Arskeliss balladái

Nehéz szívek rengetegje mit Veronia földjét beborítja,
Miért van ez így, ha kérded, Észak és Dél végtelen csatája.
Vándorok mesélik falvaik gyötrelmét,
Mágusok gyógyítják vagy háborgatják az elmét,
Papjaik prédikálasa csupán csak víz,
Bort isznak, erszényükben arany több mint tíz,
Szegények, árvák, mivégből szenvednek,
Az önkényuralom alól kel ki a sok eretnek,
Azrael kardját még nem sokan látták,
Az igazságosztót már sokan várják.

Rothawdar Arskeliss - V.I. 822 tavasz

Új Nap virradt Veronia terád,
Sugaraid szórják a szikrát,
Amelytől aranyba borul a kalász,
Csónakban vakoskodik a halász
Mert nem látja a zsinórt,
A sugaraktól, mit a Nap szórt,
Szekerek vándorolnak a szélrózsa irányába,
Aranyak folynak a gazdagok kincstárába,
Ki szegényebb sorsa jutott,
Napszámos az vagy hűbérért dolgozik,
Így is csak keveset kapott,
Míg a gazdag tejben-vajban fürdik.
Azrael kardját keresi a jó nép,
Küldetésről szól most festett kép!

Rothawdar Arskeliss, V.I.sz 822