Ez vagyok én

Törött üveg amín járok,
Nekem csak ez jutott
bármit is csinálok.

Réges rég megírták a sorsom,
Egy magam sétálok
A kikövezetlen úton.

Mint eső cseppek a ház ablakát,
Úgy kopogtatják magányom könnyei
A lelkem porcelánját…

Eddigi létem egy része,
Ez volt amit elszavaltam az imént neked félve.

Nem értem teljesen amit most érzek, de teljesen más,
mint amit egész idáig reszketve reméltem.

Lángoktól vörösre festett lámpás
fénye pislákol a sötétben.
Különös,
De máig nem értem.

Egy részem újra és újra meglelem,
Azonban amint átölelem
Újra és újra elvesztem