Csontéjszaka

A Kísértet-szigetek partvidéke nem békés vidék. Néhány falu található csak ott, azok is folyamatos életveszélyben a szigetekről szállingózó sátánfattyaktól. Ez a mostani eset azonban más. Nem néhány csontváz... Harminc-ötven egyszerre. Ráadásul nem is titok, hogy s miért: Egy nekromanta kifejlesztett egy új varázslatot, melynek neve Tömeges idézés. Borzalmasan sok csontvázat lehet irányítani vele, kicsi energiával. A gond az, hogy a szokásosná is hülyébbek így. A nekromanta tesztelni akarja a varázslatát az egyik falun, Weststeinen. De már ott az Északi-királyság őrsége, akik örömmel várnak mindenkit, aki segít nekik a falu védelmében. A nekromanta információkkal szolgál (+100 tapasztalat), a városőrség pénzzel (+1000 váltó). A részvételért a jutalom 50 tapasztalat és 500 váltó, hossz kb 4 kör. Várom a jelentkezéseket holnap este 8 óráig (20:00 katonai idő szerint 2000)!

Ehhez hasonló helyen még sosem járt. A kísértet-szigetek mindig is rémtörténetek melegágya volt. Már akkor is hallott róla, amikor még egészen kicsi volt. A dajkái ezzel a hellyel rémisztgették, ha rosszalkodott. Ő pedig ilyenkor mindig bebújt a takaró alá és megkérte a gondozóit, hogy a lámpást hagyják a szobájában. Gyermeki képzeletében a lidérceket és szellemeket még elűzte a lámpás fénye.
Ám most felnőtt fejjel néz szembe rémálmainak a helyszínével. Legalábbis annak partvidékével. Pontosabban egy Weststeinen nevű faluban. Eléggé aggasztó hírek kaptak innen szárnyra, hogy valami nekromanta féreg tömeges idézéssel próbálkozok. Ezt pedig a rendháza sem hagyhatja megtörténni, vagy legalább elterjedni. Így Ivone-t küldik az őrség segítségére.
Még időben érkezik, ahogy látja. Hiszen mindenki készenlétben de csontvázaknak és hulláknak semmi nyoma. Csak a szokásosnak mondható sűrű köd veszi körbe a várost, míg a falu határában fáklyák lobognak.
Az utolsó métereken lovát már kantáron vezeti be a faluba. Magával hozta teljes felszerelését. Testét masszív sötét színű páncél védi. Hóna alatt fazéksisak, szintén fekete színnel, míg az elején díszítésként sárgarézből kovácsolt kereszt látható. A páncélt fehér tunika borítja, amin egy fekete kereszt virít. Hátán szokásos kétkezes kardja pihen a tokjában, míg fölötte a fekete színű köpeny borul széles vállaira. Lova nyeregtáskájában néhány napi élelem és víz.
- Az Egyháztól jöttem. – szólítja meg az első őrt, akivel találkozik. – Remélem elfogadják segítségemet eme vészterhes órákban.
Nem is igazán szaporítja a szót tovább, hanem várja annak a válaszát. Közben azért figyel és hallgatózik. Meg a lovára is figyel, hiszen valószínűleg sokkal hamarabb meg fogja érezni a csoszogó hullákat, mint ő.

* Sokfele veti a sors a dalnokot, néha ide, néha oda, s néha persze a Kísértet-szigetek felé is, elvégre igen finom ott a bor, s bármilyen hideg környék is, a menyecskék öle igen forró. Emellett persze különböző szép dalokhoz is jó alapanyagként szolgálhat, ugyanis az ittenik sok cifraságot látnak, s azokból egészen könnyű lenne egy-egy balladát írni. " A három csontváz és a Vándor ". Tetszetősen hangzik, bár közel sem mondható, hogy éppen három efféle bestia lófrálna erre, már-már irdatlan mennyiségben kóborolnak itten tájt mostanság az élőholtak, s tekintve, hogy kissé fogyandóban vala a pénze, jó ötletnek tűnhet beköszönni a városi őrséghez, megkérdezni, hogy jut-e némi alamizsna azért, ha az ember besegít a rendfenntartó vagy éppen hentesmunkába. - Ha meg pénz nem is csurran, tán egy kis ital, alamizsna, s hálóhely biztos, jó szórakozásnak tűnik.
- Neked már csak móka az élet.
- Móka biza, amíg élek~!
* Útja nem sokat tévelyeg, azonnal megkeresi az őrséget, ahol pillanatok alatt megkeresi a kapitányt, s felajánlja a szolgálatát neki pár szóval. Készséges munkáltatónak tűnik, egy tegez íjat biztosít használatra, s mellé egy kulacs forralt bort, mely jó szolgálatot tehet majd az este folyamán. A falu északi részére helyezik el, ahol már nagyjában mozgolódik a végtelennek tűnő holt sereg, de lomhaságuk miatt közel sem tűnnek oly veszélyesnek, hogy már most rögtön foglalkoznia kéne velük.

Indul a küldetés!

Ashor: A Nekromanta befogad mint jó kollegát, a neve Huldra, egy alig középkorú hölgy. Felajánlja, hogy Érdekes dolgokat tudna megosztani veled, viszont azok a fránya lovagok ott ülnek a faluban, és lekaszabolják a csontvázakat. A te feladatod egyelőre: Menj a faluba, kémkedj. Kiderül, hogy a lovagok száma 8, emellett van ott egy egyházi monstrum és egy tünde is. Lopakodj vissza, és jelents! Eddig a posztod szövege.

Ivone: Fránya sok rusnya élőholt kóricál a környéken. A templomba visznek, ahol egy szál harcképes egyházi alakot sem találsz, csupa szerzetes meg harmadrangú apáca mind. A falu őrei és a polgárok viszont tűrhetőek, ráadásul nem sokkal utánad befut 8 fővárosi lovag is. Egy tünde énekes is elvetődik arra, segítene, ha engeded. A feladatod: Megszervezni a védelmet. Írd le, hová küldöd az embereket, és te magad hol leszel. Maga a falu sík földön fekszik, erős deszkafala van, ami ideig-óráig állja az ostromot. 2 kapu van, az északi a veszélyesebb. Posztod az őrség kiosztásáig tartson!

Loyd: Te sem úszod meg harc nélkül, egy nagy darab nő be is állít valahova, amit védened kell. Telik az idő, te addig kérdezősködhetsz- ezt skype-on velem teheted meg. Veszélyes a szituáció ez szent biztos, és ki tudja, mivel kerülsz szembe! Posztod addig tartson, míg tünde szemeid mozgást észlelnek a távolban.

Jó szórakozást, határidő csütörtök-péntek!

Amint belép látja, hogy nem túl rózsás a helyzet. Ámbár a valószínűleg az itteniek már hozzászoktak az ilyesmihez, de a tömeges megjelenése a csontvázaknak még őket is óvatosságra inti. A legtöbb helyi cséphadaróval és lándzsával vannak felszerelve. Akad köztük azért pár íjász is. No meg persze az elmaradhatatlan kasza. Szerencsére az ellenfeleik, úgy néz ki, hogy egyenlőre csak csontvázak, így talán hasznosak lesznek. No meg persze a nekromanta maga.
Szerencsére még érkezik nyolc fővárosi lovag. Ők azért rendes felszerelésben érkeznek. Majd még utána beérkezik egy tünde énekes is hátán az íjával. Minden bizonnyal ő maga is hasznos lesz.
Így hát össze is állt a védők serege. Már csak rajta áll, hogy miként is helyezze el őket.
A falubelieket és az őrséget három csoportra osztja. A harmadikban lesznek a legkevesebb, mivel ők tartalékok lesznek a lovagokkal együtt, hogy ahol szorul a hurok, tudjanak menni a segítségükre. Az ő pihenőhelyük a két kapu között lesz. Az két maradt csapatot a két kapuhoz vezényli. Az tünde megy a déli kapuhoz, míg ő maga az északi fel veszi az irány.
Előtte azonban még kiadja az utasítást.
- Figyeljetek. Ha kezdenek az emberek elfogyni és félő, hogy áttörnek lőjetek az égbe egy tüzes nyilat. Ez lesz a jelzés, hogy segítségre szorultok. Ha kettőt lőtök fel, akkor áttörtek. Ekkor a maradék ember visszavonul a templomhoz. Ott lesz az utolsó védelmi vonal. A civileket védeni kell.
Majd nekik is szól, hogy aki nem ragadt fegyvert vonuljon a templomba. Ezt követően a papokhoz fordul.
- Testvéreim. – kezdi el. – Ért közületek valaki a seborvosláshoz? Meg kell ellenszer majd a mérgezések véget.
- Ha igen, akkor őket is két felé osztja és a két kaput őrző csapatokhoz küldi őket. Ha mással nem is imáikkal tarthatják a lelket a bátor harcosokban.
Így, amikor mindent elrendezett ő maga a északi kapu fel veszi az irányt.
Ha ott talál pár íjászt, akkor felküldi őket a tornyokba, hogy onnan figyeljék az ellent.

* Déli kapu tehát, mondja az asszonyállat, s tekintve, hogy fizetséget kap majd az egészért, közel sincs oka ellentmondani. Meg is indul hát, s pár perc múlva már el is foglalja helyét, kiülve a kapu falára, ahova könnyűszerrel felszökken/mászik. Húros hangszerét gyorsan le is varázsolta válláról ( Nem az íjat, nem ám! ), s menten bele is pendített lúdtollával, miközben egy jót kortyolt kellemesen fűszeres borából. Jó forró volt még, más nem is ösztönzi annyira a lelket, mint egy jó ital, s ezt tudják is a városi őrök.
- Andalít a dallam, mely lantból fogan,  jó bortól, ím, nem vacog fogam.
- Bársonyba bújtat a szép zene hangja, virul a lelke annak, ki hallja.
- Sötét éjben rémek vére sűrűn folya, egyik kézben lantot, másikba az íjat fogja.
- Kacagva röppen a lőszer a ködbe, s elhullik kit talál, szép sorban, csöndben.
- Nem nyughat e csapástól se ember se dög, a fájdalomtól, ím, mind egyszerre nyög.
- Vigad a vándor másnak a kárán, s fűszeres bor szárad a száján.
* Ügyes ujjai fürgén táncolnak a lanton, s bár szellemét teljesen átjárta a bor s a dal okozta öröm, mégis a horizontot s a közeli tájat bámulja, bárminemű mozgást keresve. Nem szereti, ha meglepetésként éri valami, s bár igen relaxáltan danolgat jelenleg, nyugodt természete ne csaljon meg senkit, ha pontosnak nem is pontos, de gyors mint a párduc egy poráh bor után.
- Hamarvást ráéreztél a válasz részre, általában több idő kell.
- Valahogy megéreztem ma a hangulatod, a bortól, s a jóféle vagabundus fogdmeg feladatoktól mindig danolhatnékod akad.
- Az biza.
* Zsebéből egy kicsiny rézgombot keres elő, mely egészen horpadt középtájt, s kulacsából egy kisadagot cseppent bele, majd leteszi azt a romladozó fal oldalára. Tündérpohár.
- Fene egy hosszú este lesz ez, de nem érzem a veszély szagát. Kissé andalító az egész, pont mint amikor az ember kiül egy jó tábortű mellé az ősz napjain, s egy avas szalonnát lógat a parázs felé. Meleg van, megégeti a kezed, ha túl közel nyúlsz, de etetni azért jól megfog... S van bor is. 
- Magyarán a tűz az élőholtak, a szalonna a fizetség, s a vándor te vagy. A bor hogy kerül a képbe?
- A bor az bor, megtanulhattad volna már.
* Egy G-minor lepengetése során szeme némi homályos mocorgást vél felfedezni, lantját lerakva fegyveréért nyúl, majd másik kezét szájára téve hátra kiált.
- Ehun délkeletre már mocorog valami, nem vadkan, túl szerteszét.

Ashor: Az átadott információktól széles mosolyra húzódik Huldra szája, majd boldogan közli, hogy bizony tudja már, hogy mit kell tenni. Indítja a támadást, neked pedig az lesz a feladatod, hogy elrángass néhány lovagot - hiszen ők a veszélyesebbek - a közeli erdőbe kell csalnod. Hogyan? te bizony meg fogsz jelenni a frontvonalban, mint a fontos, csontvázakat idéző nekromanta. Vondd magadra a figyelmet! Három lovag utánad rohan, te pedig menekülsz. Addig írdd meg a posztod, amíg beérsz az erdőbe, eltűnsz a bozótban, és már csak a lovagok csörgését hallod.

Ivone: Jön a horda. Ez vagy 70-80 csontvázat jelent. A falusiak jól bírják, olyan kettő hal meg, viszont az élőholtak nem fogynak el. Gyanús. Sőt, egyre több kerül a te részedre. Hirtelen röppen egy tüzes nyíl. Mi történt? A falusiak a harmadik őrposzton elaludtak, mondja egy ifjú legény rohanvást, és nem kelnek fel. Mágia lehet a dolgogban. Szerencsére a lovgaok a tartalékban időben reagáltak, és visszatartották őket a kapunál, a papok pedig bevitték a falusiakat ápolni a templomba. Stabilizálódni látszik a helyzet, és úgy tűnik így is marad. Posztod eddig tartson! A rossz érzésed viszont megmarad.

Lloyd: Tisztára mintha lőgyakorlat lenne: Lassúak, még így borozgatva is könnyedén eltalálod őket. Nyilat adtak a falusiak, van sok. Viszont az ellenség nem nagyon fogy. Egy óvatlan pillanatban lelöksz egy fáklyát, ami egy csontváz nyakába hullik, ez attól úgy gyullad be, mintha csak száraz kóró lenne. Gyengeség talán? Néhány kísérlet után rájössz, hogy működik ez, és jó lenne ha mindenki tudná, így siess is az önjelölt parancsnoknőhöz megosztani ezt! Posztod addig tartson, míg odaérsz hozzá!

Határidő kb. csütörtök, jó munkát!

A horda közeledik. Eddig még sosem látott ennyi csontvázat egyszerre. Talán még meg is ijedne a puszta létszámuktól, ha nem az lenne, aki. Hisz tudja, hogy az Isten mellette áll. Így hát sötétre mázolt sisakját felveszi, majd meg is igazítja, Ezt követően a kardját is előveszi a hüvelyéből, majd a védők élére áll.
- Készüljetek! – kiálltja el magát. – Most jött el az igazság órája! Pusztítsuk el eme fertőt, ami a falut fenyegeti. Védjétek meg szeretteiteket. Fiaitokat, lányaitokat. Azt, akivel össze kívánjátok kötni életeteket. Testvéreiteket, kik az oldalatokon harcolnak, vagy épp a templomban imádkoznak értetek. Mutassátok meg ti is, minő bátorság lakozik szívetekben, hisz amíg mi kitartunk, itt ellenség nem jut át! Én itt leszek veletek a végsőkig!
Reméli, hogy rögtönzött beszéde hatott a harcolókra és vele együtt küzdenek. Ő is mellettük küzd a sereggel, aminek mintha sosem akarna vége szakadni. Ennek ellenére harcol tovább ő is, ahogy reményei szerint a többiek is.
Ekkor érkezik a rossz hír, hogy a harmadik őrposzt majdnem elesett. Szerencsére a lovagok sikeresen visszatartották a behatolókat. De valószínűleg segítség kell nekik is.
- Ti ott hátul! – kiállt a hátsó sorban állóknak. – Menjetek segíteni a lovagoknak!
Adja ki a parancsot.
A helyzet pedig egyre biztosabb. A nyomás ellenére tartják magukat és védik a falut, ahogy erejükből telik. Ami csontváz pedig a közelébe ér, azt össze zúzza, vagy épp lekaszabolja.
Ennek ellenére a rossz érzes nem akar elmulni. Valami még mindig fenyegeti őket.

A nő mosolyra húzta a száját, mely én megvető gondolatokkal díjaztam, miközben arcvonásom ugyanolyan közömbös volt, mint eddig. Nem érdekelt mit mosolyog itt nekem, de nem különösebben érdekelt valójában. Engem már csak az információ érdekel, onnantól meg már azt csinál, amit akar. Viszont gondoltam, hogy nem lesz ilyen könnyű dolgom. Mindenesetre eddig nem terveztem túlontúl sokáig húzni az időt. Még egy ideig el tudom játszani a szorgoskodó segítőt, de ha tovább húzza fölöslegesen az időm, azt nem fogom díjazni. A mostani feladatom, hogy kissé csökkentsem a falusiak számát. Nos, ez még talán nem olyan vészes. Miután kissé átmozgattam tagjaimat, a csontvázak közé sétáltam közép tájt. A sereg végül megindult, és így én is kénytelen voltam harcba vonulni. A botomat készenlétben tartva tértem ki végül a csontvázsor legszélére, majd a falutól látóhatáron megálltam, természetesen olyan helyre, ahol nem tudtak volna leteríteni egy véletlen nyílvesszővel. A csatazaj egyelőre elég egyoldalúnak tűnt, és bár látszólag a csontvázak hátrányba kerültek, a rengeteg élőholt azonban szépen lassan élni kezdett a létszám fölénnyel. A mágus kérésére végül azonban úgy tűnik eleget tudtam tenni. Miután kissé eltávolodtam a seregtől egy kisebb lovagcsoport kezdett el felém vonulni. Gondolom azt hitték én vagyok a felelős a seregért, hisz nem támadnak rám a csontik. Megvártam, míg valamennyire közel kerültek hozzám, majd csak azután kezdtem el futni, amikor már azért tisztes távolságban voltak tőlem. Könnyű fegyverzetem miatt természetesen előnyben voltam, és bár az ellenfeleim nagy eséllyel edzett harcosok, egy idő után el fognak fáradni a loholásban. Persze, ha úgy tűnne, hogy kezdenék feladni kicsit, lemaradok, hogy újra utolérhessenek, azonban addig nem teszek semmit, amíg úgy nem látom, hogy ki nem fáradnak. Látszólag teljesen véletlenszerűen futkároztam, ám valójában az volt a célom, hogy elvesszék az irányérzéküket. Én a hatalmas nekromancia erőt könnyen nyomon tudom követni, de ők nem feltétlen bizos. Így ha kissé kifáradtak, teljes gőzzel megindulok, és megpróbálom lehagyni őket, míg csak a páncéljuk csörgését nem hallom, ám mikor látóhatáron túlra jutnék, elrejtőzök az útvonalamtól kissé oldalvást lévő bokorban. Nem volt teljes mértékben-szándékomban menekülni. Egyelőre csak ki akarom fúni maga.

* Nem telik el egy perc se a jelzésküldés után, mozgó szörnyűségek ezrei jelennek meg a homályból, s számtalan seregeik ostromba kezdenek. Hosszú éjszakának ígérkezik a mai, akkora a csontvázak száma mint a csillagoké fent a magasban. Íja húrját egyszer feszíti-egyszer engedi, s eme mozdulatsort igen gyakran ismételi, ám amint összerogy egy bordacsoport, helyére másik kettő terem, s ennyi fejű hidrával igen nehéz már bírni.
- Rohadt mód fárad már a kezem, bár céloznom legalább nem kell: Ha félrelövök egy helyett kettőt találok el.
- Nem láttam még ennyi csontvázat sose.
- Én sem.
* Időnként le-le pillant a falusiakra, hogy minden rendben van-e, de szerencsére amilyen sokan vannak, annyira gyengék ezek a hamis csontik. Jól esne már számára egy kis pihenés, alig telt még el egy fertályóra, de már most rettenetesen kifárasztotta magát. Felsóhajt, majd boráért nyúl, hogy belekortyoljon. Ahogy ezt teszi, véletlenül keze végighúzza az egyik fáklyán, ami egy suhanással lezuhan, s mentem felgyújt egy csontvázat, majd mellé másik kettőt.
- Ejhaj, láttad te ezt?
- Mintha csak avar lenne!
* Menten felpattan a felismerésre, s egy gerendához lép, melyen némi gyanta szaglik. Nyilára rákeni azt, s egy másik fáklyához lép, majd figyeli ahogy fellángol a lőszer. Pillanat alatt ellövi azt, s a nyíl suhanva repül át két három csontvázon, melyek mindegyike forró lánggal válik hamuvá.
- Ezt jobb lesz tudatni az emberekkel... Olaj kell...
* Egy sebes szökkenéssel lent terem a falról, s azonnal a központ felé rohan, ám előtte odaordít a parasztoknak, hogy használjanak tüzet és olajat, mert úgy égnek a csontvázak, mint egy halom szárazfa. Ezt kivéve nem szórakozik túlzottan, megkérdezi merre kell mennie, s egy gyors sprint után menten ott terem a asszonyállat előtt.

Ashor: Amit látsz, sokkal érdekesebb a csontvázaknál: miután csak a zörgést hallottad, az egyik lovag valahogy rádtalált. már emelte volna sújtásra fegyverét, de ekkor egy tövises inda elkapta, és a magasba rántotta. Torz üvöltés hallatszik az erdő belsejéből, ez elég arra, hogy rájöjj: nem sok keresnivalód van itt. kifelé kezdesz futni, de az erdő szélén egy lovag állja utad. Intézd el! Majd ha ennek vége, kint a tapsoló Huldrát pillantod meg. Eddig legyen posztod!

Ivone: A tünde fut be hozzád, elmondja, hogy az élőholtak égnek, mint a papír. Az egyik falusi meghallja, és mondja, hogy ők bizony egyébiránt halászok, és a környékbeli vizekből bálnákra vadásznak, főként a zsírjukért, általában lámpába. Kiváló lehetőség ez: Szervezd meg, hogy hogyan hasznosítsák a zsírt, hogyan szórják szét az élőholtakon! Közben befut egy másik ember, aki közli, hogy három lovag elrohant, mert megtalálták a nekromantát. Lehet, hogy veszélyes, szóval küldd utánuk a tündét! Addig tartson posztod, míg az ellenfelitekből csak egy lángoló mező marad, az emberek pedig ujjonganak!

Lloyd: Megszemléled az Ivone posztjában leírtakat, majd megkapod a parancsot: Az erdőbe, pár inkompetens lovagért. Te is meghallod a furcsa kiáltást, keresgélsz, majd egy cafatokra tépett fővárosi egyenruhára, és az azt viselő lovag szaggatott maradványaira bukkansz! Koveted a nyomokat, megtalálod a másik lovagot is, halálra rémülten. Valami szörnyetegről motyog, kezdj vele valamit! Már majdnem mennél ki az erdőből, de az utolsó pillanatban beszédet hallasz: Nem is egy, de két nekromantát látsz meg. Takarásban vagy, tégy amit akarsz! Eddig posztod!

Jó szórakozást, határidő csütörtök! Utolsó előtti kör van!

Épp egy kis pihenőhöz jut a nagy vagdalkozás közepette, amikor is lihegve ér oda hozzá az elf, akit a déli kapuhoz küldött. A gyors futás után két három lihegés és menten kezdi is a mesélést.
- Hogy s hogy nem, de véletlenül a dögök közepibe löktem egy fáklyát. Úgy kapnak lángra, mint egy halom rőzse. – vázolja fel röviden a helyzetet.
A mondandója kissé nyakatekertre sikeredett az amazon szerint, de a lényeget sikeresen hámozta ki belőle. Úgy fest, hogy nem véletlenül hordja a hangszert magánál. Arca komor ábrázatja felderül a hír hallatán, de szinte el is tűnik. Nincs annyi eszközük, amennyi kéne. De ekkor szólal meg egy helyi.
- Asszonyom! – kezd bele az öreg halász. – Mi halászattal foglalkozunk itten. Leginkább pedig bálnákra a zsírjuk miatt. Használhatnánk azt, hisz ha mind meghalunk már nem nagyon lesz a pízre szükségünk.
- Remek hír, öregapám! – kiállt fel örömében. – Rendben van. Miben tárolják a zsírt?
- Leginkább agyagedényben. – mondja, majd gondolkodni kezd. – Ilyen nagyban ni!
Próbálja mutatni a kezével az edények méretét. Így egy edénybe a látottak alapján jó öt liter zsír is elférhet. Már csak az kellene, hogy tele legyen a raktár és mindenhova jusson.
- Értem. – kezd bele. – Fogjon pár markos legényt magának és szaladjanak a raktárhoz. Osszák szét az őrposztok között. Lehetőleg tegyék őket kisebb edényekbe, hogy lehessen hajítani őket. No meg hozzatok gyutacsot is. Amennyit találtok. Semmi se maradjon odabenn.
Amint az öreg elment magához int annyi embert, ahány őrposzt van.
- Kapukat zárják be és ne engedjék be a dögöket. – kezd bele. – Oldják meg, hogy a toronyba lehessen hordani az edényeket. Gyerünk. Mintha maga Beelzebub üldözne titeket!
Ekkor fut be egy fiatal lakos is, aki akárcsak az elf sűrűn kapkodja a levegőt, mielőtt belekezdene a mondókájába.
- Keresztes, három lovag megtalálta a nekromantát. Utána szaladtak, de még mindig nem tértek vissza. – mondja még mindig lihegve.
Ez pedig gondot jelenthet. Ráadásul haragszik is rájuk, hiszen valószínűleg vérszemet kaptak és agyatlanul becsörtettek utána az erdőbe. Ekkor akad meg az elfen a tekintete. Jó kis fejmosásra számíthatnak, amikor visszatérnek. Ha visszatérnek egyáltalán.
- Erdőkerülő! – kiállt neki oda, még mielőtt kereket oldana. – Néz a lovagok után. Ha kell ráncigáld őket vissza. Mond nekik, hogy ez a parancsom!
Még utána néz, ahogy elszalad, ám ekkor újabb dolog történik. Visszatér az öreg. Jó pár legénnyel a sarkában, akik hoznak pár vázát teli zsírral. Néhányan pedig kisebb csuprokat és edényeket hoznak.
- Hogyan tovább, lovagasszonyság? – kérdi meg az öreg halász.
- Hárman-hárman a tornyokba. Vigyetek fáklyát is. – tervezi meg a dolgokat. – A kisebb csuprokat fogjuk használni, akárcsak a gránátokat. Tegyetek mindegyikbe kanócot, majd fenn meggyújtják őket és a dögökre dobják őket.
A terv beválik. eddig legalábbis úgy tűnik. Hiszen csakhamar tűz fénye borítja be a mezőt. A toronyból pedig elégedett kiáltások hallatszanak, ahogy a lángoló élőholtak összeroskadnak, ahogy a szentségtelen mágia távozik belőlük. Győzelmet arattak. Az emberek ujjonganak és megölelik egymást. Mindegyikük arcán megkönnyebbült mosoly terül el. Ivone is megenged magának egy szerény mosolyt, de ő még nem ereszt le. Feszülten figyeli a kaput, majd azért elkiáltja magát. Jobb az óvatosság.
- Mindenki vissza a helyére! – adja ki a parancsot. – Csatarendbe, a toronyban lévők pedig figyeljék az erdő szélét!

* A hírek sikeresen odakerültek azokhoz, akikhez kellett, immáron talán akad egy pár pillanatnyi nyugalom... Se perc alatt eltávozik hát Ivonnetól, ugyanvást engedélyt kapott tőle skypon, hogy a fontos információkért kérhet egy kulacs bort magának. Meg is teszi hát ezt, s egy perc múlva ismét ott áll a parancsnoknő mellett, aki éppen a bálnazsírt rendezi.
~De jól esne most egy jó karéj kenyér egy kis zsírral és pár szem savanyú uborkával! 
* Valahogy úgy sejti, hogy vissza kéne menni a posztjára, de egyenlőre érdekesek az események itt, így kissé várakozik még. Helyesnek bizonyul a döntés, ugyanis igen sebesen egy fiatal lakos kerül elő, aki bizonyos sebesült lovagokról beszél. Mintha csak a hívószava lenne, meg is kapja a parancsot, hogy nézzen rá az egészre. Nos, az erdőben eléggé jól érzi magát, nem lesz egy nagy feladat, csak az a fránya sok élőholt ne lenne ott. 
- Rendben, azonnal indulok és megnézem mit tehetek.
* Szavához hű maradva megindul hát az egyik résnyire nyitott kapun, majd sebesen rohanva egyenest az erdőbe veti magát, ahol már nem annyira fenyegető számára az élőholt vész, elvégre bármikor fel tud szökkenni egy fára, vagy éppen csöndesen is közlekedhet. 
~ Már csak azt a fránya csipet-csapatot kell meglelni.
- Szinte haldoklik az erdő ettől a sok energiától, rettenetes érzés.
- Erre nekem is sikerült rájönnöm a rettenetes szagból. 
* Nem sok keresgélést igényel az ügy, nem is oly sokára egy sikolyt vagy kiáltást hall meg, mely egészen egyszerűen követhető. Elindul az irányba hát, s egy pár percnyi mozgás után némi széttépet ruhára akad. Nem ismeri különösebben az egyenruhákat, de a fővárosban megfordult már elégszer ahhoz, hogy kisilabizálja kihez tartozhatott, s tekintve hogy hozzávetőleg 20 lépésre  foszlányoktól egy durván szétmarcangolt holttest is található, nem kell sokat puzzlezni. 
- Szép darab... Vajon ki tehette?
- Fogalmam sincs, nem láttam még ilyet, de akármi vagy ki volt, rettenetesen vad és kegyetlen. 
* Gyors megvizsgálja a testet, illetve hogy van-e nála valami pénz vagy érték, s amennyiben nem ez a helyzet, megindul azon csapáson, ahol felleli a rombolás maradványait. Nem is kell sokat rohannia, hamarosan ott találja magát egy lovag mellett, aki felettébb módon megvala ijedve.  Látott már sok ilyet, gyakran nagyobb csaták mentén szoktak ez emberek így ülni, józanság és halál határán, elvégre maga a félelem a kis halál.
- Mit láthatott?
- Jó eséllyel halált, vagy valami ahhoz közelit. 
* A korábban szerzett kulacshoz nyúl, majd belenyomja a lovag kezébe és erélyesen ráparancsol, hogy igyon. Az figyel az utasításra, majd becsületesen meghúzza az italt, s máris egy kissé nyugodtabban nyöszörög és nyafog tovább. 
- Állj fel, induljunk vissza.
* Nagyot ránt a megtermett emberen, az valahogy talpra áll, majd lassan elkezd megnyugodni, s visszatérni a valóságba. Továbbra is teljes rémület van az arcára fagyva, de immáron talán képes lehet parancsokat és utasításokat teljesíteni.
- R...Rendben.
* Akárhogyan is, ennyit sikerült jelenleg megmenteni, a nyomok eltűntek a harmadik irányába, talán a szörny tette vele azt, amit. Indulás vissza, a tarkóján felmeredezik a szőr ettől a nyomorult helytől, s ha fizetnék is... ( Várjunk, fizetik is) akkor se maradna tovább itt! Lassan, óvatosan megindul hát az erdőszéle fele, s relatív nyugalommal is telik az út, amíg meg nem hall valamilyen halk beszédet. Menten jelez a lovagnak hogy bukjon le, aki követi is a parancsot, s egy mukkanás nélkül tekint a semmibe, mintha csak szörnyek lennének mindenhol.
~ Ketten vannak...
* Kisandít valahogy a fák sűrűjének takarásából, s képes megpillantani két nekromantát, akik éppen beszélgetnek valamiről. Próbál óvatosa fülelni, hátha meghall valamit, ám kérdéses, hogy ez sikerül-e neki. 
~ Nagyon-Nagyon rossz helyen vagyok... Eggyel simán elbírnék, de kettővel? 
* Halkan jelez a lovagnak, hogy meg ne merjen mukkanni vagy szólalni akár csak egy minimálisat is. Lassan, kimért léptekkel, lehajtott fejjel megindul a nekromanták fele a bokrok takarásában, figyelve minden gallyat és ágat hogy véletlenül se lépjen rájuk. Ha sikerül olyan közel jutnia, hogy vígan hall mindent, hátát nekiveti egy fának, majd íjáért nyúl, csak hogy ott legyen kezében.
~ Nem lett megparancsolva, hogy vadásszam le őket, csak hogy hozzam ki a lovagokat...
* Az év " Ez nem az én munkám díja" immáron Lloydé, óvatosan lapít hát a fának dőlve, s hallgatja miről beszélnek a mágusok.

Haladunk, kedves testvéreim, utolsó kör és jön a lóvé!

Ashor: - Sikerült! El sem hiszem, hogy sikerült! - vigyorog a nő. - Nem, nem a tömeges feltámasztás. az csak egy kísérlet volt. Az igazi nagy dolog a tövislény egy darabjának feltámasztása volt. Hogyan, azt kérded? Angyalok romjának egy darabjával. Vannak kristályok odabent. Nagyok, fehérek, erőtől szikrázóak. Azokon keresztül áramolva hihetetlen dologra lehetsz képes. De sokat kell tanulnod, kollega. Itt a fizetésed. - mondja, átad egy pénzeszacskót, majd ellépdel. Itt vége is lenne a küldetésednek, de megzörren a bokor, és egy halálra rémült lovagot meg Loydot látod meg. Beszélgessetek kicsit! Ha harcolni akartok, vigyétek át küzdőtérre, itt vége a dolgotoknak.

Lloyd: A lovag berezel, és bemozdul. A többit lásd fentebb.

Ivone: Kiváló munkát végeztél, daráld be a maradék csontvázat, aztán nem kisebb méltóság, mint maga a püspököd fogad a városházában egy ebédre. Megdícsér, és közli, hogy jó pontot szereztél magadnak. Igazából itt vége a dolgodnak, kifizetnek és távozhatsz. Szép munka!

Ezután fizetés, szóval hajrá!

* Érdekes dolgokról sikerül meggyőződnie a Nekromanták terveiről és indíttatásairól kapcsolatosan, ennek biza lesz még haszna dögivel, s lehetséges hogy valaki busásan meg fogja jutalmazni azért, hogy ezt eljuttatta a füleibe. Most már csak életbe kell maradni, s az utóbbi annyira nem lesz egyszerű feladat, mint amilyennek eredetileg tűnt, ugyanis a lovag nem képes csöndbe maradni, s beképzel magának valami rettenetes rémet, aminek hatására ordítva rohan ki az erdőből, egyenesen vissza a faluba, ahol elvileg már régóta véget ért a nagy hajcihő. Ennyit az emberek haderejének legjobb harcosairól, ebben biza nem volt túl sok kurázsi. Arcán fáradt vigyor jelenik meg, megint benne van a kása közepébe, egyszer már igazán elkerülhetné a halálközeli helyzeteket. Fejével sebesen biccent egyet Lilinek, hogy takarodjék, és hozzon segítséget, addig ő itt ellesz, majd felegyenesedik és kilép a fa árnya mögül.
- Hohó, csak semmi hirtelen mozdulat, nem keresem a bajt, ha te sem. Akkor eresztem el a nyilat, amikor akarod.
* Íján feszítve pihen a nyíl, minden érzéke kihegyezve figyeli a Nekromágust. Ismeri nagyon jól a trükkjeiket, látott már pillanatok alatt széttépett ellenfeleket, akik nem figyeltek a környezetükre. Sokan gondolják a tolvajokat és a bérgyilkosokat sunyi ellenfeleknek, de aki így vélekedik, sosem harcolt még egy Nekromágussal.
~ Csak semmi balhét, csak semmi balhét.
* Nincs semmi baja a néppel, csak úgy mint minden ember, akadnak jók és rosszak a Csontosok között, éppen el tudja képzelni egyről, hogy segítene kiemelni egy szekeret a sárból pár familiárissal, mint azt, hogy gyermekek cukorkáit lopkodná rohadó kezekkel.
- Te erre, én arra, eh?
* Arcán valami vigyorféle terpeszkedik szét, nehéz leolvasni, hogy mit is gondolhat konkrétan, de talán felesleges is. Immáron nem múlik rajta semmi, felajánlotta a békés távozás lehetőségét.

A nő fogadott végül az erdő szélén, és a szokásos közönyös hangulatomban fogadtam, de persze nem voltam ostoba. Szemem tüzetesen figyelte minden szavát, és mozdulatát. Látszott rajta, hogy igen jó kedvében van, és ez azt jelenti, hogy sikerült neki valami, amit el akart végezni. Végül azonban mikor közölte, hogy sikerült, és elvigyorodott, összehúzott szemmel, komoran méregettem. Végül szavaira, csak felvonom a szemöldököm, de nem szólalok meg. Úgyis tudom, hogy nem kapnék választ így teljes mértékben jelenléktelen, mindenesetre egyre dühösebb tűz ég a szememben, ahogy elárulja, hogy csalinak használt valami véletlenszerű próbánál. Nem rohantam ki, az nem az én stílusom, és különösebben nem is nagyon bántott meg. Igazság szerint, csak annyi volt a bajom, hogy nem avatott be a részletekbe. Mindenesetre minden apróbb kis infó darabkákat megjegyeztem. Azonban mikor végül elindult a kezemet magam elé emelve a „zsákmányra” pillantottam. Elhúzom a számat, hisz nem ebben állapodtunk meg. A pénz engem soha nem hozott lázba, de mielőtt még hozzászólhattam volna egy váratlan zaj szakított félbe. Dühös szemekkel meredtem az emberkékre, ám mielőtt lerohantam volna őket, meghallom a férfi szavát. idegesen feléjük hajítom a pénzeszsákot, majd egy határozott irányba velük merőlegesen indulok meg.
- A nő arra ment. – mutatok idegesen – a tiétek. Engem, már nem érdekel.
Nem szándékoztam kivételesen harcolni. Minél előbb utána kell keresnem néhány dolognak, mielőtt, még bármibe belekezdenék. És ez a sok felesleges dolog csak feldühít.

Nos, kedves testvérek, mivel nem történt poszt, és a játék már nem "azonnali", ezért zárom, köszönöm a részvételt. Ivone-nak elengedem az utolsó kört ez egyszer.

Jutalmak:
Loyd és Ivone:  50 tapasztalat és 1000 váltó
Ashor: 100 tapasztalat és 500 váltó