Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Loreena Wildwind
Faj: Tünde
Frakció: -
Kaszt: Vadász
Nem: Nő
Kor: 24
Kinézet: Haja színe az ősszel lehulló levelek színét, a lemenő Nap utolsó sugarait idézi, amik sűrű hullámokban omlanak a hátára, fülének hegye éppencsak kikukucskál a sűrű fürtök öleléséből. Gyakran ékesíti fonatokkal, vagy fogja hátra pántokkal, hogy ne lógjanak a szemébe. Írisze malachitzölden izzik, árnyalata sokszor tükrözi a hangulatát. Emberi szemmel nézve gyönyörű, mint minden tünde, de a saját népe körében teljesen átlagosnak számít, talán picivel teltebb, mint a szépek népének többi hölgytagja. Izmos, de a mozgásával együtt légies összhatást kelt, harc közben szinte táncol, egy olyan dallamra amit csak ő hallhat. Öltözéke az erdő színeiben pompázik, többnyire zöld, de sokszor hord barnát is, ősszel pedig a sárguló levelek színeit ölti magára. A praktikus viseleteket részesíti előnyben, de sosem szégyellte megmutatni, amivel a természet megáldotta. Hátán többnyire ott van a nyilakkal teli tegez, mellette a gyönyörű vésetekkel díszített tünde íja, amit az apja készített neki a tizenötödik születésnapjára, és azóta is a legféltetettebb kincse.
Jellem: Céltudatos és állhatatos harcos, olyan, aki sosem hátrál meg, és kész mindent feláldozni hogy megvédje a szeretteit. Imádja a természetet, szeret a fák hatalmas ágai között ugrálni, meghódítani a legmagasabb lombokat is, hogy odafönt érezhesse ahogyan a szél az arcát simogatja. A lombok között érzi magát a leginkább otthon. Az állatok és növények számára éppen olyan értékes társaság, mint a többi értelmes lény (leginkább mint a többi tünde), szívesen rója egyedül az avatatlanok számára láthatatlan ösvényeket, hallgatja az erdő hangjait. Általában barátságos, bár hallgatag típus, nem fecseg feleslegesen. Általában nem szereti a felesleges dolgokat, mint amilyen a haragtartás, a gyűlölködés minden formáját kifejezetten ártalmasnak találja. Ha valaki megbántja vagy ellene tesz, azt azonnal meg is torolja, de ha úgy érzi kiegyenlítette a számlát, akkor többé nem törődik az őt ért sérelmekkel. Kifejezetten gyakorlatias, megoldás-orientált, de nem veti meg a művészetet és a szép dolgokat maga körül.
Előtörténet:A gyakorló tisztáson egy vonalban, fegyelmezetten sorakoztak föl a tünde-ifjak, akik a kiképzésük végére értek. Az elmúlt három évben fáradtságos munkával készültek fel a feladatra, hogy megvédjék a királyságukat, a legjobbak pedig egy idő után őfelsége személyes testőrségét gyarapítsák. Elinor Wildwind, őfelsége testőrségének kapitánya büszkén húzta ki magát, amikor a lányára nézett, aki a végzettek sorai között állt, és kiképzőtisztje az imént tűzte fel rá a kitüntetést, ami a legeredményesebb vadász-palántáknak járt. Minden vágya az volt, hogy egyszer neki adhassa át a helyét, hogy úrnőjét a lehető legbiztosabb kezek között tudhassa, a gyermekét pedig a lehető legelőkelőbb társaságban, a legjobb harcosok között. Loreena tizenhét volt, mikor megkezdte a kiképzését, addigra már profin bánt az íjjal, hála az apjának, aki a város legelismertebb íjkészítő mesterének számított, és aki most a többi büszke szülővel együtt nézhette, hogy lányát felavatják vadásznak, és közben minden erejével próbálta megfékezni Allent, az alig tíz éves fiukat, hogy ne kezdjen el egy ilyen fontos eseményen randalírozni. A friss harcosok öklüket a mellkasukra szorítva hajoltak meg őfelsége előtt, majd elkezdődhetett a hatalmas ünnepség, tetemes mennyiségű gyümölcsborral, hatalmas színes tüzekkel, és hajnalig tartó zenével.
***
- Biztos el kell menned? - kérdezte Allen szomorúan az ünnepség másnapján, miközben a nővére még egyszer ellenőrizte, hogy minden felszerelése megvan-e. Íj, tőrök, váltásruha a létező összes fajta időjárásra, takaró, kupa és fatányér, térkép, minden, amire csak egy erdőjárónak szüksége lehet a helyőrségeken. Loreenát az erdő északnyugati határához osztották be, osztagának a feladata nemes egyszerűséggel a betolakodók távol tartása volt, a határaik védelme, ugyanakkor a követők és kereskedők számára a békés utazás biztosítása is.
- Igen öcskös. Ez az első beosztásom vadászként, az első ahol nevet szerezhetek magamnak. Gondolj bele, ha nagyon jól végzem a dolgomat, akkor anya mellett szolgálhatok majd a testőrségben, és akkor majd hazajövök. Addigra szerintem te is elkezdheted majd a kiképzésed!- közben eltett még egy könnyű nyári cipőt, ami a nagy hőségben is jó szolgálatot fog majd tenni.
- Én nem akarok katona lenni Lory, hanem híres énekmondó! Apa belement, azt mondta maga választja ki a fát a lantomhoz, mert lehet hogy nem hangszerkészítő, de a fákhoz ért. Majd megéneklem a hőstetteidet!
A lány felnevetett, majd megsimogatta Allen üstökét, és a hátára vette a zsákját. A fára épült ház kis előterében a szülei büszkén álltak egy-egy kis csomaggal a kezükben. Először az apja lépett oda hogy átölelje, majd átnyújtott neki egy tegeznyi nyilat.
- Tessék kicsim. Ez jobb mint amit a helyőrségeken osztogatnak, egy szörny páncélját is átüti, magam készítettem neked.- Loreena visszaölelte az apját és halkan megköszönte. Most először realizálódott benne, hogy mennyire fognak neki hiányozni. A határ nincs túl messze néhány napnyi járóföld, de akkor is... Többé nem ez a ház lett az otthona. Ez után Elinor lépett oda hozzá egy kis dobozzal.
- Ez a medál az anyámé volt, előtte az ő anyjáé, és most én adom tovább neked. Azt mondják mágikus ereje van, még az ítélet előttről való azt állítják. Hogy sose felejtsd el a gyökereidet. Remélem néhány év múlva nem csak a lányom leszel, hanem a bajtársam is.
- Köszönöm anya. Mindent meg fogok tenni, hogy felérjek hozzád.- átölelték egymást, majd Loreena nyakában a családi amulettel, kilépett az ajtón és lemászott az avarral borított talajra. Lent már várták a társai, akiket szintén ugyan oda osztottak be, és együtt nekivágtak az erdő ösvényeinek.
***
Négy évig szolgált a határőrségben, és rohamléptekkel mászta meg a ranglétrát, mert nem csak kiváló harci képességekkel rendelkezett, de éleslátásról és jó helyzetfelismerésről is tanúbizonyságot tett. Két év után elkezdték suttogni, hogy ő lesz az északnyugati helyőrség kapitánya, ha a jelenlegivel történne valami, de Loreena nem adott túl sok hitelt a pletykáknak. Az évek alatt a célja, hogy őfelsége testőre lehessen az anyja mellett, semmit sem változott, így nem taktikázott a kapitány szeretetéért, csak tette a dolgát. A társaival elég jól kijött, néhány kalandban is volt együtt részük, bár a határőrzés nem volt annyira izgalmas, mint ahogy a regék elbeszélték. Kiemelt történetek és annyi kaland ami jó ha ötven év alatt összegyűlik. Pedig Allen várta otthon a beszámolókat, amiket majd ballada formájában megénekelhet... Többet akart tenni a népéért, be akarta bizonyítani, hogy méltó arra, hogy testőr legyen, de valahogy nem érezte úgy, hogy megvan a lehetősége nagy tetteket elkövetni.
Egy napon emberek jöttek követségbe nyugatról, akiket el kellett kísérni a fővárosba az erdő kacskaringós ösvényein. Bár nem beszélte az emberek nyelvét jól, és nekik nem is volt feladatuk hogy társalogjanak velük, eléggel találkozott, hogy megértse őket. Az esti tábortűz mellett beszéltek háborúról az emberkirályságok között, és egy titokzatos kardról... Egy angyal kardjáról, ami eldöntheti a háborút.
Miután elváltak a követektől és visszatért a posztjára, akkor sem tudta kiverni a fejéből a kardot. Ha tényleg létezik... Ha tényleg létezik akkor az a tündéknél lenne a legjobb helyen. Nem használnák fegyvernek, nem fordítanák mások ellen. Az emberek kezében ez a szörnyű pusztító erő legyalulná a világot. Sosem volt benne fajgyűlölet, az embereket sem gyűlölte, de a háborút mindig ostoba dolognak tartotta, ahogy azokat is akik képesek voltak elvekért vért ontani. Még inkább ha vallásért, hiszen egész életében arra tanították, hogy az Isten mindenütt ott van, benne él a világban. Nem beszélt a társainak a tervéről, ami szépen lassan megérett benne. Ha ő hozná el a kardot őfelségének, nemhogy testőr lehet belőle, de népének nagy hőse is. Akkor Allennek lenne miről énekelnie. Már csak elég információra van szüksége, hogy merre keresse és egy jó indokra, hogy kérvényezhesse a posztja elhagyását. Egy igazi kalandra, ahol az ő balladáját majd elkezdheti Allen.
Faj: Tünde
Frakció: -
Kaszt: Vadász
Nem: Nő
Kor: 24
Kinézet: Haja színe az ősszel lehulló levelek színét, a lemenő Nap utolsó sugarait idézi, amik sűrű hullámokban omlanak a hátára, fülének hegye éppencsak kikukucskál a sűrű fürtök öleléséből. Gyakran ékesíti fonatokkal, vagy fogja hátra pántokkal, hogy ne lógjanak a szemébe. Írisze malachitzölden izzik, árnyalata sokszor tükrözi a hangulatát. Emberi szemmel nézve gyönyörű, mint minden tünde, de a saját népe körében teljesen átlagosnak számít, talán picivel teltebb, mint a szépek népének többi hölgytagja. Izmos, de a mozgásával együtt légies összhatást kelt, harc közben szinte táncol, egy olyan dallamra amit csak ő hallhat. Öltözéke az erdő színeiben pompázik, többnyire zöld, de sokszor hord barnát is, ősszel pedig a sárguló levelek színeit ölti magára. A praktikus viseleteket részesíti előnyben, de sosem szégyellte megmutatni, amivel a természet megáldotta. Hátán többnyire ott van a nyilakkal teli tegez, mellette a gyönyörű vésetekkel díszített tünde íja, amit az apja készített neki a tizenötödik születésnapjára, és azóta is a legféltetettebb kincse.
Jellem: Céltudatos és állhatatos harcos, olyan, aki sosem hátrál meg, és kész mindent feláldozni hogy megvédje a szeretteit. Imádja a természetet, szeret a fák hatalmas ágai között ugrálni, meghódítani a legmagasabb lombokat is, hogy odafönt érezhesse ahogyan a szél az arcát simogatja. A lombok között érzi magát a leginkább otthon. Az állatok és növények számára éppen olyan értékes társaság, mint a többi értelmes lény (leginkább mint a többi tünde), szívesen rója egyedül az avatatlanok számára láthatatlan ösvényeket, hallgatja az erdő hangjait. Általában barátságos, bár hallgatag típus, nem fecseg feleslegesen. Általában nem szereti a felesleges dolgokat, mint amilyen a haragtartás, a gyűlölködés minden formáját kifejezetten ártalmasnak találja. Ha valaki megbántja vagy ellene tesz, azt azonnal meg is torolja, de ha úgy érzi kiegyenlítette a számlát, akkor többé nem törődik az őt ért sérelmekkel. Kifejezetten gyakorlatias, megoldás-orientált, de nem veti meg a művészetet és a szép dolgokat maga körül.
Előtörténet:A gyakorló tisztáson egy vonalban, fegyelmezetten sorakoztak föl a tünde-ifjak, akik a kiképzésük végére értek. Az elmúlt három évben fáradtságos munkával készültek fel a feladatra, hogy megvédjék a királyságukat, a legjobbak pedig egy idő után őfelsége személyes testőrségét gyarapítsák. Elinor Wildwind, őfelsége testőrségének kapitánya büszkén húzta ki magát, amikor a lányára nézett, aki a végzettek sorai között állt, és kiképzőtisztje az imént tűzte fel rá a kitüntetést, ami a legeredményesebb vadász-palántáknak járt. Minden vágya az volt, hogy egyszer neki adhassa át a helyét, hogy úrnőjét a lehető legbiztosabb kezek között tudhassa, a gyermekét pedig a lehető legelőkelőbb társaságban, a legjobb harcosok között. Loreena tizenhét volt, mikor megkezdte a kiképzését, addigra már profin bánt az íjjal, hála az apjának, aki a város legelismertebb íjkészítő mesterének számított, és aki most a többi büszke szülővel együtt nézhette, hogy lányát felavatják vadásznak, és közben minden erejével próbálta megfékezni Allent, az alig tíz éves fiukat, hogy ne kezdjen el egy ilyen fontos eseményen randalírozni. A friss harcosok öklüket a mellkasukra szorítva hajoltak meg őfelsége előtt, majd elkezdődhetett a hatalmas ünnepség, tetemes mennyiségű gyümölcsborral, hatalmas színes tüzekkel, és hajnalig tartó zenével.
***
- Biztos el kell menned? - kérdezte Allen szomorúan az ünnepség másnapján, miközben a nővére még egyszer ellenőrizte, hogy minden felszerelése megvan-e. Íj, tőrök, váltásruha a létező összes fajta időjárásra, takaró, kupa és fatányér, térkép, minden, amire csak egy erdőjárónak szüksége lehet a helyőrségeken. Loreenát az erdő északnyugati határához osztották be, osztagának a feladata nemes egyszerűséggel a betolakodók távol tartása volt, a határaik védelme, ugyanakkor a követők és kereskedők számára a békés utazás biztosítása is.
- Igen öcskös. Ez az első beosztásom vadászként, az első ahol nevet szerezhetek magamnak. Gondolj bele, ha nagyon jól végzem a dolgomat, akkor anya mellett szolgálhatok majd a testőrségben, és akkor majd hazajövök. Addigra szerintem te is elkezdheted majd a kiképzésed!- közben eltett még egy könnyű nyári cipőt, ami a nagy hőségben is jó szolgálatot fog majd tenni.
- Én nem akarok katona lenni Lory, hanem híres énekmondó! Apa belement, azt mondta maga választja ki a fát a lantomhoz, mert lehet hogy nem hangszerkészítő, de a fákhoz ért. Majd megéneklem a hőstetteidet!
A lány felnevetett, majd megsimogatta Allen üstökét, és a hátára vette a zsákját. A fára épült ház kis előterében a szülei büszkén álltak egy-egy kis csomaggal a kezükben. Először az apja lépett oda hogy átölelje, majd átnyújtott neki egy tegeznyi nyilat.
- Tessék kicsim. Ez jobb mint amit a helyőrségeken osztogatnak, egy szörny páncélját is átüti, magam készítettem neked.- Loreena visszaölelte az apját és halkan megköszönte. Most először realizálódott benne, hogy mennyire fognak neki hiányozni. A határ nincs túl messze néhány napnyi járóföld, de akkor is... Többé nem ez a ház lett az otthona. Ez után Elinor lépett oda hozzá egy kis dobozzal.
- Ez a medál az anyámé volt, előtte az ő anyjáé, és most én adom tovább neked. Azt mondják mágikus ereje van, még az ítélet előttről való azt állítják. Hogy sose felejtsd el a gyökereidet. Remélem néhány év múlva nem csak a lányom leszel, hanem a bajtársam is.
- Köszönöm anya. Mindent meg fogok tenni, hogy felérjek hozzád.- átölelték egymást, majd Loreena nyakában a családi amulettel, kilépett az ajtón és lemászott az avarral borított talajra. Lent már várták a társai, akiket szintén ugyan oda osztottak be, és együtt nekivágtak az erdő ösvényeinek.
***
Négy évig szolgált a határőrségben, és rohamléptekkel mászta meg a ranglétrát, mert nem csak kiváló harci képességekkel rendelkezett, de éleslátásról és jó helyzetfelismerésről is tanúbizonyságot tett. Két év után elkezdték suttogni, hogy ő lesz az északnyugati helyőrség kapitánya, ha a jelenlegivel történne valami, de Loreena nem adott túl sok hitelt a pletykáknak. Az évek alatt a célja, hogy őfelsége testőre lehessen az anyja mellett, semmit sem változott, így nem taktikázott a kapitány szeretetéért, csak tette a dolgát. A társaival elég jól kijött, néhány kalandban is volt együtt részük, bár a határőrzés nem volt annyira izgalmas, mint ahogy a regék elbeszélték. Kiemelt történetek és annyi kaland ami jó ha ötven év alatt összegyűlik. Pedig Allen várta otthon a beszámolókat, amiket majd ballada formájában megénekelhet... Többet akart tenni a népéért, be akarta bizonyítani, hogy méltó arra, hogy testőr legyen, de valahogy nem érezte úgy, hogy megvan a lehetősége nagy tetteket elkövetni.
Egy napon emberek jöttek követségbe nyugatról, akiket el kellett kísérni a fővárosba az erdő kacskaringós ösvényein. Bár nem beszélte az emberek nyelvét jól, és nekik nem is volt feladatuk hogy társalogjanak velük, eléggel találkozott, hogy megértse őket. Az esti tábortűz mellett beszéltek háborúról az emberkirályságok között, és egy titokzatos kardról... Egy angyal kardjáról, ami eldöntheti a háborút.
Miután elváltak a követektől és visszatért a posztjára, akkor sem tudta kiverni a fejéből a kardot. Ha tényleg létezik... Ha tényleg létezik akkor az a tündéknél lenne a legjobb helyen. Nem használnák fegyvernek, nem fordítanák mások ellen. Az emberek kezében ez a szörnyű pusztító erő legyalulná a világot. Sosem volt benne fajgyűlölet, az embereket sem gyűlölte, de a háborút mindig ostoba dolognak tartotta, ahogy azokat is akik képesek voltak elvekért vért ontani. Még inkább ha vallásért, hiszen egész életében arra tanították, hogy az Isten mindenütt ott van, benne él a világban. Nem beszélt a társainak a tervéről, ami szépen lassan megérett benne. Ha ő hozná el a kardot őfelségének, nemhogy testőr lehet belőle, de népének nagy hőse is. Akkor Allennek lenne miről énekelnie. Már csak elég információra van szüksége, hogy merre keresse és egy jó indokra, hogy kérvényezhesse a posztja elhagyását. Egy igazi kalandra, ahol az ő balladáját majd elkezdheti Allen.
