Kyrien Von Nachtraben

YIE
KRN
F
AAE
VMP

Név: Kyrien Von Nachtraben

Faj: Vámpír

Frakció: Nachtraben

Kaszt: Nachtraben

Nem: Férfi

Kor: 24

Kinézet: 185cm magas és 75kg, feminin arcvonásokkal megáldott, a húszas évei közepén járó fiatal férfi, ki nyúlánk testalkatával és rá épített szálkás izomzatával igazán nagy népszerűségnek örvendhet. Hófehér lapocka alá érő hajkoronájával és gyönyörű kék szempárjával könnyen kitűnik a tömegből. Kedveli a kényelmes, ámbár elegáns és rugalmas öltözékeket, így ruhatárát is e szerint válogatja. Általános öltözete egy hosszú fekete csuklyás kabátból amin a Nachtrabenek körbe írt háromszöge található és egy ezüstös kékes ingből áll, melyhez egy fekete nadrág és hosszúszárú elegáns csizma társul.

Ékszerek: Nyakában napközben folyamatosan ott lóg az Amalgám medál, éjszaka azonban a kabátja belső zsebébe rejti.

Hönigswald pecsétgyűrű: Jobb gyűrűs ujján helyezkedik el az édesanyja családjának címerével ellátott ékszer. Apja állítása szerint mágikus tárgy, azonban még a használatára sajnálatos módon nem jött rá. (A Hönigswald család címere egy csillag, mellyet lángok ölelnek körül.)

Jellem: Kedves és segítőkész jellem, azonban családja körében csak a határozott és fegyelmezett énjét mutatja, aki a rá kiszabott feladatoknak szó nélkül eleget tesz. Családi háttere nem egyszerű, így emiatt jelleme sem az. Apja Siegfried Von Nachtraben, édesanyja pedig Felia Hönigswald, aki egy mágiával és okkultizmussal foglalkozó nemesi ember család leszármazottja. A két fél között nem volt szerelemről, csak a családi érdekek voltak azok amik összekötötték őket, hisz Felia családja diplomáciai okokból jó viszonyt ápolt a Nachtrabenekkel. Felia egy darabig semleges érzelmeket táplált férje iránt, egészen addig míg nem közös gyermekük Kyrien megszületett, s ezt követően Siegfried is elkezdett gyengédebb érzelmeket táplálni a nő felé. Felia a fiúkat már születésétől kezdve próbálta segítőkésznek és kedvesnek nevelni, hogy egy igaz és tiszta szívű férfi váljon belőle, Siegfried pedig mindig azt sulykolta belé, hogy a cél szentesíti az eszközt. Rengeteget edzett és tanult, szinte mindig a végkimerülésig hajszolta atyja, ám a rengeteg gyakorlás nem volt hiába való. Ahogy telt s múlt az idő, egy életerős és tanult férfivá cseperedett és akár a család többi tagja ő is arra törekedett hogy megoldást találjon a fajukat sújtó átokra, mindezt téve úgy hogy annak minden titka és tana rejtve maradjon. Persze a családja feladatától függetlenül is vannak saját céljai és álmai, bár ezeket nem nagyon osztotta meg édesanyján kívül soha senkivel és ez addig biztos így is marad, míg meg nem találja a megfelelő személyt akivel megoszthatja azokat.

Előtörténet:

A történetem atyám szavaival élve szeretném kezdeni: Egy Nachtraben mindig körültekintő, racionális és nemes.




A gyermekkorom egész viharosan kezdődött, hisz egy Nachtraben és egy ember politikai érdekekből kötött házasságába születtem bele. Atyám egy illemet és fegyelmet megkövetelő férfi volt, kinek élete egyetlen célja a Nachtraben család csatamágusainak kiképzése és a család átkának megtörése, emellett ott volt édesanyám aki pedig ennek a mentalitásnak a szöges ellentétét képviselte. Ő mindig engedékeny és melegszívű volt velem, sokszor hagyott játszani és jól érezni magam bár atyám ezt nem szívlelte túlzottan. A kettejük ellentétje sok bonyodalmat szült, azonban mindig megkaptam mindent amire szükségem volt mint a tanulás, mint pedig a szórakozás szempontjából. Ahogy telt s múlt az idő egyre jobban kitűntem korom béli társaim közül, hisz a mágiára már elég fiatalon kezdtem fogékony lenni, emiatt apám is sokkal korábban kezdte meg a szigorúbb és durvább kiképzésem. A rengeteg edzés és a mágia  mellett édesanyám illemre és sok más egyéb emberi dologra is megtanított, ami lássuk be hogy felüdülés volt atyám kiképzései és mágia elmélet órái mellett.

Az edzéssel és tanulással teli napok annyira monotonná és megszokottá váltak, hogy szinte a semmiből el is telt hat esztendő és én már életem tizenhatodik évébe léptem. Ez az év volt életem legszörnyűbb időszaka, ugyanis édesanyám egy váratlanul jött betegség következtében itt hagyta az árnyék világot. Ez az esett meglepő módon nem csak engem hanem atyám is megviselte, pedig ő nem volt sohasem az a fajta aki kimutatná az érzelmeit, azonban életemben először és utoljára ekkortájt láttam könnyekkel küzdeni. Ezt követően atyámban változás következett be és már nem volt távolságtartó velem szemben bár a szigora megmaradt viszont az kiképzésen kívül is foglalkozni kezdett velem. Innentől kezdve a kettőnk viszonya is egyre csak javult és valamennyire én is megismerhettem őt egy kicsit jobban, bár sajnálatos hogy ennek az eseménynek kellett megtörténnie ahhoz hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Nem tudom mi vár még rám, de úgy érzem nagy dolgokat tartogat nekem a jövő.
*Hirtelen eltelt újabb pár év és már huszonnégy esztendős vagyok, itt az ideje hogy útra keljek és nekilássak tudásom kamatoztatásának a nagy Világban.
Szapora léptekkel haladok a torony azon folyosóján keresztül, mely apám dolgozó szobája felé vezet, s közben azon gondolkodok hogy mégis miként fog reagálni arra amiről beszélni szeretnék vele.
~Ne aggódj, csak természetesen.~
*Gondolom magamban, miközben egyre közelebb és közelebb érek a dolgozószobájának ajtajához. Mikor oda érek, finoman megkopogtatom a vastag fából készült ajtót és várok.
-Fáradj beljebb.
Hallatszik ki a válasz. Mikor belépek a szobába, atyám képe tárul elém miközben az asztalánál ülve pár fontosnak látszó papír rendezgetésével van elfoglalva. Mikor a szobába lépek feláll a székéből és tiszteletre méltóan köszöntjük egymást.
-Üdvözöllek atyám.
-Üdvözöllek fiam.
*Miután túlestünk a formaságokon ő ismét helyet foglal, majd az asztalához lépve magamhoz veszek egy széket és én is helyet foglalok.
-Leif említette, hogy beszélni szándékozol velem valamiről. Esetleg van valami amiről tudnom kéne?
* A levegő szinte megfagy mikor nekem szegezi kérdéseit, ám a dermesztő pillantás egy pillanatra elvándorol rólam az asztalra amin finoman megigazít pár papírlapot, majd tekintetét ismét nekem szenteli.
-Igazából semmi különös, csupán a jövőre való tekintettel szerettem volna pár szót váltani veled.
*Válaszóltam neki ő pedig ezt egy mély sóhajtással viszonozta, majd a rövid csendet megtörve belekezdek a mondandómba.
-Tudom hogy a család az első és hogy az a legfontosabb hogy megoldást találjunk az átok megtörésére, azonban a Világ hatalmas és én szeretnék új dolgokat felfedezni. Persze az átok megtörése továbbra is prioritást élvez a kötelességeim között, azonban itt a tornyon belül úgy érzem erre nem lesz lehetőségem. Ezért szeretném az áldásod kérni hogy elhagyhassam a tornyot és a saját utamon járhassak.
*Miután befejeztem a mondandómat, ismét pár másodperc néma csend következett. Fogalmam sincs arról hogyan fogja lereagálni a dolgot, de az elhatározásom szikla szilárd és semmi nem fog tudni az ellentétjéről meggyőzni.
-Tudtam hogy előbb utóbb el fog jönni ez a pillanat, de nem számítottam rá hogy ilyen hamar.
*Felsóhajt majd elővesz egy kulcsot kabátjának belsőzsebéből, majd kinyit vele egy az asztalban jól elrejtett titkos fiókot és kivesz belőle egy kis ékszeres dobozt.
~Mégis mire készülhet?
*Fut át rajtam a gondolat, közben csendben figyelem ahogy az asztalon elhelyezi a dobozt és kivesz belőle egy pecsét gyűrűt.
-Ezt a különleges gyűrűt édesanyáddal akkor szerettük volna odaadni neked, amikor úgy látjuk hogy készen állsz a viselésére, de úgy érzem már itt az ideje hogy a tiéd legyen.
*Atyám szavai hallatán és a gyűrű láttán szinte nem is tudtam mit mondjak.
-Hogy érted azt, amikor készenállok rá?
*Néztem rá kérdően, némi meglepettséggel az arcomon.
-Eme gyűrű mágikus képességekkel bír és ha eljön az ideje, te is tudni fogod hogy miként használd.
* Mihelyst ki okosított a gyűrű céljával kapcsolatban és átadta azt nekem, megköszörüli a torkát és távozásra int. A gyűrűt felhúzom a bal gyűrűs ujjamra és felállok a székből, majd búcsúzásképpen kezet fogok atyámmal és meghajlok.
-Köszönöm atyám, ígérem mindig nagy becsben fogom tartani a te és anyám ajándékát.
*A "könnyes" búcsút követően sarkon fordulok és az ajtó irányába vezetem lépteim. Mikor az ajtóhoz érek még utoljára atyámra pillantok, aki a következő szavakkal búcsúzik tőlem.
-Most menj, jár az úton, amin járnod kell és tedd meg azt amit meg kell tenned. Légy önmagad és soha ne felejtsd el hogy honnan jöttél, viseld büszkén családod nevét és címerét.
* Ezek a szavak voltak a legszebbek amik valaha elhagyták atyám száját és kár is lenne is tagadnom, de nagyon jól estek.
-Úgy lesz, ég veled atyám.
*Búcsúzom tőle a következő szavakkal, majd a dolgozó szobát magam mögött hagyva a saját szobámba siettem és magamhoz vettem az előre bekészített utazózsákomat. Az éj hideg és csupán a telihold tiszta fénye világítja meg új életem kezdetének kikövezetlen útját, de ez így van jól. A tornyot magam mögött hagyva még utoljára visszatekintek és néhány szóban búcsút intek.
-Drága otthonom, hosszú útra indulok és csupán ezzel a néhány sorral búcsúzom.
A percek jönnek, nem köszönnek,
Nem búcsúznak, tovább úsznak,
Nesztelenül ellebegve
Végtelenből végtelenbe.

Így történt hát hogy a kalandvágyó vámpír elhagyta családja tornyát és nekivágott az ismeretlennek. Végre megnyílt előtte a Világ és számára már csak a vég mondhat megálljt, hisz küldetése igaz és nemes, így nem állhatja semmi útját míg az nem teljes.

Légy üdvözölve köreinkben, bátor ifjú!
Kifejezetten szeretem az egyszerű előtörténeteket, kérlek, ezt ne vedd rossz néven, mert dicséretnek szánom. Egy ilyen világban, mint a miénk, úgy gondolom, nehéz is elkerülni a karakterek történeteiben a kliséket. A sok tragikus és hányattatott sorsú, rendszerint fiatal kalandor mellett, és ezt most általánosan értem, nem csak az oldalunkra korlátozódva, mindig üdítő egy-egy egészséges családi háttérről olvasni. Én egyébként is szeretem az egyszerű, nyílt beszédet, gyakorlatilag mindent világosan megfogalmaztál, ami fontosnak számít a karakter sorsának alakulásában. Azt hiszem, nyitva tartom majd a szemem, nagyon kíváncsi vagyok, merre viszi az út Kyrient.
Nem csigázlak tovább, az előtörténeted ELFOGADOM.

Személyes passzív: Feuerstern
Típus: Passzív
Erősség: I.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: Bár nem ismeri még Kyrien édesanyja gyűrűjének valódi erejét, azt ő maga is pontosan tudja, hogy mágikus erejű tárgy. A benne rejlő varázshatalom akkor fedi fel magát, amikor a fiúnak leginkább szüksége van rá. Kalandjai során Kyrien felderítheti, mi minden rejlik a különleges tárgyban. (A mesélők által előzetesen jóváhagyott képesség akkor válik nyilvánossá, mikor az a játéktéren megjelenik)
Pályázatírással a későbbiekben fejleszthető, nem számít bele a kiegészítő limitbe.


Szükséged lesz majd egy adatlapra, azt itt készítheted el a frakciódnak megfelelő alfórumban.

Választhatsz, mely Útra kívánsz rálépni, ezekről részletesebb leírást itt találsz.

Ne felejtsük a megfelelő felszerelést sem. Ezek közül az apróságok közül választhatsz magadnak egy darab fegyver és egy páncélt, vagy kiegészítőt.

Végezetül, a mágia varázslatos világába is betekintést nyerhetsz. Egy képességet kiválaszthatsz a kasztod I-es erősségű varázslatai közül. A képességeid listáját itt találod a saját kasztod nevét viselő témában.

A többi játékossal a chaten, illetve a Discord szerverünkön is tudsz ismerkedni (utóbbit a menüsor jobb szélén találod). Bátran keress játékospartnert, jelentkezz a küldetésekre vagy bármely egyéb játékmódra, amelyekről itt találsz egy rövid ismertetőt.

Várnak a kalandok, vár Veronia!