Magánjáték: Halálsoron (Trywel és Draven)

Halálsoron

* Este van. Késő este. Egy normális városban ilyenkor alig van ébren valaki, de ez a város más. Itt ilyenkor van igazán élet, mert ezt a helyet Sötét Tündék lakják. Draven megfordult már itt gyerek kora óta nem egyszer, de most nem sétálgatni jött. Nemrég megbízták vele, hogy találjon meg egy Edgar Harwin nevű igen befolyásos és gazdag kereskedőt, aztán persze ölje is meg. Ezer pénzt ígértek neki ezért a gyilkosságért. Nem váltja meg ennyivel a világot, mert igazán nem sok, de mindig volt pénze ételre, és amire kellett, mert jól végzi a munkáját. Dra olyan utakon jár ahol még más Self sem. Tudja, hogy a legsötétebb árnyékban senki nem keresné, mert senki nem mer betévedni oda. Szokásos öltözékében jár most is. Lila lepel, övvel fogva, vászon nadrág bőrverettel, ami olyan rugalmassággal adja át a mozgást mintha csak az ember meztelen lenne, pedig még csak nem is simul a bőrhöz. Csuklyája és maszkja mögé bújva fürkészi hát eme tájat, hogy megkeresse célpontját. Pengéje alkarján pihen. Végül megvan, meglátja akit keres. Ed kufár, díszes réz veretes ruhában van, gyönyörű arany pillérrel csatolva, két őrrel a háta mögött. Ilyen gyönyörű ruhát még én sem láttam, nem, hogy Draven, ezt elhiheted nekem, ha én mondom. ~ Nem tudok a közelébe férkőzni észrevétlenül ha úgy nézek ki, mint egy bérgyilkos, ehhez úrnak kell kinéznem. ~ Fut át agyán eme csodálatos elmeszülemény, és elkapja az első díszes öltözékű részeg ficsúrt aki a sötét sikátorba betéved. Valószínűleg valamelyik kereskedő fia lehet, vagy unokája, mert úri ruhát visel. Draven mindig megvetette a jól öltözött Selfeket. Nekik nem az a dolguk, hogy ilyen hosszú ujjú ingekben, és díszes övvel zárt felső ruházatban járjanak, hanem, hogy a Hold anyát szolgálják. Szóval D. a huszonéves mögé lépve befogja száját mikor bizonyos róla, hogy nincs ott más, egy gyors Holdfény vágással torkát metszi, majd becipeli a sarokba. *
-Sajnálom, tudom, hogy nem tettél semmit, de rosszkor voltál rossz helyen. Szükségem van a ruhádra, hogy megöljem azt a kufárt, amelyik gyerekeknek méregbe mártott fegyvert ad el. * Draven a sötétben gyorsan átöltözik miközben beszél, a saját ruháját pedig a fiúra teszi, majd letakarja köpenyével. A holtnál van egy erszény is tele pénzzel, de azt a helyén hagyja. Mikor minden megvan ott hagyja ahová tette, és elindul vissza, hogy beszélni tudjon a kereskedővel, de előtte még tesz egy megjegyzést. *
-Tartsd meg az apród, te mocskos állat.... * Úgy simul a díszes ruha a bérgyilkosra, mintha rá szabták volna. A hosszú ujjú ködmön alól pedig még az éjgyilok sem dudorodik ki. A kufár és két testőre szerencsére még a helyén van, így feléjük indul végre, és reméli, hogy nem akadályozza meg semmi a beszélgetést. *

Kimenője van Tyrnek, így azt arra használja fel, hogy elmegy Elatha városába, ott pedig a Holdszentély könyvtárába. Célja az, hogy találjon valami használható tudást Azrael kardjával kapcsolat, mert mikor összegyűlik a pénze, akkor legyen terve a kereséssel kapcsolatban. Veronia elég nagy a maga nemében. Elég sok utat ismer, azonban a vadregényes tájak ismeretlenek számára. A Vak Holló felső teraszáról tökéletes rálátása van Piacra, s annak forgatagát érdekesnek találja. A látvány betelésével lesétál a földszintre, majd a szobakulcsát leadva elindul a Holdszentély felé. Észleli sétája során, hogy az itteni lakók jól megnézik alakját. Nem csoda, mert lazán hordja a kardját, magyarán a penge a vállán pihen. A fogadóstól tudja, hogy merre kell mennie, így reméli, hogy nem fogja eltéveszteni az irányt.
~ Vajon van valami leírva a könyvtárukban? ~ szól magában, miközben befordul a megfelelő kereszteződésnél. Elméletben, ha ezen az úton megy, akkor a Holdszentély mellett fog kilyukadni. Lassan halad, mindenre odafigyelve. Elnézi a rendezettséget és tisztaságot, amitől egészen megnyerővé teszi a helyet. A tünde főváros párja, úgy véli magában. Egy fél órás séta után megérkezik a nagy kúthoz, amit a helyiek Feneketlen Szájnak neveznek. Megpillantja a városőrség egységeket, így hivatalosabb kardcipelésre vált, hogy ne tűnjön kötekedő alaknak. Észreveszi a nagy épületet, ahová éppenséggel tart, azonban úgy dönt, hogy körülnéz a környéken. Kiválaszt egy számára szimpatikus utcát, majd elindul rajta. Nemsokára egy díszes ruhába öltözött alakot vesz észre.

* Már épp odamenne Edgar-hoz, amikor észreveszi maga mögött a termetes Tündét. Nem látja még teljes terjedelmében, de jól ismeri ezt a népet. Igen jól. Szerencsére világos bőrének köszönhetően a ruha jól áll rajta, hisz olyan, mintha rá varrták volna, de így nem mehet oda a nemeshez, mert kiszúrnák, hogy nem az aki. Sok nemest látott már, sok nemest ölt meg, és nem ez az első alkalom, hogy más bőrébe kell bújnia, de elég ha az egyik gyanút fog. Két lehetséges út van most Draven előtt. Az első, hogy a sötétben elintézi ezt a személyt is mikor ő kerül mögé és nem a mostani helyzet áll fent, de egyrészt kockázatos, már csak a kardja miatt is amit magával cipel. Dra gyors, nagyon is, és egy pontos vágás a nyakra... de nem öl ártatlanokat, ingyen biztosan nem. Épp elég annak a fiúnak a halála amelyik nem messze fekszik letakarva. ~ A fene essen belé, hogy ma mindenki rossz helyen van rosszkor. Idáig eljutottam, már nem hagyom veszni az áldozatot. Okosabb lenne. Meglátjuk ennek a férfinak a természetét. ~ D. megáll majd a férfi felé fordul. Mostanra úgy is közelebb ért. A heg kelti fel figyelmét, miközben a szemébe néz. Ő is visel egy hasonlót bal oldalon, csak az övé kicsit nagyobb, hosszabb. Végül megszólítja a férfit. Kockázatos lépés, a beszédben nem hibázhat, mondjuk, csinálta már ezerszer, és nekem elhiheted, ő a legjobb hazug akit ismerek. *
-Elnézést, Szép estét Mr. A nevem Harry De Lone. Megtudná mondani hol találom a legközelebbi fogadót? Jó felé megyek, vagy esetleg potyára tartok irányába? * Dra elmosolyodik, hogy kedvességét lássa az úr. Nem sunyin, csak úgy szimplán. Persze igazából, ez koránt sem gesztus volt tőle, csak belül már nevetett, hogy úgy beszél a nemesek tiszteletével, mintha évekig gyakorolta volna. Igaz, ebből a belső nevetésből kívül csak egy gesztusos szájgörbület látható a jó irányba. *

A díszes öltözetű alakról nemsokára kiderül, hogy egy hold-csókolt. Tyr úgy véli, hogy biztosan a napi teendőit végzi, és éppenséggel ezen a környéken akadt dolga. Szándékában áll, hogy egy szó nélkül menjen el mellette, mert úgy általában nem szokott ismerkedni. Már mellette jár, mikor a férfi köszönti őt. Megáll, végül szembefordul vele, hogy minden mozdulatát megnézze.
- Szép estét. – hallatszik tőle a határozott köszöntés. Tetőtől talpig megvizsgálja annak arcát, már amennyit az éjszakai idő enged láttatni. A kérdés hallatán meglepődik, mert az elébb még helyinek nézte, azonban most ennek ellenkezője lenne igaz?
- Sajnos, nem vagyok járatos ebben a városban. Most járok itt először. – vallja be, hogy őrá nem lehet számítani. Hangszínében a szokásos hűvösség és távolságtartás érezhető. Nem lesz senkivel sem barátságos, vagy puszi pajtás. Végül a helyzet megoldásaként hozzáteszi a következőt.
- Gondolom több fogadó van a városban, így biztosan rátalál egyre, ha csak bolyong is. Miért nem kérdez meg egy városőrt? Az kielégítőbb választ adna. – mondja ki az alaknak, aki már elmondta a nevét. Tudja, hogy illendő lenne a sajátját elárulni, azonban minden egyes új alkalomkor titokzatoskodik. Harry mosolyog rá, azonban az ő arcának vonásai kemények maradnak. Érdekes viselkedés tőle, azonban eléggé óvatos minden helyzetben.
- Egy fogadónak a helyét ismerem, de az távolabb van és elég híres. Jó kilátás nyílik a városra. – meséli el, ám nem ajánlja fel szolgálatát az illetőnek, hogy elvezeti oda.
- De jobban jár, ha megkérdezi az első városőrt, akivel találkozik – egészen kitesz magáért, hogy ennyi szót ki tud húzni belőle. A beszéd után becsukja a száját, miközben várja a választ. Csatlakozni akar hozzá? Vagy esetleg soha nem látják egymást? Ez a jövő zenéje.

* A férfi válaszol, bár nem túl szívélyes a beszélgetés. Draven a szemébe néz továbbra is, csak néha pillant el. ~ Még csak be sem mutatkozik. Potyára kitaláltam ezt az álnevet erre ez meg el sem mondja a nevét. Hihetetlen. Okos a férfi, és mi tagadás ismerem a helyet. Figyelmesen kell játszanom, ez nem egy itteni ficsúr akinek a szülei megvettek mindent. ~ *
-Nos, én pedig túl régen jártam már itt. Alig ismerem ki magam, de köszönöm fáradtságát, megkérdezek egy őrt. Elnézést kérek a zavarásért, ha zavartam. * Drav úgy is a két őrhöz indult meg a kufárhoz. Ez a férfi adott neki egy tökéletes ötletet, hogy mivel csalja magával a két testőrt. Már csak végezni kell velük. Örül azért, hogy nem kellett nyílt harcba bocsátkoznia, egyszerűbb elvégezni a dolgát csak szimplán. Ha az elf elmegy, és biztonságos távolba kerül akkor megközelíti a célpontját. Ha nem, nos akkor ki kell találnia valami mást, mert egyértelműen veszélyes ellenfél lenne a két őr meg ez a névtelen együtt. ~ Remélem ezzel elintéztem, és a Hold anya adja, hogy ne a közelben álljon meg. Már megvan a terv mindhárom megölésére. Nem akarok vele végezni, de ha a levesembe köp, akkor ő is a sorsukra jut. ~ *
-Viszont látásra uram. Örültem a szerencsének. * Illedelmesen elköszön, és kisétál a világosba, majd vár, hogy a férfi elmenjen. ~ Vajon okosabb lett volna megölni? ~ *

Fogalma sincs róla, hogy a beszélgetőtársa az álnevet használ. Gondolatai messze máshol járnak, mint hogy személyek tulajdon nevét vizsgálgassa. Jelenleg a kardkeresés tölti ki a gondolatait, s titkon izgul azon, hogy a könyvtárban mit talál? Miért érdekelné őt bárki? Illedelmesen elköszön a hold-csókolt nemes, így azért veszi a fáradtságot a maga részéről.
- Nem változhatott a város annyit, hogy teljesen veszett ügy legyen. – adja meg a választ, de pár pillanattal később hozzáteszi.
- Jó utat! – ejti ki ezt a két szót, aztán elindul a dolgára. Tovább sétál az utcán, de a következő kereszteződésnél választja a visszafordulást. A séta során felötlik benne, az előbbi illető, majd végérvényesen kiszorul elméjéből. A Holdszentélybe biztosan nem vihet be fegyver, ezért kinn kell hagynia. A bejáratnál található őrök közelébe rakja le, hogy mindenképpen látszódjon a békés szándéka. Életében elég tudással rendelkezik a sötételfekről, ám a vallás az teljesen Tyr vakfoltja. Természethívő, aki nem cseréli el másra, még akkor sem, ha éppenséggel mások nem tűrnék meg. Visszaérkezik a Feneketlen Szájhoz, sőt odasétál hozzá, mikor egy városőr odasétál hozzá.
- Pakoljon ki mindent a zsebeiből uram és tegye a földre! Csak akkor léphet oda! – egyértelmű a felszólítás, aminek természetesen engedelmeskedik. Nincsen nála semmilyen gyanús tárgy, ezért odaengedik. Fél szemmel rá néznek, míg a másikkal a további érkezőkre. A tünde körülnéz innen, s ahogy az angyalromokból készült épületeket látja elfogja egy különös érzés. Ha rákérdezne egy személy, hogy mifélét érez, akkor biztosan nem tudna rá válaszolni.
~ Igazán egyedi ~ mondja magában, aztán bólint a fejével a Városőröknek. Elindul a Holdszentély irányába, azonban a strázsáló őröknél ott hagyja a kardját. Azok jeleznek a fejükkel, hogy rendben. Beérve az épületbe lelassulnak a léptei, mert a belső tér hatásosan felkelti a kíváncsiságát. Mennyezetet, falakat és a bútorokat nézi meg elsősorban, míg végül a könyvtár ajtaja előtt meg nem áll.

* Draven vár, végignézi a férfi minden mozdulatát, amíg az eltűnik szeme elől. ~ Ideje elkapni a célpontot. Végleg. ~ D. elszántan, ám minden érzelmet elrejtve a két őrhöz és a nemeshez megy. A bal oldali őrzőhöz szól, suttogva, de úgy, hogy azt a másik őr is hallja. *
-Elnézést uram. Ne haragudjon. Egy tolvajt láttam, féltem a vagyonom. A szemem előtt zsebelt ki két járókelőt is.
-Mutassa meg. * Draven utat enged az őrnek az utca felé mutatva, ami egész terjedelmében sötétben pompázik ő pedig követi, amint biztonságos távolba kerülnek elkapja. Hátulról kirántja hüvelyéből az őr kardját az éjgyilokkal pedig elmetszi torkát , majd a saját fegyverét amikor a védelmező térdre rogyik át döfi rajta, majd kihúzza és a test alá csúsztatja. Draven összevérezi az egész öltözéket, majd visszarohan zihálva a másik őrhöz és a kufárhoz. *
-Segítsenek! A tolvaj megölte a társát! Segítsenek kérem! * Az őr a kufárral elrohan a holttesthez, Dra-t pedig maradásra intik, de követi őket. Amikor elérik a holtat, odamegy, és megfordítja, de közben rámarkol a kardra is. Amikor fölé hajol a másik, akkor a kardot átdöfi a torkán, majd kirántja. A kufár menekülni kezd. *
-Segítség! A Hold anyára, segítsen valaki!!! * Ordítva rohanna, de a bérgyilkos kirúgja lábát majd az őr kardját torkához szegezi. *
-Tudod, okosabb lett volna kihúznod páncélos teknős kardját, menekülő utat nyertél volna. * Suttogja a férfi, majd elvágja a torkát. ~ Ezzel megvolnánk, most pedig vissza megyek a ruhámért. De rögvest, ha valaki meghallotta ennek a nyomorultnak a jajveszékelését, komoly gondjaim adódhatnak, túl komolyak is. ~ Draven vissza tér a nemes fiúhoz akit megölt és magára veszi ruháját, a maszkot nem veszi fel, csak a csuklyát, a köpeny-el pedig beburkolja magát, hogy semmije ne látszódjon, majd takarásban maradva elhagyja a helyszínt és a várost is abba az irányba, ahonnét jött is. ~ Ideje át venni a fizetséget. ~ *

Nem vár sokat, hanem egyenesen bemegy a könyvtárba, ahol tömött polcok várják. Elindul csendesen, hogy végigfussa a könyvgerincen található címeket. Talál egy-két érdekes címe, így azokba belelapoz és elolvas pár sort. Utána még hasra ütés szerűen kinyitja bizonyos oldalakon, hogy hátha talál utalást a karddal kapcsolatban. Lelkesedését akkor veszti el, mikor a hét irományt lapozott át, de se hír az állítólagos ereklyéről. Hellenburg könyvtárában már járt, s úgy tűnik itt se fog sikerrel járni.
~ Valószínűleg egyik könyvtárban sem lesz róla semmilyen megemlítés. ~ erre következtet, ami meglehetősen rendesen visszaveti keresési kedvét. Nem tudja hol kereshetné még, hogy kihez mehetne oda hozzá. Teljesen halott ügynek véli a kardkeresés ügyét, s az állítólagos apjának igazat adni ebben. Időpocsékolás, emellett nem biztos, hogy rátalál. A következő feljegyzésnek, amit a kezébe vesz ad egy esélyt, de ebben szintén csalódik. Fogalma sincs, hogy mennyi ideig tartózkodott e helyen, ám most lassan távozik. A kijáratnál magához veszi a fegyverét, aztán elindul valamerre, hogy alaposan kiszellőztesse a fejét. Továbbra is kedveli a város tisztaságát, így hamarosan érzi, hogy egy kisebb mosoly kerül az arcára. Nem sokáig tart, s nem igazán látja senki, míg egyszer csak össze nem ütközik egy alakkal, aki meglehetősen igyekszik valahova.
- Elnézést! Nem voltam elég figyelmes. Jól van? – szól hozzá, miközben a közeli gyér világítás ellenére felméri az illetőt. A ruházata teljesen újnak hat, azonban arcának vonásai ismerősök. Gyorsan kutakodni kezd magában, hogy hol futott már össze vele, mikor bevillan. Nem kell sokat agyalnia, hogy összerakja a részleteket. Ennek ellenére, azonban úgy tesz, mint ha hidegen hagyná a tény. Valójában itt semmilyen hatáskörrel nem bír. Természetesen az arcát megjegyzi, mert sosem lehet tudni, hogy mikor futnak össze más helyzetben. Kicsit feszült, s cselekvésre készen áll a helyén.

* Már épp elhagyná a várost amikor összefut a kardos fickóval akinek a sebhely van a jobb szemöldökén. Mivel a hulláktól már jó messze vannak, nincs bajban, de meg kell magyaráznia, hogy most miért van más ruhában, mint eddig. Neki ütközött, most meg már mit lehet tenni. ~ Meg kellett volna öljelek amíg míg lehetett... ~ Fut át agyán aztán válaszol a férfinak. *
-Semmi gond Miszter, de ha még egyszer össze futunk akkor már fizetnie kell nekem egy italt. * Mosolyog majd folytatja. *
-Sikerült végül fogadót találnom. Ideje volt már, hogy levessem azt a kényelmetlen ruhát. * Mondja. A köpeny össze van húzva, így csak arcát láthatja a férfi igazán, mondjuk azt is csuklya takarja, és a fények sem az igaziak. *
-Nos, én elmondtam a nevem. Esetleg most, hogy újra össze futottunk megtudhatom a magáét is uram? * Draven nem mutat sem meglepődést, sem semmit. Ugyan olyan amilyen volt, csak ezúttal más ruhában. Hazudozott már eleget életében ahhoz, hogy szavakkal elcsitítson dolgokat. ~ Túl messzire mentem már ahhoz, hogy itt bukjak el. Ez a megfontolt és fegyelmezett. Közel sem lehetetlen, hogy városőr, de biztosan nem itt. Az itteni őrök nem ilyenek. Én már csak tudom, hisz az imént tettem el láb alól párat. ~ Dra nem egy egyszerű ember. Fifikája és gyors reakciói miatt sikerült túl élnie, olyan helyzeteket, amikben mások fejüket vesztették volna. Ez mindig is így volt. Sosem volt nyugodt élete, de vágyik rá. Persze ettől függetlenül nem is lesz neki. Csak ehhez ért, máshoz nem. Így ha ölni kell, akkor megteszi újra, bármikor... *

Ez a újra találkozás őt szintén meglepi, hogy egy nap kétszer ugyanazzal az alakkal. Tán a sors keze van a dologban, azonban ennek igazát megvizsgálni, nem lenne könnyű feladat. Hallja, hogy mit válaszol neki elsőre, s kap az alkalmon, mert válaszol neki.
- Ha még egyszer összefutnánk, akkor nem csak kifizetném az italát, hanem egyenesen kérhetne tőlem valamit. – dobja oda a mézes madzagot, hátha rákap a csalira. Kifejezetten érdekli, hogy vajon erre milyen válasszal áll elő? Figyelmesen hallgatja tovább, hogy végre talált egy fogadót, ahol sikerült lecserélnie az öltözetét. Csak éppenséggel egy nemes miért váltaná le a díszes öltözetét, egy kopottas használt darabra? Mikor arra kéri, hogy árulja el a nevét, akkor mélyen hallgat egy darabig.
- A nevem Tyrwel Ghlan – mutatkozik be neki, azonban a kezét nem adja. Nincs a szokásai között, mert nagyon óvatos emberek közé tartozik. Inkább nézzék párszor illetlennek, mint egy aljas csel során haljon meg. Ezek közé sorolható a kezelést, ami elsőre ártatlannak tűnik, de ugyanúgy lehet halálos fegyver a megfelelő alakoknál.
- Ha már így összefutottunk, mit szólna egy italhoz és egy kellemes beszélgetéshez? – veti fel az ötletet, amire természetesen várja a választ. A saját maga részéről egy fura játékot űz, mert ennek a találkozásnak a vége lehet két esélyes. Vagy elválnak útjaik, vagy ettől más eltérőbb utak jönnek létre.
- Vagy esetleg van még dolga a városban? – puhatolózik, bár nem szándékosan. Minden idegen így beszélget a másikkal, hogy lényegtelen dolgokról beszélgetnek.

Draven figyeli a szemben álló reakcióját és szavait. ~ Na persze, majd elmegyek vele iszogatni. ~ Az ahogy a férfi a neve kérésére hallgatással felel bizonyos időre, két dologra hívja fel D. figyelmét. Az első, hogy a férfi óvatos, intelligens, amit be is bizonyít a kéz nem nyújtásával. Ő is bedőlt egyszer ilyennek, de nem akarta bántani a férfit, persze ezt Tyrwel-nek nem kell tudnia.
-Örvendek a szerencsének Tyrwel. Válaszol, majd mikor a férfi kérdez, hogy vele tartana-e folytatja.
-Talán majd legközelebb. Egy rokonomnak kell segítenem, de ez magán ügy, viszont ezáltal nincs időm késlekedni. Drav senkiben nem bízik, sosem bízott igazán, csak egészen kis korában. Tudja jól, hogyha a szemben állóval tart akkor kiderülhet ki is ő. Igaz jó hazug, talán az egyik legjobb is, de nem tudná tartani a hitelességét órákig, főleg nem pár lecsúszott ital után.
-Biztosan össze futunk még uram a városban. Bólint a férfi felé, majd mondja tovább.
-Igaz, mint mondta, most van először itt, de... ami megtörténhet kétszer, az háromszor is, nem de? Most pedig ha megbocsájt... Draven kezet nyújt a férfinak, ha az él vele akkor kezet ráz, ha nem akkor tovább áll, kivéve ha a férfi megállítja esetleg még valamiért.
-A viszont ~Nem látásra~ látásra Tyrwel. Elköszön végül, majd a városból való kijárat felé veszi az irányt. ~ Hihetetlen, hogy pont belém kellett ütköznie. A Hold anya ma nagyon nem kedvezett. Ilyen rossz, balszerencsés egy napot... ~

Fogalma sincs valójában, hogy miért mutatkozott be neki. Talán, hogy tudjon róla, hogy máshol vigyázzon, mert egy Tyrwel nevű Tünde a nyomában lesz? Hogy a törvény pártján áll, s egyszer nagyon meg fogja járni? Lehetséges, hogy ez áll a dolog mögött. Mindenesetre ha találkoznak esetleg valahol, akkor a körülmények teljesen eltérőek lesznek a mostanihoz képest.
- Én is örvendek a találkozásnak Harry De Lone – válaszol hasonló hangszínnel, azonban az íriszeinek világa vizsgálja a másik mozdulatait, amit csak láthat tünde szemeivel.
- Valóban? Szaván fogom, ezért ne felejtse el mit mondott – ejti ki ezeket a szavakat, miközben ő szintén bólint neki, mint ha ez lenne köztük valami jelzés.
- Biztosan megtörténik többször is, efelől ne legyen kétségei. – mondja ki, aztán a társasága inkább menni akar. A felé nyújtott keze elfogadja, csak hogy kezet fogjon vele és kihasználja az alkalmat, hogy kezét megszorongassa. Mikor elengedi, akkor a helyén áll és várja, hogy az újdonsült ismerőse távozzon.
- További szép napot! – szól hozzá, bár jelenleg este van. Ha eltünt a férfi a láthatáron, akkor nem marad más, mint a Vak Hollóba visszatérni. Nem sikerült közelebb jutnia Azrael kardjához, amitől teljesen elment a kedve. Több nagyobb könyvtárban volt, de semmi hír az ereklyéről. Most először merül fel benne, hogy bizony le kellene mondania a kereséséről, vagy legalábbis most megrendült a hite.

Nagyszerű játék lett. Pénz ugyan nem jár a vadászatért, de természetesen mind a kettőtöknek kijut a 100-100 Tp. Hajrá!