Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Jelszó: check - waldert
Név: Rothawdar Arskeliss
Nem: Férfi
Kor: 18
Faj: Ember
Frakció: Déli Királyság
Kaszt: Mágus
Kinézet: Mondhatni sármos megjelenésű, könnyed eleganciával vegyítve, ami ruházatát illeti, szereti a sötétebb színeket, ezért legtöbbször barna, bélelt, hasított bőr kabátban, alatta fehér vászoning és szürke, kötött, hosszú újjú ruhadarab, fekete nadrág és szürke csizma viseletben találkozhatunk vele. Hajszíne világos barna, szeme színe zöldes-kék árnyalatú, testalkata cseppet teltebb a testben, 210 font(110kg) súllyal, magassága eléri a 6 láb 2 hüvelyket(1,9m). Más megkülönböztető jegye nincs, leszámítva a jobb orcáján, a szájgödröcske csücskében egy pici barna anyajegy látható illetve a homlokán, a bal szeme felett egy hüvelykújjnyival a gyerekkori sérülés nyoma, egy apró gödröcske, miután beverte fejét egy szék lapjának sarkába. Arcszőrzete még csak pelyhedzik.
Jellem: Legtöbbször higgadt, céltudatos, ösztönös, de előfordulnak nyughatatlan pillanatok az életében. Ekkor dohányhoz nyúl, hogy csillapítsa azt. Szereti a csendet és a nyugalmat, a rendet és a tisztaságot. Zajos helyekre nem jár, csak ha nagyon muszáj vagy hívja a kötelesség. Nem bosszúálló típus, de a vétségeket megjegyzi magának a miheztartás végett. Belső, veleszületett önuralma van, ami már kissé közönyösségbe torkollik. Céljai közt ott van a folyamatos fejlődés, minden lehetséges területen vagy a leghatékonyabbnak bizonyuló területen.
Előtörténet:
-Mit csinálsz Rothawdar? - kérdezte anyja jóságos hangon.
Már harmadik napja voltak úton, amikor anyjának feltűnt, hogy nagyon el van merülve a gondolataiba. Amióta az első éjszaka elmúlt, az Arskeliss-család sarja elmélázó, mélyen a gondolataiba merülő fiúvá változott. Pedig semmi érdemleges nem történt. Ezért is kérdezett rá, nehogy valami baja legyen. Rothawdar kis idő múlva válaszolt.
-Anyám…te, hiszed azt, hogy tárgyaknak lehet varázserejük?
Anyja meglepődött a váratlan kérdésen, nem is annyira a kérdésen, mint inkább a tartalmán. Bizonyos, hogy mágia létezik Veronia világában, de arról nincs tudomása, hogy tárgyaknak legyen varázserejük. Legalábbis nem gondolja, hogy lehet.
-Kisfiam, erre nem tudok neked válaszolni. Miért kérdezed? - válaszolt Garwynste, Rothawdar anyja.
-Emlékszel, hogy füst szállt fel mögöttünk, sokkal azután hogy megint útra keltünk?
Anyja igenlően bólint és kíváncsian hallgatja fia mondandóját.
-Azt én csináltam…egy kővel. Találtam még Karolusburgban néhány furcsa követ, - füllenti Rothawdar, hiszen azokat egy mágustól csente el, aki nem volt elég figyelmes - rajta valamiféle jelekkel az egyik oldalán. A másikon meg lánghoz hasonló jel volt. Mikor megfogtam furcsa érzés kerített hatalmába és nem tudtam mit tegyek, ezért erővel eldobtam a követ, amiből lángok csaptak elő. Az gyújtotta meg a száraz kórókat. Ezért szállt fel füst. De apának ne szólj még erről, kérlek.
Rothawdart mindig is érdekelte a mágia, ezért is sündörgött gyakran mágusok portái körül, hátha el tud lesni valami érdekes varázslatot; csakhogy szülei nem igazán voltak oda kezdeményezéséért, ők inkább papot szerettek volna faragni belőle.
Az Arskeliss család sarja, társaival gyakran környékezte meg egy-egy mágus lakját, nagy ámulattal lesve annak tevékenységét. A céljuk az volt, hátha eltanulnak tőle valamilyen varázslatot. Bár erre vajmi kevés esély volt, a gyerekek mégis nagy odaadással és buzgalommal álltak lesben az ablakban. Időnként abba kellett hagyják a leskelődésüket, mert a mágusok, akiknél hívatlan látogatást tettek felfigyeltek az ügyetlen neszezésükre, majd miután ismét csend lett, azok visszatérhettek munkájukhoz, így a gyerekek is nyugodtan leskelődhettek tovább. Rothawdar egyik alkalommal, miután társai már ráuntak az unalmas várakozásra, tovább álltak, míg Ő majdnem estig maradt és kileste, mikor nincs a közelben a mágus. Beosont az dolgozószobájába és körbe nézett. Számos ismeretlen üvegcse, meg könyv hevert szerte-szét az asztalon valamint az egész szoba munkától hemzsegett. Rothawdar bele-bele nézett egy-egy könyvbe, egyikben vésetek rajzait és leírásokat talált, amely nagyon felkeltette az érdeklődését. Mellette egy zsákban kisebb kövecskéket talált, amely nem volt nehezebb öt frissen-sült kenyérnél. A kíváncsi fiú kitépett néhány oldalt a könyvből és megfogva a kavicsokkal teli zsákot kiosont, mielőtt még a mágus visszatérhetett volna és hazament.
Otthon bőszen tanulmányozta a papírosokat és igyekezett Ő maga is varázsolni. Addig-addig próbálkozott, míg az egyik kis kövecske tüzet nem hányt, miután Rotha megfogta és eldobta. Erre nagyon megörült a fiú és a zsákot meg a papíosokat eldugta az ágya alá, hogy majd mindennap újabb próbát tegyen.
Többed magukkal indultak útnak, hogy végleg ott hagyják az Karolusburgot az északi királysággal együtt. Az Arskeliss család úgy döntött, hogy a legősibb városhoz akarnak tartozni, mivel családi vérvonalukban csörgedezik Karolusburgbeli is, ezért fogták ingóságaikat, lakásukat eladták és egy elég nagy láda fizetőeszközzel a szekerükön, meg némi holmival az útra, elindultak. Tudták, hogy nem lesz egyszerű azt a temérdek mérföldet végig utazni, ezért közösen felfogadtak fegyveres őröket, akik vigyázták az útjukat éjjel-nappal, cserébe ételt is kaptak, fizetség mellett.
Rothawdar az eset óta sokat töprengett a történteken, hogyan lehet tárgyakba varázserőt rejteni és azt, hogyan lehet aktiválni. Gondolatai ekképpen mozogtak: ~Ha megfogom és erővel eldobom akkor aktiválódik. Nem, mert közben a rúnát képzeltem el. Tehát, akkor a rúnára kell gondolnom, hogy a varázserő aktiválódjon. Ki kell próbálnom legközelebb, mikor tüzet rakunk.~ Eljött egy újabb este, amikor ismét megálltak kipihenni a fáradalmaikat. Rothawdar nem volt rest, odament apjához, Grimhamsa Arskelisshez és így szólt.
-Apám, ma este én gyújtok tüzet.
Apja meglepődött fia kijelentésén.
-Valóban? És hogyan akarsz tüzet csiholni? Kíváncsi vagyok. Ha megteszed, kapsz tőlem 10 váltót a ládából.
Eljött az este, amikor is a fizetett őrök beálltak védekező pozícióba és az utazók pedig hozzáláttak ételt készíteni mindannyiuknak. Itt jött el Rothawdar pillanata, hogy bizonyítsa, hogy ért a mágiához. Elővett négy kavicsot a zsákból, amelybe rakta a zsákmányát és a kis farakás elé állt, majd mély levegőt vett és szorosan az öklébe szorítva az egyiket kinyújtotta a karját a farakás fölé. Pillanatokig nem történt semmi, majd Rothawdar hirtelen a farakásra dobta a kavicsot, ami csupán szikrázott néhányat, de tüzet nem gyújtott. A körülötte levők elámultak azon amit a fiú tett, még apja és elgondolkodott, hogy fia csakugyan ért valamit a mágiához. Majd így szólt fiához:
-Még egyszer! Próbáld újra.
Bíztatta fiát, aki nem volt rest és a második kavicsot is a kezébe vette, majd ezt távolabbról, a tűzre gondolva ráhajította a kis rakásra. Ám másodszori próbálkozásra sem sikerült neki, azonban a többi család, akikkel együtt utaztak összesúgtak. Egyikük apja, félrehívta Grimhamsa-t, Rothawdar apját és így szólt hozzá:
-Meg ne haragudj, hogy ezt mondom, de az Karolusburgban jó helyen lett volna mágustanoncként a fiad. Ugyan nem sikerült neki tüzet gyújtani, de kétségtelen, hogy ért hozzá valamicskét. Nem volna bölcs döntés kárba veszni hagyni a képességeit.
Grimhamsa nem szólt semmit, de fontolóra vette, hogy visszatérjenek-e Karolusburgba, bár más Eichenschild közelében jártak, így elhesegette a gondolatot. ~Ha Rothawdar képes varázsolni, akkor valóban helyes döntés lenne beíratni mágustanoncnak majd Hellenburgban.~ Tanakodott magában.
Nem volt már sok, amíg Hellenburgba nem értek, de Rothawdar, akárhányszor megálltak, a mágikus kavicsokkal próbált tüzet csiholni. Addig-addig, míg rá nem érzett a nyitjára, és utazásuk utolsó éjjelén, mikor már a többség nyugodni tért, Rothawdar újabb tüzet gyújtott az őrt állóknak. Az őrök meg is tapsolták. Másnap, terjedt a hír az utazók között, hogy Grimhamsa fia mágus.
A távolban már láthatóak voltak Hellenburg bástyái, tornyai és Grimhamsa így szólt fiához, aki mellette ült a bakon.
-Eddig nem támogattam, hogy mágus legyen belőled, fiam, de mivel bizonyítottál, hogy érted a dolgod, így Hellenburgban beíratlak egy mágushoz tanoncnak.
-Köszönöm apám! - válaszolt a fia nagy lelkesedéssel, mert ez azt jelentette, hogy végre mágus lehet belőle.
-Ne köszönd! - szólt ismét az apja. - Ez a legkevesebb amit tehetek érted, fiam.
Majd jobbjával átölelte Rothawdar vállát.
-Te vagy az én nagy, mágus fiam!
Néhány hét telt azóta, hogy Hellenburgba érkeztek, akikkel együtt utazott az Arskeliss csaád, már a maguk útját járják, ahogyan ők is már saját lakással bírnak és Rothawdar már egy helyi, híres mágushoz van beíratva tanoncnak, akinek a neve Hieronimus Thirgnor.
Mindez 4 esztendővel ezelőtt történt, amikor az Arskeliss család útnak indult, hátrahagyva Karolusburg városát. A 14 éves Rothawdar azóta serényen tanulja a mágia csínját-bínját. Napjainkban Rothawdar 18 éves és igencsak meg van tornásztatva, ahogy azt a Hellenburgbeli mágusok szokták az újoncokkal.
Név: Rothawdar Arskeliss
Nem: Férfi
Kor: 18
Faj: Ember
Frakció: Déli Királyság
Kaszt: Mágus
Kinézet: Mondhatni sármos megjelenésű, könnyed eleganciával vegyítve, ami ruházatát illeti, szereti a sötétebb színeket, ezért legtöbbször barna, bélelt, hasított bőr kabátban, alatta fehér vászoning és szürke, kötött, hosszú újjú ruhadarab, fekete nadrág és szürke csizma viseletben találkozhatunk vele. Hajszíne világos barna, szeme színe zöldes-kék árnyalatú, testalkata cseppet teltebb a testben, 210 font(110kg) súllyal, magassága eléri a 6 láb 2 hüvelyket(1,9m). Más megkülönböztető jegye nincs, leszámítva a jobb orcáján, a szájgödröcske csücskében egy pici barna anyajegy látható illetve a homlokán, a bal szeme felett egy hüvelykújjnyival a gyerekkori sérülés nyoma, egy apró gödröcske, miután beverte fejét egy szék lapjának sarkába. Arcszőrzete még csak pelyhedzik.
Jellem: Legtöbbször higgadt, céltudatos, ösztönös, de előfordulnak nyughatatlan pillanatok az életében. Ekkor dohányhoz nyúl, hogy csillapítsa azt. Szereti a csendet és a nyugalmat, a rendet és a tisztaságot. Zajos helyekre nem jár, csak ha nagyon muszáj vagy hívja a kötelesség. Nem bosszúálló típus, de a vétségeket megjegyzi magának a miheztartás végett. Belső, veleszületett önuralma van, ami már kissé közönyösségbe torkollik. Céljai közt ott van a folyamatos fejlődés, minden lehetséges területen vagy a leghatékonyabbnak bizonyuló területen.
Előtörténet:
-Mit csinálsz Rothawdar? - kérdezte anyja jóságos hangon.
Már harmadik napja voltak úton, amikor anyjának feltűnt, hogy nagyon el van merülve a gondolataiba. Amióta az első éjszaka elmúlt, az Arskeliss-család sarja elmélázó, mélyen a gondolataiba merülő fiúvá változott. Pedig semmi érdemleges nem történt. Ezért is kérdezett rá, nehogy valami baja legyen. Rothawdar kis idő múlva válaszolt.
-Anyám…te, hiszed azt, hogy tárgyaknak lehet varázserejük?
Anyja meglepődött a váratlan kérdésen, nem is annyira a kérdésen, mint inkább a tartalmán. Bizonyos, hogy mágia létezik Veronia világában, de arról nincs tudomása, hogy tárgyaknak legyen varázserejük. Legalábbis nem gondolja, hogy lehet.
-Kisfiam, erre nem tudok neked válaszolni. Miért kérdezed? - válaszolt Garwynste, Rothawdar anyja.
-Emlékszel, hogy füst szállt fel mögöttünk, sokkal azután hogy megint útra keltünk?
Anyja igenlően bólint és kíváncsian hallgatja fia mondandóját.
-Azt én csináltam…egy kővel. Találtam még Karolusburgban néhány furcsa követ, - füllenti Rothawdar, hiszen azokat egy mágustól csente el, aki nem volt elég figyelmes - rajta valamiféle jelekkel az egyik oldalán. A másikon meg lánghoz hasonló jel volt. Mikor megfogtam furcsa érzés kerített hatalmába és nem tudtam mit tegyek, ezért erővel eldobtam a követ, amiből lángok csaptak elő. Az gyújtotta meg a száraz kórókat. Ezért szállt fel füst. De apának ne szólj még erről, kérlek.
Rothawdart mindig is érdekelte a mágia, ezért is sündörgött gyakran mágusok portái körül, hátha el tud lesni valami érdekes varázslatot; csakhogy szülei nem igazán voltak oda kezdeményezéséért, ők inkább papot szerettek volna faragni belőle.
Az Arskeliss család sarja, társaival gyakran környékezte meg egy-egy mágus lakját, nagy ámulattal lesve annak tevékenységét. A céljuk az volt, hátha eltanulnak tőle valamilyen varázslatot. Bár erre vajmi kevés esély volt, a gyerekek mégis nagy odaadással és buzgalommal álltak lesben az ablakban. Időnként abba kellett hagyják a leskelődésüket, mert a mágusok, akiknél hívatlan látogatást tettek felfigyeltek az ügyetlen neszezésükre, majd miután ismét csend lett, azok visszatérhettek munkájukhoz, így a gyerekek is nyugodtan leskelődhettek tovább. Rothawdar egyik alkalommal, miután társai már ráuntak az unalmas várakozásra, tovább álltak, míg Ő majdnem estig maradt és kileste, mikor nincs a közelben a mágus. Beosont az dolgozószobájába és körbe nézett. Számos ismeretlen üvegcse, meg könyv hevert szerte-szét az asztalon valamint az egész szoba munkától hemzsegett. Rothawdar bele-bele nézett egy-egy könyvbe, egyikben vésetek rajzait és leírásokat talált, amely nagyon felkeltette az érdeklődését. Mellette egy zsákban kisebb kövecskéket talált, amely nem volt nehezebb öt frissen-sült kenyérnél. A kíváncsi fiú kitépett néhány oldalt a könyvből és megfogva a kavicsokkal teli zsákot kiosont, mielőtt még a mágus visszatérhetett volna és hazament.
Otthon bőszen tanulmányozta a papírosokat és igyekezett Ő maga is varázsolni. Addig-addig próbálkozott, míg az egyik kis kövecske tüzet nem hányt, miután Rotha megfogta és eldobta. Erre nagyon megörült a fiú és a zsákot meg a papíosokat eldugta az ágya alá, hogy majd mindennap újabb próbát tegyen.
Többed magukkal indultak útnak, hogy végleg ott hagyják az Karolusburgot az északi királysággal együtt. Az Arskeliss család úgy döntött, hogy a legősibb városhoz akarnak tartozni, mivel családi vérvonalukban csörgedezik Karolusburgbeli is, ezért fogták ingóságaikat, lakásukat eladták és egy elég nagy láda fizetőeszközzel a szekerükön, meg némi holmival az útra, elindultak. Tudták, hogy nem lesz egyszerű azt a temérdek mérföldet végig utazni, ezért közösen felfogadtak fegyveres őröket, akik vigyázták az útjukat éjjel-nappal, cserébe ételt is kaptak, fizetség mellett.
Rothawdar az eset óta sokat töprengett a történteken, hogyan lehet tárgyakba varázserőt rejteni és azt, hogyan lehet aktiválni. Gondolatai ekképpen mozogtak: ~Ha megfogom és erővel eldobom akkor aktiválódik. Nem, mert közben a rúnát képzeltem el. Tehát, akkor a rúnára kell gondolnom, hogy a varázserő aktiválódjon. Ki kell próbálnom legközelebb, mikor tüzet rakunk.~ Eljött egy újabb este, amikor ismét megálltak kipihenni a fáradalmaikat. Rothawdar nem volt rest, odament apjához, Grimhamsa Arskelisshez és így szólt.
-Apám, ma este én gyújtok tüzet.
Apja meglepődött fia kijelentésén.
-Valóban? És hogyan akarsz tüzet csiholni? Kíváncsi vagyok. Ha megteszed, kapsz tőlem 10 váltót a ládából.
Eljött az este, amikor is a fizetett őrök beálltak védekező pozícióba és az utazók pedig hozzáláttak ételt készíteni mindannyiuknak. Itt jött el Rothawdar pillanata, hogy bizonyítsa, hogy ért a mágiához. Elővett négy kavicsot a zsákból, amelybe rakta a zsákmányát és a kis farakás elé állt, majd mély levegőt vett és szorosan az öklébe szorítva az egyiket kinyújtotta a karját a farakás fölé. Pillanatokig nem történt semmi, majd Rothawdar hirtelen a farakásra dobta a kavicsot, ami csupán szikrázott néhányat, de tüzet nem gyújtott. A körülötte levők elámultak azon amit a fiú tett, még apja és elgondolkodott, hogy fia csakugyan ért valamit a mágiához. Majd így szólt fiához:
-Még egyszer! Próbáld újra.
Bíztatta fiát, aki nem volt rest és a második kavicsot is a kezébe vette, majd ezt távolabbról, a tűzre gondolva ráhajította a kis rakásra. Ám másodszori próbálkozásra sem sikerült neki, azonban a többi család, akikkel együtt utaztak összesúgtak. Egyikük apja, félrehívta Grimhamsa-t, Rothawdar apját és így szólt hozzá:
-Meg ne haragudj, hogy ezt mondom, de az Karolusburgban jó helyen lett volna mágustanoncként a fiad. Ugyan nem sikerült neki tüzet gyújtani, de kétségtelen, hogy ért hozzá valamicskét. Nem volna bölcs döntés kárba veszni hagyni a képességeit.
Grimhamsa nem szólt semmit, de fontolóra vette, hogy visszatérjenek-e Karolusburgba, bár más Eichenschild közelében jártak, így elhesegette a gondolatot. ~Ha Rothawdar képes varázsolni, akkor valóban helyes döntés lenne beíratni mágustanoncnak majd Hellenburgban.~ Tanakodott magában.
Nem volt már sok, amíg Hellenburgba nem értek, de Rothawdar, akárhányszor megálltak, a mágikus kavicsokkal próbált tüzet csiholni. Addig-addig, míg rá nem érzett a nyitjára, és utazásuk utolsó éjjelén, mikor már a többség nyugodni tért, Rothawdar újabb tüzet gyújtott az őrt állóknak. Az őrök meg is tapsolták. Másnap, terjedt a hír az utazók között, hogy Grimhamsa fia mágus.
A távolban már láthatóak voltak Hellenburg bástyái, tornyai és Grimhamsa így szólt fiához, aki mellette ült a bakon.
-Eddig nem támogattam, hogy mágus legyen belőled, fiam, de mivel bizonyítottál, hogy érted a dolgod, így Hellenburgban beíratlak egy mágushoz tanoncnak.
-Köszönöm apám! - válaszolt a fia nagy lelkesedéssel, mert ez azt jelentette, hogy végre mágus lehet belőle.
-Ne köszönd! - szólt ismét az apja. - Ez a legkevesebb amit tehetek érted, fiam.
Majd jobbjával átölelte Rothawdar vállát.
-Te vagy az én nagy, mágus fiam!
Néhány hét telt azóta, hogy Hellenburgba érkeztek, akikkel együtt utazott az Arskeliss csaád, már a maguk útját járják, ahogyan ők is már saját lakással bírnak és Rothawdar már egy helyi, híres mágushoz van beíratva tanoncnak, akinek a neve Hieronimus Thirgnor.
Mindez 4 esztendővel ezelőtt történt, amikor az Arskeliss család útnak indult, hátrahagyva Karolusburg városát. A 14 éves Rothawdar azóta serényen tanulja a mágia csínját-bínját. Napjainkban Rothawdar 18 éves és igencsak meg van tornásztatva, ahogy azt a Hellenburgbeli mágusok szokták az újoncokkal.
A hozzászólást Rothawdar Arskeliss összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 03, 2023 12:42 pm-kor.
