, hogy új fióka szülessen, bár ehhez hozzájön az amúgy rettenetesen csekély megtermékenyedési esély is. Éppen ezért a faj kihaló félben van (néhány tudós szerint, ezt csupán szerencsének mondja el). Mint említve van, a kicsinyeket fiókaként határozták meg, ugyanis a nőstény egy alkalommal olyan 9-10 tojást hoz a napvilágba, bár kikelni alig 1-2 szokott, a többit vagy felfalják a korábban kikelt fiókák, vagy a szüleik éhségből megcsappantatták a létszámot. Ennek ellenére előfordul, hogy több fióka is kikel, de minden esetben csak a legerősebb marad életben, a többi az „alfa” martalékává válik. A szülők, míg ki nem kelnek, csak élelemként tekintenek a tojásokra, ám amint kibújt a fióka, már annál nagyobb családi szeretet adnak a csöppségnek, ám ez addig tart, míg a fióka ki nem repül. Onnantól teljesen megszakítanak minden érzelmi kötődést a picivel. Volt rá példa, hogy egy gyakorló repülésből visszatérő gyermek Valvrant a saját szülei tépték szét. Egyszóval a Valvranok példás szülőkből és szerethető családfőkből áll.

Jellem, Viselkedés, Harcászat, Élőhely: Igen vad és kiszámíthatatlan lények, nem nagyon lehet megjósolni a cselekedetüket. Nem félnek semmitől, még a veszélyesebb ragadozóktól sem, így elég rossz ötlet felhergelni őket. Már a legkisebb fenyegetésre is támadnak, sőt van, hogy még fenyegetés sem kell nekik. Falkákban és egyénenként is gyakran vadásznak, mindaddig, míg ki nem élik a vadászösztönük, vagy éhségüket, ám utóbbi a ritkább, ugyanis igen kevés eset van, hogy egy Valvran igen éhes legyen, ugyanis felfal mindent, amit csak lát, legyen az ehető, vagy sem, még igazából emészthetőnek sem kell lennie. Őrlőgyomrában minden keményebb darab felaprózódik, igen erős gyomorsavja pedig a legtöbb ismert anyagot képes feloldani, jobban mondva szétmarni (a páncéldarabokat is egy idő után), amelyet ezután ki is ürít. Vigyázni kell, mert az állat végterméke is ugyanúgy méreg lehet! A Valvran bár agresszív, de a keselyűkhöz hasonlóan viselkedik, ha sérült, gyenge prédát lát, azzal a különbséggel, hogyha az áldozat huzamosabb ideig sem figyel fel rá, rögtön lecsap. Ez azért van, mert nem szeret fölösleges energiákat elpazarolni, ha láthatólag az áldozat magától is meghal. Csatatereken, véres ütközeteken, van, hogy már akkor megjelennek a küzdő felek között, mikor még vége sincs a harcnak, ezzel nem is kis káoszt is okozhatva. Bár az erős zajok és hangok egy darabig távol tartják, a felbosszantott lény, hamar meggondolatlanná válik egy idő után. Kedveli az apróbb, könnyen lenyelhető falatokat, melyet akár egészben is bekaphat. Éppen ezért előszeretettel csap le: csecsemőkre, macskákra, madarakra stb., míg nagyobb prédák esetén, hegyes karmaival és izmos lábával tépi szét az áldozatát. Furcsa, de sok esetben az állat meghagyja magát a húst, s van, hogy csak a belsőségeket eszi meg. Sokan azt állítják ez az állat tisztátlanságát bizonyítja, mások azt állítják ezért olyan fertőző ez a lény, megint mások azt feltételezik, hogy a Valvran nem szeret rágni, éppen ezért vadászik gyakran egyfalatos prédákra. Valójában az ok ismeretlen, de mindenesetre az áldozatot az ok tudása sem boldogítaná.

Társadalom: Nincs igazán társadalmuk. Bár előfordul egy kisebb-nagyobb csoportosulás, általában ez csak egy nagyobb lakomán fordul elő. Előszeretettel vadásznak inkább egymaguk, ahol nem kell osztozkodni. A leghosszabb ideig tartó „kapcsolatok” mégis talán a családi légkör ideje alatt van, amikor a szülők a fiókára vigyáznak, míg az ki nem repül. Bár ennek az ideje, mint említve volt változó, azért mégis elég hosszú időkről van szó. A Valvran semmilyen más fajt nem tűr meg maga mellett, még a saját fajtársai közül is csak keveset visel el. Egy Valvran szemében minden préda, csak egy-két prédát hajlandó egy ideig elviselni, hogy kiélje igényeit legyen az nemi, vagy társas lét. Bár nem nevezhető éppen intelligensnek, azért van annyi esze, hogy képes legyen alapszinten kommunikálni a saját fajtájával.

Képességek, Erők: Igen ellenállók a mérgekkel és betegségekkel szemben, utóbbi alól az idős példányok tesznek csak kivételt, ám az ő szervezetük is ellenállóbb az emberénél, így ha elhullott példányt akarunk megközelíteni, mindenképp legyünk óvatosak, mert lehet, hogy egy halálos vírust is összekaparhatunk. Nem tudni miért, de a legtöbb gyengébb (nem elemi) mágiákra immunisak, legalábbis passzív védelemmel rendelkeznek. Van, hogy egy mágikus támadást, szinte fel sem vesznek. Pont emiatt sokan rossz ómennek tekintik a lényt, néhány egyházi személy, nyíltan üldözteti is eme példányokat.

Gyakoriság: Viszonylag ritka.

Veszélyesség: Fokozottan veszélyes, főleg gyermekekre, nőkre, öregekre. Emellett, ha Valvrant látunk figyeljünk kisebb háziállatainkra is.

Ok a vadászatra: Kártevő a szó minden értelmében. Tönkre teszi a vetést, az épületeket, tárgyakat, illetve megesz szinte bármit és bárkit. Semmi sincs biztonságban a közelükben, így jobb minél hamarabb elpusztítani a probléma okozóját.

Populáció: 8-10.000

A pályázatok határideje lejárt, ma este értékelés következik!

Leon: A Hollódoktor és az Okkultista megéri egyből az 1000-1000 váltót, a Törvényemberrel még egyeztetünk, és egy pici javítással az is meglesz.

Ashor: Amit beszéltünk. Bármi kérdés van, keress.