Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Thyra (ejtsd: Tíra)
Faj: sötételf
Frakció: Sybaris
Kaszt: Kultista/Hírnök
Nem: nő
Kor: 22 év
Kinézet:
Sötét, szürkéslila bőre szokatlannak hathat a legtöbb faj számára, amit szurokfekete szeme és csillogó, aranyszín íriszei csak tovább fokoznak. Emberi szemmel magasnak mondható, ám testalkata inkább izmos mint karcsú, persze az elfekre jellemző mértékben. Hófehér haját rövidre vágva hordja, oldalt teljesen felborotválva.
Ruházata sokkal inkább nevezhető praktikusnak, mint esztétikusnak. Szakadt bőr, fakó szőrme és szedett-vedett fémdarabok alkotják ruhatárát. Viseletes öltözéke ellenére egyáltalán nem mondható elhanyagoltnak, sőt viszonylag sok időt tölt holmija rendben tartásával és tisztálkodással. Ékszerként csak néhány egyszerű fülbevalót hord, illetve egy vékony nyakláncot, rajta színes kavicsokkal és valamiféle ragadozó állat szemfogával.
Kép a karakterről:
Jellem:
Idegenekkel szemben általában távolságtartó, pláne ha azok nem tartoznak fajtársai közé. Alapvetően vidám, de lobbanékony természetű és kiszámíthatatlan, ami nem is csoda hiszen egy mélységivel való találkozásnak köszönhetően elméje teljesen megbomlott. Őrülete sokféle formát ölt az állandósult rémálmoktól kezdve, a különféle hallucinációkon át, a beteges tévképzetekig. Az ezekre utaló jelek azonban a külvilág számára csak ritkán láthatóak, ezért gond nélkül képes elvegyülni a hétköznapi emberek között.
Előtörténet:
A sötételf férfi feleségével és lányával már napok óta úton volt. Nyugatra tartottak a tengerhez, és bár sokan próbálták lebeszélni őket az útról, ők mégsem tartottak annak veszélyeitől mivel mindketten jól képzett harcosok voltak. Gyermekük, Thyra épphogy megtanult beszélni és ezt a képességét előszeretettel használta is, szinte megállás nélkül. A hosszú út során azonban a kislány egyre hallgatagabbá vált, éjjelente pedig rémálmok kezdték gyötörni. Minden éjjel pontosan ugyanakkor riadt fel a lidércnyomásból.
- Semmi baj kicsim, csak álom volt! - nyugtatgatta anyja, de az álmok egyre rosszabbak lettek.
- Koncentrálj a részletekre és vedd észre ha valami nem stimmel! Ha felismered, hogy amit átélsz az nem valóság akkor bármikor fel tudod majd ébreszteni magad, de akár még irányíthatod is az álmaidat. - próbált segíteni apja is.
Thyra panaszai bár nem jelentősen, de azért némileg hátráltatták haladásukat, ezért a tervezettnél korábban érte őket a telihold. Az ehhez a fontos eseményhez kapcsolódó rituálékat egy nem messze található hegycsúcson szerették volna elvégezni, ám azt csak másnap érték volna el, így be kellett érniük egy közeli dombbal.
Nem is domb volt az inkább csak szikla, ahol néhány kiégett fűcsomót leszámítva az életnek szinte semmi jele nem látszott.
Az előkészületek rendben lezajlottak, de a rituálé részletei összemosódtak Thyra újabb rémálmával…
Álmában szülei egy félelmetes lénnyel harcoltak, amely mintha árnyékból és fekete füstből állt volna. Tekergőző csápjai ellen a hagyományos fegyverek teljesen hatástalanok voltak, de még a holdfény által segített támadások sem tudtak igazán kárt tenni benne. Thyra próbált felébredni a lidércnyomásból, de minden nagyon valóságosnak tűnt. Látta ahogy egy árnyékcsáp anyja köré tekeredik és tisztán hallotta amint recsegve-ropogva minden egyes csont eltörik a testében. Hallotta amint apja azt üvölti felé, hogy fusson majd a lényre veti magát. Azután minden elcsendesedett, a lény pedig ott állt előtte és három pár, vörösen ízzó szemével méricskélte a lányt…
Másnap Thyra egy barlangban ébredt. Apja nem messze tőle ült és különös tekintettel bámult le rá.
A tegnapi, szörnyű álom emléke elhalványult, de a nyugtalanító érzés továbbra is ott motoszkált a lányban.
- Hol van anya? Mikor indulunk tovább? - kérdezte apjától.
- Szólíts Sybarisnak gyermek! - hangzott a kurta felelet…
Egy mélységi puszta közelsége köztudottan képes megőrjíteni bármely halandót, amit viszont csak kevesen tudnak az az, hogy egy ilyen lény képes az áldozat őrületének “formázására” is, amennyiben az alany még fiatal és elméje kellően fogékony. Ezáltal a mélységiek képesek olyan szolgákat nevelni, akik gond nélkül beolvadhatnak a halandók közé sőt, őrületük adott esetben még előnyükre is válhat.
Thyra “nevelése” elsősorban az álmaiban folyt. Eleinte a lány többször is rájött, hogy álmodik és megpróbált az ébrenlétbe menekülni de valahányszor fel akarta ébreszteni magát mindig egy újabb álomban tért magához.
Sybaris továbbra is apja képében jelent meg és a két alak hamarosan elválaszthatatlanul összeolvadt Thyra elméjében.
Amikor valóban ébren volt a környező erdőket járta, élelmet gyűjtögetett, figyelt és tanult. “Apjának” nem volt szüksége gyenge szolgákra ezért hamar meg kellett tanulnia, hogyan éljen túl segítség nélkül. Egyre jobban megismerte a növényeket és állatokat, saját kárán megtanulta, hogy mi ehető és mi nem az, és fokozatosan elsajátította a vadászat rejtelmeit is.
Álmaiban Thyra mindig egy ősi játékot játszott egy különös lénnyel, de sem a játék szabályait sem a lény alakját nem tudta felidézni soha. Ebben a játékban mindig a lány veszített. Eleinte pár lépésből kikapott és gyűlölte az egészet. Nem akart veszíteni. Félt.
Majd ahogy egyre ügyesebb lett, egyre tovább és tovább jutott, de sosem nyert. Végtelennek tűnő számú játszma után megértette, hogy a végén mindenképpen veszíteni fog, de már nem félt tőle. Tudta, hogy ha egy játszma véget ér elkezdődik egy újabb. A sikerélmény nem a végső diadal volt számára, hanem az a sok kis apró győzelem, amikkel egyre tovább tudott játékban maradni.
Egyre ügyesebben játszott és egyre jobban élvezte is. Rögtönzött, csalt, a szabályok határait feszegette, a játszmák pedig napokig, hetekig, majd hónapokig tartottak.
Nem emlékszik rá mikor kezdte az utolsó játékot és azt sem tudja mikor ér majd véget, de örül neki hogy játszhat és mindent el fog követni azért, hogy továbbra is játékban maradjon.
Sybaris tehát sikeresen ültette el a lány fejében a képzetet, ami szerint az élet csupán egy játék, melyben végül óhatatlanul veszítünk. Thyra pedig megtanult veszíteni és már nem fél tőle, nem fél a haláltól. Természetesen mindent el fog követni hogy elodázza a véget, de mikor az mégis eljön akkor emelt fővel, méltósággal fogadja majd.
Mikor “apja” felkészültnek ítélte, megparancsolta Thyrának, hogy induljon és keresse fel fajtársait, majd illeszkedjen be közéjük.
- Figyelj és tanulj gyermek! Új képességeket elsajátítva előnyre tehetsz szert a játékban!
Thyra keletre indult és rövidesen rá is talált egy sötételf kolóniára, ahol menedékre lelt.
Minél távolabb került Sybaristól annál inkább csökkent a szokásos rémálmok intenzitása, de azok soha nem szűntek meg sőt, egy újfajta lidércnyomás is alakot öltött a lánynál. Ezekben az új álmokban ismét átélte amint szülei az árnyék-lénnyel küzdenek, de az álom végén a lény a holttestek fölött lebegve szép lassan fölvette apja alakját. Tudatalattija így próbálta figyelmeztetni a lányt arra amit mindig is érzett, ám a mélységi befolyásának köszönhetően képtelen volt felfogni józan ésszel. Mindhiába. Sybaris nevelésének hála Thyra képtelen megérteni, hogy akit apjának hisz az valójában nem más mint az álmait kísértő förtelem.
Mikor már jó ideje élt fajtársai között, egyszer egy szokatlan és rendkívül erőteljes éber-álmot látott. “Apja” jelent meg előtt és azonnali hatállyal magához hívta, így hát Thyra ismét útra kelt.
A kopár sziklához visszaérve, “apja” ugyanolyannak tűnt mint máskor, de a lány mégis érezte, hogy valami megváltozott. Egyre csak egy hatalmas erejű kardról beszélt és Thyra most először vélt valamiféle érzelmet felfedezni a hangjában. Talán izgatottság volt, talán félelem...
- Menj és kutasd fel Azrael kardját! Hozd el nekem! Utazz, kérdezősködj, találd meg! Ha a nyomára bukkansz azonnal, de évente egyszer mindenképp gyere el ide és tegyél jelentést!
Azóta sok idő eltelt, Thyra pedig rengeteg helyen megfordult de a kardot még nem sikerült megtalálnia.
Talán a következő kaland közelebb viszi céljához… és ki tudja, egy ilyen nagy hatalmú fegyver talán még a rémálmait kísértő szörnyeteggel is képes lenne végezni. Csak meg kell találnia és visszavinnie Sybarisnak.
“Apjánál” minden bizonnyal jó kezekben lesz a kard!
Faj: sötételf
Frakció: Sybaris
Kaszt: Kultista/Hírnök
Nem: nő
Kor: 22 év
Kinézet:
Sötét, szürkéslila bőre szokatlannak hathat a legtöbb faj számára, amit szurokfekete szeme és csillogó, aranyszín íriszei csak tovább fokoznak. Emberi szemmel magasnak mondható, ám testalkata inkább izmos mint karcsú, persze az elfekre jellemző mértékben. Hófehér haját rövidre vágva hordja, oldalt teljesen felborotválva.
Ruházata sokkal inkább nevezhető praktikusnak, mint esztétikusnak. Szakadt bőr, fakó szőrme és szedett-vedett fémdarabok alkotják ruhatárát. Viseletes öltözéke ellenére egyáltalán nem mondható elhanyagoltnak, sőt viszonylag sok időt tölt holmija rendben tartásával és tisztálkodással. Ékszerként csak néhány egyszerű fülbevalót hord, illetve egy vékony nyakláncot, rajta színes kavicsokkal és valamiféle ragadozó állat szemfogával.
Kép a karakterről:
Jellem:
Idegenekkel szemben általában távolságtartó, pláne ha azok nem tartoznak fajtársai közé. Alapvetően vidám, de lobbanékony természetű és kiszámíthatatlan, ami nem is csoda hiszen egy mélységivel való találkozásnak köszönhetően elméje teljesen megbomlott. Őrülete sokféle formát ölt az állandósult rémálmoktól kezdve, a különféle hallucinációkon át, a beteges tévképzetekig. Az ezekre utaló jelek azonban a külvilág számára csak ritkán láthatóak, ezért gond nélkül képes elvegyülni a hétköznapi emberek között.
Előtörténet:
A sötételf férfi feleségével és lányával már napok óta úton volt. Nyugatra tartottak a tengerhez, és bár sokan próbálták lebeszélni őket az útról, ők mégsem tartottak annak veszélyeitől mivel mindketten jól képzett harcosok voltak. Gyermekük, Thyra épphogy megtanult beszélni és ezt a képességét előszeretettel használta is, szinte megállás nélkül. A hosszú út során azonban a kislány egyre hallgatagabbá vált, éjjelente pedig rémálmok kezdték gyötörni. Minden éjjel pontosan ugyanakkor riadt fel a lidércnyomásból.
- Semmi baj kicsim, csak álom volt! - nyugtatgatta anyja, de az álmok egyre rosszabbak lettek.
- Koncentrálj a részletekre és vedd észre ha valami nem stimmel! Ha felismered, hogy amit átélsz az nem valóság akkor bármikor fel tudod majd ébreszteni magad, de akár még irányíthatod is az álmaidat. - próbált segíteni apja is.
Thyra panaszai bár nem jelentősen, de azért némileg hátráltatták haladásukat, ezért a tervezettnél korábban érte őket a telihold. Az ehhez a fontos eseményhez kapcsolódó rituálékat egy nem messze található hegycsúcson szerették volna elvégezni, ám azt csak másnap érték volna el, így be kellett érniük egy közeli dombbal.
Nem is domb volt az inkább csak szikla, ahol néhány kiégett fűcsomót leszámítva az életnek szinte semmi jele nem látszott.
Az előkészületek rendben lezajlottak, de a rituálé részletei összemosódtak Thyra újabb rémálmával…
Álmában szülei egy félelmetes lénnyel harcoltak, amely mintha árnyékból és fekete füstből állt volna. Tekergőző csápjai ellen a hagyományos fegyverek teljesen hatástalanok voltak, de még a holdfény által segített támadások sem tudtak igazán kárt tenni benne. Thyra próbált felébredni a lidércnyomásból, de minden nagyon valóságosnak tűnt. Látta ahogy egy árnyékcsáp anyja köré tekeredik és tisztán hallotta amint recsegve-ropogva minden egyes csont eltörik a testében. Hallotta amint apja azt üvölti felé, hogy fusson majd a lényre veti magát. Azután minden elcsendesedett, a lény pedig ott állt előtte és három pár, vörösen ízzó szemével méricskélte a lányt…
Másnap Thyra egy barlangban ébredt. Apja nem messze tőle ült és különös tekintettel bámult le rá.
A tegnapi, szörnyű álom emléke elhalványult, de a nyugtalanító érzés továbbra is ott motoszkált a lányban.
- Hol van anya? Mikor indulunk tovább? - kérdezte apjától.
- Szólíts Sybarisnak gyermek! - hangzott a kurta felelet…
Egy mélységi puszta közelsége köztudottan képes megőrjíteni bármely halandót, amit viszont csak kevesen tudnak az az, hogy egy ilyen lény képes az áldozat őrületének “formázására” is, amennyiben az alany még fiatal és elméje kellően fogékony. Ezáltal a mélységiek képesek olyan szolgákat nevelni, akik gond nélkül beolvadhatnak a halandók közé sőt, őrületük adott esetben még előnyükre is válhat.
Thyra “nevelése” elsősorban az álmaiban folyt. Eleinte a lány többször is rájött, hogy álmodik és megpróbált az ébrenlétbe menekülni de valahányszor fel akarta ébreszteni magát mindig egy újabb álomban tért magához.
Sybaris továbbra is apja képében jelent meg és a két alak hamarosan elválaszthatatlanul összeolvadt Thyra elméjében.
Amikor valóban ébren volt a környező erdőket járta, élelmet gyűjtögetett, figyelt és tanult. “Apjának” nem volt szüksége gyenge szolgákra ezért hamar meg kellett tanulnia, hogyan éljen túl segítség nélkül. Egyre jobban megismerte a növényeket és állatokat, saját kárán megtanulta, hogy mi ehető és mi nem az, és fokozatosan elsajátította a vadászat rejtelmeit is.
Álmaiban Thyra mindig egy ősi játékot játszott egy különös lénnyel, de sem a játék szabályait sem a lény alakját nem tudta felidézni soha. Ebben a játékban mindig a lány veszített. Eleinte pár lépésből kikapott és gyűlölte az egészet. Nem akart veszíteni. Félt.
Majd ahogy egyre ügyesebb lett, egyre tovább és tovább jutott, de sosem nyert. Végtelennek tűnő számú játszma után megértette, hogy a végén mindenképpen veszíteni fog, de már nem félt tőle. Tudta, hogy ha egy játszma véget ér elkezdődik egy újabb. A sikerélmény nem a végső diadal volt számára, hanem az a sok kis apró győzelem, amikkel egyre tovább tudott játékban maradni.
Egyre ügyesebben játszott és egyre jobban élvezte is. Rögtönzött, csalt, a szabályok határait feszegette, a játszmák pedig napokig, hetekig, majd hónapokig tartottak.
Nem emlékszik rá mikor kezdte az utolsó játékot és azt sem tudja mikor ér majd véget, de örül neki hogy játszhat és mindent el fog követni azért, hogy továbbra is játékban maradjon.
Sybaris tehát sikeresen ültette el a lány fejében a képzetet, ami szerint az élet csupán egy játék, melyben végül óhatatlanul veszítünk. Thyra pedig megtanult veszíteni és már nem fél tőle, nem fél a haláltól. Természetesen mindent el fog követni hogy elodázza a véget, de mikor az mégis eljön akkor emelt fővel, méltósággal fogadja majd.
Mikor “apja” felkészültnek ítélte, megparancsolta Thyrának, hogy induljon és keresse fel fajtársait, majd illeszkedjen be közéjük.
- Figyelj és tanulj gyermek! Új képességeket elsajátítva előnyre tehetsz szert a játékban!
Thyra keletre indult és rövidesen rá is talált egy sötételf kolóniára, ahol menedékre lelt.
Minél távolabb került Sybaristól annál inkább csökkent a szokásos rémálmok intenzitása, de azok soha nem szűntek meg sőt, egy újfajta lidércnyomás is alakot öltött a lánynál. Ezekben az új álmokban ismét átélte amint szülei az árnyék-lénnyel küzdenek, de az álom végén a lény a holttestek fölött lebegve szép lassan fölvette apja alakját. Tudatalattija így próbálta figyelmeztetni a lányt arra amit mindig is érzett, ám a mélységi befolyásának köszönhetően képtelen volt felfogni józan ésszel. Mindhiába. Sybaris nevelésének hála Thyra képtelen megérteni, hogy akit apjának hisz az valójában nem más mint az álmait kísértő förtelem.
Mikor már jó ideje élt fajtársai között, egyszer egy szokatlan és rendkívül erőteljes éber-álmot látott. “Apja” jelent meg előtt és azonnali hatállyal magához hívta, így hát Thyra ismét útra kelt.
A kopár sziklához visszaérve, “apja” ugyanolyannak tűnt mint máskor, de a lány mégis érezte, hogy valami megváltozott. Egyre csak egy hatalmas erejű kardról beszélt és Thyra most először vélt valamiféle érzelmet felfedezni a hangjában. Talán izgatottság volt, talán félelem...
- Menj és kutasd fel Azrael kardját! Hozd el nekem! Utazz, kérdezősködj, találd meg! Ha a nyomára bukkansz azonnal, de évente egyszer mindenképp gyere el ide és tegyél jelentést!
Azóta sok idő eltelt, Thyra pedig rengeteg helyen megfordult de a kardot még nem sikerült megtalálnia.
Talán a következő kaland közelebb viszi céljához… és ki tudja, egy ilyen nagy hatalmú fegyver talán még a rémálmait kísértő szörnyeteggel is képes lenne végezni. Csak meg kell találnia és visszavinnie Sybarisnak.
“Apjánál” minden bizonnyal jó kezekben lesz a kard!
A hozzászólást Thyra összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 17, 2016 5:48 pm-kor.
