[Magánküldetés: Kyrien von Nachtraben] - Családi titkok

Ezen a helyen fog megtörténni Kyrien nagy kalandja, hogy meglelje önmagát és célját ebben a keserűségekkel és fájdalommal teli világban.
(A miheztartás végett, ezt a posztot még szépíteni fogom, de most gyorsan akartam helyet teremteni.)

Már sokadik hete hogy megjártam Töpferfeldet és teljesítettem a rám bízott megbízást, azóta pedig nagybátyámnál vendégeskedek a Hönigswald kastély egyik szobájában. A szobában elhelyezett íróasztalnál ülve épp a naplóm még üresen maradt lapjain koptattam pennám, amikor is az ablakon kitekintve egy pillanatra elmerengtem, s egy halovány mosollyal az arcomon figyeltem ahogy a hold sarlójának halovány derengése most is gyönyörű ezüstfénybe öltöztette a kastély körüli gondosan megmunkált kertet. Mélyen elmerültem a látványban, ám sajnos ez nem tarthatott sokáig, ugyanis kopogtatás hangja ütötte fel fejét. Naplómat gyorsan elrejtettem az asztal egyik fiókjába és kabátom magamhoz véve a kopogás forrásának irányába sétáltam. Amikor az ajtó kinyílt, akkor tudatosult bennem hogy csak az egyik szolgálólány az.
-Szép estét jó uram.-
Pukedlizik illedelmesen.
-Edmund uraság kérésére a kastélyban tartózkodó összes családtagot a dolgozószobába hívatta, így arra szeretném megkérni hogy kövessen engem.-
Egy fejbiccentéssel és egy kedves mosollyal üdvözöltem én is őt.
-Szép estét kedvesem, rögvest indulhatunk csak magamra öltöm a kabátom.-
A leány kérésének eleget téve magamra öltöttem kabátom és az ajtón kilépve követtem őt egészen a dolgozó szobáig.
Edmund már a dolgozószobában várt ránk , melyet csupán egy kandalló és néhány gyertya lángja töltött meg világossággal. Rajtam kívül jelen volt még a három unokatestvérem és a háztartást vezető anyjuk. Az idősebb fiúk hálóruháikban, álmos tekintettel ültek a kanapéra, míg a legkisebb az unokahúgom, halkan hümmögve olvasgatott egy könyvet. Miután a szolgáló leány elvezetett a megbeszélés helyszínére, egy aprócska félmosollyal tarkított biccentéssel köszöntem meg neki az útbaigazítást. Ezt követően körbe pillantottam a jelenlévőkön, majd unokatestvéreim példáját követve a kanapéhoz léptem és a kartámaszra nehezedve lábaimat keresztbe téve foglaltam helyet.
-Mind itt volnának? - kérdezte a kandalló előtt álló Edmund.
-Ifjabb Edmund kivételével igen. Őt nem találtuk meg sehol. - vallotta be a szolgálólány, majd távozott.
-No nem baj. Bizonyára mestervizsgájára készül. Noha örültem volna, ha mindenki hallja... - Fáradtan megköszörülte a torkát, majd lassan végighordozta csillogó, kék szemeit az egybegyűlteken. - Gyászhír miatt hívtalak ide benneteket, amely egy nagyon fontos feladatot hordoz magával. Unokabátyám, Gedeon az előző nap, vacsora után nem sokkal elhunyt. Örökös nélkül hagyva maga hozományát. Nagybátyám szavait figyelmesen hallgattam, bár nem szóltam még közbe, azért egy kérdő pillantást vetettem reája az elhangzottak végett.
-Ami viszont ennél is sajnálatosabb, hogy kutatásának eredményei nem kerülhetnek hozzánk. Azt, a Máguskör kapja meg. Ez ügyben szeretném megbízni a jelenlevők közül kettőtöket egy fontos feladattal. Önként jelentkező? - Éppen csak egy lélegzetvételnyi csend keletkezett a helyiségben Edmund szavait követően, mielőtt a második legidősebb fiú, Liam megszólalt volna.
-Előtte nem kívánja elmondani nekünk, mi lenne a feladat atyám?
-Reméltem, hogy tanulmányaitok elegendő következtetőkészséggel láttak el benneteket, hogy tudjátok, mi lenne a feladat. - Nagybátyám bajsza alá komisz mosoly ült ki, elmélyítve ráncainak vonalát.
Az eddig elhangzottak végett már épp kezdtem azt hinni hogy valami számomra jelentéktelen dolog miatt hívattak ide éjnek évadján, ám amikor szóba kerül a kutatás és az hogy két önként jelentkezőre lenne szüksége, egy elégedett mosoly ült ki orcámra.
~Úgy tűnik itt a nagy lehetőségem egy kis kutakodásra.~
Megigazítom kabátomnak szárát és épp szóra nyitnám ajkaim, ám középső unokatestvérem Liam közbevágása egy rövid hallgatásra sarkalt. Azonban mihelyst Liam feltette a már megválaszolt kérdést, egy halk sóhaj keretein belül fejem ingatva Liamre mosolyogtam hogy ezzel is bosszanthassam őt, ezt követően pedig Edmundra szegeztem hideg kék tekintetem.
-Én önként jelentkeznék a feladatra.-


-Kyrien, hát persze... - Horkantott fel alig hallhatóan Liam szemét forgatva, s már emelte volna a kezét, hogy ne tűnjön lentebbvalónak nálam, egy vékony hang hasított közbe mozdulatának.
-Engem is számíts bele atyám! - Hangzott a tökéletesen artikulált kijelentése a család legfiatalabb tagjának, az alig tizenkét éves Emilia von Hönigswaldnak szájából.
Ismét csend kerekedett a szobában, s még nagybátyám is elképedve nézett leányára. Ekkor aztán anyjuk próbálta ellenezni a dolgot, de Emilia határozott volt, így Edmund elcsitította feleségét.
-Emilia és Kyrien. A mai éjszaka tele van meglepetésekkel. Ti ketten maradjatok, a többieknek további jó éjszakát kívánok. - Intett búcsút a családnak, s megvárta míg az utolsó becsukja az ajtót maga után, mielőtt egy szót is engedett volna elhangzani.
Unokatestvérem sértettsége egy halk de elégedett hümmögést vált ki belőlem, ám eme elégedettségem nem tarthatott sokáig. Ugyanis egy vékonyka de határozott hang keltette fel érdeklődésem, amit némi meglepettség és elismerés kísért.
-Nocsak nocsak, úgy tűnik hármatok közül a legfiatalabb a legelevenebb.-
Jegyeztem meg halkan, s egy kedves mosolyt engedtem el Emilia irányába. Nagybátyám szavait követően búcsút intettem a távozóknak, természetesen ezt Liam felé egy pimasz kacsintással tettem, majd tekintetem ismét Edmundra szegeztem.
-Minél több napot várunk, annál nehezebb lesz a tárgyak megtalálása, ezért már ma hajnalban el kell indulnotok. Írok egy levelet, amit sürgönnyel küldök tovább Hellenburgba a máguskörnek, hogy tudjanak érkezésetekről. - Közelebb lépett hozánk, orcáján láttam a kíváncsiság és szórakozottság apró szösszeneteit, ám mikor megláttam hogy két erszényt tart kezeiben, tekintettem azonnal rájuk szegeztem. - Ezekben az erszényekben érmék vannak, de nem egyszerű fizetőeszközök. Kísérleti pecsétek vannak bennük, amikkel talán meggyőzhettek néhány embert a Máguskörben. Nem kell, hogy minden kutatási eredményt megszerezzetek, de a tárgyak fontosabbak... kérdés?
-Nekem van! - Szólt Emilia - Kit kell keressünk, ha odaérünk?
-Legjobb tudomásom szerint Günther Weiß foglalkozik a kutatási anyagok összegyűjtésével. Legalább is az övével.
Figyelmesen hallgattam Edmund szavait, ám mikor közelebb lépett hozzánk, felálltam ültemből és elvettem az egyik erszényt hogy jobban szemügyre vehessem a benne lévő érmék egyikét. A kezembe véve ujjaim közt forgattam egy keveset, majd visszatettem az erszénybe.
-Micsoda hasznos kis érmék ezek... reméljük hogy a kör tetszését is el fogják nyerni.-
Jegyeztem meg nagybátyámnak, majd így folytattam.
-Amit tudunk megszerzünk és a legjobb tudásunk szerint fogunk eljárni, erre a szavamat adom Edmund.- Tekintetem nagybátyáméba mélyesztettem, ám mielőtt feltehettem volna én a kérdést Emilia megelőzött. Ez némi elismerést váltott ki belőlem drága unokatestvérem irányába.

-Bízom is benne, hogy mindent megtesztek. De az érmékkel óvatosan. Nincsenek átitatva mágiával... de az ördög nem alszik. Jobb, ha nem a kezetekben aktiválódnak.
Ahogy alaposan szemügyre vettem, láttam hogy a fém érme mindkét oldalán különleges és komplikált pecsétek vannak belekarcolva a lapokba. Ezt látva Emilia is elvette az erszényt, noha kissé hezitálva.
-Legyetek jók. - Kívánt szerencsét nekünk lágyabb hangon Edmund, s közben vékony kezével megcirógatta leánya orcáját, s megszorította a vállamat is biztatóan, tekintetében azonban volt valami más is. Egy figyelmeztetés.
Az elhangzottak véget biztonságosabbnak láttam ha a kabátom belsőzsebébe teszem az érmékkel teli erszényt, nehogy Edmund elmondása alapján valami galiba történjen.
-Igyekszünk elkerülni a bajt és minél kevesebb galibát keverni.- Nagybátyám vállszorítására és a jó kívánság elhangzására biccentettem egyet felé, ezzel is biztosítva afelől hogy nem lesz velünk gond.
-Remek. Most pedig menjetek. Készüljetek össze. - Búcsúzott el tőlünk. A dolgozószobát magunk mögött hagyva kiléptünk a folyosóra, ahol a kastély csendjét csupán cipőink ritmikus kopogása törte meg az éj leple alatt.
-Kyrien, mit gondolsz milyen kutatása lehetett a nagybácsinak?- kérdezte Emilia, még a folyosó vége előtt. - Eddig csak egyszer találkoztam vele, tavaly karácsonykor, de nem beszélt sokat... A kérdés hallatán elgondolkodtam, bár felfedni még nem szerettem volna Emilia előtt a gondolataimat, hisz ő mit sem tud a családomról és annak titkos küldetéséről. Tekintetem reá szegeztem és kissé közelebb hajoltam hozzá hogy a szemébe nézhessek.
-Én magam nem ismertem egyáltalán, de nagyon remélem hogy valami mágikus áttöréssel  vagy valami újonnan felfedezett mágiával kapcsolatban vannak kutatási feljegyzései..
Na de bármik is legyenek azok a tárgyak és feljegyzések, mi ketten felkutatjuk és megszerezzük őket!-
Mosolyogtam rá kedélyesen. Szavaim hallatán nem mondott semmit, azonban a homályban is látni lehetett Emilia izgalomtól csillogó szemét. Hirtelen sarkon fordult és szép csendben elszökdécselt a szobája irányába, hogy összekészüljön a hajnali indulásra.
Ettől a ponttól az éjszaka nem tartogatott több meglepetést számomra, így nem maradt más nekem is hátra, minthogy összekészítsem a holmimat az utazásra.