[Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)

A kovács nem rejtett kajánsággal mérte végig újra Nessát miközben elégedetten bólogatott Franz zavarodottságában kivörösödött arcára.
- Gedeon Hoffmann, teljes valójában. - hajolt meg színpadiasan, noha igen komikusan hatott a kötényével és aránytalan alkatával. - A munka megy, ahogy az szokott menni. Nem panaszkodom. A várúr megbízásaival igen jól megkeresem a napi betevőt. De ezek a munkák, amiket a fiúk hoznak, mindig felcsigáznak. A pengék mesélni tudnak és az övéik sokszor dalolnak diadalokról. Szóval csak egyszerűen Nessa? Szeretem, ha egy hölgy azonnal keresztnévi viszonyra törekszik.
Franz csak a szemét forgatta, majd megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a kovács figyelmét.
- A váltót a szokásos módon rendezzük. Történt valami a Pincékben, amíg elvoltam? - kérdésének sokat sejtető hangsúlyozására Gedeon előrébb hajolt, hogy a pult fölött kissé csendesebben tudjon válaszolni, s Nessának is intett, hogy hajoljon közelebb.
- Aztat mondják, hogy új feje lett a ketreceseknek, oszt újabban a félóriások fekete porával szedik meg magukat. - ekkor Franz egy alig látható mozdulattal egy aranytallért csúsztatott át a kovácsnak, aki kisebbik kezével fürgén el is tette és folytatta. - Acélcsöveket akartak tőlem rendelni, sokat, de megmondtam nekik, én olyant nem csinálok, mert a várúr azonnal a nyakamra állítaná a lovagjait. Az angyaltábort is többször zaklatták a napokban. Valami forr a falak mögött.
- Azt gondoltam én is. Szerinted van esély, hogy beleszóljanak a Vörös Rózsa ügyeibe? - aggódó tekintete elárulta, hogy önös érdekből kívánja tudni, Gedeon azonban csak megvonta a vállát.
- Vidd el Nessát oda. Had lássa, milyen szívélyes fogadtatása lehet a mi öreg kis városunknak. - kacsintott a kovács a nőre, majd hátrébb hajolt, jelezve, hogy nem kíván többet sugdolózni.
- Előtte még gondoltam körbejárjuk a várost, hogy szerezzen egy kis helyismeretet... - mosolygott szelíden a férfi. - Mit szólsz Nessa? Benne vagy még a városnézésben, vagy inkább megpihennél mára?
Ezzel a kérdéssel el is fordult a kovácstól, s intett neki, amint az felkapta a fegyvereket és besántikált velük a kohóhoz. Franz figyelme Nessára összpontosult, s látszott, hogy a két lehetőség mögött több is rejlik, mint amennyit szóba öntött.

- Legyen hát. - biccentett kurtán Franz, s elindult az egyik utcán. - Ahogy a szekéren is említettem, a Vörös Rózsa nekem a családot jelképezi. Édesanyám vezeti a helyet és igen jól vezeti azt. Meg van még a kendő amit adtam?
Lassan haladván egy forgalmasabb részére értek a városnak. A piactérhez közeledtek, s a kései szürkületben egyre több kézben jelentek meg a különböző méretű gyertya- és olajlámpások, csillogással terítve be Einburgot. Az árnyékosabb utcákban különböző köpenyes és jól öltözött alakok társalogtak, helyenként érmék koccantak össze, ahogy gazdát cseréltek és az élénk beszélgetések kakafóniája teljesen kitöltötte az utcákat. Időnként egy-egy ajtó mellett összeverődött csapat ráfütyült Nessára, hogy kifejezzék örömüket a nő láttán, s burkoltan invitálták egy kis "mókára".
- Bezárhattak a kofák. - magyarázkodott a démon társa. - Ilyenkor vigyázz az értékeidre. Engem loptak már meg úgy, hogy észre se vettem. Már majdnem ott vagyunk...
S valóban, a sok egyforma ház közül ott vol egy, amely egyáltalán nem különbözött a többitől, kivéve abban, hogy az ajtó mellett állt egy cserép, melyet vörös rózsamintákkal díszítettek.

Franz láthatóan jól mulatott a neve kezdőbetűinek efféle értelmezésén, majd megrázta a fejét.
- Franz Rote. De neveztek Rose-nak is, csak az nem ragadt meg... Tudod, nem annyira férfias a Rózsa, mint a Vörös. A kendő arra az esetre fog kelleni, ha bementünk a Vörös Rózsába, hogy ha az ajtónállók aladékoskodnának. Ez a kendő jelzi, hogy nem kuncsaftként vagy ott, hanem vendégként.
Nessa kis mutatványa közben úgy tűnt sikerrel járt, s a legények nevetve kezdték el lökdösni egymást, bizonygatva a másiknak, hogy bizony rájuk kacsintott a szép hölgy.
Franz eközben valami teljesen másra figyelt, s csak akkor kapott észbe, amikor a démon nekisimult a karjának, akkor viszont szándékosan próbált nem a válla alá nézni. Az éjjeli lámpások fénye érdekes táncot lejtett az arcán, s mintha kissé még pirosabbra festették volna, egy pillanat erejéig.
- Az én kezem? Nem volna illendő ilyen korán... Khm. Én nem vagyok Hans.
Ismét megköszörülte a torkát, majd a rózsás cseréppel díszített ajtó elé állt, és hangosan kopogott. Az ajtó kinyílott és egy kisebb, szerényesen bútorozott előtérbe lépett a páros, ahol egy jól öltözött öreg férfi várta őket.
- Üdvözlöm újra, fiatalember. Kisasszony, kit tisztelhetünk szerény személyében? Barát, vagy vendég?

A vékony öregember kedvesen elmosolyodott a kendő láttán, s fél szemmel Franzra sandított, aki szintén csak mosolyogni tudott.
- Üdvözlöm minálunk, Frau Nessa. - biccentett szerényen és kezével körbeintett az apró helyiségen.
A bejárati ajtón kívül kettő másik, magas ajtó állt a szoba két oldalán, míg a bejárattal szemben egy kis asztal állt, székkel, a falnak támasztva pedig egy komód, krémszínű terítővel, fölötte festett portré egy vékony, komoly tekintetű, sötét hajú nőről, élénk vörös ünnepi öltözékben, jobb kezében egy barackkal, bal kezében egy gyertyával. A helyiség padlója deszkázott, azon egy kerek, intrikált mintázatú szőnyeg pihent, de több bútor nem volt, csak egy kis pad az utcára néző ablak alatt, amolyan térdeplőnek, vagy várakozónak.
- Remélem, hogy a fiatalember csak jót mesélt a mi szerény létesítményünkről. Jómagam Alfred von Bauerstadt volnék, de kegyed szólíthat Alfrednak is. - előre hajolva kinyújtotta a kezét, hogy megcsókolhassa Nessa kézfejét, amennyiben ő is enged a gesztusnak, majd tekintetét ismét a férfira fordította. - Édesanyja a napokban pont érdeklődött is visszatérésének idejéről. Jelezzem felé érkeztének hírét?
- Megköszönném. A hátsó folyosón közelítsük meg? - nézett a bal ajtó felé.
- Most még nincsenek kuncsaftjaink, bátran használhatják a folyosót. - intett Alfred a jobb oldali felé. - Szólhatok a személyzetnek, hogy maradjanak a szobáikban.
- Nem szükséges. - lépett Franz közelebb társához, kezével most először szándékosan megérintve derekát, hogy maga elé tessékelje, amikor az ajtó felé készülne lépni. - Megígértem, hogy körbemutatom Nessának a helyet. Nem szeretnék csalódást okozni.
Tekintetében látszott a szelídség. Sokkal nyugodtabbnak és felengedettebnek látszott most, hogy otthonában lehetett. Nessa érezhette is, hogy kisugárzása kevésbé távolságtartó. Amennyiben Nessa nem kíván több időt eltölteni a fogadóhelyiségben, úgy a férfi invitálóan ráhelyezi a jobb oldali ajtó kilincsére a kezét.

- Jóanyám hangulatától függ. - válaszol kedélyesen Franz, ahogy kitárja Nessa előtt az ajtót, átengedve magukat a mögötte elterülő folyosóra, amely élesen balra fordul néhány méter után. - Mikor utoljára itthon voltam, nyolcan voltak.
A folyosó sokkal inkább számított portának. Derékig érő fala henger formájú oszlopokkal volt szabdalva, de még így is tökéletes rálátást biztosított az épület belsejére.
Az udvar teljes peremén futott végig a folyosó, melyen Nessáék sétáltak, de látni lehetett, hogy még egy emelet van, ahova nem lehet fellátni egyszerűen. Maga az udvar fénypontja a fehér márványból faragott szökőkút volt, amelyet három sellő szobor ékesített, ahogy egy edényt tartanak az ég felé. Normális esetben bizonyára onnan folyt volna a víz, most azonban a kút teljesen száraz volt. Körös körül mívesen faragott fapadok díszítették a finom homokkal felszórt udvart, helyenként egy-egy virágágyással és gránitcserépbe ültetett fűzfával. A fényt néhány olajlámpás biztosította. Senki sem volt az udvaron, az első emeletről azonban egy fehér köntösbe öltözött koromfekete hajú nő hajolt ki, kezében gyertyatartóban lobogó lánggal, elgondolkodóan oldalra döntve a fejét.
- Áh. Ő ott Johanne. Ha meglátott minket, akkor biztosan mindenki tudni fogja, hogy megérkeztünk, mire felérünk. - udvariasan előrehajolt és intett a fenti nőnek, aki egy lusta kézmozdulattal intett vissza. - Szóval ez itt az udvar. Csak akkor engedik folyni a vizet, amikor vendégek jönnek. Idelent többnyire csak raktárak, fürdők és titkos folyosók vannak eldugva. Nem a legérdekesebb dolgok. Mit gondolsz?

- Igen komolyan veszi a munkát. - fűzte hozzá válaszul Franz a kérdésre. - Hogy boldog lesz e a jelenlétemtől, azt majd meglássuk, ha odaértünk, nemigaz...
A férfi türelmesen kivárja, amíg Nessa körbejárja az udvart. Szemei csak úgy csillogtak a gyertyafényben, ahogy a nőt figyelte, ajkain halovány mosoly ült, melyet a fáradtság fakított meg csupán. Mikor a démon visszaintett Johannának, a nő könnyed, lusta, de gyors mozdulattal libbent hátra, a korlát takarásába.
- Elismerem, valóban izgalmasak a titkos folyosók. - kacagott fel a férfi. - Csak ugye ha már az ember ismeri az összeset... Na jó. Menjünk. Ne várassuk meg.
A férfin látszott az izgatottság, ugyanakkor visszafogta magát, ahogy Nessát vezette fel a lépcsőn, mely a második szintre vezetett.
Az ottani folyosó már sokkal szűkebbnek látszott, hiába volt ugyan olyan széles, mint a lenti. Az egyenes vonalakat, emberi testeket ábrázoló szobrok és cserepekbe ültetett futórózsák törték meg. Összesen legalább tizennégy ajtót lehetett megszámolni. Mindegyik ajtón egy intrikált mintázatú zománcolt cserépdarab lógott. Voltak, amelyek madarakat ábrázoltak, voltak amelyek virágokat, voltak amelyek egyszerű fehér alapon színes pöttyöket. Ahogy a férfi vezette társát, ajtók nyílottak mögöttük, s gyertyafényben fürdőző köntösbe burkolózott leányok kukucskáltak ki rajtuk. Voltak szőkék, barnák, feketék, de még egy rozsdavörös, göndör hajú legény is megjelent az egyik mögött, kinek hegyes fülei nem titkolták milyenségét. Franz nem állt meg beszélgetni, vagy köszönni nekik, inkább a rózsa zománcával megjelölt ajtó felé közeledett, ahol már ketten vártak rájuk. Egyikük a korábban látott Johanna, másikuk pedig egy magas férfi, finom köntösbe tekerve, nyakán még is látszódott az, amely miatt Nessa gyűrűje is jelezni kezdett. Pikkelyek.
- Üdvözlünk itthon Franz. - köszönt monoton hangon Johanna és kezét a szoba ajtajára fektette. - Mielőtt belépnétek, szeretnénk átnézni a vendégedet, hordoz e magánál fegyvert. Új szabály...