Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Korán reggel volt a déli városkában, amikor a szemembe sütött a nap a viskóm tetején át. Szerettem a reggeli első fénysugarakra kellni, ha őszinte akarok lenni, erővel és megnyugvással töltött el engem, lassan keltem ki ágyikómból, ami igazából egy lyukacsos kanapé volt, majd lassan magam mellé gyűrtem a takaróként szolgálló plédemet és a reggelimre gondoltam.
-íííí ááájh jó reggelt világ!-ültem fel és nyújtózkodtam, majd kaptam magamra a köpenyemet és a csizmáimat, ezzel felkeresve a kedvenc gyümölcs árusomat, aki néha meglep engem egy darabka almával, vagy körtével, amikor azok már picit túlérettek és nem vennék meg, de attól nagyon ízletesek és laktatóak.
Így esett meg velem, hogy az úton lefelé, amikor a pulthoz értem a bácsika sajnos azt mondta, hogy nem tud most adni olyat nekem, hozzátenném azért, hogy néha napján egy friss gyümi is jól esett volna, de akkora sóher volt az öreg, hogy pár váltóért a saját anyját eladta volna. Így keresnem kellett máshogyan ételt.
Kiszemeltem egy ártatlan eddig ismeretlen arcot és már utána is indultam nem feltűen, de szorosan a nyomába a pillanatra várva, majd amikor egy sikátorba fordult én hirtelen utána eredtem és a sötét szűk utcában hátulról a derekának feszítettem maga a nagy és hatalmas mutatóujjamat.
-a pénzedet hapsikám!-mélyítettem el a hangomat is picit és ő hamar engedelmeskedett és a pici zsacsit az övéről a kezembe akarta nyomni, amit én hamar el is kaptam tőle, magamban már örülve a reggelimnek.
-íííí ááájh jó reggelt világ!-ültem fel és nyújtózkodtam, majd kaptam magamra a köpenyemet és a csizmáimat, ezzel felkeresve a kedvenc gyümölcs árusomat, aki néha meglep engem egy darabka almával, vagy körtével, amikor azok már picit túlérettek és nem vennék meg, de attól nagyon ízletesek és laktatóak.
Így esett meg velem, hogy az úton lefelé, amikor a pulthoz értem a bácsika sajnos azt mondta, hogy nem tud most adni olyat nekem, hozzátenném azért, hogy néha napján egy friss gyümi is jól esett volna, de akkora sóher volt az öreg, hogy pár váltóért a saját anyját eladta volna. Így keresnem kellett máshogyan ételt.
Kiszemeltem egy ártatlan eddig ismeretlen arcot és már utána is indultam nem feltűen, de szorosan a nyomába a pillanatra várva, majd amikor egy sikátorba fordult én hirtelen utána eredtem és a sötét szűk utcában hátulról a derekának feszítettem maga a nagy és hatalmas mutatóujjamat.
-a pénzedet hapsikám!-mélyítettem el a hangomat is picit és ő hamar engedelmeskedett és a pici zsacsit az övéről a kezembe akarta nyomni, amit én hamar el is kaptam tőle, magamban már örülve a reggelimnek.
