[Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)

Lát Nessa némi feszültséget Franzon, de nem tudja hova tenni, hogy miért lehet. Biztos nem azért mert kettesben maradnak, amíg elmentek a többiek trollra vadászni sem volt ilyen... Elindul hát mellette a városba, és ahogy sétálnak, folyamatosan jegyzetel a fejében, hogy mi hol van: ott egy templom van, oda nem megyek, arra a piactér, ha valamit vásárolni kell, ... Aztán odaérnek Gedeonhoz, akiről egyből az jut eszébe, hogy milyen dolgos férfinak néz ki... Meg hogy vele mit csinálnának az emberek, ha ő is ugyanilyen göncöt hordana. Valószínűleg már nem élne. Milyen elcseszett egy világ ez. Viszont a kovács váratlan jókedve hamar átragad rá is, ahogy kissé meglepődötten, de mosolyogva hallgatja, ahogy üdvözlik egymást. Aztán hogy még ő is rátegyen egy lapáttal, előveszi a legjobb színészi képességeit, meg a kényes kislány hangját, és csípőre tett kézzel szigorúan a barátjára néz.
-Tényleg Franci, mikor mutatsz már be anyósomnak? Megígérted! - de ahogy vár a reakciójára, nem bírja sokáig, és elneveti magát.
-Bocsáss meg, nem bírtam ki. - teszi a kezét finoman a férfi vállára.
Gedeonhoz fordul, hogy vele is tisztázza a helyzetet: -Semmi ilyenről nincs szó. Még csak ma találkoztunk, és egyébként sem szerepelt a terveim között a házasság... Szóval te vagy Gedeon? - kérdezi, mintha nem lenne egyértelmű. Kicsit terelni akarja a témát.
-Azt hiszem most már értem, miért mindig hozzád járnak Franzék. Azokkal - mutat a kezére - biztosan jól megy a munka. Engem szólíts csak Nessának -teszi még hozzá, mielőtt modortalannak tűnne, és közelebb is lép hozzá egy kézfogásra.

-Miért a teljes nevemen mutatkozzak be, ha úgysem szólít azon senki? -kérdezi Gedeontól Nessa - -Azt pedig kifejezetten... öhm... nem szeretem, ha valakit a családjával egyenlőnek néznek. -teszi még hozzá. Magára nem is gondol, meg hogy családjának talán a csábdémonokat mondaná, akiknek nem szereti, ha a hírnevükkel megbélyeglyzik őt is, egyszerűen csak túl sok példát látott már az ellenkezőjére.
Franzzal együtt szintén közelebb hajol a kovácshoz, aki nem valami fejleményekről számol be a városon belül. A félóriásokról sok pletykát és legendát hallott már, de nagy sajnálatára még nem találkozott egyikükkel sem, nagy valószínűséggel pedig most sem fog. Azt viszont csak reméli, hogy arról sem fog sokkal többet megtudni, hogy mire képesek, ebben pedig már közel sem olyan biztos.
Nessa is csatlakozik a barátja aggódó tekintetéhez, amég Gedeon el nem tereli a témát, és tovább nem akarnak indulni.
-Tapasztalataim alapján a lakói legalább annyira meghatároznak egy helyet, mint az épületei. Egy ekkora városról pedig legfeljebb egy átfogó képet lehet kapni egy délután alatt, megsismerni lehetetlen. Rád bízom magamat Franz. -mosolyog a férfira, és a kezét nyújtja neki.
-Tudod mit? Menjünk a Vörös Rózsába. Mutasd meg, mivel nyert el ilyen fontos helyet a szívedben! - A kezét a férfi mellkasára teszi. Valamiért az ő megismerése jobban izgatja, mint a városé...

-Ühüm. - feleli egy bólintás közben -Miért? - kérdezi elgondolkozva, miközben elkezdi a zsebében keresni. Nem is telik sok időbe, mire előkerül az a bizonyos vörös kendő. Ahogy a szeme ráugrik a belehímzett betűkre, akaratlanul is elkezd találgatni, hogy vajon mit jelképezhet. De ezúttal nem csak magában, mint ahogy a kocsin tette:
-Franz... Rózsa? - kérdezi bizonytalanul. -Mit jelent? - kérdezi a kíváncsi démon a monogrammra mutatva.
Ahogy az egyre inkább kihaló utcán sétálnak a lemenő nap utolsó sugaraiban, Nessa a szokásos halvány mosollyal az arcán élvezi a helyiek iránta érzett csodálatát. Csínytevésből az egyik ráfütyülő csopora rákacsint, csak hogy lássa, hogy elkezdenek-e vitatkozni, hogy melyiküknek szánta, vagy mit csinálnak. Természetesen Franz tekintetét kerülve próbálja kiviteleezni ezt a mutatványát, nehogy véletlenül is megbántsa őt. A figyelmeztetésére a figyelme nagyobb részét kezdi el az erszényére szánni, sosem jó azt elveszíteni.
-Szerencsére engem nem sokszor loptak még meg. Lehet, hogy csak a fantáziám csinálja, de mintha az utolsó pillanatban eltévedne a kezük, és csak a fenekemre csapnak. - kuncog halkan. Aztán belekarol Franzba, és kicsit nekitámaszkodik. -A te kezed hova fog tévedni?