Mindez én vagyok!

Gregor elmúlt pár napja igencsak fárasztó volt. Igyekszik mindenkinek megfelelni az új helyzetben, de ez elég nehéz számára. Sokkal többet kell beszélnie az emberekkel és ez bár közel áll hozzá, de kellően leterheli agyilag ugyanis ő mások bajait tényleg szinte magára vállalja és szabadidejében is gyakran eszébe jut, hogy vajon sikerült-e jó tanácsot adnia vagy nem. Ma reggel Adalger atya nagyon kellemes hírrel fogadta őt. Néhány hazaérkezett lelkész átvállal egy keveset a Gregor-ra kiosztott feladatok közül. Ha segít néhány társának felseperni akkor szabad a napja. A munkáját lelkesen végzi és közben a többi rendtársával kellemesen elbeszélgetnek. Mégis mikor végez a feladatával akkor további szép napot kíván a többieknek és visszasiet a szobájába. Ott bezárkózva nekikezd egy szerinte nagyon izgalmas könyvnek amivel már elég régóta szemezgetett, de igazából még nem tudott belekezdeni. A könyv egy szent életéről szól. Sok csodás dolgot tett és példaértékű életet élt. Gyakran még a saját rendtársait is ő védte meg a züllöttségtől. Nagyon izgalmas olvasmány viszont Gregor-nak támad egy jó ötlete. Ha már övé az egész nap és ma kivételesen jó idő van akkor szívesen olvasgatna a szabadban. Magához veszi hát a könyvet és ki is megy a templomból. Ismer is egy jó helyet. Egy városi temető szélén nőtt tölgyfa tökéletes hely a pihenésre és az olvasgatásra. El is döntötte, hogy azt keresi fel. El is indult a temető felé vezető úton.