Beugró - QFA Edition

Ha van még aki szívesen játszik, akkor kérnék tőle szavakat.

Mikor magamhoz térek, sok szokatlan élmény ér. Előző este nem ittam, így bizton állíthatom, hogy nem tévedtem rossz helyre. Az utóbbi héten rászoktam, hogy pont ennek a nagyra nőtt fának az ágai között ágyazok meg, az újabban kultivált függőágyba. Ezzel még nem is lenne gond, de biztos vagyok benne, hogy most ha a fa stimmel is, de az erdő egészen biztosan nem! Rengeteg ismeretlen eredetű zaj bántja a fülemet, a levegőről nem is beszélve. Kész csoda, hogy nem fulladok meg, olyan fura füstös, büdös, elviselhetetlen. Ez a felháborító közeg arra sarkall, hogy kimásszak kényelmes ágyamból, és megnézzem, mégis mi a pokol történt velem. S ahogy földet érek, tényleg elgondolkodom az előző lehetőségen. Tényleg a pokolban vagyok, máshol nem lehetek. Előttem egy hatalmas, furcsa épület, belőle irgalmatlan ricsaj hallatszik. Rengeteg gyerek van körülöttem, s méghozzá min olyan szokatlanul néz ki. Emberek, de mégsem olyan megszokott veroniai külsejük van. Sokan megállnak, megbámulnak, a kezük tele van papírral, vagy valamivel, ami olyasminek tűnik, mint Gerard könyvei, csak ezek… kisebbek. S mindennek tetejébe, valami érthetetlen nyelven nyivákolnak. Ez valami szörnyű. Hirtelen fény gyullad agyamban, és gyorsan végignézek magamon, de legnagyobb megkönnyebbülésemre nálam nincs változás. Végül összeszedem összes bátorságom, és megpróbálom megértetni magam az egyikkel, de amikor németül megszólalok, csak ijedten néz rám.
- Hát nincs más hátra, mint előre. - Morgom az orrom alatt, és megpróbálkozom az angollal. Erre örömtelin felragyog az arca, kézen ragad, meglepetésemben még azt is elfelejtem, hogy visszakoznom kéne, és elrángat egy másik egyformához, aki szemlátomást érti amit mondok, de ahelyett, hogy válaszolna a kérdéseimre, csak a számba nyom egy szelet csokit, és megsimogatja a fejem. Én pedig csak nézek értetlenül. Most akkor mi van?!

Nah én jelentkezem erre a lehetőségre

Sötétség… az éjjeliszekrényemen pislákoló gyertya fénye félhomályba terítette a szobát, azonban még is körülvett. Az ereimben csörgedezett, és a lelkembe, mint egy élősködő féreg beköltözött, és belülről emésztette fel. A halál gondolata folyton elmém sztrádáin suhant naphosszakon át, és ringatott álomba, kivéve ma éjjel… Ma éjjel, képtelen volt, mert mást nem hallottam, csak a felettem lévő szobában az ágy ritmusos nyikorgását, és kéjjel teli nyögéseket.
- CSÖNDESEBBEN!!! – ordítottam teli torokból, amikor már két órája szüntelen hallgattam a házasélet magával járó hangjait, miközben az ágyamon álltam, és a plafont izomból vertem öklömmel. A fal felsértette kezemet, és öklömön apró sebekből, kis patakokban kezdett csordogálni a vér. Ekkor úgy tűnt, hogy elhalgattak, és én visszabújtam puha paplanomba. Csönd, és nyugalom volt, azonban a hangok ugyanúgy visszhangoztak fejemben. A magány fájdalma tört rám, hisz nővérem már jó ideje távol volt, és a felettem lévők emlékeztettek rá, hogy mennyire is hiányzik. Egy negyed óra sem telt el, újra rákezdtek. Ekkor kipattantam ágyamból, és felszakítva ajtóm kilincsét rontottam ki szobámból, egyenesen fel az emeletre. Végigsuhantam a folyosón, és amikor megérkeztem a házaspár ajtaja elé, azt azonnal berúgtam. Recsegve tárult ki az ajtó, és én megpillantottam a paplanokon térdepelő vámpírt, és előtte menyecskéjét. Riadva néztek rám, a nő felsikított, és magára rántotta a takarót, elrejtve szemeim elől meztelen idomait.
- Vagy most befejezitek, vagy pedig én is beszállok! – lihegtem idegesen kihúzva magam az ajtóban, kezemet pedig pizsamám nadrágjába rakva…

Még mindig nem tudta felfogni, hogy mi vitte rá arra, hogy segítsen annak a zene mániás bolondnak. Főleg most, hogy itt várja, a város legmocskosabb részén, az említett igencsak ritka daloló pillangót. Ki hallott már ilyenről? Még hogy daloló pillangó... Szíve szerint faképnél hagyná a bolondot, de hát ott kuksol, kicsit arrébb, és szurkol neki. Azt állítja magáról, hogy egy nagy zeneszerző, és épp a legújabb melódiájának írásával foglalkozott, mikor meghallotta azt a különös dallamot, amit az ablak előtt elhaladó rovar adott ki magából. És hogy mégis mivel vadászik pillangóra? Hát barátom, ez egy igen jó kérdés. Mivel az ember nem hord magánál mindig lepkefogó felszerelést, így hát improvizált. talált egy régi fakanalat, amire egy kisebb hálót eszkábált. Nem volt a legjobb állapotban, de annak az izének, amit a "zenész" lepkének vélt, pont megfelel. A szerencsétlen épp egy hatalmas dologra mutogat, ami az egyik szemétkupac körül röpköd. Már ha lehet így fogalmazni. Az a dög legalább egy arasznyi hosszú, akkora szárnyakkal mint egy pék tenyere, a teste meg mint egy rothadó savanyú uborka. Legalább annyira zöld, és rücskös. Egy biztos, ez minden, csak nem egy zenélő pillangó. Így hát hátat fordít a lénynek, majd a rögtönzött vadászeszközt a művész kezébe nyomta, hogy ő ezt inkább kihagyná. Erre az istenverte barom elkezdett óbégatni, kapálózni, ugrálgatni. Eközben az állítólagos csodarovar már a háta mögött lévő latrina kellemes, összeért, már-már hívogatóan büdös katyvasza fölött kóricált. Hogy azért mégis segítsen emberünknek, egy jól irányzott lábmozdulattal a jószág felé taszította.

Nos, a helyzet a következő: Hirtelen egy modern iskola udvarán találod magad, körülvéve sok zsibongó gyerekkel, mit teszel? Szavak: csoki, papír, fény, büdös, morog.

a fene vigye... na, én is beugrom a mókába

Nos, Hilde.... ET elrepült a biciklivel, te mit csinálsz vele?
A szavaid pedig: kormányzár, csatamén, hering, lepel és létra.

Jól van Lance, nincs kegyelem. Mutasd meg a karaktered halálát a következő öt random sorsolt kifejezéssel: 

Dózis
Ügyvezető 
Tartalom
Paradoxon
konszenzus
-----------------------

Akkor én is jelentkeznék egy jó kis beugrásra

Murak Grimrider komoly gondba került. Nagyon megszerette shadefall-i kazamatáját, amit mesterétől, Aleától örökölt meg. Egy végtelenül kényelmes hely volt, minden kényelemmel és csönddel megáldva, amire egy nekromantának szüksége lehet. Elszigetelve a nagyvilág vakbuzgó, RADIKÁLIS őrültjeitől, olyan papoktól, lovagoktól, és egyéb bolondoktól, akik sportból ölték a nekromantákat, mert úgy gondolták, ez az üdvösség útja. Viszont ezzel a föld alatti kéjlakkal lett egy nem várt probléma: megjelentek az egerek. Ezek az átkos rágcsálók mintha egymást biztatták volna, hogy rágjanak el mindent, ami lehetséges, közöttük Murak alsóneműit. LOBBI-tevékenységüknek az lett az eredménye, hogy a sötételfnek végül kettő darab alsóneműje maradt. Miután sikeresen sikerült kiirtania a kártevőket, és mindenféle olyan kísérletet elvégezni rajtuk, amivel épeszű embernek soha nem jutna eszébe, az édes bosszú után Murak felkerekedett, hogy új alsóneműket vásároljon magának.
Shadefall városában havonta egyszer volt nagyobb vásár, mivel viszonylag távol esett a főbb kereskedelmi útvonalaktól. Ugyanakkor sok kereskedő jött el azért, hogy egyéb portékájukat elcseréljék a falu különleges gyógynövényeiért. Murak tehát kivárta nagy nehezen az esedékes vásárt, majd elindult, hogy beszerezze a szükséges ruhaneműket. Ruhákból nem volt túl nagy választék, és főleg a női kelmék voltak TÚLSÚLYban. Végül a sötételf talált magának egy megfelelő standot, ahol férfi ruhákat is árultak. Talált magának jó pár megfelelő ÁTMÉRŐjű alsóneműt, majd hazafelé fordult. Ekkor akaratlanul is megakadt a szeme azon ember és vámpír-hölgyeken, akik egyik standtól a másikig suhantak, válogatva a ruhák között, és elszórva hatalmas mennyiségű pénzeket. Murak nem tudott végrehajtani IDENTIFIKÁCIÓt velük, hiszen számára a vásárlás egy egyszerű folyamat volt. Odament, megnézte, jó volt, kifizette, hazavitte. A hölgyek pedig képesek voltak órákat elvesztegetni ilyen-olyan rongyokkal, majd nem megvenni őket. Látta azon lovagokat, akik kiszemelt hölgyükkel együtt vonultak, és Murak látta a kétségbeesést a szemükben, és lelkük sorvadását.
„Nem baj barátom, igaz, te fizeted a rongyokat, de te is viszed táncba a hölgyet. A nőkért áldozatokat kell hozni...” Gondolta a sötételf, és elindult hazafelé.

Én is jövök, mert miért ne

sötétség; vér; halál; fájdalom; pizsama;

A szituáció pedig az, hogy egész éjszaka fent vagy, mert nem hagy aludni a fölötted lévő szobában házaséletet élő két Finsterblut rokonod.

Ha gó akkor gó

a tevékenység: lepkefogás és az öt szó

zene
uborka
írás
fakanál
latrina

Egye fene, lássuk azt a kihívást....

Felcsapok egy szótárat, s kiválasztok öt random kifejezést. A szituáció pedig fehérnemű vásárlás lesz Veronián. 

Őt szó:

Lobbi
Túlsúly 
Identifikáció 
Átmérő
Radikális 

( https://randomwordgenerator.com/  Ha valaki akarná még így  )

Vállalkozom erre a kis mókára!

A játék nagyon egyszerű, lefolyása a következő:
Egy vállalkozó szellemű jelzi, hogy ő részt szeretne venni a játékban, és egy másik vállalkozó szellemű játékos pedig ír neki öt teljesen mindegy milyen szót, és egy random szituációt. A delikvensnek az lesz a dolga, hogy egy 200-300 szavas poszt jellegében leírja az adott szituációt, beleépítve az összes megadott szót.

Hogy jutalom se maradjon el, mivel a pénzt azt mindenki szereti, egy-egy ilyen játék után minden egyes író fél 250 váltó jutalomban részesül.