Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
![[Útvesztő] A magoi hét próbája - Page 13 Empty](https://2img.net/i/empty.gif)
![[Útvesztő] A magoi hét próbája - Page 13 Left_bar_bleue](https://2img.net/i/fa/i/left_bar_bleue.jpg){kind=small}
![[Útvesztő] A magoi hét próbája - Page 13 Empty_bar_bleue](https://2img.net/i/fa/i/empty_bar_bleue.jpg){kind=small}
Az életképtelenség az egyik olyan dolog, amit a leginkább rühell, és meglehetősen próbára teszi a türelmét, hogy a tűzmarta házban egyedül a gyerek sír, mindenki más pedig várja a saját végzetét. Mintha egyedül egy tudattal még alig rendelkező csecsemőben több lenne az életben maradási vágy, az ösztön, mint szülőjének vagy feltételezhető testvérének. Hol vannak ilyenkor a történetek, miszerint az anya egy megvadult ragadozóként védi a gyermekét bármilyen bajtól?
Felhorkan elégedetlenségében, savas szavakat azonban nem köp - végtére ez az egész jelenség csak egy illúzió, így az előtte lévő emberek is. Helyette inkább maga mellé hív egy csontvázat, legyen elég kéz a bennrekedt személyek kirángatására vagy az út biztosítására, és ezzel már indulhatnak is. Zivriahan viszi a csecsemőt, ő megragadja a másik kölyöknek a karját, felrántva őt a földről, és mikor az anya mellé rángatja, szabad kezével megfogja a nő csuklóját is, mozgősra buzdítva mindkettejüket. Szükség esetén biccent kis társának, induljon előre - a zombi és a csontváz már vonszolják magukat a kijárat felé, de nem távolodva túl messzire, ha elkéne a segítségük.
Alig jutnak túl egy vagy kettő helyiségen, szembesülniük kell a kétségbeejtő ténnyel, hogy a bejáratot már nem használhatják az odazuhant vaskos gerendák alkotta akadály miatt. A tűz is olyan magasra emelkedik, hogy nem sok választja el attól, egy teljes értékű elementállá formálódjon. Muszáj hát megtorpannia és egy lépést hátrálnia a felcsapódó hőségtől, mely úgy izzasztja, hogy lassan már a törmelékek közt csordogáló patakká válik.
Körbenéz, van-e egyáltalán más kiútjuk, hiába meggyőződése, hogy mindenütt lángok és áthatolhatatlan törmelékek fogadják őket. Összepréseli ajkait, és ahogy idegességében és nagy gondolkodásában megnedvesíti száját, nyelvén érzi a sós izzadtságot, enyhe grimaszba torzítva arcát.
Egy zombi és egy csontváz sajnos nem lesz elég ahhoz, hogy pillanatok alatt eltakarítsák az útból a súlyos fát, a falak viszont olyan hangosan recsegnek, és talán... Talán a tűz gyengített eleget a szerkezetükön, hogy egy nekifutással áttörhessenek. Ha van a külvilágba vezető fal mellettük, amit nem gátol túl sok törmelék, akkor egy intéssel küldi a nehéz testű zombit, hátha neki tud akkora sebességgel futni, ami elegendő a fal áttöréséhez. Ha igen, löki kifelé először a kisgyereket, aztán az anyát, szükség esetén Zivriahannak is odakiáltva. Ha a falről egyszerűen csak lepattan a zombi, kénytelenek lesznek hátrálni annyit, amennyit lehet, hátha a holttest felrobbantása megadja nekik a kijutás lehetőségét.
Felhorkan elégedetlenségében, savas szavakat azonban nem köp - végtére ez az egész jelenség csak egy illúzió, így az előtte lévő emberek is. Helyette inkább maga mellé hív egy csontvázat, legyen elég kéz a bennrekedt személyek kirángatására vagy az út biztosítására, és ezzel már indulhatnak is. Zivriahan viszi a csecsemőt, ő megragadja a másik kölyöknek a karját, felrántva őt a földről, és mikor az anya mellé rángatja, szabad kezével megfogja a nő csuklóját is, mozgősra buzdítva mindkettejüket. Szükség esetén biccent kis társának, induljon előre - a zombi és a csontváz már vonszolják magukat a kijárat felé, de nem távolodva túl messzire, ha elkéne a segítségük.
Alig jutnak túl egy vagy kettő helyiségen, szembesülniük kell a kétségbeejtő ténnyel, hogy a bejáratot már nem használhatják az odazuhant vaskos gerendák alkotta akadály miatt. A tűz is olyan magasra emelkedik, hogy nem sok választja el attól, egy teljes értékű elementállá formálódjon. Muszáj hát megtorpannia és egy lépést hátrálnia a felcsapódó hőségtől, mely úgy izzasztja, hogy lassan már a törmelékek közt csordogáló patakká válik.
Körbenéz, van-e egyáltalán más kiútjuk, hiába meggyőződése, hogy mindenütt lángok és áthatolhatatlan törmelékek fogadják őket. Összepréseli ajkait, és ahogy idegességében és nagy gondolkodásában megnedvesíti száját, nyelvén érzi a sós izzadtságot, enyhe grimaszba torzítva arcát.
Egy zombi és egy csontváz sajnos nem lesz elég ahhoz, hogy pillanatok alatt eltakarítsák az útból a súlyos fát, a falak viszont olyan hangosan recsegnek, és talán... Talán a tűz gyengített eleget a szerkezetükön, hogy egy nekifutással áttörhessenek. Ha van a külvilágba vezető fal mellettük, amit nem gátol túl sok törmelék, akkor egy intéssel küldi a nehéz testű zombit, hátha neki tud akkora sebességgel futni, ami elegendő a fal áttöréséhez. Ha igen, löki kifelé először a kisgyereket, aztán az anyát, szükség esetén Zivriahannak is odakiáltva. Ha a falről egyszerűen csak lepattan a zombi, kénytelenek lesznek hátrálni annyit, amennyit lehet, hátha a holttest felrobbantása megadja nekik a kijutás lehetőségét.
