Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Az itt található amatőr versek nagyja megtalálható/megtalálható lesz különböző játékokban (a vers felett feltüntetve), viszont a Művész útjával járó jutalmak végett jobb, hogyha szépen egy helyre vannak gyűjtve.
(Játék: Link)
Nordenfluss
Személyében mindenki magára lelt
Még mielőtt a Nap nyugalmából felkelt
Egyetlen éjszaka alatt itt van az egész világ
Ki jó, ki rossz, ki fiú, ki lány
De itt van és szépen, lassan előttem csordogál
Örök, bús tekintetében én is látom magam
És belülről érzem előtörni minden szavam
Égetnek, gyötörnek és azok is itt vannak benne
Erre is rá tudtam jönni a sötét, vak este
Mikor itt volt és szépen, lassan előttem csordogált
Tovafolyt vele minden öröm, minden bánat
És elmosott mindent, szóval senki sem bánthat
Pedig bár tennék, azt kívánom, mert vért izzadok,
Szenvedek, és mégsem láthatom a pillanatot
Mikor itt van és szépen, lassan előttem csordogál
Ha mégis meglátnám, tudom, harapna
És véres fátyol hullana minden szavamra
De én látni akarom, mert semmiről sem tehet
Mégsem töltötte be a hatalmas, üres teret
Mikor itt volt és szépen, lassan előttem csordogált
Mást akart, mégis keserűen gondolok rá
Mintha szándékosan vált volna fájó pillanattá
Pedig csak jót akart, örömöt, boldogságot
De nem láttam a miatta nyíló virágot
Szóval itt volt és szépen, lassan előlem elcsordogált
(V. I. Sz. 821. 01. 30)
(Játék: Link)
Halott Hold halott ragyogása
Mutasd az utat nekem, Mindenható!
Nem zavar kín, sem szenvedés
Csak a végén jusson nekem a jó,
Ne pedig a végtelen ernyedés!
Nincs oka, amiért ezt kaptam,
Jó gyermeked voltam, békében éltem
De most úgy érzem, egészen meghaltam
És szívemből minden jóság elszállt a széllel
Pedig kellene, szükség volna rá,
Miként magamat földelem el
És egyáltalán nem érdekel más,
Csak a gyors, hirtelen halál kell
Vágyom rá, mégis eltaszít magától
Vonzz, de rá sem akarok nézni
Éppen ezért mindenben meggától,
De képtelen vagyok ennyivel beérni
Síromon majd halált hozó fű terem,
De akkor sem tudhatja senki az igazat
Érzéseimet elfedni, hát így vagyok kénytelen
Holott érzem, hogy nem lesz több pirkadat
Mutasd az utat nekem, Mindenható,
Mint halott Hold halott ragyogása!
Mutasd, mi az életben vidám s jó
És nem csak lelkem vég nélküli haldoklása
Ámen
(V. I. Sz. 820. 11. 29.)
~ 1. hónap ~
(Játék: Link)
Nordenfluss
Személyében mindenki magára lelt
Még mielőtt a Nap nyugalmából felkelt
Egyetlen éjszaka alatt itt van az egész világ
Ki jó, ki rossz, ki fiú, ki lány
De itt van és szépen, lassan előttem csordogál
Örök, bús tekintetében én is látom magam
És belülről érzem előtörni minden szavam
Égetnek, gyötörnek és azok is itt vannak benne
Erre is rá tudtam jönni a sötét, vak este
Mikor itt volt és szépen, lassan előttem csordogált
Tovafolyt vele minden öröm, minden bánat
És elmosott mindent, szóval senki sem bánthat
Pedig bár tennék, azt kívánom, mert vért izzadok,
Szenvedek, és mégsem láthatom a pillanatot
Mikor itt van és szépen, lassan előttem csordogál
Ha mégis meglátnám, tudom, harapna
És véres fátyol hullana minden szavamra
De én látni akarom, mert semmiről sem tehet
Mégsem töltötte be a hatalmas, üres teret
Mikor itt volt és szépen, lassan előttem csordogált
Mást akart, mégis keserűen gondolok rá
Mintha szándékosan vált volna fájó pillanattá
Pedig csak jót akart, örömöt, boldogságot
De nem láttam a miatta nyíló virágot
Szóval itt volt és szépen, lassan előlem elcsordogált
(V. I. Sz. 821. 01. 30)
(Játék: Link)
Halott Hold halott ragyogása
Mutasd az utat nekem, Mindenható!
Nem zavar kín, sem szenvedés
Csak a végén jusson nekem a jó,
Ne pedig a végtelen ernyedés!
Nincs oka, amiért ezt kaptam,
Jó gyermeked voltam, békében éltem
De most úgy érzem, egészen meghaltam
És szívemből minden jóság elszállt a széllel
Pedig kellene, szükség volna rá,
Miként magamat földelem el
És egyáltalán nem érdekel más,
Csak a gyors, hirtelen halál kell
Vágyom rá, mégis eltaszít magától
Vonzz, de rá sem akarok nézni
Éppen ezért mindenben meggától,
De képtelen vagyok ennyivel beérni
Síromon majd halált hozó fű terem,
De akkor sem tudhatja senki az igazat
Érzéseimet elfedni, hát így vagyok kénytelen
Holott érzem, hogy nem lesz több pirkadat
Mutasd az utat nekem, Mindenható,
Mint halott Hold halott ragyogása!
Mutasd, mi az életben vidám s jó
És nem csak lelkem vég nélküli haldoklása
Ámen
(V. I. Sz. 820. 11. 29.)
